Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-07 / 81. szám

Fedorenko nyilatkozata a New York i televízióban Kassától Krakkóig — szabolcsi pedagógusokkal BUKAREST: Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára csütörtökön repülőgépen ha­zautazott Bukarestből, ötna­pos romániai látogatása alatt Luigi Longo megbeszéléseket folytatott Nicolae Ceausescu- val a KKP Központi Bi­zottságának főtitkárával, va­lamint a román párt más vezetőivel. SZÓFIA: A lengyel párt- és kormány- küldöttség hivatalos bul­gáriai látogatásának befeje­ző aktusaként csütörtökön délben Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Nép- köztársaság minisztertanácsá­nak elnöke és Wladyslaw Gomulka, a LEMP Közpon­ti Bizottságának első titkára, valamint Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke ünnepélyesen aláírta Bulgá­ria és Lengyelország új ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. RÓMA: Csütörtökön délben Rómá­ba érkezett Edward Ochab, a lengyel államtanács elnö­ke, hogy viszonozza Sarasat olasz köztársasági elnök len­gyelországi látogatását. SZALONIKI: Szalonikiben csütörtökön mintegy négyezer haladó, il­letve jobboldali irányzatú diák vívott közelharcot egy­mással. A rendőrség beavat­kozott, könnygázgránátokkal szórta szét a tüntetőket. Sok sebesülés történt, több diá­kot letartóztattak. LEÍR A: A portugál katonai pa­rancsnokság közlése szerint növekszik Mocambique-ban a felszabadítási front harco­sainak ellenállása. A portu­gálok elismerték, hogy már­ciusban 21 katonájuk pusz­tult el. KAIRÓ: Kairóban csütörtök este véget ért öt afrikai ország — az EAK, Tanzánia, Algéria, Mauritánia és Guinea — há­romnapos csúcsértekezlete. A találkozó végén hétoldalos közleményt adtak ki. Aden (MTI): Az adeni szabadságharco­sok csütörtökön ismét tűz alá vették a dél-arábiai szö­vetségi kormány csapatait. Az angolok páncélkocsikkal siettek a kormánykatonák segítségére és Aden egyik külvárosában az elmúlt na­pok egyik legsúlyosabb tűz­harca alakult ki. Két arab — Szóval, mégis miként gondolják? Kemény zavartan hallga­tott. — Hogy érti ezt? — nyög­te ki végül. — Ki kezdje a dolgot? Kié legyen a kezdeménye­zés? — A kezdeményezést ter­mészetesen Szálasi Ferenc veszi a kezébe! — jelentette ki a fiatal báró nagy han­gon. — Szálasi Ferenc az isten által a nemzet élére rendelt vezető! — Tehát nem német kez­deményezést kívánnak? — faggatta tovább a német a nyilast. New York, (MTI): A New York-i televízió csütörtöki programjában Fe­dorenko, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselöje amerikai és külföldi tudó­sítók kérdéseire válaszolva foglalkozott a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom jelentőségével. A Szovjetunióban a szo­cializmus és a kommuniz­mus építése —■ hangsúlyoz­ta Fedorenko ■— a világ­forradalmi folyamat igen Párizs, (MTI): De Gaulle francia állam­fő csütörtökön délután az Elysée-palotában fogadta Georges Pompidout. A köz- társasági elnök a kihallga­tás során újból Pompidout bízta meg az új francia kormány megalakításával. A kihallgatás után az elnö­Peking (MTI): Az Izvesztyija csütörtöki száma a kínai politikai fej­leményeket kommentálva megállapítja, hogy új ne­vek jelentek meg a „sötét banditák” listáján. A kilenc katonai vezető közül, akik 1965-ig a kato­nai címek eltörléséig mar- sallok voltak, ma mar csak egyetlen egy van, akit nem ért „bírálat”, mégpedig Lin Piao. Csu Te, Ho Lung, Peng Tö-huaj után most a szidalmak zömét zúdítják Je Csien-jingre, Nie Zsung- csenre, Líu Po-csengre, Hszü Hsziang-csienre, sőt Csen Ji külügyminiszterre is. Fi­gyelemre méltó, hogy a fel­soroltak valamennyien tag­jai voltak (és néhányan kö­zülük ma is tagjai) a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának. Az utóbbi napokban sok olyan röplapot terjesztettek, amely élesen bírálta Hszü meghalt, többen megsebe­sültek. Az Aden külvárosai­ban tapasztalható rendkívül feszült helyzetet jól jellem­zi, hogy az angolok „kis Vietnamnak” nevezték el ezt a térséget. A várost egyébként továbbra is bé­nultságban tartja az öt napja folyó általános sztrájk. — Nem, de azt, hogy önök kezdeményezzék a szükséges politikai rendőri intézkedé­seket... Haller, akinek idegeit erő­sen megviselték a háború­nak a németek szempontjá­ból kedvezőtlen eseményei, nehezen tudta türtőztetni magát. Átkozta a sorsot, hogy ilyen kellemetlen és ostoba fickókkal kell baj­lódnia. Megszokta már, hogy jellemtelen emberekkel van dolga, de hogy azok osto­bák is legyenek, ez több a soknál... Felállt, s ezzel jelezte, hogy véget vet a beszélge­tésnek. — Várni kell! — mondta. — A Führer még nem dön­tött. Mindenesetre Szálasi és i televízióban fontos alkotó része. Álla­munk ereje, példája és te­kintélye, a nemzetközi po­rondon kifejtett aktivitása mind nagyobb jelentőségre tesz szert a nemzetközi problémáknak a világ dol­gozói érdekében történő megoldása szempontjából. A Szovjetunió — mutatott rá Fedorenko — olyan külpo­litikát folytat, amely a né­pek közötti kapcsolatok üj elvein, az egyenjogúság, a szuverenitás és a belügyek- be való be nem avatkozás elvein alapszik. ki palota szóvivője közölte, hogy Pompidou előrelátha­tólag szombaton reggel be­terjeszti az új kormány név­sorát. Az 56 éves Pompidou ne­gyedízben kerül a minisz­terelnöki székbe, 1962. áp­rilisában Debré leváltása után nevezték ki először, majd 1962 novemberében és 1966 januárjában. Hsziang-csien marsallt, a kínai forradalmi mozgalom veteránját, az állami honvé­delmi bizottság elnökhelyet­tesét. Hszü Hsziang-csien az úgynevezett kulturális forradalom hónapjaiban ke­rült a politikai bizottság tagjai közé, vált a hadsereg­ben a „kulturális forradal­mat” irányító munkacsoport egyik vezetőjévé. Vietnami jelentés Saigon (MTI) : Amerikai B—52-es nehéz­bombázók a csütörtökre virradó éjszaka három íz­ben bombázták Dél-Vietnam északnyugati területét a laoszi határ mentén. Dél-Vietnamban a szabad­ságharcosok egy erős egy­sége Hűétől kilenc kilomé­terre a szerdára virradó éj­szaka elfoglalta a kormány, csapatok egyik ezredének főhadiszállását Hűétől 50 kilométerre északra a par­tizánok elfoglaltak egy kis repülőteret: három felderí­tő gépet megsemmisítettek, majd elvonultak. Saigonban az amerikai hatóságok közzétettek egy jelenést amely szerint a dél-vietnami kikötők össz­forgalma havi 293 ezer tonnáról havi 861 ezer ton­nára emelkedett másfél év alatt. azok az emberek, akik a kormánynak tagjai lesznek, legyenek készenlétben. Majd telefonálunk, vagy kocsit küldünk, ha szükség lesz rá­juk. Megegyeztünk? — Igen, — mondta Ke­mény. s távozott. Haller pedig bekopogta­tott Veesenmayerhez, hogy jelentést tegyen neki a be­szélgetésről. A Führer teljha­talmú magyarországi meg- hatalmazója éppen induló­ban volt, Horthyhoz készült, hogy figyelmeztesse, min­den meggondolatlan lépése súlyos következményeket hozhat maga után. Fegyver- szünetről szó sem lehet, ezt nem tűrik a németek. Vee- senmayer sebtében meghall­gatta Haller jelentését, az­Egy március végi hajna­lon harminckét szabolcsi pedagógus, egy IBUSZ-ide- genvezető, egy gépkocsive­zető, egy IKARUSZ, sok-sok csomag és egy újságíró in­dult útnak a Magas-Tátra legszebb üdülőhelyei felé: Kassán, Eperjesen, Poprá- don át Ötátrafürecíre, Csor­ba-tóra, Zakopanéba és az ősi Krakkóban. Festői szépségű vidék! Bédekkerek prospektusok, útleírások és számos más műfaj szólt már e tájak szépségéről; ezért a kis expedíció króni­kása nem a táj leírására, inkább a szabolcsi ember és a vidék, a magyar peda­gógus és a szlovák, lengyel ember találkozásainak pil­lanatfelvételeire vállalko­zott. Olyan közösség hatna­pos krónikáját szeretném tehát megírni, amelyet több közös tulajdonsága ková­csolt baráti együttessé az út során: a hivatás közös­sége és az, ho*gy mindany- nyian az Állami Biztosító biztosítási és önsegélyező csoportjának tagjai. íme te. hát a krónika földrajzi és kronológiai sorrend nélkül. Ót szám a sziifel­földről. Már három napja utón va. gyünk. Végig kanyarogtunk a tátrai szerpentineken, gyűlnek az élmények, fogy a költőpénz, dagad az úti­poggyász. A Zakopanéi Dom Turysty halijában fáradtan várja a szobaosztást a kis expedíció. Csend van, min­denki az élményeit rendez­geti. Az ablakpárkányra álmosítóan hullanak a kö­vér hópelyhek. Néhányan már bóbiskolnak. Egyszerre valami felvillanyoz min­denkit. Az expedíció egyet­len híradósa, egy táskará­dió-tulajdonos fiatalember csendet int, felerősíti rádió­ját: „Kossuth rádió, Buda­pest, a pontos idő... A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság tájékoztatása alap­ján... 1, 51, 66, 67, 83.” A pénztárcákból zöldszí­nű szelvények kerülnek elő Egy pillanatra mindenki is­mét forintban számít For­tunára, majd egy kézlegyin­tés után visszaváltja gon­dolatait zlotyra és koroná­ra. Bársony helyett MTK. A „mit érdemes hozni” gondolat természetesen nem kerülte el társaságunkat sem. A kötetlen programo­kat boltok kötötték le. Egyik jó helyismerettel ren­delkező utitársunk tanácsá­ra hatan bá.rsonyvadászat- ra indultak Krakkó külvá­rosába, vállalva a lengyel villamosközlekedés veszé­lyeit: a kimondhatatlan zsúfoltságot, az eltévedés biztos lehetőségét. Abban a bizonyos peremkerületi áru­házban természetesen éppen tegnapelőtt fogyott el a bársony. A kudarc utáni rossz hangulaton azonban segített egy kedves lengyel tán indult. Jóllehet, reziden­ciája csak néhány száz mé­terre volt a Horthyétól, ko­csiba szállt. Edmund Veesemayer nem szerette különösképpen a nyilasokat. Már amikor elő­ször járt Magyarországon 1940 januárjában, kialakult benne a vélemény, hogy ezekkel a zöldingesekkel. jóllehet készséggel hajlandók teljesíteni a Führer minden parancsát, nincs mit tár­gyalni. Amikor 1943-ban is­mét Magyarországra küld­ték, hogy felmérje az itteni helyzetet, jelentésében, amelyben az ország meg­szállását javasolta, azt is kifejtette: Horthyt meg kell hagyni a helyén, és elsősor­ban az imrédystákra és más szélsőjobboldali csoportok­ra kell támaszkodni, de a Szálasi-féle nyilasmozgalmat a lehető legrosszabb meg­oldásnak tartotta. Ebben csak megerősítették a Ma­gyarországon töltött hóna­pok. Akármi történt is a vi­lágban, vagy az országban. Szálasi azonnal igyekezett eljutni hozzá, s felajánlko­zott. Legutoljára a román elárusító: „Bársony nincs, de van MTK!” — mondta ■tört magyarsággal, amit még a háborúban szerzett, s előhúzott néhány megsár­gult fényképet, az MTK- játékosok több évjáratbeli tablóját, majd hozzátette: „Hajrá MTK! Az en leg­kedvesebb csapat!” I*S<o5aazút mentén. Zakopane—Krakkó között pihenőre fékez az Ikarusz. Lubien község általános is­kolájánál állunk. Nagyszü­net van. Zsibongó gyer­meksereg fogja körül a ma­gyar buszt. A mieink nem tudják megtagadni foglal­kozásukat, elvegyülnek a lengyelül kiabáló, vidáman hancúrozó kisfiúk, kislányok között. Néhányan a lengyel pedagógusokkal ismerked­nek. Kérdések záporoznak mindkét résziéi, a tolmács keményen dolgozik. „Mi­lyen az oktatási rendszer?” „Mennyi a heti óraszám?” „Mennyi a fizetés?” Majd következnek a viszontkérdé­sek, s a mieink tartanak tájékoztatást. A spontán tapasztalatcse­re az órakezdést jelző be- csengetéssel ér véget. A lubieni pedagógusok bevo­nulnak a tantermekbe, sza­bolcsi kollégáik pedig Krak­kó felé folytatják útjukat, egy programon kívüli él­ménnyel ismét gazdagodva. Kézről kézrf. utunK során kézről kézre adták csopor­tunkat az idegenvezetők. Fekete Klóra, az IBUSZ- központ idegenvezetője in­dulástól érkezésig kitűnő nyelvtudásával, szervező­készségével és helyismereté­vel gondoskodott szállá­sunkról, étkezésünkről, köl­tőpénzünkről, intézte gond- jainkat-bajainkat. Csehszlo­vákia területén már ketten viselték gondunkat. A CEDOK utazási iroda tát­rai idegenvezetője, Sanyi bácsi ismertette meg a szabolcsi pedagógusokkal Kelet-Szlovákiát és a Ma­gas-Tátra innenső oldalát. Zakopanéban Zofia Voigt lengyel idegenvezető köszön­tötte autóbuszunk utasait az ORBIS utazási iroda nevé­ben, s kísérte végig csopor­tunkat a lengyel útszaka­szon. Krakkói városnézésün­ket a lengyel idegenveze­tők gyöngyszeme, Kamilla asszony tette emlékezetessé. Róla már számos riportban szóltak, útikönyvek, len­gyelországi jegyzetek elma­radhatatlan szereplője ez a kitűnő magyarsággal beszé­lő krakkói asszony. Nehéz lenne valami olyat írni, amit még kollégáim nem írtak meg. Gondomat érez­ve ő maga segít. „Art még nem írták meg í’ólam, hogy 1966-ban a lengyel állam ezredik évében 457 magyar csoporttal ismertettem meg hazámat. Volt köztük egy Szabolcs megyei csoport is. Kérem, adja át üdvözletem kiugrást követő napon augusztus 24-én kora reggel volt kénytelen fogadni őt. Szálasi art magyarázta, a magyarországi helyzetet vég­legesen tisztázni kell. Azt akarta, hogy vele együtt ke­resse fel a kormányzót. Ne­héz volt nemet mondani ne­ki, hiszen éppen akkor hív­ták ki a főhadiszállásra, mert Höttl panaszt tett rá Himm- lernél, Himmler pedig Hit­lernél, hogy túlságosan kesz­tyűs kézzel bánt a magya­rokkal. Pedig hát Veesemayert igazán nem illette meg ez a vád. A sok száz politikus letartóztatása épp úgy az ő nevéhez fűződött, mint a csaknem félmillió vidéki zsidó deportálása. Hogy a nyilasokat másképpen ítélte meg, mint Höttl, vagy an­nak közvetlen magyarorszá­gi elöljárója, Otto Winkei- mann SS tábornok? Végtére is ő a Führer teljhatalmú magyarországi megbízottja, nemcsak joga, hanem kö­telessége is, hogy a lehető legjobb tudása és belátása szerint irányítsa az országot. ! (Folytatjuk) Szalontai Barnabásnak, a Nyírbátori Múzeum igazga­tójának.” Nos, ezennel át­adom. Történetek aláíróról. Lengyel idegenvezetőink — visszafelé jövet — újra csehszlovák kollégáiknak adtak át minket: Svitben.a Spolocenski Dómban. Tar Aladár, a CEDOK idegenve­zetője útban a Tátra szer­pentinjein helyi kuriózumok­kal, a hegyi flóra és fauna ritkaságaival traktálja cso­portunkat. Tőletudjuk meg, hogy a Magas-Tátra 99 szá­zalékát gránitkőzet képezi, hogy e hegység életkora 60 miilió év, hogy legelőször 300 ezer évvel esett itt hó (amikor ezt mondta. gép­kocsivezetőnk épp egy ki­adós hóviharral küzdött a szerpentineken). Megtud! uk, hogy 130 tengerszemmel ta­lálkozhat a turista, azt is, hogy a középkori romanti­kus feltevés szerint ezek összeköttetésben állottak a tengerekkel. A legtöbben most hallottunk először ar­ról, hogy az utolsó tátrai gleccsert 4—500 éve csókol­ta le a napsugár. Útikala­uzunk elbeszélése szólt a világ legkisebb fájáról, a recés levelű fűzről, melynek törzse mindössze 1,5 centi­méter magas és 2000 méter tengerszint feletti magas­ságban él. Elbeszéléséből ismertük meg a Tátra 30 medvéjét és a farkasokat, a Tátra „állatorvosait”. A Zakopanéi börze másik oldala. A len* gyei Tátra magyar látogatói szin­te kivétel nélkül felkeress« a perzsa vásár helyi kiren­deltségét, ahol sajnos sok hazánkfia megfeledkezett már hazájáról, állampolgári kötelességéről, s nem utolsó sorban a magyar—lengyel barátságról. A mieink vásá­rolni jöttek ide ezúttal. Vettek gyapjú pulóvert, kö­tött sapkát, bőr mokasszint és papucsot. A pulóvernél lehetett alkudni, a bőrci- pőcskéknél erről szó sem lehetett. Ezek az árusok fix áron kínálták portékájukat. Egyik úti társnőn!: utolsó 101 zlotyjáért szeretett vol­na megvenni egy csinos kis mokasszint, melynek 110 zloty volt az ára. Az el­adó — egy tátrai gurál- asszony — megsajnálta el­szontyolodott magyar vásár­lóját, s odaadta a cipőcskét. A fiatal tanárnő hónaalá csapta a kiscipőt, fizetett, S futott is a buszhoz. Gép­kocsink motorja felberre­gett, de indulás előtt valaki megzörgette az ajtót. A gu- rál-asszony zörgetett, s előb­bi vevőjének valami sza­mot mutogatott. Ajtót nyi­tottunk, s a parasztasz- szony izgatottan nyújtott a tanárnő felé egy másik mo­kaszint: „Maga 38-ast kért, s én véletlenül 39-est ad­tam. Tessék, ez jó lesz a lábára!” Egy kis számvetés. Harminckettőn pedagóguson hat napig ismerkedtek Kö- zép-Európa egyik legszebb vidékével. A busz visszafelé nagyobb rakománnyal szed­te a kilométereket, de nem a vásárolt tárgyak képezték itt a túlsúlyt. Sokkal in­kább az a számbavehetetie- nül sok élmény és új is­meret, amit az út során szereztek. De nézzük csak egy kis villámszámolással, hányán tevékenykedtek 32 szabolcsi pedagógus turista sikeres útjáért. Az Állami Biztosító, az IBUSZ. a CEDOK és az ORBIS leg­alább harminc munkatársa, öt idegenvezető. mintegy harminc pincér, ötven szál­lodai szobaasszony és 10 portás, valamint nem utolsó sorban kitűnő gépkocsiveze­tőnk Kubik József. Tehát 120—130 szakember munká­ja járult hozzá utunk sike­réhez, melyet e pillanatfel­vételek igyekeztek doku­mentálni. Szilágyi Szabóiét Partizánharcok Veimben Újból Pompidou kapott megbízást kormányalakításra Újabb marsaitok a feketelistán Kínában 9. Dokumeutumregény Pintér István:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom