Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-20 / 92. szám

WISH Sfoph beszévttolófo az NSZiP kongresszusán Gomulka a nyugatnémet revanstörekvésekröi MOSZKVA Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek elnöke szerdán a Kremlben fogadta Pacsacsi iraki külügyminisztert. BARCELONA A barcelónai egyetem kétezer hallgatója tartott szolidaritási tüntetést tilta­kozva az ellen, hogy a múlt héten Madridban letartóz­tatták 70 diáktársukat. A bercelónai rendőrség gu­mibotokkal oszlatta szét a tüntetést. VARSÓ Franciszek Rafalowski, a lengyel főügyészség megbí­zottja hétfőn Rio de Janei- róban Franc Stangl hitlerista háborús bűnös kiadatása ügyében sajtóértekezletet tartott Rafalowski több bizonyító anyagot bocsátott a sajtó rendelkezésére. Stanglnak a háború alatti Lengyelországban kifejtett népgyilkos tevékenységéről. PÁRIZS Huszonötezer sztrájkoló bányász és kohász tüntetett kedden Lotharingia négy kisebb városában, miután a hatóságok betiltották a Metzbe, majd Thionville-be meghirdetett tüntetést. BELGRAD A belgrádi kerületi bíró­ság befejezte Mihajlo Mi- hajlov volt zadari bölcsész­kari tanársegéd perének tár­gyalását A vádlottat négy és fél évi szigorított börtön­re ítélték ellenséges propa­ganda terjesztéséért. Bonn (MTI): Dr. Konrad Adenauer volt nyugatnémet kancellár szer­dán meghalt A halál oka influenzával kapcsolatos bronhchitis által előidézett vérkeringési zavar és meg­gyengült szívműködés volt A halál hírét dr. Eduard Ackermann, a CDU—CSU Willi Stoph miniszterelnök beszámolójával kezdődött az NSZEP VII. kongresszusának szerdai tanácskozása. A „Népgazdasági feladatok megvalósítása” című referá­tumban az NDK miniszter tanácsának elnöke elsősor­ban az elkövetkező évekor megvalósítandó feladatokkal foglalkozott. Willi Stoph beszéde után Wladislaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a lengyel pártküldöttség vezetője üd­vözölte a kongresszust. Hangsúlyozta, hogy a lengyel és a német munkásmozga­Az amerikai légierő ked­den minden eddiginél heve­sebb légitámadást intézett a Vietnami Demokratikus Köztársaság legjelentősebb ipari komplexuma, a Thai Nguyen-i acélművek ellen — közölték szerdán Saigon­ban. A gépek 500 és 750 fon­tos bombákkal támadták az évi 100 000 tonna kapacitású kohóművet. Az amerikai szóvivő beismerése szerint a támadók erős légelhárításba ütköztek. A keddi akció volt az utóbbi hetekben a tize­dik amerikai légitámadás a Hanoitól 50 kilométerre fek­vő Thai Nguyen-i iparvidék ellen. A TASZSZ tudósítója az amerikai sajtó jelentései alapján beszámol arról, hogy az amerikai parancsnokság megkezdte erőinek tömeges átdobását a Dél-Vietnamot parlamenti frakciójának szó­vivője jelentette be. Bonnban bejelentették, hogy április 25-én, kedden temetik a 91 éves korában elhunyt Adenauert. A kölni dómban tartandó gyászszer­tartás után a rhöndorfi te­metőben, a családi sírbolt­ban helyezik örök nyuga­lomra. lom harci szövetsége nagy tradícióra tekinthet vissza. A nemrég kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény méltó kifejezése ennek a minden oldalú együttműkö­désnek. Ezután szenvedélyes sza­vakkal ítélte el azt, hogy a másik német államban: Nyugat-Németországban egyre erőszakosabban je­lentkezik a mili tarizmus, az imperializmus, általában az agresszív politika. Jiri Hendrych, a csehszlo­vák pártküldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy az NDK a béke és a biztonság egyiü legfontosabb tényezője Európában. Észak-Vietnam tói elválasz­tó demilitarizólt övezetbe. Jelenleg már ötezernél több amerikai katona tartózkodik ebben a térségben és a csa­patösszevonások üteme a New York Times értesülése szerint a jövőben még gyor­sabb lesz. E csapatok élére az Egyesült Államok egyik legismertebb tábornokát fogják kinevezni. Ez arra mutat, — hangoztatja a TASZSZ-tudósítás —, hogy az Egyesült Államok újabb veszélyes háborús cselek­ményekre készül Vietnam­ban. Washingtonban kedden sajtóértekezletet tartottak a vietnami háború elleni tün­tetéseket szervező „tavaszi mozgósítás” mozgalom ve­zetői. „Nem hisszük, hogy a tö­meggyűlések és a beszédek elegendőek — jelentette ki David Dellinger, a „tavaszi mozgósítás” mozgalom alel- nöke. A következő lépés az, hogy találkozzunk Johnson elnökkel. Ha nem hajlandó fogadni félmillió tüntető képviselőit, ez már önmagá­ban is beszédes tény lesz.” U Thant ENSZ-főtitkár kedden este kijelentette, hogy a vietnami kérdés ren­dezését a vietnami népre kell bízni. A főtitkár Pirza- da pakisztáni külügyminisz­ter díszvacsoráján mondott pohárköszöntőjében fejtette ki véleményét. Meghalt Adenauer Nagyarányú amerikai csapatösszevonás a vietnami demilitarizáít övezetben Pintér István: 19. — Hát a férjem valóban bátor ember. De vajon joga van-e kockáztatni hiába­valóan az életét? A Füh- remek szüksége van az ilyen németekre. Hiszen alighanem hosszú lesz még a háború. — Asszonyom, önnek is­mét igaza van — tódította Skorzeny. — A felesleges vakmerőség bűn Németor­szággal szemben. Winkelmamn bosszús ar­cot vágott Mit leckézteti őt ez az alak? Krumholz, az adjutánsa viszont úgy lógott Skorzeny minden szaván, mint gyümölcs a fán. Dr. Höttl unott képet vágott Arckifejezése ezút­tal elárulta valódi érzel­meit. Unta az egészet. Kü­lönben is éhes volt, alig várta, hogy asztalhoz ülje­nek. Winkelmanné remek háziasszony, s különben is, az Obergruppenführer első dolga volt, hogy jó magyar szakácsot szerezzen magá­nak. Nem vitás, Skorzeny tiszteletére valamilyen kü­lönlegesség kerül az asztal­ra. Höttl pedig szeretett jól «Mit Egy tisztiszolga jelent meg a teraszon. Feszes vigyázz- ban jelentette: — Tálalva van! Méltóz- tassanak asztalhoz fáradni! Winkelmanné a karját nyújtotta Skorzenynek. Úgy vonultak be az ebédlőbe, a biedermeyer bútorok közé. A pincéri teendőket két tisztiszolga végezte. Körbe- hordták a levesestálat — Húsleves magyarosan, máj galuskával! — jelentet­te be Winkelmanné. — Ve. gyen csak, Skorzeny, ne ké­resse magát. Ilyen erős férfinak enni kell. A Führer kedves Sturm- bannführere szinültig rakta a tányérját. Aztán meg­várta, hogy a többiek is ve­gyenek. A háziasszony ka­nálmerítése adta meg a jelt, hogy el lehet kezdeni az evést. — Hogy ízlik? — érdek­lődött Hildegard asszony. — Asszonyom, ez pompás. Mintha azonban egy kissé erős lenne. Winkelmann örült, hogy legalább ebben ő lehet fö­lényben. — Remélem Sturmbann­führer, egészséges a gyom­ra — mondta. — Én már egészen megszoktam, hogy ezek a magyarok mindent paprikával főznek. Zöldpap. rikát főznek bele a húsle­vesbe. Azt mondják, attól lesz íze. A mi német ét­keinket általában íztelennek tartják. — Pedig velünk főzték a levest, velünk fogják meg­enni ! — mondta Skorzeny. S ezzel máris átterelődött a beszélgetés a látogatás va­lódi céljára. Hiszen nem azért kereste fel Otto Win­kelmannt a gellérthegyi vil­lájában, hogy gyönyörköd­jék a Vida Jenőtől és Peré- nyi Istvántól elorzott villa berendezésében, s a vagyont érő képekben, vagy meg­beszélje, miként tekinti meg majd a háború után a drezdai képtárat Hildegard asszony unokahugának tár­saságában, hanem hogy be­számoljon Winkelmannak az eddig végzettekről, s tovább tájékozódjék a magyaror­szági helyzetről. Skorzeny előző este ér­kezett Magyarországra. Gép­kocsikkal jött Kari Radl Hauptsturmführer társasé, gában. Az éjszakát egy pi­lisi villában töltötte, ahol dr. Wolf néven ismerték. Skorzeny inkább gúnyból, mint elővigyázatosságból vá­lasztotté álnevét, hiszen 7ESTVÉRORSZAGOK életéből Moldova fejlődése Kisinyov esti fényei. Az APN hírügynökség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. év­fordulója előtt interjút kért Alexandre Georgica elvtárs­tól, Moldova SZSZK minisz­tertanácsának elnökétől. Eb­ből az interjúból közlünk néhány részletet. — Az oroszországi októ­beri forradalom, amelyet Moldova népe lelkesen fo­gadott, gyökeresen megvál­toztatta népünk történelmi sorsát. Amikor befejeződött a polgárháború, a Dnyesz. tér bal partján élő moldo­vaiak elnyerték nemzeti ál­lamiságukat (1924-ben), s az orosz és ukrán néppel együtt megkezdték a békés gazdasági és kulturális épí­tést, azonban a Dnyeszter és a Pruth folyók között el. terülő Besszarábia lakossá­ga a félfeudális Románia hatalmába került, és csak 1940-ben egyesült újra a Szovjetunióval. Aztán, alig egy év múlva megkezdődött a Nagy Honvédő Háború. A német hordák behatoltak Moldovába, s ez a sokat szenvedett föld csak 1944- ben szabadult fel végleg. A moldovai nép egésze ekkor­tól építheti zavartalanul íjj, szocialista gazdaságát. Besszarábia termelésében az ipar hányada 1940 előtt nem haladta meg a 2—3 százalékot, de ma már 60 százalék körül mozog. A szovjet hatalom éveiben itt 160-nál több nagy gyár és üzem épült. Megszületett a gépipar és a műszergyártás, az elektromos ipar és a vegyipar, az építőanyagipar stb. Magas műszaki színvo­nalon fejlődik az élelmi­szer- és könnyűipar. A bruttó ipari termelés 16- szorosan meghaladja az 1940 évi színvonalat. A szovjet hatalom éveiben épült erőművek (köztük van a Szovjetunió egyik legna­gyobb hőerőműve) már 1965-ben több áramot ad­tak, mint amennyit az egész cári Oroszország termelt 1917 előtt. A régi Besszarábia mező- gazdasága pangott. Ezzel szemben Moldova, amely a mezőgazdasági földterület tekintetében a 12. helyet foglalja el a szövetséges köztársaságok között, ma a Szovjetunióban a bruttó mezőgazdasági termelés te­kintetében a hatodik helyen áll, a 100 hektárra jutó mezőgazdasági termelés te­kintetében pedig az első helyek egyikét foglalja el. Köztársaságunk nemzeti jövedelme, amely köztudo­másúan az anyagi jólét nö­velésének fő forrása, csu­pán az utolsó hét év fo­lyamán 72 százalékkal nőtt. A munkások ég alkalma­zottak átlagbére ugyanak­kor 25,i százalékkal, a kol­hoztagok pénzjövedelme pe­dig 90 százalékkal emelke­dett. Moldova dolgozói Indiák, hogy gazdaságuk és kultú­rájuk sikeres fejlődését mindenekelőtt a Szovjet­unióban élő összes népek testvéri segítségnyújtásának köszönhetik. Bár az egész ország még háborús sebeit gyógyítgat- ta, a szovjet emberek rend­kívül nagy segítséget nyúj­tottak a fiatal köztársaság nak. Moldova mezőgazdasá­gában ma már 39 000 trak­tor, s vagy 10 000 kombáin dolgozik. A mezőgazdasági gépeket mind a testvéri köztársaságoktól kaptuk, hiszen nekünk nincsenek sem autó-, sem kombájn- gyáraink. S végül, ami a távlatokat illeti. Negyvennél több nagy iparvállalat, épül Be­fejezzük a Moldovai Hő­erőmű építősét. Az erőmű kapacitása már 1963-ban 1 200 000 kilowatt lesz. A mezőgazdaságban az öntö­zött földek területét 100 000 hektárral növeljük, s ennek megfelelően szá­mottevően emeljük majd a hektárhozamokat, bővítjük a gyümölcs, és szőlőterületet, valamint az ipari növények vetésterületét. Az új ötéves terv időszakában befejez­zük a mezőgazdaság villa­mosítását. A nemzeti jöve­delem körülbelül 70 száza­lékkal növekszik majd. olyan jellegzetes alakkal, mint ő, nehéz inkognitót felvenni. A fényképei alap­ján az egész világon ismer­ték — miért ne ismer­nék hát Magyarországon, ahol a lapok épp úgy di­csőítették, mint a Völkis­cher Beobachter, a Das Reich és a hitleri birodalom többi újságja? Négy napig tartott, hogy a führeri parancs után a Sturmbannführer elindult Magyarországra. A Jodl ál­tal rendelkezésére bocsátott repülőgépen először Wiener Neustadtba repült, a régi katonai akadémiát kereste fel. Amennyire hidegen hagyta ennek a Bérc utcai villának a berendezése, olyan érdeklődéssel haladt a régi — még Mária Teré­zia idejében épült — kato­nai iskola folyosóin. Érdek­lődéssel szemlélte a folyo­sók falán a volt parancs­nokokról készült festménye­ket, s őszinte tisztelettel üdvözölte a jelenlegi pa­rancsnokot. Az ő segítségé­vel választotta ki azokat az embereket, akiket a rendel­kezésére bocsátott különle­ges zászlóalj számára alkal­masnak tartott Összegyűj­tötte őket az udvaron és rö­vid beszédet mondott nekik: — Kétségtelenül hallot­ták már nevemet tisztjeik­től és valószínűleg sokan emlékeznek önök közül az olasz üp^re. De ne gondol­ják. hogy csupán egy má­sik kalandra viszem most magukat. Komoly és talán véres ügy lesz. nagyon sok forog kockán. Önök és én együtt fogjuk teljesíteni kö­telességünket Nincs válasz­tásunk, minthogy Németor­szág végső győzelméig har­coljunk minden rendelke­zésünkre álló eszközzel, megtesszük majd azt, amit a Führer parancsol! Skorzeny másnap 3éesbe autózott, hogy szemügyre vegye azt az SS ejtőernyős zászlóaljat, amelyet Himm­ler bocsátott a rendelkezé­sére. Mind a tisztek, mipd a legénység megnyerte Skorzeny tetszését. De úgy tűnt, ennél az egységnél igazán nem túlságosan szi­lárd a fegyelem. Kemény kézben kell tartania ezeket az SS-eket, mert hajlamo­sak a saját fejük után cse­lekedni. Skorzeny pedig semmiképpen sem akarta veszélyeztetni az akció si­kerét. Hogy milyen lesz majd az akció? Arról fo­galma sem volt. Egyelőre csak azt döntötte el, hogy Foelkersamot átküldi Klee- mann tábornokhoz, a had­testparancsnokhoz. Foel- kersam feladata, hogy ki­dolgozza: hogyan és mi­lyen katonai egységek ve­gyék körül biztosítékként a fővárost. Már a második fogás — paprikáscsirke volt galus­kával — végén tartottak, amikor Skorzeny befejezte az előkészületek elbeszélé­sét. Egyáltalán nem feszé­lyezte, hogy szolgálati ti­tokról van szó. s egy asz- szony van a társaságban hiszen Winkelmanné asz- szony férje állásánál és rendfokozatánál fogva amúgy is sok mindenről tudhat. Hiszen itt é] férjé­vel ebben a Bérc utcai vil­lában, amely egyben laká­suk és férje hivatala is. Nem vitás, hogy HilcJeiard asszonytól egy szó sem szi­várog majd ki. Egyébként kivel beszélhetne? Legfel­jebb néhány tiszti asszonv- nyal jön össze néhanapján — más társasága nincs. A megszállók szolgálaton kí­vül nem érintkeznek ma­gyarokkal. Hildegard asszony szótla­nul hallgatta Skorzeny elbeszélését, s a férfiak sem szóltak közbe. A házi­asszony azonban továbbra is figyelmes maradt-' ami­kor a Sturmbannführer tá­nyérja kiürült, intett a tisztiszolgáknak, hogy ismét kínálják. Skorzeny teleszedte a tá­nyérját: — Remek étel, remek or­szág! — mondta. — A há­ború hatodik évében ;s va­lóságos tejjel-mézzel folyó Kánaán! Winkelmann bólintott — ő komolyan hitte, hogy Ma­gyarország végig kivonta magát az új Európáért fo­lyó háború szükségeltette erőfeszítésekből, s hogy a magyarok most is dőzsöl­nek, nem húzzák olyan szó, rosra a nadrágszíjat, mint a németek. Hisz az ő aszta­luk mindig tele volt a leg­finomabb csemegékkel Fo­galma sem volt arról hogy a lakosság hogyan él. Höttl pedig nem szólt közbe O jól tudta: az emberek éhez­nek. Két tucatnyi jelentés is feküdt az asztalán arrpl, hogy nincs kenyér, nincs semmi a világon, s ez mi­lyen elégedetlenséget szül. (Folytatjuk) Berlin (MTI) Dokimieíituoiregény

Next

/
Oldalképek
Tartalom