Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
Fazekas Jánost V isszaemlékezés a Szamuely-testvézek ellen Nyízegyházán elkövetett merényletre A paszabi szőttes meghódítja a világot Balázs Mihályné népművész (Foto: Hammel) AZ 1918-AS októberi őszirózsás forradalom nem hozta meg azt a reményt, amit mind a munkások, mind a parasztság várt. A régi rend reakciósai csak a személyeket cserélték fel, de a hatalom földbirtokosai továbbra is ők maradtak. Hiszen továbbra is kezükben maradt a tőkének minden forrása és ezzel éltek is a dolgozó munkások és parasztok kizsákmányolásában. A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT nyíregyházi szervezetének tagsága rohamosan növekedett. A párt kapuit kinyitották, szélesre tárták mindenki előtt. így a birtokos osztály exponensei kapva az alkalmon, tömegesen tódultak a szociáldemokrata pártba. Mi régi párttagok, kifejeztük, hogy nem helyeseljük a pártvezetőség munkáját és megteszünk mindent a marxista alapon való működésért Sajnos ez egyelőre nem sikerült. így többen a Szamuely testvérek politikájához csatlakoztunk, akik már tagjai voltak a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Először csak Szamuely Zoltán és Szamuely György elvtársakkal találkoztunk és beszélgettünk a Szovjetunióban történt eseményekről. 1918 december hónapban csatlakozott hozzánk a Szovjetunióból hazatért Szamuely László is, aki elmondotta nekünk a szovjetunióbeli harcokat az intervenciós csapatok ellen. Magával hozott több röpira- tot és több agitációs nyomtatványt Ekkor egyeztünk meg abban, hogy megalakítjuk a Kommunisták Magyarországi Pártjának nyíregyházi sejtjét Az alakuló ülésen részt vettek a Sza- muely-testvérek, László, Zoltán és György, a nyomdászok részéről Szász József, Ripper Rezső, Nagy István, Sztankovjánszki Lajos, Szed- leczki Sándor és én. Ezt az értekezletet a Rákóczi úti Brisztol Szálloda 12. számú szobájában tartottuk meg. Legfőbb teendőnk volt, hogy a Nyíregyházán állomásozó tüzérekhez menjünk agitációs útra. Agitációnk jó talajra talált, mert 28 katona csatlakozott hozzánk. Egyik ilyen sejtülésünkön kértük a Szamuely-testvére- ket, hogy hívják meg Nyíregyházára Tibort és tartson egy nyilvános előadást a városi színházban. A kérés teljesült és az előadást 1919. január 5-re tűztük ki. Az előadás engedélyezését Szamuely László kérte a rendőrségen; amit meg is kaptunk. 191« JANUÁR 5-e előtt két nappal már megjelent a plakát, arpi meghívta a nyíregyházi dolgozókat az előadásra. Ezt a plakátot egy nyomda sem akarta megcsinálni, de mi nyomdászok titokban mégis megcsináltuk. A plakát először jelent meg Nyíregyházán piros nyomással. A meghirdetett előadás időpontjára és helyére valósággal hömpölygőit a dolgozók áradata. Mi féltettük Szamuely Tibort és megkértük katona elvtársainkat, hogy az előadásra oldalfegyverrel jelenjenek meg. Ez meg is történt. A tüzér elvtársak körülvették azokat a helyeket, ahonnan Szamuely Tibor előadását zavarhatták volna, vagy a testi épségét veszélyeztethették volna. Az előadást mint elnök én nyitottam meg. Ezután Szamuely Tibor elvtárs lépett a pódiumra. Ismertette a Szovjetunióban levő állapotokat, hogy az intervenciós harcok még mindig tartanak, de erősödik a bolsevik párt. Nekünk is erősödnünk kell és a sejtet párttá kell alakítani. Szamuely Tibor ezután elutazott. Már akkor szélesebb körben is beszélték, hogy a Sza- muelyek ellen merényletet fognak elkövetni. Mi óva intettük őket, hogy ne menje- jenek olyan helyekre, szabad térre, ahol a merényletet végrehajthatják. A merénylet estéjén találkoztam velük a Kossuth utca és Dob utca sarkán. Elkísértem őket a Búza tér sarkáig és amikor indultam visszafelé, akkor dördültek el a fegyverek rájuk. 1919 JANUÁR 6-ÁN este fél 8 órakor, amikor a Szamuely-testvérek: László, Zoltán és György a Búza téri lakásuk elé értek, ekkor a Búza téri mázsaháztól revolverlövések hangzottak el és a golyók Szamuely Györgyöt és Szamuely Zoltánt sebesítették meg és Szamuely László sértetlen maradt. Ö segítségért kiáltozott. A mentők rövid idő alatt megérkeztek és bár ekkor már az egész teret ellepték az emberek köztük a nemzetőrség tisztjei és a helyben állomásozó huszárezred tisztjei, akik minden lehetőséget kihasználni igyekeztek, hogy a mentést akadályozzák, ez nem sikerült nekik. A mentők a sebesülteket a nyíregyházi Erzsébet kórházba szállították. Még aznap este több elvtárssal mentünk érdeklődni a kórházba hogylétük felől, de sajnos, nem engedtek be bennünket Másnap megtudtuk, hogy a merénylők a nemzetőrségi önkéntesek két tagja, Prok Gyula és Szabó Gyula négy revolverlövéssel ejtettek súlyos sebeket a Szamuely-testvéreken. A tragikus esemény színhelyén rögtön megjelent a rendőrség 25 embere és 10 nemzetőr, akik letartóztatták Szamuely Lászlót, Winter főhadnagy katonai ügyész elfogató parancsára, aki éjjel két önkéntessel átkísértette a nyíregyházi fogházba. Winter főhadnagy alaptalan vádakkal már a merénylet napján délelőtt kiadta az elfogató parancsot, de a végrehajtást csak a merénylet után foganatosították. Úgy gondolták, hogy hátha sikerül a Szamuely- testvéreket eltenni láb alól és akkor nem lesz szükség a letartóztatásra. Ez a tervük azonban a gyilkosoknak nem sikerült. A MERÉNYLETET MEGELŐZŐ napon január 5-én este 8 és fél 9 óra között a belügyminiszter telefonon felhívta Nyíregyháza város polgármesterét és azt az utasítást adta Szilárd államtitkár által, hogy „Szamuely Tibort okvetlenül tegyék árA második világháború barbarizmusa az élet különleges kálváriáját járatra Száva János — Iván And- rejevics Száviccsal. Olvasóink lapunk múlt év október 9, október 19. és december 22-i számában olvastak e megpróbáltatásokkal teli emberi sors eddigi alakulásáról. Most a testvérekkel és a szülőfölddel való találkozásról számolunk be. A Hazafias Népfront Sza- bolcs-Szatmár megyei Bizottsága a megyei pártbizottsággal egyetértésben elősegítette, hogy Száva János, felesége és e sorok írója az új évet Ukrajnában, Száva-Szávics szülőföldjén, szerettei körében tölthették. ☆ így indultunk útnak Nyíregyházáról 1966. december 28-án a Budapest— Moszkva nemzetközi gyorsvonattal. A robogó vonat zakatolása sem tudja lecsillapítani az időközben többször is orvosi kezelésre szoruló Száva Jánost és feleségét, Csomós Júliát. Az idegcsillapítónak nincs hatása. Most még a téli hatalmatlanná.” A meglepetéstől a polgármester, aki nem akart hinni fülének, még megkérdezte: „Tehát elrendeli miniszter úr Szamuely Tibor letartóztatását?” A válasz a következő volt: „Értsen meg polgármester úr bennünket, a miniszter úr azt kívánja, hogy Szamuely Tibor ártalmatlanná tétessék és helyezzen bennünket megmásíthatatlan tények elé.” A polgármester azonnal közölte a parancsoló rendelkezést az ott tartózkodó Kiss Sándor rendőrfőkapitánnyal. De a rendelkezést nem tudták foganatosítani, mivel Szamuely Tibor már nem tartózkodott Nyíregyházán. De a nyíregyházi katonai ügyészség értesítése alapján Budapesten letartóztatták 1919 január 16-án gyilkosság vádjával. A kommunisták közbelépésére kénytelenek voltak Szamuely Tibort a vád alaptalansága miatt Budapesten szabadlábra engedni, ugyanígy Szamuely Lászlót és Zoltánt is az alaptalan vád miatt Nyíregyházán szabadlábra helyezték. Az eseményről a Budapesten megjelenő „Vörös Újság”. 1919. január 25-i számában a következőket írta: „A legsötétebb ellenforradalom pestise tekint felénk abból a képből, amelyet most már hiteles tudósítások alapján írhatunk a nyíregyházi eseményekről. Amik itt történtek, arra nincs kifejezés a magyar nyelvben. A magyar nép kormánya felelős ezekért a szörnyűségekért, de főképpen felelős a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és annak vezetősége. Ezt a felelősséget viselnie kell immár az egész világ munkássága előtt, amely elé ezt az eseményt eljuttatni rövidesen módunkban lesz.” A MERÉNYLET UTÁN megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának nyíregyházi szervezete, amelynek megválasztott vezetősége : Mussong Károly, Fazekas János, Körösi Jenő, dr. Zsoldos Péter és a sebesüléséből felépült Szamuely György voltak. E kis csoport munkája következtében egyre forradalmibb magatartást tanúsított a szociáldemokrata párt is. Ezek az események mély és eltörölhetetlen nyomokat hagytak mind a dolgozók, mind a föld nélküli parasztság lelkében. Szamuely emlékét nem tudta soha semmi elhomályosítani. vas táj szépségei sem vonzanak. Ünnepélyes méltósággal gördül be a vonat a Kijevi pályaudvarra. Az izgalomtól elsápadt Száva János remegő léptekkel indul lefelé a kocsiból. Vajon felismerik-e a testvérek egymást? Alig hagyja el lába az utolsó lépcsőt, egy tagbaszakadt férfi ölelő karjai nyúlnak felé. Nem kellett itt bemutatás. Nincs itt szükség tolmácsra. A filmfelvevőgépek pergése hallik csupán a hatalmas fényáradatban. A körénk csoportosuló és forgalmat elállító tömeg is hangtalanul szemléli az egymás öleléséből kibontakozni nem tudó testvérek néma zokogását. Az ünnepélyes fogadtatás után beszélgetnek. Vlagyimir Andrejevies mondja: — Csakhogy eljött végre ez a soha nem hitt, mégis várt pillanat is. Huszonöt év után. Apám mindig hitte, hogy Ványusa él. E tudatban halt meg. — Vologyka, az otthoniak? — Várnak nagyon. Kijevben a grandiózus Paszab főutcáján áll egy ház. Külsőre olyan mint a többi, ami mégis megkülönbözteti egy tábla: Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A ház ajtaja szövőszékekre nyílik. A sarokból kör alakú zöld csempés, szegedi cserépkályha ontja a meleget, s hét szövőszék ritmu- sos zaja tölti meg a termet. A szövőszékeknél egy kivételével asszonyok ülnek. Az egy kivétel Czomba Pál, népművész. A férfi 41 éves. Ujjai fürgén mozognak, s ahogy a vetélő jár, nyomában szép minták rajzolódnak a szőttesbe. Hogy kerül egy férfi az asszonyok közé? — Ó, már iskolás korom óta köztük vagyok. Amikor még kisfiú voltam, akkor álltam először a szövőszék mellé, deszkaállítónak. Aztán megtetszett ez a munka, megszerettem. A nővéremtől és Túri Margitkától tanultam a szövést Közben népművész lettem, munkáimmal kiállításokon vettem részt, vagy tíz díjat nyertem. Több mint száz mintát szőttem már. Tulipánokat, bazsarózsát, szegfűt rákot, kagylót és mind annyira tetszik, hogy azt sem tudom megmondani, melyik a kedvencem. Egy másik szövőszéknél fekete hajú fiatalasszony ÜL Túri Ilona, a művészeti vezető hívja fel rá a figyelmet. <3 is népművész. Balázs Mihályné, Sánta Veronika előtt a látottaktól teljesen eltérő, fekete a pamut és érdekes a piros minta. — Ennek még neve sincs. Színházi stólát készítek. A mintát a nyáron gyűjtöttem, Tiszakanyárban jártam legutóbb, házakhoz mentem be, idős asszonyoknak sok szép mintájuk van. Nyáron, amikor jó idő van sok vasárnap indulok útra mintagyűjtésre a környező községekbe. Egy- egy ilyen utam alkalmával öt-hat mintát is gyűjtök. Balázs Mihályné 13 éve ül a szövőszéknél, azóta ő is több kiállításon vett részt, ötször nyert díjat. Egy-egy szövőszék mellett csak keveset időzünk, mert Túri Ilona mindent szeretne megmutatni. Az úgynevezett hagyományos teremből egy új tágasabb részbe visz, ahol már 24 szövőszék sorakozik egymás mellett. Ezt az épületszárnyat tavaly építették. A közel kétszázezer forintos beruházás lehetővé tette, hogy most már 45 asz- szonynak legyen állandó munkahelye a szövőszék mellett. A paszabi szőttest persze többen készítik, mert Dnyeper Szállóban lakunk. Innen indulunk reggel Lídia Jakovlevna társaságában városnézésre. A történelmi nevezetességek után a Babij Járt — a németek által üzemeltetett halálgyárat — is megtekintjük. A késő esti órákban indulunk Kijevből ismét hálókocsival. Polonnoe a célállomás. Itt két Moszkvics várakozik ránk és így jutunk el Ponyiszkára, Vlagyimir Andrejevies otthonába. Éjfél elmúlt, de a szobák tele vannak ismerősökkel, szomszédokkal. Másnap korán indulunk Kasperovkába, a szülőfaluba. Utunk Baránovkán visz keresztül. Itt lakik Száva János keresztanyja édesanyjának egyetlen élő testvére, Todoszka Gyemidov- na. — Drága gyermekem, csakhogy élsz. csakhogy megláthattalak. Most már nyugodtabban halok meg suttogja alig hallhatóan a töpörödött idős nénike. Száva János szeme az út két oldalát figyeli, hisz itt már minden bokornak ismerősnek kellene lenni. De ezek kiestek emlékezetéből. a faluban házaknál 28 bedolgozó is sző. Az új teremben Gönczi Gyuláné munkája mellett időzünk hosszan. — Mintadarabot készítek. A fonal csau színű, s a minta fehérben, sötétzöldben váltakozik. Én még csak hat éve csinálom rendszeresen, de annyira szeretem ezt a munkát, hogy nem cserélném fel senkivel, semmiért. Gönczi Gyuláné szövőszékénél a régi idők emlékének egy kis szikrája is pattan. Rádai Gyuláné áll meg és kérdi: — Ugye szép? — nem ad időt a válaszra folytatja. —- 1938 óta csináljuk már ezt a faluban. Túri Margitka kezdeményezte, én akkor végeztem az iskolát és először deszkaállító voltam Sosem felejtem el a pattogó szavakat; állíts, düts, állíts, düst. Jaj de szívesen csináltuk, mert megszabadultunk attól, hogy herceg Odeschalcmi birtokán robotoljunk. Ahogy ott a pallér beszélt. Az volt a vágyunk, hogy kitörjünk a szolgaság— Nagy öröm számomra, hogy él édesanyám testvére. Tőle megtudtuk, hogy ők ketten nagyon hasonlítottak egymáshoz. Tizenegy hónapos voltam, amikor édesanyám meghalt. Nem ismerhettem, de ilyennek őrzöm meg. mint keresztanyám. A szülőfalu egy kanyar után feltűnik. Két kilométerre a falu szélétől, a szülői háztól a kocsik megállnak. Az utolsó bizonyítás következik: Száva Jánosnak egyedül kell megtalálni a szülői házat. Körös-körül végtelen téli ukrán táj. Ragyogóan süt a nap. mintha ő is örülne Vanyusa hazatérésének. A nap sugarai megtörnek a hó vakító fehérségén. A faluszéli házak, a nyírfák, köztük a Szávics család háza — hivogatóan várnak ránk. Ropog a hó a talpunk alatt. — Itt a patakocska partján régen gyalogösvény vezetett. Ott a mi házunk' Nem tévedek! Hangjában nincs sémit; bizonytalanság. Bátyja szeme csillogásából látom hogy amit Vanyusa mond, az mindent bebizonyított' A kis utcában minden ház előtt emberek, ök is tudják, hogy Ványkának magának kell hazatalálnia. ból. Előbb egy istállóban szőttünk, de mindegy volt, magunknak dolgoztunk. A paszabi szőttest napjainkban már ismerik Kanadában, Ghánában, Svájcban, Lengyelországban és szerte a világon. De nemcsak ez 8 jó. Talán jobb, hogy közel száz asszonynak ad munkát, s ezek az asszonyok havonta együttesen közel 100 ezer forintot keresnek. És persze annak a tájnak népművészeti hagyományai sem kallódnak el, újabb és újabb művelői akadnak. Balázs Mihályné például egymaga 15 fiatalt tanított meg szőni, a szövőszékkel bánni. Nagy Katalin, Tolnai Márta ketten a tanítványok közül azt vallják, álmodni sem mertek szebb és jobb munkát maguknak. Paszab főutcáján egyszerű külsejű házban készül a híres paszabi szőttes. Rangot kapott és megújultan rangot kap a népművészet a hajdan szomorú sorsú emberek kezemunkája nyomán. Seres Ernő A szemekben az öröm könnyei csillognak. Egyre közeledünk az apai házhoz. Száva Jánost itt már felesége karolja. Még két ház, még egy... Telkük szélénél megáll: — Ez a mi csűrünk. A ház és a csűr között van a bejárat. Indulnánk az udvarra, de ekkorra a házból is elindulnak kifelé a leány testvérek: Raja. Nagyezsda, Zsenya és Anna férjeikkel, gyerekeikkel. Ukrán nemzeti szokás szerint kezükben kenyérrel, sóval és az ezt övező hímzett kendővel búzahintéssel fogadják a huszonöt ev után hazaérkező Száva Jánost — Iván Andrejevies Szávicsot. ☆ A háború vérzivatara szétszakította ezt az ukrán családot, hisz Jelena And- rejevna egy tontos partizán- ievékenység végrehajtása közben hősi halált halt. Vaszilisszát pedig Németországba hurcolták munkára. A háború barbarizmusa Iván Andrejevies Szávicsot js a krematóriumok gázkamráiba akarta juttatni Az emberi humanizmul megmentette és most visz» szavezette szerető testvére« körébe. Sigér Insr« Száva János hazatalált
