Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-25 / 72. szám

A dolgozó nőről — illúziók nélkül Á verseny meghozta gyümölcsét Parasztifjúsági találkozót tartottak Kisvárdán Mkanző és igen elgon­dolkoztató a következő tör­ténet, Az egyik üzem párt- taggyűlésén, ahol a kong­resszus útmutatása nyomán a gyárban dolgozó nők helyzetét, s a teendőket vi­tatták meg, felállt a kettes üzemrész főművezetője. Di­cséretnek szánt gyengéd sza­vakkal ecsetelte, mi min­denre képesek az üzemré­szükben dolgozó nők, így a többi között arra is, hogy — érdemes szó szerint idézni — „zúgolódás nélkül végzik 0,50-es órabérért azt, amit férfiak csak kilencért, vagy még ennél is többért vállalnának el” A felszóla­láson nem akadt fenn sen­ki, sőt, szaporán bólogattak, lám milyen derék nődolgo- zőik vannak. Az ott ülők minden bizonnyal helyeslői a női egyenjogúságnak, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének. És eszükbe .sem jut gondolkozni azon, hogy ezeket az elveket az orruk előtt csúfolják meg, éppen az említett esettel Hazánk munkaképes korú lakosságából 2 940 000 a nő. Ebből mintegy háromszáz- ezer tanulót kell leszámíta­ni. s a probléma jelentőse­gét igazolandó, az aktív ke­reső nők szánna: 1 840 000! A dolgozó nő döntő tényező a népgazdaság minden terü­letén, egyes iparágak egé­sze áll vagy bukik a női munkaerőn. A munkaválla­lásban tehát nem szenved csorbát a női egyenjogúság, a munkavégzés körülmé­nyeit, a munka anyagi és erkölcsi megbecsülését il­letően azonban — ahogy a kongresszus Is erre ösztön­zött — illúziók helyett ide­je szembenézni a valóság­gal. Egy úgynevezett repre­zentatív, tíz nagyüzemre kiterjedő vizsgálat megálla­pítása szerint az azonos munkakörben dolgozó fér­fiak és nők kereseti aránya a vizsgált helyeken 20—50 százalékos eltérést mutat, s mindössze az esetek 27 szá­zalékában nem volt semmi­féle különbözőség! Érdemes továbbra is segítségül hívni a bízódéi számadatokat. Az állami iparban mintegy öt­százezer nőt foglalkoztat­nak, az összipari létszám 37,3 százalékát. A mező- gazdaságban, a termelőszö­vetkezetekben és állami gazdaságokban 460 ezer nő dolgozik, g mintegy 100 ezer kisegítő családtagként Ez a mezőgazdasági foglal­kozású lakosság több, mint fele! Az állami iparban dolgozó munkások 35,4 szá­zaléka nő — mintegy 360 ezer fő —, de csak mintegy 70 ezer közülük a szak­munkások száma, az összes szakmunkások mindössze 16.6 százaléka. A képzetlen női munkaerő dominál tehát, 3 ez egyben meghatározója Is a kereseti lehetőségeknek Szükségsze­rű, hogy ennek így kell lennie? Igen jellemző pél­da, hogy az élelmiszeripar­ban — amire mindenki ha­gyományosan azt mondja „női” iparág — 68 ezer no dolgozik, a munkáslétszám 45,7 százaléka, ugyanakkor a szakmunkások között csak 11,9 százalék a nő. A ha­gyományos női iparágban. A textilipart és a textilru­házati ipart kivéve vala­mennyi iparágban arányta­lanul kicsi az összes nők számához mérten a szak­munkás nők aránya. így például a műszeriparban foglalkoztatottak 40,6 száza­léka, a fémtömegcikkipar- ban 41,8 százaléka nő, de a szakmunkás létszámból mindössze 14, illetve 6.3 százalékkal részesednek. A textiliparban foglalkoztatott mintegy százezer nő az össz- létszám 67,7 százalékát je­lenti, magas a nők arány­száma a híradástechnikai és vákuumtechnikai iparban, az építőanyagiparban, smég a kohászatban is tízezer nőj munkás dolgozik! S min­denütt aránytalanul ala­csony a szakmunkásnők aránya. A további számszerű rész­letezéstől — például a mű­szaki vezető munkakörben, egyéb irányító beosztásban foglalkoztatott nőktől — úgy hiszem, eltekinthetünk. Az elmondottak is igazol­ják, milyen bonyolult, összetett kérdés a dolgozó nők problémája, s hogy a visszásságokért, a foglalkoz­tatási szerkezet bizonyos torzulásaiért igazságtalan lenne kizárólag a gyárak, intézmények vezetőit elma­rasztalni. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem volt meg mindenkor és min­denütt a szükséges össz­hang a politikai elvek, kí­vánalmak, s a gazdasági vzt- lóság között. A csak nap­jainkban változó, eddig rendkívül kötött létszám­éi bérgazdálkodás például fontos tényező volt abban, hogy sok helyen húzódoz­tak a női munkaerőtől, il­letve nem honorálták tevé­kenységét megfelelően, az egyenlő munkáért egyenlő bért elve alapján. A pártkongresszus határo­zatában foglalt ajánlás nyo­mán a kormány a közel­múltban elfogadta a gyer­mekgondozási segély beve­zetésére vonatkozó előter­jesztést: a textiliparban fi­zetendő éjszakai pótlék ugyancsak elsősorban a nő­ket érinti: a termelőszövet­kezetekben dolgozó anyák helyzetének további javítá­sára tervbe vett intézkedé­sek mind-mind alkotóele­mei egy olyan folyamatnak, amelynek lényege a foko­zott anyagi-erkölcsi megbe­csülés. A népgazdaság irá­nyítási rendszerének re­formja —- érthetően — nem marad hatás nélkül a fog­lalkoztatottságra sem. Az általános irányelvek helyes­sége ellenére pédául a nők munkába állításánál, tevé­kenységük anyagi-erkölcsi megbecsülésénél helyben, egy-egy gyárnál, más intéz­ménynél jelentkezhetnek kedvezőtlen, visszás törek­vések Itt jutnak döntő sze­rephez a társadalmi szer­vezetek, az ellenőrzés, szá­monkérés jogával felruhá­zott pártszervezet és szak­szervezet, hogy a párt álta­lános politikájának megfe­lelően, biztosítsák a dolgozó nők, az anyák jogait, ne engedjék, hogy azokon csorba essék. A pártkongresszus nyo­mán egész közéletünkben fokozódott az érdeklődés, a való helyzet hű számbavé­tele iránti igény a dolgozó nők gondjait, s a teendőket illetően. Az illúziókkal való leszámolás egyet jelent a cselekvések realitásával, a hathatós intézkedésekkel, könnyítésekkel, a megbecsü­lés fokozódásával, azzal, hogy a dolgozó nő nocsak politikai, hanem gazdasági értelemben is mindinkább elnyerje megérdemelt egyenjogúságát. (M) A kereskedelmi- pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók Szabolcs-Szatmár megyei küldöttértekezletét március 24-én tartották meg a Sós­tó Krúdy Gyula szálló ta­nácskozó termében. Részt vett a küldöttértekezleten Szilágyi Menyhért, a PTO osztályvezetője, Cs. Nagy István, a megyei pártbi­zottság osztályvezető helyet­tese, TeufeI Franciska a KPVDSZ központi vezetősé­gének tagja, Fodor András, a megyei tanács kereskedel­mi osztályának vezetője, Kovacsics Gyula, az SZIvlT elnöke és Veres Menyhért- né, az SZMT titkára Acél Béla a MÉSZÖV elnöke megnyitója után Buzsáki László, a KPVDSZ rr.b tit­kára számolt be a 155 kül­dött előtt a KPVDSZ négy­éves munkájáról. Buzsáki László elmondot­ta többek között, hogy az eltelt négy év alatt me­gyénk területén javultak a KPVDSZ-hez tartozó élet- és munkakörülmények, de a fejlődés egyik legíonto­Az első Járási parasztif­júsági találkozót március 22-én Kisvárdán tartották. A találkozóknak kettős célja volt, egyrészt tanácskozni a soron lévő mezőgazdasági munkákról, másrészt érté­kelték az 1966. évi terme­lési versenyt Kiemelkedő eredmények A kisvárdai találkozón közel száz fiatal vett részt, többnyire termelőszövetke­zeti ifjúsági munkacsapat­vezetők. Farkas Tibor, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője tartott vi­taindító előadást és többek között elmondta, hogy a járás termelőszövetkezetei­nek helyzete javult, s an­nak ellenére, hogy fagy, jég. belvíz tizedelte a ter­mést, egyes növényfélesé­geknél kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. Kukoricá­ból átlag négy mázsával, burgonyából 40 mázsával, cukorrépából megközelítően 30 mázsával takart to ttak be többet, mint 1965-ben. A jó eredmény nagymértékben köszönhető a fiatalok mun­kájának, a munkájukat lel­kesen végző ifjúsági mun­kacsapotoknak. A vitaindító előadást igen sok hozzászólás követte. A sabb mutatója a kereskedel­mi forgalom mennyiségi és minőségi növekedése. Tar­talmas és eredményes ver­senymozgalom járult hozzá, hogy mind a kereskedelem­ben, pénzügyi intézmények­nél és a vendéglátóiparban sikerült a második ötéves terv célkitűzéseit megvalósí­tani. A harmadik ötéves tervet eredményesen indíta­ni. A versenyben nagy erőt jelentett és jelent a szocia­lista brigádmozgalom. A termelés egészét érintő kér­dések ut,án a küldöttértekez­let előadója arról számolt be, hogy megfelelően nőtt a szakmai, politikai képzés számbeli és minőségi szín­vonala. A küldöttértekezlet 31 ta­gú megyei bizottságot vá­lasztott, a bizottság elnöké­vé Koncz Sándort, titkárá­vá újból Buzsáki Lász'ót. Az SZMT küldöttértekezle­tére 15, az országos kong­resszusra 10 küldöttet dele­gáltak. fiatalok kertelés nélkül mondták el gondjaikat, ba­jaikat. Valóban az elmúlt évi termelési versenyben sok siker született, de a fia­talok helyzete ennek ellené­re nem mindenütt kielégí­tő. A fényeslitkei termelő- szövetkezet egyik fiatal szakmunkása nem ok nélkül azt sérelmezte, hogy annak idején heten kezdték el a kertész szakmunka tanulá­sát és ma már csak egye­dül van a tsz-ben. A tsz vezetői azonban ebből sem okultak, mert 6 sem azt a munkát végzi, amit tanult. Hasonló példát még nagyon sokan mondtak el, főleg azt reklamálva, hogy a terme­lőszövetkezetek vezetői sok helyütt nem jő! törődnek a fiatalokkal, nem vonják be őket kellően a termelési gondok megoldásába. Ahol megbecsülik a fiatalokat A kisvárdai Rákóczi Ter­melőszövetkezet ifjúsági brigádjának vezetője, Orosz Erzsébet többe!c között ar­ról beszélt, nem véletlen, hogy brigádjuk elnyerte a megyei első helyezettnek járó vándorzászlót. Munka­csapatukban nyolc lány dol­gozik, és a termelőszövet­kezet vezetői nemcsak anya­gilag becsülik meg munká­jukat, de úgy is, hogy elő­segítik társadalmi, mozgal­mi tevékenységüket is. Klubszobát biztosítanak ré­szükre, s amikor a KISZ- esek elnyerték az ISZM jel­vény arany fokozatát, a ter­melőszövetkezet pártszerve­zete minden egyes ISZM- jelvényest könyvvel, a tsz vezetősége 50—50 forint kü­lön jutalommal ajándéko­zott meg. Százezer forint a legjobbaknak A járási parasztifjúsági találkozókon közel százezer forint értékben osztanak ki díjakat azoknak az ifjúsági munkacsapatoknak, amelyek helyezést értek el a ver­senyben. Kisvárdán a jutal­mak összege húszezer fo­rint körül volt Két televí­ziót, rádiót és egyéb klub­szobái felszereléseket nyer­tek a fiatalok. A tanácsko­záson sokan arról beszéltek, hogy 1967-ben továbbra is azon lesznek, hogy jó hírük, a termelési versenyben el­ért helyük megmaradjon. Ennek jegyében Újabb munkacsapatokat szervez­nek, és versenyt indítanak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50, évfordulójá­nak tiszteletére. Seres Ernő Országos KISZ­pályázat; A Kommunista Ifjúsági Szövetség falusi munkájá­ban előtérbe került a mező- gazdaságban dolgozó fiata­lok általános és szakmai műveltségének bővít- se, a gazdasági építőmunka se­gítése és a falusi Ifjúság élet- és munkakörülményei­nek javítása. E feladatok magasabb színvonalú meg­valósítása érdekeben a KISZ Központi Bizottságá­nak parasztifjúsági osztálya országos pályázatot hirdet a falusi értelmiség és az if­júsági vezetők körében. A pályázat tematikái ét négy csoportba sorolták: 1. A fiatalok rendszeres foglalkoztatásának lehetősé­gei, a foglalkoztatás bevált módszerei a termelőszövet­kezetekben ; 2. A mezőgazdasági üze­mekben dolgozó fiatalok munkakörülményei javítá­sának lehetőségei, összefüg­gésben a korszerű munka- szervezeti formák kifejlesz­tésével; 3. A falusi életkörülmé­nyek kulturáltságának fej­lesztése, kulturális és nép­művelési célokra fordítható anyagi eszközük és egyéb források legcélszerűbb fel­használása; i. A mezőgazdasági üze­mek és az általános iskolák együttműködése a mezőgaz­daság munkaerő utánpót­lásának szolgálatában. A pályamunkáknak a he­lyi sajátosságok és lehetősé­gek alapulvételével széle­sebb körben is általánosít­ható és alkalmazható for­mákat és módszereket kell összegezniük. A pályázatok terjedelme legfeljebb tizen­öt gépeit oldal lehet. Be­küldési határidő: 1967. no­vember 1. Cím: KISZ Köz­ponti Bizottság parasztífjú- sági osztálya, Budapest, V. kerület, Balassi Bálint utca 16. Pályázati dijak: az első két témakörnél, az első díj: négyezer, a második három­ezer, a harmadik kettőezer forint. A harmadik és a negyedik témakörnél az el­ső díj háromezer, a máso­dik kétezer, a harmadik díj ezer forint. Újjáválasztották a ItPVDSZ megyei bizottságát ,,NÁLUNK TÖRTÉNT" A Kelet-Magyarország pályázatára érkezett írás Nagyhalász felszabadulása, az új élet megindulása 1944 októberében a fel­szabadító hadsereg elől fej­vesztve menekült a fasiszta német hadsereg, akik pusz­títást hagyva maguk mö­gött elhagyták a községet. A vörös hadsereggel váll­vetve harcoló IV. román hadsereg egységei keleti irányból Tiszarád és Keme- cse község déli irányából lépték át a község határát, A felszabadító hadsereg eié küldöttség ment és az első találkozás a felsza­badítókkal leírhatatlan bol­dogságot hozott szívébe. Tagjai között ott találjuk Balogh Sándort, az illegális kommunista párt tagját, Kurucz Lajost, a spanyol szabadságharc hősi katoná­ját, J. Kovács Jánost, az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság vörös katoná­ját. A küldöttség tájékozta­tást adott a község helyze­téről, hogy a fasiszták, s nyilasok elhagyták a közsé­get, a lakosság várja a fel­szabadítók bevonulását A küldöttséggel az élen vonult be a községbe a fel­szabadító hadsereg és foly­tattak előrenyomulást a Tisza vonaláig. Ezzel lénye­gében befejeződött egyszer s mindenkorra a község fel- szabadulása, új korszak és történelem kezdődött a köz­ség életében. Milyen volt a község ké­pe a felszabadulást követő hetekben? Nem volt terme­lés a kendergyárban, meg­szakadt a munka a • földe­ken, nem volt közlekedés, kapcsolat a várossal, szét volt rombolva a község va­lamennyi hídja. Több családot pótolhatat­lan veszteség érte, akik Őrökre elvesztették az apát, a testvért, a rokont, a ba­rátot, akik a háború kö­vetkeztében életüket vesz­tették., Jelentős anyagi kár érte a községet. A sertés 50, a szarvasmarha 20, szárnyas­állomány 60, a takarmány­készlet 70 százaléka semmi­sült meg, vagy vitték el a fasiszták. Semmiféle köz- igazgatás nem volt. Rémhí­rek hálójában vergődtek az emberek, pillanatnyi bénult­ságban éltek. De ez a bé­nultság szinte pillanatig tartott, mert az elfojtott forradalmi erők törtek fel­színre. Elsősorban azok az erők, akik már 1945 előtt is a magyar nép felszaba­dulásáért küzdöttek, Az élet megindulását 1944 november 24-én a község­ben megalakult kommunis­ta párt adta, melynek meg­alakulása hírét a község proletár rétege nagy lelkese­déssel fogadta. A pártszer­vezet létrehozásában a for­radalmi erők élén vezető szerepet játszottak olyan személyek, mint Balogh Sán­dor, id. Lábas Miklós, Fá­bián Antal, a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom veteránja. J. Kovács János, Vincze János, Bácskái An­tal, Harsányi Antal, id. Má- di Lajos és több más elv­társak. A kommunista párt élén teljes odaadással azon fára­doztak, hogy újjászervezzék a község életét, reményt öntsenek a csüggedőkbe. hirdetve a felemelkedést, mozgósítva az életet, a je­lentős termelés megindításá­ra. Első és legfontosabb fel­adat volt összefogni, meg­szervezni mindazokat az erőket, akik az új élet ki­bontakoztatásának élharco­sai akarnak és tudnak len­ni. A legsürgősebb feladat karhatalom megszervezése volt. A széthullott régi képvi­selő testület helyett új szer­vezetet a Nemzeti Bizottsá­got hozták létre 1044 de­cemberében. E bizottságban a község legforradalmibb elemeit ta­lálni; Fábián Antal. Harsá- nyi Antal, Balogh Sándor, dr. Mikuska Antal, Szabó Gyula, K. Kulcsár Albert, Nagy Tamás, Feleki Ferenc, Virág Béla, Virág József. A községi nemzeti bizott­ság megtartva vezető szere­pét a kommunista párt irá­nyítása alatt 1045 február 14-én a különböző demokra­tikus pártok által delegált személyekből létrehozza a képviselő testületet 10 fő­vel, E testület összetétel« tükrözte a község társadal­mi összetételét, politikai, gazdasági érdekét, kimarad­tak belőle a falu kizsákmá­nyoló rétegeinek exponált személyei. A község lakossága meg sem várva az ideiglenes nemzetgyűlés által elfoga­dott földreform tör very megjelenését — amely 194ó januártól 1945 március 17-ig vita alatt állt — a kommu­nista párt következetes har­caként a földreform azon­nali végrehajtása mellett tett hitet. 1944 december, 1045 januárjában megtartott népgyűlések több száz fő jelenlétében megválasztot­ták a 30 főből álló községi földigénylő bizottságot melynek élére Fábián An tál kommunistát, tagjaira agrárproletárokat, szegény- parasztokat választottak. A község lakossága egyre erő­teljesebben követelte a föld­osztás megkezdését, a feu­dális maradványok szétzú­zását. A földesurak tartották szolgai és cselédsorban a község lakosságának több­ségét, mintegy 24 tanyai településen, a földterület 70 százalékán. A földigénylő bizottság 6049 hold föld felosztásának lehetőségét állapította meg, meghirdette az összeírást. A községben 1347 esalád nyúj­totta be földigényét. A földosztást 1945 március 19-én megkezdték. Ez a nap ünnepnap volt, olyan ünnep, amelyre ezer eve várt a parasztság. A feudá­lis nagybirtokrendszer megszűnésével valóra vál­hatott a község földműves népének évszázados álma és birtokba vette ősi jussát, a földet. Sokan családjukkal együtt kint voltak a föld­osztásnál, örömükben, bol­dogságukban egymást ölelve csókolták. 1945 tavaszától megnyílt az út a szabad, müveit élet kibontakozása felé. mun­kásosztállyal szövetségben — aki Ingadozás nélkül tá­mogatta a falu népét. — a község lakossága rálépett a társadalmi fejlődés, a szo­cializmus építésének toiúru. Ezzel megalapozták, hogy felépítsék a szocialista tár­sadalmat, egyszer, s min­denkorra véglegessé tegyék a boldog életet. Együd András

Next

/
Oldalképek
Tartalom