Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

Fogyasztás és tájékoztatás Számvetés a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben Terven felül hárommillió forint értékű áru Az ismert közmondás sze­rint a jó portéka nem kí­ván nagy hírvérést. Az élet a közmondást annyiban iga­zolja, hogy a szép, a jó va­lóban könnyen talál vevőre. Ám ahhoz, hogy a szép és a jó időben találkozhasson a vásárlóval, szükséges a rek­lám. Ennek számos oka van. A technika fejlődésével az áruválaszték gyorsuló ütem­ben bővül. Százával szület­nek új fajta anyagokból új fajta áruk. A fogyasztók előtt ismeretlen árut legrö­videbb idő alatt a reklám­propaganda mutathatja be. A műszaki technikád fej­lődés korszakában a gyárt­mányok érthető okokból gyorsan elavulnak. Ezért az értékesítés meggyorsításához jelentős gazdasági érdekek fűződnek. Mégis az tapasztal­ható, hogy hazánkban a fo­gyasztási eszközöket termelő és értékesítő vállalatok többsége alig él a reklám- propaganda lehetőségeivel. Sokan úgy vélik, hogy a tervgazdálkodásban a lakos­ság igényeinek megfelelő mennyiségű árut termelnek, és az reklám nélkül Is ér­tékesíthető. E felfogás hí­veinek elkerüli figyelmét az a körülmény, hogy a leg­gondosabb tervezés sem se­gít, ha a fogyasztókat nem tájékoztatják a tervezők szándékairól. A tájékoztatás fontos része a reklámpropa­ganda, amelyet semmilyen más eszköz nem pótolhat. A jelenlegi kezdetleges állapot a közelmúlt rossz gyakorlatával is magyaráz­ható. A néhány jó plakát és Nem gyakori foglalkozás a gyermekíelügyeiöe. Aki vál­lalja tisztában van azzal, mennyi gondot, türelmei vállal. Állami gondozott gyermekeket látogat Győri I^ászlóné gyermeKfelügyelő. Figyelemmel kíséri fejlődé­süket, a nevelőszülőknél, hogy teljes ember váljék belőlük. Száznyolc gyerek — eny- nyire ügyel fel. Naplójában lapozgatva megelevenednek a gyermek­sorsok. ★ Gergely — így hívják azt a kisfiút, akit két és fél éves korában vittek haza a máriapócsi otthonból az új szülők. Talán a ragaszkodá­sa lepte meg a tanácstala­nul álló nevelőszülőket. — Már első osztályos Ger­gely — magyarázza Győriné. a gyerekek „Győrike-nénije”. — Nemrég tudták meg a szülők, hogy a kisfiúnak van egy testvére is, egy kislány, akit szintén neve­lőszülők nevelnek. Elhozták írónkét is, most már együtt van a két gyerek, Xrénke visszanyerte életkedvét és iskolába jár. Pedig azt hit­ték, hogy szellemileg fogya­tékos. Az új környezet és a testvéri viszony szinte ki­cserélte a kislányt ir Árpád a rendezetlen csa­ládi helyzet miatt került ál­lami gondozásba. A szülők ittak, veszekedtek, télen is ki kellett állnia a kerékpár- megőrzőbe, iskolába nem járhatott rendesen. — Nem megyek vissza. Ne tessenek engem haza enged­ni, mert otthon rossz... Ezt akkor mondta a gyámható­ságon amikor a szülők haza akarták vinni, nem a féltő gondoskodás miatt, hanem, hogy mentesüljenek az anya­gi kiadástól. Árpád nem került vissza régi, rossz környezetbe. Kö­zepesen tanul. A kézügyessé­ge nagyon jó. A nevelőszü­lők mint a sajátjukat szere­tik. Jó szakmát akar tanulni Árpád, akit megmentettek az elkallódástól. ★ Ferenc szülei 56-ban disz- szidáltak, nem törődnek a sorsával, anyai nagynénje neveli, a családban egy ke­reső van. Nem könnyű. — A nevelőszülők kérték, újsághirdetés mellett előfor­dul — nem is ritkán — a hatástalan, semmitmondó reklám. A hirdetés szervezé­sével, szövegezésével és „tervezésével” foglalkozó in­tézményekben egyes dolgo­zók, gyakran úgy vélik, hogy elegendő a pénzügyi bevétel biztosítása, a hirdetés hatá­sa már nem rájuk tartozik. A leggyorsabban, legnagyobb tömegekhez eljutó napila­pokban megjelenő hirdetések is számos fogyatékosságot tartalmaznak. Sok a szürke, érdektelen hirdetés, amely­ről jogos a kritika: kár a helyért, kár a pénzért! Mi több, megtörténhet, hogy az elügyetlenkedett hirdetés el­lenszenvet ébreszthet a fo­gyasztóban. Mondani sem kell, hogy ez csak akkor ke­rülhető el, ha az újságban megjelenő hirdetés terjedel­mét, formáját nem a vélet­len, a pillanatnyi pénzügyi helyzet, hanem az ésszerűség, az elérendő cél határozza meg. Az ötletes művészi grafika gyakran megsokszo­rozhatja az eredményt, de a jó hirdetésnek nem okvet­lenül feltétele. Az indokolat­lanul túl nagy és főleg agyonzsúfolt újsághirdetés szinte biztos, hogy csak ala­csony fokú hatást tud elérni. Sok tapasztalat bizonyítot­ta általános igazság, hogy az újságban csak egy alka­lommal megjelenő kereske­delmi hirdetés „nem hirde­tés!” Az újságban megjelent árureklám tehát akkor éri el hatását, ha az esetleg változatos formában, de többször ismétlődik. így le­hogy segítsünk. Ha náluk maradna a gyerek, hozzájá­rulnának az állami gondo­zásához, a néhány száz fo­rintos gondozási díj is jól jönne. Akkor még nem gon­doltuk, milyen hatással lesz a gyerekre... Ferenc, mióta állami gon­dozott, arrogáns, nem fogad szót, nem segít a házi mun­kában, csavcji'og, félévkor háromból bukott. Intézeti kö­zösségbe kellene vinni, de nincs hely. A gyermekfel­ügyelő izgalommal várja, hogy egy igazi segítő szándé­kú közösségben ismét meg­találja a gyermek önmagát. ★ Piroskának 9 év után je­lentkeztek a szülei, addig senki ne | látogatta meg. A nevelőszülőket elfogadta édesszülőknek és nem haj­landó elismerni édesanyjá­nak a vér szerintit. — 13 éves, közepes tanuló, n éve van gondos nevelő­szülőknél, akik a maguké­nak érzik. — Nekem ők a szüleim — mondja, mikor az eredeti t éhány héttel ezelőtt y rámköszönt egyik írobarátom. tiég nem láttuk egymást, se vé­ge se hossza a kérdezős- ködésnek. Letelepszünk egy kávéházba, isszuk a dup­lákat, megkérdi, min dolgo­zom, de látom rajta, hogy már fogalmazza magában a kerek, tömör, jól kikala­pált mondatokat, mellyel tudomásomra hozza, hogy ö mit dolgozik, s ugyanezt teszem én is. Lelkesen ér­deklődöm munkája iránt, s alig várom már, hogy egy ügyes fordulattal a sajá­tomra térhessek. Nincs ke­gyelem! Áhitattgl végig kell hallgatnom drámáit, film- i vázlatát, ■ ö meg ragyogó szemmel kíséri végig re­gényalakjaim útját két kö­teten keresztül, s még ké­szülő rádiójátékom számá­ra is kicsikar magából egy méltányoló mosolyt. Ezek után rátérünk a csa­ládi ügyekre. Elmondja, hogy Gyuri fia pompás fic­kó, az a fajta. aki minden­het a fogyasztót ahhoz az elhatározáshoz segíteni, hogy a reklámpropagandával ajánlott árut meg kell is­mernie, meg kell vásárol­nia. Termelői és kereskedelmi érdek a minél gyorsabb ér­tékesítés. Ennek jól bevált segítő eszköze a plakát, a rádió, a televízió és főleg a sajtóban elhelyezett hirdetés, amelyekkel költségei csak töredékét teszik ki az elér­hető eredménynek. Az áru­termelő és értékesítő vállala­tok mégis igen sokszor a legdrágábbat, a feleslegesen hosszú távú raktározást vá­lasztják. A raktározási költ­ségeket gyakorta a bank­kamat és egyéb teher is nö­veli. A gazdasági vizsgála­tok bizonyítják, hogy a rek­lámpropaganda igénybe vé­telével az értékesítésben je­lentős eredményeket érnek el. Ahol azonban nem élnek a reklám adta lehetőségek­kel, ott az értékesítés he­lyett felesleges raktári kész­letek keletkeznek. E kész­leteket előbb utóbb kisebb- nagyobb mértékű, majd tel­jes elértéktelenedés veszé­lyezteti. A reklámpropaganda a ter­melés és a fogyasztás össz­hangjának kiváló eszköze. Érdemes erre anyagi esz­közöket fordítani, hiszen a jó reklám, a gondosan szerkesztett tervezet, újság­hirdetés, költségeinek sok­szorosa mutatkozhat a vál­lalat eredményeiben és szí­vesen veszi a fogyasztó is, ha tudja: mit miért érde­mes megvásárolni. bányai Sándor szülők nagy ritkán megláto­gatják. ★ Katalint egészségi okokból vették állami gondozásba, a paralizises kislányról nem tudott gondoskodni a család­ja. Ahol még öt másik gyer­mek is volt. Havi 600 forin­tot fizet az állam az ilyen gyermekek gondozásáért a nevelőszülőnek, akik a kar­jukon hordják az iskolába, mindennel ellátják. — Kati ötödikes, szép kis­lány. A szülei mind ií me; látogatják, néhány napra haza is viszik, amikor az idejük megengedi— ★ Nincs munkaideje a gyer­mekfelügyelőnek, nyugdíjas férje sokat segít, lányai na­gyok, egyik pedagógus. Együtt vitatják meg a ne­velési gondokat. Gyermekek sorsát irányítani, elindítani őket a jó úton, maradandó, sok örömmel járó munka. Érdemes éjszakát, pihenő időt feláldozni... Páll G. kivel meg tudja szerettetni magát! Még ,a csősz is ked­veli, s ha Gyuri története­sen a virágágyak közepébe rúgja a labdát, legfeljebb annyit mond: hoppiá! Eb­ből is láthatóm, mennyire ért az a gyerek az embe­rekhez! Szeretnék már a saját fiamra rátérni, várom azt a parányi lélegzési szünetet, amelyen becsúsztathatom fiam erényeit, de ő egyál­talán nem hajlandó lélegze­tet venni. Egy szuszra me­séli el, hogy Gyuri az osz­tályban is az első. Illetve a második... ő a maga ré­széről nem fektet súlyt rá, hogy ötös bizonyítványt hozzon haza, de Gyuri tele van ambícióval, elsepri az tÚjából az akadályokat, két vállra fekteti a nehézsége­ket, nagyon hélyes. álljon csak meg a saját lábán! Gyorsan konyakot rende­lek, abban reménykedve, hogy a szesztől engedé­kennyé válik, s hajlandó meghallgatni fiam szellemi Derűs tekintetek, csupa éber arc. Tömve a díszes nagyte­rem. Ünneplő ruhás nők, férfiak Különösen sok a fiatal. S mindez egészen akár egy színházi díszelő­adás közönsége. Zárszámadást tart a nyír­egyházi Ságvári Termelő- szövetkezet. Súlyos számok A párttitkár, Sztaskó András áll fel először az elnökségi asztalnál. Meleg szavakkal üdvözli a megje­lenteket, és bejelenti: a tagság kilencvenöt százalé­ka van jelen. Emlékeztet rá, hogy egy évvel koráb­ban arra tettek ígéretet, to­vább fokozzák az eredmé­nyeket Mennyiben sike­rült? Horváth János elnök mondja el a beszámolójá­ban. Számok következnek, na­gyok, súlyosak. Lényege- sebbjei: az 1546 holdon gaz­dálkodó szövetkezet a ter­ven felül közel hárommil­lió forint többletbevételt ért el, ami 151 százalékos tervteljesítést jelent. Min­den termelői üzemág túl­teljesítette előirányzatát A halmozott termelési érték­ből, az egy holdra jutó érték meghaladja a tizenhá­romezer forintot A közös­ből az egy tagra jutó kere­set átlaga 28 ezer 770 fo­rint (!). A pénz mö ott Az elnök mondja, sorolja az adatokat. Megnyugtatóak. — Közös gazdaságunk te­hermentes tiszta vagyona kilencmillió-háromszázkilene- ezer forint. Az egy tagunk­ra eső ilyen vagyon har- mincötezer-ötszázharminc forint De mi teszi ezt le­hetővé? Mindannyiunk kö­zös igyekezete, jó munká­ja... A fejek figyelmesen elö- refordulnak. A hallgatás csendje ünnepélyes. És ek­kor lehet jól szemügyre venni az arcokat. Mennyi fiatal! El kell hinni, hogy a megyeszékhely, a város perifériáján harmincnyolc év az átlag életkor ebben a mezőgazdasági közösség­ben. S a beszóló erre is adja a választ. Hetedik éve. hogy készpénzes garantált bérezést alkalmaznak. Mun­kájuk eredményeként a lá­nyok 1200—1400 forintot, a fiúk 1500—1800 forintot ke­resnek havonta. Megkapják a pénzüket minden ötödi­kén. De amögött kellő ér­téknek, teljesítménynek kell tulajdonságait. omit csak úgy mellékesen említenék meg, két mondat köze pottyantva, az utolsó korty jogán. — Nálunk az a helyzet — siklok angolnaügyesség­gel a beszélgetésbe, de ő felemeli mutatóujját. — Valamit még elfelejtet­tem. Képzeld csak.., — és nevet, magabiztosan, kedé­lyesen, — Képzeld csak, egyedül a magyar dolgoza­tai négyesek a kisöregr.ek. Pedig olyan feje van. Fal­ja a könyveket. Tudoa, hogy nem vagyok elfogult apa. — Én sem vagyok elfo­gult — ragadtam meg a következő alkalmat, hogy megcsillogtassam fiam ké­pességeit. — A gyerek príma kopo­nya — folytatja ő —. s mégse képes egy ötös dol­gozatot összehozni. Négyest is csak nagynehezen. Tu­dod, milyen egy gyerek! Egy ilyen négyes rontja a tekintélyét, s hogy úgy mondjam, a bizonyítványá­nak a harmóniáját is.. Ma délután nckihúsitlva találom a füzet előtt „Előre tudom, hogy megint négyes lesz” — sóhajtja. Na mondom neki, ne lógasd a fejed. Most az lenni. Érdemes szorgalma­san dolgozni. Sőt. Huszonöt — főleg fiatal — tag már megszerezte a szakmunkás- bizonyítványt, harmincötén pedig a tsz-akadémia első évét végzik. 196 dolgozó tag közül 112 a fiatal, köztük félszáz lánnyal. — ...Szövetkezetünk ta­valy versenyfelhívással for­dult a megye valamennyi tsz-éhez — hangzik a be­számoló. Vállaltuk. hogy hatvanöthöz képest hét szá­zalék termésnövekedést érünk el. 18,8 százalékra tel­jesítettünk. A pártkongresz- szus tiszteletére tett fel­ajánlásunkat minden pon­ton túlszárnyaltuk. Tagsá­gunk 75 százaléka verseng brigádokban a szocialista címért. A kitüntetettek boritékin Feltűnő, hogy sok tag vi­sel kitüntetést. A beszámoló után nekik jut a tapsból. A gyűlés elnökségét ellátó párttitkár ugyanis bejelenti, hogy a „Kiváló termelőszö­vetkezeti tag” jelvénnyel, és a miniszteri oklevélben ré­szesítettek „fogadják el kü­lön megtisztelésképpen a közös által felajánlott pénz­jutalmat”. Előbbi harminc­kilenc kitüntetett borítékjá­ban 1000—1000. utóbbi hét 500—500 forintot talált. Milyen hozzászólásokat lehet ilyen helyen várni? Pénteken délután elszállí­tották az első exportárut megyénk egyik gyorsan fej­lődő üzeméből, a Szabolcs Cipőipari Vállalattól. Az első szállítmány — 504 pár cipő — Angliába ment, s — te­kintve, hogy repülőgéppel vitték — hamarosan az igé­nyes szigetországi vásárlók elé kerül. A gyár még az ősszel meg­rendezett országos helyiipari kiállításon tűnt fel kitűnő modelljeivel a külkereske­delmi szakembereknek. Az ott bemutatott modelleket később már a külföldi vevők igényeinek megfelelően dol­gozták át. Január elsején a gyárban új szalagot állítottak fel, amely már csak exportmun­egyszer megcsinálom. Csak azért, hogy hazacsald az első ötöst. Az első hozza a többit... Nem valami épüle­tes pedagógiai elv — teszi hozzá —, de hát megsajnál­tam a kölyköt. Azt se tud­ta szegénykém, hogy járjon a kedvembe. Rohant ká­vét darálni, ide adta a go­lyóstollát, s többször han­goztatta, hogy Gereben mamája sírt, amikor a könyvemet olvasta... — Én meg nekifeküdtem az írásnak. Tudod te, mi­lyen nehéz dolgozatot írni? Milyen fárasztó? — fordult hozzám. — Fogalmam sincs — mondtam szerényen de ön­tudatosan. En sohasem se­gítettem a fiamnak. Any- nyira önálló... Nem hagyta befejezni a mondatot. — Egész délután körmöltem — vágott a sza­vamba —, ennyi idő alatt megírok egy vasárnapi no­vellát Egy vasárnapi novel­lát? Egy film-szinopszist: Gyuri néha mellém somfor- dált: — Csak nagyon szé pen írd. apu — Nem akarok nagyot, szépen írni — magyaráz­tam neki. — Éppen a te érdekedben. Valóra váltották elképzelé­seiket, sőt szorgalommal meg is haladták azokat. Igazi gazdak Sebők Istvánná mégis je­lentkezik. A konyhakeríé- szeti brigád nevében meg­ígéri: az idén is jól dolgoz­nak. és szeretnék eredmé­nyeiket tovább fokozni. Ezt mondja Salai Erzsébet is a gyümölcstermelők részé­ről. És Srankó András bá­csi? — örülök, hogy valóban szövetkezet a szövetkezé­sünk. De még inkább az lehet. A tudomány, a gé­pesítés javunkra van Él­jünk a segítségükkel job­ban: Törődjünk többet szak­embereink tanácsával a vá­rosközelség igényével. Hasonló hangnemben be­széltek többen is. Mint iga­zi gazdái a szövetkezetnek. Be kell fejezni az új köz­ponti irod'a építését, kell még egv borjúnevelő istál­ló, az ötven gépegységes baromfikeltető kiszo’gálásá- ra bővíteni a tojóházat, to­vább fejleszteni az egyén.! érdem szerinti díjazást. A kétórakor kezdődő gyű­lés elérte a villanygyújtás idejét. Végezetül a rigmus- brigád dalai mosolvogtatták meg a résztvevőket. Mint mondják: a Ságvári Tsz, ilyen közgyűléseiről ez el­maradhatatlan Asztalos Bálint kákát végez. A legjobb szak­munkások kerültek ide. és ezért vettek fel száz dolgozót is. Azóta az ő jó munkájuk is segítette az üzemet az exportfeladatok teljesítésé­ben. A második szalag további bővítése az építőktől függ, mert már építik a gyár leen­dő nagy üzemcsarnokát. Er­re szükség is van, hiszen az első negyedévben hatezer pár cipőt gyártanak angol és ausztrál megrendelésre. De érdeklődnek mások is — franciák, nyugatnémetek és dánok, — s az idei igények­nek csak egy kis részét tud­ják kielégíteni: év végéig előreláthatólag húszezer pár „Szabolcs” cipő kerül Euró­pa és Ausztrália üzleteibe <k* — A Jelűnek is nagyon szépen fogalmaz — felelte. — Múltkor is azt irta. hogy ,,'A nap biborgolyója legu­rult az ég bársonyán” Ha ilyesmit tudnál... Bevallom, minden erőmet összeszedtem, hogy utóiét- jem Jellineket, s mégse ír­jak biborgolyó-dolgokat. Világos és egyszerű voltam, a szűz gyermeki látási Ví- dot igyekeztem kidomborí­tani, a folyton felfedező kis­fiú 'izgalmas szimatolását, friss derűjét. Azt hiszem, sikerült — mondta, és vé­gig simított deres haján. Minap ismét találkoztam vele. — Nos? — kérdeztem. — Moszkvában. Prágában egyszerre mutatják be a darabomat — újságolta készségesen. — És mi lett a dolgozat­tal? Nagyot nyel. kényszere­detten nevetgél. — Képzeld, kettest kapott rá Gyuri. És a kettes mellé azt írták piros ceruzáról/ gyerek gyerek hűikor jöt már meg az eszed?! — És Gyuri’ Gyuri m* szólt? — Csak annyit mondott< Hopplá! Ebből is láthatod hogy ért az emberekhez. Felelősség az Árpádok, Piroskák, Ferencek boldogságáért Lapozgatás egy gyermekfelügyelő napiójában Palotai Boris: HOPPLÁ! Címzett Anglia i Útra kelt az idei első cipőexoort Szabolcsból

Next

/
Oldalképek
Tartalom