Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

H eves harcok Vietnamban Egyházak, diákszervezetek tiltakozása Olasz kezdeményezés várható Bakonyi Csaba: Kilenc hónap — egy éjszaka Úti napló a ívomi Köztársaságból Az amerikai légierő min­den eddiginél nagyobb ke- gyetlenseggei folytatja a légiháboruc Vietnam népe elien. A B—-52-es nehéz­bombázók, amelyeK egy-egy bevetésre huszonöt-harminc tonna bombát visznek ma­gukkal csütörtökön hét légi­támadást hajtottak végre Déí-Vietnamban a partizá­nok feltételezett állasai el­len — ez rekordszámot je­lent a légiháború történe­tében. A B—52-esek hét támadá­sa közül négy Kontum tar­tományban lévő célpontok ellen irányult: itt az ameri­kai 4. gyalogoshadosztáiy egyik egysegét heves parti- zántámadás érte. Két B—52- es támadás az amerikaiak Sam Houston nevű hadmű­veletét támogatta a kam­bodzsai határ mentén. A hetedik támadást Saigontól harminc kilométerre a vas­háromszög északi része el­len intézték. Ezt a terüle­tet az amerikaik januárban felégették és elpusztították, majd kivonultak és szabad bombázási célponttá nyilvá­nították, Az újabb légitáma­dás azt bizonyítja, hogy eb­ben az övezetben ismét megjelentek a partizánok. Az amerikai légierő szá­mára kedvezőtlen időjárás miatt a kalózgépek csütörtö­kön csak a szokásosnál ke­vesebb akciót hajtottak vég­re a VDK ellen. Haiphong térségében a légelhárítás megsemmisített egy ameri­kai gépet. Ezzel a VDK fö­lött lelőtt gépele száma 1687- re emelkedett. Dél-Vietnam több pont­ján is heves harcokra ke­rült sor. A kambodzsai ha­tár mentén elkeseredett küzdelem folyt az áthatol­hatatlan dzsungelben, ahol Moszkva (TASZSZ) A Kiodo Cuszin japán hírügynökség szerint fe­szült a helyzet Hszincsiang tartományban, ahol összetű­zések zajlanak le Mao Ce- tung hívei és ellenfelei kö­zött. A hírügynökség köz­leményéből kitűnik, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Köz­ponti Bizottság mellett mű­ködő katonai bizottság és a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsa „katonai ellen­őrzés alá helyezte” a Hszin­csiang ujgur autonom tar­tomány „építő-termelő had­testét a kulturális forrada­lom időszakára.” Egy ko­rábbi jelentés szerint a PINTÉR ISTVÁN: 39, Mérgesen jött vissza. — Mrs. Rowers és idősebb Rowers még nem ér rá — mondta angolul foglyának. —• Interjúkat adnak a la­pok munkatársainak. A fe­leségét éppen fényképezik. Arra kérte a riporter, hogy vegyen elő egy zseb­kendőt és sírjon— A nyilatkozatokat később Rowers maga is olvashatta a börtönben, mert megenged­ték neki, hogy hazája lapja­it olvashassa. Az apja pél­dául azt nyilatkozta, hogy a fia kijelentette ne­ki: gépét nem lőtték le a szovjetek, hanem az magá­tól robbant fel, tehát nem igaz az, hogy a szovjetek olyan elhárító fegyverekkel rendelkeznek, amelyekkel minden típusú amerikai gé­pet meg tudnak semmisíte­ni. A felesége azt nyilatkoz­ta, hogy amikor férjével ta­lálkozott, minden kétségét a partizánok tőrbecsaltak egy amerikai századot. A Mekong deltájában tovább folyt a harc a dél-koreai tengerészgyalogosok és a gerillák között. Az egyházak világtanácsá ­nak végrehajtó bizottsága csü­törtökön négynapos tanácsko­zás után többségi határozatot fogadott el, amely felszólít­ja az Egyesült Államokat, szüntesse meg a VDK el­leni bombatámadásokat és így teremtse meg a kedvező feltételeket a béketárgyalá­sokhoz. Az egyházak világ­tanácsa kilencven ország kettőszázharminckét vallá­si szervezetét tömöríti. Az amerikai kormánynak teljes mértékben látnia kell, hogy a bombázásokkal nem lehet megteremteni az utat a béke felé Vietnamban. Észak-Vietnam bombázásá­nak felújításával kiábrán­dítottuk az egész világot — jelentette ki az amerikai szenátusban Younk demok­rata szenátor csütörtökön. A Vietnammal kapcsola­tos első amerikai diákkon­ferencia részvevői elítélik az Egyesült Államok légi­háborúját — jelenti a TASZSZ. A Cornell egyete­men folyó tanácskozáson negyvenöt amerikai kollégi­um és egyetem képviselői vesznek részt. Fanfani olasz külügymi­niszter csütörtökön este fo­gadta Reinhardtot, az Egyesült Államok vatikáni nagykövetét. Rendszerint jól tájékozott római politi­kai körökben úgy tudják, hogy az amerikai nagykövet ismételten kifejtette Fan­fani előtt a Fehér Ház „ér­veit” a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területe bombázának újrakezdését illetően, majd arról volt hadtest parancsnoksága Mao Ce-tung ellenfeleiből áll. A hivatalos közlemény hangoztatja, hogy a „kultu­rális forradalom az általá­nos harc szakaszába lépett” és „a védelem érdekei” megkövetelik, hogy katonai ellenőrzést teremtsenek a hadtest fölött. Csianghszi tartományban továbbra is tisztázatlan a helyzet, bár a nancsangi rádió szerint a Mao Ce- tunghoz hű csapatok „visz- szaverték Mao Ce-tung el­lenfeleinek dühödt támadá­sát.” A kölföldi tudósítók jelentései szerint január közepe óta tartanak a za­vargások Csanghszi tartó-1 mányban. kizáróan megállapította, hogy valamifajta gyógyszer­rel kezelték, amellyel meg­törték az ellenállóképessé­gét, de férje így is módot talált arra, hogy tudtára ad­ja: amit a szovjet bíróság előtt vallott, az nem felel meg a valóságnak. Rowers mélységes szé­gyent érzett. A börtönben jól bántak vele, sokkal jobban, mint hitte volna. Ráadásul úgy számított, hogy minél lojálisabb ma­gatartást tanúsít, annál na­gyobb reménye van rá, hogy még a tíz év eltelte előtt szabadul, s hazatérhet az Egyesült Államokba. Hogy odahaza mi lesz vele azu­tán, az nem érdekelte. Pe­dig bizonyos volt benne, hogy nehézségek várnak rá. A CIA elbocsátja, hi­szen megszegte a paran­csot, meg kellett volna ölnie magát. Ö pedig vette ma­gának a bátorságot, hogy életben maradjon és min­szó, hogy Olaszország eset­leg folytatja a tavaly de­cemberben már megkezdett óvatos kezdeményezését a vietnami kérdés tárgyalásos rendezése érdekében. Figyelemre méltó, hogy t alamennyi politikai párt nagy nyomást gyakorol a római kormányra atekintet- ben, hogy fejezze ki tilta­kozását az amerikai bom­batámadások újrakezdése miatt. MOSZKVA Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken találkozott Vaclav David csehszlovák külügyminisz­terrel. BERLIN Az NDK államtanácsa nyilatkozatban üdvözölte a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek közel­múltban lezajlott varsói értekezletét. Köszönetét fe­jezte ki „a szövetséges ál­lamoknak határozott maga­tartásukért, ami megerősíti az NDK-t, hogy szilárdan és következetesen végig­járja azt az utat, amely a két német állam békés egymás mellett éléséhez vezet.” PRÁGA Néhány nap múlva lesz öt éve annak, hogy a „Ba­rátság” kőolajvezetéken megérkezett csehszlovák te­rületre a szovjet kőolaj. E vezetéken eddig 28 500 000 tonna kőolaj érkezett, amely­ből 6 700 000 tonnát Ma­gyarországra továbbitottak. KAIRO Szanaai jelentések szerint brit repülőgépek bombáz­ták Maabek és Mafalisz jemeni falvakat és rakéták­kal lőtték az ott állomáso­zó csapatokat. Ugyanakkor a Royal Air Force 12 gépe mélyrepülésben behatolt Marisz és Atabate vidéké­nek légiterébe. TOKIO A japán parlament a li­berális demokrata párti képviselők szavazattöbbsé­gével pénteken ismét a hatvanöt éves Szatót vá­lasztotta meg miniszterel­nöknek. DJAKARTA A Celebesz szigetén fekvő Menado repülőtéren pénte­ken leszállás után néhány perccel kigyullad a Garuda indonéz légitársaság egyik repülőgépe. Huszonketten meghaltak, harmincötén túl­élték a szerencsétlenséget. dent elmondjon a világ nyilvánossága előtt De Amerikának meg kell tud­nia az igazságot. Rowers a börtönben le­ült, hogy levelet írjon a legnagyobb amerikai napi­lap szerkesztőségének. Meg­írta, hogy az apja és a fe­lesége nyilatkozatai nem felelnek meg a valóságnak. Levelét így fejezte be: „Apám helyesen értett en­gem akkor, amikor azt mondta, hogy ha mindennek vége lesz, hazautazom. Va­lóban szándékomban van hazautazni és imádkozni, hogy ne kelljen börtönben töltenem tíz évet”. Nem egészen két esztendő múltán Rowerst hivatta a börtön parancsnoka. — Készüljön, kérem. Ön holnap reggel repülőgéppel elindul hazájába. Berlinig repül, s ott egy átkelőhely­nél kicseréljük egy másik fogollyal. Rowers megszédült. A börtön parancsnoka széket tolt alá ja. — Nem örül? — kérdezte tőle, miután a váratlanul szabaduló fogoly felhajtott egy pohár vizet és vala­mennyire magához tért 5. Pável Filopovics elvitt a zeneiskolába. Talán tiltakoz­nom kellett volna, hiszen nem nagyon értek a zené­hez, különösképpen nem a zeneoktatáshoz. De a zenét szeretem és azt mondta, ez elég. Igaza volt. Nem tud­tam hányadéves tanulók szerepelnek, nem is kérdez­tem. Igazi, szép hangver­senyt rögtönöztek. Másnap délelőtt a városi tanács elnöki tanácskozó asztalát ültük körül. A be­szélgetés bevezetéseként A. A. Kirjuskina elvtársnő is­mertette a város kialakulá­sának történetét. Ha lehet­ne, most — úgy melléklet­ként — le kellene vetíte­nem azt a filmet, amelyet első este ajándékba kaptam és amely ugyanezt mutatja be. Vagy legalábbis azt az albumot kellene mellékelni, amelyet a beszélgetés em­lékére kaptam. Először talán a XV. szá­zadi Dvinia évkönyv emlí­tette, hogy ezen a vidéken valamiféle, „az állatok gyó­gyítására alkalmas” folya­dékot rejt a föld, aztán Ny. Witzen írt róla 1664-ben, te­hát háromszáz évvel ezelőtt. Később, 1724-ben Grigorij Cserepanov írt az ott talalt „égő kövekről” többek kö­zött I. Péternek is, aki azt Hollandiába küldte vizsgá­latra, de választ nem ka­pott. Jelizaveta Petrovna, Péter leánya 1745-ben en­gedélyt adott F. Produnov- nak a kőolaj feldolgozására. Tehát 1745-ben 85 évvel ko­rábban, mint bárhol Euró­pában, megkezdték a mai Uchta helyén a kőolaj fel­dolgozását. Produnov ismer­te a desztillációs eljárást, e szerint dolgozott, hét-nyolc évig. Évente átlag 4000 púd kőolajat dolgozott fel, vé-- gül is az adósok börtönében halt meg. A múlt század második felében M. K. Szidorov aranybányász próbálkozott, majd a Nagy Októberi For­radalom esztendejében egy bakui cég. Végül is Lenin személyes utasítására összegyűjtötték az addigi adatokat és meg­kezdték a feltárást. Az első teljes expedíció mégiscsak 1929-ben indult rendkívül nehéz úton körös körül ten­geren, majd a Pecsora fo­lyón délre, annak mellék­folyóin közelítve meg az olajat és sátort vertek a mai mechanikai gyár helyén. Az akkor épített három kunyhóból egyet meghagy­tak — emléknek. Ez volt a kezdet — dió­héjban. A város — tulaj­donképpen csak a második — De igen. Határtalanul — mondta Rowers, minden meggyőződés nélkül. A börtönparancsnok szét­tárta a karját. — Az, hogy mi vár ma­gára Amerikában, nem ránk tartozik. Mindenesetre sok szerencsét. Kezet nyújtott a fogoly­nak, ami természetesen még soha nem fordult elő. ★ A cserére Berlinben más­nap valóban sor került. Ro­wers nem ismerte azt a má­sik férfit, akit Nyugat- Berlin felől hoztak, s aki ugyanabban a pillanatban lépte át a határt Kelet felé, amikor őt átengedték Nyu­gatra. Később tudta csak meg, hogy a szovjet felderítő szolgálat magas­rangú tisztje. Már a máso­dik világháború idején sok bravúrt vitt véghez, a Ges­tapo hírszerző szolgálatához bejutva. Amikor Ameriká­ban elfogták, már csaknem ötven esztendős volt. Még a nevét sem tudták meg tő­le. A börtönben festett és naponta órákon át vidám dalokat énekelt. Pedig har­minc évi börtön várt rá. Rowerst, a szabad embert egy gépkocsiba ültették, amelyben rajta és a sofőrön világháború alatt született, de gyorsan növekedett —, meg kell hagyni: alig húsz éves, 50 ezer lakossal, az olajbányákon kívül olajfel­dolgozó üzeme, gázfeldolgo­zó üzeme, nyolc fakitermelő üzeme, két bútorgyára van A lakosság létszámához viszonyítva elegendő iskola van, többek között három technikum. Egyikben az olaj banyának, a másikban az oiajieldolgozó üzemnek, a harmadikban a fakiterme­léshez és a bútorgyártás­hoz képeznek szakembere­ket. Élénk a városban a sport­élet is. Ehhez egy sportház és két korszerű stadion áll rendelkezésre. És a jövő! A területhez tartozó er­dőkben a fatartalék (amit már kitermelhetnének) 100 millió köbméter. Ebbői évente 1 millió 200 ezer köbmétert termelnek ki, évente pedig 18—20 millió köbméter utána nőne. Csak- hát nincs, aki kitermelje és feldolgozza. A cementipar tartalékai szintén felmérhe- tetlenek és csak most kezdték feldolgozni. Olajat is háromszor annyit termel­hetnének, mint jelenleg. A tervek erre épülnek: a fejlődés aránya növekszik. Húsz éve, ötezer lakosa volt a városnak, húsz év alatt 50 ezerre növekedett. ★ Mesés volt az az uchtai este. Mesés, a szó valódi ér­telmében is. Csodás mesék egymásutánja, dalban, tánc­ban. A Komi Köztársasági Dal- és Táncegyüttes műso­rát láttuk a kultúrházban. Eldalolták, táncolták a kis komi nép egész történelmét, szenvedését, szabadulását, boldogulását, a tündérien szép lányok, lágy mozdula­Tito látogatásáról pénte­ken délután osztrák—jugo­szláv közös közleményt hoz­tak nyilvánosságra. A köz­lemény rámutat: a felek állást foglaltak amellett, hogy a vietnami probémát az ENSZ szellemében, az 1954-es genfi határozatok­nak megfelelően mielőbb oldják meg. „Mindkét fél megnyug­vással állapította meg — mondja a dokumentum, hogy Európában az eny­hülés jelei mutatkoznak, s ily módon új lehetőségek nyílnak a kapcsolatok meg­javítására az építő együtt­működésre az európai ál­lamok között. Tito jugoszláv államel­kívül még hárman helyez­kedtek el. Az a férfi, aki elől ült a sofőr mellett, s aki — a többiekhez hason­lóan nem mutatkozott be — minden bizonnyal a parancs­nokuk volt, mert a többiek az ő félszavait, mozdulatait lesték, egyetlen mondatot közölt csak. — Most egy szállodába megyünk, ahol kipihenheti magát és jóllakhat, de a szobát nem hagyhatja el... ★ Rowers akkor járt először Longleyben, a CIA központ­jában. A Washington mel­letti katonai repülőtérről, ahonnan a Berlinből érkező kiilöngép landolt, gépkocsi­val egyenesen odavitték. Le­ültették egy várószobában, kísérői eltűntek. Tíz perc múlva nyílt az ajtó. Egy hatvan év körüli férfi jelent meg. Nem nyújtott kezet, nem mutat­kozott be. — Jöjjön — mondta Ro- wersnek. — Az én felada­tom, hogy közöljem magá­val, miként döntöttünk a sorsáról.... A hatalmas dolgozószoba ablakából az alant folyó Potomacra lehetett látni. A férfi — Rowers elnevezte önmagában Mr. X-nek — tokkal. És milyen szelíd * lányok tánca, olyan szilaj a férfiaké. Mindez: rokoni, komi táncmotivumok. komi dallamok. Az előadás után — ami­kor megtudták magyar vol­tomat — örömmel újságol­ták: tárgyalnak egy ma­gyarországi útról. Lehet, hogy eljönnek hozzánk. Egyébként — rajtam kívül — még nem láttak élő ma­gyart. Táncainkat viszont nagyon jól ismerik, néha műsorra is tűzik. Már Uchtába érkeztem után említették, hogy a te­levízióban meginterjúvolná­nak, ha hajlandó lennék... Vállaltam. A televízió ri­portere magyarul szólt hoz­zám. De aki netán azt hin­né, hogy ő az említett ma­gyar, az téved. A riporter Moszkvában végzett egyete­met, magyar szakot. Jól be­szél magyarul. A televízió­tól az állomásra mentünk, hogy Vorkutába utazzunk. Már bent állt a vonat a* állomáson, felszállni készü­lődtünk, amikor valaki lé­lekszakadva végigszalad a peronon és a nevemet ki­áltja. Ö volt a második ma­gyar. Látott, hallott a tele­vízióban és megkért mond­jam el gyorsan, mi újság otthon? A kalauz a vonatba tessékelt bennünket, ő is felszállt és még annyi ideje maradt, hogy elmondja: a Pecsorán dolgozik. De már indult a vonat. Összeölel­keztünk, ahogy réglátott testvérek szoktak. Mozgott a vonat, amikor leugrott. Az­tán ő is, meg a többiek is. hosszan néztek utánunk. Ott ismerte meg egymást — általam — az UcMában élő két magyar, Következik: Kilenc hónap sötétség. nők ötnapos hivatalos lá­togatásának befejeztével pénteken elutazott Bécsből. A bécsi déli pályaudvaron Jonas osztrák elnök bú­csúztatta. Bécsben hivatalosan kö­zölték. hogy az osztrák rendőrség csütörtökön le­tartóztatott egy Mirko Gra- bovac nevű Nyugat-Német- országban élő horváth fia­talembert, aki töltött Pisz­tollyal és lőszerrel a bécsi Hotel Imperialist szemben várakozott. A letartóztatott fiatalember a rendőrségen elmondta, hogy miután át­szökött a határon, azért jött Bécsbe, hogy Tito elnök lá­togatása idején „valamit csináljon”. helyet mutatott a pilótának egy kényelmes karosszék­ben, de maga nem ült le, hanem fel-alá sétálva adta elő mondanivalóját. — ön ma is a CIA alkal­mazottja és a CIA törvé­nyeinek hatálya alatt áll. Amikor az a szerencsétlen eset történt, megszegte a szabályzatunkat. Ha ön jó hírszerző lenne, akkor ma nem lenne az élők sorában. Úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy árulást köve­tett el. Rowers elsápadt. Mr. X. azonban finom mosollyal folytatta. — Szerencséjére a hírszer­zés nem bibliaóra, mi nem vagyunk érzelgősek, s min­dent a racionális oldaláról közelítjük meg. Ami ebben az ügyben azt jelenti, hogy csak ártana nekünk, hogy egy emberünket, aki az oroszok kezébe került, áru­lónak bélyegeznénk és e szerint bánnánk el vele. Nem, Mr. Rowers, magára nem az árulók, hanem el­lenkezőleg, a hősök sorsa vár. Megértett engem? Rowers szótlanul ült, még arra sem volt ereje, hogy igent, vagy nemet intsen a fejével. (Folytatják) Újabb összetűzések Mao Ce-tung hívei és eilenfeiei között A k&fttkCfS'ütß’ Tito elutazott Bécsből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom