Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-02 / 78. szám
Vietnami jelentés Saigon (MTI): Lemondott a francia kormány * Szombaton a kora reggeli órákban dél-vietnami szabadságharcosok a zónában, a kambodzsai hatar közeiében, a Junction City hadműveletben résztvevő amerikai egységeket ágyútűzzel árasztották el. Amerikai katonai szóvivő szerint a déli területeken ez volt az első tüzérségi támadás amerikai fegyveres erők ellen. A partizánok régi francia mozsárágyúkból tüzeltek, amelyeket a múlt hónapban szákmányoltak a dél-vietnami zsoldos hadseregtől a Mekong-deltában. Az első amerikai gyaloghadosztály vesztesége a szombati ütközetben hét halott és 42 sebesült volt. Az északi Duang Tri tartományban véget ért a 11 napos Beacon Hül hadművelet. Ennek során hat amerikai tengerészgyalogos vesztette életét, kétszázhúsz pedig megsebesült. MOSZKVA Moszkvában szombaton a KGST székházában és a Komszomol főiskolán emlékeztek meg ünnepség keretében Magyarország fel- szabadulásának 22. évfordulójáról. Hasonló emlékünnepség színhelye volt Dubnában az Egyesült Atomkutató Intézet, ahol a különböző szocialista országok atomfizikusai köszöntötték magyar kollégáikat. A szovjet sajtó április 4-e küszöbén sok magyar vonatkozású anyagot közöL Párizs (MTI): Georges Pompidou francia miniszterelnök szombaton benyújtotta De Gaulle tábornok köztársasági elnöknek kormánya lemondását. De Gaulle tábornok a lemondást elfogadta. A kormány lemondásának benyújtását megelőzően a minisztertanács utolsó ülésén De Gaulle megköszönte a kormány tagjainak segítségét. Az új kormány kinevezésére előreláthatólag csak a jövő hét végén kerül sor, miután a hétfőn megnyíló nemzetgyűlési ülésszak megválasztja a parlament tisztségviselőit, közöttük a nem zetgyűlés elnökét és a különféle bizottságok tagjait. A rendkívül megfogyatkozott kormánytöbbségnek feltétlenül szüksége van a képviselőknek megválasztott 22 miniszter szavazatára, különösen az elnöki tisztség betöltéséhez. A nemzetgyűlési szabályok értelmében abszolút többségre van szüksége a nemzetgyűlés elnökének megválasztásához. Ha az első két szavazás nem hoz eredményt, harmadszor Is szavaznak, de akkor már nem szükséges abszolút többség. Mivel Gaston Def- ferrenek reménye van iá, hogy megkapja a baloldali szavazatok mellett a centristák jelentős részének támogatását is, egy-két elégedetlen gaulleista képviselő nem Chaban Delmas-ra leadott titkos szavazata veszélybe sodorhatja a jelenlegi házelnök újraválasztását. Gromiko elutazott Kairóból Kairó (AFP): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton reggel befejezte háromnapos kairói hivatalos látogatását, amelynek során találkozott és tárgyalt Nasszer elnökkel, valamint más egyiptomi hivatalos személyiségekkel. Gromiko látogatásáról közös közleményt adtak ki. Gromiko a repülőtéren újságíróknak nyilatkozva egyebek között kijelentette: az EAK vezetőivel folytatott megbeszéléseinken a nemzetközi helyzet sok fontos kérdését és a két ország kapcsolatait érintettük. Az eszmecsere igen hasznos volt. A Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyáról elmondhatom: kormányunk és népünk elégedett a kapcsolatok kedvező alakulásával. Liu Sao-csit először bírálják hivatalosan BUKAREST Bukarestben szombaton tárgyalások kezdődtek Luigi Longo az Olasz Kommunista Párt főtitkára és Nieolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára között. Az elvtársi és meleg baráti légkörben megtartott tárgyalásokon érintették a két pártot érdeklő kérdéseket. a kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű problémáit. KAIRÓ Nasszer, Bumedien, Seko-u Touré, Nyerere és Ould Dabbah hétfőn este Kairóban értekezletre ül össze az afrikai helyzet aktuális kérdéseinek megvitatására, így a többi között megvizsgálják a rhodesiai kérdést, amelynek alakulása miatt az értekezleten képviselt országok megszakították kapcsolataikat Nagy-Britan- niávaL Peking, (CTK): Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke először lett nyíltan a hivatalos pártbírálat céltáblája. A CTK tudósítójának jelentése szerint a Vörös Zászló, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elméleti lapja legújabb számában név nélkül ugyan, de élesen támadja a „Kommunisták önképzéséről” című cikk szerzőjét, aki nem más, mint a KNK elnöke. Csd Pen-ju pártteoretikus, a KKP Központi Bizottsága meüett működő „kultúrfor- radalmi” csoport tagja „Ha- zafiság vagy megvesztegethetőség” című terjedelmes cikkében azzal vádolja Liu Sao-csit, hogy a Japán elleni háború küszöbén meghirdette a „túlélés”, a ka- pitulálás és az árulás filozófiáját. A továbbiakban azt veti az elnök szemére, hogy a japánellenes háborúban aratott győzelem, után — „a békés demokrácia új szakaszának áruló irányvonalával” , jelentkezett, majd a felszabadulás után teljes garral harcolt az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szociális változások ellen, szembeszállt a „nagy ugrás” általános irányvonalával, meghirdette a revizionizmus irányvonalát. A cikk szerzője a vádaskodások sorát azzal folytatja, hogy a jelenlegi „nagy proletár kulturális forradalomban” Liu Sao-csi szövetkezett a pártban hatalmon lévő másik igen befolyásos csoporttal, amely a kapitalista utat járja. A CTK pekingi tudósítója megfigyelőket idézve megállapítja,ihogy elérkezett az az időszak, amelyben hivatalosan és nyíltan állást foglalnak majd Lu Ting-ji, az államtanács elnökhelyettese és a többi vezető ügyében, akik szem- benállnak Mao Ce-tung irányvonalával. Egy hét a világpolitikában @ A szocialista országok és a bonná politika ;|i; Humphrey leiadatai U Thant furcsa javaslata 0 Közel-keleti feszültség A húsvét utáni hét nemzetközi eseményeinek krónikáját három nagy problémakör: az európai biztonság, a vietnami kérdés és harmadsorban a közel-keleti feszültség köré lehet csoportosítani. A hetet azonban olyan esemény is színezte, mint a görög kormányválság újbóli— két éven belüli immár sorozatban történő — kirobbanása. Az európai biztonság természetesen egyet jelent a német kérdéssel, még pontosabban a bonni kormány legmélyebb alapjaiban változatlanul agresszív politikája elleni Küzdelemmel. A húsvétot megelőző hetekben egész sor szocialista ország — a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország — vezetői a legmagasabb szinten tárgyaltak a bonni politika ellen hozandó intézkedésekről. Ismeretes, hogy e tárgyalássorozat formai eredménye az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia között létrejött kétoldalú egyezmények voltak. Politikai értelemben azt az alapvető megállapítást hozták ezek az eszmecserék, hogy a Kiesinger-kabínet politikája az európai enyhülés fő akadálya. Az előbbiektől eltérő szinten, de kétségkívül a húsvét előtt lefolytatott eszmecserék folytatását jelezte az NDK külügyminiszterének, Otto Wínzer- nek magyarországi látogatása, a hét közepén Budapesten lezajlott magyar—NDK külügyminiszteri tanácskozás. Természatesen teljesen más oldalról és más szempontok szerint — de ugyancsak az NSZK-val és az európai kérdésekkel áll kapcsolatban Humphrey amerikai alelnök nyugateurópai körútja. Az alel- nőknek az a feladata, hogy meggyőzze a nyugat-európai kormányokat: Washington nem merül el teljesen a vietnami konfliktusban és továbbra is aktív szerepet akar játszani Nyugat-Euró- pában. A Humphrey-látoga- tás legfőbb célpontja Bonn. Feladata ebben a vonatkozásban a jelek szerint az, hogy szétoszlassa az amerikai—nyugatnémet viszonyban az utóbbi hetekben keletkezett feszültséget. A fő kérdés kétségkívül az, hogy Bonn átlátszó technikai-gazdasági érvek felhasználásával mindenképpen meg akarja gátolni az atomfegyverek elterjesztésének tilalmáról szóló atomsorompó- egyezmény aláírását. Humphrey missziója örmagaban is bizonyítja a Kiesinger kormánnyal szemben szocialista részről hangoztatott megállapítások igazságát: a stílus és a „hangvétel” formai módosításától függetlenül továbbra is Bonn tekinthető az európai enyhülés legfőbb akadályának. A nyugat-európai közvélemény hangulata és a távol-keleti események egyben azt is mutatják, hogy Humphrey feladatának másik része sem könnyű. Rendkívül nehéz meggyőzni a nyugat-európai kormányokat arról, hogy az amerikai külpolitika európai akciószabadságát nem bénítja meg a vietnami agresszió — és még nehezebb meggyőzni a nyugat-európai közvéleményt a távol-keleti amerikai politika helyességéről! (Véletlen az időbeli egybeesés, de az amerikai politika leghatározottabban Nyugat, európa bírálójának, De Gau)le-nak egyik akciója is e héten zárult: március végével távozni kényszerültek a NATO-csapatok Francia- országból.) Szinte szimbolikusnak tekinthető, hogy Humphrey utazásának első óráiban a nyugat-európai országok politikai életét a békemenetek és a vietnami háború elleni tömegtiltakozások jellemezték — és magában Nyugat- Németországban több, mint 150 ezer ember vett részt ezeken a tüntetéseken... A távol-keleti amerikai politika ezen a héten tett bizonyos taktikai lépéseket Humphrey feladatának megkönnyítésére. Ezek — az egyébként meglehetősen átlátszó — taktikai lépések U Thant ENSZ-főtitkár új vietnami „béketervével" állanak kapcsolatban. Az amerikai külügyminisztérium sietett kijelenti, hogy „elfogadja” U Thant javaslatait. A közelebbi vizsgálat azonban figyelemre méltó hiányosságokat tár fel. U Thant korábbi béke javaslataiban a tárgyalások megkezdésének előfeltételeként említette a VDK elleni bombatámadások megszüntetését. Amikor mostani javaslatait benyújtotta, hét ízben ismételte meg, hogy feltétlenül szükséges az amerikai bombázó-agresszió megszüntetése. A nyilatkozat hivatalos szövege azonban ezt nem tartalmazna, hanem lényegeben általános tűzszünetre hív fel „a jelenlegi állások beíagyaszlása- val”. így az amerikai külügyminisztérium „eitogauasi nyilatkozatának' sincs konkrét értéké — unnál is inkább, mert aoban szó sem esiK a bomba támadások bes/.ünteteseről. A VDK Külügyminisztériuma ezzel kapcsolatban h&ngozia.ta, hogy ilyen helyzetben a tűzszünetre es a leitetet ik.küIí tárgyalásokra való felhívás voltaképpen egyenlőséget tesz az agresszió elkövetője és az agresszió aidozata között (A VDK nyilatkozata ebboi az alkalomból isme- telten leszögezi: az ENoZ- nek nincs joga arra, hogy bármilyen formában is oe- avatkozzék a vietnami kérdésbe.) A vnágpohtikai küzdelem két elöntő színtéréhez fontosságban nem merhető* —- de az utóbbi hetekben pattanásig kieiezodott kő- zei-keleti heiyzet is magas- szintű tárgyalások témája volt a húsvét utáni beten. Az alapprobléma itt kétágú. Először: az adeni angol támaszpont gócpontjává vált egy olyan politikai-katonai tevékenységnek, ameiy az angolok távozása után Dél-Arábiát a gyarmati hatalmától függő feudális főnökök vezetésével vazallusterületté akarja változtatni. Ez a törekvés veszélyezteti a Jemeni Arab Köztársaság létét, amely ma is fegyveres harcot vív fennmaradásáért. Másodszor: ebben a kérdésben rendkívül kiéleződött a feszültség az arab világon belül, elsősorban a feudális erőket amerikai—angol su- galmazásra támogató Szaud- Arábia és az Egyesült Arab Köztársaság között. Miközben az adeni kérdést pillanatnyilag Kairóban tartózkodó ENSZ-blzott- ság vizsgálja, Gromiko szovjet külügyminiszter hivatalos látogatásra az Egyesült Arab Köztársaságba érkezett és tárgyalásokat folytatott Nasszer elnökkel. A szovjet diplomácia kezdeményező készsége és aktivitása ezen a területen is azt a célt szolgálja, hogy megerősítse az új-gyarmatosítás ellen harcoló erők helyzetét. 6. Nincs jegyzőkönyv, mellőztek minden formaságot Az urak egymás szavába vágva vitatták meg a helyzetet. Hogy a háború elveszett, affelől egyiküknek sem vol t kétsége. Hogy miként szabaduljanak meg belőle, azon már vitatkoztak egy sort. Különösen Lakatos, Hennyey és Csatay emlegették, hogy jobb inkább tovább folytatni, mint kitenni magukat a németek dühének. Végtére is ők, akik a kormányzó iránti hűség kedvéért vállalták a miniszter- elnöki és a miniszteri pozíciókat, nem szívesen fizetnének ezért azzal, hogy a Gestapo fogságába kerülnek. A többi urak könnyebben elrejtőzhetnek, amíg kialakul a helyzet, de a magyar királyi kormány aktív tagjai? Maga Bethlen szokott megfontolt módján folyton csak azt hajtogatta, hogy minél előbb véget kell vetni az egésznek. A helyzet kilátástalan, ez a legfontosabb tényező. — A kormányzó úr már kétszer elhatározta, hogy fegyverszünetet kér, s mind kétszer a minisztertanács másképpen foglalt állást! — magyarázta Lakatos. — Ilyesmi az én időmben nem fordult elő! — jegyezte meg Bethlen, nem minden él nélkül. — Különben is, a ti feladatotok, urak, hogy a kormányt a kormányzó úr elhatározásának teljesítésére bírjátok. Katonák vagytok, őfőméltóságára esküdtetek fel és ilyen nehéz időben kétszeresen is kötelez az eskü. Lakatos válaszként sóhajtott, Horthy pedig kijelentette: — Végleges és megmásíthatatlan döntésem, hogy fegyverszünetet kérek! A titkos tanácsosok elég hosszú vita után abban állapodtak meg, hogy a harcot megszüntetik, de nemcsak nem fordulnak szembe a németekkel, hanem azt is megengedik, hogy a német csapartok elhagyják Magyarországot. Náday tábornokot Rómába küldik az angol—amerikai főhadiszállásra, hogy onnan kérjen segítséget a szovjetek ellen, nehogy a fegyverletétel után a kommunisták szervezkedhessenek Magyarországon. És végül Lakatos kénytelen kelletlen elvállalta, hogy másnapra rendkívüli minisztertanácsot hív össze, s ott a kormányzói elhatározáshoz megszerzi a kormány hozzá j árulását. Közben odakint besötétedett, Bethlen István fél hogy nem jut ki a Várból azon az úton, ahogy bejött. Az éjszaka folyamán a Gestapo ügynökei kettőzötten figyelik Horthy rezidenciáját: félő, hogy felismerik, s elhurcolják az egykori miniszterelnököt. Horthy mindenesetre meghívja, hogy vacsorázzon a családdal, aztán majd meglátják. A vacsoraasztalnál ott ül már Ili asszony és ifjú Horthy Miklós is. Tost alezredes, miután befejeződött a titkos tanácsosok ülése, leszaladt a rejtekhelyre, hogy felváltsa a magas rangú rádióügyeleteseket. A vacsoraasatal asztalfőjén természetesen Horthy. Mik. lósné foglalt helyet, a főméltóságú asszony, a nemzet nagyasszonya. — Milyen jól néz ki, kedves Pista! — dicséri Bethlent. A bujkáló nevet: — Életemben először zavartalanul átadhattam magam a magyar vidék szépségeinek! Egy kis hajnali lovaglás meghozza az étvágyat, Az áldott magyar napfény pedig jót tesz a magamfajta öreg uraknak is! Csakugyan, Bethlen István úgy le volt sülve, mintha Abbáziából, a Semmering- ről, vagy más, miniszterelnöksége idején divatos UJü- lőhelyről tért volna vissza évi szabadságáról a Sándor palota miniszterelnöki dolgozószobájába. Csakhogy a miniszterelnöki palotához lakosztály is tartozik, kényelmes ággyal. De ott most Lakatos Géza hajtotta álomra a fejét, ha nem is éppen nyugodt éjszakája ígérkezett. De vajon hol töltheti az éjszakát Bethlen? A felvetődött ötletet, hogy éjszakázzék a budai Várban, hamar elvetették. Nem azért, mintha nem akadt volna itt üres szoba, üres ágy, egy váltásra való tiszta ágynemű, a vendég számára, hanem azért, mert maga a kormányzói környezet is tele volt hitlerista ügynökökkel. — Aztán már tíz órakor itt lesz majd az a Veessen- mayer és hallgathatom a szemrehányásait! — fakadt ki Horthy. — Nem Pistám, bármilyen szívesen látott vendég vagy nálunk, valami más megoldást kell keresni. Tehát nem maradt más hátra, el kellett valahogy változtatni Bethlen István külsejét — István bácsi, leborot- váltatjuk a bajuszát! — javasolta Ili asszony. Még mielőtt a legfontosabb titkos tanácsos tiltakozhatott volna, a kormányzó neje is csatlakozott az ötlethez: — Magát mindenki bajusszal ismeri. Nincs az az agyafúrt Gestapo ügynök aki felismer egy bajuszta- lain Bethlen Istvánt! Bethlen sóhajtva egyezett bele ebbe az áldozatba. A haza oltárán hajlandónak mutatkozott feláldozni legszebb férfiúi díszét, szép, tömött, egykor hollófekete, de most már őszesbe hajló bajuszát. Mennyit rajzolták ezt a bajuszt annak idején a karikaturisták! Egy karikatúrára különösen szívesen emlékezett vissza: ezen ö hegyesre pödörte a bajuszt és azzal nyársalta fel el-’ lenfeleit: Oh, a daliás időit. Ili asszony a lakájt a kormányzói komornyikért szalasztotta, megüzenvén neki, hogy borotva esz Köze it is hozza magával. Bethlen István keserves arccal állt fel, hogy átfáradjon a fürdőszobába. Öt perc sem telt bele, bajusztalanu! tért vissza. Magdolna asszony, amikor megpillantotta a oempő Bethlent, felsikoltott: — Jaj, elvesztünk! Bizony, minden tízéves Hitlerjugend hanyatt-homlok szaladt volna a legközelebbi Gestapo-kirendeltsegre, ha így meglátja Bethlen Istvánt. A bajusz leborot- váltatását elhatározó családi tanács ugyanis megfeledkezett arról, hogy mennyi re lebarnította Bethlen arcát az áldott Somogy megyei nyár. A b8iusz hpivén most csak úgy fehérlett a bőr. Ismét Ilona asszonynak támadt mentő ötlete. — Jöjjön, Pista. maid kvarcolunk! Istvánkár.ak használ, magának sem fog áírtaini. (Folytatjuk} Dóik it men tumreffénv Pintér István:
