Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

Közéleti emberek A választó jogi törvény új vonásai Az Igazságügyminisztérium illetékeseinek nyilatkozata Egyéni választókerület, pótválasztás, visszahívás — A választási szervek jogköre Szoros kapcsolat a választókkal Azokról szólunk, akik nem hivatásból, de elhiva­tottságból, nem hivatali, de emberi kötelességtudiattól indíttatva fáradoznak a köz javáért. Azokról, aki­ket nem a funkciójuk, ha­nem többletmunkaként vál­lalt közéleti tevékenységük emelt a közmegbe­csülés rangjára, s bár ne­vüket nem röpítik világgá a hírügynökségek, ismert és becsült emberek szű- kebb pátriájukban. Hányán lehetnek me­gyénkben? Nehéz lenne megállapítani. Talán köny- nyebb lesz válaszolni arra, hányán vannak egyetlen községben. Álljon itt példa­ként Mátészalka, ahol Lé­vai György községi párt­titkárral és Dorogi Gyula községi tanácselnökkel kí­séreltük meg elvégezni a számadást, Őszintén szólva gyorsan megállt a kezünkben a ce­ruza. Nem azért, mintha nem lett volna mit felje­gyezni. Ellenkezőleg. Túlsá­gosan is nagynak tűntek a számok ahhoz, hogy a „közéleti személyiség rang­jával illethessük mindazo­kat, akiket ott hirtelen- hamarjában számba vet­tünk. Úgy véltük, vitatha­tatlanul megérdemlik ezt a címet a tanácstagok, a pártszervezetek, a népfront vezetői. Az elnök folytatta a felsorolást az állandó bi­zottsági tagokkal és akti­vistákkal, a nőtanács, a KISZ, a Vöröskereszt veze­tőivel és befejezte a Szülői munkaközösségekkel. A párttitkár és a ta­nácselnök minden különö­sebb fejtörés nélkül sorol­ják — Kovács Józsefné, Tóth Istvánná, Kretemacher Istvánné nevét. Ezek a csu­pa szív, soha meg nem pi­henő asszonyok, pedig hiva­tásuk tulajdonképpeni szín­tere a konyha, a háztájék és a gyereknevelés. Ahogy életükről, munkájukról be­szélgettünk, már magam sem tudtam eldönteni, anyák és háziasszonyok-e inkább. Vagy a község él­hagyatott gyerekeivel, az idős, elhagyott öregekkel, az üzletek tisztaságával, a község egészségügyének gondjaival, bajaival törődő áldozatkész emberek. Hozzájuk hasonlók még jó néhányan vannak Máté­szalkán. Nem számítom kö­zéjük kivétel nélkül azt a több mint ötszáz személyt, akiket úgy számoltunk ösz- sze, mint a különböző tár­sadalmi és tömegszervezet­ben tevékenykedő embere­ket. akik egy része csak tag, szemlélődő, őket alig­ha szabadna közéletieknek tartani. De ha közöttük csak százan olyanok mint az említett asszonyok (akik társadalmi megbízatással rendszeresen, fáradhatatla­nul dolgoznak a köz ja­váért — és ennyien feltétle­nül vannak , már akkor is el kell gondolkodnunk, nem kell-e kiterjesztenünk a közéleti ember fogalmát rájuk is. Mert ha nem is nevezhetjük őket közéleti személyiségeknek, a közéle­Felnőtté serdült unoka- testvéreim a tanúi, hány és hány regényes történe­tet mondott ilyenkor tél­időben nagyszámú unoká­jának Amerikát megjárt nagyapám. Mi ültünk a kuckóban és ámulva hall­gattuk a kifogyhatatlan el­beszélést a fényes utcákról, a felhőkig érő házakról, a sok autóról, villamosról. És amikor kiment nagyapám, csak akkor mert megszólal­ni a nagymama. Bánatosan szelíd, vékony hangja el el­csuklott és elmondta, hogy nagyapánknak ebből a cso­dás világból annyija ma­radt, hogy nem tudta ki­fizetni Nyíregyházáról haza Nyírszőlősre az útiköltséget, mikor három év múlva visszaérkezett. Nem jutott volna eszem­be a húszon nem tudom hány éve esténként gyako­ri epizód, ha a múltkori­ban Nyírszőlősön járva meg nem hallok egy mai ti ember, a közélet munká­sa rangot mindenképpen megérdemlik. Nem elméletieskedés ez az eszmefuttatás a közéle­ti ember fogai máróL Az élet sürgeti, hogy mást ért­sünk rajta, mint a múltban, másként asszociáljunk, ha e szót halljuk, mert más a világ, más a közéletünk és mások ma az abban sze­replő emberek. De hát milyenek is? Egy­fajta érzékenység, egyfajta kifinomult hallás, különle­ges látásmód jellemzi őket. Olyasfajta érzékenység amely észrevéteti, meglát­tatja, meghallatja velük azt is, ami mellett más észre­vétlenül megy el; közösségi, társadalmi érzékelőképesség. A közélet hétköznapi mun­kásának szembe kell néznie olyan kívánságokkal, olyan bajokkal is, amelyeket tel­jesíteni, illetve orvosolni, nem lehet azonnal. Aho­gyan a mátészalkai párttit­kár mondta: „Amennyire könnyű és kellemes ki­mondani, hogy teljesíthető, meglesz, annyira nehéz az ellenkezőjét: nem megy, várjunk még türelemmel.” A tanácselnök hozzátette: ha valaki kér valamit a párt­titkártól, a tanácselnöktől, a tanácstagtól, rendszerint úgy kéri, mintha csak rajta múlna: „Te ott vagy, neked van szavad, miért küld­tünk oda?” Az értetlenség­gel megvívni a meggyőzés harcát nem könnyű feladat. S az is jellemző, amit ugyancsak a párttitkár mondott: „Nem kíméli az idegeket az ilyen vita, mert nekem százszor is meg kell gondolnom, mielőtt kimondok valamit, s nem szólhatok vissza úgy, aho­gyan nekem szólnak...” S mennyire gondosan kell ügyelnie arra, hogy még csak a látszatát se keltse annak, mintha közéleti te­vékenységéből bármi nemű előnyt is kovácsolna ma­gának. Pedig nekik Is vannak, á közéleti embereknek egyéni gondjaik, csak nem igen beszélnek róla. Meg is neheztelnének érte, hiszen szívesebben beszél­nek ők a közösség bajairól. S úgy vannak közéleti munkálkodásukkal, mint Kóródt Sándor, aki őszin­tén mondta azt, amit most idézek tőle: „Szép nagyon szép munka ez, nagyon szeretem csinálni, úgy hoz­zátartozik az életemhez, hogy talán nem is tudnék élni nélküle.” Ezren és ez­ren vallják ma már ezt megyénkben. S ebből a sokakat átfogó tevékenysé­gi Vágyból, a közéleti munkálkodásból nő majd ki a kommunizmus társa­dalmi önigazgatása. E tár­sadalom emberének előfu­tárai, úttörői, a falu és vá­ros életében rang és funkció nélkül, a közjóért áldozatosan tevékenykedő dolgozók, akiket a hivatásos közéleti személyiségek mel­lett méltán tisztelhetünk meg a közéleti ember rang­jával. ... , Orosz Szilárd történetet. Unokatestvérem mondja hogy él Ott a köz­ségben 'egy fiatalember, va­lamelyik nyíregyházi válla­latnál technikus. A bátyja vándorbotót fogott ötven­hatban, s elsodorta a sorsa a messzi Ausztráliába. On­nan küldött aztán egy ké­pet a levélben, hogy lássák itthon, mire vitte. Ismerős a felvétel, ismerős a póz. A fiú egy autó előtt áll és cigarettázik. „Egy kép a rengeteg ilyen közül, amit évtizedek alatt elküldték ha­za a messzire jutott magya­rok.” Am, — moftdta tovább az esetet a rokonom —, itt már olyan következett, ami eddig még nem igen volt. Az öccs, az itthon maradt technikus fényképészt _ hí­vott Nyíregyházáról. Kikö­tötte, hogy színes felvételt kér. Ott állt ő is a kocsija előtt — nem hiszed el, mi­lyen gyönyörű farmotoros Skoda — és cigarettázva Az országgyűlés tavaly no­vemberi ülésszakán megal­kotta az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok vá­lasztásáról szóló 1966. évi III. törvényt. Felkerestük az Igazságügy­minisztérium törvényelőké­szítő főosztályát, ahol tájé­koztatást kértünk az új válasz­tójogi törvényről. Arról ér­deklődtünk: miben tér el a törvény a korábbi választó- jogi rendelkezésektől, meny­nyiben szolgálja a szocialis­ta demokrácia kiszélesítését? — A törvény új rendelke­zései közül — hangzott az il­letékesek válasza —■ elvi jelentőségüknél fogva külö­nösen az alábbiakat emeljük ki: — Míg korábban külön jogszabályok szóltak egyrészt az országgyűlési képviselők, másrészt a tanácstagok vá­lasztásáról, az új törvény egyetlen átfogó jogszabály­ban rendezi a Választások kérdését Korábban is tör­téntek ínár lépések az ilyen egységesítés irányába: az utóbbi időben például azo­nos napon voltak a képvise­lő- és a tanácstag-választá­sok. A következetes egysége­sítés azonban csak most va­lósulhatott meg, amikor meg­értek a feltételek ahhoz, hogy ugyanazok az elvek ér­vényesüljenek mind a képvi­selők, mind a tanácstagok választásánál. A törvény épít azokra a tapasztalatokra, amelyeket a tanácstagok választásáról szóló 1934. évi IX. törvény alkalmazása során Szerez­tünk, de a korábbi rendel­kezésekét sok területen to­vább is fejleszti. A legjelentősebb új ren­delkezés, hogy az országgyű­lési képviselők választásánál is bevezettük az egyéni vá­lasztókerületi rendszert, a ko­rábbi lajstromos választás helyett. — Az egyéni választóke­rületek bevezetése — mint azt Kádár János elvtárs kongresszusi beszámolójában megállapította — szorosabb és közvetlenebb kapcsolatot teremt a képviselő és vá­lasztói között, és ez is ked­vezően hat majd az ország­gyűlés munkájára. A törvény világosan kife­jezésre juttatta, hogy mind a képviselők, mind a tanács­tagok megválasztása során ugyanabban a választókerü­letben több jelölt is állít­ható. Valamennyien a Haza­fias Népfront jelöltjei: ez a lehetőség azt szolgálja, hogy bizonyos esetekben a válasz­tók dönthessék el, kit tarta­nak alkalmasabbnak a kép­viseletükre. Az egyéni választókerüle­tek bevezetésével összhang­ban megszűnt a pótképvise­lőség. A jövőben tehát, ha egy képviselői hely megüre­mosolyog a gépbe. Aztán irt a kép hátuljára néhány sort. Valami olyat, hogy ez meg ő, ezt a kocsit most vette hetvenezerért, az összegyűjtött fizetéséből. És hogy egy ilyen kép miatt ő bizony nem menne el olyan távolra a hazájától, meg á szüleitől, Beszélgettünk még sok mindenről. Arról a közös ismerősünkről, aki harminc évi távoliét után most lá­togatott először haza Nyír­egyházára. A Hímesbe vitt volna az útja, de fél óráig csellengett a szomszédos, városnyi ház között, mert nem találta meg a régi szü­lői hajlékot. Mikor hazaért, akkor öntötte kí a szívét, ő bizony harminc esztendeig nem látott annyit a világ­ból, mint most félóra alatt. „Dolgoztam, mint egy gép. elfelejtettem észrevenni, lát­ni a napsütést, a hó csillo­gását..." sedik, új Választást fognak tartani. Erre évente két al­kalommal kerül majd sor. A szocialista demokratiz­mus irányában történő lé­nyeges változás az is, amely a képviselők visszahívását szabályozza. A képviselők választásáról szóló korábbi rendelkezések ugyan szintén kimondták a visszahívás le­hetőségét, de nem rendez­ték az erre irányuló eljá­rást A törvény most pótol­ja ezt: megállapítja a Visz- Szahívás feltételeit is, ki­mondva, hogy visszahívásra akkor kerülhet sor, ha a képviselő, illetve a tanács­tag megbízatásának valami­lyen oknál fogva nem tud eleget tenni, vagy a meg­bízatásra méltatlanná vált. Bár a visszahívásra gya­korlatilag ritkán kerül sor, kétségtelen, hogy lehetőségé­nek reális megteremtése a választási rendszer további demokratizálását szolgálja. A választási szervek (a vá­lasztási elnökségek, a vá­lasztókerületi bizottságok, a szavazatszedő bizottságok) rendszerében is megtörtént az egységes szabályozás. Politi­kailag is jelentős, hogy a törvény továbbfejleszti a vá­lasztási szervek létrehozásá­ban és működtetésében dön­tő szerepet játszó Hazafias Megyénk országútjait be­fújta a hó. Kemény a küzde­lem. H tói k, nagyteljesít­ményű hómarók dolgoznak szünet nélkül. Ibrány és Pa- szab között a Zil—2-es hó­maró vezetőfülkéjében Oláh Gyulával találkoztunk. Van mit kapcsolni A hómaró lassan halad, szinte cammog. Távolról szép, hogy a ventillátor ta­lán 5—0 méteres ívű hófüg­gönyt dob az út jobb oldalá­ra. A vezetőfülkéből már nem ennyire szép. A gépjár­mű kormánykereke „rakon­cátlan”, erősen kell tartani. Az ablaküveg állandóan be­párásodik. A pára az üvegre fagy. A párát, az alig kép­ződő hóvirágokat Oláh Gyula a kezefejével törli, közben sebességet vált, a marót ál­lítja. A feszült figyelemben csak fél szavak, fél monda­tok peregnek: Visszaidézem most egy utitársamat aki — ha jól emlékszem Nyírpilisről lá­togatta meg nyugaton élő fiát. A fülkében mutatta meg mit hozott- Órát, tás­karádiót, apró értékű go­lyóstollat, miegymást sze­dett elő. „Ilyenek itt is vannak” — szólt egy uti- társunk. — De milyen tele­víziója van! — dicsekszik tovább az öreg szülő. „Hát itt nincs”? — kérdeznek vissza ketten is egyszerre. — Van, persze hogy van. Nekünk is van otthon — ad­ja meg magát az apa. Szol­nok felé kiint az ablakon, s mutatja, ez a környék is mennyit változott. Csak az idő alatt, míg ő nem volt itthon. Sokan ismerték Nyíregy­házán a kislányt, aki mos­tanában ment el nyugatra férjhez. „Hártyán irigyeltek, s mondták, hogy csodálatos dolgom lesz, micsoda ház- artásl gépelt, meg ruhák — írja most haza a testvéré­nek. — Azt hiszem, utólag bevallhatom, a képeslapok­ból másképp láttam ezt az életet. Hidd el, úgy érzem, Népfront jogkörét. A nép- f fontszerveknek nagy mun­kát kell végezniök a jelölő- gyűlések megszervezésébe: és a választások lebonyolítá­sában. A választási szervek jog­körének megnövekedését mu • tatja az is, hogy a .jövőbei nem csupán az általános vá­lasztások alkalmával fejte nek ki tevékenységet, hanem a két választás közötti négj évben is. Erre — egyebek közt — az időközben esedé­kessé válható új választások miatt is szükség lesz. Az új választási törvény több részletkérdésben is a korábbinál egyszerűbb, cél­ravezetőbb szabályokat álla­pít meg, fenntartja azonban a gyakorlatban bevált ren­delkezéseket. így például a választói névjegyzékből való törvényellenes kihagyás, vagy az abba való törvényellenes felvétel miatt továbbra is a járásbírósághoz lehet fordul­ni, amely a kifogást három napon belül elbírálja. összefoglalva megállapít­hatjuk: az új választójogi törvény megteremti a jog­szabályi kereteket ahhoz hogy az állampolgárok és a képviselők, illetve tanácsta gok között az eddiginél szo­rosabb, eredményesebb kap­csolat alakulhasson ki. Meg — Van mit kapcsolni. A Közúti Gépellátó Vállalatnál 14 éve dolgozom. Nyáron jobb. Nyáron anyagokat szál­lítok. Könnyebb- Hómaróval három éve dolgozom. Akkor végeztem tanfolyamot. Hosszú csend következik. A fülkében ül Lőrinc István útőr is. Amíg Oláh Gyula egy hó „dugót” távolít el, ő szól: Nekünk útőröknek most könnyebb. Csalt betelefoná­lunk és jön a gép. A lapátra azért még most is szükség van. Hajnalban az egyik utör társammal egy mentőt sza­badítottunk ki. Persze, hol van ez a munka attól, amit ilyenkor télen alig pár éve kellett végezni. Amíg a hó tart A Zil—2 vezetője nemcsak áa utat figyeli, néha a visz- szapillántö tükörbe is néz. — Egész kocslkaraván jön utánunk. De, ez még semmi. Volt már, amikor 30-en so­rakoztak a hómaró után. de ne keserítsd el anyát, a nyugati csoda fénye va­lahogy megkopott...” Előttem van most annak a harmincnégy éves fiaiai- embernek az arca is, aki a pesti gyors étkezőkocsijá­ban volt a napokban a szomszédom. Beszédes em­ber volt. 9 a fiatalok őszin­teségével magyarázta a köröttünk ülőknek: mennyit vándorolt a nyáron a kana­dai prérik farmjain. hogy le ne késsé á dohánytörést, a szezonmunkákat, s össze­szedjen annyit, hogy repü­lőjegyet váltson hazáig. AÍig alig hitték az utltár- sak. högy évek óta albér­letben él, s nemhogy ko­csija nincs, egy díványa sem. Soroljam fnég? Azt Hi­szem, az olvasó még „-.ok történetet tud. Azokból is, ami régen volt. nagyapám Idejében. Meg persze, ezek­ből a mostaniakból is. Amelyek a mai unoká­kat már sokkal de sokka1 kevéssé késztetik ámulatra. t Kopka János, van tehát a lehetőség arra, hogy a március 19-éri sorra kerülő választások alkalmá­val — és már a választás előkészítése során - az ál- .mpo! s? '■ • omegei kapcsolódjanak bt- a politi­kai életbe, a közügyek inté­zésébe. Ezt segíti a Hazafias Népfront, a különböző tö­megszervezetek, elsősorban pedig a pártszervezetek po­litikai munkája. Az új választójogi tör­vény alapján megvan a le­hetőség arra. hogy kiküszö­bölődjenek a képviselői és tanácstagi munkából a for­mális elemek: a választók méginkább ellenőrizhessék az országgyűlés és a tanácsok tagjait, és fordítva: képvi­selők és tanácstagok is na­gyobb felelősséggel képvisel­hessék azokat, akik szavaza­tukkal a Parlamentbe, a ta­nácsi szervekbe küldték őket Egész rendszerünk, a szocia­lizmus ügye nyer azzal, hogy az új képviselők és tanácsta­gok szorosabb kapcsolatban lesznek az emberekkel és a gazdasági élettel, mint ko­rábban. Az új választójogi törvény pedig erre nemcsak módot és lehetőséget ad. ha­nem meg is kívánja ezt. — fejeződött be az Igazságügy­minisztérium illetékeseinek nyilatkozata. V. L. Egy kis üresjárat követke­zik. Kétszáz métert munka nélkül fut a maró- Alkalom hosszabb párbeszédre: Hány méteres hófúvás­sal tud megbirkózni a gép? — Ha három méter magas, akkor nem akadály. Most másfél méternél magasabbal még nem találkoztam. Csak sok volt belőlük. Péntek dél­utántól Tokaj—Kálmánháza között. Rakamaz és Nagyha­lász környékén és még egy Csomó útszakaszon nem is tudnám megmondani hány hóbuckát küldtem az árok­ba. Meddig tart a szolgálat ? — Nincs időhöz kötve. Megyünk éjjel, nappal. Sőt. Vásárosnaményi vagyok és péntek óta még nem voltam otthon. Amíg a hó tart, nem is igen mehetek haza. Hideg A fülkében hideg van. Oláh Gyulának nincs gondja vele, izzasztja a korményke- rék, de az útőr erősen „bo­kázik”. — Nem lehet a kocsit fűteni? — De. Csak rossz a fűtő­test. Így kezdtem a munká­hoz, mert nem kaptak á fű­tőtesthez egy kapcsolót. így aztán kénytelen vagyok éj­jel, nappal hidegben dolgoz­ni. Kibírom. Állítólag ha be­megyek, megjavítják. Szabolcs útjai járhatók. A 21 hóeke és a három hőma­ró kezelői, vezetői helytáll­tak, kitettek magukért. Dere- kas munkát végeztek az út- őrök is. A Zil—2-es miután meg­tisztította az utat. a trafó­állomásnál félre áll. Oláh Gyula kiszáll a fülkéből, to­pog a havon és leheletével kezét melengeti. Elhúz előt­te a korábban mögötte balla­gó gépkocsi karaván A veze­tők kivétel nélkül intenek, tisztelegnek. Seres Érni £gy tttcßiiopoii fényű csoda Hómaróval az ibrányi ófon 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom