Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-30 / 307. szám

Januártól már az új tsz-nyugdíjakat fizetik Tájékoztató a nyugdíjak megyei folyósításáról A népköztársaság Elnöki Tanácsának 1966. évi 30-as számú törvényerejű rendele­té a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tagjainak új nyugdíjazási rendszert, illet­ve nyugdíjbiztosítást ír elő. Ez megyénkben is már most több ezer embert érint, olyanokat, akik a korábbi nyugdíjtörvény alapján kapták nyugdijukat és olyanokat, akik a közel­jövőben adják be nyugdíj­kérelmüket. A rendelettel és magával az új nyugdíjtör­vény alkalmazásával kap­csolatban már eddig is szá­mos kérdésre kértek választ olvasóink. A kérdése?? meg­válaszolására Kada Lászlót, a SZOT Társadalombiztosítá­si megyei Igazgatóságának nyugdíjosztály vezetőjét kér­tük fel. — Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a nyugdíj nem azonos a termelőszö­vetkezeti járadékkal, az új nyugdíjtörvény ennek meg­felelően mindkettővel kü­lön külön foglalkozik. Az új nyugdíjtörvény 1967. január elsejével lép életbe és azt mi automatikusan alkal­mazzuk. Tehát a tsz-nyugdí- jasok január végére nyugdí­jaikat az új törvénynek megfelelően kapják. Alacsony összegű nyugdijak, házastársi pótlék — Az új törvényerejű rendeletnél nagyon sok em­bert közvetlenül az foglal­koztat, hogy az alacsony összegű régi nyugdíjak ren­dezése hogyan történik majd. A rendelet szerint január 1-től a korábban 400 forintnál kisebb összegben megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat ha­vi 400 forintra kell felemel­ni. Ezt a munkát mi külön kérés nélkül elvégezzük. El­lenben az új rendeletnek lé­nyeges része * a házastársi pótlék, amelynek összege havi 100 forint. Ennél azt kell tudni, ha a nyugdíjas nyugdíjösszege nem haladja meg az ezer forintot, akkor a házastársi pótlék kérhető. Visszamenőleg, akik ilyen házastársi pótlékot nem kap­tak, azok kérésükkel a bu­dapesti nyugdíjfolyósító igazgatósághoz (V. kerület Guszev utca 10.) fordulhat­nak. Akik 1967 január 1-től jelentkeznek ilyen igénnyel, azoknak ügyét már mi in­tézzük automatikusan. A beszámítható idő módosulása — A termelőszövetkezeti tagok részére nagy kedvez­mény, hogy míg korábban a nyugdíjtörvény szerint, ha a munkaviszonyba kétéves, vagy két évnél több meg­szakítás volt, akkor a két év előtti munkaviszonyt nem lehetett beszámítani a nyugdíjhoz szükséges időbe. Az új törvény szerint, mint az iparban, a két év őt évre módosul. Tehát azok is kap­hatnak nyugdíjat, ilfetve igényt tarthatnak a jog­folytonosságra, akiknek há­rom-ötéves megszakításuk volt. Ennek igazolását kü­lön kérni kell. — Magyarázatra szorul bizonyos mértékben az új rendeletnek a nyugdíjévek számításával kapcsolatos ré­sze. Ennél azt kell tudni, hogy míg a korábbi rendelet a nyugdíjjogosultsághoz férfiak esetében 120, nők esetében 80 munkaegység teljesítését írta elő éven­ként, addig az új rendelet szerint a termelőszövetkezeti férfi tagoknak 150, nőknek évi 100 munkanapot kell munkában tölteni. A régi rendeletben, ha a termelő­szövetkezeti tagok nem tel­jesítették az előírt feltétele­ket, úgy a nyugdíjazás szem­pontjából az év elveszett. Most ez nem fordulhat elő. Mert például annak, aki nem teljesíti az előírt munkana­pokat, megvan rá a lehető­sége, hogy a következő év­ben a hiányzó napokat megszerezze, vagyis a ren­delet biztosítja, hogy a ter­melőszövetkezeti tag akár két év alatt is, de meg­szerezheti a nyugdíjévét Az éves munka tehát nem Vész el. Ehhez tartozik még, hogyha valaki betegség miatt keresőképtelen és azt az orvos igazolja, minden betegségben töltött nap tíz­órás munkanapnak számít, ami a nyugdíjév megállapí­tásához beszámítható. 4 besegítő család­tagok is kaphatnak nyugdijat — Fontos részé a nyug- j díjtörvénynek, hogy a be­segítő családtagok is kérhe- 1 tik — függetlenül attól, hogy | nem tagjai a termelőszövet-1 kezeinek — a közös gazda-j Ságokban végzett munka í után az eltöltött idő nyug­díjévként történő beszámítá­sát, ha a nyugdíjjárulékot! utólag befizetik. Ez azt je­lenti, hogy azok is részesül- | hetnek nyugdíjban, akiknek erre eddig nem volt lehető­sége. Ennek feltétele, hogy a termelőszövetkezetekben jobbá tegyék a könyvelést, illetve nyilvántartsák a csa­ládtagok végzett munkáját. A tényleges kereset szerint Ezután már a nyugdíj megállapításánál nem az általános 900 forint havi keresetet veszik alapul. Ja­nuár 1-től nem általánosan, hanem egyénenként a tény­leges kereset alapján hatá­rozzák meg a nyugdíj ösz- szegét. Ez 900-tól 5000 fo­rintig terjedhet. Nem min­degy tehát, hogy mennyit dolgozik és teljesít a terme­lőszövetkezeti tag, hiszen a tényleges keresete képezi majd a nyugdíjmegállapítás alapját. —- Az új törvényerejű rendelet intézkedik a házas­társi pótlék fizetéséről, a járadékosok esetében is. Ez a járadék 40 forintot tesz ki. Ennek folyósítását a je­lenlegi járadékosok szintén Budapestről a nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságtól kérhetik. — Végül a rendelet azt is biztosítja, hogy akik ebben az évben beadták nyugdíj- igényüket, de még nem kap­ták meg az azzal kapcsolatos határozatot, ha számukra előnyösnek tekintik, igényü­ket visszavonhatják és ja­nuártól újra beadhatják, hogy nyugdíjukkal kapcso­latban már az új törvényt alkalmazzák. (S. E.) Ősz Ferenc: NEVETSÉGES KIS T egnap reggel arra ébredtem, hogy végre újra sütött a nap. Felhőtlen kék volt az ég és e látványtól olyan hangulatot éreztem, me­lyet a lírai költők ihletnek neveznek. Csakhogy én nem vagyok költő, kisember va­gyok, akiben ez a termé­szeti szépség felkeltette a vágyat, hogy ettől a naptól kezdve jobb, nemesebb, emelkedettebb lelkű le­gyen. Megfogadtam ma­gamnak, hogy többé nem hazudok. Soha, semmi pénzért, önző érdekeimért, vagy egyszerűen sportból, netalán a tartalmatlan, fe­lületes udvariasság ked­véért. Őszinte leszek, tisz­ta és átlátszó. Az elhatározástól fellel­kesültem, vidáman, fütyü- részve indultam munkába. Lépteim ruganyosak vol­tak, éreztem, hogy az eny­he napsugár elégedetten és szeretettel simogatja arco­mat> Ezt a kellemes, kissé ön­elégült hangulatot Topolyá- né törte szét: — De jó, hogy találkoz­tunk — harsogta túl a ka­nyarodó villamos kerekeinek •kutasát —, mi van ma­gukkal? Miért nem jönnek mostanában hozzánk? Már éppen kezdeni akar­tam a szokásos mesét: — a sok munka, a feleségem gyengélkedik —, amikor eszembe jutott a fogadal­mam. — Nézze, Topolyáné, megmondom őszintén, hogy nem szeretünk magukhoz menni... — Dehát miért? — ámul­dozott. — Mert unjuk magukat! — Hogy milyen erede­tien jópofa viccei vannak. Mindig kitalál valami mu­latságosat. — Tréfára vet­te a dolgot. — Bocsánat! Ez nem tréfa. Unjuk, mert maguk azért hívnak vendéget, hogy bemutassák háztartá­suk legújabb szerzeményeit. Maguknál a vendég csak tükör, akinek álmélkodásán lemérik az utolsó fizetés óta vásárolt holmik érté­két — mondtam és csak­nem megrészegültem az őszinteségemtől. Topolyáné sokáig kiabált utánam. Nem tántorodtam meg. Ezt kell tenni, még akkor is, ha az őszinteség fájdal­mas. Előbb utóbb az embe­rek megértik és talán kö­vetnek is. A hivatalban Micike, a főnök titkárnője perdült elém: — Sokat adok a vélemé­nyére! Nos, milyen vagyok? Hogy áll az új ruhám? — Nézze Micike... Szó­val... — kezdtem, de a pillanatnyi megtorpanás után, fogadalmamhoz híven folytattam: — Ez a ruha kifejezetten rossz. Magának jobb lenne, ha nem viselne ilyen kihívó holmikat. Amíg nem járt piros haris­nyában, nem is volt feltű­nő, hogy vastag és X a lába Ez a ruha csak kihangsú­lyozza, hogy kicsi és kövér. Még fólytattain volna, de Micike elrohant. Nemsokára Karcaginé hozta a hírt: a könyvelésben Micike elme­sélte, hogy ki akartam vele kezdeni és félreérthetetlen célzásokat tettem a csípőjé­re. Karcaginé izgatottan várta nyilatkozatomat. — Kedves Karcagi kar­társnő, jobb lenne, ha a munkájával törődne. Egész nap intrikákat és pletykákat hord. Minket azért fizetnek, hogy dolgozzunk... Karcaginé visszarohant a könyvelésbe. Könnyű szívvel Életformák, családi gondok Legyen vagy ne legyen? Ami a dönle&ek mögött vttu Ha van emberi boldog­ság — életet adni, anyává lenni, az! De nem minden feltétel nélkül. A gyermeket vállalni is kell S erről dön­teni, minden család, s min­denekelőtt az asszony leg­személyesebb ügye és joga. Ám minden nő életében egyszer eljön az idő, amikor legfőbb vagya a gygrmek, mert ez az emberi érzelmek között az egyik leghatalmasabb... S mégis, oly sokszor hangzik ei napjainkban a „ne legyen”; egyszer, két­szer, többször. Gyakran addig, amíg már késő. De miért? Akik szeretőének K-ék az Északi Alköz­pontban laknak. Nem fény­űzően, de csinosan, ottho- san berendezett a lakásuk. Hatéves há­zasok, s mindketten dol­goznak. Télen-nyáron, ha esik, ha fúj, a kétéves Klárikát a városközpontban lévő bölcsődébe viszik mindennap. A szívük sza­kad meg, amikor kora haj­nalban ki kell rángatni ágyacskájából a kicsit. De mit tehetnek? Nagymama nincs, s a lakótelepen még nincs bölcsőde. K-ék na­gyon szeretnének még egy gyermeket. De jelenleg nerrt tartják lehetségesnek. Ho­vá tegyék, amíg ők dolgoz­nak? Még ha sikerülne is a bölcsődében elhelyezni a második gyermeket, két ki­csivel ugyanezt már nem tudják vállalni. M-né alig egy éve ment férjhez és a második ter­hességét is megszakították. — Borzalmasan rosszul voltam állandóan, nem bírtam — mondja nagyon halkan. — És most megint... Csak haza ne kellene men­nem. Most derül fény a megszakítás igazi hátteré­re. És akik nem M-né elég rossz idegál­lapotban van. Együtt lak­nak férje anyjával, aki többször is kategorikusan kijelentette: „Nem tűrök meg itt gyereket! Különben is, minek az a mai modern embernek? Csak gond meg nyűg! Maradjatok maga­toknak!” A valódi ok per­sze nem a fiatalok féltése a gondtól, hanem beteges ültem Íróasztalomhoz. Milyen jó, hogy az ember nem atakoskodik. Kellemes ér­zés. Délben hivatott a főnö­köm. Közölte, hogy súlyos panaszokat hall rólam. Nem dolgozom rendesen, zakla­tom a kolléganőimet, sőt, állítólag félreérthetetlen po­litikai megnyilatkozásaim is vannak. Igazam tudatában derű­sen mosolyogtam rá: — Butaság. Én azt taná­csolom a főnök kartársnak, hogy információit ne Mi­cikétől szerezze be. He­lyesebb lenne, ha időnként azzal is törődne, hogy mi történik a hivatalban. Láttam, hogy veresedik, de folytattam: — Ami a munkát illeti, úgyis tudja, hogy maga helyett is dogozunk, mert a főnök kartársat főleg a reprezentáció érdekli. Néztem az arcát. Eszem­be jutott, hogy hányszor biztatott a merész, nyílt bí­rálatra. Nosza, itt van. — Maga azt hiszi, hogy aljas támadásokkal el tud­ja terelni a figyelmet pisz­kos kis üzelmeiről? Csak­hogy engem nem téveszt meg. Láttam én már ilyen fickókat sírni — mondta ét megmutatta az ajtót. Hazafelé menet találkoz­tam újságíró ismerősöm­mel. Az illetőt kiváló fér­fiúnak tartom. Evek óta fi­gyelem harcát az igaz­ságért Cikkei kíméletlenek, féltékenység a fiára — saját nyugalmának, anyagi jó­létének féltésé. Bár maga is dolgozik még, eddig a fiataloktól havi 800 form to. kapott. Pedig hát ők sem bö velkednek, s idejük sem volt még arra, hogy bérén dezkedjenek. Számítássá. S-ek szintén az Eszas.. Alközpont lakói. Mindket­ten üzemük büszkeségéi: nemcsak kiváló munká­jukért, hanem azért is, mert példát mutatnak a művelődésben, a tanulásban is. Tavaly beiratkoztak a technikum esti tagozatára, s az első évfolyamot mind­ketten jelesen végeztek. Há­rom eve házasuk. Gyerekük még nincs, pedig velük la­kik a nagymama is, a köz- tiszteletben álló, mai gon­dolkodású asszony. Boldo­gan vállalna, hogy osztoz­zék a szülőkkel a kicsi ne­velésében. Arról sosem volt vita a fiatalok között, hogy legyen-e gyerek vagy sem. Természetes, hogy legyen. De maguk akarják nevel­ni, ha befejezték a techni­kumot. Addig várni akar­nak. H-ékat már vagy tíz éve ismerem, amióta meg­esküdtek. Mindketten ér­telmiségiek. Mindkettőjük­nek nagyon nyomorúságo­sán telt a gyermekkora: ha jól tudom a férj lelenc­gyerek volt. Mióta összeke­rültek, hangyaszorgalom­mal fáradoztak lakásuk igazi otthonná tételén, s ma már nem hiányzik on­Szerdan, a késő esti órák­ban, a Nyíregyházán 22 óra 38 perckor áthaladó nem­zetközi gyorsvonattal eluta­zott a Szovjetunióba Száva János tiszavasvári lakos, hogy 25 évi távoliét után találkozzon testvéreivel és velük együtt ünnepelje az újévet. Mint arról la­punk korábbi számaiban már beszámoltunk, Száva Jánost gyermekkorában a második világháború viha­rai sodorták el szülőföldjé­ig őszinték. Ez az én em­berem. Elmondtam neki önként vállalt missziómat. — Gratulálok... remek dolgot vállalt... Majd Írok magáról egy kis... valamit... De most, ne haragudjon, dolgom van... — Természetesen megér­tem... Nem akarom feltar­tani... az ön ideje... — mondtam meghatottan. — Igen... — felelte és elnézett a fejem felett _ Ha netán látná a felesé­gemet, ne mondja, hogy találkozott vdlem. En ugyanis most vidéken va­gyok... — kacsintott rám és otthagyott. Éjjel nehezen aludtam eL Ebben annak is része volt, hogy este a feleségemmel egy kicsit összekoccantunk, amikor megmondtam neki, Ő sem kislány mát... — Értelek, drágám... Tö­kéletesen értelek... Bent, a hivatalodban ugyebár bakfisok vannak. Éppen este találkoztam Karcagi- néval. Tájékoztatott, hogy milyen nevetséges kis alak vagy. Mit akarsz at­tól a Micikétől? Nem ve­szed észre, hogy kopa­szodsz?... Ez az őszinteség mellbe­vágott. Döntöttem. Hol­naptól újra a régi vagyok. Tudom, hogy nehéz lesz, de bízom abban, hogy kö­vetkezetes lód ításaim ered­ményeként egyszer vissza­fogadnak a tisztességes em-j berek— nan semmiféle kényelmi cikk. Tavalyelőtt már ko­csira is telt nekik. ízlésesen öltözködnek, s általában okosan, értelmesen einek. /alami, valaki mégis hiányzik otthonukból: a gyerek. Ok oem érzik a hiányát. Még oaratok között is nehéz ilyesmiről őszinteséggel beszélni. Mégis megpróbál­tam a férjjel: — Nézd — mondja hdsz- szas tűnődés után —, te tudod, hogy imádom a gye­rekeket. de magunknak nem akarok .. Hogy miért? Nem, persze, hogy nem az anyagiak miatt Azt hiszem — s most nyugodtan mondhatod, hogy kispolgá­rok lettünk —, nehezünk­re esne vállalni a gyerek­kel járó gondokat, a lekö­töttséget, a törődést Korántsem auyagial íme néhány kiragadott eset. Alkalmasak-e bár­miféle általánosításra a „legyen, vagy ne legyen” kérdés eldöntésének megíté-’ lésénél? Hisz ahány, ahy- nyiféle... Legyen, vagy ne legyen? Korántsem pusztán az anyagiakról van szó: mert nincs a segítségnek az a foka, amely pótolhatná vagy helyettesíthetné a gyer­mek utáni őszinte vágyat. Mint ahogy bines az a gond, aggódás, amelyért ne kárpótolna sokszorosan az Öröm, a boldogság, amelyet a gyermek a családba hoz. ről, Kasperovka ukrán falu­ból, s Szép Imre egykori magyar katona küldte haza Tiszavasváriba, így Magyar- országon nevelkedett, azóta semmit nem tudott hozzátar­tozóiról. A társadalmi Szer­vek és szovjet hatóságok közreműködésével sikerült testvéreit felkutatni, s ennyi idő után ez lesz az első ta­lálkozásuk szülői földön. Ve­le együtt utazott felesége és mint tolmács, Slgér Imre orosz szakos tanár Is. Száva Jánosékat elutazá­suk előtt a Hazafias Nép­front és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei ve­zetői búcsúztatták Nyíregy­házán. A szívélyes hangulatú összejövetelen Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára méltatta mindazon szervek: párt, tanács, nép­front, MSZBT, szakszervezet, sajtó, szovjet hatóságok ér­demeit, amelyek közremű­ködésükkel elősegítették, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült felkutatni Szá­va János hozzátartozóit. Gu­lyás Emilné dr. elnökhelyet­tes a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága nevében kívánt kellemes utazást és boldog találkozást Száva Jánoséknak. Száva János meleg sza­vakkal köszönte meg a szer­vek képviselőinek azt a fel­becsülhetetlen segítséget, amelyet kapott az elmúlt hetekben. Száva Jánosék csütörtökön este 22 óra után néhány perccel érkeztek meg a kije­vi pályaudvarra, ahol — az előzetes program szerint — már vártók őt testvérei és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság képviselői. Orosz Szilárd Elutazott a Szov'etuníéba Száva János

Next

/
Oldalképek
Tartalom