Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

Egy hét a világpolitikában © Füstfelliők Hanoi felett 0 Atlanti búcsú Párizsban (fii Tiltakozás világszerte tjg A spanyol népszavazás Az egész nemzetközi helyzetet beárnyékolják a hanoi lakónegyedei felett gomolygó sűrű füstfelhők. A hét derekán, két egymás utáni napon, az amerikai re­pülőgépek eddigi legerősebb támadásaikat intézték a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosa ellen. Lakóházak hamvadtak el a tűzben; rakétákat lőttek a Dien Bien Phu sugárút kör­nyékére, ahol a külföldi kö­vetségek villái helyezkednek el; újabb áldozatokat köve­telt az agresszió. Ezzel a tettével az amerikai hadve­zetés további lépést tett az eszkalációs úton. Tulajdon­képpen elérkezett a légihá­ború csúcsára, hiszen gya­korlatilag nincs már olyan célpont, amelyre ne próbál­tak volna lecsapni. A vietnami nép csapásért csapással fizet. Az amerikai pilóták nyíltan panaszol­ják, hogy — a szocialista országok segítségével — többszörösére emelkedett a vietnami légvédelem haté­konysága. A Hanoi elleni tá­madáskor lelőtték az ezer- hatszázadik gépet a VDK elleni rendszeres légitáma­dások megindulása óta, s naponta hat nyolc korszerű repülőgép szerepel a vesz­teséglistán. De nemcsak a támadások katonai számlája növekszik, hanem Washington új poli­tikai problémákkal találta magát szembe. A tiltako­zás vihara zúgott végig az egész világon. A szovjet kormány hivatalos "nyilat­kozatban ítélte el az agresz- szió kiterjesztését és teljes komolysággal figyelmeztet­te az Egyesült Államokat súlyos felelősségére. Az ENSZ főtitkára, U Thant ugyancsak megbélyegezte a támadásokat. Amerikai fia­talok tartanak hosszútávú tiltakozó őrséget a Fehér Ház kerítésénél, angol mun­káspárti képviselők emelik fel szavukat újult erővel, s az éppen folyamatban lévő vietnami szolidaritási hét, mind az öt világrészen kü­lönösen jó alkalmat ad a Ülésezik a szovjet parSameut Moszkva, {MTI): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka pén­teken délelőtt folytatta munkáját a moszkvai Kremlben. Tíz órakor a szövetségi tanács ült össze, hogy folytassa a csütörtö­kön este már megkezdett vitát. A Legfelső Tanács ülés­szakának pénteki ülésén Borisz Petrovszkij egész­ségügyi miniszter állást egyelőre túl sok ködös meg­fogalmazást tartalmaz. A világ érthető óvatoss \ al és tartózkodással fogadta az új kabinet bemutatkozását, hiszen nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Érdekes fejleménye volt az elmúlt hétnek a spa­nyolországi népszavazás is. Csaknem két évtized után először járulhattak urnához a spanyolok. Azért szólítot­tak harmincezer választó- körzetbe 19 millió 620 ezer választópolgárt, hogy igen­nel, vagy nemmel feleljenek Franco alkotmányreformjá­val kapcsolatban. Ez a reform: nesze sem­mi, fogd meg jól. Olyan kitételeket tartalmaz, hogy a 606 tagú parlamentből ezentúl száz képviselőt a huszonegy éven felüli csa­ládfők és férjezett asszo­nyok választhatnak majd. A többit változatlanul kine­vezik... Kettéválasztják a miniszterelnöki és államfői Posutot, de a kormányfőt maga Francó jelöli ki, öt esztendőre. Vagyis bizonyos szépségtapaszokat illeszte­nek a rendszer arculatára, a lényeg azonban érintetlen. A népszavazás tulajdon­képpen arra szolgál, hogy valamiféle demokratikus homlokzat kerüljön a hiva­talos Madrid elé. Ezért dön­töttek úgy az ellenzéki pártok, hogy bojkottálják a népszavazást, ami külön­ben is eleve „lefutott ügy” volt, hiszen a köztiszt­viselőket pénzbírság fenye­getése mellett kötelezték a részvételre, falun pedig a csendőrség és bizonyos egy­házi szervek gyakoroltak megfelelő nyomást a válasz • tokra. Ilyen körülmények között nem volt meglepő az ellenőrizhetetlen hivatalos jelentések adata a nagyará­nyú részvételről és a túl­nyomó „igen” szavazatokról. Az ellenzék viszont az­által, hogy rámutatott a népszavazás komolytalansá­gára, kellőképpen leszállítot­ta a világ szemében a Fran- co-féle akció értékét... Robbantások Szarni Arábiában Az Ahram értesülései sze­rint Szaud Arábiában az ellenállási mozgalom egész sor merényletet követett el. A királyi palotában és az angol, vagy amerikai ellen­őrzés alatt álló támaszpon­tok katonai létesítményei­ben bombák robbantak. Az egyik bomba lerombolta azt a rijádi diadalívet, amelyet Azhari. szudáni elnök láto­gatása alkalmából emeltek. Fejszál általános hírzárla­tot rendelt el. Több száz letartóztatás történt, s az elfogottak közt vannak szudáni és jemeni állam­polgárok is, akik Szaud-Ará_ biában dolgoznak. A rend­őrség nagy mennyiségű röpcédulát foglalt le, ame­lyet az arab félsziget népi szövetsége nevében adtak ki. A királyi család palo­tái körül megerősített őr­séget állítottak fel. A had­sereg több fiatal tisztjét letartóztatták. „Egy elnök halála“ Peking, (MTI): Uj, minden eddiginél erő­teljesebb és élesebb táma­dás indult Pekingben Liu Sao-csi a KNK elnöke és Teng Hsziao-ping a KKP főtitkára ellen. A Vörös Zászlóban, a KKP elméleti folyóiratában Csen Po-ta, a „kulturális forradalom” egyik fő irányítója cikket tett közzé, amely szerint „a Mao elnök vezette párt­központ forradalmi irány­vonala elleni burzsoá reakciós vonalat a tömegek felismerték és leleplezték, de a párton belül a bur­zsoá utat járó maroknyi s Magyarország 1966. december 17. barbár agressziós cselekede­tek elítélésére. Ebben a vi­lágméretű tiltakozásban mi, magyarok is felemeltük sza­vunkat Vietnam védelmé­ben. Sokan felhívják a figyel­met arra, hogy a Hanoi elleni légirohamok éppen a karácsonyi és újévi tűzszü­net előestéjén következtek be. Washington tehát szin­te érzékeltetni akarja, hogy ez a tűzszünet csak ünnepi esetlegesség, és egyelőre nincs remény arra, hogy beszüntesse vagy csökkentse vietnami agresszióját A hét eseményeinek má­sik gyűjtőpontja, a nyugati diplomácia nagyhete volt Párizsban. Az Atlanti Szer­ződés és az európai mozgal­mak legülönbözőbb formá­ciói tanácskoztak a francia fővárosban. Sor került a búcsúra is, tizenhét eszten­dő után az ismert francia döntés következtében, a NATO miniszteri tanácsa többet nem ül össze Pá­rizsban. A francia kivonu­lás jegyében állt a meg­beszélések két félidős jelle­ge is. A katonai kérdéseket a „tizennégyek” vitatták — Franciaország nélkül. Ezen a megbeszélésen a nukleáris problémák kerültek előtér­be. Két állandó bizottságot alakítottak. Az egyiknek mind a tizennégy részt vevő tagja, az túlságosan általá­nos, elvi kérdésekkel fog­lalkozik majd. Létrejött emellett egy hétes bizottság, négy állandó taggal (Wa­shington, London, Bonn, Ró­ma.) Tulajdonképpen kompro­misszum született. Az NSZK által korábban annyira áhí­tott multilaterális atom­flotta tervét félretették, vi­szont a nyugatnémetek ily módon kaptak bizonyos be­leszólást az atlanti atom­tervezésbe. Vajon megelég­szik-e Bonn ezzel a lénye­gében mégiscsak másodhe­gedűs szereppel, az új nyu­gatnémet nagykoalició prog­ramja, amelyet Kiesinger kancellár huszonnégy gé­pelt oldalra sűrített össze, foglalt az olyan klinikák és kórházak hálózatának bő­vítése mellett, ahol a be­tegek a legkülönbözőbb természetű bajaikra kap­hatnak orvoslást. A kis falusi kórházak — mondot­ta az egészségügyi minisz­ter — nem felelnek meg az ilyen követelményeknek. A pénteki ülésen számos felszólaló foglalkozott a me­zőgazdasági termékek fel­dolgozásának kérdésével. lis kisebbséget jelentő bur­zsoá reakciósok irányvonalát követő emberek nem nyug­szanak bele vereségükbe”. Tao Csu, a KKP KB-nak a „kulturális forradalom” időszakában kinevezett új titkára — december 13-án az egészségügyi dolgozók előtt elmondott beszédében egyértelművé tette, hogy a Vörös Zászló cikke Liu Sao-csire és Teng Hsziao- pingre vonatkozik. Tao Csu kijelentette: „A Liu és Teng képviselte burzsoá reakciós irányvonal amely mérgezte az egész országot, leleple­ződött és bírálatot kapott”. I Ez az első alkalom, hogy a legfelső kínai vezetés egyik tagja nyilvánosság előtt támadta meg Liu Sao-csit és Teng Hsziao- pinget. New York, (MTI): Az Egyesült Államokban egyre nagyobb vihart ka­var fel az a még meg sem jelent könyv, amelyet William Manchester írt Kennedyről, „Egy elnök ha­lála” címmel. Jacqueline Kennedy, az elnök özvegye bejelentette, hogy bírósági úton tesz majd kísérletet a könyv kinyomtatásának megaka­dályozására. A Harper And Row Kiadóvállalat viszont csütörtökön közölte, hogy miután a Kennedy-család kérésére már négy ízben 11. — Milyen jó, hogy csak tréfából tartóztattál le, egyetlen öcsikém... De öcsike nem mosoly­gott. ' — Kár lenne haragud­nod, Illés. Nem nézhettem tovább. Féltem, akkorára nő a szarvad, hogy csak a ré­gi típusú ajtókon férnél be. Nem titok előtted, hogy en­gem is megcsalt a felesé­gem. Azóta gyűlölöm a rin- gyókat. Menj és állj bosz- szút az ellenségeiden. Volt olyan gyanúm, hogy rövid néhány perc leforgá­sa alatt embervér fog ta­padni a kezemhez. Csak a bosszú fajtájában kellett határoznom. Most bántam meg könyelműségemet, hogy nem léptem be a vadásztár­saságba. Milyen egyszerű lenne — gondoltam. A hat­milliméteres sőrétekkel ösz- szeroncsolnám Karola lágy részeit, szitává lőtt tetemét meg kiszögezném a városka­pura, elrettentő példának minden lotyó fehérnép oku­lására. Bengáli tigris dühöngött bennem. Már már ott tar­tottam, hogy bundám is ki- csíkosodik ettől a vérengzési vágytól. A bolyhos lelkű, meleg szívű Illés történelmi emlékké változott egyetlen pillanat alatt. A bosszú ret­tenetes démonja lett belő­lem, így rontottam ki a rendőrség épületéből, hogy tetemre hívjam, felkoncol­jam a bűnösöket. — És akkor a kapuban rámomlik Karola. Kék zöld a hidegtől, szeme duzzadt a hosszú könyezéstől. — Drágám!... Reggel óta didergek fhiattad... Bántot­tak?! Bántani mertek, pá­ratlanom?! Ó Illés, egészen megvénültem a bánattól, annyira féltettelek... öt tonnás teherautók ro­bogtak el mellettünk. Alá­juk lökjem? De Karola ad- dig-addig halmozott mohó csókjaival, hogy közben el­mentek a teherautók. Egy­előre, ha vonakodva is, de azért visszacsókoltam, ne­hogy gyanút fogjon közeli végzetéről. A hívő Esett a dara, apró és kemény volt, hideg szúrá­sokkal pöttyözte tele férfias arcomat. Kásajég borította az aszfaltot, és nem tudtam pontosan, vajon a széngáz szaga nyomasztóbb-e, vagy ez a földig érő, szomorú al­kony. Csak a kirakatok ra­gyogtak tisztán, s talán ezért vonzódtam az üzletek­hez. Megálltam a vasbolt előtt, jólesett a filozofikus tűnődés, amellyel elnézhet­tem a fazekakat, hentesbfr- dokat, ételhordókat és kony­hakéseket, amint szárazon és tisztán csillogtak az üveg mögött. — Mit akart tőled a rend­őrség?! — faggatott Karola. Misztikus hallgatásba bur­kolóztam, mint a keleti csá­szárok néma testőrei, akik módosították a mű tartal­mát, ragaszkodik a könyv megjelentetéséhez. A kiadó már sajtó alá adta Man­chester írását, s egy ameri­kai folypirat januárban kezdi meg folytatólagos közlését. Kennedy özvegye sajtó- nyilatkozatában arra hivat­kozott, hogy Manchester olyan részleteket használt fel könyvéhez, amelyekhez később nem adta jóváha­gyását; A kifogásolt részle­tek elsősorban a Kennedy meggyilkolása utáni órák eseményeire vonatkoznak. rettenetes titkokat tudnak. Élveztem Karola gyötrelmét, hiszen a leszámolás apró részleteit tervezgettem ma­gamban. A végrehajtandó bosszú körvonalai már ki­bontakoztak bennem. Hall­gatásom egyébként a meg­torlás szerves részét, mint­egy a pszichikai előkészíté­sét jelentette. Nem akartam azonnal a brutalitás eszkö­zeihez folyamodni. Tapasz­talataim szerint a nők hő­siesen bírják a fizikai csa­pásokat, sőt a verés fokoz­za lelki erejüket. Szellemi fegyverekkel viszont köny- nyen összezúzhatók, nem is beszélve az érzelmi kegyet­lenségről. Ebbéli elképzelé­semet módszeres pontosság­gal óhajtottam végrehajtani, s csak ezután következhe­tett a vérre menő tettleges- ség. Titokzatos komolysággal gyönyörködtem a kirakat konyhakéseiben. — Illés, szólj már vala­mit, olyan árvának érzem magam — könyörgött Karo­la és én tisztában voltam vele, hogy reszket a szive a balsejtelemtől. , Ügyet se vetettem rá, hanyagul beléptem a vas­boltba. Amikor a hátammal éreztem, hogy szorosan a nyomomban van, így szól­tam az eladóhoz: — Kérek egy konyhakést. — Milyent parancsol ? — Ami keresztül ér egy középtermetű embert, a vese tájékáii, Legyen hő­kezelt acélból, nehogy el­hajoljon, ha esetleg a ge­rincbe talál. Nevetve mondtam ezt és az eladó is nevetett, ami­kor kiszolgált. De Karola gyanította, hogy hamis a Az AP pénteki értesülé­se szerint a Kennedy-csa­lád és barátaik októberben New Yorkban összeültek, hogy közös álláspontot ala­kítsanak ki Manchester könyvével kapcsolatban. A részt vevők úgy vélik, hogy bíróság elé csak végső eset­ben kell vinni az ügyet. Az AP szerint valószínű, hogy a kiadóvállalat érte­sült a találkozón kialakult álláspontról és ezért hatá­rozta el hogy Kennedy öz­vegyének kérése ellenére sem módosítja a könyv tartalmát humorom, mert hiába keres­tem most angyali arcán az édes mosolyt: — Minek az a kés? — kérdezte már az utcán. Tömören feleltem: — Kell a háztartásba! — Ez a legfontosabb ép­pen most? Mit akartak ve­led a rendőrségen? Esett az éles, apró szemű dara, alattomosan átáztatott bennünket a téli alkonyban és ettől olyan hangulatom támadt, amelyben az élet értéke komikusán csekély. Megálltam a Rába hídnál, ahol jég borította a geszte­nyesütő kihűlt bódéját. — Karola, tudod te, hogy mi az a bigámia? — Nem vagyok katolikus. Hétköznapi helyzetben el­csüggesztett volna ez a mű- veletlensége, de így csak a szemem hunytam le csaló­dásom jeléül egy pillanat­ra. — Na nem baj, azért va­lahogy majd rávezetlek. — Es kivettem a kést a belső zsebemből, erősen megmar­koltam, a lába felé villan­tottam. — Ez az utolsó kö­zös szerzeményünk. Hama­rosan a bűnügyi múzeumba kerül, mert egyáltalán nem azért vettem, hogy sárgaré­pát pucoljunk vele az ün­nepi bableveshez. Most pe­dig megyünk a lópofájú Vendelhez. Hallanod kell a hörgését, látnod kell, ami­kor kifordulnak a belei a mellénye alól. Tettemért ugyan felakasztanak, de a megcsalt férjek úgy fognak tisztelni, mint a kéménysep­rők szent Flóriánt. Boldog találkozásunk óta először láttam halálfélelmet Karola arcán. Sokáig szeret­tem volna gyönyörködni te­kintetében, de szeme átvál­tozott, s a mély rajongás, amely rám sugárzott belőle, eloszlatta zavartalan örö­mömet. — Végre! — hallottam a nő szinte fohászát. — Csak­hogy megtudtad. Leigázva tartott engem az az ember valami mágiája van, azzal molesztálta az erkölcseimet. Ez a fordulat megzavart. Karola nyomban fölismerte, hogy tétovább lett marcona- ságom, mert így próbált ne­kem lelki erőt kölcsönözni: — Majd én végzek vele! A bosszú az én kötelességem! Menj szépen haza és félóra múlva elviszem neked, zsír­papírban a szívét. (Folytatjuk) Éles támadás Liu Sao-csi ellen csoport tagjai és a minimá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom