Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-14 / 62. szám
Légi terror vietnami ipari központok ellen A felszabaditási front sikeres akciói Emlékezés a borzalmakra Vallomások a zuglói tömeggyilkosok bűnügyében HANOI: A Kittyhawk re- pülógépanyaha jóról felszálló amerikai bombázók szombaton támadást intéztek a Hanoitól 37 kilométerrel északkeletre fekvő Bac Giang-i erőmű ellen. A több, mint 10 000 kilowattos teljesítményű villamos cent- ráléra a gépek 455 kilós bombákat szórtak. A thaiföldi légitámaszpontokról felszálló Phantom és Thunderchief típusú gépek szombaton ismét bombázták a VDK fővárosától 61 kilométernyire fekvő Thai Nguyen kohóművet. A sai-. goni amerikai katonai szóvivő szerint mindkét támadás súlyos károkat okozott a VDK e fontos ipari berendezéseiben. Ugyancsak szombaton bomba támadás érte a Hai- phongtól 43 kilométerrel északkeletre fekvő Cam Ly lőszerraktár-telepet is. Ebben a bevetésben a Bon Homme Richard repülőgép- anyahajóról felszálló gépek Haiphongtól 21 kilométerrel északnyugatra bombáztak ipari létesítményeket. Saigonban vasárnap hivatalosan bejelentették, hogy a szombaton Thai Nguyen ellen intézett bombatámadás során a VDK légelhárító egységei lelőttek három Fr—105-ös amerikai repülőgépet. Hasonló sors ért egy szombaton másutt bevetett A—4 Skyhaw típusú gépet is. Vasárnap fokozódott az amerikai légi offenzíva Eszak-Vietnam ipari központjai ellen. — Az Egyesült Államok légi haderejének vydászbombázói bombázták a Hanoitól 50 kilométernyire északnyugatra fekvő viettri vasúti csomópont és ipari központ villamos erőművét. Ez az ötödik erőmű a VDK területén, amely ellen az amerikaiak légitámadást intéztek. Az amerikai légikalózok vasárnap ismét támadták Hanoit, az ország fővárosát is. A VDK déli felében hidakat és rendező pályaudvarokat támadtak. A felszabaditási arcvonal gránátvető osztagai tjárom különböző akcióban érzékeny veszteségeket okoztak a negyedik amerikai gyalogos hadosztály 2. dandárjának. Az amerikai katonai szóvivő hétfői tájékoztatásában elmondotta, hogy a Binh Dinh tartományban folyó ütközetben 19 amerikai elesett. 25 megsebesült. A katonai szóvivő szerint a Pershing hadművelet során 21 „vietcong gerilla” halt meg. A felszabaditási front távirati irodája szerint március 9-én a hazafiak rajtaütéssel felmorzsolták a 49. amerikai ezred 4. zászlóaljának egyik századát. A jelentés arról is beszámolt, hogy a DNFF harcoló alakulatai Lám Dong tartományban lelőttek tíz amerikai repülőgépet, közöttük egy B—52-es sugárhajtású nehézbombázót. Az ellenfél 460 katonája maradt a csatatéren, közöttük 150 amerikai. Az ellenségesnek nyilvánított területen a „fel perzselt föld” taktikáját folytató amerikai fegyveres erők a hét utolsó napjaiban 513 „partizánnak” minősített személyt öltek meg. Suhartót feleskették Djakarta: . Az indonéz ideiglenes népi tanácskozó gyűlés (kongresszus) vasárnap Suharto tábornokot ügyvezető államelnökként feleskette, Ezzel az egy hét óta tartó kongresszusi vita, mely Sukarno elnök sorsáról volt hivatva dönteni, és amelyet heves belpolitikai ellentétek kísértek, lezárult. Sukamót, aki az országot 22 évvel ezelőtt a nemzeti függetlenség útjára vitte, formálisan nem fosztották meg elnöki címétől, eltiltották azonban az új választásokig minden politikai tevékenységtől. Indonézia továbbra is harcolni fog az imperializmus ellen — jelentette ki Suharto, s a lakosságot egységre szólította fel a gazdasági élet helyreállítása, a termelés növelése és a takarékoskodás érdekében. Az indonéz katonai kormányzat feszülten figyeli, hogy milyen hatást vált ki az országban Sukarnónak a hatalomtól való felmentésének híre. A Reuter-iroda jelentése szerint fegyveres katonai alakulatok lezárták a főváros legfontosabb útvonalait, közöttük azt az utat, amely az elnöki palota felé vezet. (MTI) Todor Zsivkov Moszkvában Mszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának meghívására hétfőn nem hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a bolgár minisztertanács elnöke, Z sivko Zsivkov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese és Tano Colov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese. Kínai jegyzék a Szovjetuniéhoz Peking: A kínai kormány szombaton jegyzéket juttatott el Razduhovhoz, a pekingi szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivőjéhez. A jegyzék szerint február 25-én Nauski határállomáson a Szovjetunió területére belépő nemzetközi vonat kínai személyzetéről elkoboztak Mao Ce-tung idézeteket tartalmazó 222 könyvet. A kínai kormány a jegyzékben „legmélyebb felháborodását és legerélyesebb tiltakozását” fejezi ki. (Uj Kína). A. Zubov—L Perov — A. Szergejev: 50 súAt titka &, Fordította: Bányász Béla — Nein fontos emlékezni. A tudós arca megrándult, ránézett az őrnagyra, ő meg mosolyogva, együttérzően mondta: — Ne hagyja el magát. A legfontosabb, hogy megtalálta ismét a helyes utat. Ptyicin, miközben a tudóst hallgatta, gondolatban a „Gyöngyvirággal” beszélgetett Nincs miért rád haragudnom, nagyszerűen dolgozol. Három napja kapta a részletes értesítést, hogy Kari és Janett hálójába egy szibériai tudós került, aki Kruglovéhoz hasonló területen dolgozik. Kari dicsérte Janettet és Szerzset a kiváló munkáért és Konsztan- tyin Petrovicsnak nevezte a tudóst „.Sok idő eltelt azóta, hogy a tudós visszatért Szibériába. Egyelőre azonban senki sem kereste. Elfelejtkeztek róla? Nem, ez nem lehet A szibériai professzor Moszkvába érkezik... Ptyicin hangulata mindjárt jobb lett. 20 perc múlva megjött Pjotr Makszimovics Jegorov. Semmi újat nem tudott mondani. Kari a második találkozó elől kitért Telefonon jelentkezett, megköszönte a szives meghívást, néhány formális szót mondott Moszkva szépségéről. Aztán megjegyezte: „Ami a cikket illeti, egyelőre nincs rá szükség. Remélem, ez nem keseríti el önt?” — Mit válaszolt? — Mindig szívesen állok rendelkezésére. — Pjotr Makszimovics bizonyára kell még találkoznunk. Ugye nincs ellene? Rendben van? — Azt hiszen titokban kell tartanom a külföldivel való találkozásomat — Igen, egyelőre. Ah, majdnem elfelejtettem. Szibériából egy professzor érkezett Önökhöz. Konsztan- tyin Petrovics. Ismeri őt? — Nem nagyon. — Sokáig itt lesz? — A főnöktől függ, ő tart vele kapcsolatot Szása H" Mása — Üljön le, beszéljen. Mi szél hozta Moszkvába? Ülnek egymás mellett a régi ismerősök. A profeszszor azóta, hogy elmondta itt mindazt, ami gyötörte, kínozta — felszabadult. Megtévedt, de idejében ész- heztért. Nemsokára egy másik jó hír vidította fel. A helyi állambiztonsági szervek közölték, hogy levelet kapott Moszkvából, mely szerint a közelmúltban az egyik déli köztársaságban letartóztatták a fasiszta bérencet, Mihail Puzanovot, aki elmondta, miként provokálta annak idején a Kosztya nevű fiút, akiről elterjesztette, hogy besúgó lett. Vége tehát a legendának. De erről majd később, előbb a történtekről. Majdnem egy év telt el. Nem keresett senki. És egyszercsak beállított a „vendég”. Két héttel ezelőtt, vasárnap történt. Vadászatról jöttem hazafelé. Az erdei út elágazásánál utánam kiáltott valaki. Megfordultam. Egy ember a jelvényt mutatta az Eiffel- torony másával; — „Nem ön vesztette el?” (Folytatjuk) A Fővárosi Bíróság nagy tárgyalótermében napok óta folynak a tanúkihallgatások a tömeggyilkos zuglói gyilkosok bűnügyében. A hallgatóság — amely a vádlottak kihallgatásakor gyakran megfeledkezett arról, hogy gyilkosokkal szemben érzett felháborodását, gyűlöletét es megvetését egy- egy önkéntelen felkiáltással, méltatlankodó megjegyzesse: sem fejezheti ki — most szokatlanul csendes. Dermedter hallgatják azokat az embereket, akik a teremőr szólítására egymás után állnak a mikrofon elé, hogy felidézzék 23 évvei ezelőtti, szörnyű emlékeiket. Azokat a napokat, amikor a meggyötört és megalázott áldozataik tehetetlen és kiszól - gáltatott prédái voltak a bűnügy 19 vádlottjának és társaiknak. Alkú öt életért becsapta az ajtót. A pártszolgálatosok lövöldözni kezdtek, majd betörtek a lakásba. Richtmann ekkor már halálos sebet kapott, Rákosi Endrét és Verschitz Emilt a nyilasok magukkal hurcolták. Verschitz feleségét most tanúként kihallgatta a bíróság. Az asszony elmondta, hogy 1944. november 5-én, tehát a nyomda elleni nyilas támadást követő napon, feljött vidékről meglátogatni a férjét A lakásban nyilasok várták, őt is elhurcolták. Kihallgatták, vallatták, majd szembesítették férjével és Rákosi Endrével. — A férjemet — mondja halkan az asszony — ekkor már annyira megkínozták, hogy az első percekben meg sem ismertem, Csupa vér volt az arca, csajt amikor a pulóverét láttam, akkor tudtam, hogy ő az. . engem később elengedtek a nyilasok, de a férjemet elvitték; Dachauban iáit meg... Az egyik tanú magas, barázdált arcú, idősebb férfi; tömött, sűrű haja erősen őszül. Mérnök. 1944 decemberében feleségével, gyerekével és két idős rokonával egy zuglói házban bujkált. A menekülést, az életben- maradás reményét azok a hamis igazolványok jelentették, melyeket az üldözött ember barátaitól kapott. — Egy éjjel — kezdi vallomását — ránktörték az ajtót. Négy fegyveres ember rontott a szobába. Nyilasok voltak. Razzia — mondta a vezetőjük. — Mutassa a papírjait!... Megmutattam. — Ezek nem valódiak — üvöltött. Tudtam, hogy elvesztünk. Egyetlen esély maradt, ha meg tudom győzni, hogy téved. Igazolványaink valódiak, nem azok vagyunk, akiket keres... Érvelésére, magyarázkodására a nyilas oda sem figyelt, hiszen nem az érvek érdekelték. A mérnök ekkor megkísérelte az utolsó lehetőséget: tudta, hogy a zöld- inges csőcselék nemcsak vérre szomjazik, hanem aranyra, ékszerre, pénzre is Félrehívta a vezetőt és amig a többiek a székben terpeszkedtek, a másik szobában megkezdődött a halálos vásár: alku öt életért. A mérnök mindenét odaadta: pénzét, ékszereit, majd levette óráját is. Amikor kiléptek a szobából, az egyik nyilas éppen töltött pisztolyával bökdöste az egyéves kisgyerek haját. — A vádlottak között felismer valakit akkori látogatói közül? — kérdezi a tanácselnök. — Igen — mondja halkan a tanú —: Kálmán Lászlót. Ő ott VoltA férj Dachauban meghalt... — Álljon fel Kálmán! így történt? — Igen. Illetve, nem... azaz... szívósan bizonygatja, hogy ő ugyan ott volt, de ez csak véletlen, mint „nemzetőrt” hívták magukkal a nyilasok, rá csak azért volt szükség, „hogy az igazoltatás törvényes legyen”... Elhallgat, konok gyűlölettel nézi a tanút Az illegális kommunista párt egyik mártírja, Richtmann Sándor, azt a feladatot kapta, hogy Magyarország náci megszállása után fegyverek elrejtésére alkalmas helyet keressen. Richtmann talált is megfelelő helyiséget, a zuglói Textiliána Szövőgyár elhagyott részén. Az illegális kommunistát az üzem náciellenes főmérnöke, Verschitz Emil segítette, majd amikor a párt illegális nyomdáját új helyre kellett telepíteni, a gépeket Verschitz szolgálati lakásába vitték. A nyomdát az ugyancsak illegális kommunista Rákosi Endre és felesége kezelte. Több hónapig dolgoztak: ezer és ezer röplappal buzdították ellenállásra a budapestieket a náci megszállók ellen. A nyomda működéséről később tudomást szerzett a Gestapo, és a nyilaskeresztes párt főkerületét bízta meg a kommunista nyomda felszámolásával. A főkerület pedig a zuglói nyilas pártszervezeteket utasította. 1944, október 4-én a zuglói nyilas pártszolgálatosok körülvették a gyárat, majd becsengettek Verschitz lakásába. Richtmann gyanútlanul ajtót nyitott, azt hitte Rákosi Endre felesége jön, akit ebben az időben vártak haza. Amikor meglátta a küszöbön álló nyilasokat Nem emlékszem... Csaknem valamennyi tanúvallomás percekbe sűrített dráma. Huszonhárom év távlatából is elevenen ható, megrázó élmény, hiszen azokat a szörnyűségeket, melyekről a tanúk — akik mindezt átélték — vallanak, sem a múlt, sem a jövő nem feledtetheti el. Egy-egy monoton, ha}k, vagy nemritkán könnyekbe fulladó visszaemlékezés egyaránt felkavarja a tanúkat és a hallgatóságot — csak a vádlottakat nem. Egy-két társuktól eltekintve, akik talán számításból (az őszinte, töredelmes beismerő vallomást a híróság enyhítő körülményként értékelik- talán lelkiismeretük könnyítésére hajlandók szembenézni bűntetteikkel, a többség közönyösen üldögél, s ha róluk vallanak a tanúk, megátalkodottan tagadnak. Mindent tagadnak. Kröszl, az egykori kerületvezető, kihallgatásakor társait — akikkel együtt fosztogatta, kínozta és gyilkolta számtalan áldozatát — sem akarta felismerni. A tanúkat sem. Azt a tanút sem. aki a következőket vaRin: — Nemcsak Kröszl Vilmost, de az egész Kröszl családot ismertem. — Honnan? — kérdi a tanácselnök. — Hosszú évekig egy utcában laktunk. — Kröszl! Maga ismeri a tanút? A volt kerületvezető bárgyún bámul a tanúra szokása szerint, az első kérdésre nem válaszol. Kröszl nagyot hail, de hiába van fülhallgató a tején, mégis akkor hall, amikor akar. Most például nem. — Ismeri a tanút? — hangzik másodszor a kérdés. — Nem, nem hiszem-, A tanúvallomásból később érthető lesz, miért nem akar Kröszl emlékezni. Eddig ugyanis váltig azt állította, hogy amíg nem lett kerületvezető, sem egyenruhája, sem fegyvere. még csak nyilas karszalagja sem volt, A tanú most szemébe mondja, hogy már jóval korábban naponta látta őt teljes harci díszben és fegyverrel hazajárni. De még mást ic mond. Véletlenül megtudta, hogy Kröszl egyik szomszédját, mint kommunista gyanúst, a nyilasok el akarták hurcolni. Értesítette ezt a családot, akik még aznap elmenekültek a környékről, a lakásban csak tíz-egyné- hány éves fiúkat hagyták. Másnap a teherautóval érkező nyilasok már csak az üres lakást találták. Tehetetlen dühükben a fiatal fiút vitték el- Ennél az esefnél — mondja a tanú — Kröszl Vilmos is jelen volt.„ Baráth, az örök katona... Folytathatnék tovább a felsorolást: hogyan, miképpen akarnak, vagy legalábbis próbálkoznak kibújni bűntetteik felelőssége alól a vádlottak. Ha valaki csak néhány percre jönne be a tárgyalóterembe és nem ismerné az előzményeket, talán még meg is döbbenne: a vádlottak padján csupa ártatlan, ahogy mondani szokás, a légynek sem ártó, jámbor ember ül, aki csupán „félreértésből”, a „körülmények véletlen ösz- szejátszásából” került annak idején a zuglói nyilas pártházba. Baráth Kálmán például — aki a nyomozás szerint az egyik iegkegyet- lenebb, legbestiálisabb pribék volt, s akit saját társai is „hóhér”-nak neveztek — ahányszor szóbakerül — és mindig kínzásokkal, kivégzésekkel kapcsolatban — azt ismételgeti, hogy ez ,vnem igaz, ez nincs így”, ez „valótlanság”, mert ő akkor, amikor a „szóban forgó eset történt”, éppen katona volt. Az, hogy egyetlen katonatársát, egyetlen tanút sem tud megnevezni állítása igazolására, hogy társai szemébe mondják: „te is velünk voltál”, nem zavarja. Sándor Alajos, aki többek között a nyilas főkerületnél és a vezérkari főnökség 6. osztályán háborúellenes ég kommunista propaganda felderítési és elhárítási feladatokat is végzett, azt állítja, hogy őt. mint katonát „vezényelték” a nyilasok közé. Az egyik tanú azonban — a vezérkari főnökség egykori magas rangú tisztje, akit a háború után súlyos börtönbüntetésre ítélt a népbíróság — elmondja, hogy abban a propagandaalakulatban, melynek Sándor Alajos is tagja volt, s amelyet a németek láttak el technikai felszerelésekkel, csak a legmegbízhatóbb, legkipróbáltabb nyilasok tevékenykedhettek... „Nem tudom” ..............nem így volt”... „nem emlékszem”... — jóformán' csak ezt hallani a tanúkihallgatások során a vádlottak és tanúk szembesítésekor Kröszltől és társaitól. De mind több a bizonyíték és mind több tanú mondja szemükbe elévülhetetlen és megbocsáthatatlan bűntetteiket. B. i.
