Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-24 / 47. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I SXXV. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM ARA: 50 fillér 1967. FEBRUÁR 24, PÉNTEKI Biszku Béla elvtárs választási beszéde Nyíregyházán A választási nagygyűlés elnöksége. Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára beszédét mondja. Mellette (jobbról—balra), Orosz Ferenc elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára, Murczkó Károly elvtárs, a városi pártb izottság első titkára és dr. Pl- varnyik Jánosné, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. Mint hírül adtuk, Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán délután tartotta választási nagygyűlését a Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban. Biszku Béla elvtárs bevezetőben tolmácsolta a nagygyűlés résztvevőinek, Sza- bolcs-Szatmár megye dolgozóinak a Központi Bizottság, a Hazafias NépSzeretnék köszönetét mondani a bizalomért a nyíregyháziaknak, akik képviselőnek jelöltek. Nagy megtiszteltetés ma a képviselő megbízatás, de egyúttal tnagy felelősség is. Természetesen ezzel én is így vagyok. De tudom, hogy a bizalom a pártnak, a Hazafias Népfront jelöltjének, eddigi politikánknak és e politika következetes folytatásának szól. A választás a Hazafias Népfront programjával indul. Meghirdette e program, hogy a IX. kongresszuson elfogadott politikát magáévá teszi. A népfront felhívása kifejezésre juttatja, hogy az a politika, amit az elkövetkezendő évek jobb munkájáért a kongresszus meghirdetett, a nemzeti összefogás, az ország gazdasági, szociális, kulturális fel- emelkedésének politikája. Ezt a politikát képviseli egész népünk előtt, a Hazafias Népfront. Most, a választási előkészületek során bel- és külpolitikánk van mérlegen, négy esztendő eredményei és gondjai. A munkásoszfront országos elnöksége és Kádár János elvtárs üdvözletét, majd így folytatta: a képviselői és tanácstagi jelölőgyűlések befejeződtek. A választási munka első szakasza lezárult. Most politikánk ismertetése kerül napirendre. A valóságban e két szakasz összefonódik, mert a jelölőgyűléseken nemcsak jelölés folyt, hanem vitatkoztak politikánkról, valamint a lakosság közös és egyéni dolgairól. tály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép előtt álló politikai, gazdasági, kulturális és nemzetközi feladatok ismertetése, az emberek megnyerése e politika szolgálatára — ezt célozza egész választási munkánk. Ez egyszerűen hangzik, valójában nem ilyen egyszerű. A munkás- osztályt, a parasztságot, az értelmiséget sok kérdés foglalkoztatja. Biztosak vagyunk abban, hogy politikánk fő vonalával egyetértenek. Ugyanakkor választ, tanácsot várnak, életüket befolyásoló, sorsukat foglalkoztató sok részkérdésben is. Amikor erre a választási nagygyűlésre készültem, feltettem magamban a kérdést, mi most a képviselő s a választók feladata? Először is az, hogy ne fogjuk fel formálisan ezt a választási munkát. Bíráljuk el, vitassuk meg a meghirdetett politikát, igyekezzünk elfogadtatni a dolgozó néppel, szavazzunk erre a politikára és az azt képviselő személyekre, s a választást követően alkotómunkával váltsuk valóra a meghirdetett programot Teremtsünk jobb feltételeket az iparban, a mezőgazdaságban, az intézményekben, egyszóval a termelésben és a szellemi munkában. Mi szerint kell megítélni politikánkat és az azt képviselő embereket? A szerint, hogy erősíti e szocialista rendszerünket, a munkásosztály hatalmát, a rendszer politikai alapját képező munkás—paraszt szövetséget, és összefogásunkat az értelmiséggel, az egész néppel. Hogy ez a politika szolgálja e a tulajdonviszonyok szocialista fejlődését az elkövetkező években. Fejlődik-e és milyen ütemben az ipar, a közlekedés, az építőipar, a mezőgazdaság? Növekszenek-e összességében a szocialista rendszer termelőerői, javulnak-e a dolgozó nép életkörülményei, menynyiben szolgálja ez a politika az egész nép kulturális felemelkedését? Választ kell adni arra is, hogyan biztosítottuk és biztosítjuk a nép és a nemzet egységét, összeforrottságát. Mit tettünk és mit teszünk az építőmunka nemzetközi feltételeinek biztosításáért, hogyan harcolunk az imperializmus erői ellen, a békéért, a békés egymás mellett élés politikájáért. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A jelölőgyűlések politikai aktivitása, a dolgozó emberek állásfoglalásai, részben már választ adtak e kérdésekre. Az országban a képviselői és tanácstagi jelölőgyűléseken a választójogosultaknak csaknem fele megjelent, és több százezren szólaltak fel. Szabolcs megyében mintegy 280 ezer választópolgár vett részt e gyűléseken és huszomnégyez- ren nyilvánítottak véleményt, — nagy többségükben hasznos közérdekű javaslatokat tettek. Helyesnek bizonyult a Központi Bizottság kezdeményezése és az országgyűlés határozata, hogy a lajst- romos választásról az országgyűlési képviselőknél áttértünk az egyéni választó kerületi rendszerre. Felvetődnek olyan kérdések, hogy a jelöléseknek ez a népfront jellege nem taktika-e? Erre határozott nemmel válaszolhatunk. A jelenlegi választási rendszer A nagygyűlés előadója ezt követően a Magyar Nép- köztársaság belső helyzetét elemezte. — Ha önmagunknak feltesszük a kérdést: fejlődött pártunk és kormányunk politikájának jellegéből következik. Kifejezésre jut ebben, hogy a párttagok és a becsületes pártonkívüliek ösz- szefognak é helyes politika szolgálatában, e politika végrehajtásában és megvalósításában. Kifejezésre jut az is, hogy kommunista és pártonkívüli, vallásos és nem vallásos emberek érdeke itt azonos. A jelölőgyűlések tapasztalataiból levonhatjuk azt a legfontosabb következtetést, hogy hazánkban minden gond megvitatható a dolgozó néppel. Bíznunk kell az emberekben, az emberek politikai érettségében. e hazánk, erősödött-e az ország az elmúlt négy esztendőben, fejlődött-e Sza- bolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza, úgy nincsen olyan képviselő, tanácstag. aki ne válaszolhatna tiszt« lelkiismerettel igennel! Más a válasz akkor, ha úgy tesszük fel a ' kérdést: meg vagyunk-e elégedve mindenben a fejlődés mértékével. A fejlődést tovább akarjuk gyorsítani, annak ellenére, hogy az elmúlt négy esztendőben Is nagyot haladt. . előre az ország. Ezekben az években pártunk tevékenységének legfontosabb területe a gazdasági munka volt. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósítására a párt eredményesen mozgósította a dolgozó tömegeket. Különösen nagy jelentőséggel bir a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata, amely a gazdaságosság fokozását, a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, és a minőség javítását tűzte célul. Sokan kételkedtek annak idején, hogy e határozat méghozza-e a kívánt eredményt, képesek leszünk-e bizonyos kedvezőtlen tendenciákat, — amelyek a gazdasági munkában jelentkeztek — megváltoztatni. Az elmúlt négy év tapasztalatai azt a választ adtak erre, hogy igen, képesek voltunk. Tovább növekedett országunk gazdasági ereje, a nemzeti vagyon Az ipari termelés 47 százalékkal. a mezőgazdasági termelés 10 százalékkal volt nagyobb az ötéves terv végén. A reál- jövedelem 18—20. a reálbér 8—9 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem 25 százalékkal. a fogyasztás mintegy 22 százalékkal emelkedett. Korszerűbbe vált az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban a termelőberendezés. Az utóbbi négy esztendőben népünk műveltsége is tovább gyarapodott. Minden száz általános iskolát végzett tanuló közül 42 középiskolában. 41 pedig szakmunkástanuló intézetben folytatja tanulmá-> nyait. Egyetemeink, főisko. Iáink, másfélszer annyi hall(Folytatás a 3 oldalon^ A nagygyűlés közönsége. Foto: Hammel József A nemzeti összefogás, a felemelkedés politikája A fejlődést meg akarjuk gy őrsi lan i
