Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Beloiannisz gyárban megyénk fejlődése jól mutatja: páríuflk politikája helyes Csepelyi Tamásnak, a Nagykállói Járási PB első titkárának felszólalása Forró hangulatú barátsági gyűlésen találkozott az MSZMP IX. kongresszusán részt vevő szovjet delegáció csütörtökön a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár dolgozóinak kollektívájával L. I. Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát és a többi szovjet vendéget, valamint a társaságukban lévő magyar vezetőket — köztük Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát és Németh Károlyt, a Budapesti Pártbizottság első titkárát — a gyár kapujában dr. Horgos Gyula, kohó. és gépipari miniszter fogadta. Komócsin Zoltán: Teljes meggyőződéssel valljuk a szovjet barátságot Tisztelt kongresszus, kedves elvtársak. Hazánk, — ezenbelül — Szabolcs-Szatmár megye poliúkai, gazdasági és kulturális fejlődése is jól mutatja: pártunk politikája helyes. A KB határozatai jól tükrözik az életet, s pártszervezeteink általában — a helyi sajátosságokat figyelembe véve — jól valósították meg a gyakorlatban. A dolgozó tömegek egyetértenek a párt politikájával, jó a közhangulat, a célok lellcesítőek, s ezért jól lehet mozgósítani, végrehajtására. Ezzel a politikával jól sikerült a mezőgazdaság átszervezése, a tsz-ek megszilárdítása is. Járásunkban például már két éve nincs mér- leghiényos tsz. Az egy tagra jutó átlagjövedelem ebben az évben eléri a 15 ezer forintot. Jó irányba fejlődnek a járás területének többségét kitevő tszcs-k is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a párt vezető szerepének gyakorlati megvalósításánál nincsenek még problémák. A Központi Bizottság határozatai alapján alsóbb pártszervek és szervezetek általában helyesen szabták meg a tennivalókat. A határozatok szellemének, lényegének megismertetése, a végrehajtás megszervezése és ellenőrzése azonban még nem kielégítő, ezért nem egy esetben torzulások is jelentkeztek, vagy csorbát szenvedett a határozat végrehajtása. Pl. a VIII. kongresszus szakmai követelményekkel .kapcsolatos állásfoglalása világos, és helyes volt: „hogy a szocializmus ügyéhez való hűség és feltétlén odaadás első követelménye mellett növekvő erővel jelentkezik a másik, szintén elengedhetetlen követelmény: a hozzáértés, a szükséges ismeretek megkövetelése.” Ennek ellenére több esetben a funkcióba való állításnál és a munkában figyelmen kívül hagytuk a politikai követelményeket. Ha viszont a határozat végrehajtását értékeljük, sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy gyengeségeinket objektív tényezőkkel magyarázzuk, vagy magát a határozatot bíráljuk. Régebben — az MDP idejében — sokat hangsúlyoztuk, hogy „nem lehet objektív nehézségekre hivatkozni” most — azt hiszem — hangsúlyozni kellene többet, hogy „nem lehet mindent objektív nehézségekkel megmagyarázni.” Ez persze sokkal kényelmesebb, mint önbírálatot gyakorolni és körültekintően megszervezni a határozatok végrehajtását. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, kevesebb és jobban kidolgozott határozatok szükségesek. E tekintetben — úgy gondolom — minden szinten tovább kell fokozni a követelményeket. Mindenkinek figyelembe kell venni, hogy a határozat meghozatalánál, a végrehajtás módján szükséges és kell is vitatkozni. De utána már csak mindenkinek egy feladata lehet, a hozott határozatok teljes végrehajtása. A párt vezető szerepe, az új gazdasági mechanizmus bevezetése során tovább kell, hogy növekedjen. Találkozunk még — kisebb nagyobb — vezető beosztású elvtárgakkal, akik anélkül, hogy alaposan áttanulmányozták volna — azt mondják, „a párt engedett a szocialista elvekből.” Mások — „csodaszernek” tekintik s úgy gondolják, magától megoldódik minden. Ezek az elvtársak tévednek. A gazdaságirányítás új rendszerében feltehetően kevesebb lehetőség lesz a kibúvókra. Közgazdaságilag feloldja a gátló tényezőket, meggyorsítja a szocializmus teljes felépítését, de ugyanakkor feladja a leckét az olyan vezetőknek, akik kényelmesek, nem szeretnek gondolkodni, akik az események után kullognak, s nem tudnak eléggé lelkesedni az új iránt. Ezért az emberek mozgósítására, • a szervezésre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. A járásban a társadalmi szervezetek eddig is eredményesen segítették a párt politikájának megva- lósitását, de úgy véljük, hogy a jövőben még bátrabban kell őket feladatokkal megbízni. A párt vezető szerepének további erősítése megkívánja minden egyes párttagtól, hogy ott, ahol él és dolgozik, munkájával, magatartásával szerezzen érvényt, segítse a határozatok megvalósulását. — A párt szervezeti erősítésén kívül nagyon fontos feladatnak látom £ káderpolitikai elvek hatékonyabb érvényesítését, a káderek kiválasztásának, elosztásának és nevelésének jobb megszervezését. Határozottabb harcot kell folytatnunk a káderek beállításánál még mindig erőteljesen jelentkező szubjektívizmus ellen. Mindenekelőtt szélesíteni kell a káderek körét politikailag és szakmailag jól képzett vezetőkkel. Csökkenteni kell a társadalom rovására történő kísérletezést. A kényelmes, közömbös embereket viszont fel kell rázni álmukból, nehogy későn ébredjenek fel. Nagyon fontos, hogy pártszervezeteink olyan légkört alakítsanak ki, ahol a vezetők és dolgozók jól érzik magukat, tudásukat, szervezőképességüket — a párt célkitűzéseinek megfelelően — szabadon érvényesíthetik, kölcsönösen tanulhatnak egymástól, ahol az anyagi és erkölcsi ösztönzés helyes elve érvényesül. Feladatunk az is, hogy óvjuk meg a kádereket a nagyobb hibák elkövetésétől, úgy, hogy idejében figyelmeztessük hibáira és segítsük kijavítását. Ismeretes, hogy időnként értékeljük a káderek munkáját, amelyet feljegyzésben is rögzítünk. Jó gyakorlat, hogy ezt meg is mutatjuk az illetőnek, de sajnos, még egyes vezetők nem merik nyíltan megmondani a hibákat. Például: van egy ember, aki sűrűn néz a pohár fenekére, arról ezt írják, idézem: „A jövőben óvakodjon az olyan magatartástól, amely józan Ítélőképességét negatívan befolyásolhatná.” Eddig is, de a jövőben még Inkább növekszik pártszervezeteink önállósága. Ez helyes és szükséges is. Ez viszont együtt kell hogy járjon a felelősség növekedésével is. Ez azt jelenti, hogy a központi elveket önállóan, a helyi viszonyoknak megfelelően maradéktalanul végre kel] hajtani. Ezért a demokratikus centralizmus elvét is a pártszervek és szervezetek tevékenységének' megfelelően differenciáltan kell alkalmazni. Az előttünk álló feladatok nem engednek meg lazaságokat a munkában. Szükségessé teszi a párttagság egységes tevékenységét a párton kívüli dolgozók széles körű mozgósítását. A beszámolókat és kiegészítéseket elfogadom. Forró szeretettel köszöntötte a szovjet delegáció tagjait, élén L. I. Brezsnyev elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával, majd arról az elvi, politikai egységről beszélt, amely az MSZMP-t és az SZKP-t összefűzi. Mint mondotta: A magyar kommunisták azt vallják, hogy hazánkban minden ember számára elvi, politikai követelmény és igény a Szovjetunióhoz fűződő viszonyának meghatározása. Teljes meggyőződéssel valljuk: szovjetbarátok vagyunk, úgyis mint kommunista internacionalisták és úgyis, mint magyar hazafiak. Nincs olyan erő, amely elhomályosíthatná a szovjetbarátság értékét, jelentőségét különösen azok számára, akik életüket a kommunizmusért folytatott harcra tették fel. A kongresszus tanácskozásairól szólt ezután Komócsin Zoltán. Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt a legutóbbi négy évben a kommunista és munkáspártok nagy többségével együtt — következetesen harcolt a nemzetközi kommunista mozgalom egységének helyreállításáért, és részt vett olyan akciókban, amelyek ezt a célt szolgálták. Vitathatatlan tény, hogy a vietnami nép mellett, az imperializmussal szemben a testvérpártok akarják ez egységes fellépést — mondotta. Kivétel a kínai és az albán párt vezetősége. Ok még a vietnami nép harcának támogatásában sem hajlandók velünk akcióegységbe tömörülni. A kínai vezetők politikája és magatartása gyakorlatilag az imperialistáknak kedvez, súlyos kárt okoz a szocializmus, a nemzeti függetlenség és a béke erőinek. A Kínai Kommunista Párt vezetői a legutóbbi hónapokban újabb politikai kampányt kezdtek, szervezik az úgynevezett nagy proletár kulturális forradalmat. Az úgynevezett nagy proletár kulturális forradalomban különböző erők vannak jelen. A hatalmat a kezükben tartó, a személyi kultuszt az abszurdumig felfokozó vezetők, az úgynevezett vörösgárdába szervezett, éretlen, többségükben 14—18 éves középiskolás gyerekeket éppúgy felhasználják riválisaikkal szemben, mint azok ellen, akik helytelenítik az álbaloldali, szovjetellenes, szakadár politikát. A Kínában lejátszódó eseményekből arra is következtetni lehet, hogy a párt káderei között vannak, akik felismerik: az álbaloldali szovjetellenés, szakadár irányvonal rossz útra vitte a Kínai Kommunista Pártot, s vissza akarnak térni a kommunista és munkáspártok közösen elfogadott irányvonalához. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a jövő — bármilyen megrázkódtatások, áldozatok árán is —, azokat a kínai elvtársakat fogja igazolni, akik a szakadással szemben az egységet, a nagyhatalmi sovinizmussal szemben a proletár internacionalizmust, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvériséget választják. „A kommunista és munkáspártok képviselőinek találkozói és tanácskozásai hasznosságából kiindulva egységért folytatott harcunkat, az antiimperlalista összefogás szükségességét szem előtt tartva szögezte le kongresszusunkon előadói beszédében Kádár elv- társ pártunk álláspontját: „Érlelődnek a kommunista és munkáspártok nagy tanácskozásának feltételei is. A Magyar Szocialista MunA vendégek a gyár tanácstermében közvetlen hangulatú beszélgetést folytattak a házigazdákkal majd a gyár nagytermében barátsági gyűlést tartottak, amelyen Kanczel Gyula megnyitó szavai után Komócsin Zoltán mondott beszédet káspárt híve a nagy tanácskozás eszméjének, nem a tanácskozásért önmagáért, hanem azért, hogy erősödjön, szélesedjen egysegünk, összefogásunk. Akcióegységet kívánunk elsősorban és azonnal, most Vietnam megsegítésében, általában közös ellenségünk az imperializmus elleni harcban. Semmiféle kiátkozásra nincs szükség, mi tanácskozni és az imperializmus elleni harcban egyesülni akarunk minden forradalmi párttal, minden haladó erővel, így természetesen a Kínai Kommunista Párttal és az Albán Munkapárttal is. De ha az ő vezetőik ez elől ma mindenképpen elzárkóznak, a nemzetközi munkásmozgalom emiatt tie.m ré- kednet meg, s egy sz. esebti tanácskozással sem várhatunk az idők végezetéig. Tisztelt nagygyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták 580 ezres serege, egész dolgozó népünk nevében mondunk köszönetét Brezsnyev elvtársnak, a szovjet pártküldöttségnek, hogy eljöttek kongresszusunkra és megjelenésükkel megtisztelték mai barátsági gyűlésünket. Arra kérjük a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségét, hogy visszatérve hazájába, adja át a magyar kommunisták, dolgozó népünk legjobb kívánságait, szívből jövő üdvözletét szovjet testvérpártunknak, a Szovjetunió minden dolgozójának. Mondja el odahaza. hogy a magyar kommunisták, dolgozó népünk elválaszthatatlan egységben halad együtt a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a nagy szovjet néppel a szocializmus és a kommunizmus győzedelmes útján. Éljen a megbonthatatlan, örök szovjet—magyar barátság! i Komócsin Zoltán nagy tapssal fogadott szavai után hosszan tartó lelkes ünneplés közben L. I. Brezsnyev lépett a mikrofonhoz. /. Brezsnyev: Országainkat testvéri szálak fűzik egymáshoz Kedves barátaim! Sok millió szovjet munkás, a szovjet kommunisták és egész népünk forró, testvéri üdvözletét tolmácsolom önöknek és az egész magyar népnek! Országaink barátok és szövetségesek, népeinket gyümölcsöző és valóban testvéri kapcsolatok erős szálai fűzik egymáshoz. Tevékenyen együttműködünk, kicseréljük tapasztalatainkat, tanácskozásokat folytatunk a nemzetközi problémákról. A szovjet és a magyar vezetők megbeszélései mindig a mély kölcsönös megértés jegyében folynak le. Szép országukban tett minden látogatásunkat hasznos dolognak, s barátainkkal való örömteljes találkozásnak is tekintjük. Biztosíthatom önöket, elvtársak, hogy a szovjet emberek a legnagyobb értéknek tartják barátságukat a magyar néppel és a többi szocialista ország népeivel. Szemünk fényeként őrizzük ezt a barátságot és minden erőnkkel azon fáradozunk, hogy még szilárdabbá tegyük és továbbfejlesz- szük! Küldöttségünk néhány nap óta részt vesz a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának munkájában. A Központi Bizottság beszámolóját és a kongresszusi küldöttek hozzászólásait áthatotta az a forró kívánság, hogy sikeresen továbbfejlesszék és felvirágoztassák a Szocialista Magyarországot, s ehhez világosan kijelölték a jövő feladatait. A kongresszus egész munkája meggyőzően bizonyítja, hogy az egész párt milyen lelkesen támogatja azt a politikai irányvonalat. amelyet a Központi Bizottság — élén Kádár János eivtárssal ~- dolgozott ki. s amely a Központi Bizottság vezetésével valósul meg, Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar nép — szoros egységbe tömörülve pártja köré — új győzelmeket arat a termelés minden frontján és ennek nyomán hazája még szebb lesz. Elvtársak! A földkerekségen több, mint 500 millió munkás él. Ök alkotják az emberiség élenjáró, forradalmi rohamcsapatát. A marxizmus—leninizmus arra tanít bennünket, hogy a munkásosztályé a vezető szerep abban a harcban, amely az elnyomás és a kizsákmányolás minden formájának megszüntetéséért, a szocializmus és a kommunizmus megteremtéséért folyik. A proletariátus vezeti a jobb jövőért harcra a parasztságot és a többi dolgozó rétegeket. Elvtársak! Pártjaink, országaink munkássága és parasztsága a kommunizmus építésére összpontosítja erőit. Nincs a világon kötelék, amely szorosabban fűzné egybe a népeket, mint ez a közös nagy cél, mint kommunista eszményeink. Elvtársaim! Kommunista pártjaink és szocialista államaink a nemzetközi élet porondján a szocializmus érdekeinek védelmében lenini békepolitikát folytatnak. Népeink hő óhaja, hogy teljes erejükkel, energiájukkal a békés munkát, az új világ építését szolgálhassák. Milyen örömmel állítanánk át egész iparunkat kizárólag a békés termelésre! A szovjet állam a testvéri szocialista államokkal vállvetve fáradhatatlanul küzd azért, hogy ez megvalósuljon. Síkraszállunk az általános és teljes leszerelésért és a fegyverkezés részleges csökkentését célzó konkrét Intézkedések megvalósításáért, amelyek a cél eléréséhez vezetnek. A nemzetközi helyzet azonban továbbra is igen nyugtalanító és feszült. Az imperializmus agresszív erői nem nyugszanak. A világnak hol egyik, hol másik pontján próbálják fegyveres erővel útját állni a szocializmus és a haladás előretörésének, arcátlanul beavatkoznak a népek belügveibe. Az egész emberiség jogos haragjával találkozik az Egyesült Államok imperializmusának agresszív rablóháborúja a hős vietnami nép ellen. Az imperializmus és a reakció kísérletei arra késztetnek bennünket, hogy megőrizzük nagyfokú éberségünkét és résen legyünk. A szocializmus történelmi vívmányait védi a Varsói Szerződés, a szocialista országok győzhetetlen katonai ereje. Kommunista pártunk és a szovjet kormány —- az egész szovjet nép helyeslő,- sével és támogatásával — nem kíméli erejét, hogy biztosítsa a szovjet nép biztonságát, békés munkáját, s barátaink és szövetségeseink biztonságát. Biztosíthatom önöket, elv'iár- saim: a Szovjetuniónak megbízható eszközei vannak ahhoz, hogy lehűtse a forró fejű harcias imperialista köröket. Erről ne feledkezzenek meg a háborús kalandok kedvelői! Nagyra értékeljük azt a harcot, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt folytat a kommunisták és az összes haladó erők összefogásáért. Az e célokért folyó küzdelem ma a proletár nemzetköziség legfontosabb ismérve. Nem az az internacionalista, aki szavakban mindenkinél hangosabban szidja az imperializmust, hanem az, oki fáradhatatlanul munkálkodik az imperialistaellenes front megszilárdításán oki tetteivel járul hozzá a forradalmi szolidaritás erősítéséhez. Napjainkban, épp úgy, mini Marx idejében* jelszavunk: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Elvtársaim! A szovjet és a magyar nép szoros barátságát a marxizmus—leninizmus és a szociálist« nemzetköziség eszméi lelkesítik. A szovjet embereket az a? eltökéltség vezeti, hogy tovább erősítik és fejlesztik ezt a barátságot mindkét ország és az égési szocialista világrendszer javára. Erősödjék és növekedjék tovább a megbonthatatlan szovjet—magvar barátság! A nagygyűlést üzemlátogatás követte majd ismét a tanácsteremben folytatódott a vendégek és a házigazdák közötti eszmecser*