Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
Egyetemek együttműködése írta: Nyikolai Lakiza docens, az Uzsgotodi Állami Egyetem rektor helyettese A piros sapkás dalárda felsorakozott Olyan hűségesen a dalhoz, mint az alapítók... Az Uzsgorodi Állami Egyetem bölcsészhallgatóinak véleménye szerint a kar életének egyik legnevezetesebb esménye az az előadássorozat volt, amelyet a múlt tanévben hallgattak „A magyar líra útja Petőfitől Adyig” címmel. A ciklus előadója Török János, a Szegedi Pedagógiai Főiskola magyar irodalmi tanszékének adjunktusa volt, aki kollégáinak meghívására, a két felsőoktatási intézmény tudományos együttműködési szerződésének keretében járt a Kárpáton túlon. A szerződést jó három esztendeje írták alá. A megállapodás diák- és tudóscsoportok kölcsönös látogatásait, valamint a szak- irodalom és felszerelés széles körű cseréjét irányozta elő. A szerződés aláírása óta Uzsgorodban üdvözölhettük Csukás Istvánt, a Szegedi Pedagógiai Főiskola igazgatóját és — többek között — Szabó László_ Polányi Imre, Kö- vesdi Pál professzorokat. Tőlünk is többen voltak a magyar kollégák vendégei. Mint az uzsgorodi egyetem magyar nyelvi tanszékének vezetője, Mihail Szi- mulik mondja, az ő számára rendkívül hasznos volt a szegedi látogatás. A magyar tudósok mindent elkövettek, hogy módja legyen sokoldalúan tanulmányozni a nyelv- és irodalomoktatás módszertanát, rendelkezésére bocsátották a szükséges anyagokat. Hasonlóképpen hasznosnak bizonyult annak a kárpáton- túli tudóscsoportnak a magyarországi látogatása, amely a magyarországi forradalmi mozgalom történetének egyes kérdéseivel, illetve az elméleti fizika és matematika különböző témaköreivel foglalkozott. Az uzsgorodi egyetem egy nyelvószesoportja Katona Lóránttal, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársával karöltve készítette elő a magyar—ukrán és az ukrán— magyar szótár nagy példányszámú kiadását. Uzs- gorodból Szegedre és Szegedről Uzsgorodba széles folyamban áramlanak a különböző kiadványok: időszaki szakfolyóiratok, bizonyos tanmenetek a kémia. a fizika, a matematika, az orosz és a magyar nyelv és irodalom köréből. Tavaly például száztíz különböző könyvet, brosúrát és folyóiratot küldtünk Szegedre. Megjelent a Szabolcs-Szatmári Szemle legújabb száma A napokban jelent meg a Szabolcs-Szatmári Szemle legújabb száma. Szabolcs- Szatmár megye gazdasági, társadalmi és kulturális folyóiratában Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb. elnökhelyettese írt bevezetőt A kongresszus után címmel. Megemlékezik a folyóirat a tarpai Esze Tamás ünnepségről, s közli dr. Köpeczi Béla egyetemi tanárnak és dr. Erdei Ferenc akadémikusnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának az ünnepségen elhangzott beszédét, valamint Hársfalvi Péter főiskolai docens dr. Esze Tamás: Tarpa és Esze Tamás című könyvéről írt kritikáját. A gazdaságpolitikai és gazdaságtörténeti részben Pallai János Kitüntetett termelőszövetkezeteinkben címmel írt ripoi-tot, Kun István a nyíregyházi cipőgyárban tett látogatásáról közöl szociográfiát. József Endre A lápgazdálkodás fejlesztésének időszerű kérdései. Simon Tibor A csa- rodai és kállósemjéni természetvédelmi terület növényvilága, Szkita József: Néhány gondolat a borzderes és a borzderes jellegű szarvasmarha keresztezéséről címmel közöl értékes adatokat. Dr. Fazekas Árpád gyermekgyógyász Az értelmi fogyatékosok helyzete Szabolcs-Szatmár megyében címmel közöl tanulmányt. A kulturális élet kérdései rovatban Péter László a mátészalkai cigányegyüttesről, Német Péter megyénk fontosabb régészeti kutatásairól, Mező András a földrajzi nevek és településtörténeti összefüggésekről, Bajkó Mátyás dr. a katedra missiójáról ír. Közli a folyóirat Györke Zoltán és Mester Attila verseit, Muraközy Ágota művészettörténész Pál Gyula művészetét mutatja be. Ismerteti a Szabolcs-Szatmári Szemle Galambos Lajos Fekete kötés című novelláskötetét (Gyarmati Béla), Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán: Emlékeim című kötetét (Németh Petem é), Hegedűs Sándor A tiszaeszlári vérvád című kötetét (Seregi István). Az illusztrációkat Pál Gyula festőművész készítette. A Nemzetközi Szemle Kapcsolataink azonban nem korlátozódnak a Tisza- parti városra. Gyümölcsöző kapcsolat alakult ki köztünk és a Magyar Tudományos Akadémia több intézete, valamint a szomszédos Szabolcs-Szatmár megyében működő Nyíregyházi Pedagógiai Főiskola kollektívája között. Csak nemrégiben írta alá a két tanintézet együttműködési szerződését Dmitrij Csepur, az uzsgorodi egyetem rektora és Kovács József, a Nyíregyházi Pedagógiai Főiskola igazgatója. Eszerint segédkönyveket és eszközöket, módszertani munkákat, tudományos kutatási terveket és anyagokat fogunk cserélni. A szerződés ezenkívül azt is előirányozza, hogy konferenciákat szervezzünk és tanintézeteinkben fogadjuk egymás gyakornokait. Azt is elhatároztuk, hogy közösen készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a szerződésben foglaltak valóra váltása ugyanolyan hasznosnak bizonyul majd számunkra és nyíregyházi barátaink számára, mint a szegedi kollégáinkkal való együttműködésünk. Negyvenhárom évvel ezelőtt néhány dalszerető munkás, Török János, Major András, Szemán József. Kanyári Mihály megalakították a nyíregyházi munkásdalkört. Füstös vendéglői szobában, iskolai termekben, vagy éppen a sóstói erdő tágas „termében” tartották a próbákat. Két év múlva egy fiatal karmester állt a társaság élére, Krecsák László. Fárasztó napi robot után másolták a kottákat, úgy „dalolták” össze a piros sapka, a kék ing árát, így már felléphettek a nyilvánosság előtt. Ez a dalszerető társaság azóta megöregedett, Gyures- kó Mihály és Haja Ferenc és mások. A karnagy, Krecsák László ma már nyugdíjas. Oláh László, aki Major András „örökös” elnök után — aki két éve halt meg — vette át az elnöki tisztet szintén az éltesebb korosztály tagja, egyik vállalatunk igazgatója, s „örökös” elnöke a kórusnak. Mi éltette, tartotta össze ezeket a munkásokat, akik fellépti díj nélkül, a maguk és a mások szórakoztatására immár a 44. éve egy családként tartoznak össze? — A fiatal munkásokat akartuk összefogni, míg nem volt meg a munkásotthon, különböző helyeken próbáltunk. Nagy szó volt ez egy mezőgazdasági városban, ahol nem volt számottevő KÉPZŐMŰVÉSZEINK VÁZLATKÖNYVE Portré Imre György rajza ipari munkásság. Május elsejéken a Hármasdombon daloltunk. Vigyázni kelleti. Egyszer betanultunk eg\ háborúellenes dalt, az volt a címe: Ne ölj. A csendőrök elvitték a kottákat... Krecsák László, az „örökös” karnagy — most is ö vezényli a munkáskórust — nem is egyszer szerepelt a „letiltottak” listáján. A dallal sok mindent ki lehetett fejezni, tudták ezt a régi rend őrzői is. A bujkálás, a nehéz helyzet ellenére a dalkör élni akart. Összeadott pénzből bejárták a környéket egészen a Hegyaljáig. Erdőbényén is adtak hangversenyt, Szegeden pedig a legszebb sikerüket érték el 1926-ban. A dalkörben szociáldemokraták, kommunisták, „ösztönös” baloldaliak találtak közös nyelvre. Ez a kórus dallal köszöntötte a Magyar Tanácsköztársaságot, sokan persze fegyvert is fogtak. Mikor Pogány népbiztos Nyíregyházára látogatott, a munkás- dalkör adott műsort, meneteltek az utcákon, buzdították dalukkal az embereket. A sötét években megszűrték a repertoárt, még a népdalok is gyanússá váltak a munkások ajkán. Eltiltás, kényszerszünet. Aztán ismét a külvárosi környék és az erdő adott menedéket a dalosoknak. A felszabadulás után, 1944 novemberben már megalakult ismét a munkás kórus, 1945-től önálló hangversenyeket adtak, járták a környéket. 48-ban az ő meghívásukra Nyíregyházán rendezték meg az országos munkás dalos találkozót, kétezer vendég ellátásáról gondoskodtak, rangos karnagyok, együttesek fordultak meg itt. — Közvetlenül a felszabadulás után még nehéz volt — emlékezik Oláh László. — Jártuk a falvakat és nemcsak daloltunk. Úgy emlékszem negyvenhétben voltunk a belegrádi iskolában, a tanító panaszkodott. hogy nincs egy táblájuk. nem tudnák tanítani, A kórus tiszteletdíjából, amit a fellépések alkalmából kaptunk — lett tábla a gyerekeknek. Másutt, Napkoron könyv- szekrényt adtunk az iskolának. Adtunk? Magunk csináltunk amit tudtunk, hisz volt köztünk minden szakmabeli. Aztán lezárult a „hősi” korszak, az egykori munkásdalkör valóságos népi együttessé fejlődött az évek során, vegyes kórus, férfi, női együttes, tánckar. színjátszócsoport sarjadt a kis társaságból, felfrissült fiatalokkal. — Akkor még kevés volt a mozi, a rádió, nem volt tv. Ahol megfordultunk vidéken, más megyékben is, mindenütt szeretettel fogadtak bennünket. Ott voltunk minden megyei rendezvényen. pártnapon, felvonuláson, barátsági esteken. ha kellett oroszul, lengyelül is énekeltünk, kibővült a repertoár. Később pedig a társadalmi ünnepségeken szerepeltünk, s ez'így van ma is. A negyvenéves jubileumkor a munkáskórus és néhány idős alapitó tag megkapta a Szocialista kultúráért kitüntetést. És tovább folytatták a munkát. A szekrényben pihennek a régi kellékek, a piros sapkák, a kék ingek, a régi kották, de a dalosok nem veszítették el kedvüket, készülnek az ötvenéves jubileumra. Gondokkal is küszködnek a régi tagok kiöregednek a fiatalok eddig kevesen mutattak érdeklődést a nagy múltú kórus iránt. Az idős karnagy Krecsák László is fárad, úgy szeretné, ha olyan fiatal kerülne a helyére, aki ugyanolyan hűséges lenne a dalhoz, az emberekhez, mint a régi alapítók. a dalkör tagjai. P. G, KÖNYVESPOLC Fodor József: ÉN It KEK NAPKÖZBEN /Szépirodalmi, 1966/ Modern, vagyis mai verset írni Berzsenyi és Kölcsey költői nyelvezetén lehetetlenség — állíthatnánk. Fodor József oly tökéllyel műve i ezt, hogy örül a szívünk: p 130-150 év előtti poétikai nyelvezet nagyobbik része a költeményben ma is életerős, élő nyelvünk igen szerves része lehet, ha nem csupán hozzáértéssel, de nagy átéléssel és igaz.; szeretettel is alkalmazzák. „Énekek napközben” című mélylélegzetü önéletrajzi ciklusa ünnepélyességével példa nélkül áll mai líránkban. A nagy és súlyos szavak ugyanakkora érzéseket és gondolatokat fejezne* ki. A méltóságteljes zengés szakadatlanul serkenti figyelmünket és rögtön észre vesszük, l.og;- a költői önéletrajz valójában sokkal több egy intim, alanyi poémánál, és nagyszabású korrajz is. A „Hellas” című szonett- koszorú kissé antikizált és már nem olyan hajlékony, mint a négyrészes önéletrajzi poéma. E sorozat szertartásos hódolat az ó görögség nagysága előtt. A záró ciklus versei a legmaibbak és ezek is művészien vallanak Fodornak az emberi méltóság melletti elkötelezettségéről. jubileumi száma Vineze Lajos kiállítása Nyíregyházán A Nemzetközi Szemle januári száma címlapján az 1957 —1967 felirattal a folyóirat megjelenésének tízéves jubileumára utal. A folyóirat vezető helyén Komócsin Zoltán cikke ad értékelést az eltelt tíz esztendő tevékenységéről. Idézzük a cikk egyik érdekes megjegyzését: „a folyóirat jó kiegészítést ad a napi- és hetilapok külpolitikai tájékoztatásához, ...segítséget a téves és ellenséges nézetek felismeréséhez.” A januári szám közli Walter Ulbrichtnak a Neues Deutschland számára adott nyilatkozatát, melyhez az aktualitást a nyugatnémet politika jobboldali irányzatának erősödése adta me|. Péter Weiss, az Auschwitz perről szóló nagysikerű színmű írója Vietnam címmel írt cikke az amerikaiak agresszív háborújáról közöl véleményt. „Mit mutatnak az amerikai választások?” Ezt a kérdést teszi fel Harry Fred- man, aki a legutóbbi képviselőválasztás tényeiből von le érdekes következtetéseket. Egy idézet a cikkből: „A Gallup közvéleménykutató intézet szerint a demokraták veresége a vietnami háborúval való széles körű elégedetlenség gyümölcse.” Egy tekintélyes szovjet gazdasági folyóirat cikke Nyugat-Európa és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatát elemzi a második világháborútól napjainkig. Egy másik tudományos cikk a mai szociológia néhány problémáját tárgyalja. A jubileumi szám más cikkek mellett aktuális eseményekkel is foglalkozik, valamint helyet adtak könyvismertetésnek is. A szokásos nemzetközi eseménynaptáron kívül tartalmazza a folyóirat a „Nemzetközi Szemle” tíz évének tárgymutatóját Vineze Lajos, a Kossuth gimnázium egykori diákja, ma immár érett mester, akinek nevét hét országban ismerik, egy tárlatra való képpel mutatkozik be szülővárosa közönségének. A tárlat vasárnap délelőtt nyílik a TIT klubban. Kévésünk utazott annyit, mint ő. Megjárta Kínát és lengyelföldet. Ausztriát és a Szovjetuniót, Romániát, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, az ódon német városokat. Itália tengerpartját, az Adria szigeteit, és az albán hegyeket, szemlélődve és írva. tollal és ecsettel. Az igazi művész minden újra mindig kiváncsi szemével figyelte a sajátos szépségű tájakat és más-más jellemű embereket, mohón rögzítve a látottakat. Utazásainak termését bemutatta a vendéglátó országokban, s amit e nagyszerű tárlatokon a vásárlók meghagytak, újakkal kiegészítve Budapesten és más városainkban is többször kiállította. Egy ilyen kis gyűjteményt küldött most Nyíregyházára, több évi munkásságának válogatott darabjait. A különféle témájú, és stílusú és technikájú alkotásoknak sajátos varázst kölcsönöz eredeti látásmódja. Fölényes valóságérzékkel veszi számba a különféle tájak és városok atmoszféráját bensőleg azonosulni tud velük, de mindig egyéniségével gazdagítva örökíti meg, költi újjá a látványt. Ez a szubjektivitás adja műveinek valósághitelét. Vineze Lajos modern művész a szó igazi értelmében: szemlélete korszerű. a megformálás módját alárendeli az ihlető élménynek. A Hoangho és a Jangce partját, a kínai sík- sák görcsös ágú fáit, a hegyek párába vesző szikláit a kínai ecsetrajzok modorában rögzíti, s ebben nemcsak a helyi művészet stílusa volt ösztönzője, hanem elsősorban a természeti motívumok karaktere, amelyeknek ábrázolása éppen Ilyen formanyelvet igényeit. A portrékat, ipari tájakat realista módon örökíti meg. a városi utcák forgatagát impresszionista frissességgel, szinte filmszerűen éreztetve a modern élei lüktető ütemét. De nem idegen tőle az őszinte, bensőséges romantika sem, ha régi városok, például Gdanks. Krakkó Erfurt, vagy az adriai tengerpart műemlékeinek költői fény-árnyékos zugait veszi ecsetjére. Élményeiről könyvekbe: is beszámol Amint ő mondja: szavakba foglalja, amit az ecsettel nem tud elmondani. Évekkel ezelőtt nagy sikert aratott kínai útirajza, Lengyelország és Jugoszlávia életéről írott müvei nyomdai előkészítés alatt állnak. Az élvezetes stílusú szépirodalmi erényekben gazdag kötetek szövegét a művész életteljes rajzai és színes képei szemléltetik. A sokoldalú művész előkelő helyet biztosított magának európai rangú könyv- művészetünkben is. Több tucatnyi könyvet illusztrált, s e műfajban is tanújelét adta fáradhatatlan kereső- kutató ösztönének. Az igazi grand artra törés vő mesterek közül való: az esztétikai minőséget tartja egvedüli mércének. Erről tesz vallomást nyíregyházi tárlatával is. melynek minden egyes alkotását mélységes embersée hatja ban pedig modern korunk át. színeikben és formáik* sajátos szépsége színé n.ve nyilatkozik meg. egy kiváló művész egyéni tolmácsoláséArtner Tivadtw
