Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-06 / 287. szám
1 yhodesiai figy újabb fejleméraye: Smith „nem“ et mondott Wiisonnak Anglia a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte London (MTI): Londoni idő szerint hétfőn este 19,00 órakor, kilenc órával a megállapított .-geslegvégső” határidő lezárta után Jan Smith, a ihodesial fehértelepes rezsim vezetője nem-et mondott Wiisonnak. A fajvédők törvénytelen kormánya egésznapos tanácskozás után elutasította azt a paktumot, amelyben Wilson és Smith az „úszó csúcstalálkozón” — s két kormány jóváhagyásától függően — megállapodott. Jan Smith az elutasítást azzal indokolta, hogy az Finnország ünnepén Finnország népe ma ünnepli szabadsága születésének negyvenkilencedik évfordulóját, A kis északeurópai ország függetlensége csaknem egyidős az októberi szocialista forradalommal: a több évszázados svéd királyi, majd orosz cári elnyomás után a szovjet népbiztosok tanácsa, Lenin elnökletével elismerte Finnország önállóságát. A Szovjetuniónak ez a lépése megmutatta a világnak, hogyan kell értelmezni és tiszteletben tartani a népek önrendelkezési jogát. A Finn Köztársaság vezetői a második világháború után, józan realizmussal felismerték, hogy országuk függetlenségét csak a Szovjetunióval való baráti együttműködéssel őrizhetik meg, és semlegességet hirdető külpolitikával járulhatnak hozzá a nemzetközi helyzet enyhítéséhez, Észak-Európa békéjének biztosításához. Ehhez a politikához kapcsolódott az 1948 áprilisában megkötött szovjet—finn barátsági és segélynyújtási szerződés, majd az azt követő más egyezmények. A Szovjetunió nemcsak a finn háborús jóvátétel összegét csökkentette, hanem 1956- ban visszaadta Porkkala— Udd-i támaszpontját, s ötven esztendőre bérbe adta Finnországnak a Saimaa- csatörna szovjet területen húzódó részét. A finn tavak, amelyek fontps szerepet töltenek be a belvízi közlekedésben, ezzel kapcsolatba kerültek a tengerrel. A baráti együttműködés és a békés egymás mellett élés tanulságos példája az európai biztonság érdekében tett kezdeményezésnek világszerte, s nálunk is elismert, rokonszenvet vívtak ki Finnország iránt. Országaink szélesedő kapcsolatában népünk nemcsak az ősi rokonságból eredő barátságot ápolja, hanem együttműködésünk új tartalmát is. A magyar—finn viszony fontos állomásai közé tartozik 1960, amikor a két ország nagyköveti szintre emelte diplomáciai kapcsolatát. Három esztendővel ezelőtt, 1963 májusában Urho Kekkonen elnök tett baráti látogatást hazánkban, s járult hozzá ezzel is népeink hagyományos barátságának elmélyítéséhez. Kapcsolataink a legutóbbi esztendőkben tovább fejlődtek, s remélhetően így lesz a jövőben is. Finnország nemzeti ünnepén a szorgalmas finn népet és vezetőit köszöntjük, amely fejlődő iparral és korszerű mezőgazdasággal rendelkező országot teremtett. 1966, december 6. angol „csomagterv” sérti Rhodesia szuverénitását. Közölte, hogy az angolok által beterjesztett hat alapelvet kész lett volna elfogadni egy „független” Rhodesia alkotmányául, arra azonban nem volt hajlandó, hogy véget vessen a „szakadásnak”. Ha ugyanis Rhodesia elismerné Anglia fennhatóságát, akkor egyben azt is elismerné — állította Smith —, hogy a brit kormányzó rendelkezzék a rhodésiai rehdőr- séggel és hadsereggel, s minisztereket nevezzen ki. Smith elutasító válaszát U Thant: Washington, (MTI): A Newsweek című amerikai hetilap hétfőn megjelent száma interjút közöl U Thanttal, az ENSZ főtitkárával. U Thant kijelentette a lap főmunkatársának, Emmet Hughesnak, hogy az Egyesült Államok több ízben is visszautasította konkrét közvetítési javaslatait a vietnami béke megteremtésére vonatkozóan. A főtitkár 1964-ben és 1965-ben összesen három ízben tett kísérletet a vietnami béke helyreállítására, de Washington részéről mindhárom alkalommal elutasításra talált. Egy ízben a visszautasítás csak napokkal előzte meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni nagyszabású légiháború megindítását. U Thant szerint Adlái Stevenson akkori amerikai (Folytatás az 1. oldalról) tást gyakorolhat az általános nemzetközi helyzetre. Elmondta, hogy a második világháború után kialakult európai határok sérthetetlenek. Az NSZK- nak örökre le kell mondaniuk az atomfegyverekről, s ha Nyugat-Németor- szág elismeri a két német állam létezését, jelentősen hozzájárul az európai biztonság szavatolásához. Más kérdéssel kapcsolatban Koszigin rámutatott: a Szovjetunió és más szocialista országok úgy vélik, hogy a katonai tömböket fel kell számolni. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, aki a szovjet pártküldöttség élén részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán, hétfőn reggel hazaérkezett Moszkvába. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a minisztertanács jókívánatait fejezte ki Moszkva város és a moszkvai terület ama dolgozóinak, akik 25 évvel ezelőtt részt vettek a moszkvai csatában, a főváros közelébe jutott német fasiszta csapatok szétzúzásában. KAIRÓ Hétfőn Bümedien algériai elnök befejezte egyiptomi látogatását és elutazott Kairóból. A repülőtéren Nasz- szer elnök ünnepélyesen a brit kormánynegyedben lázas tevékenység követte. Wiison összehívta szukebo kabinetjét rendkívüli tanácskozásra. Később a miniszterelnök keddre halasztotta a nemzethez intézendő tv-szózatát. New York: Lord Caradon angol ENSZ-küldött bejelentette, kormányától utasítást kapott arra, hogy kérje a Biztonsági Tanács haladéktalan összehívását a Rhodesia-ellenes szankciók megvitatására. Feltehető, hogy a Biztonsági Tanács 24, vagy 48 órán belül összeül — közli az AP. ENSZ-delegátus aesz volt az együttműködésre, de Washington elutasította az ENSZ-főtitkár javaslatait. Rusk külügyminiszter egy ízben például' azt mondotta, hogy megítélése szerint a másik fél szándékai nem komolyak, s ezzel elutasította, hogy az USA megbízottat küldjön a burmai Rangonba, hogy ott találkozzék a VDK képviselőivel. Stevenson halála után a Look című amerikai folyóirat már megírta az amerikai visszautasítások történetét, s azt* állította, hogy Stevenson ezért le ' akart mondani megbízatásáról. A nyilatkozat nem tartalmaz adatokat arra vonatkozóan, milyen hivatalos fogadtatásban részesültek Washington részéről U Thant legutóbbi javaslatai a vietnami háború befejezésére vonatkozóan. Koszigin a sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alakulása nagyban függ attól, hogyan vetnek véget az amerikaiak a vietnami agressziónak. Megerősítette, hogy a vietnami háborút a VDK, illetve a DNFF feltételei alapján kell befej eznL A szovjet miniszterelnök és kísérete hétfőn reggel Pompidou francia miniszterelnök társaságában vidéki körútra indult, s a hét első felét, sorrendben Toulouseban, Lionban és Grenobleban tölti. sorokban búcsúztatta. A kairói sajtó rendkívül meleg hangon méltatja az algériai elnök látogatását. DJAKARTA Egy dj akartai különleges hadbíróság előtt hétfőn reggel megkeződött a Dha- ni-per. Omar Dhani volt almarsallt, a légierők egykori miniszterét azzal vádolják, hogy elősegítette a tavalyi, szeptember 30-i fedőnevű baloldali hatalomátvételi kísérletet. Azt akarják rábizonyítani, hogy baloldali ifjúsági csoportoknak fegyvert adott és hozzájárult kiképzésükhöz. WASHINGTON Dean Rusk amerikai külügyminiszter William Bundy külügyi államtitkár kíséretében vasárnap este ázsiai körútra utazott, amelynek során öt ázsiai ország fővárosában tárgyal a vietnami kérdésekről. Utjának első állomása Japán. Koszígin franciaországi körúton KÜLPOLITIKAI ESEMÉNYEK Washington visszautasította a vietnami kékére vonatkozó közvetítési javaslatait A unentősofőr Szégyelljem magamat? Mindegy, hát megmondom: protekcióval lettem mentősofőr. .Mert az igazat akkor sem takarhatom el, ha rossz megvilágításba helyezi egyébként tűrhető jellememet. Apám barátja volt egy nagy embernek. Amikor haldoklóit szegény öregem, sokat aggódott értem mivel hogy élhetetlennek tartott. Könyörgött a barátjának, hogy ne bízzon engem a kóbor kutyák Irgalmára, hanem igazítson útba a jó emberek társasága felé. Szegény öregem meghalt, a barátja pedig kezébe vette a sorsomat. Rettegtem tőle. Ahányszor találkoztunk, mindig fennhangon szidott, tekergő életmódomért. Aztán rámparancsolt, hogy márpedig jelentkezzem szolgálatra a mentőállomás főorvosánál, mert ha nem tudnám, már több napja mentősofőr vagyok. Hát így lett belőlem úriember. ★ Komoly tanfolyamokat kellett elvégeznem, hogy végszükség esetén kirántsam a halál karjaiból a szenvedőket. Műveltségem szemlátomást gyarapodott. Szabadnapjaimon nagy szavakkal dobálóztam az Arany Körtében. Agónia, krízis, toxin, aszepszis, központi idegrendszer, meg ilyenekkel. Főbérlőm, a volt csendőr gonosz felesége doktor úrnak szólított szerelmes óráiban. Tetszett neki a tányérsapkám. Legjobban mégis annak örültem, hogy Tarzan mellett én lettem a gyerekek példaképe. Ha összebalhéztak, ezzel fenyegették egymást: úgy megverlek, hogy bevisz az Illés. Ekkora tekintélyért minden körülmények között helyt kellett állni. Tudom, nem éppen becsületes dolog, de direkt vártam az alkalmat, amikor kipróbálhatom orvostudományomat egy szerencsétlenen. Az alkalom nem késett sokáig. Egyszer ugyanis — este 11-felé — riadóztattak, hogy irány az ikrényi úti bakter- ház, súlyos baleset történt a sorompónál. Szárnyakat kaptam. Eddig csak unalmas fekvőbetegeket, meg szülőanyákat szállítottam kórházba. De most! Hét kilométer az ikrényi sorompóig. Egyetlen merész lendület után már az áldozat roncsainál tapostam a féket Szörnyű látvány volt. Összegyűrődött a sorompó szakálla, a karambolozó motorból mintha csomót kötöttek volna. A tragédia kárvallottja úgy hevert a makadám út porában, mint valami vérbefsgyott rongy- kupac. Mindjárt láttam, hogy eszméletlen, sőt azt sem tartottam kizártnak, hogy máris kiszenvedett a szegény gyorshajtó! A jelek bizony éppen erre vallottak. Egyik lába — ha jól emlékszem, a bal — hétrét volt, hajtű módjára hajolva. Nyílt törés, semmi kétség. Szédültem a rémülettől, de az ember ilyenkor nem lehet érzelgős. Cselekedni kezdtem, hogyha még él az illető, mentőalkalmazott létemre meg is mentsem. A törést magát nem láttam, hiszen nadrág volt a boldogtalanon. Megfogtam a sérült lábát, s úgy recsegett, hogy majdnem elájultam. Am a szakszerűség ott lebegett a szemem előtt. Sürgős esetben nincs idő a finomkodásra, Így hát nadrágostól pólyáztam sinre a törött lábat. A beteg persze nem nyerte vissza az eszméletét a beavatkozásomtól. De fő, hogy élt!... Még akkor Is a szörnyű álom rabja volt, amikor hordágyon bevittük a műtőbe. Éjszaka lévén, végignézhettem volna a sebész munkáját, ha éppen akarom, de irtózom a vértől. Inkább szerényen várakoztam kint a folyosón. Különleges lelki élvezet éj idején egy kórházi folyosón várakozni. Csend, kék homály, költői áhitat, mindez egy kicsit bölcs, egy kicsit szomorú. És ott a tudat, hogy megmentettem egy ember életét! Sínbe lettem a lábát. Pedig nyílt törés. Komplikált eset, ilyen még nem' fordult elő a prakszisomban. Nem tagadom, hallani akartam az orvos elismerését. Ahhoz képest, hogy komplikált műtétre számítottam, elég hamar kijött az orvos a műtőből. Remegett és szürke volt az arca. Megrémültem, ahogy rámnézett. Mindjárt tudtam: nemcsak nyílt törés, de súlyos belső vérzés is — tehát meghalt a beteg. — Illés, azon se csodálkoznék, ha maga nyalta volna hegyesre a piramist — szólt a sebész és ez nem hatott dicséretnek. S még hozzá is tette: — Mondja, hogy tud maga éjnek idején ekkora ökör lenni? Most rendültem meg igazán. — Miért, doktor úr?... Talán nem csináltam szakszerűen?... — Dehogynem. Éppen olyan szakszerűen csinálta, mint a tanfolyamon. Kifogástalanul sinbe rakta a törött műlábat. Ráadásul ez a pasas olyan részeg, mint öt kocsis együttvéve az Arany Körtében. Azóta, ha valaki bakot lő a városban, ezt mondják rá: sinbe tette, mint Illés a műlábat. ★ Arról viszont, hogy részeg volt az ikrényi páciensem, egy másik villámtörténet jut eszembe. Major Pista bácsinak volt egy lenszövő műhelye, meg egy nagy sérve. Nekem viszont bűntudatom volt Major Pista bácsival szemben. Még abban az időben, amikor az utcaseprő guruló ládája nem falevelekkel hanem bankómilliókkal volt tele, megbízott az én lenszövő, atyai barátom, hogy ■ menjek el Sopronba, van ott egy kis Opel Kadett, elaáo, vegyem meg. Aztán, ha sikerül a vásár, én leszek a sofőrje. Este kellett volna indulni, de mivel egyetlen ismerősöm mellett sem szeretek szó nélkül elmenni, lekéstem a vonatot. A következő csak hajnalban indult. Eltökéltem, hogy ezt a vonatot már nem fogom lekésni. Beültem virrasztani a Sukk vendéglőbe. Mit szaporítsam a szót: szárho- latlanul szórtam az ezerbilliókat. Az árak emelkedése éjszaka sem szünetelt, így hát reggelfelé csak annyi pénzért kaphattam egy liter bort, amennyiért este még az egész kocsmát megvehettem volna. Lehet, hogy csalt a kocsmáros. Én akkor nem tudtam megállapítani. Csak akkor derengett föl bennem valami, amikor beállított a szokásos reggeli nagyfröccsére Major István lenszövő meá? tér. — öljön meg, Pista bácsi! — könyörögtem neki. — Elittam az Opel árát Ekkor derült ki, milyen nagy lélek is az én idős barátom. A vállamra tette jóságos tenyerét: — Örülök kicsi ülés, hogy nem vagy elveszett ember. Hagyj fel ezzel a férfiatlan bűnbánattaL Dehát mégis csak röstell- tem az esetet. Ettől kezdve Pista bácsi semmi kérését nem tudtam volna megtagadni. Sokat szenvedett a sérvétől, rábeszéltem, hogy operáltassa meg magát Vonakodott a késtől. Végtére is azt mondta, nem bánja, de csak úgy adja magát az orvosok kezére, ha én viszem be a kórházba. Át- éreztem lelkitusáját. Az előző nap délutánján fű- nek-fának elhíresztelte, hogy másnap reggel jön érte Illés a mentővel. Gyengéden bántam vele. Direkt az ő kedvéért fényesre dörzsöltem a szép fehér mentőkocsit, magam az ünneplő kamgarn egyenruhába öltöztem, és szokástól eltérően, magam mellé ültettem az öreget. De alig indultunk el, azt mondja a Zöldkoszorú előtt: — Állj meg, kicsi ülés. Igyunk egy nagyfröccsöt. Hátha meghalok, és akkor én már soha többé néni láthatom a Zöldkoszorút. Meg lehet tagadni égj beteg kívánságát? (Folytatjuk?
