Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

Színház társulat — Hol van még egy ilyen színház, ahol 25—30 elő­adásnak tapsol a közönség egy évad során? Ahol ál­landó színtársulat játszik, ott is nagy szó, ha 10—14 bemutatót tudnak tartani. A Nyírség színháza válogat­hat a darabok között... — ezzel indította a beszélge­tést dr. Szabó Sándor, a Dé­ryné Színház megyei titká­ra. Pankotai István, a Nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója is részt vett a beszélgetésen. A színházi naplóból meg­tudjuk; az elmúlt évben 142 előadás után gördült le a függöny, 77 ezer néző volt színházban, rekord szám ez. Az állandó bérletesek, — az új közönség száma — 1884-re gyarapodott. Az 508 személy befogadására alkal­mas nézőtér 92 százalékos „kihasználtságot" mutatott. — A legtöbb előadást Nyíregyházán csak úgy, mint a megye községeiben a Déryné Színház tartja. He­tenként átlagosan három elő­adásba kerül sor, a Kószín- házban — folytatja Pankotai István. — A tavalyi négy bérletsorozat helyett az idén ötöt bocsátottunk ki. Államunk sok millió for ríntpt költ a színházi kultú­ra ápolására. A nyíregyházi színház fenntartása évi fél milliót kíván, mely jórészt visszatérül. Téli időben egyetlen előadás technikai- műszaki költsége eléri a 4 ezer forintot. A Déryné Szín­ház óriási állami támogatás­sal járhatja az országot, a megyét, a népgazdaság min­den megváltott jegy árát 8— 10 forinttal „kipótolja”. A színészek fárasztó utazás, tö­rődés után jutnak el a köz­ségekbe. — Különösen ilyenkor té­len nehéz — mondja Szabó Sándor, aki mindig az együt­tessel utazik. — Lefagynak a kocsik, néha a hó egészen elzárja az utat, előkerülnek a lapátok. A színészek köny- ny ebben lebetegednek — most is van egy fekvő bete­günk — és nehéz beugrót le­hívni Pestről, vagy távoli vi- - dékeken turnézó csoportja­inktól, A Nagyerejű Má- csikban a nyíregyházi elő­adást lázasan játszotta végig az egyik főszereplő, s szünet­ben orvosi kezelést is ka­pott Ezt nem láthatja a közön­ség, hogy a természetes „rúzs testi pirogra a szí­nész arcát. Akik vállaltuk, nem érzik ezt áldozatnak, magukat pedig mártírnak. Játszanak, mert az ünneplős közönség kíváncsian varja Macsikot, a nagy erejűt, a Fejesek sakkozó tsz-elnökeit, yagy az Othello Desdemóná- ját. Még akkor is, ha égy kicsit hideg a nézőtér... — Sajnos a szép új mű­velődési otthonok, mint a tiszavagvári, a demecseri vagy a tiszabezdédi, gulácsi és még sorolhatnám — igen gyengén, vagy egyáltalán nem fűthetők. Nemcsak a közönség, hanem a színészek is fáznak, s emiatt télen rendszerint kevesebb elő­adást tudunk tartani. Egy- egy év alatt ötven-hatvan községben fordul meg a tár­sulat. Ahol a legcsekélyebb feltételek is megvannak, fel­lépünk. De olykor a színpad-, technikát nem tudjuk meg­oldani, főleg a világítást... Néhány száz vagy ezer fo­rintos beszerzésről lenne szó a legtöbb helyen és játszhat­na a Déryné, de ezt a mű­velődési otthonok kevés he­lyen tudják elintézni. Több községbe jutnának el, ha a termelőszövetkezeti kulturá­lis alapokat népi apróznák el, jutalmazásképpen bérle­teket vásárolnának a tagok­nak, ezzel szórakoztatásuk­hoz, egyben nevelésükhöz is hozzájárulnának. Szabolcs színházi élete — a nehézségek mellett sem sinyli meg, — hogy nincs állandó színtársulata. A Nyírség színtársulata, a Dé­ryné Színház művészgárdája ez év júniusáig tizenhatszor lép bérleti előadáson a kö­zönség elé, a Debreceni Cso­konai Színházé 30 bérletes előadást tart, az Országos Filharmónia 10 alkalommal jön el a megyébe, sor ke­rül néhány ORI-rendezvény- I», a Fővárosi Irodalmi Színpad műsorára, s a Mó- i nélkül Múzeumi restaurátorok ját — ajánlja Siskov Lúd- mill, aki jazz-zenészként kezdte a pályafutását, de a festészet őt is megbabo­názta és azóta már végzett festőmű vész-resturá tor. Egy kép, amelyet megvá­sárol egy múzeum, ritka egyedi példány. Elsősorban a művészettörténészek fel­adata megállapítani: erede­ti, vagy hamisítvány. Ma már fejlett technika segít, hogy a tévedést ki­zárják. — Röngenezzük a képet és a sugarak kimutat­ják a belső struktúrát, a rétegeződést. A legtöbb esetben úgy rongálják a képeket, hogy durva módon átfestik. Laboratóriumi vizsgálatok megközelítő pontossággal megállapítják a szögek, a vászon, vagy a faanyag gyártásának idő­pontját, Az infravörös lám­pa segítségével ismét lát­hatóvá tehetjük a festmény platt az esetleges rajzot, vagy az alatta lévő képei. Az ultraviolett besugárzás előhozza a homályból az évszázadok alatt elhalvá­nyult szignókat. Ha mind­ezeket a vizsgálatokat ki­állja a festmény és ere­detinek találtatott, akkor jövünk mi. — Hogyan kezdik a mun­kát? Odavezet egy állványhoz. Munkában egy híres fest­mény. — A legtöbb bajt a hely­telen tárolás, nedvesség, égés, törés okozza. Ezért feladatunk elsősorban, minden további romlás megakadályozása. A tulaj­donképpeni restaurálás csak ezután kezdődhet. Az ere­detiről eltávolítunk minden idegen anyagot, az esetle­ges átfestést, amíg feltárul az eredeti kép. Ez roppant hosszú. nagy precizitást igénylő feladat. — Hogy óvják meg. il­letve hogyan javítják a ké­pek állagát? — Minden régi kép meg­repedezik, elválik az évek folyamán a festés az alap­tól. Először csak hullámos lesz. aztán lepattog. A két különböző anvag (tehát fa. vagy a vászon és a festék­réteg) közé új ragasztó, szilárdító arfyagot juttatunk. ricz Zsigmond Színházban tartják meg a MEDOSZ há­romnapos, országos művésze­ti fesztiválját. Nyáron a „csillagos egű” színházban, a szabadtérin számos hazai és külföldi együttes lép a pódi­umra, — A művészek megbecsü­lése jut kifejezésre a sza­bolcsi nívódíjak évenkénti odaítélésében — mondja a Déryné Színház megyei tit­kára. — A művészek érzik, hogy figyelemmel kísérik, megbecsülik munkájukat. A szabolcsi példára más me­gyék is létesítettek nívódíja- kat és örömmel tapasz'.aljuk, hogy ez hasznos erkölcsi ser­kentést ad a színészeknek. Pankotai István hozzáte­szi; — Szó van arról, hogy az évi tízezer forintos mű­vészeti nívódíj összegét az idén felemelik, a különböző társadalmi és kulturális, tö­megszervezetek hozzájárulá­sával. A színészek, akikről nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mi színészeink hisz legalább annyit játszanak Szabolcsban, mint otthon, megfiatalított színházban játszhatnak ebben az évben. Tetemes költséggel elvégez­tetjük a külső és a belső ta­tarozást, a gépek, berende­zések, kazánok felújítását. A színházi beszélgetés az­zal zárul, hogy felnőtt Sza- bolcs-Szatmárban az új színházkedvelő és színházér­tő közönség. Kialakult a bérletes törzsgárda. A ne­hézségek, problémák mellett is, a színházi élet a maga sokszínű eszközeivel, jól szolgálja az emberek látókö­rének. gondolkodásának tá­gítását, a népművelést. Nyír­egyháza, ahol régóta létezik színház, de állandó komoly társulata soha nem volt. be­bizonyította és bebizonyítja, hogy egy olyan vidéki város­ban is lehet vonzó, színes színházi élet, ahová a mű­vészek vonattal, busszal ér­keznek, s mégis otthon érzik magukat. Páll Géza A Spanyol (áhla madonnája, még igen rossz állapotban: most „konzerválják”. A barokk női szobor nemsokár a visszanyeri eredeti szépségét Borbás Anikó munkája nyomán Budapest, Szépművészeti Múzeum. Kincsei felbecsül­hetetlenek. Egy-egy nemzet-, közi katalógusban így je­lölik a remekműveket „ér­téke: pénzben nem fejez­hető Ki”. Sajnos azonban az örökké múló idő nem veszi tudomásul, még a leghíresebb festmények, szobrok értékét sem. Tá­madja, rontja, pusztítja. Meg kell védeni a műkin­cseket! Meg kell menteni a pótolhatatlan kultúrtörténe­ti emlékeket! Ebből a gon­dolatból született a nagy mesterségbeli tudást igény' lő restaurátor hivatás. 2 Jöjjön velünk — mondta Liebor Gizella restaurátor. Nézzünk körül. — Mindössze 16 éve fO' lyik Magyarországon res­taurátorképzés a Képzőmű­vészeti Főiskolán. A hallga­tók 3 évig valamennyien általános művészhallgatók és csak az utolsó két évben specializálják magukat. — És tizenhat évvel ez­előtt kénye-kedvére rom­bolhatott az idő? — Ngm. Külföldön, el­sősorban Olaszországban igen sok restaurátor dolgo­zott és rendkívül jelentős valutáért ők óvták, res­taurálták a magyar műkin­cseket is. — Nem éreznek nosztal­giát az önálló festészet iránt, elvégre valamennyien festőművészek is egyben ? — Erre nehéz válaszolni, hiszen egyikünk sem hagy­ta abba az aktív festést — kapcsolódik a beszélgetésbe Deák Klára- — a? igazi izgalom mégis a restaurá­lás. Minden alkotást a festő szemével nézünk. — itt élünk a remekmű­vek között, állandóan csi­szolódik, finomodik az íz­lésünk dehát a saját ké­peink lehetnek-e olyan szé­pek, mint egy Rembrandt, vagy Van Gogh? — teszi hozzá Lieber Gizella. Több száz éves ez a festmény. Bronzlnó: Vénusz és Ámor című képe a teljes restaurál lás után. Siskov Ludmdl mestermunkát végzett. Vita folyik, credeti-e a kép. vag.N másolat? S — Kövessük végig egy- restaurálásra váró kép út­Injekciós tűvei, mim pz or­vosok befecskendezzük a ivuionféie natuapy agusaL, enyvféiesegektl. Átitatjuk a megrepedezett taauy agot Jusi tószerekkel. Vasalj ük, infravörös lámpává, oesu- gárzásokat adunk. Válsá­gos kis Boszorkány Kony na. Ez a folyamat a konzet vá­lás. — Amikor eltávolítjuk az esetleges átfestéseket, nein jön le az eredeti íesiek. az értékes kép is a vászonról? — Szerencsére nem. A régebbi festékek minőig ellenállóbbak, mim az újab­bak, es ezért jól viselik a tisztítást. 4 Sokan azt Hiszik, nogy a res, a undoron „aileain. újrafestik” a kopeket. Ré­gebben az amatönzmus ide­jén valóban ilyen dyrva módon „javítottak” de ez a módszer meghazudtolta az eredet) képet, — Mi a legionloaaDk egy­ógy kép restaurálásánál?' — A fő szempont ieruie- szetesen az eredetiség . isz- szaáilítása — válaszol Lie­ber Gizella. — Szinte mil­liméterről milliméterre a meglévő ep részek érintet­lenül hagyásával hajszái vé­kony ecsettel egeszujüK ,<i a képet. Ahol jelentős te­rületen hiányzik a testek inkább üresen hagyjuk, il­letve közömbös tónussal hidaljuk át az űrt. nehggy rontsunk a kép hűségén. Egy-egy képen bizony hosszú-hosszú hónapokig munkálkodunk. A vegén már szinte a magunkénak érezzük. Hogy tökéletes le­gyen. harsak' lehet segítsé­gül hívjuk a fotómásolatot, a festő más alkotásait, nogy minél közelebb maradjunk az általa alkotott valóság­hoz. A resturátorok keze nyo­mán horribilis értékek vál­nak ismét élvezhető alko­tásokká. Izgalmas esetek is előfordulnak Olykor gyatra értéktelen átfestés alatt tisz­títás közben egyszerre csak előbukkan az értékes résen elveszettnek hitt eredeti mű. ..Hát lehet ennél na­gyobb öröm?” — mondják lelkesen. Irta, fényképezte: Regős Istvá*

Next

/
Oldalképek
Tartalom