Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

Vietnami jelentés Saigon (MTI): Lemondott a francia kormány * Szombaton a kora reggeli órákban dél-vietnami sza­badságharcosok a zónában, a kambodzsai hatar közeié­ben, a Junction City had­műveletben résztvevő ame­rikai egységeket ágyútűzzel árasztották el. Amerikai ka­tonai szóvivő szerint a déli területeken ez volt az első tüzérségi támadás amerikai fegyveres erők ellen. A par­tizánok régi francia mo­zsárágyúkból tüzeltek, ame­lyeket a múlt hónapban szákmányoltak a dél-viet­nami zsoldos hadseregtől a Mekong-deltában. Az első amerikai gyaloghadosztály vesztesége a szombati ütkö­zetben hét halott és 42 se­besült volt. Az északi Duang Tri tar­tományban véget ért a 11 napos Beacon Hül hadműve­let. Ennek során hat amerikai tengerészgyalogos vesztette életét, kétszázhúsz pedig megsebesült. MOSZKVA Moszkvában szombaton a KGST székházában és a Komszomol főiskolán emlé­keztek meg ünnepség ke­retében Magyarország fel- szabadulásának 22. évfordu­lójáról. Hasonló emlékün­nepség színhelye volt Dub­nában az Egyesült Atomku­tató Intézet, ahol a külön­böző szocialista országok atomfizikusai köszöntötték magyar kollégáikat. A szov­jet sajtó április 4-e küszö­bén sok magyar vonatkozású anyagot közöL Párizs (MTI): Georges Pompidou francia miniszterelnök szombaton benyújtotta De Gaulle tá­bornok köztársasági elnök­nek kormánya lemondását. De Gaulle tábornok a le­mondást elfogadta. A kor­mány lemondásának be­nyújtását megelőzően a minisztertanács utolsó ülé­sén De Gaulle megköszönte a kormány tagjainak segít­ségét. Az új kormány kinevezé­sére előreláthatólag csak a jövő hét végén kerül sor, miután a hétfőn megnyíló nemzetgyűlési ülésszak meg­választja a parlament tiszt­ségviselőit, közöttük a nem zetgyűlés elnökét és a külön­féle bizottságok tagjait. A rendkívül megfogyatkozott kormánytöbbségnek feltétle­nül szüksége van a képvise­lőknek megválasztott 22 mi­niszter szavazatára, külö­nösen az elnöki tisztség be­töltéséhez. A nemzetgyűlési szabá­lyok értelmében abszolút többségre van szüksége a nemzetgyűlés elnökének megválasztásához. Ha az el­ső két szavazás nem hoz eredményt, harmadszor Is szavaznak, de akkor már nem szükséges abszolút többség. Mivel Gaston Def- ferrenek reménye van iá, hogy megkapja a baloldali szavazatok mellett a cent­risták jelentős részének támo­gatását is, egy-két elégedetlen gaulleista képviselő nem Chaban Delmas-ra leadott titkos szavazata veszélybe sodorhatja a jelenlegi ház­elnök újraválasztását. Gromiko elutazott Kairóból Kairó (AFP): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton reggel befejezte háromnapos kairói hivatalos látogatását, amelynek során találkozott és tárgyalt Nasszer elnök­kel, valamint más egyipto­mi hivatalos személyiségek­kel. Gromiko látogatásáról kö­zös közleményt adtak ki. Gromiko a repülőtéren új­ságíróknak nyilatkozva egyebek között kijelentette: az EAK vezetőivel folytatott megbeszéléseinken a nem­zetközi helyzet sok fontos kérdését és a két ország kapcsolatait érintettük. Az eszmecsere igen hasznos volt. A Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyáról elmondhatom: kormányunk és népünk elé­gedett a kapcsolatok kedve­ző alakulásával. Liu Sao-csit először bírálják hivatalosan BUKAREST Bukarestben szombaton tárgyalások kezdődtek Luigi Longo az Olasz Kommunis­ta Párt főtitkára és Nieolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára kö­zött. Az elvtársi és meleg baráti légkörben megtartott tárgyalásokon érintették a két pártot érdeklő kérdése­ket. a kommunista és mun­kásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű problémáit. KAIRÓ Nasszer, Bumedien, Seko-u Touré, Nyerere és Ould Dabbah hétfőn este Kairó­ban értekezletre ül össze az afrikai helyzet aktuális kérdéseinek megvitatására, így a többi között megvizs­gálják a rhodesiai kérdést, amelynek alakulása miatt az értekezleten képviselt országok megszakították kapcsolataikat Nagy-Britan- niávaL Peking, (CTK): Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke elő­ször lett nyíltan a hivata­los pártbírálat céltáblája. A CTK tudósítójának je­lentése szerint a Vörös Zászló, a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottsá­gának elméleti lapja leg­újabb számában név nélkül ugyan, de élesen támadja a „Kommunisták önképzé­séről” című cikk szerzőjét, aki nem más, mint a KNK elnöke. Csd Pen-ju pártteoretikus, a KKP Központi Bizottsága meüett működő „kultúrfor- radalmi” csoport tagja „Ha- zafiság vagy megveszteget­hetőség” című terjedelmes cikkében azzal vádolja Liu Sao-csit, hogy a Japán el­leni háború küszöbén meg­hirdette a „túlélés”, a ka- pitulálás és az árulás filo­zófiáját. A továbbiakban azt veti az elnök szemére, hogy a japánellenes hábo­rúban aratott győzelem, után — „a békés demokrá­cia új szakaszának áruló irányvonalával” , jelentkezett, majd a felszabadulás után teljes garral harcolt az ipari, kereskedelmi és me­zőgazdasági szociális válto­zások ellen, szembeszállt a „nagy ugrás” általános irányvonalával, meghirdette a revizionizmus irányvona­lát. A cikk szerzője a vá­daskodások sorát azzal folytatja, hogy a jelenlegi „nagy proletár kulturális forradalomban” Liu Sao-csi szövetkezett a pártban ha­talmon lévő másik igen be­folyásos csoporttal, amely a kapitalista utat járja. A CTK pekingi tudósító­ja megfigyelőket idézve megállapítja,ihogy elérkezett az az időszak, amelyben hivatalosan és nyíltan ál­lást foglalnak majd Lu Ting-ji, az államtanács el­nökhelyettese és a többi vezető ügyében, akik szem- benállnak Mao Ce-tung irányvonalával. Egy hét a világpolitikában @ A szocialista országok és a bonná politika ;|i; Humphrey leiadatai U Thant furcsa javaslata 0 Közel-keleti feszültség A húsvét utáni hét nem­zetközi eseményeinek kró­nikáját három nagy prob­lémakör: az európai bizton­ság, a vietnami kérdés és harmadsorban a közel-keleti feszültség köré lehet csopor­tosítani. A hetet azonban olyan esemény is színezte, mint a görög kormányvál­ság újbóli— két éven belüli immár sorozatban történő — kirobbanása. Az európai biztonság ter­mészetesen egyet jelent a német kérdéssel, még pon­tosabban a bonni kormány legmélyebb alapjaiban vál­tozatlanul agresszív politi­kája elleni Küzdelemmel. A húsvétot megelőző hetekben egész sor szocialista ország — a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelor­szág — vezetői a legmaga­sabb szinten tárgyaltak a bonni politika ellen hozandó intézkedésekről. Ismeretes, hogy e tárgyalássorozat for­mai eredménye az NDK, Lengyelország és Csehszlo­vákia között létrejött két­oldalú egyezmények voltak. Politikai értelemben azt az alapvető megállapítást hozták ezek az eszmecserék, hogy a Kiesinger-kabínet politi­kája az európai enyhülés fő akadálya. Az előbbiektől eltérő szinten, de kétségkí­vül a húsvét előtt lefolyta­tott eszmecserék folytatását jelezte az NDK külügymi­niszterének, Otto Wínzer- nek magyarországi látogatá­sa, a hét közepén Budapes­ten lezajlott magyar—NDK külügyminiszteri tanácsko­zás. Természatesen teljesen más oldalról és más szem­pontok szerint — de ugyan­csak az NSZK-val és az európai kérdésekkel áll kapcsolatban Humphrey amerikai alelnök nyugat­európai körútja. Az alel- nőknek az a feladata, hogy meggyőzze a nyugat-euró­pai kormányokat: Washing­ton nem merül el teljesen a vietnami konfliktusban és továbbra is aktív szerepet akar játszani Nyugat-Euró- pában. A Humphrey-látoga- tás legfőbb célpontja Bonn. Feladata ebben a vonatko­zásban a jelek szerint az, hogy szétoszlassa az ameri­kai—nyugatnémet viszony­ban az utóbbi hetekben ke­letkezett feszültséget. A fő kérdés kétségkívül az, hogy Bonn átlátszó technikai-gaz­dasági érvek felhasználásá­val mindenképpen meg akarja gátolni az atomfegy­verek elterjesztésének tilal­máról szóló atomsorompó- egyezmény aláírását. Hump­hrey missziója örmagaban is bizonyítja a Kiesin­ger kormánnyal szem­ben szocialista részről hangoztatott megállapítá­sok igazságát: a stílus és a „hangvétel” formai módosí­tásától függetlenül továbbra is Bonn tekinthető az euró­pai enyhülés legfőbb aka­dályának. A nyugat-európai közvé­lemény hangulata és a tá­vol-keleti események egy­ben azt is mutatják, hogy Humphrey feladatának má­sik része sem könnyű. Rend­kívül nehéz meggyőzni a nyugat-európai kormányo­kat arról, hogy az amerikai külpolitika európai akció­szabadságát nem bénítja meg a vietnami agresszió — és még nehezebb meggyőzni a nyugat-európai közvéle­ményt a távol-keleti ameri­kai politika helyességéről! (Véletlen az időbeli egybe­esés, de az amerikai politika leghatározottabban Nyugat, európa bírálójának, De Gau)le-nak egyik akciója is e héten zárult: március vé­gével távozni kényszerültek a NATO-csapatok Francia- országból.) Szinte szimbolikusnak te­kinthető, hogy Humphrey utazásának első óráiban a nyugat-európai országok po­litikai életét a békemenetek és a vietnami háború elleni tömegtiltakozások jellemez­ték — és magában Nyugat- Németországban több, mint 150 ezer ember vett részt ezeken a tüntetéseken... A távol-keleti amerikai politika ezen a héten tett bizonyos taktikai lépéseket Humphrey feladatának meg­könnyítésére. Ezek — az egyébként meglehetősen át­látszó — taktikai lépések U Thant ENSZ-főtitkár új vi­etnami „béketervével" ál­lanak kapcsolatban. Az amerikai külügyminisztéri­um sietett kijelenti, hogy „elfogadja” U Thant javas­latait. A közelebbi vizsgálat azonban figyelemre méltó hiányosságokat tár fel. U Thant korábbi béke ja­vaslataiban a tárgyalások megkezdésének előfeltéte­leként említette a VDK el­leni bombatámadások meg­szüntetését. Amikor mostani javaslatait benyújtotta, hét ízben ismételte meg, hogy feltétlenül szükséges az amerikai bombázó-agresszió megszüntetése. A nyilatkozat hivatalos szövege azonban ezt nem tartalmazna, ha­nem lényegeben általános tűzszünetre hív fel „a jelen­legi állások beíagyaszlása- val”. így az amerikai külügy­minisztérium „eitogauasi nyilatkozatának' sincs konkrét értéké — unnál is inkább, mert aoban szó sem esiK a bomba támadások bes/.ünteteseről. A VDK Kül­ügyminisztériuma ezzel kapcsolatban h&ngozia.ta, hogy ilyen helyzetben a tűz­szünetre es a leitetet ik.küIí tárgyalásokra való felhívás voltaképpen egyenlőséget tesz az agresszió elkövetője és az agresszió aidozata kö­zött (A VDK nyilatkozata ebboi az alkalomból isme- telten leszögezi: az ENoZ- nek nincs joga arra, hogy bármilyen formában is oe- avatkozzék a vietnami kér­désbe.) A vnágpohtikai küzde­lem két elöntő színtéréhez fontosságban nem merhető* —- de az utóbbi hetekben pattanásig kieiezodott kő- zei-keleti heiyzet is magas- szintű tárgyalások témája volt a húsvét utáni beten. Az alapprobléma itt két­ágú. Először: az adeni an­gol támaszpont gócpontjává vált egy olyan politikai-ka­tonai tevékenységnek, ameiy az angolok távozása után Dél-Arábiát a gyarmati ha­talmától függő feudális fő­nökök vezetésével vazallus­területté akarja változtatni. Ez a törekvés veszélyezteti a Jemeni Arab Köztársaság létét, amely ma is fegyveres harcot vív fennmaradásáért. Másodszor: ebben a kérdés­ben rendkívül kiéleződött a feszültség az arab világon belül, elsősorban a feudális erőket amerikai—angol su- galmazásra támogató Szaud- Arábia és az Egyesült Arab Köztársaság között. Miközben az adeni kér­dést pillanatnyilag Kairó­ban tartózkodó ENSZ-blzott- ság vizsgálja, Gromiko szov­jet külügyminiszter hivata­los látogatásra az Egyesült Arab Köztársaságba érke­zett és tárgyalásokat folyta­tott Nasszer elnökkel. A szovjet diplomácia kezde­ményező készsége és aktivi­tása ezen a területen is azt a célt szolgálja, hogy meg­erősítse az új-gyarmatosítás ellen harcoló erők helyzetét. 6. Nincs jegyzőkönyv, mel­lőztek minden formaságot Az urak egymás szavába vágva vitatták meg a hely­zetet. Hogy a háború el­veszett, affelől egyiküknek sem vol t kétsége. Hogy mi­ként szabaduljanak meg be­lőle, azon már vitatkoztak egy sort. Különösen Laka­tos, Hennyey és Csatay em­legették, hogy jobb inkább tovább folytatni, mint kitenni magukat a né­metek dühének. Végté­re is ők, akik a kor­mányzó iránti hűség ked­véért vállalták a miniszter- elnöki és a miniszteri pozí­ciókat, nem szívesen fizet­nének ezért azzal, hogy a Gestapo fogságába kerülnek. A többi urak könnyebben elrejtőzhetnek, amíg kiala­kul a helyzet, de a magyar királyi kormány aktív tag­jai? Maga Bethlen szokott megfontolt módján folyton csak azt hajtogatta, hogy minél előbb véget kell vet­ni az egésznek. A helyzet kilátástalan, ez a legfonto­sabb tényező. — A kormányzó úr már kétszer elhatározta, hogy fegyverszünetet kér, s mind kétszer a minisztertanács másképpen foglalt állást! — magyarázta Lakatos. — Ilyesmi az én időmben nem fordult elő! — jegyez­te meg Bethlen, nem min­den él nélkül. — Különben is, a ti feladatotok, urak, hogy a kormányt a kor­mányzó úr elhatározásának teljesítésére bírjátok. Kato­nák vagytok, őfőméltóságára esküdtetek fel és ilyen ne­héz időben kétszeresen is kötelez az eskü. Lakatos válaszként sóhaj­tott, Horthy pedig kijelen­tette: — Végleges és megmásíthatatlan döntésem, hogy fegyverszünetet kérek! A titkos tanácsosok elég hosszú vita után abban ál­lapodtak meg, hogy a har­cot megszüntetik, de nem­csak nem fordulnak szem­be a németekkel, hanem azt is megengedik, hogy a német csapartok elhagyják Magyarországot. Náday tá­bornokot Rómába küldik az angol—amerikai főhadiszál­lásra, hogy onnan kérjen segítséget a szovjetek ellen, nehogy a fegyverletétel után a kommunisták szervezked­hessenek Magyarországon. És végül Lakatos kénytelen kelletlen elvállalta, hogy másnapra rendkívüli mi­nisztertanácsot hív össze, s ott a kormányzói elhatáro­záshoz megszerzi a kormány hozzá j árulását. Közben odakint besötéte­dett, Bethlen István fél hogy nem jut ki a Várból azon az úton, ahogy bejött. Az éjszaka folyamán a Gestapo ügynökei kettőzöt­ten figyelik Horthy reziden­ciáját: félő, hogy felisme­rik, s elhurcolják az egyko­ri miniszterelnököt. Horthy mindenesetre meghívja, hogy vacsorázzon a család­dal, aztán majd meglátják. A vacsoraasztalnál ott ül már Ili asszony és ifjú Horthy Miklós is. Tost al­ezredes, miután befejeződött a titkos tanácsosok ülése, leszaladt a rejtekhelyre, hogy felváltsa a magas ran­gú rádióügyeleteseket. A vacsoraasatal asztalfőjén természetesen Horthy. Mik. lósné foglalt helyet, a fő­méltóságú asszony, a nem­zet nagyasszonya. — Milyen jól néz ki, ked­ves Pista! — dicséri Beth­lent. A bujkáló nevet: — Életemben először za­vartalanul átadhattam ma­gam a magyar vidék szép­ségeinek! Egy kis hajnali lovaglás meghozza az étvá­gyat, Az áldott magyar napfény pedig jót tesz a magamfajta öreg uraknak is! Csakugyan, Bethlen István úgy le volt sülve, mintha Abbáziából, a Semmering- ről, vagy más, miniszterel­nöksége idején divatos UJü- lőhelyről tért volna vissza évi szabadságáról a Sándor palota miniszterelnöki dol­gozószobájába. Csakhogy a miniszterelnöki palotához lakosztály is tartozik, ké­nyelmes ággyal. De ott most Lakatos Géza hajtotta álomra a fejét, ha nem is éppen nyugodt éjszakája ígérkezett. De vajon hol töltheti az éjszakát Bethlen? A felvetődött ötletet, hogy éjszakázzék a budai Vár­ban, hamar elvetették. Nem azért, mintha nem akadt volna itt üres szoba, üres ágy, egy váltásra való tisz­ta ágynemű, a vendég szá­mára, hanem azért, mert maga a kormányzói kör­nyezet is tele volt hitle­rista ügynökökkel. — Aztán már tíz órakor itt lesz majd az a Veessen- mayer és hallgathatom a szemrehányásait! — fakadt ki Horthy. — Nem Pistám, bármilyen szívesen látott vendég vagy nálunk, vala­mi más megoldást kell ke­resni. Tehát nem maradt más hátra, el kellett valahogy változtatni Bethlen István külsejét — István bácsi, leborot- váltatjuk a bajuszát! — ja­vasolta Ili asszony. Még mielőtt a legfonto­sabb titkos tanácsos tilta­kozhatott volna, a kormány­zó neje is csatlakozott az ötlethez: — Magát mindenki ba­jusszal ismeri. Nincs az az agyafúrt Gestapo ügynök aki felismer egy bajuszta- lain Bethlen Istvánt! Bethlen sóhajtva egyezett bele ebbe az áldozatba. A haza oltárán hajlandónak mutatkozott feláldozni leg­szebb férfiúi díszét, szép, tömött, egykor hollófekete, de most már őszesbe hajló bajuszát. Mennyit rajzolták ezt a bajuszt annak idején a karikaturisták! Egy kari­katúrára különösen szívesen emlékezett vissza: ezen ö hegyesre pödörte a bajuszt és azzal nyársalta fel el-’ lenfeleit: Oh, a daliás időit. Ili asszony a lakájt a kormányzói komornyikért szalasztotta, megüzenvén neki, hogy borotva esz Köze it is hozza magával. Bethlen István keserves arccal állt fel, hogy átfáradjon a für­dőszobába. Öt perc sem telt bele, bajusztalanu! tért vissza. Magdolna asszony, ami­kor megpillantotta a oempő Bethlent, felsikoltott: — Jaj, elvesztünk! Bizony, minden tízéves Hitlerjugend hanyatt-homlok szaladt volna a legközeleb­bi Gestapo-kirendeltsegre, ha így meglátja Bethlen Istvánt. A bajusz leborot- váltatását elhatározó családi tanács ugyanis megfeledke­zett arról, hogy mennyi re lebarnította Bethlen arcát az áldott Somogy megyei nyár. A b8iusz hpivén most csak úgy fehérlett a bőr. Ismét Ilona asszonynak támadt mentő ötlete. — Jöjjön, Pista. maid kvarcolunk! Istvánkár.ak használ, magának sem fog áírtaini. (Folytatjuk} Dóik it men tumreffénv Pintér István:

Next

/
Oldalképek
Tartalom