Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-03 / 53. szám
Szabadságharcosok ágyazzák az amerikai agresszorooat Vietnamban A Pravda cikke a szovjet nép további támogatásáról Külpolitikai sréljegvict A francia „fej vagy írás" Az észak-vietnami parti őrség és a VDK-t ágyuzó amerikai csatahajók között 33 perces tüzérségi párbaj zajlott le a Dong Hoi-tól 53 kilométerre északra fekvő térségben szerdáról csütörtökié virradó éjszaka a VDK partjai előtt. Nyugati hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy a csendesóceáni amerikai hajóhad — a hetedik flotta — egyik cirkálója, a 17 500 tonnás Canberra találatot kapott. A dél-vietnami szabadságharcosok szerdán második napja tartották ágyutűz alatt azokat a demilitarizált övezettől közvetlenül délre elhelyezett nagy kaliberű ütegeket, amelyek napok óta támadják a VDK területét. Az AP és a Reuter a saigoni amerikai parancsnokság szóvivőjét idézve kijelenti, hogy a partizánok tüzérségi támadása nem okozott kárt az amerikai ütegekben. Az UFI viszont úgy értesült, hogy a támadás „mérsékelt” károkat okozott. A hírügynökség szerint ' ez annyit jelent, hogy a szabadságharcosok elhallgattatták a VDK területét ágyuzó amerikai ütegeket A Mekong deltavidékén szintén második napja tart az ottani dél-vietnami parancsnokságok ellen intézett tüzérségi partizántámadás. Találatot kapott a Vinh Loi-ban elhelyezett zászlóalj-parancsnokság, a Bac Liaeu-i hadiszállás és a Trung Lung mellett létesített katonai tábor. Quan Tri-től közel 30 kilométerre, a demilitarizált övezet szomszédságában a 124-es magaslaton ütközet alakult ki szerdán a szabadságharcosok és három amerikai tengerészgyalogos raj között. Az amerikaiak hivatalosan „közepesnek” minősített — a valóságban tehát súlyos — veszteségeket szenvedtek. A nyolcmotoros B—52-es nehézbombázók szerdán Hűé térségében a szabadságharSao Paulo (MTI): A braziliai rendőrség letartóztatta Franz Paul Stanglt, az egyik legkegyetlenebb fasiszta háborús bűnöst. A jelenleg 59 éves Stangl 1942 márciusától az év cosok feltételezett főhadiszállását bombázták. A vietnami néphadsereg egységei február 27-én és 28-án három amerikai hadihajót gyújtottak fel, illetve rongáltak meg. A hajók a partmenti körzeteket lőtték. A február 28-ával lezárult három hét alatt a vietnami néphadsereg f partvédelme összesen hat amerikai hadihajót talált el. A Pravda csütörtöki száma vezércikkben foglalkozik az Egyesült Államok vietnami agressziójának újabb szakaszával. Az amerikai csapatok most tüzérségi tüzet zúdítanak a VDK területére és a demilitarizált övezetre. Az amerikai légierő repülőgépei viziaknákat szórnak le a Tonkini-öbölbe ömlő észak-vietnami fo- lyókra. A Pravda rámutat, ezek a lépések mindenekelőtt azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok szándékoVéres összecsapások Dél-Drábiában Kairó (MTI): Az EAK közvéleményének és sajtójának figyelmét a véres adeni események kötik le. Az A1 Ahram főcíme: „Megkezdődött a bosszú a britek ellen Dél-Arábiában”. A lap megírta, hogy alig 24 órával Makkaui házának lerombolása és fiainak, valamint nővérének meggyilkolása után a felkelők bombát dobtak egy adeni angol főtisztviselő házára. A bomba az ottlévők közül kettőt megölt és négyet megsebesített. A jemeni Taizban nagy tiltakozó gyűlést tartottak. Makkaui a tüntetők küldöttei előtt hangsúlyozta, hogy a front a győzelemig folytatja a fegyveres harcot. augusztusáig állt a sobibo- ri koncentrációs tábor élén. 1942 augusztusától 1943 augusztusáig pedig a hírhedt treblinkai haláltábort „igazgatta.” Személyesen felelős hétszázezer ember, közöttük négyszázezer varsói zsidó haláláért. san törekszik a vietnami ■háború arányainak növelésére. A lap ezután arról ír, hogy az imperialista ag- resszorok újabb bűncselekményeit szerte a világon milliók ítélik el. A Szovjetunió mindenkor megadta és megadja a kellő segítséget a testvéri szocialista államnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, támogatást nyújt a szabadságukért és függetlenségükért harcoló dél-vietnami • hazafiaknak. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy a VDK kormányának és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak az álláspontja, igazságos alapul szolgálhat a vietnami kérdés rendezéséhez. Olyan körülmények között azonban, amilyeneket az agresszorok mostani cselekményei teremtenek, a vietnami népnek nincs más választása, mint folytatni igazságos harcát New Orleans (MTI): Magyar idő szerint éjfélkor Jim Garrison New Or- leans-i kerületi ügyész szóvivője közölte a sajtó képviselőivel, hogy a Kennedy élete ellen irányuló összeesküvés ügyében az első letartóztatás megtörtént. A New Orleans-i kerületi bíróság, Garrison megkeresésére, őrizetbe vette a jómódú, 54 éves Clay Shaw helyi üzletembert. A világhírügynökségek a csütörtökre virradó éjjel gyorshírben továbbították a bejelentést. Az egyszeriben világhírűvé vált New Orleans-i ügyész összeesküvés teóriája szöges ellentétben áll a Warren-bizottság megállapításával. Washingtonban az igazságügyminisztérium és a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) elzárkózott a New Orleans-i letartóztatásról szóló hír kommentálásától. Clay Shaw ellen a vád: összeesküvés Kennedy meggyilkolására. Hírügynökségi jelentések szerint a nőtlen Shaw a második világháború veteránja, tartalékos őrnagy. Francia és amerikai érdemrendekkel tüntették ki. Tizennyolc évig a New Or- leansi Kereskedelmi Kamara vezérigazgatója volt, 1965Kínai események Moszkva (TASZSZ) A kínai központi és tartományi lapok cikkei azt tanúsítják, hogy a hadsereg egyre jobban ellenőrzése alá vonja az ország politikai és gazdasági életét. Az úgynevezett forra- radalmi lázadók sok helyütt nem tudnak megbirkózni ellenfeleikkel és segítségül hívják a katonákat. Santung tartományban a hatalom egy „forradalmi bizottság” kezébe került, amely a „forradalmi lázadók” képviselőiből, katonákból és a Mao Ce-tung-féle vonalat támogató funkcionáriusokból áll. A tartomány pártbizottságától és népi bizottságától a legfelső vezetéshez hű katonai alakulatok bevetésével vették át a hatalmat. Az AFP hongkongi jelentésében a pekingi rádióra hivatkozva azt írja, hogy a Mao Ce-tung-hoz hű katonai erők véres harc árán szerezték meg a hatalmat. A hadsereg ellenőrzése alá vonja az ország gazdasági életét is. így például Hu- pej tartományban bejelentették egy olyan iroda felállítását, amely „a forradalmat irányítja és a termelést ösztönzi” Hupei tartomány katonai körzetében. ben vonult vissza. 1965 óta szelvényvagdosásból és birtokának jövedelméből él. A mindig elegáns megjelenésű, ősz hajú úr sokat utazik. Az ügyészségi nyomozók éjjel átkutatták a fényűző pompával berendezett Dauphine Street-i házát és sokáig faggatták Shaw-t. Két és fél órával később összebilincselt kézzel vezették a várakozó rendőrautóhoz Legfrissebb jelentések szerint Shaw-t, akinek csütörtökön kell megjelennie az első vizsgálóbírósági kihallgatáson, tízezer dollár óvadék lefizetése ellenében feltételesen szabadon bocsátották. A kerületi ügyész Szóvivőjének hivatalos nyilatkozata szerint az ügy természete jelenleg nem szükségképpen von maga után további letartóztatásokat, de későbbi időpontban több őrizetbe vétel várható. A kerületi ügyészség — még mielőtt Shaw-t elővezették volna — megidézett egy James Lewallen nevű egykori pilótát, aki valamikor a közelmúltban titokzatos körülmények között elhunyt „merénylő-szöktető” pilóta: David Ferrie lakótársa volt Lewallent később szabadon bocsátották. „Ha fej: én győztem, ha írás. majd meglátom, hogyan döntök” — így summázta néhány hete a londoni Economist a francia választások kilátásait. S ez nem csupán játékos fordulat volt. A március 5-én és a következő vasárnap, március 12-én esedékes francia választások belső ellentmondása tükröződik ebben a „fej vagy írás’’-ban, amelyben — mint a londoni lap érzékeltette, — az eredménytől függetlenül a hatalom kiálthatja ki magát győztesnek. Franciaország ugyanis mai alkotmánya szerint egyszerre elnöki rendszer és parlamentáris köztársaság: és az elnök máris közölte, hogy ő, akii 1965-ben újabb hét évre államfővé választottak, nem lesz hajlandó semmi szia alatt ellenzéki politikusnak adni a kormányalakítási megbízást. Az újságolvasó, aki az utóbbi hónapokban megszokta, hogy De Gaulle tábornok külpolitikája sok rokonszenves vonást mutat: Vietnam, a NATO — tehát az amerikai világpolitikai koncepció bírálata —, Európa és általában a keiet- európai kapcsolatok kérdésében, amit moszkvai utazása is fémjelzett. Ugyanakkor — ez régi tapasztalat —. a választásokat Franciaországban is általában a belpolitika égető kérdései befolyásolják elsősorban. A létfenntartási költségek emelkedése, a munkanélküliség növekedésének veszélye üt vissza a kormányra és a kormánypárt csoportosulására: az ,,5. köztársaság híveire.” Milyen erők állanak szemben egymással a francia választásokon? Az áttekintéskor az érdeklődőnek ezúttal könnyebb dolga van, mint bármikor korábban. Tudjuk: a francia politikai életet valamikor a kisebb- nagyobb pártok szinte áthatolhatatlan dzsungele jellemezte. Az a káosz, amelyre hivatkozva most De Gaulle a kormánypárt biztos kezű vezetésének újabb jóváhagyását kéri a választóktól. Csakhogy ez a káosz lényegileg a múlté. Immár a közvéleménykutatások is öt nagyobb csoportban említik a \ á'asztásokon felvonuló erőket. Ezek: I. Az „5. köztársaság hívei’’, 2. A Francia Kommunista Párt, 3. Demokrata—szocialista baloldali szövetség (ez a szocialista pártból, a radikálisokból és a köztársasági intézmények konvenciójából alakult), 4. Demokratikus centrum (MRP és függetlenek), 5. Szélsőjobboldali csoportosulások, amelyek azonban csak töredékszavazatokra számíthatnak. Valójában — legalábbis választás-matematikai szempontból — voltaképpen három nagy tömb meri össze erejét. A kormánypárt, amelyről már volt szó, a kommunista párt, amely gyakorlati választási szövetségre lépett a cemoK- rata—szocialista baloldali szövetséggel • (Mitterrand szenátorékkal), es a demokratikus centrum (Lecanucs szenátor csoportosulása), amely nevével ellentétben korántsem demokratikus, hanem atlanti-barát politikái folytató „jobbközép” típusú tömörüiés. A választások nagy eseménye — a számszerű eredményektől függetlenül — a kommunisták és a baloldali szövetség mejaliu- podása. Ez ugyan nem érinti programjuk lényeget, de azt a gyakorlati célt követi, hogy a baloldali ellenzék erórt a választások napján koncentrálják. Franciaországban ugyanis a választások két fordulósak, sport- nyelven szólva egy elődöntőből és a döntőből tevődnek össze (ezért is serül rájuk sor két vasárnapon). A baloldal választási megállapodása azért -jelentős, mert úgy szól, hogy j két fél valamelyike az első fordulóban esélyesként bejött képviselőjelölt javara visszalép a második fordulóban. Ez a megállapodás egyébként korántsem csak, s talán nem is elsősorban a kommunista jelölteknek kedvez, hiszen a korábbi választási tapasztalatok azt mutatják, hogy a 62 szocialista képviselőnő] iü nem jutott volna be a parlamentbe a kommunisták támogatása nélkül, köztük néhány olyan ismert politikus, mint Guy Mollett, a párt vezére, vagy Defferre mar- seillei polgármester... A márciusi francia választások egyik Ígérete az a lehetőség, hogy a baloldalnak ez a két évtized után megindult párbeszéde a jövőben az ellenzék sorainak szorosabbra fűzését, a programjának egyeztetését ;S eredményezheti. Rendőrkézen a treblinkai főlióhér Újra előtérben a Kennedy-ü?y Letartóztatások New Orleansban Mai szemmel a házasságról 5. Átmenet?... Elég közkeletű vélemény, hogy a házasság, és ezzel legszorosabb összefüggésben a család széthullóban van, hogy elavult, idejétmúlt forma. A magas válási statisztikán kívül mik ennek a dezorganizációnak jelei ? A házasság, a család már nem az a szorosan összetartó erő ami volt. A családtagok jóval önállóbbak, mint azelőtt, a távolabbi rokonság, vérségi kapcsolatok vesztettek fontosságukból, szerepüket a munkahelyi, szakmai barátság vette át. Azelőtt elsősorban a házastársak, a család feladata volt a gyermeknevelés. Ma már igen korán, különböző intézetek, intézmények segítik a család funkcióját. Ha azt kérdezzük: széthullóban van-e a házasság, fel kell tennünk a másik kérdést is: mihez képest van széthullóban ? Vajon nem csupán a házasság, a «salad polgári, sőt nálunk, Magyarországon a volt feu- dálkapitalista formájához képest? A régi modell: a férj a kenyérkereső, a pater fa- mdlias, az asszony a háztartás, a kis közösség lelke — szinte a szemünk előtt enyészett el. A széthullás vajon nem csupán ennek a régi formának a széthullását jelenti és valami új tartalom, újfajta kötés és ösz- szetartozás formálódásának a jelzése ? Eddig is azzal az új helyzettel. új problémákkal, új feszültségekkel foglalkoztunk, amelyek a nők munkába állása nyomán következtek be Vajon a fentebb vázolt jelenségek is nem csupán áttételes konzekvenciák-e? Egy felszólalásból, amely a Társadalmi Szemle majd négy esztendővel ezelőtt, a család mai helyzetéről tartott ankétjén hangzott el: a szocializmus milyen társadalompolitikát követ a család vonatkozásában ? Az álláspont alapos elemzése még hiányzik. Híz a hiány még sok területen érződik: egyebek között a bírói gyakorlat bizonytalanságában. A bírákkal való beszélgetésből gyakran kitűnik, hogy abban az alapvető kérdésben bizonytalanságban vannak — védeni akarja-e a tőrvény a családot, vagy sem, illetőleg mit véd és mát nem. A néhány év előttinél már valamivel világosabban és erőteljesebben rajzolódik ki a helyzet. A nagy családok anyagi támogatása, az öthónapos fizetett szülési szabadság, legújabban az a határozat, hogy a fiatal anya még két esztendeig otthon maradhat gyermeke mellett, havi 600 forintos juttatás mellett — mind azt bizonyítja, hogy a rendszer védi, támogatja a házasságot, a családot. Ezek a könnyítések, juttatások már eleve megkönnyítik a családalapítást Is. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a házasság megszabaduljon az anyagi szempontok terhétől. Az érdekházasság fogalma különben is már hosszabb ideje elhalványodott. A társadalmi különbségek felszámolása az. hogy a házasság megszűnt a nő, legalábbis a fiatal nők számára egyedüli foglalkozásnak, állásnak, sőt egyáltalában foglalkozásnak és állásnak lenni, jelentős mértekben járult hozzá a „parti” fogalmának háttérbe szorulásához. Persze a lakás, a kocsi, a jó anyagi helyzet, bizonyos, közismerten magas jövedelmet jelentő foglalkozási ágak ma is vonzóan hatnak és befolyásolhatják a párválasztást A közgazdasági egyetemen felmérést végeztek fiúk és lányok között. A vizsgálat azt kívánta földeríteni, milyen tulajdonságokat várnak a fiatalok jövendő élettársuktól? A feltüntetett tulajdonságokat 1-től 5-ig kellett osztályozni. A fiúkhoz többek között a következő kérdéseket intézték: Jól főzzön? Megfelelő szerelmi partner legyen? Legyen jólápolt, gondozott? Okos legyen és művelt? Jól keressen? Legyen csinos? A feleség dolgozzon? Problémáit meg tudja beszélni vele ? Férjnek és feleségnek legyen azonos életkora? A férj legyen okosabb, műveltebb feleségénél? A férjnek legyen-e több fizetése a feleségénél? A fiúk a legalacsonyabb pontszámmal a főzést értékelték, bár hozzátették: jó, ha ért hozzá a feleség Azt sem várják el, hogy szép, kifejezetten csinos legyen, elegendőnek tartják, ha ápolt és gondozott. Viszont valamennyien fontosnak tartják, hogy az asszony dolgozzék és hogy mindent meg tudjanak egymással beszélni A fiúk ideálja tehát az értelmes, művelt, magára adó dolgozó nő és nem a hangsúlyozottan nőies „csinibaba”. A felmérés során kiderült, hogy a lányok azt tartják legfontosabbnak: jövendő élettársuk megfelel® szerelmi partner legyen. A lányok elvárják jövendő férjüktől, a jólápoltságot és gondozottságot is Nem fektetnek viszont súlyt arra, hogy élettársuk " többet keressen, mint ők. Azt ellenben nyomatékosan igénylik, hogy megbeszélhessék vele problémáikat S végül: mind a lányok, mind a fiúk többsége azt vallotta, hogy az emberi élet, az emberi boldogság teljességéhez hozzátartozik a család, a gyermekáldás is. Végső soron talán úgy fogalmazhatnánk meg. hogy nem válságban van a házasság. hanem — átalakulóban. Humánusabb tartalommal telítődik. jobban tiszteletben tartja a partnerek egyéniségét, mint a régi házasságban. Az átalakulásnak nemcsak szemlélői, de gyakran szenvedő tanúi és részvevői is vagyunk. Hisz minden átalakulás konfliktusok között megy végbe. Kertész Magd«
