Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

Munkácsy-dí jas grafikusok, 1967 Bemutatjuk a gxaiika három idei kitüntetettjét Várnai György — Az ötlet csak rutin kérdése — Várnai György szerint olyan ez, mint szí­nésznek a szereptanulás. Egy idő után készséggé vá­lik. Amikor élete első tíz karikatúráját kellett meg­rajzolnia, a hetedik után már semmi sem jutott az eszébe. Kétségbeesett: előt­te még az élet, és tessék már az elején „csütörtököt mondott.” Azóta túl van a tízezredik karikatúrán. Hu­szonnégy évvel ezelőtt je­gyezte el magát a műfaj­jal. „Förtelmes rajzokat csi­náltam, amikről azt hittem, a legjobbak.” A Szabad Szájnál eltöltött öt esztendő terméséből némi öniróniá­val egyetlen rajzot sem tart olyannak, amit érde­mes lenne visszaidézni. — Az abszurd humort a gondolat, teszi iJótállóvá. A jelképes figurákkal, néhány vonallal, sokkal többet , ki lehet fejezni, mint a régi vicc-rajzok naturális stílu­sával — mondja. Az utóbbi őt évben, amió­ta «st a sajátos formanyel­vet használja, csaknem minden héten találkoztunk a Ludas Matyiban olyan rajzával, amelyre érdemes visszaemlékezni. És sorolni lehetne olyanokat, amelye­ket nem lehet elfelejteni, Két éve jelent meg Csend­élet című kötete, amely na­pok alatt elfogyott. Egyik méltatója azt írta. megtalálta a stílusát. Taga- dólag int. Minden újabb állomásnál természetesen úgy hiszi, megtalálta a leg­megfelelőbbet, aztán egy idő után érzi, mégsem az. amit csináln-a kellene. S akkor újra keres, hogy to­vább lépjen. Mert sohasem elégedett önmagával. — A társaság kedvencei nem a karikaturisták, a „jópofák" nem a hivatásos humoristák közül kerülnek ki. Zárkózott ember. Ha nem dolgozik, olvasni szeret, legszívesebben irodalmi ta­nulmányokat. Kedves köny­vei között is első helyen említi Kosztolányi vissza­emlékezéseit. Munkája nagy részét a film teszi ki — több kül­földi fesztivál díját hozták haza már a műhelyéből ki­került rajzfilmek —, Pega­zus tragikus története után most az újabb Petl-soroza- ton dolgozik, s júliusra dobozba kerül az ENSZ felkérésére készülő rajz­film is. Hegedűs István Héber László — A karikatúra-rajzolás indulat, belső kényszer. Csak így érdemes valamit csinál­ni. Ami másoknak egy szegfű, vagy rózsa, az volt nekünk a találkozó« a „Krapekok”. Igaz, választhattunk volna más könyvet is ismertető­jelnek, a Kis magyar anto­lógiát, A három kövért, az Akár hiszed, akár nem, vagy a Variációk egy témára cí­műt, s' még jónéhányat. S nagy sikert aratott kötetek mindegyikének fanyar hu­morú grafikusművésze — Réber László. Szűkszavúan foglalja ösz- sze eddigi pályáját: tizenöt éve rajzol karikatúrát, 1959-ig a Ludas Matyi mun­katársa. Könyvillusztráción, kívül rajzfilmmel is foglal­kozik. Szűkszavú, zárkózott, mint grafikái. Idegennek ér­zi magától a nyilatkozó szerepét, nem illik ahhoz, amit csinál, mert „a kari­katúra annyira szabályelle­nes műfaj”, A magyaráza­tot, a szövegmankókat az életben Is igyekszik elvetni. Szigorú véleményt tolmácso­ló rajzai beszélnek helyette. — Nem dolgozom gyor­san. Az egyszerűségre tö­rekszem, ahhoz pedig na­gyon sok munka és idő kell. Az igazi örömöt az jelenti számára, amiért meg kell sem fedezett fel, amiben sok ember indulatát tudja kifejezni. Hatalmas íróasz­talán mindig nagy halom papír, vázlatokat készít, a maga szórakoztatására is játszik a figurákkal. •— Szeretem a régi met­szeteket. Az emberi maga­tartás izgalmas tudósításait, érzem és kutatom bennük is. Könyvillusztrációit. néze­getem: Bábel-tornya, Trisz­tán és Izolda, egy Verne- regény. A művész kime­ríthetetlen fantáziája min­den grafika. (Él benne a letűnt korok, a régmúlt iránti kíváncsiság. Mai sze­replőiben is felfedezhetjük elődeink vonásait, szellemes, modern mondanivalói így még közvetlenebbül nevet­tetnek. dolgoznia, de művészete él­vezőinek sem nyújt könnyű örömöket. El kell időzni nála, hogy mondanivalójá­nak teljessége kibontakoz­zék, s ez mindig megér: a fáradságot Az emberiség súlyos kérdéseit legtöbb­ször légiesen könnyed. íz­léses grafikai formanyelv­vel jeleníti meg, s ez az el­lentét sajátos vonzásának forrása Nem nevettet — elgondolkoztat. Ha rajzait nézi az ember, olyan vi­lágban érzi magát, ahol az egyszerűbb jelnek is megnö­vekedett jelentősége van. „Ha csak külsőségeket je­lenít meg az ember, úgy ábrázolni nem is érdemes.” — Szeretek illusztrálni gyerekeknek is — mondja. Nekik sem magyaráz, a legifjabbakkal jókedvűen Összenevet. Úgy érzi, a gye­rekekben, a fiatalokban ta­lálja meg a leginkább értő közönséget. Janikovszky Éva hóval eddig már három, külföldön is nagy elisme­réssel fogadott köteten dol­goztak közösen, s éppen most készít 40 rajzot a ne­gyedikhez. — hogy kibon­takozzék az a furcsa, érzé­keny világ, amelyet magá­ban hordoz. Az illusztráció modem vívmányainak hí­ve, kiemel, aláhúz Nem r.z írott szó függvénye, hanem azzal egyenrangú. Alkotás. Bársony Éva Gépkorszak (Hegedűs István rajza) Rajt (Réber László rajza) Le veiezőlap-gyű jtemény a vásárosnaményi múzeumnak Levelezőlap- és fénykép­gyűjteményt adományozott a vásárosnaményi múzeumnak Orosz Gyula, nyugdíjas taní­tó. Orosz Gyula az első vi­lágháború Idején Taskent- ben volt hadifogságban. Ott tanfolyamot végzett, amiről a fiatal szovjet állam nép­művelési szerveitől bizonyít­ványt kapott. A tanfolyam­ról és a felszabadult hadifo­golytábor életéről több fényképet mostanáig meg­őrzött, A szovjet hatóságok­tól nyert határátlépési enge­déllyel nagy kerülővel, In­dián, Egyiptomon, Olaszor­szágon keresztül tért haza. Utjának minden állomásá­ról, köztük Bombayról, Szu. ezról, Alexandráról, Ve. lencéről, Triesztről, levele­zőlapot hozott haza. Zalka Mát élete Ma lenne 11 éves me­gyénk nagy szülötte. Földes Péter eddigi iro­dalmi munkásságán végig­tekintve egy nemes írói cél bontakozik ki előttünk. Az ugyanis, hogy alkotásai ré­vén az olvasók minél széle­sebb táborát Ismertesse meg a magyar munkásmozgalom hősi küzdelmeivel és e küz­delmek kiemelkedő magyar hőseivel. Európa homlokán c. trilógiája az oroszországi szocialista forradalomban részt vett magyarokról (Százezer. 1957). az 1919-es magyar Vörös Hadseregről (Mennyei páncélvonat, 1959) és a spanyol polgárháború magyar harcosairól (Spanyol rapszódia, 1951) szól. Felejt­hetetlen május (1954) e. re­gényében a Tanácsköztársa­ság három napjának törté­netét írja le. A túlsó part­ról c. művében Stromfeld Aurél. A drámai küldetés­ben pedig Szamuely Tibor életét mutatja be, Zalka Má­téról szóló életregényét a hős születésének 70. évfordu­lóján, 1966-ban adta ki a Móra Könyvkiadó. Számunkra azért is öröm e mű megjelenése, mert Zal­ka Máté a megyénkben Ma- tolcs szülötte. Eredeti neve Franki Béla, Franki Mihály matolcsi kocsmáros kilence­dik gyermeke. Matolcs, és különösen Mátészalka, aho­vá polgári Iskolába járt, mindvégig kedves maradt számára. Mátészalkán talál­kozott először közéleti szel­lemmel, önálló gondolkodás­sal, egyéni véleménnyel és eszmékért folytatott küzde­lemmel, noha ezek itt ekkor még csak a politikai befo­lyásra törő jómódú kispol­gárság radikalizmusában ju­tottak kifejezésre. Igazi pát­riájának ezt a városkát te­kintette. amit ml sem bizo­nyít jobban, hogy írói nevét a városnév játékos átformá­lásából képezte. Szatmárnémeti volt életé­nek következő állomása, ahol felső kereskedelmibe járt. De igazában — mint­hogy a kereskedelmi isme­reteket nem szívlelte ■— a színház érdekelte, Eszmény­képe Petőfi volt, és színész akart lenni. Apja kívánsá­gára azonban lemondott a színészetről és írói hivatásra készült. Egy verse már Má­tészalkán megjelent. Tehet­ségét az önképzőkörön mu­tatta meg igazán. Falusi ki­rálykisasszony című 2 felvo- násos diáktörténetét Heves Gyula, a szatmárnémeti szín­ház igazgatója elfogadta be­mutatásra. Első regényét ép­pen hogy csak befejezte, amikor kitört az első világ­háború. ö is mint annyian, komo­lyan vette a háborús dalo­kat, szépített hadijelentése­ket, cikkeket és regényes naivitással lelkesedett a há­borús győzelemért. örült, amikor előre hozták a kor­határt és 19 évesen kerülhe­tett önkén tesi szolgálatra. Nem egyik napról a má­sikra vált forradalmárrá. Nem volt számára könnyű a döntés, amikor az Októberi Forradalom győzelme után felszabadult a fogolytábor, és akkor sem, amikor a breszti békekötés után vá­lasztania kellett: haza men­jen, vagy vállalja a harcol az annyira vonzó szocialista eszmékért. Ekkor még hon­vágya győz, de még sem utazhat haza, mert a ma­gyar határon nem szívesen engedik át azokat, akik át­élték a két orosz forradal­mat. Ez, és a szibériai Kolcsak uralom keserű tanulsága éb­resztették rá arra. hogy a szocialista eszmékért itt szovjet földön kell harcolnia és ezzel szolgálja legjobban hazája érdekeit Is. 1919-ben 11 társával együtt megszö­kött a fogolytáborból és vö­rös partizáncsapatot hozott létre. Ettől kezdve élete mélységesen összeforrott a forradalom ügyével. 1919 de­cemberében Scsetyikin és Kravcsenko partizán hadse­regében már századparancs­nokként harcolt. Egymás után hajtotta végre a bra­vúrosabbnál bravúrosabb ha­ditetteket. A krasznojarszki állomáson kétszázadnyi volt hadifogollyal, trükkel meg­adásra bírta a hatezer főből álló jól felszerelt lengyel légiót. Röviddel ezután a Krasznojársz!-'tói több mint 500 km-re lévő Irkutszk kör­nyékén, az ellenforrada! ma­rok által ellenőrzött terüle­ten tűnt fel csapatával, és részt vett az aranyvonat, va­lamint Kolcsak elfogásában. E merész vállalkozásoknak nagy része volt abban, hogy Zalkát a Krasznoiarszkban szervezett III. Internacionálé nevű nemzetközi ezred egyik zászlóalja parancsnokává ne, vezték ki. Ez az ezred kí­sérte az ellenforradalmárok­tól veszélyeztetett területen az európai Oroszországba az aranyvonatot. A ten gyei fronton már ezredparancs­nok. pedig még csak 24 éves. Komoly érdemeket szerzett Kijev felszabadításá­ban, majd a Vrangel elleni harcban, amelynek győzel­mes befejezésével Szovjet- oroszország végre elnyerte a békét. Hősiességét a szovjet állam a legnagyobb katonai kitüntetéssel, a Vörös Zász­ló renddel és díszkarddal jutalmazta. 1922-től családjával Moszk­vában élt. Feleségének Vera Ivanovnának megértő és segítő élettórsa, kislányának Tálocskának szerető édesap­ja volt. Mihelyt tehette Ma­gyarországon élő édesapjával is felvette a kapcsolatot és 1931-ben bekövetkezett halá­láig anyagilag is segítette. Leszerelése után 2 évig diplomáciai szolgálatot tel­jesített. Ezután irodalmi munkakörben helyezkedett eL 1924-től egymás után je­lentek meg írásai. Több lap és folyóirat hívta meg szer­kesztő bizottságába. Meleg baráti kapcsolatot tartott fenn a Szovjetunióban élő magyar írókkal: Gábor An­dorral, Gergely Sándorral, Hidas Antallal, Illés Bélával, Komjáth Aladárral, Mad«, rász Emillel. Örökre eljegyezte magát a népek szabadságküzdelmé­vel. A spanyol polgárháború­dban Lukács ' Pál tábornok néven vett részt. A 12. nemzetközi brigád parancs­nokaként Madrid védelmé­ben, különösen pedig a guadalajarai győzelem kiví­vásában szerzett elévülhetet­len érdemeket A győzelem után a világsajtó tele volt Lukács Pál tábornok nevé­vel. Mindig a legnehezebb feladatokat vállalta. 1937. június 15-én azonban Hues- cánál, a terueli csatát meg­előző szemle alkalmával egy gyilkos golyó kioltotta életét. A spanyol nép megrendülve vette tudomásul nagy barát­ja halálát és nevében a kormány miniszterelnöke vett búcsút a hős hadvezér­től. Élete és halála egyaránt irigylésre méltó volt, írta ró­la Ehrenburg. Valóban hős­ként élt és hősként halt meg. E rövid ismertetőben csak epizódjait tudtuk felvillan­tani Zalka Máté események­ben oly gazdag élettörténeté­nek. Földes Péter müvében viszont a maga teljességé­ben, sokrétűségében és szí­nességében tárul fel előt­tünk. A regény olvasása ma­radandó élményt nyújt azok számára is, akik már eddig sokat hallottak Zalka legen­dás tetteiről A sokrétű for­rásanyag felhasználásával ugyanis az író olyan életre­gényt alkotott, amelyben a nagyszerű forradalmár pá­lyájának eddig még fehér foltjai emberi és halhatatlan hősi cselekedetekkel telítőd­tek. Az Októberi Forradalom 50. évfordulójának évében a mű jelentős hozzájárulása ahhoz a feladathoz, hogy a ma élők mind többen ismer­jék meg a magyar Interna­cionalisták hősi harcait és méltóan emlékezzenek meg azokról, akik hazájuktól tá­vol szovjet és spanyol földön életüket áldozták népük és az egész emberiség szabad­ságáért. Dr. Cservényük László Jancsi és Juliska. (Várnai György rajza) Régi történelemkönyvet lapozgatva az ötéves fii) boldogan fedezi fel: ami képzeletében megszületik, mindent le lehet rajzolni. Talán a „Tájfun” döntötte el végleg a sorsát. Társai kézzel írt. „újságjának” oL vasóit a negyedikes kisisko­lás szórakoztatja mókás rajzokkal, karikatúrákkal. Az érettségi előtt álló gim­nazista már publikál, s amikor a Ludas Matyiban először feltűnnek bizarr szituációkba keveredett, szálkás rajzú, fura figurái, azonnal felfigyelnek rá. Azóta a négy betű — Hihi — nélkül is tévedhetetlenül ráismernénk. öröme akkor igazi, ha Olyasmit sikerül megfogal­maznia, amit még senki 1967. április 33. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom