Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

Podgornij hazaérkezett Rómából A FUlöp-szigetek és a vietnami háború BONIt Willy Brandt szövetségi külügyminiszter és Manescu román külügyminiszter — jelenti a DPA — kedden Bonnban megállapodott a két ország diplomáciai kap­csolatainak felvételében. BELGRAD A jugoszláv külügymi­nisztérium képviselője jegy­zéket nyújtott át a Kínai Népköztársaság belgrádi ügyvivőjének. A jegyzék élesért tiltakozik a pekingi jugoszláv nagykövetség előtt szervezett provokatív tüntetések és az ott leját­szódott jugoszlávellenes ki­lengések miatt. Ugyanakkor követeli, hogy a kínai ha­tóságok biztosítsák a Pe­kingijén tartózkodó jugosz­láv állampolgárok életének és a jugoszláv nagykövetség munkájának normális felté­teleit, OTTAWA Kanada kártérítést fog fizetni Jugoszláviának a károkért, amelyeket a ter­rorista robbantások otta­wai és torontói nagykövet­ségének, illetve konzulátu­sainak okoztak — jelentet­te ki Leste Pearsort kanadai miniszterelnök az alsóház­ban. Kanada — mondotta — minden erófeszítéssel rajta lesz, hogy megállapít­sa, kik a felelősek. PÁRIZS Franciaország rövidesen tellövi negyedik és ötödik mesterséges holdját a nyu­gat-algériai Hammaguir támaszpontról. Ez a kísérlet lesz az utolsó a nyugat-al­gériai rakétakilövő tá­maszpontról. mielőtt Fran­ciaország átadja azt az al­gériai kormánynak. Djakarta (MTI) Djakartában kedden köz­zétették Malik külügymi­niszter újabb nyilatkozatát. Malik bejelenti: a hét fo­lyamán ismét felkeresi Su~ karnófc, hogy megtárgyalja vele az elnök politikai jö­vőjét. A közelmúltban Ma­lik már nyíltan felszólította Sukarnót, hogy távözzék a politikai színtérről. London (MTI): Wilson miniszterelnök és Brown külügyminiszter ked­den a késő délutáni órákban Brüsszelbe repül a Közös Di­áéhoz való brit csatlakozás ehetőségeinek felderítésére indított tárgyalássorozat harmadik állomáshelyére. Róma, Párizs és Brüsszel után a következő állomás Róma (MTI): Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke kedden délben — néhány perccel 12 után — repülőgé­pen hazautazott Rómából. A szovjet államfőt a ciam- pinoin katonai repülőtéren Aldo Moro miniszterelnök és Amintore Fanfani kül­ügyminiszter búcsúztatta. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke nyolcna­pos olaszországi állami lá­togatásáról kedden visszaér­kezett Moszkvába. A repülőtéren Mazurov, Pol- janszkij, Usztyinov, Kapito­nov, Szolomencev és más Bécs (MTI): Josef Klaus osztrák kan­cellár március 14. — és 21-e között hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban —• kö­zölték kedden Bécsben. Az osztrák kormányfőt Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Washington (MTI) Kedden délelőtt katonai tiszteletadással temették el a pénteki tragikus űrhajós szerencsétlenség három áldo­zatát. Virgil Grissomot, Ed­ward Whitet és Roger Chaf- feet. Grissom és Chaffe te­metésére a Washington mel­leti katonai temetőben, Ar~ lingtonban került sor. A két gyászszertartáson megjelent Johnson eífiök is. White ko­porsóját az Egyesült Álla­mok katonai akadémiájának Bonn lesz; erre a jövő hét­főn Londonba érkező szovjet kormányfő egyhetes angliai látogatásának lezajlása Után kerül sor. Wilson és Boeynants bel­ga kormányfő kedden este inunkavacsorán kezdte meg a brit csatlakozási szándék­kal kapcsolatos problémák felmérését hivatalos személyiségek üd­vözölték. Podgornij olaszországi lá­togatásának eredményei mindkét fél szempontjából teljes mértékben kielégítők. Az Unita „határozottan pozitívnak” minősíti Pod­gornij olaszországi látoga­tásának mérlegét. Á lap rá­mutat, különösen jelentős a két fél azon kötelezettség­vállalása, hogy mindent el­követ az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó érte­kezlet összehívása érdeké­ben. Felesleges hangoztatni, mennyire jelentőségteljes, hogy a záróközleményben említés történt a Szibériá­ból Triesztig építendő gáz­vezeték tervéről. elnökségének elnöke hívta meg az őszi ausztriai látoga­tása alkalmával. Klaus is­mételten bejelentette, hogy a szovjet államférfiakkal folytatandó tárgyalásokon különösen fontosnak tartja az újabb eszmecserét Ausztria és a Közös Piac között ter­vezett szerződésekről. temetőjében, West Pointban helyezték örök nyugalomra. Itt Humphrey alélnök és Johnson elnök félesége volt jelen. Időközben a 15 főnyi vizs­gálóbizottság folytatja a tra­gédia körülményeinek felde­rítését. , , A bizottság jelenleg egy 1964-ben készült szakértői jelentést tanulmányoz, amely az űrkabin oxigénfeltölté- sének veszélyeit taglalta. Öt évvel ezelőtt Philadelp­hiában négy űrhajósjelölt Szenvedett súlyos égési se­besüléseket egy oxigénnel töltött próbakamrában. Köhnyen lehet, hogy a bi­zottság olyan következtetés­re jut, hogy oxigén helyett más összetételű gázzal kell feltölteni a jövőben az űr­kabinokat. A New York Times ked­den feltűnést keltő híradás­ban azt jelenti, hogy 12 perc telt el aközött, hogy az űr­hajósok először észlelték á kabinban a tüzet és leadták utolsó Vészjelzésükét. A ka­bin ajtajának kinyitására azonban csaknem húsz perc­re lett volna szükség. Pekingi jelentés Megsebesítették a pekin­gi szovjet nagykövetség egyik munkatársát Peking (BTA) A pekingi szovjet nagykö­vetség épülete körül negye­dik napja folynak a kínai vörösgárdisták és a „forra­dalmi lázadók” provokációi és garázdálkodásai. Hétfőn a vörösgárdisták bedobtak a nagykövetség te­rületére egy vasdorongot, amely megsebesítette a nagy- követség egyik munkatársát. A nagykövetség előtt és az utcákon megállásra kénysze­rítik a szovjet gépkocsikat és megpróbálják bántalmaz­ni a bennük ülő szovjet ál­lampolgárokat. Tovább folynak a tünteté­sek a jugoszláv nagykövet­ség előtt is. A jugoszláv Ve­zetők elleni jelszavak mel­lett új jelszó jelent meg: „jugoszláv revizionisták ta­karodjatok Kínából.” Január 27-én közölte az anhuji tartomány „forradal­mi lázadóinak” sajtóorgánu­ma, hogy „a forradalmi lá­zadó szervezetek” elfoglal­ták a tartományi pártbizott­ságot és néptanácsot, vala­mint Hefej tartományi köz­pont városi bizottságát és néptanácsát. A tartomány és a város párt- és igazgatási vezetőit „ellenforradalmi revizionis­táknak” minősítették, levál­tották és „átnevelő” munká­ra küldték. Saigon (MTI) B—52-es bombázógépek hétfőn éjjel, és kedden tá­madást intéztek a kambod­zsai határtól mindössze 8 kilométerre fekvő, illetve a Saigontól mintegy 560 kilo­méterre északra, a Kontum tartományban a feltételezett szabadságharcos állások él­len. Kedden hajnalban dél­vietnami szabadságharcosok hevés tűz alá vettek két amerikai aknakutató hajót Saigontól 37 kilométerre dél­keletre. Nem sokkal később három további hajót támad­tak meg. Moszkva: a Pravda keddi számában Pramonov az Egye­sült Államok jelenlegi belső Wiliam J. Pomroi, az amerikai National Guardian tudósítója figyelemre méltó cikket jelentetett meg lap­jában A szerző hosszú ideig élt a Fülöp-szlgeteken. A cikkből közöljük az aláb­bi részleteket. Az Amerikai Egyesült Államok unszolására szep­tember középén á Fülőp-szí- getek csapatokat küldött Vietnamba az agresszorok megsegítésére. Ez az akció hivatott arra, hogy megte­remtse azt a látszatot, mintha Ázsia országai tá­mogatnák az USA indokínai agresszióját. Annál is in­kább, mivel épp a Fülöp- szigetek elnökének washing­toni látogatásakor határoz­ták el az októberi manilai értekezlet összehívását, me­lyen a többi ázsiai országot is megpróbálták bevonni az agresszióba. A Fülöp-szigetek részvéte­le az USA intervenciójában — mind katonailag, mind gazdaságilag — azoknak a tárgyalásoknak és egyez­ményeknek értelmében tör­ténik, melyek 20 évvel ez-; előtt Születtek Manila és Wa­shington között. Ma áz Egye­sült Államoknak 28 katonai támaszpontja van a szigete­ken ; Markosz kormánya 1963-ban állapodott meg a támaszpontrendszer kiszéle­sítésében. Ezeket az álláso­kat és rádiólokációs állomá­sokat jelenleg természetesen a vietnami háború céljainak megfelelően használják. Áz amerikaiak megpró­bálják úgy beállítani a dol­got, mintha a Fülöp-szigetek népe határozta volna el az USA háborújának támogatá­sát. Pedig ez hazugság. A piszkos háború korántsem népszerű a Fülöp-szigete- ken. Mind határozottabbak a helyzetével foglalkozva töb­bek között megállapítja: amerikai közéleti személyi­ségek, újságírók, sőt egyes politikusok és kormányhiva­talnokok nyíltan hangoztat­ják: az országban egyre ke­vésbé hisznek a kormány szavainak őszinteségében és igazságában. Lényegében az Egyesült Államok egész agresszív po­litikájának mély válságáról van szó — folytatja a szer­ző. Az amerikai kormány je­lenlegi programja csak alá­támasztja ezt. Az amerikai kormány valójában beisme­ri, hogy nem válnak valóra reményei az 1967. évi kato­nai „győzelmet” illetően. tiltakozások az egyezmény ellen, amely az ország gaz­daságának minden területén egyenlőséget, és beleszólási jogot biztosít az amerikaiak­nak. A nép azt követeli, vizs­gálják felül, vagy helyezzék hatályon kívül a támaszpon­tokra vonatkozó megállapo­dást. melyet — 99 évre kö­töttek. A közvélemény meg­nyugtatására Washington es Markosz cselhez folyamo­dott: 3 hónapja bejelentet­ték. hogy az egyezmény ha­táridejét 25 évre rövidítik le. Ezzel a kezdetleges bu- jócska játékkal azonban nem lehet becsapni a fülöp- szigetieket. Amikor Johnson októberben a manilai kon­ferenciára érkezett.: több mint 3000 diák és munkás vonult szálláshelye elé, kö­vetelve az egyezmény ha­tálytalanítását és a piszkos háború befejezését. A Választási hadjárat alatt Márkosz szintén a füíöp-SZigeti csapatok Viet­nami bevetése éllért foglalt állást, Megkaparintva ä ha­talmat — ÍÖO fokos fordula­tot tett. Ezzel viszont las­sacskán azoknak a párthí­véinek a támogatáséi is el­veszti, akik 1965 novemberé­ben Választási győzelemhez segítették. A vietnami háborúba küldött csapatok az USA gazdasági segítségének felté­telét jelentik. Washington 52 millió dollárt igém Mar­kosznak azzal a feltétellel, hogy megszavaztat a kong­resszussal 35 millió pesót a fülöp-szigéti csapátok Dél- Vletfiamba küldéséhez. A parlament először a „kato­nai mérnökök csoportjának nyújtandó pénzügyi fedezet­ről” beszélt, mélyet „polgá­ri feladatok megvalósításá­hoz” igényelnek. A törvény- tervezet elkészültével egy­idejűleg hatalmas tüntetések zajlottak le a kongresszus épülete előtt. A háborús kiadások egy­re súlyosabb teherként ne­hezednek a fülöp-szlgetiek vállaira. Áz utóbbi., időben nagyszámú állami , tisztvise­lőt bocsátottak el .állásából „kerethiány” címén. Ilyen körülményeit között nem lehet csodálkozni özön, hogy egyre-másra alákul- hak meg a háború miatt elégedetlenkedő társadalmi és politikái szervezetek. A Csapatok Vietnamba küldése ellen szavazó szenátorok és kongresszusi tagok között minden politikai párt képvi­selve volt. Az ország pa­rasztsága ugyancsak á hábo­rú ellen váh. Érthető ez, hiszen 1950-ben aktívan részt Vettek abban a fegyve­res felkelésben, melyhez ha­sonlót most a DNFF indí­tott Dél-Vietnam felszaba­dítására. Elégedetlenségüket növeli az is. hogy sokuknak a támaszpontok kiterjeszté­sekor elvették a földjét. Wilson Brüsszelben Klan« kancellár a Szovfetunióha utazik Kedden eltemették a tragikus sorsi amerikai űrhajósokat A vizsgálatot tovább folytatják a baleset körülményeinek felderítésére Válságban az Egyesült Államok agresszív politikája PINTÉR ISTVÁN: A kémAefuila 26, A főhadnagy látta, mi­lyen óriási szerepet játsza­nak ebben az országban az amerikaiaik. Norton gyakran magyarázta neki, hogy Tö­rökország legszilárdabb bás­tyája áz Egyesült Államok­nak a földnek ezen a ré­szén. — És innen csak egy ugrás a Szovjetunió! — mondta N cm-ton. — Itt meg- vriettük a lábunkat, s in­nen ha kell, megelőzhetjük a vörös támadást. A „vörös támadás”-t nem­csak Norton hangoztatta, hanem Khelton ezredes, a ló—10-es egység parancs­noka is. A széles látókörű, művelt ezredes bejárta az egész világot, és — legalább is Rowers így hitte — meg is ismerte. Az ezredes köz­vetlenségével tűnt ki, nem olyan fennhéjázó és fölé­nyes. mint némely parancs­nok, akik egyszerűen nem vetlek tudomást beosztott tisztijeikről a szolgálati érint­kezésen kívül. Khelton gyakran megjelent a klub­ban, ahol — akárcsak Bad Wald-ban, vagy az U—2-cs kiképzés idejét! az oktató- táborban — a pilóták élete zajlott. Khelton szívesen el­beszélgetett tisztjeivel, s kü­lönösen érdekes dolgokat mesélt nekik a Szovjetunió­ról. Három esztendeig szol­gált a moszkvai követsé­gen, mint a légügyi attasé egyik beosztottja, s beutaz­ta a Szovjetunió számos vidékét — A vörösök — szokta mesélni az ezredes — nem akarták, hogy lássak.., Ezért igyekeztek korlátozni a mozgásomat. Ott, ahol va­lami érdekesség adódott ami engem, a repülőtisztet különösen érdekelt, mindig az utamat állták. De azért én láttam. Láttam, hogy fene erősek. Ném lesz olyan könnyű vfelük elbánni, mint némelyik írógéplovag gon­dolja Hears télénél. „ De el kell bánnunk velük, fiúk, előbb-utóbb nem kerülhet­jük ezt el. Végtére is, meg kell védenünk a magántu­lajdont az egyéni kezdemé­nyezést! Khelton hallgatói ilyenkor mindig búzgón helyeseltek. Persze, valamennyiükben azt a gondolkozást plántál­ták kiskorúktól fogva az is­kolában épp úgy, mint a rádión, televízión, újságo­kon keresztül, hogy Ame­rika a korlátlan lehetősé­gek hazája, ott mindenki feljuthat a csúcsra — a millió dollárokig. S vala­mennyien erről álmodoztak. Ráadásul olyan állásuk volt amelyben megszedhették magukat, megalapozhatták jövőjüket. Ahány tiszt szol­gált a 10—10-es alakulat­ban, mind azt tervezte, hogy leszerelés után vala­milyen vállalkozásba kezd, nem dolgozik majd. hanem Csák dolgoztát. A ÍÖ—10-es alakulatnál jól fizettek, nemcsak Rowersnak volt 2500 dollár a fizetése, ha­nem a többiek is legalább ennyit kaptak. Ez megnyi­totta előttük az amerikai paradicsom kapuját, Khelton nem rejtette vé­ka alá azt a véleményét sem hogy a „vörösökkel való leszámolás” az Egye­sült Államokra vár. —« Mi vagyunk a legna­gyobb és legerősebb ország a szabad világban — foly­tatta fejtegetéseit. — Néz­zetek körül Nyügát-Euró- pában. Ha egy kormánynak elfogyott a pénze, hová for­dul? Csak ír az elnöknek, az pedig a szenátus elé vi­szi a dolgot. S máris útnak indul a dollár, s kihúzza azt a kormányt a pácból. Az élet fellendül, öz embe­rek jobban élnek, mint az­előtt, Vagy itt van Török­ország. A kormány fél a vörösöktől, egyedül nem tudna nekik ellenállni. Itt vagyunk mi, s ez elég. Olyan csönd van amilyen kell. De én mondom nektek fiúk, ez csak olyan vihar előtti csend! A vihar már nincs messze. Nem lehet messze. El fogja söpörni el­lenségeinket. Ez Amerika szent hivatása! A napok kényelmesen, de egyhangúan múltak. Négy esztendő alatt Rowersnek mindössze csak 15 alkalom­mal kellett felszállnia, ami. kor felderítő repüléseket végzett a szovjet határok mentén. Az afgán—szovjet határ fölött a pilóta ruti­nosan nyomogatta a meg­adott helyeken a különle­ges fényképezőgép gombját. Ott, a levegőben sem ér­zett nagyobb nyugtalansá­got. mintha szülővárosának utcáin sétált volna. S alig várta, hogy végre bevessék arra a bizonyos nagy fel­adatra. Már csak azért is, hogy a támaszpont pénztá­rában végre felvehesse a visszatartott dollár ezreket. Khelton ezredest hiábava­ló lett volna faggatni Vagy éppen sürgetni, hogy mikor kerül sor erre a bevetésre. Az ezredes úgy hallgatott, mint egy egyiptomi szfinksz. De Rowers hogyan is tud­hatta volna meg, mikor ke­rül ő sorra? Azt sem tudta, pilótatársai közül ki járta már meg a „nagy utat”. Időnként el-eltünt ugyan egy-égy társa, hogy aztán néhány nap vagy néhány hét után ismét megjelen­jen Indzsiflikiben. Hol jártak? — nem ismerhette. Rowers maga is többször járt távol — egy alkalom­mal Washingtonba repült, hogy onnan oktatórepülőgé­pet vezessen Wiesbaden be, az ott székelő amerikai légi kémkedési parancsnokság­nak, máskor pedig Japánba, az ottani légitámaszpontra vezetett egy U—2-es repülő, gépet. Most már bizonyos volt benne, hogy az U—2-ők nemcsak Törökországban, hanem másutt is állomá­soznak. Japánból például épp olyan jól el lehet in­dulni a Szovjetunió feletti kémrepülésre, mint Indzsir- likiből. S ott a japán re­pülőtéren is látott olyan pi­lótákat, akikkel annak ide­jén együtt vett részt kikép­zésen. A nevüket nem tud­ta, hiszen akárcsak ő, vala­mennyien fedőnéven szere­peltek a tanfolyamon, de anfiyi bizonyossá vált számá­ra: ott is olyanok állomá­soznak, akiknek a munkája az, hogy „kinyissák az orosz éget”. A nyílt égről a politiká­ban ismét sok szó esett. —- Herter érti a dolgát! — magyarázta Nortoh Ro­wersnek, letéve a New York Tifnest, amiben a kül­ügyminiszter beszédét ol­vasta. — Megint jön a „nyílt éggel!” Úgy tesz, mintha már nem nyitot­tuk volna ki az Oroszok egét. Én mondom neked öregem az elhök és Hefter naggyá teszik Amerikát. A szenátusban valamelyik os­toba a múltkor azt mondot­ta, hogy nem tudja a kor­mány jobbkeze, mit csinál a bal Hát ez nem így van. Ez a nyílt ég javaslat jobb fedőterv szamunkra, mint akárhány polgári igazol­vány.,, Mert miképpen gón. dolkózhat az orosz? Csak úgy: ezek az amerikaiak az ő engedélyüket kérik, hogy lefényképezzék őket felül­ről. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom