Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-14 / 12. szám
Kapcsolatok helyett — érdekeltség „Mi, volt cselédek46 Bizonyított az igazgató — A hadak útja... Nem volt hiábavaló Meghökkentő ügyben folytattak le fegyelmi eljárást az egyik nagyvállalat anyag- és áruforgalmi főosztályának csoportvezetője ellen. Az ügyeskedő tisztviselő a kooperációs szállítást sürgető társvállalat vezetőjét nyíltan felszólította, hogy: ezer forint „különjutalom” esetén két nap alatt nyélbeüti a szállítást. Ha nem, hát nem, akkor marad a következő negyedévre visszaigazolt határidő. Az igazgató szobájában — a telefonhan- gosító segítségével — a történetesen ott lévő iparigazgató is végighallgatta a beszélgetést, s így lett, — lehetett —, fegyelmi az ügyből. Az eset durva példája annak, mi minden rejlett, s rejlik még napjainkban is a vállalatok közötti kooperáció, a sokrétű termelési kapcsolatok mélyén. A legális céljutalmaktól az illegális „kenési”, a baráti kapcsolatok felhasználásától a jó ismerősök igénybe vételéig, sokféle útja, módja volt annak, hogy amit nem sikerült egyenes úton elérni, ahhoz a sok-sok kiskapun át jussanak el vállalataink. Az esetek többségében nem játszottak közre az említetthez hasonló önös érdekek, egyik oldalon is, a másikon is, a vállalati érdek — s most ne vitassuk, hogy vélt, vagy jogos érdek — képviselete vezette az egyezkedőket, a ri- mánkodókat, könyörgőket, nem egyszer alázatosan ki- lincselőket: csak éppen ezer féle ilyen meg amolyan megkötöttség gátolta, hogy a célszerűség, tehát a hasznosság jusson első helyre. A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer merevsége, az anyag- és termelőberendezés hatósági elosztása és bonyolult volta, a vállalatok érdektelensége kooperációs A január elején beköszöntött kemény tél egyáltalán nem kedvező az építőipari munkásoknak. A korábbi években ilyenkor 800—900 embert küldtek fagyszabadságra. Az idén azonban bebizonyosodott, hogy jó szervezéssel, egy kis előrelátással lényegesen csökkenthető a fagyszabad- ságosok száma. Természetesen mindez egyben azt is jelenti, hogy a tervezett feladatokat valóban a vállalt határidőre tudják teljesíteni. Kétezer építő dolgozik Megyénk nagyobb építkezéseit sikerült időben té- liesíteni. Ezzel magyarázható, hogy 340 ember ment csak fagyszabadságra, a különböző munkahelyeken 1960-an dolgoznak. Ez a szám magasabb, mint eddig bármelyik évben volt. Szépen halad a munka a Tanárképző Főiskola építkezéseinél. A helyiségek egy részét sikerült rákapcsolni a végleges fűtőberendezésre, ahol pedig erre nem volt lehetőség, ott provizórikus kazánnal oldották meg a téliesítést. A legtöbb lakásépítkezésnél sem szünetel a munka. A Vécsey utcai oldalon már a belső falazásokat végzik, szintén megfelelő körülmények között. Rajtuk nem múlik Sürget a határidő a nyíregyházi kórház építkezésénél is. A brigádok nagy kötelezettségeik tételes teljesítésében külön külön is elég ahhoz, hogy két vagy több állami vállalat kapcsolatait a személyes „nexusok”, az esetlegesség, a véletlenek szintjére szűkítse, s kerülő utakra kényszerítse azokat, akik különben nagyon is törvénytisztelő emberek. A szállítási szerződések új rendszere, mely a múlt évben lépett érvénybe, kibogozhatóbbá tette a vállalatok közötti kapcsolatok kusza szálait, de a végső megoldást, a kapcsolatok helyett — az érdekeltség elvének következetes alkalmazását a népgazdaság új irányítási rendszere hozza meg. A termelési technológiák gyors változása, az új gyártmányok kidolgozásának és piacra kerülésének mind rö- videbb ideje világméretekben hihetetlenül szerteágazóvá tette a kooperációt, sőt igen sok esetben már az alapkutatásoknál, de még inkább az üzemi kísérletek, próbagyártások szintjén is megteremtette azt. A kooperáció sorsát, a vállalatok közötti kapcsolatok szűkítését vagy bővítését lényegében egyetlen alapvető tényező határozza meg: érdemes-e, kifizetődő-e? Éppen ennek, az anyagi és erkölcsi érdekeltségnek hiányát igyekeztek így vagy úgy, személyi kapcsolatokkal, ismerősök bevonásával, különböző címeken kifizetett baksisokkal ellensúlyozni vállalataink, de — nem sok sikerrel! Nemhogy a különleges igényeket, hanem még a valós termelési költségeket sem tükröző árak eleve alapvető akadályai voltak annak, hogy a kooperáció — kisebb vagy nagyobb mértékben — üzlet legyen. A vállalati önállóság hiánya még csak megtoldotta ezt, s betetőzte, hogy — a kijehőmennyiséget sugárzó gépparkkal rendelkeznek, melyek védelme alatt zavartalanul rakhatják a csempéket, mozaiklapokat. Megyénk egyik legnagyobb beruházása a Nyíregyházi Gumigyár bővítése. Itt a munka még olyan stádiumban van, amelyben kevés lehetőség nyílt a téliesítés- re. Ennek ellenére az építők derekasan helytállnak. Mint ismeretes, villamosítják a Nyíregyháza—Záhony közötti vasútvonalat. A felsővezetékekhez szükséges 25 ezer volt feszültséget — Tokajtól egészen Kisváráéig — a Nyíregyházán létesítendő villamos alállomás biztosítja. Az épületet március közepéig át kell adni, mert utána érkeznek a szerelők, akik helyére teszik a villamos berendezéseket. Talán itt folyik a legfeszí tettebb munka az egész megyében. Az építők — dacolva a mostoha időjárással — mindenképpen tartani akarják a kitűzött határidőt, hiszen ezen is múlik hogy időben megindulhasson a forgalom. Nem gát a fagy A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár új beruházásairól Szinte senkit sem kellett fagyszabadságra küldeni. Mintegy száz ember dolgozik a kivitelezésen. A fehérgyarmati téglagyárnál, tekintve, hogy a munka még a kezdetén van, alig lehetett téliesíteni. Azonban a műszaki szakemberek megtalálták a löléses rendszer miatt — az elégedetlen, az állandóan reklamáló partner máshoz nem mehetett, a gyártó vállalatnak pedig teljesen közömbös volt, hogy pontosnak, megbízhatónak tartják-e, vagy sem. Az új gazdasági mechanizmus törvényes kereteket teremt arra, hogy a vállalatok kölcsönös érdekeik alapján alakítsák ki egymáshoz fűződő kapcsolataikat, s az csak természetes, hogy itt szerepet játszanak a személyes viszonyok is. Ez utóbbiak azonban nem a nexus, az összeköttetés, vagy éppen a „kenés” szintjén jelentkeznek, hanem — összhangban az általános elvekkel — egy-egy termelői kollektíva érdekeinek képviseletében. Az üzemi önállóság, a társadalmi hasznosságot és szükségleteket időben jelző rugalmas árrendszer, a vállalatok érdekeltsége a nyereség növelésében, a termelői kapacitások kihasználásának fontossága a termékek minőségére, illetve határidőre történő szállításukra vonatkozó megbizhatóság előtérbe kerülése egyenkint is nyomós indokok ahhoz, hogy a kooperáció „erővonalai” a mainál egyenesebbek, áttekinthetőbbek, tehát hamarabb a célhoz vezetők legyenek. A vállalatoknak meg. kell tanulni ok — kell, mert érdekeltségi kényszerük viszi rá őket —, hogy rövidebb és hosszabb távon egyaránt számoljanak. Ahogy a vállalatok belső életében — s ez a könnyebb — ki kell alakítani a termelés és gazdálkodás szoros egységét, úgy kell megteremteni ugyanezt a vállalatok közötti kapcsolatokban. A vállalatok közötti, jól felfogott érdekeltségükön alapuló kapcsolatokban! (M — s) módját, hogy ne kelljen kényszerszünetet tartani. Végzik a különféle elemek előregyártását, és helyenként a beemeléseket. Ezt a legkeményebb hideg sem gátolhatja. Ugyancsak nem tétlenkednek a vásárosnaményi ládagyár bővítésénél, a kórház építkezésénél sem. A jó szervezés eredménye, hogy ahol nem tudták megoldani a téliesítést, ott olyan munkát végeznek melyet nem befolyásolhat az időjárás, s melynek eredményét a későbbiek során érzik majd igazán. — Hadak útját kellett megjárnia az embernek, míg cseléd lehetett. Értették a módját, líogyan kell az éhezőket robotra szoktatni — mondja az igazgató. A Püspökladányhoz tizenöt kilométerre fekvő Hosz- szúháton, a vallásalapítványi bérgazdaságban ismerkedett meg a keserves élettel tízéves korában Palásti János. Az igazgatói irodában beszélgetünk. Ott ül a diófából faragott íróasztal mögött. I * Először földműves-napszámos volt. Csak napokra kap munkát. Szemlélik, mustrálják, bírja-e? Utána hónapos. — Ennek már örültem, mert idényre alkalmaztak. Hónapos csak az lehetett, aki fizikai erővel bírta a napi 16—18 órai robotot. Nagy próba volt. Sajtolta az erőt. De az éhség nagy úr... Egyik alkalomkor kéri az intézőt, hogy orvost hívjanak beteg anyjához Bihar- nagy bajomból. — Dögöljön meg. — összeakaszkodtunk. Megvertem. Tirhulnom kellett a gazdaságból. Tarisznyát akaszt, vándorbotot fog. Évekig kram- pácsol a vasúti töltéseken. Órabére 18 fillér... Behívják katonának. 1944-ben megszökik. Jelentkezik a demokratikus hadseregbe. A Debrecenben megalakuló ideiglenes kormánynál áll őrséget. Itt kezd számára tágulni a világ. Mint leszerelt demokratikus katona öt és fél hold földet kap. Felajánlja az alakuló állami gazdaságnak és dolgozója lesz. — Párttitkárnak választottak, s e pillanattól örökre eljegyeztem magam a mozgalommal. Elvégzi a Mezőgazdasági Akadémiát 1952-ben és Szabolcsba küldik. \ * Rossz aktatáska, benne egy váltás fehérnemű. Szívében bizakodás és kétségek. így érkezik Apagyra. A megye leggyengébb állami gazdaságaként emlegetik, ötmillió volt a deficit Kikhez is fordulna, há nem az „övéihez”, az egykori cselédekhez. Befogadták. Értették mit akar és segítették. ■— Sok álszakember bújt meg akkoriban a gazdaságban. Ezektől meg kellett szabadulni. Nem volt köny- nyű. És helyükbe olyanokat tenni, akik értenek a gazdálkodáshoz. • Cselédekből nevelt bn- gádvezetőket, agranómuso- kat. Éjszakákba nyúló vitákon magyarázta, hogy tanulni kell. — Itt vannak mind körű lőttem. Kovács Bertalan cseléd volt, most szakiskolái végzett kertész. Mester János hasonlóan. De elvégezte az akadémiát, s irányításával tavaly 260 vagon almát termeltünk. Cseléd volt Po- povics Mihály a kertészeti agronómus, cseléd volt Hajnal Ferenc is... És sorolná tovább. 1954- ben már 4 millió nyereséggel zártak. Azóta minden év jövedelmező, 5—10 millió többlet eredményt érnek el. Kérdezem, minek tulajdonítja ezeket az eredményeket. — Azoknak az egyszerű embereknek, akik fáradozást nem ismerve dolgoznak. 3. Fáradozás? Egész életében mást sem tett. Valamikor a betevő falatért, a felszabadulás óta a közösségért. Az öreg Burik Sándor, a zsellérből lett állattenyésztési brigádvezető beszélte, hogy tizenöt esztendeje őt még minden reggel négy és hét óra között meglátogatta az igazgató, ha otthon volt — Mi volt cselédek értjük egymást, kérem. Talán kicsinység, de a gazdaságban dolgozóknak minden újszülöttjét kocsival hozatja haza Baktárói, mert ugye már a mi asszonyaink is szülőotthonban szülnek. — Emlékszem — magyarázza Burik Sándor — mikor Palásti elvtárs ide került, olyanok voltunk mint az árvák. Szegények. Soha nem felejtem el Margitics Antit, akin addig még nem volt télikabát. Az igazgatói alapból vett neki Palásti János... Az édesanyja Antinak szalmán feküdt. Mikor meglátta az igazgató, megkérdezte az embereket: hozzájárulunk-e, hogy as igazgatói alapból dunnát, párnát vegyen. — Megvásároltattam és elvittük. I * Sírva búcsúzott Palástiné férjétől 1952-ben. Két gyerekkel maradt otthon. Most Oroson élnek egy szolgálati lakásban. Hetenként kétszer jár haza. Itt alszik a szálláson. Hajnalban már a határt járja... Több karácsony este és éjszaka virrasztóit könyvek fölött az irodában 1966. május 14-én vette kezebe az agrármérnöki diplomát. — Nem volt hiábavaló a küzdelem. Elértük, hogy ma már kétezer forint körül keresnek átlagosan a dolgozóink. — Színházba járunk, kérem — újságolja Burik Sándor. — Minden hónapban másik brigád. Saját autóbuszunk van. Az iskolásokat kocsival szállítjuk télen az_ iskolába. Sikeres év volt számukra 1986. A tervezett 10 millió helyett 20 milliót értek el. Igazgatói alapból 58 ezret, célprémiumként 240 ezret fizettek ki a dolgozóknak. Bizonyított Palást' János, aki az MSZMP Bak- talórántházi Járási Végrehajtó Bizottságának tagja, és a MEDOSZ Központi Vezetőség tagja immár nyolc esztendeje. Tizenöt esztendeje igazgatója az Apagyi Állami Gazdaságnak. Jó munkájáért nem régiben tüntették ki a Munkaérdemrend ezüst fokozatával. I 5 — Francia vendég érkezett — nyit be a gépkocsivezető. Massícard úr jó ismerőse Palástinak. Tavaly háromezer birkát vásárolt tőlük. Elindultunk a juhhodály felé. Palásti tört németséggel magyaráz. A francia nézegeti a bárányokat. Gyorsan megegyeznek. Palásti tízóraira invitálja, ízlik a szalonnás tojás a francia vendégnek. Kétszer is szed. Aztán olaszrizling- gel koccintanak az egyesség- re. ' Farkas Kálmán Nem pihen az építőipar „Téliesítve“ küzdenek a határidőkért .....= Kürti András: Rakéiás a szervizben W i a hézag? — érdeklődött a szerviz tisztviselője. Az iroda széles ablakán át unottan mérte fel az udvarba beállított, meglehetősen rozzant rakétát. — Tulajdonképpen semmi komoly baj nincsen vele — felelte óvatosan a rakéta tulajdonosa. — Szépen, egyenletesen repül, az emelkedőket is jól veszi, csak néhány apróságot kellene megnézni rajta. Nemrégen vettem ezt a rakétát kéz alatt két fényév van benne mindössze, de az az érzésem, hogy a porlasztójában már kevés a kozmikus por a hélium-hajtómű dugattyúi sem a legmegfelelőbb helyre vannak bedugva. Állítani kellene a gyújtáson is. Az is előfordul, hogy mikor kanyar előtt indexelek, megráz az ülés, a szökési sebesség váltásnál pedig kigyullad az országúti reflektor Valahol össze lehetnek bogozva a vezetékek. — Más nincs? — érdeklődött a szerviz tisztviselője. — Hasonló csekélységek — legyintett a kispénzű tulaj. — Srégen áll a kardigán tengely, tegnap az Alpha Centuri helyett majdnem a Vénuszon kötöttem ki. a rükvercnél a kilométeróra nem jelzi a súlytalanságot, gondolom, néhány csavart kell meghúzni mindössze. — Azt mi tudjuk. mit kell csinálni — utasították rendre. — Mi «an még? A rakéta gazdája a válla közé húzta a fejét, — Más semmi — hebegte. — Illetve, ha már úgyis dolgoznak rajta, szeretném. ha kívül-belül alaposan meg is tisztítanák, az embert nagyon megnézik mostanában a világűrben. A tisztviselő mindent gondosan felírt a noteszébe, aztán indigóval külön kiállított egy munkalapot és átnyújtotta: — Külső-belső lemosás, olajos befuvatás, zsírozás. összesen ötvenhárom forint. A rakétás zavartan, értetlenül nézegette, forgatta kezében a munkalapot. — Bocsánat, nincs itt valami félreértés? Mi lesz a többi javítanivalóval? A dugattyúkkal, a porlasztóval, a kardigán tengellyel, a kilométerórával? A szerviz tisztviselője a köpenye zsebére ütött, ahová az imént a noteszét tette. — Nyugalom minden meg lesz reparálva. A rakétája állami lemosást kap ötvenhárom forintért, a többit a fiúk fusiba elboronálják háromszázért. — Miféle fiúk? — Hát ezek itt. a szerviz i dolgozói. — De kérem... — Príma gyors munkát I akar? — Igen. — Akkor mit okoskodik Egy maszekjavító alaposan j levágná magát. Itt «iszoni-j kitűnő szerszámok állnak a fiúk rendelkezésére, elsőrendű műszerek, anyag spórolva nincs. A mi embereink alapos melót végeznek, nem kapkodnak, a nyolcórás munkaidőt úgy is le kell nyomniok. Vili? — Világos — sóhajtott fel az ügyfél, leszámolta előbb az ötvenhárom forintot aztán külön a három piros hasút, és indult a rakétájához — Egy pillanatra: — szólt utána a szerviz tisztviselője. miközben a nán- célszekrénybe gondosan berakta az ötvenhárom forintot 9 többit pedig hanyagul zsebregyürte — Még nekem is jár egy huszas! — Magának? Miért?! — Hát a munkák összehangolásáért! Mit gondot, mi lenne itt ha en nem koordinálnám az állami melót a maszekkel?! Az isten sem ismerné ki magát!
