Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-04 / 54. szám
Öröm és gond A kedvezőtlen és szeszélyes Időjárás ellenére is sikeres esztendőt zártak Szabolcs közös gazdaságai. 1966- ban az egy tsz-tagra jutó, közösből származó jövedelem megyeileg kétezer forinttal volt magasabb, mint egy esztendővel korábban. De minden járásban a növekedés a jellemző. Különösen említésre méltó eredményt értek el a nagykállói járás termelőszövetkezetei. Itt 1965-ben az egy tagra eső részesedés 12 ezer 176‘ forint volt. Egy évvel később már 17 és fél ezer forint fölé emelkedett. Bíztató eredmények mutatják a közös gazdaságok erősödését. Hozzájárult ezekhez a tsz-tagság szorgalma, áldozatos munkája, s egyben a vezetés színvonalának a javulása is. Kedvezően befolyásolta az eredményeket a múlt év januárjától fokozatosan életjogot nyert gazdasági intézkedések, elsősorban egyes mezőgazdasági cikkek felvásárlási árainak a rendezése. Ez növelte a termelés biztonságát és egyben a tagság termelési kedvét. Ezek együttesen eredményezték, hogy mind többen kérték felvételüket a zárszámadc közgyűléseken. Ez év február derekáig 1700 új tagot vettek fel soraikba a szabolcsi termelőszövetkezetek. És különösen örvendetes az, hogy ebből félezer az olyan, akik visszataláltak a városból a faluba. Újra otthon keresik a megélhetés lehetőségeit Csak néhány számot. Rakatna zson nyolcvan tagot vettek fel a zárszámadó közgyűlésen a Győzelem Tsz-be. Fele az iparból jött vissza. Vencsellőn ötvenegyet, Bujon negyvenkettőt, Gégényben harminchatot, Ibrányban harmincat vettek fel. Sok fiatal került a nyírtassi tsz-be, de sorolhatnánk a vitkai, a tísza- szalkai, tarpai és a többi közös gazdaságok példáit is, ahol a tavasz már új tagokat talál a földeken. Említésre méltó Tiszakanyár, öregek napját rendezett Géberj énben a helyi párt- szervezet és a termelőszövetkezet március 2-án. Az ünnepségen 52 idős nyugdíjas és járadékos tsz-tag vett részt — többek között Kiss Mózesné, „mindenki Zsuzsika nénije" és Varga Mihály bácsi, akik már 85. ahol több volt egyéni gazdálkodó, mindenféle „rábeszélés”, agitáció nélkül jelentkezett a közös tagjának. Ezek már jelzik, hogy növekszik a mezőgazdaság, a tsz-ek tekintélye, a falu vonzereje. De ugyanakkor gond is az új munkaerők foglalkoztatása. Általánosan az a jellemző, hogy a jól gazdálkodó tsz-ekbe lépnek be az új jelentkezők. Van közöttük olyan gazdaság, ahol munkaerőhiány volt, s így szükség van a jelentkezőkre. Akad azonban olyan tsz is, ahol a munkaerőfelesleg volt a jellemző. Nem elég hangsúlyozni: ezután még fontosabb, hogy a közös gazdaságok minden lehetőséget kihasználjanak a tagok foglalkoztatása érdekében. Növeljék a belterjes gazdálkodást, termeljenek több munkaigényes növényt és fejlesszék az eddig elhanyagolt melléküzemágakat. Csak így gondoskodhatnak tagjaik részére rendszeresen munkáról, s az ezt biztosító jövedelemről. Ezért Sem véletlen, hogy az MSZMP megyei bizottsága külön irányelveket dolgozott ki a mezőgazdasági pártszervezetek előtt álló 1967. évi legfontosabb feladatokra. Nagy segítség ez, s alapját képezheti annak, hogy a tsz-pártszervezetek figyelembe véve gazdaságuk adottságait, sajátosságaiknak megfelelően hasonló programot készítsenek. „Az eddigieknél többet kell törődni pártszervezeteinknek a termelőszövetkezeti tagság szervezettebb, rendszeresebb évi foglalkoztatásával” — hangsúlyozza többek között az irányelvek. Ez az év az üj gazdasági mechanizmus bevezetésének előkészítési időszaka. Sok függ attól, hogyan sikerül megértetni a tsz-tagokkal ennek szükségességét és gazdaságilag is megalapozni a reformot. Gondoljanak erre, cselekedjenek a közösség és az egyén javára a tsz-ek vezetői. (P. K.) életévüket is betöltötték. Az úttörők kedves műsorral szórakoztatták az idős embereket. A termelőszövetkezet is köszöntötte és vendégül látta őket, majd 14 ezer forintot osztott szét munkában megöregedett tagjaiknak. A költő vallomása Választási nagygyűlésen Váci Mihállyal Városszéli utcácskában találkoztunk Váci Mihállyal. Nyíregyháza: Kisteleki, Bartók Béla utca — itt élnek a költő szülei, üreg házak alkptnak utánozhatatlan harmóniát a nagyablakos, szálfatartású villákkal. Ez most a külváros. Innen indult el a költő, s tér vissza gyakorta, amikor ideje engedi. Ha igy nem verseiben, prózai írásaiban. Ibrányba indulunk, ott várják este a művelődési házban. Ezúttal nem író-olvasó találkozóra. Ez a találkozás szélesebb, melyebb — választási nagygyűlésen azokhoz beszél, akikről írni szokott, akikkel sorsközösséget vállalt. Nyolc község — köztük Ibrány képviselőnek jelölte ismét. Suhan a gépkocsi. Útközben a tájat nézi, a ki- bomló vetésekről a folytoga- tó víztakaróra vándorol a tekintete. A földek után falu következik, Nagyhalász. Ki gondolná, hogy a látszólag egyforma házsorok között ismerős ház is akad: „annak ott története van” — magyarázza. Egy lebontásra ítélt öreg ház és gazdája a megírandó történet szereplője. Az idős paraszt- ember ragaszkodása a lebontott régi házhoz, a vályoghoz, a megszokotthoz. Aztán a falu egészsége, az orvosok megbecsülése kerül szóba. „Ebben az iskolában fiatal nevelők tanítanak, alig van Idősebb pedagógus. És vari itt egy úttörőőrs, amelynek én is a tagja vagyok” — mutat a nagyhalászi új, emeletes iskolára, mintha csak mindig itt járna el. Közeledik Ibrány, itt is vannak ismerős házak: „Ez a kis palota a pedellusé” — jegyzi meg a gimnázium közelében. Már várják a községbeliek, mint jó ismerőst, barátot üdvözlik. Rögtön felemlítik a legutóbbi találkozást, a „kalandos” szánkótúrát, ki a Nagy tanyára, a jelölőgyűlésre. Váci nevet, eszébejut, hogy akadt fenn a lába a gyeplőn, s mentették meg a havas fürdőtől a figyelmes házigazdák. „Na legközelebb meg is fü- rödhetsz nálunk. Váci elvtárs” — mondják dicsekedve az ibrányi vezetők. Elkészül a községi tisztasági fürdő, teljesen községi erőből. A kazánok már megérkeztek, Nem kell a Sóstóra utazgatni. Sok közös gond és öröm szóba kerül a kerékasztalnál. Közben újabb ismerősök, barátok kopognak. Megtelik a művelődési ház nagyterme is, Nagyidai Mihály a helyi népfrontba zottsák elnöke nyitja meg a nagygyűlést, egy fiatal lány elszavalja Váci Mihály. „Még nem elég” című versét. Ezzel elkezdődik. A költő szól a háromszázötven—négyszáz 'falusi emberhez, a jelenről, a jövőről, a megoldásra váró problémákról. Személyes élmények, találkozások is helyet kapnak a vallomásban; nyolcéves tanyai tanítóskodás, sorkoszt, a szegénységgel küszködő nép sorsfordulója. A múlt sok átkos nyűge, a világosodó elmék, a cselekvő akarat valóságos képei rakódnak egységes egésszé. Most egyszerű, hétköznapi szavakkal mondja el,^ amit költeményeiben művészi eszközökkel annyiszor megfogalmazott. De a költő nem tudja megtagadni önmagát, búcsúzáskor egyik kötetét veszi kézbe, a hallgatóság feszülten figyel, Váci Mihály olvasni kezdi versét. A vonatban írta egy szalvétára az egyik külföldi útAz ÉM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat ez évi tervében már 180 millió forint értékű munkát kell elvégezni, mintegy 57 millióval többet, mint amennyit az elmúlt, év során megvalósítottak. E nagy volumenű munkáról, az ez évben kezdődő és tovább folytatódó építkezésekről érdeklődtünk dr. Borbás Endrétől, a vállalat tervosztályvezetőjétől. A tájékoztató szerint sz évben — a gazdaságossági eredmények fokozása érdekében is — viszonylag több lesz a nagy létszámmal dolgozó építkezés. Ilyen nagy építkezések lesznek többek között; a Tiszavasvári Alkaloida Gyógyszer Vegyészeti Gyár, az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának fejlesztési, illetve rekonstrukciós beruházásai, a nyíregyházi tanárképző építésének folytatása, valamint a város Déli- és Északi Alközpontjaiban épülő lakásépítések. Nagyarányú munkának számít még az ez évben, a Nyíregyházán megkezdőjárói hazatérőben, Hegyeshalomnál. „Szabadság, tégy boldoggá minket..." Percekig időzik a nagygyűlés után Idős parasztemberekkel, hallgatja problémájukat, jegyez apró noteszébe. öreg este hagyjuk el a falut. A költő, akit képviselőnek jelöltek azzal a meggyőződéssel indul Útjára, az irodalom, a művészet eszközeivel támogatja további felemelkedésüket, s ha megválasztják, a parlamentben szenvedélyes tűzzel képviseli a szabolcsi dolgozók érdekeit, gondjaikat, örömeiket. Ismét a külvárosi utcácskában fékezünk, ahol Váci Mihálynak annyira a szívéhez nőtt minden ház, és az emberek, akik őt útra bocsátották, s figyelemmel kísérik emberi, költői, közéleti pályafutását, biztatói a ma- radiság, a közöny elleni küzdelemben. Váci Mihály a két József Attila-díj és a Kossuth-díj mellett talán azt tartja legnagyobbra, hogy maga mögött érzi az egyszerű emberek megértő bíztatását, igenlését. Páll Géza dő almatároló II. építése. Ugyancsak ez évben kezdik meg az új, göngyölegellátó telep építését. Folytatódik a Záhony térségében megkezdett nagyarányú munka, s jelentős beruházási munkákat kell elvégezni a Nyíregyháza—Záhony közötti kettős sínpár lefektetésével, valamint a villamosítással kapcsolatos beruházások kapcsán is. Folytatódik Fehérgyarmaton az új, automata téglagyár építése, melynek átadására 1968-ban kerül sor. A nyíregyházi déli ipartelepen létesítendő vállalati központi anyagtelepen már megkezdődött az új cementrelé állomás építése A vállalatnak ez évben mintegy 360 lakást kell átadni. Jelentősebb kezdődő, vagy befejeződő építkezések ezek között az Északi Alközpontban 114 milliós költséggel készülő nyolc — úgynevezett kockaház. A déli városnegyedben egy 40 és egy 54 lakásos háztömb, a Tompa Mihály utcában egy 18 és egy 24 lakásos Új gázcseretelepek faliig Már az elmúlt évben » gondoskodtak a földműves- szövetkezetek a falvak lakóinak propán-bután gázellátásáról. Telep épült Csen gerben. Tiszalökön és Kemecsén. A földmű» es- szövetkezetek tagiai 100— 150 forintos célrészjegyek befizetésével, a tanácsok pedig községfejiesztesl alapból segítették ezek megépítését. E telepeken negyedévenként mintegy 4200 palack cseréjére van lehetőség. Ezeken kívül Demecser- ben, Nagyhalászban, Fenér- gyarmaton és Vásarosna- ményban Is megoldotta a földművesszövetkezet a oa*- tartási gázellátást. Az igények azonban növekednek. Ezért ebben az évben az fmsz-ek tovább növelik a gázcseretelepek számát. UJ gázcseretelep épül: Gávaru Rakamazon, Nyírbátorban, Baktalórántházán, Nagykál- lóban, Nagyecseden, Domb- rádon és Ujfehértón. melyekre a földművesszövetkezetek saját erőből összesen egymillió forintot fordítanak. epület kivitelezését kezdik meg ez évben. Uj iparitanuló-iskolák építését kezdik meg ez évben Nyíregyházán, Tiszavasvart- ban és Mátészalkán. Ezek elkészítésével 48-al növekszik majd a szakmunkás- képző intézetek tantermeinek száma. Az említett építkezések mellett még több kisebb- nagyobb beruházási munka elvégzésére is sor kerül. A tavalyihoz képest jelentősen megemelt terv lehetővé teszi, hogy a megyében folyó építkezéseket befejezhessék, illetve a tervezetteket megkezdhessék. Különösen kedvező ez a tanácsi iparban tervezett kisebb beruházások tekintetében, melyeknek elvégzése elősegíti a megye iparának gyorsabb ütemű fejlődését. Az erőket máris úgy csoportosítja a vállalat, hogy & befejezetlen építkezések szama mindig a lehető légiio- vesebb legyen, s az átadási határidőket minden «setbsn tartani tudják. Farkas Fii Gazdaságosabban dolgozik az állami építőipar Földes Pál: Régi képviselőválasztások Akiknek „söpredék“ volt a nép 8. Az előbbiben Szálkái faluról szekérén feljött választóinak, a vásártéren pedig Szúnyog szekértáborának kellett gyülekezni. Dr. Farnek darabont választási elnök kénye-kedve szerint hívta be a falukat a gyülekezőhelyről és ha egy Szunyog-pirostollas választó kilépett a katonai kordon mögül, azonnal letartóztatták. Farnek elnök lehetőleg a Szálkái mellett szavazó falukat hívta szavazásra, míg a zsúfolásig megtelt Szúnyog tábor izzadt a nagy forróságban, de ami még ennél is fontosabb volt, a lovakat nem tudták itatni. Bebizonyosodott a későbbi táblabírósági petícióm tárgyalásánál, hogy egész faluk, több száz választóm, mert nem tudta még a délután is tűző napsütésben lovait megitatni, egyszerűen otthagyta a választást. Bebizonyosodott továbbá, több mint 300 mérki, vállaji választó eskü alatt tett vallomásával, hogy miután Szálkái kortesei a gyártelepen jól megetették, megitatták őket, Szálkái Zoltán, a képviselőjelölt testvéröccse személyesen 10—10 koronát adott át mindegyik választónak közvetlenül mikor szavazásra indultak. A törvény, választók megvesztegetésének csak azt ismerte el, ha a képviselőjelölt maga személyesen adja át a pénzt, ezt pedig nem lehetett Szálkái Sándorra bizonyítani. Szálkái az este 8 órai szavazat- állás mellett 176 fővel vezetett és ekkor Farnek elnök lezárta a szavazást. (Emlékszünk,hogy 1905 telén Nagy László alispán érdekében még 10 órakor is, este 11-ig is meghosszabbította.) Amennyiben a táblabíróság. a 176 fővel szemben az eskü alatt vallott több, mint 300 mérki, vállaji megvesztegetést, kiket bíróilag ezért 8 napi elzárásra el is ítéltek és tömegesen le is ülték, megvesztegetésnek elfogadja, a választást meg kellett volna semmisíteni így erőszakkal, megvesztegetéssel formailag 176 szótöbbséget hoztak ki ellenem, majd ezt az eredményt jogi fondorlatokkal bíróilag szentesítették. Nagyon el voltam keseredve, de nem törtem le, alig néhány héttel petícióm elutasítása után, a szomszédos fehérgyarmati választókerületben Justh-párti elvbarátom Lu- by Géza halálával a mandátum megüresedett, a Ma- gyarádi Boros Lajos vezetésével Budapestre utazott küldöttség óhajára felléptem újra a Tisza-párti nagybirtokos Jármy Béla ellen. Negyedik választási harcom elkeseredett, felszított atmoszférájára jellemző, hogy írt rólam a „Mátészalka és vidéke” a vármegyei jegyzők egyesületének hivatalos lapja 1911 február 23-i számában : „Február 19-én délután 50 tagból álló bandérium és 20 kocsiból álló menetben vonult át Jármyval az egész járás intelligenciája Ma- tolcsra, hol programbeszédét tartotta. Azonban egy igen sajnálatos incidens történt. Megismétlődött a tunyogi eset. A lelketlen és embertelen „szúnyogok” a környék söpredékét, akik sohasem voltak választók, leitatták és a pálinkától megvadult tömeg nekiment a rend fenntartására kirendelt csendőröknek. Az egyik csendőrt leteperték, kivették kezéből a puskát, szuronyát eltörték, és már-már azt hitte mindenki, hogy meg is ölik, mikor a hatalmas erejű! csendőr kiszabadította magát a gazemberek köréből és kardját kirántva kettéhasította az őt megtámadok egyikének fejét. A többi csendőr látva társuk veszélyes helyzetét, sortüzet adtak, öt ember vére festette pirosra a földet. Büntetésből egy század katonaság száll ki Matolcsra. Emberek térjetek magatokhoz! Gondoljátok meg mit fog az az ember (Szu- nyogh!!) követelni akkor, ha mandátumhoz jut, ha már most is, mikor még semmi, a véreteket követeli.” így állítottak be engem „mikor még semmi” voltam, parasztvért követelő, áldozó zsarnoknak azok, akik a matolcsi parasztokat csak söpredéknek, gazembereknek titulálták és kakastollas csendőrök sortüzével tudták csak a nép élniakarását le- tepe'mi és velük együtt engem is. A biztos győzelmet ragadták ki kezemből, mert a választókerület peremén lévő 5—6 község összes választóit elütötték a választástól. Ugyanis vonattal kellett volna bejönniök Gyarmatra, de e megrendelt vonatot 3 órai késéssel indították és mire beértek, lezárták a szavazást, így tehát nem három, hanem négy választásom politikai küzdelmeit, összefüggéseit mondtam el. Szeretném röviden összefoglalni a mai választóknak és a képviselőjelölteknek is e régi választásaim tanulságait. Az első tanulságot, hogy jó politikát kell vinni a választók elé, már kifejtettem. Nemzetünk, történelmi fejlődése során sokszor volt fenn és sokszor lent, de sokkal többször lent, mint fent és ha csak ezt a rövid évtizedet, amikor én a nemzet, a nép sorsát alakító politikába belekerültem, nézzük, megérthetjük, hogy három-négy évtizeden át, milyen sokáig vajúdott még folyton változó cégér alatti elvtelen pártok harcában népünk, mérhetetlen szenvedéseiken keresztül, amíg nemzetünk igazi függetlenségét elnyerte, és annak talaján kidolgozhatta és érvényesítheti azt a jó politikát, mely népünk felemelkedését, jólétét biztosítja. Becsüljük meg. hogy népünk élniakarását nem aprózzák szét, nem gyengítik - elvtelen pártharcok. Tudjuk mit akarunk: Békét, jólétet, szocializmust és megyünk előre az egyenes úton, mely mindig a legrövidebb és legsikeresebb. Második tanulságunk az. hogy a jó politika egyenes útján haladó képviselők akkor végeznek jó munkát, ha legszorosabb kapcsolatban vannak a néppel, a nép között élnek, tőlük tanulják meg gondjaikat, feladataikat és reálisan segítenek is a konkrét feladatok megöl-» dósában. Harmadik tanulságként azt a tapasztalatomat szeretném átadni képviselőinknek, hogy mindenki mindenhez nem érthet, valamilyen nemzetgazdasági, társadalmi szakterületre specializálni kell magát egy képviselőnek. így, mint egy terület szakembere tud csak igazán konkrétan segítem kerületének ée a helyi megoldások alapján az egésa nemzetgazdaságnak. A negyedik tanulságot abból szeretném levonni, amiről szándékosan nem beszéltem visszaemlékezéseim során és ez a demokrácia. Én úgy értem, hogy valódi demokrácia az. hogy a képviselőt a választók visszahívhatják és tényleg vissza is hívják, ha rosszul, nemtörődömséggel dolgozik választói jólétéért, a nemzet felemelkedéséért. Ez az elv mindnyájunkra vonatkozik, mert csak az beszélhet demokráciáról, aki jó munkájával részt vesz a több, mint ezeréves, de tulajdonképpen ifjú erejét most igazán kifejteni tudó népünk békés, boldog jövőjének építésében. 90 éves vagyok, de boldog embernek érzem magam, ha most ezen emlékezéseimmel — mai erőmhöz képest — én is, hacsak egy hajszálnyi! is hozzájárulhattam ehhez 4 nagy munkához. (Végei Öregek napja Géberjénben
