Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

A SZŰLÉSZET-en, a megyei kórházban minden gyermek születése legalább olyan kedves ünnep, mint a szilveszter. Dr. Sziráki László szülész szakorvos az év utolsó éjszakájának egyik ügyeletes orvosa. Hat éve — pályája kezde­te óta — négy szilvesztert töltött az ügyeleti szobán, illetve a szülőanyák mel­lett. A legizgalmasabb fel­tétlenül a tavalyi volt. — Éjfél tájban született 1966 első nyíregyházi gyer­meke. Egyikünk a szülésnél segédkezett, másikunk a telefonnál hallgatta a pon­tos időt. Éjfél után néhány másodperccel született meg a baba. Azonnal jelentet­tük a minisztériumnak. Reggel azonban kiderült, hogy Sajószentpé térén „megelőzték” a mi babán­kat. Az 1967-es év első nyír­egyházi szülöttét valószí­nűleg dr. Sziráki László segíti a világra. — Hányadik gyermeke is lesz ez már doktor úr? — Talán a tizenháromez­redik, vagy tizennégyezre- dik. Én elsősorban nekik kívánok nagyon boldog új évet! A POSTA távbeszélő központjában ezen az éjsza­kán is szünet nélkül csen­genek a telefonok. Gáti Józsefné kapcsol interur- bán, sőt — már van né­hány előjegyzés — inter­kontinentális hívásokat is. Egymástól távol élő rokono­kat, barátokat, ismerősöket köt össze a technika kor­szerű eszközeivel. Egy-egy jókívánságot közvetít a ká­belek bonyolult rendszerén: országhatárokon szágulda­nak át szavai a másodperc tört része alatt. „Helld, igen kapcsolom; kérem beszéljünk!” — ezzel a néhány szóval és feszült figyelmével dolgozik az ün­nepi szolgálatban. (Csak úgy zárójelben el kell mon­danunk Gáti Józsefnéről: kilenc gyermek édesany­ja — a legkisebb 18 hóna­pos, a legnagyobb meglett férfisorban van már. A né-« pes család most költözött be Arany János utcai há­romszoba összkomfortjá­ba.) Férje — ugyancsak pos­tás — a feleségét váltja a szolgálatban; kora reggel ő kézbesíti, újévi jókíván­ságait mellékelve 1967. első újságpéldányait a borbá­nyai házakban. A RENDŐRSÉG egyik URH-kocsijával Kulybu» Mihály százados cirkál a megyeszékhely utcáin, te­rein. Feladata egy nehéz éj­szaka közbiztonságának védelme. Nehéz éjszaka: ritkán használt jelző a szil­veszter mellett, de ez va­lóban nem könnyű szolga­lat! Ilyenkor ugyanis egy­két fokkal többet lehet! A csendháboritás kritériuma is más ilyenkor, az alkohol- fogyasztás határa is egy ki­csit feljebb csúszik. De sok mindent ilyenkor sem lehet — s hogy ne is le­hessen, erre vigyáznak rendünk őrei. — Nyíregyházán fegyel­mezetten szilvesztereznek az emberek. Nem emlék­szem nagyobb botrányokra, pedig nem először töltöm szolgálatban az év utolsó éjszakáját. A nézeteltéré­seket ilyenkor a helyhiány okozza. Meglelnek a szó­rakozóhelyek, megindul a „helykeresés”, a vándorlás az utcákon. Gondolatban nézzünk haza Kulybusékhoz: otthon együtt a család. Alszik a nyolchónapos kisunoka, akivel szabad idejének sok boldog percét tölti a nagy­apa. Kulybus századost — mint a város többi ügyele­tesét — elszólította család­ja köréből hivatása: nyu­galmunkra vigyáz. Szilágyi Szabolcs Hammel József fel« Több az ipari munkás, kétszeres a tsz-tagság jövedelme» félezer új lakás Sikeres négy év a tiszalöki járásban (Tudósítónktól) A tanácsok négyéves munkájáról szóló jelentést vitatták meg a járási tanács ülésén december 28-án Ti- szalökön. Az elmúlt négy év alatt jelentős fejlődés következett be a járásban is, s ehhez nagyban hozzájárultak a tanácsok. Tovább szilárdult az állampolgári fegyelem, a törvényesség betartása, szé­lesedett a szocialista demok­rácia. Emelkedett az iparban foglalkoztatottak létszáma, ezzel együtt az ipari terme­lés. A szocialista brigád­mozgalomban, ma már 115 brigád, 1255 dolgozóval vesz részt. A járás 9 ipari üzemé­ben a termelési érték meg­kétszereződött, s már az elmúlt évben meghaladta a 180 millió forintot. Az iparral egyidejűleg a termelőszövetkezetek is fej­lődtek. Javult a vezetés színvonala, több a mezőgaz­dasági szakember, s ennek következményeként javultak a termésátlagok és emelke­dett a tagság jövedelme. Eb­ben az évben 260 új tagot vettek fel a termelőszövetke­zetek. A jobb szakemberel­látottság érdekében egyre több termelőszövetkezet biz­tosít ösztöndíjat a magasabb fokú mezőgazdasági intéz­ményekben tanulóknak. A gépesítés növekedése megkövetelte a mezőgazda- sági szakmunkásképzés gyorsítását is. Ebben az év­ben már 31 brigád tűzte ki célul a szocialista cím el­nyerését. A termelőszövet­kezetek közös vagyona az 1962 évi 162 millió forinttal szemben 280 millió forintra emelkedett. A termelőszövet­kezetek erősödésének leg­nagyobb bizonyítéka, hogy az egy családra eső jövede­lem négy év alatt megkét­szereződött Kulturális téren is jelentős az előrehaladás. Uj gimná­zium létesült Tisza vasvári­ban, megkétszereződött a középiskolai nevelők száma. Évente mintegy 3—400 fel­nőtt végezte el a dolgozók általános iskoláját, s ezek közül jelenleg Is ai in tégy 250-en tanulnak középisko­lákban. A könyvtárak könyvállo­mánya több, mint kétszeresé­re emelkedett, s jelenleg egy lakosra 2 kötet könyv jut. A járás lakosságának közel 20 százaléka könyvtá­ri olvasó. A termelőszövetkezetek megerősödésével nőtt a la­kosság vásárlóereje. Na­gyobb a kereslet a tartós fo­gyasztási cikkek iránt. A vá­sárlás mellett egyre emelke­dik a lakosság takarékbetét- állománya is. Az elmúlt négy évben 410 új lakást építet­tek, nagyrészt OTP-kölcsön- nei. Emellett állami beruhá­zásból 97 lakást építettek. A lakosság ivóvízellátásának javítása érdekében Tisza- vasváriban és Tlszalökön hozzákezdtek a törpe víz­művek építéséhez. Doszlop Miklós ♦♦ Öregek a napköziben „Vannak gyerekek, akik jók, nekem is vannak de. azok nem jók“ Szilveszterkor — szolgálatban Szűcs Károlyné házát ke­resem. Mondják, hogy a Ge- lénesi út felé van, sarokház, különben bárki megmutatja, hiszen Tarpán mindenki tudja, odajárnak az idős emberek. öregek napközi otthona. Takaros parasztház. Már az üvegajtón át látni, hogy szé­keken, heverőn fekete ken­dős asszonyok, fekete kabá­tos emberek ülnek sorban. Egy másik szobába is nyí­lik ajtó, ott az asztal körül ülnek. A két szoba berende­zése: székek, asztalok, sa­rokban televízió, a másik­ban rádió. Egyszerű tiszta­ság. Az asztal sarkán há­rom idős asszony kezében „Fekete Péter” kártya re­meg. A másik végén idős emberek filkóst játszanak. Húszán vannak a szobában. Tsz-nyugdíjasok, járadéko­sok. Akik a kártyát rakos­gatják, három özvegy, György Károlyné 77 éves, Paládi Ferencné 78 éves, Huszti Elekné 68 éves. — Jó itt? — Jó. — György Károlyné igazit fejkendőjén. — Meg­szoktuk egymást. Már nem tudunk meglenni anélkül, hogy ide ne jöjjünk. Nekem most itthon van a lányom, Pesten dolgozik, mondta is minek jövök most, dehát én jövök. Az egyik asszony mondja: — Az jó gyerek. Vannak gyerekek, akik jók, nekem is vannak, de azok nem jók. A pulyában már nem lehet bízni. A pulyák azt várják, hogy vihessék ami utánunk marad. özvegy Huszti Eleknének nincs senkije, egyedül él. A beszélgetésbe a 80 éves Tóth József is bekapcsolódik, ö is azt mondja, jó a napközi otthonba járni, pedig neki még a felesége is éL — Váltig mondja a felesé­gem ne menj már mindig. Nem akarom megnevezni, aki ezt mondja; — Négy gyerekem van szerte a nagyvilágban. Esz­tergomban, Győrben még Amerikában is. Dehogy gon­dolnak azok rám. Még azok sem, akik itt élnek a falu­ban. Az egyik lányom va­lamikor még eljön hozzám, a másik meg soha. Abból van a baj, hogy van még egy kis telkem, 800 öles, meg a ház. Hát az kellene. — Én egy udvarban élek a fiammal. — Szól egy má­sik öregember. — Külön koszton. Nekem van egy ak­kora kis szobám, amibe csak egy asztal, meg egy dikó fér el. Volt most a karácsony, azt sem mondták nekem, menjek be egy ki­csit megmelegedni. A fiam azt mondja, a földet beadta a tsz-be, akkor tartsa el a tsz. Hallgatom a döcögő sza­vakat, nézem a reszkető ke­zeket. Nem vádaskodnak, csak beszélnek. Kint az első szobában egyetlen asszony ül fehér kendőben, özvegy Botos Istvánná, ö azt mond­ja: — Mi nem is panaszkod­hatunk itt. Idejövünk és jól megvagyunk. Nekem két gyerekem Pesten van. Én küldtem nekik üdvözlőlapot karácsonyra, ők nem. Pedig nekem olyan kevés a pén­zem. De még mindig jobb így, mint ahogy a 30-as években a férjemmel történt. Az első világháborúban rok­kant meg és felment a köz- " ségházára, hogy valami tá­mogatást kapjon. Segélyt. Hazahozott egy papírt és azt hittük abba van írva a segély. De amikor elolvastam akkor láttam kolduló levél. Mlvelünk nagyon jól törőd­nek, meglátogat bennünket a tanácselnök, a titkár, meg a tsz-től is, csak a gyerekek nem jönnek. i Hozzák az ebédet. Habart krumpli levest, káposztás kockát, almát Az öregek jó­ízűen esznek. Mondják, azért tegnap jobb volt, csontleves, székelykáposzta. Kérdik, hol­nap mi lesz. Az még jobb. Májgaluskaleves, rántott hús savanyúság. I smerősöm a pult mö­gött dolgozik és nem­rég, amikor szabad­ságon volt_ elsírta nekem bánatát: — Ki vagyunk szolgáltat­va a vevőnek. Különösen azóta, amióta panaszkönyv helyett ingyenes, felülbé­lyegzett levelezőlapok áll­nak a vevő rendelkezésére. Azelőtt a panaszkönyvet kérték és az üzletvezetőnek alkalma volt lebeszélni a vevőt a beírásról. Néha si­került is. De most? Most kiemel a dobozból egy le­velezőlapot, ráírja sérelmét és bedobja a postaládába. Még csak nem is vitatkoz­hatunk vele. És a lap, ame­lyen az áll, hogy a hegyes orrú, magas, szemüveges, kopasz eladó nyersen, udvariatlanul beszélt, vagy tíz deka helyett nyolcat adott, eljut a felsőbb szer­vekhez. Megértőén bólintottam: — Mit lehet tenni? — Érvényesítsék a köl­csönösség elvéti Az öregek reggel 9-től este négyig, ötig vannak a napközi otthonban. Marad­nának tovább is, de sötét­ben bizonytalanabb a járás. A napközi otthonban Szűcs Károlyné gondoskodással és szeretettel veszi körül őket Az orvos is be-benéz hozzá­juk, törődnek az egészsé­gükkel is. De egészségesek. Néha megesik, valaki ott­hon marad, annak az úttö­rők elviszik az ebédet Jó a napközi otthon. Tar­pán több mint egy éve lé­tesítették úgy, hogy az fmsz, a ktsz, a tsz, a Nyír­egyházi Vendéglátóipari Vál­lalat, a községi tanács ösz- szeadták a pénzt, a berende­zést A húsz öregre az évi kiadás 55 ezer forint volt. Ezt így azonban senki sem mérlegeli, csupán én vol­tam rá kíváncsi. A község vezetői és mindazok, akik részt vettek a napközi otthon létrehozásában, részt vesz­nek a további fenntartásá­ban Is, csupán azt mérlege­lik, tőlük telhetőén pár em­bernek kellemessé teszik az öregkort Tervezik, hogy a közeljövőben bővítik a kört. Mindenkit felkutatnak majd, akinek szüksége van a nap­közire. A község, a társadalmi szervek megtették és megte­szik a magukét Csak a gyerekek is lennének má­sok. Seres Ernő — Ezt hogy értsem? — Lehetővé kell tenni, hogy mi is panaszt tehes­sünk levelezőlapon a vevő ellen. — Nem rossz ötlet, de nem tudják a vevő nevét és azt sem. hogy hol dolgozik. — Erre én is gondoltam. Amikor átadjuk neki az árut, elkérjük a személyi igazolványát, és ezután mi is írhatunk a viselkedéséről panaszos levelezőlapot. — Gondolja, hogy ennek lesz valami foganatja? — Nem gondolom mert a vevő által irt lapnak sincs. Minden marad a régiben. — De hiszen akkor sem­mi értelme az egésznek. A TŰZOLTÓSÁG ügye­letes tiszti szobájában me­gyetérkép, telefonkészülék előtt ül szilveszter éjjelén Puskás Béla főhadnagy. Tizennégy éve őrködik megyénk tűzbiztonsága fe­lett. Szilveszterkor azon­ban most először van szol­gálatban. Mi várható a szolgálatban? Reméljük semmi, de az évek tapasz­talata szerint ilyenkor leg­inkább karácsonyfatűz szokta riasztani a tűzoltó­kat. Az egész megye biz­tonságán őrködik most: te­lefonkészülékén szükség esetén riasztja a nyíregy­házi, kisvárdai, mátészal­kai állami tűzoltóegysége­ket és bármelyik községi önkéntes testület tagjait. Kiket hagyott otthon? Héthetes kisfiát, feleségét. Az új év első napját már együtt töltik mind a hár­man... — Persze hogy nincs! De ha mi ts írhatunk, akkor érvényesül a kölcsönösség elve. Ne csak ők Írjanak! — jelentette ki harciason. Harmadnap betértem a boltba, ahol dolgozik. Tü­relmetlenül várta, hogy az a három asszony, aki a pult előtt állt, kérjen tőle valamit, de azok elmélyül- len beszélgettek egymás­sal. Panaszosan fordult felém: — Látja, itt állok és le­sem, hogy mikor kegyes­kednek vásárolni, de ők csak traccsolnak. Megvigasztaltam: — Miért mérgelődik? Ok is a kölcsönösség elvét ér­vényesítik... Palásti László: Kölcsönösség Szilveszter éjszaka; te­tőponton a jókedv a szóra­kozóhelyek forgatagában, sok ezer nyíregyházi család­nál a tv kék fénye ad han­gulatvilágítást. Pezsgős­üvegek durrannak, szer­pentin és konfetti záporo­zik. Szórakozik a város, óevet búcsúztatnak, új esztendőt köszöntenek min­denütt. A város néhány középületében azonban nem a vígság, szórakozás fénye világit — ezekben az épü­letekben mások nyugalmára vigyáznak, biztosítják az élet megszokott ütemét ezen a rendhagyó éjszakán. RH a tűzvédelemért Ül! az újszülöttekért Üli telefonösszeköt­tetésünkért OH közbiztonsá­gunkért Mit is kívánhatna a tűzoltó főhadnagy a megye lakos­ságának az új esztendőre? Azt, hogy a piros kocsi mi­nél ritkábban száguldjon ki a laktanya kapuján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom