Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-11 / 292. szám
Tennessee Williams: AMÍG ÖSSZESZOKNAK A Csokonai Színház bemutatója Három művet szeretnék •fcymas mellé rakni: egy kisregényt, egy elbeszélést es egy riportot. Nehezen mérhetők így — a műfajok öntörnvényüek, nem hasonlítható a pirosló alma a méz ízű körtéhez —, van azonban közös vonásuk, a tükrözött valóság, a magyar vidék. Ez, hogy „magyar vidék” nem egészen pontos, hiszen tanyákra, sárra, magukba süppedt falvakra, embertelen munkára és munkába rokkant emberekre emlékeztet. A vidék, amelyről szó esik, amolyan félvidék, középen a két szélső éi’ték, Budapest és a tanyák között: a kisvárosok. A három műben ezekről a kisvárosokról van szó, — csak nem hasonló csengéssel. Fenákel Judit regényét, a „Tíz nap vidéken”-t októberben és novemberben közölte a Kortárs. A mű története: a pesti mérnök lemegy egy kisváros bútorüzemébe, s egy év után megcsömörlik tőle (vagy inkább beleún), azután visszautazik. A városka képe elszomorító. A helyi nevezetésségek esténként nagyokat isznak az egyetlen étteremben. Az elhízott funkcionáriusok keze közös mosdótálban tisztul és a névnapokon zsíros mulatozásokat csapnak. Mindenki másolja a régi dzsentrivilágot. A kép nemcsak elszomorító, hanem hamis is, de tegyük fel — és miért ne tennénk? ha már az írónőt ilyen vidékre vezette a fantáziája —, hogy van valahol egy ijyen kisváros. Idekerült Pestről a fiatal és energikus mérnök, Megismeri a helyzetet, harcól, meg akarja változtam, — ezt követelné a mű törvénye. A harc azonban elmarad, s az eredmény kiábrándultság, meg- fáradás, menekülés. Kiábrándító hős ez a mérnök, kjíszes, mint egy aggszűz, aki - egész életében szerelmi kalandokról álmodozott, de mikor felkínálta az élet, — megfutamodott előle. Ha valaki azt mondja, hogy ez a mérnök modern hős, hát akkor inkább maradjunk a hagyományosnál. Az legalább nem olyan gyáva, mint a nyu- lak. ★ Az elbeszélés kisebb lélegzetű mű, Molnár Géza Törvények nélkül cimű novellája. Mintha pontosan Fenákel Judittal vitázva írta volna. (Talán Lenin mondta: Ha revizionistákkal vitatkozom, kissé baloldali vagyok: ha meg dogmatikuBodó Béta: Géza agronómus. Fiatalember tele lelkesedéssel, tervekkel. Szereti a hivatását, s szereti Violát, a tanítókisasszonyt. Viola magas, szőke, piros arcú. Az iskolában a gyerekek Viola néninek hívják, pedig csak húszéves. Lánya az Özvegynek, akinek három fiát vitte ej a háború, A nagyobbik lánya Pesten él — sokszor küld neki csomagot, kopasztott libát, kövér tyúkot, kis zsák diót. Az agronómusnak még egy mondatot kellett megfogalmaznia férfiasán, mégis kedvesen: Viola néni legyen a felesége. Kerülgette a szavakat, kicsit hümmögött is, mig azok helyükre álltak. Hiába: a fogalmazás nem volt soha mestersége, leánykérésben pedig nem volt gyakorlata. Violának sokkal könnyebben ment, misokkal, akkor csaknem revizionista.) A mű hőse egy kitűnő pesti újságíró, akit a fővárosban becsapnak, megcsalnak, kiábrándítanak, (talán büntetésből) vidékre küldenek. Már-már a hite is megtörik, noha negyvenéves és az élet tette kommunistává, amikor megérkezik a kisvárosba. Oda a házassága, oda az élete, oda van Pest, a világ fővárosa, s ,.ha tíz év börtönt adnának neki. arra is azt mondaná, mindegy”, És akkor — ott lenn, a vidéki sárban, csoda történik, az úiságfrő néhány óra alatt űiraéled. Visszatér hite és ambíciója, értelmet talál életének. s ..odatartin arcát a karsztos dombokról fújó éles szeleknek.” A két mű egy világ (a vidék), kétféle arc. Az egyik besavanyodott, ferencjóskás, mikszáthi. A másik csodatevő életelixir, újjászülető Az elsőben Pest az Ígéret földje és a városka a mocsár, a másikban fordítva. Hol itt az igazság? Az igazság valahol középen van. * És most elkövetek egymegbocsáthatatjant: pirosló almához mérem a méz ízű körtét. A vád igazát máris elismerem. Mentségemül szolgáljon, hogy szület- nak; és történnek csodák, amiket senki sem hisz el. Szépprózához hasonlítok egy riportot, mégpedig kitűnő szociográfikus riportot, amelynek nagyobbak a lehetőségei a valóság feltárására, a középen rejtőzködő igazság föllejésére. Nincs is más célom mint megmutatni: Fenákel Judit és Molnár Géza vidéklátása, vidékábrázolása hamis és a bizonyítás eszköze ezúttal Mocsár Gábor Városok az Alföjcjön című írása. (Három részben, szeptembertől novemberig közölte a Tiszatáj.) Mocsár Gábor a makói hagymától a kunsági iparon keresztül a nyíregyházi lakásgondokig számos problémáról ír- A mű érdeme az a széles áttekintés, amelyhez hasonlót kevesen produkáltak az utóbbi évtizedben. Vizsgálódásának középpontjában a falu-városok állnak (Mocsár szófü- zése a latin fogalmak ösz- szeházasításával: rurbánus), „ahol az átmenet, a régiből az újba való átváltás meghökkentő ellentétei kavarognak. Azt hiszem ezek a városok, tehát a vei csak ennyit kellett felelnie: igen. A fiatalok egymás mellett ültek abban a sugárzásban, amelyet az ilyen kérdés felelet teremt meg. Géza mondta, milyen rendes dolog a mi életünkben, hogy nincs hozomány. Úgy érti: a letűnt világban hány lelket, hány szívet ugrasztott szét. A hozománytól, ettől a sokszor előre kialkudott anyagitól is függött, házasság lesz-e a szerelemből. Családban hallott históriákat sorolt fel, olvasmányaiból idézett, szidta egy kicsit a régi hozományvadászokat — mintha csak a maga tiszta szívét akarná mutogatni. Azt mondta ezzel: én téged úgy szeretlek, ahogy vagy, mégha egy párnád sincs, mert nékem aztán igazán nem kell hozomány!!! Hát úgy fognak élni — így beszélt, s a füle pimegyeszékhelyek küszködnek most a legtöbb gonddal az Alföldön, de ezekben a legtöbb a reménység is arra hogy falusi gúnyájukból kibújva mégiscsak várossá alakulnak át." Ezt a fantasztikus harcot, melyet az átmenet gyorsításáért vívnak, ezt a nehezen megfogható témát írja meg Mocsár Gábor. És hogy mennyire sikerrel birkózik vele, arra bizonyítékul álljon itt egy idézet: „Nyíregyházán mondták el a város vezetői. kesernyésen: fordítva épül a város. Most, miután úgy- ghogy kialakultak az utcák vonalai, — most kell a város alá beépíteni a csatornázást, amivel egy város építését kezdeni kell ma már-” Ebben egyszerre szól a százados mulasztásokról és a mai nehézségekről, hiszen a városokban most pótolni akarják és pótolják is. mit elődeink elmulasztottak. A gondokat persze nemcsak a városépítés jelenti, hanem sok más is, és ezek egyetlen megoldási lehetőségre vezetnek. Mocsár szerint — érvekkel, számokkal vitatkozik a ma még érezhető ellentétes álláspontokkal —, ez az ipar, az iparosítás, így ír: „Szolnok, Békéscsaba, s különösen Nyíregyháros vqlt, cseresznyepiros — Úgy élnek majd, mint két gerle. Ö, a Géza gerle, reggel munkába indul, ki, a földekre. Viola gerle pedig az iskolába. Este tanul, Viola a konyhába sürög-forog, aztán tálal — Ő, ezek a vacsorák kettesben. Akkor ő rágyújt, Viola gerle szépen elmosogat, majd odaül melléje, egészen közel hozza széket és talán stoppol, vagy varr. „Az agronómusnak kiutalt új lakásban is lehetnek idillek...” Ja, igaz. ű, Géza gerle, kicsit korábban kel, mert reggel is belekukkant a tervezetekbe, persze Viola gerle is felkelhet vele korán, legalább kitakarít. — Vádnak asszonyok, akik estére hagyják a takarítást, de ez nem helyes. És ugye nem baj, hogy, ő, Géza gerle, néha vasárnap délután kimegy az itteni meccsre, tulajdonképpen ez az egyetlen szenvedése. Viola bizonyosan talál magának munkát arra az időre is, a ház körül mindig akad valami, nem unatkozik majd. Aztán itt van a bevásárlás. Géza ügy véli, legza már hátrább szorul egy vonallal, de előre látható, hogy hangos és megokolt érvelésük, sürgetésük, ipart kívánó törekvésük elől sokáig kitérni indokoltan aligha lehet.” Mi tehát ma a vidéki élet lényege, leginkább jellemzője? Az az elszörpyül- ködés-e ahogyan Fenákel Judit ír? Vagy Molnár Géza csodatevő, megújító levegője? Egyik sem. Az igazság valahol középen van, a mindennapos gondokban, a világváltoztató munkában, melyet Mocsár Gábor így foglal össze: „Szorító erők működnek... Vidéki városaink sokát emlegetett nyugalma mögött voltaképpen a jövőt izgatottan alakító energiák rejtőznek.” ★ Nehéz megérteni a vidéki élet lényegét Pestről különösen. Amit ma — a rohamosan fejlődő nasyobb városainkon kívül — vidéknek nevezünk, azt hét és fél millió embert jelent. Az ő valóságukat igazul ábrázolni azonban nemcsak megtisztelő írói feladat hanem követelmény, őszinte korunk szigorú követelménye is. Kun István- i ■T.'-a.T.T-.-j.mr.a- ■ helyesebb, ha a pénz, mindkettőjük fizetése az asszonynál van, hiszen úgyis Viola fog majd vásárolni. Van a faluban bolt, és hetipiac, esetleg házaknál is lehet venni friss tojást, rántani való baromfit. A mosogatást meg legjobb közvetlenül ebéd után... és így tovább — Géza pontos volt, még a különböző időket is felmérte, mintha csak egy csatornázási, vagy öntözési tervet készítene. — Meglátod drágám, az egész világ irigyelni fog minket, olyap boldogan. élünk majd. Viola gerle eltűnődött ezen, fiát iskola, főzés, takarítás, bevásárlás, mosás, varrás — nem sok ez egy gerlének? Amikor Géza elhallgatott, a maga szelíd szavával mondta: úgy véli, hogy majd Géza vásárol be, szívesen segít a mosogatásnál, esténként megágyaz, néha föl- vikszeli a padlót, kezeli a mosógépet, általában megosztják a házi munkát — kettestxen könnyebb is, vidámabb is. — Nem kell félned, itt Egy fiatal nő fölszalad a havas lépcsőn és benn a kis svájci lak fényeinél látjuk, hogy arcára fagytak a köny- Byek. Szokatlan vígjátéki kezdet. Szokatlan a ház is, mely barlang fölé épült egy amerikai városban és minden évben süllyed néhány centit, ilyenkor repedés fut végig a mennyezeten és lehullanak a falra akasztott tányérok. Kísértetiesen mozgó, süllyedő világ. Az író világa amelyben él és amit ábrázol. Itt semminek nincs stabilitása. Nemcsak a föld remeg, furcsa, megmagyarázhatatlan reszketés rázza a hajdani háborús hőst, didereg az új asz- szony aki csak tegnap esküdött, s hogy szeretne talajt érezni lába alatt a házigazda. „Komoly komédia” — mondja darabjáról a szerző. T. Williams egyetlen v.gjá- tékot írt és az is komoly. Nem lehet más, A süllyedő világ, amely árasztja magából a létbizonytalanságot, nem fakaszthat derűt. Az ember azonban — mely esetük, botlik, reszket, (le akarata ellenére is keresi a másik embert — már tud nevettetni. Magunkon nevelünk. A gyengeségünkön, az idegességünkön. Még a repedező falon is nevetünk, hiszen csak nem tör okuk akkora ostobaság, hogy leszakad ez a sokféle szenvedélyből kovászolt vijág. A fiatal nő felszalad a havas lépcsőn, s miközben a fagyos könnycseppek olva- doznak az arcán, magáról beszél, gxpozieiő az első felvonás. Az újdonsült asz- szony — akit a nászút kezdetén régi háborús bajtár- sahoz hozott el a férj t- elmeséli a házigazdának furcsa szorongását, egy napos házasságuk kudarcát, Jó helyen mondja mindezt, mert a házigazdát is éppen most hagyta el a felesége. Két ember találkozik a keserűség azonos hullámbosz- szán és... Nincs és. Jön a férj, aki megérkezésük után se szó se beszéd, eltűnt, Egynapos házassággal a háta mögött el akarta hagyni az asszonyt, de aztán visszahajtotta valami. Természetesen visszajön a házigazda felesége is és végűi mégis csak megszépül a karácsony. Mert karácsony van éppen, a szeretet ünnepe. Különös ötlet: a fenyőfa csillámló gyertyái alatt a szerencsét hozó Prága} kisjézus szobrának társaságában pőrére vetkőzik az ember! De ez nem olyan egyszerű, mert a teremtés koronájának gátlásai vannak. A megtért férj tovább bújkál — most már önmaga elől. Es ménem nevetnek ki, reggelenként kirázhatod a porrongyot — mondta Vjola —, a szomszédban Druba bácsi a felsősök tanítója még a szőnyegeket is kiporolja az udvaron, arról nem beszélve, hogy néha Ö dagasztja a kenyeret, mert nagyon szereti a házi sütésüt. így beszélt Viola, Géza pedig nyomban felelt rá, — így, meg úgy — a közös nevező nem akart kialakulni, sőt, már már élesedtek a szavak. Géza gerlének éppen a legnehezebb pillanatban jutott eszében: — Tudod mit? Miért kell anyácskádnak egyedül laknia a falu másik végén? Költözzék hozzánk. O takarít majd, bevásárol, meg is főz, — milyen remekül főz —, mos, vasal foltoz, igazán nagyszerű. Viola csodálkozva fölemelte a szavát! — úgy hiszem az előbb még azt mondtad, nem kell hozomány. Hát mégis kell?... Ekkor lépett be a mama, az özvegy. Kicsi öregasz- szony. Három fiát elvitte a háború. A nagyobbik lánya Pesten él. nekülne a feleség is. Menekülne a szülői ház oltal- mábá, A házigazda is futna mindegy, hogy hová. Csakhogy nem futhatunk el magunk elől. A humoros az, hogy ezek az emberek jól látják egymást s körülbelül tudják is, hogy mit kellene tennie a másiknak. Csak magukkal nem tudnak, mit kezdeni. Hogy önmaguk háttérbe maradjanak, mindig a másikat gyötrik. Súlyos társadalmi bajok, nevetséges emberi gyarlóságok sülnek ki a szeretet ünnepén. „A még oly kitűnő műve*í önniatukuK-ú flUfb garantálják egy évad siáefét és színvonalát” — hangsúlyozta a Csokonai Színház igazgatója az évad elején. Úgy látszik, Debrecenben komolyan veszik ezt. Tiszta, világos renmzoi koncepció és magas színvonalú színészi munka jellemzi az előadást. Az elmondottakból következik, hogy egyiket sem volt könnyű megteremteni. A dráma anyagán kívül nehezítette a munkát, hogy egymást alig ismerő művészeknek kellett a feladatot megoldania. A „vérfrissítés” azonban használt a színháznak. Giricz Mátyás főrendező méltó utóda Lengyel Györgynek, aki az utóbbi években új stílust teremtett Debrecenben. Az új színészek i6 sok jót hoztak. Nem tűnik talán túlzásnak ha azt mondjuk, hogy a mostani produkció legszínesebb művésze Dégi István Szabó Éva, Fonyó István és Bürös Gyöngyi társaságában mutathatta meg igazán képességeit. Milyen gyáva és milyen merész volt ez a llalph dates! Bates ür a háborús hős, a rettenthetetlen pil<> ta, Bates úr a gátlástalan hozományvadász. Pates űr a kishiyatalriok, a lázadó, a sörbe fuló, Bates úr aki megadó örömmel fekszik a családi ágyba. Dtgi mindig azt játssza el, amit Bates úr érez. De Bates úr sokszor mást mond, mint amit érez. A sz.nesz ügy mulatott a figurán, nagy majdnem megsirattuk. És fordítva. Sokan megállapították már, hogy a fiatalember tehetséges. Nem egyszer láttuk, hogy mennyire átéli egy-egy szerepét. így „játszani" azonban ritkán szokott. Tulajdonképpen ez az előadás győzött meg bennünket arról, hogy Dégi nemcsak érzelemgazdag, de intellektuális színész is. Épp Úgy mestere a harsány komédiának, mint a csendes, szöveg közt bujkáló humornak. Szabó Éva alig egy éve van a pályán. Alig hinni. Jó Isabel volt. Az a fajta színésznő lesz, aki percek alatt képes összetörni, megöregedni és kivirulni. fCicsit elragadta a szöveg amit nagyon szépen mondott Kár, hogy nem volt mélyebb és oldottabb. Amit pódiumon megtapsolunk, rádióban elfogadunk, az sokszor zavar a színpadon, Fonyó István Georgeja nem zavart Igaz, hogy a szereplő bejövetelét nagyon előkészíti a szerző. Úgy várják, mint Tartuf- feöt. Ez azonban nem köny- nyíti meg a színész munkáját. Meg kell, hogy feleljen a várakozásnak. Fonyó István megfelelt. Talán szöveg nélkül is megfelelt volna. Milyen visszhangot tud kelteni a csend j egy színész hallgatása. Bürös Gyöngyi, Gerbár Tibor és Vésely Margit játéka ugyanúgy elismerést érdemel, mint a többi alakítás. Az egységes stílus és a színészi játék természetesen a rendezőt is dicséri. Az egész együttes munkáját megkönnyítette a jó atmoszférát teremtő bizarí díszlet, mely Csányi Árpád munkája. Gyarmati Bél» A hozomány Vasvári István: A gy ermekek . , . A gyermekek, akiket elégettek, mgr örökké gyermekek maradnak; hold-fehér virágok illatában játszadoznak, meleg csillagot tartanak lecsöppenő könnyeinkben s kérdezik zsongó házak hajladozó gyertyái alatt: miben különbözik? Dióért, almáért perdülő pörgettyűvel mindig kérdezve állnak előttünk, mint egy filmen, ahol a gázba-tipegő hároméves az SS farkaskutyáját megsimogatta... Ö, ti földbekapaszkodó, apró, könnyű kezek, nem simulhattok szelíd füvekre, nem ágaskodtok már Otthonotok ajtajához, de a napot soha- nem-látó szemekkel borultok hozzánk; rtf fájtok üres karjainkban. Elaltatunk benneteket és felébredtek, ó, hogy sirtok, gügyögtök gondolatért és gondolatért, amelytől kihull a gyilok súlyos kezekből. Vasvári István új kötete az Utóbbi két év termését foglalja magában. Verseinek legfőbb esztétikai erénye a meggyőző őszinteség s a tiszta szép pátosz. Költészetében helyt kapnak a fasizmus, a háború máig izzó emlékképei. Igaz pártosságából fakadó bátor őszintességgel tárja fel napjaink társadalmi problémáit. Vasvári eszmeisége harc és humanitás szerves egységében valósul meg, hite törhetetlen bizalom, s vállalás és szembenézés is egyben. Szépek szerelmes versei, melyekben egy évtizedes szövetség teljes emberi összeforrottsága kap hangot. Üj színfolt lírájában a szatíra — egy-egy költeményen belül is jpl illeszkedik a groteszk, a lírai s a tragikus hangvétel. Érzékeny társadalmi felelősségérzet, igaz emberség, elmélyült gondolatiság és áttetszőén gyön» géd líra egysége jellemzik Vasvári költészetét. A „m agyar vidék” három új mű szemüvegén
