Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-28 / 50. szám

A megyei tanács ez évi beruházásaibólf Tovább folytatják a gázbekapcsolásokat Ój iskolák. 25 km villanyhálózat, „közösségi épületek“ A munkásőrség jubileumi ünnepsége Nyíregyházán Beszédet mondott Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára A jubileumi ünnepségen Orosz Ferenc elvtárs adta át a kitüntetéseket a jubiláló munkásöröknek. A képen Mos tyák András, Kostyál József, Ciropulosz Vaszilisz és Babolcsi Benjamin átveszi a kitüntetést. A képen takarva Gáti József, a munkásőrség országos pa­rancsnokságának főosztályvezetője és Kovács László megyei parancsnokhelyettes. A munkásőrség fennállá­sának tizedik évfordulója alkalmából megyei központi ünnepséget rendeztek va­sárnap délután Nyíregyhá­zán, a Móricz Zsigmond Színházban. A jubileumi ünnepség el­nökségében foglaliak he­lyet Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottságának első titkára, Murczkó Károly, a városi pártbizottság első tit­kára, Gáti József, a mun­kásőrség országos parancs- \ nokságának főosztályvezető­je, Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Szilágyi Menyhért, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Biró László, a városi tanács vb elnöke, Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára, több üzem, vállalat képvise­lője, kiváló munkásőrök. A fegyveres alakulatok képvi­seletében megjelent Antal Pál, a megyei rendőrfőkapi­tányság vezetője, Hódosán Imre és Géczi Ferenc, a honvédség magasabb egy­ségének vezetői, Sinkarjov Jurij Ivanovics százados, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet alakulatok képviselője. A jelentésbeadás után Ballai István, megyei mun- kásórparancsnok üdvözölte a vendégeket és a munkás­őröket, s megnyitotta a ju­bileumi ülést Ezt követően Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben Orosz elv- lárs méltatta azoknak a munkásőröknek az érdemeit, akik tíz évvel ezelőtt fogtak fegyvert a proletárhatalom *J védelmére. ; — Tíz évvel ezelőtt ők voltak azok, akik minden fenyegetéssel szembeszáll- va, elsőnek álltak a mun­kapad mellé, s egyik kezük­ben a fegyvert szorították, míg a másikkal a gépet in­dították. A szövetkezeti táb­lákban védték a zsendülő vetést és a tervezőasztalok fölé hajolva, munkálkodtak az ellenforradalom okozta károk gyors helyreállításá­ban. De nemcsak a fegy­vert fogták, és nemcsak a termelésben jártak elől, ha­nem segítettek világosságot gyújtani az eltévelyedett emberi fejekben is. A továbbiakban arról be­szelt, hogy a szovjet hadse­reg alakulatai, a karhata­lom és az újjászervezett rendőri és katonai alakula­tok mellett megjelent első munkásőr századok nagy ha­last gyakoroltak a munkás- natalomhoz hű dolgozók százezreinek gondolkodásá- oan, munkájában, a szocia­lizmusba vetett bizalmuk szilárdításában. Ugyanakkor ' a régi rend hívei is megér­tették; ebben az országban csak a párt mutatta úton, a néphatalom erősítése és ki- terjesztése útján képzelhető el a felemelkedés és a to­vábbi fejlődés. Elismeréssel beszélt Orosz elvtárs a forradalom vete­ránjairól, akik példamutató erőt alkottak ai újonnan szervezett munkásőr egysé­gekben. Az előadó ezután azokról az eredményekről beszélt, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás—pa­raszt kormány egy évtized alatt elért, amilyenre az­előtt nem volt példa. Hang­súlyozta; népünk tízéves munkája szorosan összefügg a munkásőrség létével, fej­lődésével. A munkásőrség nagyon komolyan veszi összetett nevének * mindkét ■eszét; a munkásosztályhoz való tartozása szabja meg szemléletét, politikai állás- 'oglalását és életfelfogását, s ugyanakkor az őr ébersé­gével ügyel arra, hogy a nép országát ne érje ve­szély. — A társadalmi parancs­nokok politikailag és kato­nailag kiváló emberekké, vezetőkké váltak ebben a kommunista kollektívában. Ugyanakkor új 1 harcosok százait nevelték a szocia­lista haza védelmére, sora­ikban ott van a kommunis­ták több generációja. Az év végi, ünnepélyes zászlóalj­gyűléseken apák nyújtják át fegyvereiket fiaiknak. E tes­tület egyben magas színvo­nalú és hatásos politikai is­kola is, ahol a párton kívü­li fiatalok százai nevelked­nek, tanulnak emberséget és kommunista szerénységet. — Engedjék meg — mon­dotta a továbbiakban Orosz elvtárs, — hogy a 10 éves évforduló alkalmából átad­jam önöknek a megyei pártbizottság elismerését, köszönetét azért a becsüle­tei teljesített pártmegbiza- tásért, fegyveres szolgála­tért, amellyel immár egy évtizede védik a munkás- osztály érdekeit, védik azt, amit együtt építettünk. Orosz elvtárs ezután azok­ról a feladatokról beszélt amelyek a szocializmus épí­tése korszakában egyre bo­nyolultabbá válnak. Arról, hogy jelenleg nincs szükség a fegyverek alkalmazására, de készenlétben kell állni, s megfelelő szakmai és politi­kai ismeretek megszerzésé­vel szükséges erősíteni a testület harckészültségét. — Végül — a második évti­zed nem könnyű feladatai­nak eredményes megvalósí­tásához, — jó egészséget és sok sikert kivánva fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Orosz Ferenc elv­társ. Az ünnepi beszéd elhang­zása után Szilágyi Menyhért elvtárs felolvasta az MSZMP Központi Bizottságának Ká­dár János elvtárs által alá­írt köszöntő levelét. Ezután Kovács László elvtárs, a me­gyei parancsnok helyettese olvasta fel a kitüntetések odaítéléséről szóló országos parancsot. A kitüntetéseket Orosz Ferenc elvtárs adta át az ünnepeiteknek. „Szolgálati Érdemérem” kitüntetést adományozta a Munkásőrség Országos Pa­rancsnoka a megyei pa­rancsnokság szakalegységei és a Nyíregyháza városi zászlóalj állományából: Benicsák János, Hegyest Lajos, Malomidesz Miklós, Szakály András, Gaáll Jó­zsef, Hricsovinyí László, Kántor Sándor, Királyfalvi Dezső, Mándi Gyula, Ba­bolcsi Benjámin, Ciropulosz Vaszilisz, Kostyál József, Mostyák András, Papagorász Nikosz, Pásztor Antal, Pesta Sándor, Pogonyi Lajos, Tóth Ferenc, B, Nagy Gábor, Bánszki András, Czuczor Géza, Dani István, Filkó István, Gyűrjön András, Ig- náez Miklós, Kovács János, Klapoff László, Marinka Já­nos, Nagy Ferenc, Nagy Jó­zsef, Palicz Zoltán, Resze­gi József, Szamosi József, Tóth Gábor, Tölgyesi József, Vass László, Virág Sándor, Zsiros Miklós munkásőr elvtársaknak. A kitüntetések átadását követően Mándi Gyula kivá­ló parancsnok mondott kö­szönetét a bizalomért és az elismerésért, majd Ballai István megyei parancsnok zárszava után színes kultúr­műsorral és a munkásőrség életéből készült film vetíté­sével szórakoztatták a meg­jelenteket. . (Tóth—Szilágyi) Elkészítették és a közel­múltban jóváhagyták a me­gyei tanács ez évi beruházá­si tervét. Hosszú lenne fel­sorolni, hogy 1967-ben mi mindennel lesz gazdagabb megyénk, de a számos léte­sítmény közül érdemes ki­emelni néhányat. Tovább folytatják a ko­rábban megkezdett nagy beruházásokat, mint példá­ul a kórház építése, föld- gázbekopcsolás, a sóstói szociális otthon, a Kerté­szeti Vállalat telephelyépíté­se, hogy csak néhányat em­lítsünk. Ézenkívül számos olyan munka lesz. melyet most kezdenek és még az év vége előtt átadnak ren­deltetésének. Ilyen például a 25 kilométer villanyháló­zatbővítés és nyolc tanyai település villamosítása. Nyíregyháza tanterem­gondjain iskolák építésével segítenek. A Kert utcán nyolctantermes általános iskola készül, melyet még az idén birtokukba vehetnek a diákok. Megvan az anyagi fedezet egy 16 tan­termes középiskola építésé­hez is, azonban azt még nem döntötték el, hogy pon­tosan hol lesz. Három el­képzelés is szerepel a ter­vek között, és természetesen a gazdaságosság, célszerű­ség alapján jelölik majd ki a végleges helyet. Tiszavas- váriban négytantermes álta­Néhány évvel ezelőtt kezd­te meg működését megyénk egyik legnagyobb ipari lé­tesítménye, a nyíregyházi almatároló. Az igényeli azonban napról napra növe­kednek, magasabbak lesz­nek az exportfeladatok, s hogy mindezt maradéktala­nul kielégíthessék, szüksé­gessé vált az almatároló bő­vítése. A közelmúltban hagyták jóvá az almatároló és ex­portüzem második ütemének beruházási programját. Az a következőket írta a Vu- kovár—Fiume-í vasút építé­sével kapcsolatban: „axiómá­nak kell tekinteni, hogy azon státus állam nagyon hi­bázna, mely a közlekedési eszközök feletti rendelkezést a kezéből kieresztené és azokat magánűzérkedés tár­gyává tenné, mert a magán- vállalkozók a nyereség szempontjából indulnak, s státusnak pedig azon kell lenni, hogy a közlekedés minél jobb, könnyebb és olcsóbb legyen.” Az én sze­mem előtt is ez a cél le­beg.” Hogy álláspontom erősíté­sére Kossuth Lajos idézett szavait vágtam Szterényi fe­jéhez azt bizonyltja, hogy gazdasági felfogásban is nemcsak politikájában akar­tam követni a 48-as forró- dalműnk nagy vezéralakjá­nak célkitűzéseit. De hol voltunk már azoktól a cé­loktól? — Mindennapi el­foglaltságom közepette volt olyan idő, hogy ügyvédi irodámban 30Ü mátészalkai ügy futott, melyek ingye­nes ellátásának költségeit más ügyeken kellett meg­keresnem. Az országgyűlési többség, a kormány nagy­politikai Iránya lassan las­san — évek kellettek hozzá — meggyőzött arról, hogy a többség politikai útján én nem haladhatok tovább Nem voltam forradalmár, de gyakorlati jogász-közgaz­dász létemre haladó ember­nek tartottam magam és el­határoztam, hogy inkább le­mondok azokról az érvénye­lános iskola készül. Jánk- majtison viszont hattanter­mes iskola építését fejezik be. Megyénkben teljesen új, az úgynevezett tanyai kö­zösségi épület készítése. Célja, hogy a kisebb lét­számú tanyákon az egész­ségügyi, kulturális igényeket kielégítse. A tervek termé­szetesen ennek megfelelően készültek. Egy közösségi épü­let előszobából, kultúrte­remből, könyvtárból és or­vosi rendelőből áll Az idén három tanyán — Nagykálló Butyka tanya, Ujdombrád és tbrány Nagy tanya — ké­szül ilyen közösségi épület. Ér­dekes kezdeményezés, s ha beváltja a hozzá fűzött re­ményeket, érdemes lesz máshol is hasonlókat építe­ni. Állami erőből 326 lakás épül Szabolcsban. Jelentős része Nyíregyházán készül, elsősorban az Északi és a Déli Alközpontokban, de jut belőlük a megye nagyobb községeibe is. Uj épületet kap Számos- becsen a községi tanács. Az ivóvízellátást egyre inkább törpe és kis vízművek se­gítségével oldják meg, mely­hez a megyei tanács jelen­tős anyagi támegatást biz­tosít. Tetemes összeget biz­tosítanak az iparfejlesztés­re. gyógyszertár, orvosi ren­delő építésére is. <bf) * építkezés a jelenlegi alma- tároló mellett .lévő területen indul. Az új létesítmény nagyságára jellemző, hogy kapacitása háromezer va­gon lesz és az évi forgalma meghaladja a háromszáz- millió forintot A beruházási költsége 150 millió forint. Az előre el­készített program szerint as építkezést már ez év szep­temberében megkezdik es az új létesítményt 1970 no­vemberében adják át ren­deltetésének. sütési könnyebbség tkről, melyeket az uralkodó parla­menti többséghez való tartozás biztosít. Nagyon szégyelltem magam például amikor a kormánytöbbség lehetővé tette a derestör­vény elfogadását és a parla­mentben alig voltunk 50-en, akik a törvény embertelen, szégyenteljes rendelkezése­it elvetettük. Ilyen úton ha­ladva a függetlenségi párt erkölcsi-politikai bomlásnak indult. Világosan állt most már előttem, hogy vagy régi elveink feladásával koalí­cióban uralkodni, vagy füg­getlenségi elveink fenntartá­sával ellenzékbe kell vonul­nom. Ez utóbbi utat válasz-, tottam, és Kossuth Ferencet elhagytam, de nem a Kos- suth-zászlót, a Justh-párt- hoz csatlakoztam. A függet­lenségi párt belső bomlá­sa gyengítette természete­sen. a kormányt, amit Tiszá- ék arra használtak fel, hogy 1909 decemberében a kor­mányt megbuktatták. Az új kormányt a munkáspárt név alatt újjászervezett 67-es szabadelvűek alakították meg és 1910 júniusára új választásokat írtak ki. így került sor a harmadik vá­lasztási harcomra. Tiszáék az ellenzéki jelöltek kiirtá­sára törekedtek és nemcsak a darabontokkal fogtak ösz- sze, hanem segítséget kaptak Kossuth és Apponyi „füg­getlenségi” pártjától is. Ezt legjobban az én harmadik választásom bizonyítja. (Folytatják) Földes Pál: Régi képviselőválasztások Derestörvény és egyebek 6. Az 1906. májusi választá­sokon a koalíciós Wekerle- kormány fölényes győzelmet aratott és maga a független­ségi párt több, mint 250 képviselőjével egyedül is abszolút többséget szerzett a parlamentben. A parla­ment életre kelt és én fiatalos elánnal vetettem magamat a munkába. Nem került nagy fáradtságomba, a mátészal­kai fiú polgári iskola támo­gatását Appony miniszternél elérni, sőt falusi iskolák épí­tését is sikerült nekilendí­teni. Indítottunk községhá­zák építését is, még magán Mátészalkán is. Az aszfalt- járda építése Is napirendre került, legalább is a város négy fontos utcájában. Me­zőgazdasági üzemek, szesz­gyárak, építését „jártam ki” a kereskedelmi miniszternél, Kossuth Ferencnél. A má­tészalkai gazdasági élet fellen­dítésére segítettem egy negye­dik bank, a „Mátészalkai Köz- gazdasági Bank” megszerve­zésében, melynek tisztelet­beli elnöke is lettem. De mindezeknél közgazdasági­lag, társadalmilag fontosabb volt, mert nemcsak Máté­szalkát és vidékét, de az egész nemzetgazdaságot is érintette a vasúttal kapcso­latos munkám. Emlékeztetni szeretnénk, hogy közvetle­nül a századforduló után 15—16 000 kilométer volt a magyar vasútak hossza, míg 1910-re már a 20 000 kilomé­tert is meghaladta. Ezek­ben az években volt a ma­gyar vasút fejlődése a leg­rohamosabb és összefüg­gött a hazai széntermeléssel is. A vasút kérdései iránti érdeklődésemet, a mátészal­kai vasúttal összefüggő fel­adatok ébresztették fel ben­nem. A mátészalkai vasút­állomás rossz helyen volt, megnehezítette a nagyobb forgalom lebonyolítását, aka­dályozta a fejlődést, tehát át kellett építeni. A régi ál­lomás helyén a Mátészalkai Ip*ar Bank vállalta több száz vagon mezőgadzasági ter­mék tárolására alkalmas közraktár felépítését. Leg­fontosabb vasúti feladat azonban a Mátészalka— Szatmár 40—45 kilométer hosszú vasútvonal megépíté­se volt. Ezekkel foglalkozva specializáltam magam a parlamentben is a vasúti kérdésekre. — Mint fiatal­ember általában nem na­gyon szerettem szerepelni, de vasúti kérdésekhez min­dig hozzászóltam, sőt te­kintélyem ezen a szakterüle­ten egy 1907 áprilisában megtartott nagy beszédem­mel is megalapoztam. Most 60 év után alkalmam volt az Országgyűlési Könyv­tárban az országgyűlési naplóban, akkori beszéde­met újra elolvasni. Különös találkozás az ilyen, az embernek találkozása önön magával. Szterényi Jó­zsef, Kossuth Ferenc akko­ri államtitkára, bár elis­merte jó felkészültségemet, sokszor csúfolkodott közbe­szólásaival, amikor én mindig „államvasútakról” beszéltem. Ugvlátszik, hogy az ő hitelbanki lelki szemei előtt nemcsak állami, ha­nem magánbanki vasútak is robogtak. Ezért Szterényi felé szólt a beszédem, mely­nek pár sorát az 1907. ápri­lis 26-1 országgyűlési nap­lóból idézem: „Tisztelt Ház! Én nagy barátja vagyok az állam­vasúti rendszernek. Könnyű nekem nagy barátjának len­ni ezen rendszernek, mikor látom az előnyét. Már Kos­suth Lajos is, Tisztelt Kép­viselő Ház, aki a múlt szá­zadban úgyszólván legelő­ször foglalkozott intenziven közgazdasági kérdésekkel, Évi 300 milliós forgalom az almatároió új létesítményében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom