Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

Gördülő tárlatok Eltűnnek a fehér foltok Szabolcs művelődési térképéről Házasságok — - sorsok — drámák Szabolcs-Szatmár megyét sok fehér folt tarkította a művelődés térképén, az át­lagosnál nagyobb elmara­dottságot örökölt a múlttól. Mindennapi igénnyé vált a művelődés, a kultu­rált szórakozás. Megyénk­ben az utóbbi években to­vább bővült az iskolaháló­zat, az óvodai férőhelyek aránya 40 százalékkal, az általános iskolai tantermek Száma 160-nal bővült, a középiskolák száma 16-ról 25-re emelkedett. A közép­fokú oktatási intézmények területi elhelyezése kedvező, minden járásban van már középiskola. A tanyák, szét­szórt települések iskoláztatá­sa is sokat fejlődött, be­költöztek az új lakók a kál- lósemjéni és a nyíregyházi tanyai kollégiumba. Egyre kisebb az a hátrány, mellyel a kisebb településeken élő gyerekek indulnak a felsőbb iskolákba. Több száz iskola­rádió, televízió, sőt a me- gyekszékhely egyik középis­kolájában, és a tanárképző főiskolán ipari televízió se­gíti a korszerű oktatás meg­valósítását. A nyírbátori gimnáziumban nyelvi-okta­tó laboratórium működik. A népművelés tárgyi és személyi feltételei is sokat fejlődtek. A rádiók száma meghaladja a 100 ezret, a televíziók száma ötszörösére növekedett, megnőtt a la­kosság érdeklődése a műve­lődési eszközök iránt. Ked- veltté váltak megyeszerte a filmekkel, kísérletezés­sel, kirándulásokkal egybe­kötött ismeretterjesztő elő­adások, rendezvények: egy év alatt 5—6 ezer ismeret- terjesztő előadást tartanak, Minisztériumi döntések a kisipar gyakorlásáról Fontos elvi döntéseket ho­zott a Könnyűipari Minisz­térium helyiipari főosztálya a kisipar gyakorlásával kapcsolatban. A minisztérium — a töb­bi között — megállapítja, hogy a címkekészítő ipar nyomdaipari tevékenység, a lakásdíszítés viszont nem ipari tevékenység, ezért egyikre sem lehet ipariga- zoíványt kiadni. Az üveg­golyó-készítés azonban sza­bad ipar. Cukrász kisiparosoknak eszpresszókávé főzésre a Könnyűipari Minisztérium ad engedélyt. Aki kétévi szakmai gya­korlat igazolása alapján szobafestő vagy mázoló iparra működési engedélyt kap, az nemcsak a már meglévő, hanem az új léte­sítmények festésével és má­zolásával is foglalkozhat. Művirágkészítő kisiparos — a csak erre a tevékenységre szóló iparengedély alapján — a jövőben szemfedőt nem készíthet. Az új elvi döntések egyi­ke leszögezi: egyes volt kisiparosok ipargyakorlásuk megszüntetésével nagyobb összegű adótartozást hagy­nak maguk után, majd ké­sőbb más helyen újból kér­nek iparjogosítványt, és kapnak is. így adótartozá­suk miatt megvont iparu­kat tovább folytatják, anél­kül, hogy korábbi tartozá­sukat rendeznék. Sőt, nem­egyszer még kedvezőbb kö­rülmények közé is kerülnek, mert ha új működési he­lyük kisebb lélekszámú köz­ség, még adókedvezmény­ben is részesülhetnek. Ezért a jövőben az iparigazolvá­nyok kiadásakor az első fokú iparhatóság köteles ki­kérni a kisiparos lakóhelye szerint illetékes adóhatóság véleményét. Emellett a KXOSZ orszá­gos központja is nyilván­tartja azokat a kisiparoso­kat, akik adótartozásuk miatt adták vissza, illetve veszítették el iparjogosítvá­nyukat. a részvevők száma megha­ladja a 300 ezret. Minőségi változást jelent az előadá- sos ismeretterjesztésben a tanfolyami, akadémiai for­mák előretörése. A falusi lakosság szakműveltségét gyarapítják a mezőgazdasá­gi szakkörök, melyeket a ta­nácsok mezőgazdasági szak­osztályai, intézményei és a földművesszövetkezetek irá­nyítanak. A mezőgazdasági értelmiség szakmai tovább­képzésére alakult meg a nyírbátori és a vásárosna- ményi agrárklub. Szabolcs-Szatmár megyét nem olvasó megyének ismer­ték a múltban, ahová a leg­kevesebb újság, folyóirat járt, a könyvek száma je­lentéktelen volt. A könyv terjesztéséért, az olvasás megszerettetéséért eredmé­nyesen dolgoztak a könyvtá­ri szakemberek, a társadal­mi munkások. Megkétszere­ződött a lakosság könyvvá­sárlása, úgyszintén a köl­csönzött könyvek forgalma is. A könyvek mellett a film vonzza a legnépesebb tábort, a televíziók rohamos terjedése ellenére sem csök­kent a mozilátogatók szá­ma, minden évben megha­ladja az ötmilliót. A szín­házi előadások iránt fogé­kony lett a közönség, hasz­nosnak bizonyult a Nyíregy­házi Móricz Zsigmond Szín­ház bérleti rendszere, mely- lyel csaknem ezer szabolcsi tsz-tagot utaztatnak rend­szeresen színházi buszokkal az előadásokra. A képzőművészeti ízlés­kultúra fejlesztését jól szol­gálták a különböző tárlatok, a korábbi években 2—3 A tejtermékek forgalma Nyíregyházán és a megyé­ben az elmúlt év fogyasztá­sához arányítva örvendete­sen megjavult. A lakosság egészségesebb és ésszerűbb táplálkozása hozta magával, hogy összehasonlítva az 1966. március havi forgalmat a tejtermékek ez év márciusá­ban mutatott fogyasztásával — a forgalom számottevő emelkedését mutatja. Az elmúlt év márciusá­ban 5556 hektoliter tejet fogyasztottunk. Ezzel szem­ben ez év márciusában 6021 hektolitert tett ki a város és a megye tejfogyasztása. Komoly emelkedést mutat a vajfogyasztás is. A tavaly márciusi 330 mázsával szem­ben, ez év márciusában 470 mázsa vajat forgalmazott a kereskedelem. Hasonló emelkedést mutat­nak a túró és sajtféleségek. Sajtból a tavaly márciusi 90 mázsával szemben 103 mázsa, túrófélékből 239-ről 436 mázsára emelkedett a múlt havi fogyasztás. Ugrásszerűen emelkedett a poharas tejfel forgalma is. Az elmúlt év 161 hektoliter tejfelfogyasztással szemben az idén márciusban 282 hek­toliter tejfelt használtunk fel. A tejféleségek emelkedése százalékban kifejezve a kö­vetkezőképpen alakul: a tej 10 százalékkal, a kannás tej fel 17, poharastejfel 75, vaj 42,5, sajtok 14,5, túróféleségek fo­gyasztása 82 százalékkal emelkedett. A Tejipari Vállalattól ka­pott értesüléseink szerint a márciusi csúcsforgalom ide­je alatt tejből, vajból, tú­ró és sajtféleségekből bő­képzőművészeti kiállítás volt megyénkben, az utóbbi időben számuk, közönségük megsokszorozódott. Ebben főleg a múzeumi szervezet tesz a legtöbbet, szinte vala­mennyi nagyobb község hozzájutott ilyen kiállítás­hoz. Legjelentősebbek vol­tak a Nemzeti Galéria ké­peiről készült művészi má­solatok, Rembrandt, Ben­czúr, Csók, Medgyessy, Rippl-Rónai, a nagybányai­ak, a XX. századi alföldi festők művészetének bemu­tatása, a megye és a szom­szédos megyék festőinek tárlatai, s a Szovjetunió Kárpátontúli területének cserekiállítása. A haladó hagyományok ápolásában is jelentős eredményeket ért el a me­gye: ezt szolgálták a Köl­csey, a Móricz, a Rákóczi emlékek gyűjtése, emlékhá­zak, múzeumok létrehozása. Az internacionalista Zalka Máténak emlékszobát nyi­tottak Tunyogmatolcson. öt év alatt 24 új művelő­dési ház épült — köztük a nagyecsedi, az ófehértói, a nyírmadai, a szatmárcsekei, a mándoki, a nyírbélteki, a tiszavasvári, a szamosbecsi. A 220 művelődési otthon 120 tv-készülékkel, 150 le­mezjátszóval, 90 magneto­fonnal, 40 filmvetítőgéppel, 90 diavetítővel, 70 nagyító­géppel, 130 fényképezőgép­pel és 60 zongorával rendel­kezik. Ezek, különösen a tv, lemez játszó, vetítőgép — a művelődés térhódításával egyre keresettebbek, újak beszerzéséről szükséges gondoskodni. <W ven el volt látva a kereske­delem. Az árusításban sehol nem mutatkozott hiány és a Tejipari Vállalat kapacitá­sa a jelentkező igényeket messze meghaladva is ki tudta volna elégíteni. Arra a kérdésünkre, hogy ez vonatkozik az elkövetkezen­dő időkre is, azt a választ kaptuk, hogy a felsorolt élelmiszerekből a jövőben nemcsak mennyiségben, ha­nem minőségben is úgy Nyíregyházán, mint a me­gyében a Tejipari Vállalat minden fogyasztói igényt ki A napokban az ópályi asz- szonyok egyikével találkoz­tam. Csicsák Györgynének hívják. A műút mellett, az Árpád utca 27 számú ház­ban él. Szinte szigorú rend, tisz­taság a portán. A nagyszo­ba főhelyén, az asztali vá­zához támasztva nemzeti színnel szegélyezett lap. „Megbízólevél — Harmadszor választot­tak meg ebben a körzet­ben, a kilencedikben ta­nácstagnak — mondja. — De nem is tudom, miért megint engem. Hát igen, miért is f — Nőt csak magát vá­lasztották meg1 — Még vagy tizet. Har­mincöt körzet van a falu­ban. A mi körzetünkhöz huszonkilenc család tarto­zik. Ügyes tájékozottság. 36 helyi ismeret 1. Az anyakönywezető szavai akadoznak. Történe­tesen ismeri az „ifjú” párt. A férj most mondja ki ne­gyedszer a boldogító igent. Alacsony, kopasz ember. Felesége hozzá képest fiatal és szembetűnően anyás ar­cú. A férj rutinos házasság- kötő. Kint a folyosón meg­szólított két ismeretlent, ők a tanúk. Az egyik járlatle- velet jött kérni, a másik én vagyok. Az anyakönyvveze­tő leteszi maga elé az asz­talra az előre leírt szöveget és fejből mond néhány kedves, keresetlen szót. Jó­kívánságokat, továbbá szta- niolba csomagolt intelmeket: legyenek törvénytisztelő polgárai hazánknak, gyer­mekeiket neveljék fel fele­lősséggel. Következik a sok boldog­ság és a jó egészség. Ezzel a hivatalos aktus véget ért. Az újdonsült férj kint a fo­lyosón megköszöni közre­működésünket. — Ugorjunk át egy fél­decire! — mondja. Feszengünk. Nem ismer­jük egymást. — Nincs mindennap eskü­vő, gyerünk, — egy félde­cit igazán megihatunk — mondja a férfi, kissé türel­metlenül. Az asszony hallgat Ha nem tudnám, hogy most lé­pett ki az esketőteremből, legfeljebb lakásigénylőnek nézném. Majdnem köznapi rajta a ruha. — A ceremónia nem érde­kes, a megértés a fontos — állítja később a férj. A féldecitől beszédesebb. Negyvennyolc éves, az első feleségét a németek hurcol­ták el. Második asszonya, aki tanítónő volt megszö­kött egy tizenkilenc éves fiúval. Mindent elvitt A férfi hagyta. Nem keresett semmit. A harmadik asz- szonyt áramütés érte vasa­lás közben. A kislány hatéves. Anya nélkül nem maradhat. — Higgye el, az ember többet bír el, mint az állat — mondja a férfi. A fiatalasszony belekarol. De látom, hogy kint az utcán már nem karolnak egymásba. Talán azért, mert hétköznap van és kerülni akarják a feltűnést 2. Már a harmadik em­bert koptatja, mondják ró­la. ítéletük megfellebezhe- tetlen. Az asszony összeszo­rítja a száját és hallgat. Fiatalon ment férjhez és két év alatt temette el a két embert. Legtöbbször nem a ka­landvágy, az erkölcsi nihil, ellenkezőleg: a tragédiák, a szenvedések sokasága előzi meg a harmadik, vagy ép­pen a negyedik házasságot — Együtt vagyok mindig az utcával, a faluval. Sze­retek mindenről tudni, no meg, ha úgy jön, meg is mondani a magamét. A kérdőjelre, hogy miért? kerekedik a magyarázat. Arra is, éppen érdeklődése miatt nem maradt el egyet. len korábbi tanácsülésről sem. Sőt másokat is hívott. — Pár éve elhatároztuk: iskolának alakítunk át egy nem kellően kihasznált ál­lami épületet. Segítő kezek­re, vagyis hivatalosan ne­vezve társadalmi munkára volt szükség. Szinte min­denki ott serénykedett az utcánkból, mert bizony én sem csak hívogattam. Meg­fogtam a szerszámot, együtt dolgoztam velük. Most meg majd jön a kultúrházépítés. Hatszáznyolcvanezer forin­tot készítettünk elő rá a községfejlesztési alapon. Onnan sem fogunk hiányoz-. Nagy ritkán a férfiak a mű­veltségbeli különbségre hi­vatkoznak. összességében, a kivétel itt is erősíti a sza­bályt Tény azonban, hogy a társadalom kíméletlen. A baráti kör leszűkül, a máso­dikat még elismerik, de a harmadik, pláne a negyedik már nem jó ajánlólevél. A munkahelyen sem. Sok min­dent lehetne ugyan tisztáz­ni, de ezek a legbensőbb, személyes természetű ügyek ridegen visszautasítják a nyilvánosságot. 3. A piactéri «öntésben megmutatják Z.-t, elmond­ják róla, úgy váltogatja élettársait, mint más az in­gét. Ö volna tehát az a kivétel, amelyik erősiti a szabályt. Borostás arcú, he­tenként egyszer borotválko­zik. Kijelenti, ha fizetek neki két korsó sört, és ha biztosítom a teljes diszkré­ciót, akkor nyilatkozik. Kü­lönben nem. Megegyezünk. — Az igazit keresem — közli és szája széléről letör­li a sörhabot. — Eddig még nem sike­rült megtalálni? — Sajnos. — A mostani asszony há­nyadik feleség? Felháborodva utasítja vissza: — Minek néz maga en­gem, szélhámosnak, bigá­mistának? Van egy törvé­nyes feleségem és kész. Több nem volt, nem is lesz. — Hát a többiek? — ök — élettársak. Z. állandó munkahellyel nem rendelkezik, tipikus képlet, ismerős figura. Csa­ládalapításra, gyermekne­velésre alkalmatlan. Ami­kor megkérdezem tőle, je­lenleg hol dolgozik, meg­kerüli a választ: — Ez már nincs benne az alkuban — mondja. Külseje elhanyagolt. Két gyerek apja. Az igazival szemben támasztott köve­telményéről tartózkodás nél­kül nyilatkozik, de nyilat­kozata nem bírja el a nyom­dafestéket. Ö ' is azok közé tartozik, akiket habozás nélkül, gyámság, gondnok­ság alá kellene helyezni. Úgy tudom, nálunk van ilyen törvény. Egy kalauz fizet neki há­rom cent pálinkát, és erre ő eljárja az ivó közepén a ró­katáncot. 4. A hivatal tapintatos. A megfelelő szócskát aláhúz­zák ugyan, de csak nép- számláláskor részletezik, hogy az összes házasságkö­tésből mennyi a második, a harmadik, a negyedik, — vagy az ötödik. Amennyiben az előző tör­vényes házasság megszűnik, akár tizedszer is oda lehet néz a falunk, aligha ismer­ne rá, aki mondjuk huszon­öt-harminc évvel ezelőtt itt­hagyta. — Amikor sok volt itt is a télvégi víz, mondtam egyik vasárnap a férjem­nek, tegye rendbe a kapu elejit, a vízlevezető árkot. Na várjuk, hogy más előbb csinálja. Míg főztem, az em­berem kinn dolgozott. De utána meg kiállt lapáttal, ásóval, gereblyével majd minden férfi a maga háza elejét rendezni. Ezt azért említettem, hogy nem elég csak magyarázni, szépen beszélni, cselekedni is tudni kell. Így nincs hát semmi csodálkozni való, miért vá­lasztották meg harmadszor is újabb négy évre tanács­tagnak öpályiban Csicsák Györgynét. A ma asszonya, női társadalmunk egyike. Asztalos Bálint Márciusban 6021 hektoliter (cjd és 470 mázsa vajat fogyasztott a megye lakossága Bőséges és jó minőségű ellátást ígér a Tejipari Vállalat tud elégíteni. Farkas Fái Harmadszor ni, ha a helyzet úgy kivé ja. Aztán, messze van ho zánk fúr ott kút, közelebb kellene egy. Járda sem á tana némely sárosabb utc ban. Szóval, van itt tenr való még. Pedig, ahogy i. állni az anyakönyvvezető elé. 5. P.-né bevezet a tiszta szobába és hellyel kínál. Jobb lett volna a konyhá­ban beszélgetnünk. Itt most kínos helyzet állott elő: je­len van a férj is. A harma­dik, A férj azonban bíztat: beszélgessünk csak nyugod­tan, ő a holnapi házi fel­adattal van elfoglalva. Ta­nul. Ránézek P.-nére. Hol és hogy kezdjem? Mintha ki­olvasta volna a tekinte­temből, segítségemre siet. — Tíz évig éltünk együtt az első urammal. Kisiparos volt. Jött egy harmadik, egy lány. Tudja, hogy szo­kott lenni — mondja. — Nagyon nehéz volt 7 — Megszoktam. Igazság szerint mindig Jánost, a mostani férjemet szerettem. Az ő szülei gazdagok vol­tak, az én szüleim szegé­nyek. Soha nem reméltük, hogy egyszer férj és feleség leszünk. Húsz év múiva mégis sikerült, — Magának mi a foglal­kozása? — Varrók. P.-né hosszabb ideig Bu­dapesten élt, akkor tanult szakmát, amikor az első férje elhagyta. A második szabómester volt. —■ A sors rendelte, hogy összetalálkozzam Jánossal. A vonaton találkoztunk. Azonnal megismertem, nem változott semmit. — A második embert ma­ga hagyta el? — A sors rendelte. — Gyerek? — Nekem sajnos nem le­het. De János kislánya ve­lünk van és én úgy szere­tem, mintha én szültem vol­na, A lakás szép, ragyog a tisztaságtól, az egyik sa­rokban bababútor és rengeteg játék. Jó lenne valamit megtudni János első felesé­géről. De hogyan? 6. A második válás után H.-né megfogadta, hogy in­kább öngyilkos lesz, de vá­lóperes ügyben többet nem áll bíróság elé. Néhány hó­nap múlva újból férjhez ment. Nagyon rendes ember az ura. — Boldog? — kérdezem H.-nétól. — Nagyon. — Mondana valami ta­nulságot? — Igen. Ezt az embert nem fogom elkényeztetni. Hm. hm. A szerelem nem játék. 7. F. összeállt egy nála tizennyolc évvel idősebb özvegyasszonnyal. Albérlet­ben laktak, mindketten dol­goztak. Kezdték magukat összeszedni. Különféle bú­tordarabokat vásároltak, és beadták a lakásigényüket. Az özvegyasszony, mivel élete normális kerékvágásba billent, a lányát is hazahoz­ta. A tizenhét éves nagy­lányt. A lány megszerette a mostohaapját, az ember a mostohalányát. Megszöktek, másik albérletbe költöztek. Úgy látszik boldogok, elé­gedettek. Gyerekük szüle­tett, törődnek vele, szépen járatják. Normák vannak, szabály nincs. Könnyű ítélkezni, még könnyebb felmenteni, de na­gyon nehéz megérteni azt, ami eltér az átlagostól. Normák vannak, de sza­bály nincs. Ki érti például, miért fordul elő, hogy a harmadik házasságot gyakran a volt férj és feleség köti egy­mással? (Sz) s 1967. április 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom