Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
Arany János WO ESZTENDEJE SZÜLETETT a magyar szó és nyelv mindmáig legnagyobb művésze, Arany János, akinek költői művei Petőíi— Ady—-József Attila, hármas csillagképe mellett talán leginkább közelítik meg azt a demokratikus, népi magyarságeszményt, mely irodalmunk sok évszázados fejlődése során kialakult. Nevének csengése egyszerre idézi bennünk a népi természetesség, közvetlenség és egyszerűség költői színezetét, egyszersmind a magyar múltba forduló, azt kiaknázó nemzeti érzület magas hőfokát — a Toldi és a balladák alkotóját.. Petőfi mellett, az ő nyugtalan, forradalmas, népuralmat áhitó géniuszának ihletésére jutott el Arany is a nép versbe emeléséig, a János vitéz és a népdalok példájára teljesült ki a nép nemzetté emelkedésének nagyszerű poétái vállalkozása — a Toldi. Mindez a példakövetés és kapcsolódás mit se von le Arany művének eredetiségéből és jelentőségéből, annál inkább nem. mert hiszen Petőfi népiessége, majd for- radalmisága is voltaképp nagy összefoglalása volt mindannak a roppant szellemi és politikai fellendülésnek, progresszív világnézeti és kulturális fejlődésnek, mely a megelőző évtizedekben, a reformkor negyedszázadában Magyarországon megvalósult. A Toldi páratlan sikerének, má;g nem szühő népszerűségének titka — 8 benne megnyilvánuló költői tehetségen túl abban rejlett, ami Petőfi életművének is a varázsát megadta: egyetlen műben összegezte mindazt a haladó szellemiséget, amelyet, a negyvennyolcat megelőző időszak polgárosodás es nemzetiség jegyében felhalmozott EBBEN A KORBAN alakult ki Arany sajátos keltői karakteré, alkotói lelkisége, mélyet később olyannyira 3 feladatteljesítés, kötelesség • v állalás. felelősségtudat. ;f közösséghez való hűség maradéktalan őrzése jellemzett. A költészetbe emelkedés n &z alkotói polgárjogot Aranv számára nemcsak a Kisfaludy Társaság húsz aranya, hanem Petőfi borostyánt nyújtó, szívközeibe emelő levele is jelentette, az a páratlan levél, mely a nép uralkodóvá válásának szolgálatát kötötte barátja lelkére. ,,...ez a század feladata” — írta a ■'költőtárs. aki neki XIX. század „lángosz- lop”-poéta ideálja volt — vagyis a társadnlomszolgálat morális parancsa Arany számára olyan útravaló és egész életre szóló iránymutatás volt, melynek hitelét a nagy barát segesvári önfeláldozása adta meg végérvényesen. Az örökségnek ezt a „mandátumát", a nemzet, felhivatottságot megtagadni Világos után már nem lehetett, A demokratikus nemzet- eszménynek és népi esség költői programjának hatásfokát, a közösséget fogva tartó szuggesztívitását Arany ritka esztétikai ereje, nyelvteremtő zsenije biztosította. Ady szavát kölcsöm.éve „teljessége«” nagy művész volt Arany János — képei mindmáig utólérhetetlenek, a látomás fényével égetik az olvasókba mindazt, ami az alkotó lelkivilágának vágya és törekvése volt. Hires, szállóigévé vált sorai rendszerint egy-egv nagyszabású kép. gazdag árnyalatú, színváltó látvány nyelvi realizációi. „Mint, ha pásztoriűz ég őszi éjszakákon. Messziről lobogva tenger pusztaságon", „Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele , ..Sűrű-setét az éj. Dühöng a déli szél", „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visz- szasüt a nap, ádáz tusa napja", „Edward király, an- gol király Léptet fakó lován: Körötte csend, »merre ment És néma tartomány ’ __ és még sorolhatnánk sokáig. e sorok mind-mind a sizuaiís szemléletességnek tökéletes megnyilatkozásai, a magyar nyelv képi és jelképi tömörítő készségének, reális érzékletességének gazdag leleményű kiaknázásai. EZ A VARÁZSLATOS NYELVI találékonyság, fantáziaérzék, a szemléletes.ség- nek és a szüntelenül elö- hullámzó ereje azonban nem pusztán a tehetség bravúrja, kifogyhatatlan formai remeklés volt, a legtudatősabb és legműveltebb poéták közé tartozó Arany Jánosnál. Még kevésbé volt valamiféle spontán szó-virtuozitás. Ellenkezőleg: mindig a népi élettartalmak, érzelemtormák, táji szemléletroozzana- tok és erkölcsi hagyományok együttesének olyan nyelvi megjelenítésén nyugodott, ahol a szavak, rimek, ritmusok és mondatlejtések ósz- szeszövődése mindig a nép-, hez, paraszti milliókhoz való, hűséget asszociálta,. íme egy strófa az élete alkonyán írt Vásárban című elégiából: ,,Gyékényes, abroncson atföl ■ di szekér, Hormon cipel a sors — se három egér:’ Hoalál-e pirosló új búza- magot í Mezők üde leikéi: juss széna-szagot?” El négy sor hangzása és jelentése alighanem magas pontja az Arany-eletműr.ek — egyszersmind azonban az életmű korlátozottságát is felidézi hennünk. A korszerűség problémája ez, amelyet Arany bírálói előszeretettel emlegetnek vele kapcsolatban — nem is minden igazság nélkül. A valóság ugyanis az, hogy Arany e népiessége, nép-nemzeti költészete a világirodalomnak olyan modern alkotóinak kórusában, illetve velük egyidőben valósul meg, mint Baudelaire, Verlaine, Rimbaud. Dickens és Dosztojevszkij művészete, s a Buda halála vagy a Toldi szerelme hót, illetve huszonkét évvel később keletkezeti, mint például A romlás virágai. Hozzájuk képest, ez egyaorú magyar valóságból kiragadva — tagadhatatlanul egy előbbi fejlődési fázist képvisel az Arany János-» életmű. Dehát eppei) ez az, hogy egy költészetet az időszerű társadalmi folyamattól nem szabad elkülönítenünk! Arany tevékenységének dereka, túlnyomó része egy elbukott forradalom némaságának és egy elvetélt kapitalizálpdás zsibvásárénak, az osztálykompromisszumoknak és a dzsent- rivi züllésnek korszakáig esett, egy olyan népi-nemzeti tragédiának idejére, amikor a költészetnek mindenekelőtt a megtartó, nemzetfenntartó erő szerepét kellett vállalnia. „Oly korban .élt” Arany e földön, amikor a költészettel szemben elsősorban „erkölcsi elvárásokkal” viseltetett a közvélemény. Amikor, hogy ennek eleget tegyen — hiszen a tudatos nemzetszol- gálat próféciáját éppen Petőfi hagyta rá! — a nemzéti múltból kellett felmutatnia az időtálló, a xomlékonyság- gal dacoló morális értékeket, Hiszen jelenének, vagy jövőjének sivárságában ilyet sehol nem láthatott. S énhez járult természetesen, hogy Argny kedélye, vérmérséklete, alkata és érdeklődése szerint nem annyira az úttörő, az újat kezdeményező, hanem inkább a mag- tartó és kiteljesedő egyéniségek közül származott — vonzódása a kikristályosulí értékek és energiák megvalósítására, és továbbhagyo- mányozására ösztönözte nagyszerű tehetségét és Erkölcsi emelkedettségét. ö MAGA NEM VOÍT FORRADALMÁR tehát, hanem az eddigi népi-plebejus vívmányok „őrzője a strá- zsán”, de vajon az a másik, aki őt úgy szerette, ment volna-e azon a napon meghalni 8 „vüágszabad- ság" piros zászlaja alá, ha nem tudja, hogy van, aki megmarad, akire hagyhatja népét? Mert nemcsak a vállalt halálnak, oe a vállalt életnek is megvan a vnaga pátosza — kivált az olyan kataklizma után, mint amit & világosi nemzeti katasztrófa jelentett, Arany Jánosnak az a feladat jutott osztályrészül, hogy ne a való, hanem „annak égi mása” költője legyen — ez az „égi más” tündököl elő ránk- maradt sok ezernyi, hallhatatlan verssorából. <F.) Az eflső ilyen meghökkentő eset a piacon történt, ahol azelőtt sosem látott zölciségeskoía így szólított meg: — Kérem, művész úr, a jó húslevesbe ne gyenge ka- í'ottát tessék szórni, hanem öreg sárgarépát, az aztán beleadja az izét. Körülnéztem, semmi kétség, a címzés nekem szól. Éltem a gyanúval, s a fodrásznál kurtára nyirat- tarp a hajam. De alig telt el néhány hél, az utcán a nyakamba ugrott egy vonilia Illatú nő. — Édes művészkém, hogy, s mint! — kiáltott rám vidáman és a rejtély kezdett megvalósodni, mert így folytatta — még mindig Füreden? Még mindig ott muzsikál? A kérdés kis horgán fönnakadt a lényeg. Nyilván valami nagyon szeretetne méltó és nálamnál érdemesebb művésszel, egy muzsikussal, népzenésszel, sőt. ha szabad mondanom, egv cigányprímással tévesztenek össze. De annyi erőm mégsem volt, hogy visszautasítsam a meg nem érdemeli rangot. A hiúság elernyeszti az ember szívósságát. A Kossuth Konvvltiadó újdonságai Történelmi csomópontok az írói elemzés mikroszkópja alatt Hip A világjáró llnrcbelt új könyve 11 | reakció éllovasaiból a „szabadság” bajnokai III!!! * felfedező szenvedélyességével napjaink valóságáról Három, nagy érdeklődésre számot tartható könyvet jelentetett meg a napokban a Kossuth Könyvkiadó. Mindhárom mű jellemzője, hogy szerzőik történelmi csomópontok vizsgálatát végzik, bár földrajzilag, s keletkezésük körülményeit tekintve is e csomópontok távolesnek egymástól. Az első könyv íróját, a világjáró és világhírű Wilfred Burchett-et aligha kell bemutatni a magyar közönségnek: izgalmas, a szemtanú mindennél hitelesebb beszámolóit rögzitő könyveit igen sokan ismerik, olvassák. Üj műve •— az Élet a bombák tűzében — a gigászi harcot vívó, az Egyesült Államok terrortámadásaitól szenvedő, de nem meghátráló Észak-Vietnamról szól: szenvedélyesen, de a legnagyobb tényszerűséggel, vádlóan, bizonyítékok tömegétől támogatva. Burchett, akit Nyugaton is a vietnami kérdés legjobb ismerőiéként tartanak számon, arra keres választ könyvében: honnét meríti az erőt az a gyengén fejlett agrárország ahhoz, hogy szembeszegüljön a történelem legnagyobb, legbrutá- lisabb rablójával? A választ keresve eljut az ország té- : voll vidékeire, barlangokba telepített üzemekbe, őserdei egyetemekre, találkozik Észak-Vietnam vezetőivel, s Interjút készít azokkal is, akik hozták a pusztulást: a kalózpilótákkal. Teljes és meggyőző képet kapunk Burchett segítségével, s választ arra is, miért áll a világ jobbik fele a vietnami nép harca mellett. A másik újdonság, Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? című könyve ugyancsak a rejtett összefüggések, a kuliszék mögött történtek leleplező erejével hat. A szerző az 1656-os ellenforradalom hátterének egyik fő jellemzőjét veszi vizsgálat alá: a belső reakció szervezkedését az ellen- forradalmat megelőző időkben, majd a nyílt színrelépést, s a reakció szoros szövetségét a hétpróbás fasisztákkal, börtönből szabadult háborús bűnösökkel, notórius bűnözőkkel. Imponálóan nagy tényanyagra —- s jórészt eddig nem publikált adatokra — támaszkodva mutatja meg Hollós, kik is voltak valójában a sokat emlegetett „magyar szabadság” bajnokai, s tetteikben, megnyilatkozásaikban hogyan kapott mind nagyobb helyet a nyílt és nem titkolt restauráció. Izgalmas olvasmány Hollós Ervin könyve, mert a Szépség, lendület, ritmus, ügyesség E jelzők mindegyike Illik a Móricz Zsigmond Művelődési Ház 34 tagú népi tánc karára. Szerte a megyében sikert arat tartalmas műsoruk. Nemrég Debrecenben, a Csoko nai Színházban megyék közötti vetélkedőn szerepeltek sikerrel. Kép: a lányok egy csoportja. Hammel fotó--■Még minőig Füreden.' Akkui- as Anna-bálon megint találkozunk — bíztatott az asszony es a kezemen hagyott némi vanília illatot. Mindezt el sem mondanám, ha nem az alábbi kedvéért. Mert ezután is találkoztam művész-önmagam- mal. de most már mint gyakorlott szélhámos, jót is cselekedtem a nevében. A hegyek között csavarogtam, a nyáridény küszöbén, amikor a lombok még zsengén zöldek, a fiatal platánok keményen tartják leveleiket az ég felé, mikor a nyárfák tükrös csillogással rezegnek az üvegnél átlátszóbb, tiszta világban. Mondom, csavarogtam és így közben betértem egy hegyi vendéglőbe. A kertben vakítóan fehér, zúzott kavics, az asztalokon Illedelmesen tiszta térítők és a virágok körül fiatal darazsak kicsiny motorjainak zúgása. Ünnepi hétkönap délelőtt. Leültem és várakoztam. A pincéi' nem jött. E? amolyan gebines kiskocsma, talán nem is volt itt pincéi'.' Rajtam kívül még egy másik asztalnál ültek. Éreztem, valaki figyel. Ketten voltak ott, egy feszülő bőrű, telt aszony, mintha most kelt volna ki valami duzzadt habfürdőből, és igen, egy művész, vagyis egy friss tarkasággal öltözködő muzsikusszerű fiatalember. Az asszony váratlanul odajött hozzám, kezet nyújtott, kedvesen a szomszéd székre telepedett és megkérdezte: — Jól utazott? —■ Jól — mondtam. A muzsikus segélyt kérőén róm- pillantott. — Sört? kérdezte a nő — éppen most csapolunk. Ez egy ilyen üzlet — csattintott a két ujjával és máris elment, csak egy kis szappanillatot hagyott maga után. tikkor a másik asztalnál fölállt a kolléga. Sután, kissé féloldalas nyakkal, tűnt akit megkínzott a huzat, közelített hozzám. Hangjában molj-ra fogott panaszossággal megszólalt. *— Pajtás, drága pajtás, te nem is tudod, mit csináltál nekem... — egészen közel leült hozzám — te Is művészember vagy, én is az vagyok, hát megérted. Ez a gebines urinő már majdnem leszerződtetett a bandával, amikor jöttél te. Nahiszen, ez kellett ennek a maszek nőszemélynek. Ahogy te beteszed ide a lábad, pajtás... már ne haragudj, hogy így beszélek, de te is művészember vagy én is az vagyok... szóval ahogy meglát téged, azt mondja: sok a gázsi, amit követelek, pedig isten engem úgy segéljen, nemrég nősültem, most lest’ gyerek... szóval ott tartót tunk, hogy megnézte az iga zolványt, vagyis lekádere- zett. aztán elromlott mirv* den. Kidumálta, hogy n/* rejtett szálakat göngyölíti fel, s tanulságos olvasnivaló, mert meggyőzően bizonyítja, hogyan készül már évek óta az ellenforradalmi puccsra, hatalomátvételre a belső reakció, s honnét, hogyan ösztönözték őket erre jólísmert gazdáik... Egészen másfajta, de töltését tekintve nem kisebb érdekességet, izgalmat kínál a harmadik újdonság. Mocsár Gábor: Nálunk vidéken... című könyve. A napjaink bonyolult valóságában a felfedezők szenvedélyességével, céltudatosságával eligazító, jövőt jelentő vonásokat kereső író szociográfiai műveit fogta össze kötetté, benne a változó falu, a vidéki város megannyi ellentmondásával, fejlődés szülte türelmetlenségével. Minden bizonnyal egészséges polémia alakul majd ki a kötet fölött A bátor szókimondás, a valóság szépítés nélküli megmutatása az, ami nagy erénye a műnek. És még valami: az író nem elégszik meg a jelen felrajzolásával, hanem utat keres, a jövőt is, a megoldást is kutatja. Munkája jó példája a marxista megalapozottságú szociográfiának, nem csak — vidéken... (m) Vészi Endre: Őszi Rudi
