Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
Podgornij hazaérkezett Rómából A FUlöp-szigetek és a vietnami háború BONIt Willy Brandt szövetségi külügyminiszter és Manescu román külügyminiszter — jelenti a DPA — kedden Bonnban megállapodott a két ország diplomáciai kapcsolatainak felvételében. BELGRAD A jugoszláv külügyminisztérium képviselője jegyzéket nyújtott át a Kínai Népköztársaság belgrádi ügyvivőjének. A jegyzék élesért tiltakozik a pekingi jugoszláv nagykövetség előtt szervezett provokatív tüntetések és az ott lejátszódott jugoszlávellenes kilengések miatt. Ugyanakkor követeli, hogy a kínai hatóságok biztosítsák a Pekingijén tartózkodó jugoszláv állampolgárok életének és a jugoszláv nagykövetség munkájának normális feltételeit, OTTAWA Kanada kártérítést fog fizetni Jugoszláviának a károkért, amelyeket a terrorista robbantások ottawai és torontói nagykövetségének, illetve konzulátusainak okoztak — jelentette ki Leste Pearsort kanadai miniszterelnök az alsóházban. Kanada — mondotta — minden erófeszítéssel rajta lesz, hogy megállapítsa, kik a felelősek. PÁRIZS Franciaország rövidesen tellövi negyedik és ötödik mesterséges holdját a nyugat-algériai Hammaguir támaszpontról. Ez a kísérlet lesz az utolsó a nyugat-algériai rakétakilövő támaszpontról. mielőtt Franciaország átadja azt az algériai kormánynak. Djakarta (MTI) Djakartában kedden közzétették Malik külügyminiszter újabb nyilatkozatát. Malik bejelenti: a hét folyamán ismét felkeresi Su~ karnófc, hogy megtárgyalja vele az elnök politikai jövőjét. A közelmúltban Malik már nyíltan felszólította Sukarnót, hogy távözzék a politikai színtérről. London (MTI): Wilson miniszterelnök és Brown külügyminiszter kedden a késő délutáni órákban Brüsszelbe repül a Közös Diáéhoz való brit csatlakozás ehetőségeinek felderítésére indított tárgyalássorozat harmadik állomáshelyére. Róma, Párizs és Brüsszel után a következő állomás Róma (MTI): Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke kedden délben — néhány perccel 12 után — repülőgépen hazautazott Rómából. A szovjet államfőt a ciam- pinoin katonai repülőtéren Aldo Moro miniszterelnök és Amintore Fanfani külügyminiszter búcsúztatta. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke nyolcnapos olaszországi állami látogatásáról kedden visszaérkezett Moszkvába. A repülőtéren Mazurov, Pol- janszkij, Usztyinov, Kapitonov, Szolomencev és más Bécs (MTI): Josef Klaus osztrák kancellár március 14. — és 21-e között hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban —• közölték kedden Bécsben. Az osztrák kormányfőt Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Washington (MTI) Kedden délelőtt katonai tiszteletadással temették el a pénteki tragikus űrhajós szerencsétlenség három áldozatát. Virgil Grissomot, Edward Whitet és Roger Chaf- feet. Grissom és Chaffe temetésére a Washington melleti katonai temetőben, Ar~ lingtonban került sor. A két gyászszertartáson megjelent Johnson eífiök is. White koporsóját az Egyesült Államok katonai akadémiájának Bonn lesz; erre a jövő hétfőn Londonba érkező szovjet kormányfő egyhetes angliai látogatásának lezajlása Után kerül sor. Wilson és Boeynants belga kormányfő kedden este inunkavacsorán kezdte meg a brit csatlakozási szándékkal kapcsolatos problémák felmérését hivatalos személyiségek üdvözölték. Podgornij olaszországi látogatásának eredményei mindkét fél szempontjából teljes mértékben kielégítők. Az Unita „határozottan pozitívnak” minősíti Podgornij olaszországi látogatásának mérlegét. Á lap rámutat, különösen jelentős a két fél azon kötelezettségvállalása, hogy mindent elkövet az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehívása érdekében. Felesleges hangoztatni, mennyire jelentőségteljes, hogy a záróközleményben említés történt a Szibériából Triesztig építendő gázvezeték tervéről. elnökségének elnöke hívta meg az őszi ausztriai látogatása alkalmával. Klaus ismételten bejelentette, hogy a szovjet államférfiakkal folytatandó tárgyalásokon különösen fontosnak tartja az újabb eszmecserét Ausztria és a Közös Piac között tervezett szerződésekről. temetőjében, West Pointban helyezték örök nyugalomra. Itt Humphrey alélnök és Johnson elnök félesége volt jelen. Időközben a 15 főnyi vizsgálóbizottság folytatja a tragédia körülményeinek felderítését. , , A bizottság jelenleg egy 1964-ben készült szakértői jelentést tanulmányoz, amely az űrkabin oxigénfeltölté- sének veszélyeit taglalta. Öt évvel ezelőtt Philadelphiában négy űrhajósjelölt Szenvedett súlyos égési sebesüléseket egy oxigénnel töltött próbakamrában. Köhnyen lehet, hogy a bizottság olyan következtetésre jut, hogy oxigén helyett más összetételű gázzal kell feltölteni a jövőben az űrkabinokat. A New York Times kedden feltűnést keltő híradásban azt jelenti, hogy 12 perc telt el aközött, hogy az űrhajósok először észlelték á kabinban a tüzet és leadták utolsó Vészjelzésükét. A kabin ajtajának kinyitására azonban csaknem húsz percre lett volna szükség. Pekingi jelentés Megsebesítették a pekingi szovjet nagykövetség egyik munkatársát Peking (BTA) A pekingi szovjet nagykövetség épülete körül negyedik napja folynak a kínai vörösgárdisták és a „forradalmi lázadók” provokációi és garázdálkodásai. Hétfőn a vörösgárdisták bedobtak a nagykövetség területére egy vasdorongot, amely megsebesítette a nagy- követség egyik munkatársát. A nagykövetség előtt és az utcákon megállásra kényszerítik a szovjet gépkocsikat és megpróbálják bántalmazni a bennük ülő szovjet állampolgárokat. Tovább folynak a tüntetések a jugoszláv nagykövetség előtt is. A jugoszláv Vezetők elleni jelszavak mellett új jelszó jelent meg: „jugoszláv revizionisták takarodjatok Kínából.” Január 27-én közölte az anhuji tartomány „forradalmi lázadóinak” sajtóorgánuma, hogy „a forradalmi lázadó szervezetek” elfoglalták a tartományi pártbizottságot és néptanácsot, valamint Hefej tartományi központ városi bizottságát és néptanácsát. A tartomány és a város párt- és igazgatási vezetőit „ellenforradalmi revizionistáknak” minősítették, leváltották és „átnevelő” munkára küldték. Saigon (MTI) B—52-es bombázógépek hétfőn éjjel, és kedden támadást intéztek a kambodzsai határtól mindössze 8 kilométerre fekvő, illetve a Saigontól mintegy 560 kilométerre északra, a Kontum tartományban a feltételezett szabadságharcos állások éllen. Kedden hajnalban délvietnami szabadságharcosok hevés tűz alá vettek két amerikai aknakutató hajót Saigontól 37 kilométerre délkeletre. Nem sokkal később három további hajót támadtak meg. Moszkva: a Pravda keddi számában Pramonov az Egyesült Államok jelenlegi belső Wiliam J. Pomroi, az amerikai National Guardian tudósítója figyelemre méltó cikket jelentetett meg lapjában A szerző hosszú ideig élt a Fülöp-szlgeteken. A cikkből közöljük az alábbi részleteket. Az Amerikai Egyesült Államok unszolására szeptember középén á Fülőp-szí- getek csapatokat küldött Vietnamba az agresszorok megsegítésére. Ez az akció hivatott arra, hogy megteremtse azt a látszatot, mintha Ázsia országai támogatnák az USA indokínai agresszióját. Annál is inkább, mivel épp a Fülöp- szigetek elnökének washingtoni látogatásakor határozták el az októberi manilai értekezlet összehívását, melyen a többi ázsiai országot is megpróbálták bevonni az agresszióba. A Fülöp-szigetek részvétele az USA intervenciójában — mind katonailag, mind gazdaságilag — azoknak a tárgyalásoknak és egyezményeknek értelmében történik, melyek 20 évvel ez-; előtt Születtek Manila és Washington között. Ma áz Egyesült Államoknak 28 katonai támaszpontja van a szigeteken ; Markosz kormánya 1963-ban állapodott meg a támaszpontrendszer kiszélesítésében. Ezeket az állásokat és rádiólokációs állomásokat jelenleg természetesen a vietnami háború céljainak megfelelően használják. Áz amerikaiak megpróbálják úgy beállítani a dolgot, mintha a Fülöp-szigetek népe határozta volna el az USA háborújának támogatását. Pedig ez hazugság. A piszkos háború korántsem népszerű a Fülöp-szigete- ken. Mind határozottabbak a helyzetével foglalkozva többek között megállapítja: amerikai közéleti személyiségek, újságírók, sőt egyes politikusok és kormányhivatalnokok nyíltan hangoztatják: az országban egyre kevésbé hisznek a kormány szavainak őszinteségében és igazságában. Lényegében az Egyesült Államok egész agresszív politikájának mély válságáról van szó — folytatja a szerző. Az amerikai kormány jelenlegi programja csak alátámasztja ezt. Az amerikai kormány valójában beismeri, hogy nem válnak valóra reményei az 1967. évi katonai „győzelmet” illetően. tiltakozások az egyezmény ellen, amely az ország gazdaságának minden területén egyenlőséget, és beleszólási jogot biztosít az amerikaiaknak. A nép azt követeli, vizsgálják felül, vagy helyezzék hatályon kívül a támaszpontokra vonatkozó megállapodást. melyet — 99 évre kötöttek. A közvélemény megnyugtatására Washington es Markosz cselhez folyamodott: 3 hónapja bejelentették. hogy az egyezmény határidejét 25 évre rövidítik le. Ezzel a kezdetleges bu- jócska játékkal azonban nem lehet becsapni a fülöp- szigetieket. Amikor Johnson októberben a manilai konferenciára érkezett.: több mint 3000 diák és munkás vonult szálláshelye elé, követelve az egyezmény hatálytalanítását és a piszkos háború befejezését. A Választási hadjárat alatt Márkosz szintén a füíöp-SZigeti csapatok Vietnami bevetése éllért foglalt állást, Megkaparintva ä hatalmat — ÍÖO fokos fordulatot tett. Ezzel viszont lassacskán azoknak a párthívéinek a támogatáséi is elveszti, akik 1965 novemberében Választási győzelemhez segítették. A vietnami háborúba küldött csapatok az USA gazdasági segítségének feltételét jelentik. Washington 52 millió dollárt igém Markosznak azzal a feltétellel, hogy megszavaztat a kongresszussal 35 millió pesót a fülöp-szigéti csapátok Dél- Vletfiamba küldéséhez. A parlament először a „katonai mérnökök csoportjának nyújtandó pénzügyi fedezetről” beszélt, mélyet „polgári feladatok megvalósításához” igényelnek. A törvény- tervezet elkészültével egyidejűleg hatalmas tüntetések zajlottak le a kongresszus épülete előtt. A háborús kiadások egyre súlyosabb teherként nehezednek a fülöp-szlgetiek vállaira. Áz utóbbi., időben nagyszámú állami , tisztviselőt bocsátottak el .állásából „kerethiány” címén. Ilyen körülményeit között nem lehet csodálkozni özön, hogy egyre-másra alákul- hak meg a háború miatt elégedetlenkedő társadalmi és politikái szervezetek. A Csapatok Vietnamba küldése ellen szavazó szenátorok és kongresszusi tagok között minden politikai párt képviselve volt. Az ország parasztsága ugyancsak á háború ellen váh. Érthető ez, hiszen 1950-ben aktívan részt Vettek abban a fegyveres felkelésben, melyhez hasonlót most a DNFF indított Dél-Vietnam felszabadítására. Elégedetlenségüket növeli az is. hogy sokuknak a támaszpontok kiterjesztésekor elvették a földjét. Wilson Brüsszelben Klan« kancellár a Szovfetunióha utazik Kedden eltemették a tragikus sorsi amerikai űrhajósokat A vizsgálatot tovább folytatják a baleset körülményeinek felderítésére Válságban az Egyesült Államok agresszív politikája PINTÉR ISTVÁN: A kémAefuila 26, A főhadnagy látta, milyen óriási szerepet játszanak ebben az országban az amerikaiaik. Norton gyakran magyarázta neki, hogy Törökország legszilárdabb bástyája áz Egyesült Államoknak a földnek ezen a részén. — És innen csak egy ugrás a Szovjetunió! — mondta N cm-ton. — Itt meg- vriettük a lábunkat, s innen ha kell, megelőzhetjük a vörös támadást. A „vörös támadás”-t nemcsak Norton hangoztatta, hanem Khelton ezredes, a ló—10-es egység parancsnoka is. A széles látókörű, művelt ezredes bejárta az egész világot, és — legalább is Rowers így hitte — meg is ismerte. Az ezredes közvetlenségével tűnt ki, nem olyan fennhéjázó és fölényes. mint némely parancsnok, akik egyszerűen nem vetlek tudomást beosztott tisztijeikről a szolgálati érintkezésen kívül. Khelton gyakran megjelent a klubban, ahol — akárcsak Bad Wald-ban, vagy az U—2-cs kiképzés idejét! az oktató- táborban — a pilóták élete zajlott. Khelton szívesen elbeszélgetett tisztjeivel, s különösen érdekes dolgokat mesélt nekik a Szovjetunióról. Három esztendeig szolgált a moszkvai követségen, mint a légügyi attasé egyik beosztottja, s beutazta a Szovjetunió számos vidékét — A vörösök — szokta mesélni az ezredes — nem akarták, hogy lássak.., Ezért igyekeztek korlátozni a mozgásomat. Ott, ahol valami érdekesség adódott ami engem, a repülőtisztet különösen érdekelt, mindig az utamat állták. De azért én láttam. Láttam, hogy fene erősek. Ném lesz olyan könnyű vfelük elbánni, mint némelyik írógéplovag gondolja Hears télénél. „ De el kell bánnunk velük, fiúk, előbb-utóbb nem kerülhetjük ezt el. Végtére is, meg kell védenünk a magántulajdont az egyéni kezdeményezést! Khelton hallgatói ilyenkor mindig búzgón helyeseltek. Persze, valamennyiükben azt a gondolkozást plántálták kiskorúktól fogva az iskolában épp úgy, mint a rádión, televízión, újságokon keresztül, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, ott mindenki feljuthat a csúcsra — a millió dollárokig. S valamennyien erről álmodoztak. Ráadásul olyan állásuk volt amelyben megszedhették magukat, megalapozhatták jövőjüket. Ahány tiszt szolgált a 10—10-es alakulatban, mind azt tervezte, hogy leszerelés után valamilyen vállalkozásba kezd, nem dolgozik majd. hanem Csák dolgoztát. A ÍÖ—10-es alakulatnál jól fizettek, nemcsak Rowersnak volt 2500 dollár a fizetése, hanem a többiek is legalább ennyit kaptak. Ez megnyitotta előttük az amerikai paradicsom kapuját, Khelton nem rejtette véka alá azt a véleményét sem hogy a „vörösökkel való leszámolás” az Egyesült Államokra vár. —« Mi vagyunk a legnagyobb és legerősebb ország a szabad világban — folytatta fejtegetéseit. — Nézzetek körül Nyügát-Euró- pában. Ha egy kormánynak elfogyott a pénze, hová fordul? Csak ír az elnöknek, az pedig a szenátus elé viszi a dolgot. S máris útnak indul a dollár, s kihúzza azt a kormányt a pácból. Az élet fellendül, öz emberek jobban élnek, mint azelőtt, Vagy itt van Törökország. A kormány fél a vörösöktől, egyedül nem tudna nekik ellenállni. Itt vagyunk mi, s ez elég. Olyan csönd van amilyen kell. De én mondom nektek fiúk, ez csak olyan vihar előtti csend! A vihar már nincs messze. Nem lehet messze. El fogja söpörni ellenségeinket. Ez Amerika szent hivatása! A napok kényelmesen, de egyhangúan múltak. Négy esztendő alatt Rowersnek mindössze csak 15 alkalommal kellett felszállnia, ami. kor felderítő repüléseket végzett a szovjet határok mentén. Az afgán—szovjet határ fölött a pilóta rutinosan nyomogatta a megadott helyeken a különleges fényképezőgép gombját. Ott, a levegőben sem érzett nagyobb nyugtalanságot. mintha szülővárosának utcáin sétált volna. S alig várta, hogy végre bevessék arra a bizonyos nagy feladatra. Már csak azért is, hogy a támaszpont pénztárában végre felvehesse a visszatartott dollár ezreket. Khelton ezredest hiábavaló lett volna faggatni Vagy éppen sürgetni, hogy mikor kerül sor erre a bevetésre. Az ezredes úgy hallgatott, mint egy egyiptomi szfinksz. De Rowers hogyan is tudhatta volna meg, mikor kerül ő sorra? Azt sem tudta, pilótatársai közül ki járta már meg a „nagy utat”. Időnként el-eltünt ugyan egy-égy társa, hogy aztán néhány nap vagy néhány hét után ismét megjelenjen Indzsiflikiben. Hol jártak? — nem ismerhette. Rowers maga is többször járt távol — egy alkalommal Washingtonba repült, hogy onnan oktatórepülőgépet vezessen Wiesbaden be, az ott székelő amerikai légi kémkedési parancsnokságnak, máskor pedig Japánba, az ottani légitámaszpontra vezetett egy U—2-es repülő, gépet. Most már bizonyos volt benne, hogy az U—2-ők nemcsak Törökországban, hanem másutt is állomásoznak. Japánból például épp olyan jól el lehet indulni a Szovjetunió feletti kémrepülésre, mint Indzsir- likiből. S ott a japán repülőtéren is látott olyan pilótákat, akikkel annak idején együtt vett részt kiképzésen. A nevüket nem tudta, hiszen akárcsak ő, valamennyien fedőnéven szerepeltek a tanfolyamon, de anfiyi bizonyossá vált számára: ott is olyanok állomásoznak, akiknek a munkája az, hogy „kinyissák az orosz éget”. A nyílt égről a politikában ismét sok szó esett. —- Herter érti a dolgát! — magyarázta Nortoh Rowersnek, letéve a New York Tifnest, amiben a külügyminiszter beszédét olvasta. — Megint jön a „nyílt éggel!” Úgy tesz, mintha már nem nyitottuk volna ki az Oroszok egét. Én mondom neked öregem az elhök és Hefter naggyá teszik Amerikát. A szenátusban valamelyik ostoba a múltkor azt mondotta, hogy nem tudja a kormány jobbkeze, mit csinál a bal Hát ez nem így van. Ez a nyílt ég javaslat jobb fedőterv szamunkra, mint akárhány polgári igazolvány.,, Mert miképpen gón. dolkózhat az orosz? Csak úgy: ezek az amerikaiak az ő engedélyüket kérik, hogy lefényképezzék őket felülről. (Folytatjuk)
