Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-14 / 38. szám

Ho Si Hinta válasza ¥1. Pál pápának Bakonyi Csaba: Kilenc hónap — egy éjszaka Utinapló a Komi Köztársaságból BECS: Jceaáp Broz Tito jugoszláv to&ztársasági elnök hétfőn «lélelőtt ötnapos hivatalos látogatásra Ausztriába ér­kezett, Kíséretében van fe­lesége, valamint Vladimir Bakarics, a szövetségi vég­rehajtó tanács tagja, Marko Nikezies külügyminiszter, Jankó Szmole a szlovén köztársaság miniszterelnöke és több más vezető szemé­lyiség. PÁRIZS Vasárnap éjfélkor lezárult a jelöltek jelentkezésére meg­szabott határidő a március 5- re kitűzött franciaországi nemzetgyűlési választásokra és egyben megindult a hivata­los választási propaganda- kampány. Becslések szerint körülbelül 2500 jelölt in­dul harcba a nemzetgyűlés 486 mandátumáért, NICOSIA Hétfőn délelőtt a ciprusi fővárosban a Hilton szállo­da nagytermében megkezdő­dött az afro-ázsiai szoli­daritási szervezet 8. üléssza­ka. Az ülésszakra eddig több, mint 40 ország kül­döttsége érkezett meg. ösz- szesen 64 ország képviselőit ▼árják. (folytatás az 1. oldalról) felelő figyelmet kell fordíta­ni a fogyasztási cikkekkel való kereskedelemre is. A kormányfők megállapí­tották, hasznosak a Szovjet­unióban és az Egyesült Ki­rályságban tartandó általá­nos és szakosított kiállítások, amelyek elősegítik egymás eredményeinek jobb megis­merését, valamint a szovjet —angol kereskedelmi-gazda­sági kapcsolatok és tudomá- nyos^műszaki együttműködés fejlesztését. Tervbe vették, hogy 1968-ban Londonban szovjet kereskedelmi-ipari kiállítást tartanak. A felek megvitatták a szov­jet-angol tudományos-mű­szaki és kulturális kapcsola­tok helyzetét. Megállapítot­ták. hogy a két ország együtt­működése a szóban for­gó területeken fokozódik. Ebből a szempontból nagy jelentőségű a kormányközi tudományos, műszaki, közok­tatásügyi és kulturális cse­reegyezmény, a Szovjet Tu­dományos Akadémia és a brit királyi társaság tudo­mányos csereegyezménye, va­lamint a mezőgazdasági tu­dományos kutatások terüle­tén való együttműködésről kötött egyezmény. A két kormány egyetért abban, hogy a szovjet—an­gol kapcsolatok fejlesztését különböző szinteken és kü­lönböző területeken előmoz­díthatná. ha létrehoznának egy szovjet—angol konzul­tatív bizottságot a kultúra, a tudomány, a sport és más területek vezető személyi­ségeiből: ez a bizottság ta­nulmányozná a más meglé­vő kapcsolatokon túlme­nően az ilyen kapcsolatok kiterjesztésének lehetőségét ée megfelelő javaslatokat terjesztene megvitatás vé­gett a két fél elé. Hasznosnak tartják a fe­lek a két ország szakszer­vezeteinek, ifjúsági, sport és egyéb társadalmi szerveze­teinek fejlődő kapcsolatait és cseréjét is. A két kormányfő megvizs­gálta, hogyan haladnak 3 Szovjetunió és Nagy-Britan­nia kereskedelmi hajózásé­ról szóló szerződés megkö­tésével kapcsolatos lárgya- lások és kifejezte azt a re­ményét, hogy a közeljövő- ben alá fogják írni ezt $ «aeyzödést, A felek egyetértettek ab­ban, hogy hasznos lenne, ha Illetékes minisztereik talál­koznának és megvitatnák a két ország légiközlekedésé­nek bővítését és a nemzet­közi. légiforgalmi vonalakon való együttműködési lehe­tőségét.' Megállapították a felek, hogy kívánatos lenne a Szovjetunió és Nagy-Britan­Hanoi (MTI): Ho Si Minh, a VDK elnö­ke hétfőn válaszolt VI. Pál pápa február 8-i üzenetére. A VDK elnökének válasz­üzenete így hangzik: „Meg kívánom köszönni őszentsége február 8-i üze­netét, amelyben kifejezte óhaját, hogy a vietnami kérdés rövid időn belül bé­kés megoldást nyerjen. Népünk őszintén kívánja a békét, hogy függetlenség­ben és szabadságban épít­hesse országát. Az amerikai imperialisták azonban fél­millió amerikai és csatlós katonákat küldtek Dél-Viet­namba és a saigoni báb­rendszer több, mint hat­százezer katonáját használ­ták fel arra, hogy háborút viseljenek népünk ellen. Iszonyú bűnöket követtek el. A legbarbárabb fegyve­reket vetették be — napal­mot, mérgező gázokat alkal­maztak honfitársaink le­mészárlására, falvaink, pa­godáink, templomaink, kór­házaink, iskoláink felper- zselésére... Agressziós cse­lekményeik súlyosan meg­sértik a Vietnammal kap­csolatos 1954. évi genfi egyezményeket és komolyan veszélyeztetik a békét Ázsiá­ban és az egész világon. A vietnami nép határo­zottan harcol az agresszo­nia konzuli egyezményének mielőbbi ratifikálása. Úgy vélekednek, hogy ennek az egyezménynek a hatályba lépése előmozdíthatná a két ország kapcsolatainak to­vábbi fejlődését. A felek fontosnak és hasznosnak tartják a kor­mányszintű kapcsolatokat és megegyeztek abban, hogy közvetlen telexvonalat lé­tesítenek a Kreml és az Egyesült Királyság minisz­terelnökének rezidenciája között. Nagy-Britannia kormánya a kétoldalú kapcsolatok to­vábbi fejlesztése terén elért haladás és e kapcsolatok fejlődési távlatainak fényé­ben üdvözölte a Szovjet­unió minisztertanácsa el­nökének azt a javaslatát, hogy kössenek barátsági és békés együttműködési szer­ződést a Szovjetunió és az Egyesült Királyság között. Nagy-Britannia kormánya őszintén várja az ilyen szer­ződés megkötésére irányuló tárgyalásokat. A két kormány egyesért abban, hogy -— jóllehet fontos különbségek vannak néhány alapvető nemzetkö­zt probléma értékelésében — azok a megbeszélések és személyes találkozók, ame­lyekre a Szovjetunió mi­nisztertanácsa elnökének a2 Egyesült Királyságban tett látogatása idején sor ke­rült, hasznosak voltak és elősegítették egymás állás­pontjának jobb elismerését 33. Kihúzta íróasztala fiókját, s egy pisztolyt adott át a főhadnagynak, — Minden eshetőségre, sa­ját védelmére! Bowers szemügyre vette a pisztolyt. Jól ismerte ezt a típust, gyorstüzelő, hang- tompítós rendszerű, haszná­latát alaposan megtanulták még a kiképzés során. Két­százötven töltényt talált mellette a pisztolytáskában. Az ezredes fiókjából egy tőr is előkerült. Azt Is át­adta a főhadnagynak: — Bizonyos esetekben ez még jobb szolgálatot tesz, mint a lőfegyver! — tette hozzá. — Remélem, nem lesz rá szükségem — mondta Ro­wers. miközben zsebre dug­ta a tőrt. rok ellen, hogy megvédje függetlenségét és békéjét Bízunk abban, hogy az igazság győzni fog. Az amerikai imperialistáknak véget kell vetniök vietna­mi agressziójuknak, feltétel nélkük és véglegesen be kell fejezniük a bombázásokat és a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen irá­nyuló összes többi háborús cselekményeket, vissza kell vonniok Dél-Vietnamból az összes amerikai és csatlós katonákat, el kell ismer­niük a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Frontot és a vietnami népre kell bizniok saját ügyeinek meg­oldását. Csak ilyen feltéte­lekkel lehet helyreállítani az igazi békét Vietnamban. Remélem, hogy őszent­sége az emberiesség és az igazság nevében fel fogja használni nagy befolyását, hogy szorgalmazza az ameri­kai kormánynál a vietnami nép nemzeti jogainak — jog a békére, függetlenségre, szu- verénitásra, egységre és te­rületi integritásra, amint azt a Vietnammal kapcsolatos 1954. évi genfi egyezmények elismerik — tiszteletben tar­tását. őszinte tisztelettel: HO SI MINH, « Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke.” A megbeszélések a kétolda­lú kapcsolatok területén is előrehaladást hoztak. A két kormány további erőfeszí­téseket tesz azért, hogy bő­vüljenek azok a területek, amelyeken álláspontjaik egybevágnak. A két kor­mány ismételten leszögezte, az a szándéka, hogy a jövő­ben rendszeres találkozókat és megbeszéléseket tart a Szovjetunió és az Egyesült Királyság viszonyának to­vábbi javítása céljából, va­lamint a nemzetközi fe­szültség enyhítésének és a béke megszilárdításának elő­segítésére. A Szovjetunió miniszter­tanácsának elnöke meghív­ta Harold Wilsont, az Egye­sült Királyság miniszterel­nökét, tegyen hivatalos lá­togatást a Szovjetunióban. A brit kormányfő a meghívást köszönettel elfogadta. A lá­togató? időpontját később egyeztetik. Georg Brown, Nagy-Bri­tannia külügyminisztere — amint erről már korábban megállapodás történt — a szovjet kormány meghívá­sára május 19—25. között hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. 1967. február 12. A. KOSZIOIN, a Szovjetunió miniszterta­nácsának elnöke HAROLD WILSON, az Egyesült Királyság miniszterelnöke — Reméli? Biztos lehet benne! .... : Kitöltőn ismét az órájára nézett: — Rohan az idő... Egy félóra múlva indulnunk kell, hogy elvégezhesse az oxi­gén belélegzést.,. A repülő­gépen egy tartályt helyeztünk el. Az abban az esetben, ha önnek valamilyen oknál fog­va mégis el kellene hagynia a repülőgép fedélzetét, auto­matikusan, ejtőernyő segít­ségével földet ér. Horgász- felszerelést, felfújható gu­micsónakot, konzerveket, fő­zésre alkalmas berendezést, és villanylámpát talál ben­ne. Lesz benne egy öltözet meleg ruha is, olyasfajta, amelyikről messziről úgy tű­nik, mintha frissen leszerelt orosz katona lenne, aki le­szerelés után is megtartotta Egész könyvtárat töl­tenek már meg azok a művek, amelyeket a Szovjetunióról írtak ma­gyar nyelven. Azt hin­né az ember, semmi újat nem lehet már ír­ni erről a hatalmas, szocialista birodalom­ról. Micsoda tévedés! Én akkor jöttem rá er­re, amikor a szovjet ha­talmat kutatva egy észa­ki szovjet köztársaságba vetődtem. Északra, az égbe nyúló uráli he­gyek európai „partjai­ra”, a fagyos északi po­lárison innenre és túlra. Én a Szovjetuniót, ponto­sabban a szovjet hatalmat, a Szovjetunió egy északi köztársaságában kutattam. Északon, az égbenyúló uráli hegyek európai „partjain”, a fagyos északi polárison innen is, túl is. A Komi Autonom Köz­társaságról van szó, a nyelvrokonságban amolyan „unokatestvéreinkről”. A finn-ugor családon belüli, de a finn ághoz tartozó per­miekről. Komi a köztársa­ságban is kevés él, bár lé­nyegében több, mint fél évszázaddal ezelőtt. Akkor 123 ezren éltek, míg évszá­zadunk negyvenes éveiben számuk elérte a 400 ezret. De köztársaságuk területé­hez mérten, — ötszörösen meghaladja hazánk terüle­tét, — természetesen ez is kevés Komi összlakossága meghaladja az egymilliót. Rideg és hideg, nagyon szegény vidék volt ez a felmérhetetlen kincseket hordozó ország. Ipara — ha volt — legfeljebb a déli er­dős vidéken, faipar. Északon az sem. Ott, a mindig fa­gyos talajon fa sem nőtt, júniusban és júliusban sem üdezöld a fű. A nyár, a ta­vasz és ősz együttesen is csak az év egyne­gyede. És ez a három hónap sem mindig mentes a havazástól, hófúvástól. így természetesen mezőgazda­sága nem lehetett, legfel­jebb rénszarvastenyészet és halászat. Mit adott ennek a vidék­nek a szovjet hatalom fél évszázda? Ami ma ott van, abban mi a szovjet, az új? A szovjet hatalmat keres­tem ott, ahol előttem még kevés külföldi járt. Komiban talán én voltam az első nem szovjet újságíró, sőt, az északi vidékeken, a po­lárison túl, az első külföld: Ezért nevezett Peskin elv­társ, a Vorkuta: Pártbizott­ság titkára tréfásan, Ko- lumbusznak. Vorkuta azon­ban Moszkva előtt utunk utolsó állomása volt. Kezd­jük az elején. Az utazással járó kelle­mes szorongás — azt mond­ják _— hatalmába keríti a sűrűn utazókat is. Szom­szédom — gyakorlott repü­egyenruháját. Természete­sen vízről sem feledkeztünk meg. A villanylémpa segít­ségével adhat fényjelzéseket azoknak a repülőgépeknek, amelyek az ön keresésére indulnak. Azt hiszem, a jel­zéseket ismeri... — Ismerem — felelte Ro­wers. — Bár jobban szeret­ném, ha nem lenne szükség erre a tudásomra... — Mondtam már, ezek csupán amolyan túlzott biztonsági intézkedések, — mondta az ezredes, s szük­ségesnek tartotta újra kije­lenteni: — A repülőút telje­sen veszélytelen! — Ezredes úr, akkor In­dulhatunk? — Várjon még fiatalem­ber! Ne olyan hevesen! Lát­ja, ez szép az ifjúságban, a lelkesedés. Tudom, ég a vágytól, hogy nekivágjon De van néhány percünk. És még nem végeztünk. Újabb asztalfiókot nyitott ki. Különböző bankjegyeket nyújtott át Rowersnek: — Szintén a legrosszabb esetre, amolyan túlzott elő­lő volt, — legalább is ezt mondta magáról. Szívesen elhittem ezt neki, mert hasznom volt belőle: átad­ta az ablak melletti helyét, hogy kinézhessek. Beavatott a repülés rejtelmeibe. Meg­magyarázta, hogy a töltő­tollat az e célra adott tok­ba kell dugni, mert a ma­gasban kifolyhat belőle a tinta. Ha fel vagy leszállás­kor eldugul a fül, mit kell tenni, és mit, ha szédülök. Csodálatos volt a sötéte­dés. Napnyugtakor „maga­sabban voltunk" a Napnál, láttuk, hogy a földön már sötét van, de a repülőgép ablakán még besütött a Nap, körös körül színesedett az ég alja. Várost hagytunk el város után, de ezeket ak­kor már csak a víllanylám- pák kuszáit fényei jelezték ugyanúgy, mint az eget a csiilagsorok. A repülőgép nem mindig haladt vízszin­tesen, s néha keveredtek az ég csillagai a földiekkel. De hát tulajdonképpen így is jó. Este értem Moszkvába A szlktivkári repülőgép még menetrend szerint is csak reggel indult volna tovább. Moszkva, (MTI): A moszkvai rádió vasár­nap délutáni „kerékasztal- vitájának” részvevői ezúttal is foglalkoztak a legutóbbi kínai fejleményekkel, „Kí­na azt szeretné, ha á viet­nami háború örökké tarta­na” — mutattak rá a szov­jet hírmagyarázók, hangsú­lyozva, hogy ugyanakkor Mao Ce-tung és csoportja magatartásával, a szovjet segélyszállítmányok hátrál­tatásával csapást mér a VDK védelmi lehetőségeire. Korábban a kínai vezetők nem járultak hozzá, hogy szovjet repülőgépek szállít­sák át Kína légiterén a ka­tonai-műszaki segítséget, most pedig „kínai falat” építenek a vasúton menő Mexiko (MTI): A latin-amerikai atom­fegyvermentes övezet meg­teremtésére vonatkozó szer­ződést előkészítő bizottság heteken át folytatott ta­nácskozás után vasárnap el­fogadta a szerződés végleges vigyázatból. Rubel, s egyéb valuta. Rowers kíváncsian néze­gette a bankjegyeket. — Most tegye el— mond­ta az ezredes. — Lesz ideje Bodőben megnézegetni. S különben, ha visszatér, akár el is látogathat a Szovjet­unióba a földön, mint tu­rista. Elkölthet egy pár ru­belt, amit az úton keresett! Rowers engedelmeskedett, s pilótaruhája cipzáras zsebébe rejtette a pénzt. Az ezredes aranyórákat, arany­gyűrűket is adott neki. — Ez sem tesz rossz szol­gálatot, ha éppen bajba ke­rül! Egy éjjeli szállás, egy aranyóra! Még maga sem vetne meg ilyen üzletet, hát még azok! ■— Jobban szeretek szállo­dában aludni — mondta Ro­wers félig tréfásan, — fé­lig komolyan. Akkor magának is fogla­lok szállodai szobát Bodő­ben —* mondta az ezredes. — Magam ugyancsak oda­repülök, de egy másik gé­pen, 8 a szokásos útvonalon. Azon, amelyen már maga is járt. A mi szövetséges or­Az éjszaka kényelméről aa AEROFLOT gondoskodott. Másnap nem utazhattam tovább, csak a harmadik nap hajnalán. Sziktivkár fe­lett vihar volt, nem indult a gép. Moszkvában egy nap és egy éjjel nagyszerű do­log! — ha előre tudja az ember, hogy meddig marad. Mi pedig nem tudtuk. Két- három óránként írtak ki újabb és újabb indulási időt, így nem mozdulhattam a repülőtérről, Reggel érkeztem Sziktiv- kárba, a Kom! Autonom Köztársaság fővárosába. A repülőtéren Aviv Lütfcin elvtárs, a komi nyelvű Judg Tuj (Uj Idők) című napilap főszerkesztője várt — este óta, mert ott sem tudták, mikor érkezik a gépünk... Bizony jóval hidegebb volt Sziktivkárban. mint Moszkvában Ezt vettem elő­ször észre, pedig ez még nem is Igaz: „észak” Aztán a házakat. Érdekes, ahogy a régire épül az új! Azelőtt csak faházakat építettek, ma már csak kőház épül. Következik: Komi könyv, kom! nyelv. szovjet szállítmányok útjá­ba. Külföldi megfigyelők rá­mutatnak arra, hogy miköz­ben a szovjetellenes kam­pányt szítja, a kínai propa­ganda jóformán teljesen ab­bahagyta a harcot az ame­rikai imperializmus ellen. Az índia! „Patriot" című lap, e tényt kommentálva megállapítja, hogy „Kína — a jelelt szerint — előkészíti a talajt annak igazolására, hogy alkalmas időpontban egyezményt köt Ameriká­val" Még határozottabban fejezi ki magát Sulzberger a New York Timesban: „Mao Ce-tung csoportja egy harmadik ország útján ér­tésre adta. hogy nem kell kizárni a lehetőségét annak, hogy Kína modus vivendi- ről szóló egyezményt köt Washingtonnal”. szövegét, s annak aláírására ünnepélyes keretek között ma kerül sor. A szerződés rendelkezései megtiltják nukleáris fegy­verek kísérleteit, használa­tát, kidolgozását vagy meg­szerzését az övezet vala­mennyi országa számára. szágaink felett. Tárt karok­kal várom Bodőben, remé­lem, fizet majd egy whis­kyt.. — Akár egy hordóval is, ezredes úr! — És nekem adja majd emlékül ezt a kendőt ~— vett ki egy vékony selyem­kendőt az ezredes zsebéből és kiterítette az asztalon. ★ Valószínűüenűl vékony se­lyemkendő volt, valóságos remekmű. A selyemkendőre hatalmas amerikai zászlót nyomtattak. Alatta —- mint Rowers hamarjában megszá­molta tizennégy nyelven állt valamiféle szöveg. Rowers kereste az angol nyelvű szöveget, de nem találta. — Majd én elmondom, mi van ideírva — mondta aj ezredes — angolul nem kel­lett, hiszen így maga is tud Más nyelven viszont nem. Éppen azért csináltuk ezt i splvemkcndőt hoayha bár­hol bajba jut. meg tudj? magát értetni. Várjon, mind­járt mondom a szöveget... < (Folytatja# Sz®v|ef—ernyői kizos nyilatkozat „Kiírni fa!" ct szovfet segítség útfétbcsn l.«liit-4vnerika «lomfej» >vermeisles övezet PINTÉR ISTVÁN(

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom