Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-02 / 28. szám

Kádár János levele a Népszabadsághoz Kádár János elvtárs üdvözlő levelet írt a Népszabadság szerkesztőségéhez. A levelet a lap február 1-i számában hozta nyilvánosságra. A levél így szól: Kedves Elv társak! Ma huszonöt éve, hogy először megjelent az illegális Sza­bad Nép, a Kommunisták Magyarországi Pártjának lapja. Élve az alkalommal, a magyar kommunista sajtó e jelentős évfordulóján szívből köszöntőm pártunk központi lapját, a Népszabadság szerkesztőit, munkatársait, nagy s még egyre gyarapodó olvasótáborát. A mai évforduló olyan időkre emlékeztet, amikor a kom­munista sajtót ádázul üldözték, amikor szerkesztői, nyomdá­szai. terjesztői csak életük kockáztatásával végezhették mun­kájukat. és sokan fel is áldozták életüket, hogy a párt szava terjedhessen, meggyőzze és harcra mozgósítsa a munkásosz­tályt és a népet. A hősies küzdelem, amelyet a Szabad Nép az illegalitásban harcoló párt központi lapja a háború ellen, az ország függetlenségéért a magyar dolgozók felszabadulá­sáért vívott, a legnemesebb és legemberibb célokért folyt, és a nemzet legjobb erőinek mutatott példát hazaszeretetben és forradalmi bátorságban egyaránt. Nemcsak az illegális idők Szabad Népére emlékezünk ma vissza meleg érzésekkel, hanem a felszabadulást követő évekére is, amikor negyedszázad után újra szabadon jelenhe­tett meg a kommunista párt lapja. Az újjáépítés idején, a harcban a rakcióval a munkásbatalomért, a szocialista tár­sadalmi rend győzelméért és megszilárdításáért a Szabad Nép százezrek fegyverévé vált, milliók ismerték meg általa pár­tunk nagy eszméit és közvetlen céljait. A lap nagy szerepet játszott © történelmi küzdelemben a párttagság tájékoztatásá­val, a közvélemény felvilágosításával cs a tömegek mozgósí­tásával. A Szabad Nép és a forradalmi magyar sajtó haladó ha­gyományait folytatja a Népszabadság, mely az ellenforradalom után, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapja, kivette a részét az utóbbi évtized minden politikai harcából, híven képviselte pártunk irányvonalát a konszolidáció bonyo­lult időszakában, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének korszakos jelentőségű éveiben, és ezt teszi ma is, amikor a fejlődés megkövetelte újabb feladatokon dolgozunk. A Nép- szabadságot ma nemcsak párttagságunk érzi a magáénak, központi lapunk a magyar dolgozók népszerű újságja, amely olvasóinak számát, olvasottságát tekintve is felülmúlja a ma­gyar sajtó minden korábbi kiadványát, A Népszabadságtól és az egész kommunista sajtótól azt várjuk a továbbiakban is, hogy reálisan, őszintén tájékoztas­son, szóljon meggyőzően igazunkról a közvéleményhez; szól­jon bátran eredményeinkről, és éljen bátran a bírálat fegy­verével is. Ábrázolja sokoldalúan a valóságot, méltassa a jó munkát, terjessze a jó tapasztalatokat, ugyanakkor veese fel a gondokat, visszásságokat Is, harcoljon minden ellen, ami kö­zös céljaink útját állja. A nagyvilág és a magunk életének képét ábrázolja tárgyilagosan, felelősséggel mérlegelje a sza­vak súlyát, hogy se többet, se kevesebbet ne állítson, mint ami a tényeknek megfelel. Pártosan hirdesse a marxizmus— leninizmus, a szocializmus igazságait, amelyek hitele meg- dönihetetlen, mert a társadalmi valóság törvényszerűségeit foglalják össze. Küzdjön rendíthetetlenül az imperializmus, a kapitalizmus, a háború erői és szószólói ellen, hirdesse és ter­jessze a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus, a népek szabadságának és barátságának nagy eszméit. Ehhez a nagy és szép munkához kívánok a Népszabadság szerkesztőségének, munkatársainak, a kiadóhivatal és a nyom­da dolgozóinak további sok sikert. Azok szellemében, akik 23 évvel ezelőtt minden áldozatot vállalva és minden akadályt leküzdve útjára indították a Szabad Népet, segítsék ma azt a munkát, amelyet pártunk hazánk felvirágoztatásáért, a szo­cializmus teljes felépítéséért, a békéért és társadalmi hala­dásért folytat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében: KÁDAK JÁNOS első titkár. Koszorúzás a Népszabadság szél*házában 1942 február 1-én — 25 évvel ezelőtt — jelent meg először az illegális Szabad Nép. A negyedszázados ju­bileum alkalmából szerdán a Népszabadság székházában megemlékezést tartottak a lap első szerkesztője, Ró­zsa Ferenc emléktáblájánál. Máté György, Rózsa Ferenc egykori munkatársa emlé­kezett az évfordulóra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának koszorúját Szir­mai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja és Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB osztályvezetője he­lyezte el. A Népszabadság nevében Gosztonyi János főszerkesztő és Vadász Fe­renc. a pártszervezet titká­ra, a Tájékoztatási Hivatal nevében Naményi Géza, a hivatal vezetője, és Pataky László, a hivatal osztályve­zetője, a MUOSZ nevében Bores Sándor, a szövetség elnöke, az MTI vezérigazga­tója és Komjáth Irén, a szövetség alelnöke koszorú­zott. Elhelyezték a megem­lékezés virágait az emlék­táblánál a nyomdászszak­szervezet és a Magyaror­szágon megjelenő lapok képviselői is. Újtól — újig — Mit tenne akkor, ha most azt mondanák, itt a nyolc hold földje és gazdál­kodjék úgy, mint régen? — Nem kellene. Nem kell nekem már a föld, jobb így. Meg 60 éves vagyok, az a jó, hogy nyugdíjat kapok majd. Koróczkai Ferenc szót kért a nagykóllói Virágzó Föld Termelőszövetkezet közgyűlésén. Az elnök di­csérte a beszámolójában. Ezért, ezért mondta, amit mondott: — Gyerek korom óta dől. gozom.' Cseléd voltam, gaz­dálkodó most meg tsz-tag, Hogy lettem én tsz-tag? A feleségem három hétig nem mosott, nem főzött, csak sírt. Mondtam én akkor ne­ki, majd csak jó lesz. Szim János a tsz elnöke a beszámolójában arról be. szélt, hogy az egy tagra eső jövedelem 15 ezer 123 fo­rint. Az egy munkanapra eső kereset 77 forint. Es ekkor említette a neveket. Kőhegyi Andrást, 32 ezer forinttal, Kiss Istvánt, aki 67 éves 16 ezer forinttá] és még sokakat. Az emberek ünneplőbe öl­tözötten ültek a közgyűlé­sen. Ezt a napot ünneppé nyilvánították. Az ünnepi hangulatot nem is engedték megzavarni. Az egyik em­bertől megvonták a szót, miután észrevették, hogy többet ivott a kelleténél. — Akkor beszéljen majd. ha józan lesz. Az régen volt. hogy inni kellett, hogy az emberek bátrabban beszéljenek. Koróczkai Ferenc gondol­kodás nélkül mondja: „Hát volt olyan időszak is.” Meg fagy zés: „Nagy gyakorlattal ?" Diesel-motorgyár Mátészalkán Dr. Horgost Gyula miniszter jelenlétében tárgyaltak az üzem távlati fejlesztéséről Korábban hírt adtunk ar­ról, hogy Mátészalkán as állami gazdaságok új gép­javító üzemét január else­jével átvette a KGM. Az üzem jelenleg Ipari Szerel­vény és Gépgyár 2. számú gyáregysége néven működik. Mint KGM üzemre a Die­sel-motorok gyártását pro­filírozták. A napokban tárgyalásokat folytattak Mátészalka— Nyíregyháza KGM szintű iparosításáról. A tárgyalás­ra megyénkbe érkezett dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Kiss János miniszterhelyettes, iparágigazgató, részt vett a megbeszélésen Kállai Sándor az MSZMP megyei bizott­ságának titkára, Bergó Já­nos, iparági igazgatóhe­lyettes, Takács László, az Ipari Szerelvény és Gép­gyár törzsgyárának igazgató­ja. Mátészalkán a megbe­szélésen jelen volt Kovács Sándor, a járási pártbizott­ság első titkára, dr. Szabó József, a járási tanács vb elnöke, valamint az üzem vezetői és más műszaki be­osztású dolgozók. Az üzem jelenlegi mun­kásállománya alig haladja meg a száz főt A tárgya­láson megállapodtak abban, hogy a távlati fejlesztéssel kapcsolatban két hónapon belül egy tanulmánytervet készítenek, melynek egyik legfőbb pontja lesz annak meghatározása, hogy a har­madik ötéves terv végéig a munkásállományt hogyan és miként növelik 500 főre. Döntöttek abban is, hogy már ebben az évben meg­kezdik az üzem bővítését, először is irodaházat épí­tenek, s ez lehetővé teszi, hogy mintegy 500 négyzet- méter újabb termelő terü­letet nyernek. Az irodaház­ban kap helyet majd egy új öltöző, fürdő és étkező is. Szó esett arról is, hogy új műhelycsarnokot építe­nek, szerszámgép felújító rendeltetéssel. A két beru­házás több mint hétmillió forintba kerül. A munkásállomány nö­velésében az üzem leg­főbb feladata lesz a szak­munkásképzés. Jelenleg há­rom évfolyamon 42 ipari ta­nulót oktatnak. A jövőben ennek háromszorosát képzik majd. Az iparitanuló-kép- zésben elsősorban szerszám­lakatosokat oktatnak, de na­gyobb súlyt kap a szerelő és forgácsoló szakközépis­kolai oktatás is. Az Ipartelep kialakításá­hoz a tanács a lakásszük­séglet kielégítésével járul hozzá. Előreláthatólag 1969- ben megkezdik a bérházak építését. Az üzem már jelenleg is Diesel-motorokat gyárt. A motorokra az iparnak és a mezőgazdaságnak egyaránt nagy szüksége van, mindkét területen kiválóan alkal­mazhatók. A hazai felhasz­nálás mellett nagy az ex­portigény. Már ebben az év­ben török és Vietnam ex­portra szállítanak. Tárgyaltak az üzem táv­lati fejlesztéséről is. Távla­tokban, a negyedik ötéves tervben, több mint 200 mil­lió forintos költséggel fej­lesztik az üzemet ahol két, két és fél ezer embert fog­lalkoztatnak majd. Mátészalka iparilag az el­múlt években sokat fejlő­dött. Az új üzem és az ezzel kapcsolatos megállapo­dások végrehajtása további nagy lépés lesz egy újabb vidéki ipari centrum ..iala- kulásához. (s. e.) A tanácsi vállalatok ter­melésszervezését, munka- szervezését vizsgálták me­gyénkben a népi ellenőrök. Az épitőanyagipari, minősé, gi cipőipari, kisvárdai bú­toripari és a Szatmárvidéki Faipari Vállalatnál kísérték figyelemmel, hogy a munka- szervezésnél alkalmazzák-e a termelékenység emelésének lehetőségeit, a profilváltozá­soknál hogyan alakul a ter­melésszervezés. Helyes szervezéssel gazdaságosabb A megvizsgált vállalatok profilja csak részben állan­dó. A Kisvárdai Bútoripari Vállalatnál például azokat a cikkeket, melyeket 1963— 64-ben gyártottak, ma már teljesen megszüntették. De találkozni ilyen jelenségek­kel a Szatmárvidéki Faipa­ri Vállalatnál is. A változ­tatások a foglalkoztatottság emelésének érdekében fel­tétlenül helyesek és szüksé­gesek. Azonban nem mindig gazdaságosak. Különösen áll ez a begyakorlás első évei* I ben, vagy amikor megfe­lelő épület hiányában az anyaüzemtől távol kényte­Oivasom az újságot, a egy hirdetésnél újra találkozom a mostanában annyira di­vatos mondattal: „Nagy gya­korlattal rendelkező autóvil­lamossági szerelőt felve­szünk.” Ezen a mondaton újra el­gondolkoztam. Eszembe ju­tott, hogy két fiatal isme­rősöm — kitűnő szakembe­rek, ahogy mostanában mondanák „spéci kezű fi­úk” — három év alatt meg­tanulta a szakma csinját- binját, de most hiába az autóvillamossági szakmun­kásbizonyítvány, nem tud­nak elhelyezkedni. Csak azért, mert nincs nagy gya­korlatuk. Nem áll mögöttük tíz év valamelyik vállalat­nál. ök mondták, hogy je­lentkeztek a tanulóévek el­teltével (ahol tanultak, ott hely nincs) több cégnél, s ahelyett, hogy valaki is meggyőződött volna arról, mit is tudnak, sajnálkozva küldték odébb őket. Majd felvettek egy olyan „nagy gyakorlattal” rendelkező szerelőt, aki bejárt vagy nyolc vállalatot, sehol sem felelt meg. Eközben vi­szont évek teltek el és megszerezte azt a bűvös nagy gyakorlatot, ami nincs meg a két fiatalnak. Nos, ha minden üzem, vállalat, kisipari szövetkezet rátér erre a divatra, s csak nagy gyakorlattal rendelke­ző szakmunkást alkalmaz (ami persze aligha lehetsé­ges, hiszen annyi régi, jó szakember egyszerűen nincs), lenek telepíteni. A mérő. lécgyártás például Mátúszai, kától — az anya üzemtől — 42 kilométerre van. A vállalatoknál függetle­nített üzemszervező nincs, de azért találkozott a vizs­gálat az üzemszervezéshez tartozó olyan intézkedéseK- kel, melyek jó gazdasági eredménnyel jártak. A ci­pőipari vállalatnál 119 ezer forint«» megtakarítást értek el helyes szervezéssel. A többi vállalatnál találtak ugyan az üzemszervezéssel kapcsolatos intézkedéseket, de ezek gazdasági kihatásait nem lehetett megfelelően rögzíteni. Hasznosítani az elemzéseket Hiba, hogy a veszteség okait egyáltalán nem, vagy csak részben vizsgálják ki. Hiába vezetik a gépállá­sokat, nincs nyoma, hogy ebből milyen tanulságokat szűrtek le, és mit tettek a hasonló esetek csökkentése érdekében. Veszteségidő ta_. nulmányokat minden válla­lat végzett, ós a kapott eredményeket elemezte. A tanulmányok általában az anyagellátásból eredő ki­akkor mi legyen a fiatalok­kal, akik szeretik, értik a szakmájukat, a népgazdaság tízezreket költött a tanítta­tásukra, de egy nagy hát­rányuk már most is van, s ily módon még húsz év múlva is lesz: nincs nagy gyakorlatuk. Azon meg senki nem törte a fejét, vajon honnan sze­rezzék meg a fiatalok ezt a gyakorlatot? Tudott do­log, hogy a nyíregyházi vál­lalatok, üzemek, amelyek tíz-húsz tanulót segítenek évente a szakmához, legfel­jebb hármat, négyet képes szakmunkásként is foglal­koztatni. A többi vállalat viszont nem kér az itt fel­szabaduló fiatal munkerő- ból — inkább ragaszkodik az üzemről üzemre csellen­gőkhöz. Csak azért, mert valaki kitalálta a fent Idézett bű­vös mondatot, s alkalmazza akár van értelme. akár nem- Anélkül, hogy meg­bizonyosodna egyszer í* róla, az öt-tizéves gyakor­lat többet ér-e. mint a há­rom? De mégha valóban töb­bet érne is, az sem utolsó szempont, hogy mindenki­nek el kei! kezdeni egyszer valahol. Az a vállalatvezető, üzemvezető, személyzetis, aki most követel. tizen­nyolc-húszéves korában szintén nem redelkezett nagy gyakorlattal. Nem igaz? (D esésekre, a munkások túl zott pihenési idejére, a mű­szaki okokból bekövetkezett állásidőkre vonatkoztak. Az volt az általános tapaszta­lat, hogy a veszteségidő ta­nulmányok alapján megvan a lehetőség a hibák meg­szüntetésére. Olyan vizsgá­lódás, hogy a különböző műszakok között hogyan alakul a teljesítmény, nem volt. Pedig érdemes lett volna azok okait tanulmá­nyozni és a tapasztalatokat hasznosítani. Kedvező jelenség, hogy a több év óta készülő termé­keknél a ráfordítási Idő csökkent. Különösen szem­betűnő ez az 1965-ös. 66-os gyártások során. A tervek lebontása műhelyekre, na­pokra megtörténik. Megtar­tásáért a művezetők felelő­sek, akik a termelést rend­szeresen figyelemmel kísé­rik. A szakmunkásutánpótlá* ipari tanulókkal, vagy né­mely esetben — mint a ci­pőipari vállalatnál — át­képzéssel biztosított. Javult a munkafegyelem, csökkent az igazolt és igazolatlan Iá. volmaradás is. Közös üzemszervezési csoportéi Emelkedést mutatnak vi­szont a túlórák. Helyenként nyolc-tízszerese a korábbi évinek, mint a kisvárdai bútoripari, vagy a Szatmar- vidéki Faipari Vállalatnál. Éppen ezért a népi ellen­őrzési bizottság javasolta: vizsgálják felül a túlórafel. használást, mert nem való­színű. hogy indokolt. A javaslatok közül külön érdemes foglalkozni eggyel, mely a* üzemszervezéssel kapcsolatos. Igaz. aligha van lehetőség arra. hogy minden nagyobb tanácsi vállalatnál függetlenített üzemszervezőt alkalmazza­nak. Viszont az már elkép­zelhető. hogy több vállalat összefog és központi Irányí­tás mellett függetlenített üzemszervezö vagy üzent., szervezési csoport végezze ezt a munkát. Nyilván meg­érné az áldozatot. Bogár —■ Volt úgy, hogy az új nem tartott ki az újig. Most már az új mindig az újat éri. A negyvenes, az ötvenes években nem így volt. Éppen valamelyik nap mondtam a feleségemnek- Mert már azóta ő is meg­nyugodott. — Mennyit is keresett végeredményben ? — Most hirtelen nem is tudom... Azt mondja, hogy 25 meg 7, hát úgy 32 ezer forint, de a ház környékéről is kikerült valami. — Mennyi? — Van egy kocám, attól eladtam a malacokat, meg egy hasas tehént is elad­tam volt egy kis alma. kétmázsányi cseresznyém, ezekből is jött valami. — És mi maradt? — A koca megvan, meg egy üszőm ellés előtt, aztán levágtam három disznót. Az egyik arra kelleti hogy lakodalom volt, az egyik fiam nősült. A lakodalom­hoz minden kikerült. Nem kellett pénzt adni semmiért. Az elnök a közgyűlésen arról is beszélt, hogy a tsz tagsága garantált díjazással dolgozott. A területet csalá­di művelésre adták ki. — Én is a családdal dol­goztam. Egy hold dohányt, két hold tengerit, egy hold krumplit. 600 öl cukorrépát, 800 öl mákot, meg 400 öl napraforgót. Nem mondom, kellett dolgozni. De megér­te. Tanyán, Ludastón lakik. Ott, ahol apja, meg ő is cselédeskedett. Annak ide­jén dr. Mezősi Béláé volt a 700 holdas birtok. A ta­nyán most tsz-tagok. egyé­niek élnek egymással szom­szédságban — Mit szólnak az egyé­niek a tsz eredményéhez? — Már nem csúfolnak meg bennünket. Már nem tudnak annyit keresni, mint mink. Van aki jönne befe­lé. A közgyűlés végén az el­nök belépési kérelmek jóvá­hagyását terjesztette a tag­ság elé. Tizenhat belépési nyilatkozat sorsáról dön­töttek. — Nem jó az már kint kinlódni egyedül. Igaz. hogy tavalyelőtt inkább kifelé mentek. Most jön­nek. Én azt tartom, hagy dolgozzanak. Ami nekünk jut, az nekik is juthat. A közgyűlés két óra kö­rül ért véget. A telephe­lyen még négy óra felé is ünneplőbe öltözve, csopor­tokba verődve beszélgettek az emberek. Fehér asztalt nem terítettek. A pénzt osztották ki. De volt olyan év. amikor terítettek fehér asztalt. Pénzt nem adtak. Azért ez mégis csak más... Seres Ernő A NEB vizsgálata tanácsi üzemeinkben Sok a túlóra, veszteségidő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom