Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

Pmíer István; liokumentumre^éii > I. ÜÖCtl *z SS. fekete égvén .uiiajät viselte, de megjele­nésében volt Valami az öíök civi léből. A fiatalembei nem Úgy festett, mint azon a felsőbb rendű fajhoz tar* tozó katonák, akiknek fény­képei a Signal és a többi képes katonaújság címlapját díszítették. Höttl egyáltalán neíh hasonlított, még egyeh- ■uhaban sem egy SS Sturm­en fUhrerhez. Hat kihez hasonlított? Kísértetiesen hasonlított Höttihöz, vagyis önmagához. Ö volt az az ember, aki a náo egyenruhában is .meg­maradt egyéniségnek, .de egyéniség létére teljes. szív­vel szolgálta a SS-t. Teljes szívvel? Ez a kifejezés Is helyes­bítésre szorul. Az SS-ben hemzsegnek azok a fiatal­emberek, sőt idősebbek is, akiket megrészegítettek a Füh.-er és Himmler SS bi­rodalmi vezető eszméi, s akik — legalábbis ezt gon­dolják — készek akár életü­ket is áldozni az germán faj vezetése alatt álló új Európáért. Höttlt nem ilyen fából faragták. Kiszolgálja a nácikat. Tudja ugyan, hogy a háború elveszett, s a rtá* ci Németországra' összeom­lás vár, vezetőire pedig büntetés-, de a2t is 'tudja.' hogy neki ebből az össze­omlásból sértetlenül kell ki­kerülnie. A háború után Is folytátódik majd a karrier­je. ami a' háború 'alatt kez­dődött — ebben teljesei biztos. Addig is a legjobb tudósa szerint végzi a dol­gát, mert az a véleménye, hogy be kell bizonyítania; 6 kiváló szakember a maga területén, a hírszerzésben. Nem kétséges, hogy ez. az út, ' amelyen elkerülheti majd a felelősségfevonást Az olyan embert, akinek rendkívül sok van a fejé­ben, majd csak megvásárol­ja valaki a győztesek közül, ha a legyőzőitekhez tarto­zik is. Csengett a telefon. A Strumbannführer felvette a hallgatót — Halló, Höttl! — ítt Pejacsevich! Szeret­nék önnél, Strumbannführer búcsúlátogatást tenni..,, — Jöjjön — szólt Höttl a tele fonba. — Talán a legjobb, ha a holnap déli légiriadó után egy félórával..... keres fel... Ebben az időben, 194 szeptemberében már min­dennap, úgyszólván ménéi rendszerűén megszólaltak a szirénák a magyar főváros­ban, de a magyar vidéken is. Angol és amerikai gépek százával, ezrével . repültek át. A randevúkat légbölcsebb volt a légiriadókhoz igazíta­ni,' . — Talán... — kezdte Pe- jaíisevich, — Nem felel meg az idő­pont? — csodálkozott Höttl, Rendkívül ritkán fordult elő*/, hogy ha valakit magá­hoz rendelt, az nem ért rá. Végtére is ő Volt az RSHA. a birodalmi biztonsági főhi- ratal VI-oS osztálya, a kül­földi hírszerzés teljhatalmú magyarországi megbízottja, s bár a forma kedvéért úgy mutatkozott be a rtyílások* nak és más politikusoknak, mint egyszerű diplomata, Veesenmayér kővet tanács­adója, partnereinek ’ nem volt nehéz megállapítaniuk, hogy sokkal fontosabb, be­folyásos emberrel állnak szemben. Veesenmayar Rib- bentrop embere, a külügyi vonal képviselője. Höttl vi­szont Schellenbergé, a Har­madik Birodalom kémfőnö­kéé, vagyis Himmleré. Nyíl' titok, hogy odakint a főha­diszálláson egyre csökken Ribbentrop befolyása és egyre erősödik Himmlere Ami pedig Magyarország/, illeti, Veesenmayar túlságo­san tehetetlen volt bizonyos esetekben ahhoz, hogy t> führer ne hallgasson inkább a legmagasabb rangú ma­gyarországi SS és Gestapo parancsnokra, Wlnckelmann tábornokra, Illetőleg a ma­gyar belpolitikával foglalko­zó emberére, dr. Wilhelm Höttlre. — Az időpont megfelel — készségeskedett Peja- csevlch a vonal másik vé­gén. — Azonban, herr Strumbanführer, úgy ér­zem, hogy a jelenteniva- lóm... — Ja, vagy úgy! — mondta Höttl. — Akkor akár azonnal jöhet. — Máris indulok! — Várom! A Strumbanführer meg­nyomta a csengőt. Néhány másodperc múlva kivágó­dott az ajtó, s négyszögében megjelent Boris Koch. Pom­pás alakján jól érvényesült az ugyancsak fekete egyen­ruha, s annak Sötét színe kiemelte a feje búbján ko­szorúba font hajának sző­keségét. A lány előírásos jelentke­zésre készült, s náci Köszön­tésre lendítette a karját. Főnöke azonban leintette; — Hagyja! A 89-es érke­zik, értesítse az őrséget! A lány már háti'aarcot akart csinálni, hogy távoz­zék, de Höttl egy kézmoz- , duláttal megállította. És kilenckor kettesben vacsorázunk! Azt a mintás emprimé ruhát vedd fel. tudod, aminek az anyagát Párizsból hozattam! A titkárnő némán bólin­tott és kiment. Á vacsora- meghívást is úgy fogadta, mint parancsot, dehát tu­lajdonképpen úgy is hang­zott. Höttl mindig meg­mondta. hogy mire vah szüksége, s többnyire ez elegendő is volt ahhoz, hogy elérje. Az intim hely­zetekben is épp olyan hatá­rozott maradt, mint íróasz­tala mögött, A hölgyeket nem kérdezte meg. hogy ré- érnek-e, van-e kedvük, csak egyszerűen közölte velük a meghívás helyét és időpont­ját.' És .aztán megmutatta, hogy merre Van a fürdőszo­ba. Mindezzel több ered­ményt ért el. mint mások hosszas udvarlással, ajándé­kokkal. Az igaz, hogy Höttl sem volt szűk markú: mind a magánéletben, mind a hír­szerző szolgálatban az volt az elve, hogy minden szol­gálatot megfelelőképpen kell honorálni. Valamit nem megfizetni éppen olyan hűn, mint valamit tülfizet- nl. S mindenkit azzal kell jutalmazni, ami a legcélsze­rűbb. Egy olyan Ügynököt, mint Pejacseviehet, a horvát követség tanácsosát, az el­szegényedett grófot, — pénzzel. Az olyan nőt. mint Doris, ruhákkal, s majd később azzal, hogy férjhez adja valamelyik be­osztottjához. Ez az elv juttatta Höttlt már fiatalon sok sikerhez, 9 jelentős beosztáshoz. Hu­szonhárom esztendős volt, amikor Hitler megszállté A,usztríát, éppen akkor sze­rezte meg a doktorátusát a bécsi jogi egyetemen. Rö­videsen sikerült bekerülnie a bécsi Sieherheitsdiensthéz, ahol jelentéktelen, egyházi kérdésekkel foglalkozó tiszt­viselőként kezdte. Kalten- brunner SS-Obergruppen- führer, aki maga is osztrák volt, s 1943-ban Heydrích megölése után az egész biz­tonsági főhivatal az KSH A főnöke lett, azonnaj felfi­gyelt dr Höttlben rejlő kva­litásokra. Áthelyezték a VI-os ügyosztályhoz, a kül­földi hírszerzéshez. Ott Höttl élőbb az olasz ügyek­kel foglalkozott, később aztán a balkáni ügynökök irányítását bízták rá. S amikor a führen elhatározta Magyarország megszállását, Katenbrunner megbízta Höttlt: dolgozza ki azoknak a listáját, akiket a meg­szállóé napján letartóztat „ Gestapo, Ezt a munkát az SS Sturmbannführer játszi könnyedséggel, magyarorszá­gi nyilas ügynökeinek se­gítségével végrehajtotta A letartóztatásokat maga Kal- tenbrunmer irányította, aki az 1944 március 19-1 vasár­napon néhány napra maga Is Magyarországra érkezett. S amikor távozott, Höttlt Budapesten hagyta. A Strumbannführer hal­lotta, amiint a ház nehéz vaskapuja becsapódik Az órájára pillantott — egy negyedóránál valamivel több telt el azóta, hogy Pejacse- vich-csel befejezte a telefon- beszélgetést. Nem kétséges, a horvát követségi tanácsos érkezett Követségi tanácsos? A 89-es számú ügynök. Már régen szerepelt a gróf a Gestapo nyilvántartásában. Már odahaza, a Pavelics féle fasiszta horvát állam­ban különböző szolgálatokat tett a Gestapónak. abban az időben. amikor Höttl még Bécsben ült és balkáni ügyekkel foglalkozóit Ami­kor megkezdődött Magyar- ország megszállásának elő­készítése, éppen Höttl el­határozására és beavatkozá­sára nevezték ki Pejacse- vichet a budapesti horvát követségre. A tőle kapott értesüléseket jól fel tudták használni az előkészületek, a listák összeállítása során. Most Pejacsevich hazautaz­ni készül: a követség sze­mélyzetét. lecserélték. Höttl- nek nem volt már többé szüksége PejacseVichre Bu­dapesten, annál inkább kér­te őt a Gestapo belgrádi központja. A front közele­dett Jugoszláviához, egyre inkább égett a talaj az otta­ni megszállók lába alatt, s ■ a Gestpónak minden ren­dű és rangú ügynököt moz­gósítania kellett, hogy leg­alább valamilyen ered­ményt elérjen az ellenállási mozgalom ellen Az új hor- j vát követ és tanácsosa már az előző nap, "' szeptember 7-én l?e is mutatkozott a kormányzónál! Pejacsevich néhány napon belül el­hagyja a magyar fővárost. Vajon milyen jelenteni va­lója lehet búcsúzóul? Höttl leült az íróasztala mögé, hogy megfelelő póz­ban fogadja a látogatót. Alapjában véve barátságos természetű ember volt. kel­lemes társalgó, de vigyázott, hogy viselkedésével is ki­hangsúlyozza a közte és partneréi között lévő vi­szonyt. Pejacsevich hiába gróf, hiába diplomata, eb­ben a szobában, Schulhoff Lajos egykori tulajdonát képező Dísz tér 7. szám alatti házban, amelyből a megszállás után azonnal kl-, költöztették a háztulajdo- noet, s amelyben Höttl az irodáját rendezte be. csak egyszerű ügynök. A titkárnő jelentette: — A 89-es megjelent. — Küldje be — intett Höttl. A titkárnő kiment. Peja- c-sevich széles, barátságos mosollyal lépte át a küszö­böt, de Höttl hivatalos arckifejezését látva, elbátor- talanodott. Mivel Höttl nem áll fel, nem is kínált* hellyel, megállt két-három lépésnyi távolságban az aj­tótól, mintegy öt méternyi­re a Sturmbannführer író­asztalától. Höttl — még mindig ülve — kelletlenül nyújtotta előre a kezét. — Na, jöjjön csak. Pejacsevich közelebb lé­pett, s Höttl kezét fogott vele Aztán egy kézmozdu­lattal helyet mutatott neki az íróasztal előtti széken. — Nos? — Nagy hírem van. herr Sturmbannführer! Szenzá­ciós hírem! — Míondja. hallgatom *— Hát arról van szó. hogy Horthyék különbékén spe­kulálnak. A németek magyarországi kémfőnöke, ha lehet, még unottabb arcot vágott, mint amilyennel addig ült. (Folytatjuk) Az elsßemeleti étterem. Moszkva új színfoltja A Hotel Rosszlja megnyitott nyugati szárnya. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom