Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

A „hatvanas gyárak“ és a szolgáltatás Uj vállalatra volna szükség — Csak a döntés késik LEGFŐBB GONDUNK Nyíregyháza további fejlesztése Murczkó Károly elvlárs beszéde a borbánvai nagygyűlésen Ki hitte volna, hogy a pár eve sebtibe létrehozott Má­tészalkai Vegyesipari Válla­lat közel kétezer ember munkalehetőségének a böl­csőjét „ringatja”. Mert ez történt: a sürgős lakossági igények kielégítésére szánt üzem mihamar bútorokat kezdett gyártani, megterem­tette egy hatalmas fatelep kialakításának lehetőségét, ládagyárat, mérővessző üzemet nyitott. Nem egye­düli a példa, hiszen a Nyíregyháza VAGÉP, avagy a kisvárdai, tiszalöki ve­gyesipari üzemek — ahogy szakmai berkekben mond­ják: a hatvanas évek gyárai — fokozatosan kedvet kaptak a késztermék termeléséhez, s ma már nemcsak hazai, de külföldi igények kielégítésére is vál­lalkozhatnak. Természetes folyamata ez a fejlődésnek, ami nem csupán magasabb műszaki szintet, de gazdasá­gosabb termelést és főleg újabb százak munkába állá­sát eredményezte. Mi jelenthet ezek után * probémát? Az, hogy a „hatvanas gyárak” egyre in­kább eltávolodtak eredeti feladatuktól, a lakosság közvetlen szolgálatától, s a jövedelmezőbb sorozatgyár­táshoz szegődtek. Pénzügyi szemszögből nézve a kész­termékek kétségtelenül óri­ási előnyt jelentettek e vál­lalatoknak a sokszor filléres szolgáltatásokkal szemben. Jóllehet, a helyi iparpoliti­kai tervek megpróbálják rá­szorítani az üzemeket a ja­vító-szolgáltató tevékeny­ségre — hiszen a tanácsi vállalatoknál például öt év alatt 9-ről 15 millióra nőtt e munkák értéke —, de az aránytalanság egyre szem- beszökőbb a sorozattermé­kek előnyére. Gazdaságos­ság szempontjából mindez igen üdvös, a baj csak az, hogy éveken át nem a meg­kívánt és indokolt mérték­ben léptünk előre a megyei szolgáltatóhálózat fejlesz­tésében. Nehéz volna meg­számlálni azokat a határo­zatokat, melyek községi, járási és megyei szinten sürgették e mulasztás pótlá­sát, elég szerény sikerekkel. Túl azon, hogy jócskán van­nak még „fehér foltok” a megyében, a látszólag ellá­tott területek is gondokkal küzdenek. Egyetlen példa: a VAGÉP nyíregyházi óra­javító részlege már több he­tes vállalási időnél tart. Igaz, ez százak' bosszúságát okozza, de helytelen volna ebből a jelenségből meg­ítélni az egész vállalatot, mely — köztudott — igen rugalmasan bővíti vasipari termékeinek körét. Nyilván­való, hogy az egész évi ter­melésnek csupán egy ele­nyésző részét képező szol­gáltatásra nem fordíthat tú­lontúl sok gondot. E kettősség — a készáru­termelés és a szolgáltatás — nem újkeletű, csakúgy, mint a köztük meglévő el­lentét sem az. A megyei és városi tanács végrehajtó bi­zottságai időben felismer­ték e helyzet hátrányait és több határozat született a probléma megoldására. Ezek között vetődött fel: amellett, hogy a meglévő üzemek to­vábbra is szorgalmazzák a jól bevált szolgáltatásokat, szükség van egy kimondot­tan szolgáltató vállalat létrehozására, mindenek­előtt Nyíregyházán. Sőt: a megyei tanács vb. 1966. jú­lius elsején már 100 ezer fo­rintot juttatott a VAGÉP- nek „megyei javító-szolgál­tató vállalat telepe terve­zésére”. Sajnos, intézkedés még mindig nem történt. Pedig egy ilyen sajátos jel­legű vállalatra mind na­gyobb szükség mutatkozik. Az említett órajavítás meg­gyorsítása, a jelentkező víz­vezetékszerelési igény a vá­roson és falun, az olajkály­hák költséges garanciajaví­tása egyedül Nyírbátorban, vagy az ékszerjavítás, a képkeretezés, stb. mind in­dokolja a terv mielőbbi meg­valósítását. Gyorsabbá ten­né egy ilyen vállalat létre­hozását, ha — csak a példa kévéért — a Nyíregyházi VAGÉP Vállalat — ahol a késztermék dominál ma már — mérlegjavító üzemrészé­nél alakítanák ki, s hozzá tartozna, mint fő szolgálta­tási ágazat, az órajavítás. E leválasztás aztán elindí­taná azt a folyamatot, mely­ben a „gazda” vezérfonala a javítás-szolgáltatás len­ne. Az illetékes felügyeleti szervnél már kialakult az elképzelés. Indokolt, hogy a döntés ne késsen sokáig. (as) Nincs külön érdek Egy tsz-pártszervezet életéből „Az »lsóbb pártszervek ás pártszervezetek munkájá­nak súlypontja a központi irányelvek megvalósulásá­nak,'a helyi problémák meg­oldásának elősegítése™” (A IX. pártkongresszus határozatából) ötvenegy fős pártszerveze­te van a félezer tagot szám­láló timári Béke Tsz-nek. Minden tíz tag közül egy kommunista. A vezetőség új- jáválasztását szeptember ele­jén tartották, s a felszólalá- . sok és hozott határozatok megszabták a legfontosabb feladatokat. Erről beszélge­tünk Pákh Endre párttitkár­ral. Jobban kihasználni a lehetőségei — A belső szervezeti mun­kán kívül egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk szö­vetkezetünk erősítését a kí­nálkozó lehetőségek jobb ki­használásával, amiből itt is kerül elég, ha jól körül né­zünk. Közvetlen a Tisza mentén fekszik a falu. Ez sajátos helyzetet jelent a számára. Nevét rég ismertté tette a korai burgonya, amit innen már akkor szállítanak bel­földi városokba, külföldre, amikor másutt még csak a kapálása érkezett eL A ta­valyi évet. 33 forint munka­egységértékkel zárta az 1160 holdon gazdálkodó tsz. De - elég-e ennyi? — Nőnek az igények, min­dig több kell. A közös határ jelentős része az ártérben van. Eddigi egyoldalú hasz­nosítása főleg abból merült ki, hogy nyáron legelőt, fű­kaszálást adott. Most( a kö­tetlenebb gazdálkodás, az új gazdasági rendszerre való ké­szülés fokozottan előtérbe he­lyezi az ártér jobb kihasz­nálását is. A pártszervezet ja­, vasoija a tea vezetőségének, a tervtárgyaló közgyűlésnek elképzeléseit. Ott van a ren­geteg fűzvessző. Vannak fo­násához értők, akik nagy­szerű ruhás- és gazdasági ko­sarakat, kerti bútorokat tud­nak készíteni és a demizso- nokat, üvegeket befonni. Csu. pán a héjazott fehér vessző rpázsáját is 600 forintért ér­tékesíthetjük, a füzesek ki­használásával tekintélyes összeget tehetünk a közös kasszájába. Hatmillió állat­tenyésztésből A nyáron is mindig víz­zel telt két tóban szárnyaso­kat lehet nevelni: kacsát, li­bát. Idén, kezdeti próbálko­zásként félezret. Később a többszörösét. Korábban — ugyancsak a pártszervezet javaslatára — egyetlen esz­tendőben 13 ezer pulykát ne­veltek fel és értékesítettek szép haszonnal. — Az ártéri legelőt, füves kaszálókat korszerű vegysze­rezéssel, gondozással jelentő­sen lehet javítani. — Eddig átlag 50—60 kö­vér szarvasmarhát értékesí­tettek egy esztendőben. Fél­millió körül hoztak. A kö­vér marha értékesítését dup­lájára emelhetjük, helyeseb­ben indítványozzuk ezt a közgyűlésnek. Tavaly az ál­lattenyésztés bevétele 2 mil­lió 900 ezer forint volt, idén — javaslatunk alapján — lehetséges 6 millió forint el­érése. És ebben, az itteni lehetőségekhez tartozik még a nyolcszázas juhállomány duplájára emelése. Realitás — ígérgetés nélkül — Nem megyünk túl a re­alitáson, kerüljük a lehetet­len ígérgetést. Nincs abban semmi különös, ha a tsz, a falu túlnyomó többsége tá­mogatja közérdekű határoza­taink teljesülését. Egyetérte­nek abban, hogy a kommu­nisták jót akarnak. Mi pedig, a magunk ré­széről úgy biztosítjuk az ál­landó kapcsolatot, hogy min­den munkaterületen van és dolgozik párttag. így cseré­lődnek a vélemények, tisz­tázódik sok vita, erősödik az egység. Ezek alapjául készí­tette el a pártszervezet az idei féléves munkatervét is, ami lényegében megegyező azokkal az elgondolásokkal, amelyek a pártonkívülieket — a tsz további fejlődése érde­kében — ugyancsak foglal­koztatják. Megvalósításuk te­hát a tsz-törvényesség és a demokrácia betartásával az ő érdekük is. Elmondja a párttitkár, hogy a tsz vezetőségével a leg­jobb megértésben igyekez­nek dolgozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg­feledkezzenek rendszeres be­számoltatásukról és ha szük­séges, a pártszervezet meg­adja a szükséges segítséget. A. B. — Havonta ötször jött ki lakásomra a telefonközpont­tól a szerelő, hogy meg­vizsgálja készülékemet. Helyreállította az összeköt- tetést. Közölte, hogy minden rendben van Nagyon örül­tem szavainak, végre újból jól működik a készülékem. Am a következő napok­ban ugyanabban az órában a jól ismert hang újból felébresztett. Mintha semmi sem történt volna. — Korynt szövetkezeti — Nem! — Bocsánatért esedezem — restellkedett, — újabb té­ves kapcsolás történt. — Csekélység — vála­szoltam. — Hozzászoktam, nem tesz semmit. Megpróbáltam újból el­aludni. Eredménytelenül. Az udvarias ember ismételte» Választási nagygyűlést rendezett vasárnap dél­után Nyíregyházán a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága. Ács Lász­lónak, a népfront borbányai kerületi bizottsága elnökének megnyitó szavai után — amellyel a borbányai kultúr­otthon nagytermét zsúfolá­sig megtöltő közönséget kö­szöntötte — Murczkó Károly. elvtárs a megyei párt-vég­rehajtóbizottság tagja, a vá­rosi pártbizottság első tit­kára mondott beszédet. Murczkó elvtárs bevezető­ben átadta a városi párt- bizottság, a városi tanács és a Hazafias Népfront nyír­egyházi bizottsága, s Biszku Béla elvtárs személyes üd­vözletét a nagygyűlés részt­vevőinek, s mindazoknak, akik részt vettek a választás előkészítő munkájában. El­mondta, hogy a választások első szakasza lezárult. Nyír­egyházán két országgyűlési képviselőt, tíz megyei ta­nácstagot és száz városi ta­nácstagot jelöltek. A jelölő- gyűlések lelkes légkörben zajlottak le. 8200 megjelent közül 735-en mondtak véle­ményt, s 350 közérdekű ja­vaslatot tettek. A nyílt, őszinte hangulatú vitákon négy jelöltet nem fogadtak el, s három helyen két vá­rosi tanácstagot jelöltek egy körzetbe. A javaslatok — amelyek villanyhálózat-bő­vítést, útépítést, egészséghá­zat, s a bölcsődei helyek bő­vítését célozták — igen nagy összegű beruházást igé­nyelnének. Az új tanács fel­adata lesz a jogos kérések időbeni sorrendjének eldön­tése. Az előadó szólt ezután a párt népfrontpolitikájának eddigi eredményeiről. El­mondta, hogy a VIII. párt- kongresszus határozatai sor­ra megvalósultak, a IX. kongresszus programja pedig nemzeti üggyé kezd válni. A választók és a jelöltek meg­értették, hogy e politika sze­rény, mértéktartó, s legfőbb célja, hogy a dolgozók ér­dekében történjen orszá­gunkban minden. * Az elmúlt négy év városi eredményéiről megállapítot­ta Murczkó Károly elvtárs: Nyíregyháza fejlődése jól példázza az egész ország ha­ladásit. Negyven üzemünk­ben ma már 15 000 ember dolgozik, s több, mint két­milliárd forint értéket ter­mel. Kilenc üzemünk gyárt külföldi megrendelésre, amelynek értéke megközelíti a félmilliárd forintot Az elmúlt öt év során a város­ban 1,1 milliárdos beruhá­zás történt Nagyot fejlő­dött az egészségügy, az ok­tatásügy, a közművesítés. Az ötven kilométeres vil­lanyhálózat-bővítés jelentős részét á külterületi telepü­lések kapták. Manda, Vajda bokor és Borbánya művelő­dési otthont avatott. Minden harmadik nyíregyházi csa­ládnak van tv-készüléke. A város mezőgazdaságában hatvannyolcmillióra nőtt a közös vagyon, az egy főre jutó átlagjövedelem a tsz- ekben elérte a 16 000 forin­tot. Sok még a gond, a meg­valósításra váró feladat — folytatta az előadó. — A fejlődés ütemét meg kell gyorsítani az iparosításnál, az új munkahelyek megte­remtésénél. Állandó jellegű munkát adó üzemeket Kel' építeni. Még mindig súlyos gond a lakáskérdés, annak ellenére, hogy öt év alatt 2500 új lakás épült és az elmúlt évben is ötszáz la­kásba költözhettek új lakók Változtatni kell a lakás- élosztás módján is. Az kap jón elsősorban tanácsi el­osztású lakást, akinek kis keresete ezt indokolja. Na­gyok a külterületi gondjaink is a villany, az út, az egész ségügyi ellátás területén. A városi közlekedés fejleszté­se is sürgős. Murczkó elvtárs elmond ta, hogy a város vezetése is­meri ezeket a gondokat, tesz is a megoldásért, de nincs ok elbizakodottságra. Szélesíteni kell az összefo­gást, a társadalmi munka végzését. Az elkövetkező négy év legfontosabb céljai között említette a déli ipartelep beépítését, az új lakótelepek építésének teljes befejezését: szolgáltatási, kereskedelmi egységeket, parkokat építe­ni az Északi és Déli Alköz­pontban. Befejezzük a szál­loda, az új mozi, a szociá­lis otthon, az élelmiszer­kombinát, a közfürdő építé­sét. A szakemberképzésbe* sokat segít a húsztantermes ipari tanuló és a 16 tanter­mes szakközépiskola meg­építése. További ötezer munkahelyet biztosítunk, kétezerhatszaz lakást épí­tünk fel, nagyobb részét magánerőből. Tovább fej­lesztjük a Sóstógyógyfürdőt Is. A mezőgazdaság feladatai között a biztonságos terme­lés és jövedelem elérését, a város lakossága jobb ellátá­sát említette a többi között. Befejezésül hangsúlyozta, hogy mindezekhez a város dolgozóinak és vezetőinek jobb együttműködésért, odaadóbb és lelkesebb mun­kájára van szükség. Munkában a szocialista brigád Tatabányának készít szállí tószalaghidat a Tiszalöki Ve­gyes Ktsz „Béke” nevet viselő okleveles szocialista brit Ad­ja. A képen: Bodnár Miklós, Szőke Sándor, Maros László. Foto: Hammel József A natol Potenkovski: A SZAKEMBER felhívott, hogy azután ille­delmesen bocsánatot kérjen. Tanácstalanságomban egy hónap múlva barátom se­gítségét kértem. Javasolt is egy szerelőt. — Nem lesz olcsó mulat­ság. Rendkívül tehetséges, meg kell hát fizetni. A technika minden csínját- bínját ismeri. Arany kezei vannak, okos feje. Remek fickó és ráadásul rokon­szenves is. Erről majd ma­gad is meggyőződhetsz. Délután jelentkezett a szerelő. — Hány órakor szokták megzavarni? — 8-kor. — 7,30-kor önnél leszek — ígérte. Pontosan érkezett, a ké­szülék közelében leült és reggelizni kezdett. Zsebké­sével kolbászt szeletelt vas­tagon, és néhány kortynyi italt nyelt le az üvegter­moszból. Nyolckor csengett a tele­fon. A szerelő lenyelte a kol­bász maradékát, felemelte a hallgatót és higgadtan o füléhez emelte. — Nem! — kiáltotta. — Nem a Korynt szövetkezet, hanem magánlakás Es ne merészelj mégegyszer hívni, te nyomorult. Most pedig takarodj! — Villámokat szórt szemeivel és a hall­gatót a villára helyezte. Ettől kezdve nyugodtan és mélyen alhatom, lassanként elfelejtem a zavarásokat. A szerelő valóban rend ki­írni tehetségesnek bizonyiltj Fordította: Gémes Miklós s

Next

/
Oldalképek
Tartalom