Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
Szabolcsi „Kiáltás“ Jól halad a főiskola építése gp Az első átadás júniusban f§) Új kollégiumi épületek, több hallgató Milyen less a főépület, » a díszudvar ‘f Bfiter és sikeres kísérlet kapott helyet a fővárosi színpadon. Egy önmagát túlélt, de görcsösen kapaszkodó életforma vajúdásának vagyunk tanúi a Nemzeti Színház kamaraszínházában. H. Bar tu Lajos író Szabolcsból kapta a benyomásokat, az indítást, mégsem szabolcsi dráma ez csupán, hiszen az új társadalom ideológiájának fénye még nem világíthatott be mindenhová. Különösen nem oda, ahol fizikailag is tárol élnek a közösségtől az emberek, ahol az előítéletek is mélyebben gyökereznek. Hogy mégis megyénkben történik a Katona József Színházban most bemutatott Kiáltás eseménye, az abból is fakad: itt volt a legnagyobb az ellentét, a legtöbb nagybirtok és a legtöbb földnédküli, a legtöbb kastély, kúria és a legtöbb viskó. A zártságból, a kilá- tástalanságből, a kiút szinte egyedüli lehetősége a föld, a vagyon volt, s ennek vetettek alá az emberek mindent. Élő, megtörtént esemény, egy Nyíregyháza szélén lévő tanyaibeli dráma adja a keretet. Csernyi Andrásról beszél az író, a rendező, a színész. A színpadon láthatatlan Csernyiről, aki magában hordozta a múltat. annak számtalan béklyóját, s nem tudott beilleszkedni a társadalmi változásba, a mai emberi közösségbe. ezért kellett tragikus véggel elbuknia, A Kiáltás társadalmi dráma, mai dráma. Rendhagyó és szokatlan a műfaj hazánkban, úgy ahogy H. Barfca Lajos és Both Béla rendező színpadra viszi. Három felolvasó vezeti be a színhelyhez, a tulajdonképpeni drámához a nézőt, láttatja, hogy a mi világunk humanizmusa még nem tűntethette el teljesen a sokszor embertelen múltat, temák nyomait. Ami ezek után következik, riport, mégis dráma: a piricsei tanácstitkár monológja a meg most is a sovány homokhoz ragaszkodó apáról, a széke, lyi — megtörtént! — eset. awrikne egy jól kereső fiatalember kitette az istállóba tnegvénült apját, azt jelzi, hogy a tegnap és a ma ellentmondása még sok helyen jelentkezik élesen. Jól illeszkedik a mondanivaló egészébe az idős szövetkezeti paraszt portréja is, aki úgy élte le Sete eddigi nyolcvan esztendejét, hogy nem jutott túl faluja határán. Most mehetett ei először „világot látni” a debreceni üdülőbe, de most már elkésett: semmit nem láthatott, hályog van a szemén. Ezután következik a Csernyi család tragédiája, amelynél a gyilkosság — az önmagával, a környezetével törvényszerűen szembekerülő apa meg akarja ölni a feleségét, s fiával akaszko- dik össze, aki önvédelemből megfojtja apját — és a tárgyalás is csupán keret Kerete annak a magnak, ami ott van a műben: meg kell vizsgálni önmagunkat bátran végigtekinteni a múltunkon, annak lerakódott és megcsontosodott hordalékain. Ha ezt úgy tesszük, hogy az összefüggéseket megtaláljuk, akkor azt is megtaláljuk, amit az író ez üggyel kapcsolatban kimond: hogyan kellett volna élnünk, S ettől már csak egy lépés megtalálni azt hogyan kell élnünk. A dráma bebizonyította, a Csernyi család nem élt nem úgy élt ahogy élni kell, s ma már élni lehet Mint sok családban még, itt is és ma is, jelentkezik a terhes örökség. Csernyi né bírósági vallomásában egy — a mai fiatalság számára már aligha ismert — régi világ tárul elénk, ahol úgy árulják, adják férjhez a leányt mint a földet vagy akár a birkát s ahol az asszonynak hallgass a neve. Egy kötelessége van csupán, bármilyen körülmények között hűségesen szolgálni az „urát”. S, Csemyiné még ez éllen sem igen lázadozott, mert azt mondja: „így volt és jó volt.” Döbbenetes feszültséget teremt a mű, s kimondja, hogy ez így nem élet nem jó így élni. Meg kell szabadulni a visszahúzó erőktől, a sok, a mélybe húzó előítélettől. Az író így fejezi ki mondanivalóját: „Az emberekben, az emberek többségében kisebb-nagyobb mértékben ugyan, és akarva, akaratlanul megtalálható, hogy a tudat az érzelem jórészt a múltból táplálkozik. Kötelességünk küzdeni azért, hogy ez megváltozzék, felváltsa a tegnapot a jelen, a jövő.” Valóságízű, őszinte, magas hőfokú dráma a Kiáltás. Törekvése külső formában is szakít a régivel, a megszokottal. Tulajdonképpen összerakja a megtörtént eseteket úgy közli a saját véleményét az író. Nyomozati részletek, lapszemle, tanúvallomások és ötvenkét megyénkbeli lakos elbeszélésének ötvözete ez a dráma, amely zsurnalisztika is, irodalom is egyben. Bizonyítja, hogy a csinált, mesterséges, szépelgő, anekdo- tázó irodalomnál sokkal értékesebb — mert természetes, izgalmas — amit az élet produkál, s amit a riporter látni tud, vagy látra akar. Életünk terhes örökségét vitte színre a mű, amely jellegzetesen szabolcsi, hiszen a múlt és a jelen itt csap össze természetszerűleg a legszélsőségesebben, s jelentkezik társadalmi, ideológiai ütközőpontként Sikerült dráma a Kiáltás. Csak dicsérni lehet a Nemzeti Színházat amely észrevette e műben a mait a jelentősét a társadalmilag fontosat s páratlan gyorsasággal kamaraszínháza műsorára tűzte. A mondanivalóhoz igazodik a szín: három mozgatható fehér fal, egy pad, egy szék, sötét háttér és a szereplők sötét ruhában. Per ez a dráma az évszázados szegénység, a sötét tudatlanság, a szokásainkban lépten-nyomon fellelhető vadhajtások, a magyar múltban is sivár szabolcsi múlt ellen, ahol törvényszerűen izzóbb ellentéteket szül a jelennel való összeütközés, mint másutt. Mégsem érezzük sötétnek, kilátástalannak a képet, amelyet az előadás végén kapunk. A család fájdalmas tragédiája is azt mutatja, hogy ezzel a tragédiával számukra is lezárult a tegnap. Közelebb kerültek a világhoz, a társadalom mai folyamataihoz, azóta élnek — és ki lehet mondani, mert ez is így igaz — azóta emberi módon élnek. „Valamiféle furcsa leszámolás ez az ember múltjával — mondja a darabról az író, aki ismeri a szabolcsi embert, hisz sokat járt megyénkben, s nemcsak nézett, látott is. — Amikor meghívtam a bemutatóra a Nyíregyházán élő drámahősöket, hittem és reméltem, hogy ez bármilyen keserves élményük is lesz, lezár egy életszakaszt bennük. Úgy érzem, így is történt”. Hogy értette meg a dráma mondanivalóját a színész? Szirtes Adóm: „E drámával valami új kezdődik a magyar színjátszásban.” Makiári János: „Ritkán olvastam ilyen figyelemmel a próbán darabot, s társaim is.” Az anyát alakító Kohut Magda közei egyórás monológját kivételes teljesítményként értékelik a nézők. Élete legjobban átélt szerepe ez, amihez hasonlóra csak kevés színésznő képes az országban, A forró sikerű színházi estek bizonyítják, megértette a mondanivalót a közönség is. A rendhagyó dráma — amelynek minden mondat« nehéz, súlyos — kíméletlen eszközökkel állítja a vádlottak padjára a féktelen indulatokat, a vagyonszerzés közben megnyilvánuló, feltörő gyűlölködéseket, a kis és nagy pereket, amelyek még most is itt vannak közvetlen közelünkben. És hogy ilyen színvonalon mutatják meg, elismerés jár az írónak, a rendezőnek. a művészeknek, akik hiteleset adnak vissza. Meg kell nézni ezt a drámát. Meggyőződésem, hogy itt a helye a drámának a nyíregyházi színpadon is. Kopka János ■Szabolcs-Szatmar legnagyobb oktatási létesítménye, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola építkezése rövidesen új szakaszhoz érkezik: átadják az első épületeket, az új tanévben pedig a főiskolások már birtokba is veszik az első 150 diákotthoni szobát. Ez alkalomból kértünk információt dr. Kálmán Györgytől a főiskola igazgató helyettesétől: melyek az építési program további fő állomásai? A legégetőbb a kollégiumi ellátás, ezért is összpontosítottak a diákotthoni épületekre. Ez megteremti az alapját a zökkenőmentes folyamatos költözésnek, átállásnak is. A jó szervezés máris érezteti hatását Az 1965. évi 150-nel, majd az 1966 évi 100 első éves főiskolással szemben 1967-ben 180 főiskolai hallgató kezdheti meg tanulmányait a Nyírség főiskoláján. Az első kollégiumi épület, amelyben háromszázan laknak majd. júniusban kerül átadásra. Már az ablakokat festik, csempézik a helyiségeket s különböző szerelési munkákat végeznek. Érdekessége az építkezéseknek, hogy a télen a végleges fűtési berendezések Önmagunkról vallani nehéz. Ki állíthatja, hogy ismeri önmagát belső erőit gyengéit azokat a rugókat melyek előbbre viszik. Mégis erre kértem egy falusi asszonyt a gyulaházi Szabó Imrénét. Miért éppen őt a sok közül? Talán mert élete — sajátos egyéni útvonala ellenére is — sokban kötődik napjaink változásaihoz. Az ember együtt változik, formálódik a hétköznapokkal. Mennyire ismert megállapítás, — mégis mennyire elgondolkoztató, ha egyetlen embernél kisérjük nyomon. Mások pénzét számolta Az asszony, akiről szó van általános iskolai tanárnő, szerény, becsületes, törekvő. Parasztszülők gyermeke, melege mellett dolgoztak az építők. Ugyancsak elkészül erre az időpontra több kiszolgáló létesítmény, mosoda, garázs, stb. Jelenleg jó ütemben haladnak az építkezéssel a diákotthoni rész többi épületénél is. További két 150 —150 szobás diákotthon és az ebédlő építése itt a feladat. Ezzel 1968-ra a tanévkezdetre végeznek. A csupa üveg étterem a föld felett mindössze kétszintes lesz. Alatta viszont két emelet mélységben helyezkedik el a konyhaüzem és távhőellátó központ, tehát az átlag öt emeletes szinttől is alig maradhat el. A szokatlan mélység váratlan akadályok elé állította az építőket A talajvizet csak komoly munka árán tudták kizárni. Közei 200 kút ' üzemelt egy vizel- vezető rendszerbe kötve, míg meg tudták oldani az építkezés folytatását Az utolsó időszakra vár a legnagyobb munka, az oktatási épületek befejezése. A főépület, amelyben az igazgatóság, a tanszékek, szemináriumi és előadótermek helyezkednek el, hat szintes lesz. A főépülettel mintegy díszudvart zár közre a műszaki tanszék és a gyakorló általános iskola megnélküiözte a család, hogy a múltban elvégezhesse Kisvárdán a négy polgárit. A kétéves kereskedelmi iskolára alig futotta. Banktisztviselő lett, a mások pénzének számlálója. Pedig egészen más életpályát szánt volna magának! — 1945-ben gyalog jött haza Nyíregyházáról Gyulaházára. Nem fogta fel, mi történik körülötte, mit hoztak az elhalkuló fegyverek, a béke. Szinte észrevétlenül találta szembe magát az új élettel, a megalakuló tanács tagja lett, később titkára. Közben édesanyja meghalt, édesapjáról ő gondoskodott. És a lány — asszonyá lett Évek múltán jöttek a gyerekek, három. Szabó Imrénet körülvették a családi gondok, a tanácsi munka, egyre jobban halványultak a régi elképzelések, vágyak. Kis korától kezdve tanítónő akart lenni... Egy alkalommal vizsgán vett részt, a nyolcadikosoknál, ott döbbent rá, tanulni kellene, folytatni, amit elkezdett régen. Tőmondatok nem fejezhetik ki, milyen küzdéssel járt — míg eljutott az érettségiig. Otthon — családi munkában is helyt kellett állni, a községi tanácsnál is. És megvívni a csatát önmaga gyengéivel, a visszahúzó erőkkel, az előítéletekkel. Súlyos családi válság is rászakadt, a férje ötvenhatban elhagyta, disz- szidált Hogy ez mivel járt, hogyan érintette — erről nem szívesen beszél. Nem roppant össze, valami összetartotta, talpra állt. A tanulással kötötte le minden szabad percét. Felment a miniszterhez Még a miniszternőhöz is felment, ‘ hogy elintézze főiskolai felvételét, ugyanis már tanító pedagógusokat vettek fel a tanárképzőre. Megkapta a különengedélyt, a felvételi sikerült. De még sok választotta el a katedrától. Két évig tanult már a levelezőn, a tanács vezetői ragaszkodtak hozzá, maradjon a régi helyén, de gátolni se akarták a pedagóguspálya elérésében. Szabóné akkor azt hitte. épülete, amelyek U alakban kapcsolódnak. A központi épület másik oldalán — a Sóstói út felől — negyven méter átmérőjű csonkakúp alakú épületben helyezkednek el a nagy előadótermek, amelyeket a modern tecn- nika minden vívmányával — köztük a központból irányítható, síneken gördülő vetítőgépekkel — is felszerellek. Ezeknek az épületeknek a teljes kiviteli tervdokumentációja elkészült, április első napjaiban azok jóváhagyása is megtörténik. Ennek alapján rövidesen megkezdik a terep- redezési, majd építési munkákat is. A központi épület elkészülte — a tervek szerint 1969 szeptember — után a 180 milliós oeru- házási programból már csak a testnevelési tanszék és néhány kiegészítő létesítmény megvalósítása les» hátra. Megkezdték a hatalma» létesítmény leendő képzőművészeti alkotásainak felmérését, megtervezését is. A szobrok, faliképek, Kompozíciók között ott lesznek majd a munkásmozgalom kiemelkedő személyiségei, a neveléstudomány úttörői. ■ a szaktudományok jeles művelői. (M. *4 minden és mindenki ellene van. Ma már tudja, a járási vezetők nem akartak rosz- szat. öt évvel ezelőtt cserélte fel a tanácstitkári posztot a tanárival, nagy hévvel fogott a tanításhoz. Néhányan, a tanártársak közül nem értették meg rögtön az új kolléganő szenvedélyességét. Később megértő társakra talált a tantestületben, ahol jelenleg is dolgozik. Tanítványai közül többen már középiskolások, jól tanulnak. Most a hatodikosok osztályfőnöke. Ezenkívül községi és iskolai könyvtáros, irodalmi szakkört vezet, nemrég megalakította a helyi cigányegyüttest. Régi munkaköréhez sem lett teljesen hűtlen, évekig társadalmi tanácselnök-helyettes volt, a legutóbbi választáson is helyet kapott • tanácsban. Küzdeni kell Elérte életcélját: pedagógus lett, örömmel, élvezettel tanít az iskolában és azon kívül. A sok rejtett energia, tettvágy — vagy nevezzük bárhogy —, a felszínre tört, s anélkül, hogy tehernek, áldozatnak vélné — teljes erejével dolgozik a közösségért. Ezek mellett anya, aki figyelemmel kíséri a 18 éves István fejlődését, aki Pesten dolgozik a MÁV-nál, a MÁV szimfonikus zenekarban játszik, negyedéves zeneművészeti szakiskolás. Erzsébet a budapesti Móra Ferenc Gimnázium II osztályos tanulója, ő az átlagosnál több szeretetet, megértést kap — gyermekparali- zises. Imre 15 éves, ó van most az édesanyja mellett, bejáró Kisvárdára, első gimnazista. A mai „Boldog emberiek egyike Szabóné, aki felfedezte, hogy a boldogságért szívósan, kitartóan küzdeni kell. Akarni kell, teljes szívvel, ésszel. r. a. POSTA SZÁM ÖSSZEGRŐL * Ki gondoskodjon a falusi fiatalok művelődéséről, szórakoztatásáról ? a Nem valamiféle visszaélést tett szóvá a névtelen levél, melynek aláírása a „szamossaegi fiatalok”-at nevezte meg. Mégis a visz- szaélés egy fajtájáról van itt szó. Lapos, unalmas, eseménytelen a szamosszegi fiatalok művelődése, szórakozása. „A kulturális élet csupán a kártyajátékokra szűkült.” A fiatal művelődési otthon igazgatóban, aki tavaly jött Szamosszegre Mátészalkáról — csalódták. Zenekar, énekkar-alakítás, fotoszakkör, s egyéb szép tervek megvalósítását ígérte, de mindebből semmisem lett. Miért? Meglepően egyezett minden Szamosszegen — a helyszínen. A majdnem 2 millióból épült művelődési otthon, melynek építéséhez kivétel nélkül minden család hozzájárult, — ideális lehetőséget nyújt a kulturált szórakozásra. Színház-mozi- terem, — igaz keskenyfilmmel — társalgó, olvasó, klubszoba. Mégis: ritkán van itt pezsgés, — kivéve a kártyapartikat Kovács Tibor, a művelődési otthon vezetője a kocsmára panaszkodik: akármilyen népes rendezvényük van a művelődési házban, a kocsma forgalma lepipálja őket. „A népdalestekre eljönnek. De már az ŐRI rendezvényekre, tánczenei műsorra nemigen” — magyarázza a község „diagnózisát” Kovács Tibor. Az érdektelenséget vádolja, a fiatalok közönyét, akik — szerinte elhúzódnak, valósággal udvarolni kell nekik, hogy eljöjjenek egy-egy rendezvényre. Tárgyi nehézségekre is hivatkozik, többek között ezért nem tudja működtetni a 11 tagú fotoszakkört, egy kölcsönkért törpe nagyítóval dolgoznak. Nincs egy zongora a művelődési otthonnak, hiányos a belső felszerelés, nem pég kaptak tv-t, stb. Ezen javítani kellene, és lehet is. De a népművelés — mégsem tárgyi természetű elsősorban, az emberen, az embereken múlik. Szamosszeg 3 ezer lakosú szatmári község, változó, formálódó falu, tele művelődési igényekkel, — persze nem mindig szembetűnően. Az is a népműveléshez tartozik, hogy felmérjék az érdeklődést, a szintet, az igényeket. Ez itt nem történt meg De a meglévő adottságokat sem használják ki: a tsz hangszert vásárolt a fiataloknak, zenekar még- sincs. Kiváló ének és zenekari szakember van a községben, Tarr Gábor iskola- igazgató személyében — énekkar, dalkultúra még- sincs Szamosszegen. Nem az iskolaigazgató hibájából. Szép tervei vannak a művelődési otthon vezetőjének: dalostalálkozót akar rendezni, meghívni néhány jó hírű kórust, a klubéletet is fel akarja frissíteni, papíron sorakoznak a programok. De az élet valósága más. S ez a községbeii vezetők jóhiszemű támogatását is elapasztotta, nincsenek megelégedve Kovács Tibor munkájával. A művelődési otthon igazgatója arra hivatkozik, nem érzi biztos talajnak Szamossze- get, mert még mindig szerződéssel alkalmazzák, nem nevezték ki. Kovács Imre, a községi tanács elnöke a nem kielégítő munkával, és azzal magyarázza ezt, hogy Kovács Tibor még nem iratkozott be a népművelés szakra. márpedig ezt a munkaköre megkívánja. A művelődési otthon vezetője azt mondja — nem kapott támogatást a községtől. Nem tudjuk kinek van nagyobb igaza, de a szamosszegi levélíró, vagy levélírók eleven problémáról adtak hírt: a művelődés, a kulturált szórakozás nincs megoldva tárgyi lehetőségek ellenére sem. Vonzó, érdekes, változatos program híján így népesül be az italbolt. A visszaélés egy fajtája ez, visszaélés a lehetőségekkel, a követelményekkel. De kinek jó ez? Páll Géza Mai Boldog ember 5
