Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

A vendéglátás ABC-je Brfflat Savarin, a XIX. századik jó tollú ínyenc, aki — szó szerint — „beette" magát a hallhatatlanságba, összeállította a vendéglátás szabályait. Ezeket kissé kor­szerűsítve a magunk körül­ményeire alkalmazva, hé­zagaikat pótolva „feltálal­juk" most az ünnepek, a farsangi vendéglátás alatt — Az összejöveteleknek nem a lényegük, csak ve­lejárójuk a megvendégel és a nem éhezőket kell táp­lálnunk! — A gyermek2súrok kö­vetkezménye nem lehet gyo- morromtás. Az otthon ét­vágytalan gyermek gyakran válik falánkká a vendég-' ségben, ezért módjával kí­náljuk! — Csak olyan felnőtte­ket hívjunk egy társaságba, akikről tudjuk, hogy szo­kásaik, tulajdonságaik nem ellentétesek. — Felnőtt vendégeink előtt ne produkáltassuk gyermekeinket, ne dicsér­jük, ne szidjuk, mert ez a vendég számára épp oly kínos, mint a gyermeknek. — A kínálni valókat ké­szítsük a kezünk ügyébe. Ne sürögjünk-forogjunk. A vendég számára sem kelle­mes, ha érzi, hogy vesződ- séget okoz. — Ne kínáljuk szüntelen. Ki-ki annyit egyen-igyon, amennyit kíván. — A vendégeinket ne zak­lassuk ügyes-bajos dolga- j inkkal. Sértés, ha azt keli hinnie, hogy azért hívták meg, mert számítanak rá! — Ha azt akarjuk, hogy vendégeink otthon érezzék magukat, ne szórakoztassuk őket mindenáron, összeillő emberekre nem kell rá­kényszeríteni a közös idő­töltést (kártyát, táncot, ze­nehallgatást, stb.) — Ha főétkezésre — ebédre, vacsorára — hívunk össze vendégsereget, ügyel­jünk, hogy az étkezőhelyi­ségben ne legyen túl me­leg, senkiről se kívánkoz­zanak le a ruhadarabok! — Vendégeket ne vár­junk köntösben, pongyolá­ban. A „kiöltözéstől” is tartózkodjunk. Úgy öltöz­ködjünk, mintha mi men­nénk látogatóba! — Az erőszakos marasz­talásnál is súlyosabb vétek, ha „kiásítjuk” a vendége­ket, ha megkérdezzük, hogy másnap hánykor kell fel­kelnie? — A rokonok látogatását ne tekintsük személyes sér­tésnek! Igaz, a rokonság önmagában még nem ok a vonzalomra, de annyi udva­riasságot a rokon is meg­érdemel, mint az idegen. — Csak akkor rendezzünk vendégséget, ha azt nem kell utólag megkoplalnunk! A gondokkal terhes vendéges­kedés hangulatunkra sem marad hatástalan, követke­zésképp a vendégek is megérzik, hogy „valami za­varó van a levegőben.” Amit a falfestésről tudni kell A helytelenül megválasz­tott színek vagy minták el­csúfíthatják a legkorsze­rűbben berendezett lakást is. A festésnek harmonikus összképet keli alkotnia a bú­torral és a lakótér egyéb berendezési tárgyaival. A kontraszt hatású színek helyett inkább Világos árnyalatokat ajánlunk, amelyek az egész környe­zetet tágasabbá, levegősebbé teszik. De figyelembe kell venni a berendezés színósz­szetételét is: a bútorzat, a bútorszövet, szőnyegek, díszítő tárgyak színét. Ha ugyanis a festés nem illik a világos bútorhoz, a kör­nyezet egyhangúvá és unal­massá válik. Ilyen esetben keresni kell az ízléses szín­keverés lehetőségét. A he­lyiség így érdekesebb, élén- kebb színezetű lesz. Vilá­gos bútorhoz például kék árnyalatot, piros kárpitó- Zású bútorhoz pedig kékes­zöld árnyalatot használ­junk. A mahagóni bútorhoz jól alkalmazhatjuk a borsó­zöld árnyalatot. Kisebb helyiségekben vi­lágos árnyalatokra tö­rekszünk, amelyek „kitágít­ják” a helyiséget és világo­sabbá is teszik azáltal, hogy jóbban visszaverik a fénysugarakat. SÖtétebb ár­nyalatú színek indokoltak olyan régebbi épületekben, ahol a nagy helyiségekei optikailag kisebbíteni akar­juk a barátságosabb környe­zet kialakítása érdekében. Sötétebb színeket alkalmazzunk az ablakkal szemközti fa­lon, amelyet a ráeső nappali fény derít. A legvilágosabb festést az ablakok melletti falfelületen alkalmazzuk. A falak megfelelő festésé­vel az alacsony szobák tér­hatása magasítható, túl ma­gas szobák esetében pedig ellenkező hatás érhető le. Magas helyiségeket ne fes­tessünk egészen a mennye­zetig, s ezzel mintegy tágít­ják a mennyezetet. Az ala­csony falakat viszont a mennyezetig festjük, eset­leg keskeny sávban azon túl is, így a lakótér magas­ságát látszólag növeljük, aminek főleg manzardszo- báknál van jelentősége. A szoba falait nem szük­séges okvetlenül egyszínűre festeni. Ha a szobában kü­lönböző rendeltetésű sar­kokat (pihenő, tanuló stb.) alakítunk ki, ezek a fal Szí­nével is kiemelhetők. Bizonyos esetekben két szín különböző szintű al­kalmazása is lehet célszerű. Ahol például a berendezési tárgyak nem azonos magas­ságúak, az ilyen megoldás egységesíti az összképet. A legsötétebb színárnyalat elő­nyös háttere a díszítő kerá­miáknak. Manapság a falfestés in­kább a vonalakat érvénye­síti díszítő elemként. Se­gítségükkel jelentős hatások érhetők el. A vonalas mintával a lakóteret látszólag meg­nyújthatjuk, vagy rövidít­hetjük, magasított vagy nyomottabb térhatást bizto­síthatunk. A vonalak, csi­kók persze deformálhatják Is a helyiséget, ezért alkal­mazásuk bizonyos kockázat­tal jár. A festésnél egyszerűség­re törekedjünk, gondosan válasszuk meg a színeket: próbáljuk ki lehetőleg előző­leg a falon és száradás után döntsünk. Papp Tibor építész Tavaszi Illatszertörténet gyermeksapkák Nem csak a felnőttek, A gyermekek öltözködésében is érvényre jut a divat. Leg­utóbb a Divatáru Nagykeres­kedelmi Vállalat mutatta be gyermeksapka újdonságait. A tervezők kockás alapanyag­ból, keskeny műbőrszegéllyel sok csinos modellt készítet­tek. Serdülő kislányoknak pi­ros-fekete szürkekockás anyagból piros ponponnal díszített sapkát mutattak be. Kisfiúknak, — hattól tíz­éves korig ellenzős, bőrsze­gélyes szürke-fekete, barna, drapp és kék fekelekochás anyagból készítettek sapkát. Az illatok készítése Igen régi keletű. Az első feljegy­zések több, mint 5000 éves múltról tanúskodnak. Szá­mos régi festmény is ábrá­zolja a kozmetikai szerek és illatosító anyagok hasz­nálatát. Valamikor az illa­tok és kenőcsök alkalmazá­sát az élet örömeihez sorol­ták és értékük az aranyé­val vetekedett. A görögök bőven illatosí­tották testüket, sőt fürdés helyett illatos anyagokkal tisztították bőrüket. Fino­man metszett vázákban tartották az olajokat, ame­lyek közül néhány a mai napig is jó állapotban ma­radt meg. A rómaiak nemcsak átvet­ték a görögöktől a szépség- ápolás tudományát, hanem tovább is fejlesztették azt. Athénben és Hómában szá­mos orvos — pl. Hlppokrá- tesz, Galenus, stb. — hiva­tásszerűen foglalkozott az­zal, hogy a különböző il­latanyagokat és kozmetiku­mokat az egészség szolgála­tába állítsa. Feljegyzések bizonyítják, hogy a gazdag római asszonyok illatosítot­ták testüket, sőt a római borokat rózsával és ibolyá­val illatosították. A középkor embere fi­gyelmét „lelkének tisztasá­gára” fordította, így a koz­metika, s a test kultusza háttérbe szorult. A hajózás, a kereskedelem fellendülé­se folytán Kelet kozmeti­kai és lllatszerművészete az arabok útján Európába is eljutott. 1700-ban Jena Ma­ria Farina — olasz vállal­kozó — Köln városban — elsőként készítette el a Köl- nisch-Wasser-t, a mai elne­vezésű sima kölnivizet, ame­lyet „mérföldkő”-nek tarta­nak az illatszerek történe­tében. Ezt eredetileg „Ki­rálynő vize” néven Ismer­ték, később nevezték csak el kölnivíznek. A mai értelemben Vett modern illatszerkészítés a XX. század elején kezdődik és az illatok kialakítása töb­bé nem korlátozódik az Illó­olajok, gyanták és mézek kizárólagos használatára. Az aromás vegyszerek ki­szorítják, sok esetben he- lyettasítik a jóval drágább és ritkább természetes al­kotórészeket. Ezt az ered­ményt tulajdonképpen a különböző cikkek illatosítá- sával kapcsolatos igénynek köszönhetjük. Ide tartozik a krémek, szappanok, mosó­szerek, sőt még a petróle­umtermékek illatosítása is. Néhány Jó tanács az illat kiválasztásához. Amikor egy nő ruhát vá­sárol, mindig ügyel arra, hogy az anyag, a szabás, a szín összhangban legyen egyéniségével. Követelmény ez a parfüm és a kölnivíz kiválasztásánál is. Fonto­sabb illatmeghatározások: édes. fanyar, nehéz, sport­szerű. Ebből már következ­tethetünk arra is, hogy me­lyiket milyen alkalomra használjuk: a sportszerűeket nappal, a nehéz, fanyar és 'édes illatokat inkább es­te. A parfüm a legkoncent­ráltabb illatkompozició. Az illat erőssége miatt csak nyomokban alkalmazzuk és mindig a bőrön. Ne tegyük ruhára. Részben mert . foltot hagyhat, részben azért, mert a bőrrel érintkezés ál­tal bontakozik ki az igazi illat. A kölnivíz fő erőssége a bőrre gyakorolt frissítő ha­tásában rejlik, így az illat aránylag gyorsan elszáll, vagy csak gyengén érezhető bizonyos idő után. Azoknak tehát, akik az alkalomnak megfelelően többféle illatot használnak, kifejezetten a kölnivizet ajánlhatjuk. MELEG SAJTOS ZSEMLE Hozzávalók: zsemle 6 db vaj ’ 5 dkg eídámí sajt 2Ö dkg só, 1 kávéskanál mustár, 3 dkg szardellapaszta, törött bors. zöldpetrezselyem, piros paprika. Elkészítés: a vajat a szar­dellapasztával éa a mustárral Hasznos tanácsok: Bútor a lakásban Világos „Csillag” berendezés — olyan lakásba, ahol ntaeg beépített szekrény. Svéd fal, — beépített televízióval, íróasztallal, fehérne­mű szekrénnyel és ágyneműtartóval. Kedves ismerősöm új bér­házban kapott lakást. Hí­vott, látogassam meg. Büsz­kén mutatta a berendezést. A kisebb szobában magasra tornyozott kettős ágy állt. Két hatalmas ruhaszekrény húzódott a fal mellett. A háló berendezéshez tartozó toalett-tükör az előszobában állt, mert másutt nem fért el. A másik, a nagyobb szo­ba hasonlóan volt berendez­ve. Hatalmas, Vitrines szek­rény, világítós rekamié, ne­héz kárpitozott fotelekkel. A szobában az ablak előtt még étkezőasztal is állt négy székkel. — Mit csinálsz, ha a re- kamiét mégis ki kell nyitni? érdeklődtem. — A székeket felrakom az asztal tetejére, az asztalt az erkélyajtó elé húzom. Kü­lönben nem férünk.. Igen, mert a szobában a bútoroktól nem férnek, a család élete, — régi maradi hagyományok szerint a kony­hában zajlik. A szobát, a tiszta szobát, — a vendégek előtt nyitják meg, *— di­csekvésképpen, ★ A példa eléggé szélsősé­ges, de érdemes elgondol­kodni rajta. A statisztika szerint minden öt lakásból kettőt még a hagyományos, régi stílusú, és régi méretű bútorokkal rendeznek be. Az adatgyűjtés során az is ki­derült, hogy nem anyagi ne­simára keverjük, sóval, tö­rött borssal, pirospaprikával és finomra vágott zöldpet­rezselyemmel ízesítiük, és jól össZekev ' ' tán a jüLUéXtf-jtlL%" 'eü: hézség miatt, hanem meg­szokásból a konzervatív ía- lés miatt. Sokan még úgy vélekednek; szép, jó a mo­dern bútor, de a régi, a sú­lyos, a nehéz, a hatalmas — — az az érték. A bútorral szemben tá­masztott követelmény szol­gálja az embert, — s ízlé­sesen szép legyen. Nem vé­letlen, hogy ma már a gar­nitúrák is egyre inkább egy­szerűsödnek. A hálószoba- berendezés a mindennapi élet igénye szerint egyszerű­södött rekamléra, Illetve he- veröre. Sok helyütt a ruhás­szekrény feleslegessé vált a beépített szekrények miatt. A nagy díszes toalett helyeit megszületett az öltözőasztal» ka, amely becsukva Íróasz­tal, — kinyitva az esti vagy reggeli szépítkezést szolgál, ja. Uj bútorféle Is kialakult az igények szerint: az ágy­neműtartó, — amely a dun­na helyett a szintén kor­szerűsödött paplan és kis­párna elhelyezésére szolgát Vagy a könyvespolc, — amely ma már úgyszólván minden lakásban nélkülöz­hetetlen. * Az új bérházak lakásai­ban a sima felületű, diszí- tésmentes bútorok, a kényel­mes fekhelyek és szék u ember életfunkcióit szolgai­ja. A hatalmas, szekrény- monstrumok helyett kialakul a svédfal, amely egymásra helyezető szekrénykékből, könyvespolcokból áll. Itt he­lyet kaphatnak a könyvek, kedvenc kerámiák, hangié- mezgyűjtemény, ide tehetőé magnetofon és televízió. De itt van a Vendégváró ital- szekrény és a hobbynak megfelelően a fényképgyűj­temény, a diavetítő, vagy á bélyegalbum... Helyes, ha „bótorraktár* helyett életrendünkhöz Iga• zodva praktikus ég szüksé­ges bútorokkal veiflMtk kit- -ül magunkat. <*-> Recept

Next

/
Oldalképek
Tartalom