Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
A SZŰLÉSZET-en, a megyei kórházban minden gyermek születése legalább olyan kedves ünnep, mint a szilveszter. Dr. Sziráki László szülész szakorvos az év utolsó éjszakájának egyik ügyeletes orvosa. Hat éve — pályája kezdete óta — négy szilvesztert töltött az ügyeleti szobán, illetve a szülőanyák mellett. A legizgalmasabb feltétlenül a tavalyi volt. — Éjfél tájban született 1966 első nyíregyházi gyermeke. Egyikünk a szülésnél segédkezett, másikunk a telefonnál hallgatta a pontos időt. Éjfél után néhány másodperccel született meg a baba. Azonnal jelentettük a minisztériumnak. Reggel azonban kiderült, hogy Sajószentpé térén „megelőzték” a mi babánkat. Az 1967-es év első nyíregyházi szülöttét valószínűleg dr. Sziráki László segíti a világra. — Hányadik gyermeke is lesz ez már doktor úr? — Talán a tizenháromezredik, vagy tizennégyezre- dik. Én elsősorban nekik kívánok nagyon boldog új évet! A POSTA távbeszélő központjában ezen az éjszakán is szünet nélkül csengenek a telefonok. Gáti Józsefné kapcsol interur- bán, sőt — már van néhány előjegyzés — interkontinentális hívásokat is. Egymástól távol élő rokonokat, barátokat, ismerősöket köt össze a technika korszerű eszközeivel. Egy-egy jókívánságot közvetít a kábelek bonyolult rendszerén: országhatárokon száguldanak át szavai a másodperc tört része alatt. „Helld, igen kapcsolom; kérem beszéljünk!” — ezzel a néhány szóval és feszült figyelmével dolgozik az ünnepi szolgálatban. (Csak úgy zárójelben el kell mondanunk Gáti Józsefnéről: kilenc gyermek édesanyja — a legkisebb 18 hónapos, a legnagyobb meglett férfisorban van már. A né-« pes család most költözött be Arany János utcai háromszoba összkomfortjába.) Férje — ugyancsak postás — a feleségét váltja a szolgálatban; kora reggel ő kézbesíti, újévi jókívánságait mellékelve 1967. első újságpéldányait a borbányai házakban. A RENDŐRSÉG egyik URH-kocsijával Kulybu» Mihály százados cirkál a megyeszékhely utcáin, terein. Feladata egy nehéz éjszaka közbiztonságának védelme. Nehéz éjszaka: ritkán használt jelző a szilveszter mellett, de ez valóban nem könnyű szolgalat! Ilyenkor ugyanis egykét fokkal többet lehet! A csendháboritás kritériuma is más ilyenkor, az alkohol- fogyasztás határa is egy kicsit feljebb csúszik. De sok mindent ilyenkor sem lehet — s hogy ne is lehessen, erre vigyáznak rendünk őrei. — Nyíregyházán fegyelmezetten szilvesztereznek az emberek. Nem emlékszem nagyobb botrányokra, pedig nem először töltöm szolgálatban az év utolsó éjszakáját. A nézeteltéréseket ilyenkor a helyhiány okozza. Meglelnek a szórakozóhelyek, megindul a „helykeresés”, a vándorlás az utcákon. Gondolatban nézzünk haza Kulybusékhoz: otthon együtt a család. Alszik a nyolchónapos kisunoka, akivel szabad idejének sok boldog percét tölti a nagyapa. Kulybus századost — mint a város többi ügyeletesét — elszólította családja köréből hivatása: nyugalmunkra vigyáz. Szilágyi Szabolcs Hammel József fel« Több az ipari munkás, kétszeres a tsz-tagság jövedelme» félezer új lakás Sikeres négy év a tiszalöki járásban (Tudósítónktól) A tanácsok négyéves munkájáról szóló jelentést vitatták meg a járási tanács ülésén december 28-án Ti- szalökön. Az elmúlt négy év alatt jelentős fejlődés következett be a járásban is, s ehhez nagyban hozzájárultak a tanácsok. Tovább szilárdult az állampolgári fegyelem, a törvényesség betartása, szélesedett a szocialista demokrácia. Emelkedett az iparban foglalkoztatottak létszáma, ezzel együtt az ipari termelés. A szocialista brigádmozgalomban, ma már 115 brigád, 1255 dolgozóval vesz részt. A járás 9 ipari üzemében a termelési érték megkétszereződött, s már az elmúlt évben meghaladta a 180 millió forintot. Az iparral egyidejűleg a termelőszövetkezetek is fejlődtek. Javult a vezetés színvonala, több a mezőgazdasági szakember, s ennek következményeként javultak a termésátlagok és emelkedett a tagság jövedelme. Ebben az évben 260 új tagot vettek fel a termelőszövetkezetek. A jobb szakemberellátottság érdekében egyre több termelőszövetkezet biztosít ösztöndíjat a magasabb fokú mezőgazdasági intézményekben tanulóknak. A gépesítés növekedése megkövetelte a mezőgazda- sági szakmunkásképzés gyorsítását is. Ebben az évben már 31 brigád tűzte ki célul a szocialista cím elnyerését. A termelőszövetkezetek közös vagyona az 1962 évi 162 millió forinttal szemben 280 millió forintra emelkedett. A termelőszövetkezetek erősödésének legnagyobb bizonyítéka, hogy az egy családra eső jövedelem négy év alatt megkétszereződött Kulturális téren is jelentős az előrehaladás. Uj gimnázium létesült Tisza vasváriban, megkétszereződött a középiskolai nevelők száma. Évente mintegy 3—400 felnőtt végezte el a dolgozók általános iskoláját, s ezek közül jelenleg Is ai in tégy 250-en tanulnak középiskolákban. A könyvtárak könyvállománya több, mint kétszeresére emelkedett, s jelenleg egy lakosra 2 kötet könyv jut. A járás lakosságának közel 20 százaléka könyvtári olvasó. A termelőszövetkezetek megerősödésével nőtt a lakosság vásárlóereje. Nagyobb a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt. A vásárlás mellett egyre emelkedik a lakosság takarékbetét- állománya is. Az elmúlt négy évben 410 új lakást építettek, nagyrészt OTP-kölcsön- nei. Emellett állami beruházásból 97 lakást építettek. A lakosság ivóvízellátásának javítása érdekében Tisza- vasváriban és Tlszalökön hozzákezdtek a törpe vízművek építéséhez. Doszlop Miklós ♦♦ Öregek a napköziben „Vannak gyerekek, akik jók, nekem is vannak de. azok nem jók“ Szilveszterkor — szolgálatban Szűcs Károlyné házát keresem. Mondják, hogy a Ge- lénesi út felé van, sarokház, különben bárki megmutatja, hiszen Tarpán mindenki tudja, odajárnak az idős emberek. öregek napközi otthona. Takaros parasztház. Már az üvegajtón át látni, hogy székeken, heverőn fekete kendős asszonyok, fekete kabátos emberek ülnek sorban. Egy másik szobába is nyílik ajtó, ott az asztal körül ülnek. A két szoba berendezése: székek, asztalok, sarokban televízió, a másikban rádió. Egyszerű tisztaság. Az asztal sarkán három idős asszony kezében „Fekete Péter” kártya remeg. A másik végén idős emberek filkóst játszanak. Húszán vannak a szobában. Tsz-nyugdíjasok, járadékosok. Akik a kártyát rakosgatják, három özvegy, György Károlyné 77 éves, Paládi Ferencné 78 éves, Huszti Elekné 68 éves. — Jó itt? — Jó. — György Károlyné igazit fejkendőjén. — Megszoktuk egymást. Már nem tudunk meglenni anélkül, hogy ide ne jöjjünk. Nekem most itthon van a lányom, Pesten dolgozik, mondta is minek jövök most, dehát én jövök. Az egyik asszony mondja: — Az jó gyerek. Vannak gyerekek, akik jók, nekem is vannak, de azok nem jók. A pulyában már nem lehet bízni. A pulyák azt várják, hogy vihessék ami utánunk marad. özvegy Huszti Eleknének nincs senkije, egyedül él. A beszélgetésbe a 80 éves Tóth József is bekapcsolódik, ö is azt mondja, jó a napközi otthonba járni, pedig neki még a felesége is éL — Váltig mondja a feleségem ne menj már mindig. Nem akarom megnevezni, aki ezt mondja; — Négy gyerekem van szerte a nagyvilágban. Esztergomban, Győrben még Amerikában is. Dehogy gondolnak azok rám. Még azok sem, akik itt élnek a faluban. Az egyik lányom valamikor még eljön hozzám, a másik meg soha. Abból van a baj, hogy van még egy kis telkem, 800 öles, meg a ház. Hát az kellene. — Én egy udvarban élek a fiammal. — Szól egy másik öregember. — Külön koszton. Nekem van egy akkora kis szobám, amibe csak egy asztal, meg egy dikó fér el. Volt most a karácsony, azt sem mondták nekem, menjek be egy kicsit megmelegedni. A fiam azt mondja, a földet beadta a tsz-be, akkor tartsa el a tsz. Hallgatom a döcögő szavakat, nézem a reszkető kezeket. Nem vádaskodnak, csak beszélnek. Kint az első szobában egyetlen asszony ül fehér kendőben, özvegy Botos Istvánná, ö azt mondja: — Mi nem is panaszkodhatunk itt. Idejövünk és jól megvagyunk. Nekem két gyerekem Pesten van. Én küldtem nekik üdvözlőlapot karácsonyra, ők nem. Pedig nekem olyan kevés a pénzem. De még mindig jobb így, mint ahogy a 30-as években a férjemmel történt. Az első világháborúban rokkant meg és felment a köz- " ségházára, hogy valami támogatást kapjon. Segélyt. Hazahozott egy papírt és azt hittük abba van írva a segély. De amikor elolvastam akkor láttam kolduló levél. Mlvelünk nagyon jól törődnek, meglátogat bennünket a tanácselnök, a titkár, meg a tsz-től is, csak a gyerekek nem jönnek. i Hozzák az ebédet. Habart krumpli levest, káposztás kockát, almát Az öregek jóízűen esznek. Mondják, azért tegnap jobb volt, csontleves, székelykáposzta. Kérdik, holnap mi lesz. Az még jobb. Májgaluskaleves, rántott hús savanyúság. I smerősöm a pult mögött dolgozik és nemrég, amikor szabadságon volt_ elsírta nekem bánatát: — Ki vagyunk szolgáltatva a vevőnek. Különösen azóta, amióta panaszkönyv helyett ingyenes, felülbélyegzett levelezőlapok állnak a vevő rendelkezésére. Azelőtt a panaszkönyvet kérték és az üzletvezetőnek alkalma volt lebeszélni a vevőt a beírásról. Néha sikerült is. De most? Most kiemel a dobozból egy levelezőlapot, ráírja sérelmét és bedobja a postaládába. Még csak nem is vitatkozhatunk vele. És a lap, amelyen az áll, hogy a hegyes orrú, magas, szemüveges, kopasz eladó nyersen, udvariatlanul beszélt, vagy tíz deka helyett nyolcat adott, eljut a felsőbb szervekhez. Megértőén bólintottam: — Mit lehet tenni? — Érvényesítsék a kölcsönösség elvéti Az öregek reggel 9-től este négyig, ötig vannak a napközi otthonban. Maradnának tovább is, de sötétben bizonytalanabb a járás. A napközi otthonban Szűcs Károlyné gondoskodással és szeretettel veszi körül őket Az orvos is be-benéz hozzájuk, törődnek az egészségükkel is. De egészségesek. Néha megesik, valaki otthon marad, annak az úttörők elviszik az ebédet Jó a napközi otthon. Tarpán több mint egy éve létesítették úgy, hogy az fmsz, a ktsz, a tsz, a Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat, a községi tanács ösz- szeadták a pénzt, a berendezést A húsz öregre az évi kiadás 55 ezer forint volt. Ezt így azonban senki sem mérlegeli, csupán én voltam rá kíváncsi. A község vezetői és mindazok, akik részt vettek a napközi otthon létrehozásában, részt vesznek a további fenntartásában Is, csupán azt mérlegelik, tőlük telhetőén pár embernek kellemessé teszik az öregkort Tervezik, hogy a közeljövőben bővítik a kört. Mindenkit felkutatnak majd, akinek szüksége van a napközire. A község, a társadalmi szervek megtették és megteszik a magukét Csak a gyerekek is lennének mások. Seres Ernő — Ezt hogy értsem? — Lehetővé kell tenni, hogy mi is panaszt tehessünk levelezőlapon a vevő ellen. — Nem rossz ötlet, de nem tudják a vevő nevét és azt sem. hogy hol dolgozik. — Erre én is gondoltam. Amikor átadjuk neki az árut, elkérjük a személyi igazolványát, és ezután mi is írhatunk a viselkedéséről panaszos levelezőlapot. — Gondolja, hogy ennek lesz valami foganatja? — Nem gondolom mert a vevő által irt lapnak sincs. Minden marad a régiben. — De hiszen akkor semmi értelme az egésznek. A TŰZOLTÓSÁG ügyeletes tiszti szobájában megyetérkép, telefonkészülék előtt ül szilveszter éjjelén Puskás Béla főhadnagy. Tizennégy éve őrködik megyénk tűzbiztonsága felett. Szilveszterkor azonban most először van szolgálatban. Mi várható a szolgálatban? Reméljük semmi, de az évek tapasztalata szerint ilyenkor leginkább karácsonyfatűz szokta riasztani a tűzoltókat. Az egész megye biztonságán őrködik most: telefonkészülékén szükség esetén riasztja a nyíregyházi, kisvárdai, mátészalkai állami tűzoltóegységeket és bármelyik községi önkéntes testület tagjait. Kiket hagyott otthon? Héthetes kisfiát, feleségét. Az új év első napját már együtt töltik mind a hárman... — Persze hogy nincs! De ha mi ts írhatunk, akkor érvényesül a kölcsönösség elve. Ne csak ők Írjanak! — jelentette ki harciason. Harmadnap betértem a boltba, ahol dolgozik. Türelmetlenül várta, hogy az a három asszony, aki a pult előtt állt, kérjen tőle valamit, de azok elmélyül- len beszélgettek egymással. Panaszosan fordult felém: — Látja, itt állok és lesem, hogy mikor kegyeskednek vásárolni, de ők csak traccsolnak. Megvigasztaltam: — Miért mérgelődik? Ok is a kölcsönösség elvét érvényesítik... Palásti László: Kölcsönösség Szilveszter éjszaka; tetőponton a jókedv a szórakozóhelyek forgatagában, sok ezer nyíregyházi családnál a tv kék fénye ad hangulatvilágítást. Pezsgősüvegek durrannak, szerpentin és konfetti záporozik. Szórakozik a város, óevet búcsúztatnak, új esztendőt köszöntenek mindenütt. A város néhány középületében azonban nem a vígság, szórakozás fénye világit — ezekben az épületekben mások nyugalmára vigyáznak, biztosítják az élet megszokott ütemét ezen a rendhagyó éjszakán. RH a tűzvédelemért Ül! az újszülöttekért Üli telefonösszeköttetésünkért OH közbiztonságunkért Mit is kívánhatna a tűzoltó főhadnagy a megye lakosságának az új esztendőre? Azt, hogy a piros kocsi minél ritkábban száguldjon ki a laktanya kapuján.
