Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Hassal Ferenc : Karácsonyi levél Vietnamból Tadod, Betty oly furcsák itt a fákon az egzotikus levelek, vontcsövű ágról lobog rám a karácsony, a sűrű lombon ingó pára cseppjei mélyükben messzi tűz visszfényeivel égnek: a dzsungel-karácsonyfa díszei. S ami még furcsább: boldog vagyok, hogy nem vagy itt relem. Betty. Betty, sok csók a gyerekeknek. Gyertyát gyújtani kicsi Joeuk&t Betty, az istenért, ne engedd! Ruhája könnyen lángra kaphat! Ö Betty. mikor szemükben nagyra no a félele» s árnyéka önarcunkra ég, mikor gyerekek szája szegletén halál mosolyog a ngyal-f élszegen-.. Tudod Betty, oly furcsa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony. Ratkó József versei Éjféli zsoltár Ültében elaludt s bólogat — bizony, bizony. Mint aki érti a dolgokat — bizony, bizony. Fejét se tudta már tartani — bizony, bizony. Karjára ejteni, hajtani — bizony, bizony. Ültében aludt el s bólogat — bizony, bizony. Vasmarkú fájdalom fojtogat — bizony, bizony. Kis ars poetica Káromkodások, vasgyúró kalapácsok, szerszámszívű és földszívü szántóvetők, kovácsok között nőttem fel, végül is avegre, hogy szép szót helyettük találjak a kőre, a tücsökre, az égre. Bory Zsolt: Azt mondom hát a jóakaratúaknah Ha találkoznak ketten valahol, — lehet-e találkozni szebben? —> kinyitják csöndesen az öklüket, mutatják, mi van a kezükben. Nincs semmi. Ámde biztatóan süt a két kinyújtott tenyér melege. Van-e itt a földön lakóknak baráti kézfogásból elege? Mert sokszor nem tudni, hogy az a kéz, melyet kínálnak lelkendezve, nyitva, nem görbül vad marokká hirtelen, botot emelve vagy hurkot hajítva. Azt mondom hát a jóakaratűaknak: békesség nektek, békesség velünk. Karoljuk át a fázó téli földet, hadd melegítse forró tenyerünk. „Nálunk történt4* a Kelet-Magyarország új pályázata Az 1941-es újság Amidőn Hitler és Musso­lini hordáinak agresszivitá­sa, végképpen fenyegető veszéllyé nőtt, a kommu­nista pártok kidolgozták an­tifasiszta népfrontpolitiká­jukat. Ezt 1935-ben a Ko­mintern VII. kongresszusa hagyta jóvá Attól kezdve » KMP fokozott céltudatos­sággal építette a munkás- paraszt szövetséget és a tár­sadalom valamennyi egész­séges rétegét tömöríteni Igyekezett e szövetség kö­ré. Az alap, természetesen, a munkásegység kiharcolása volt. E küzdelemben a súlyos akadályok egész sorát kel­lett a pártnak elhárítania. Illegalitásban lévén csak lé­pésről lépésre sikerült elő­renyomulni. Horthy fasiz­musa és a reakciós segéd­csapatok egész dandárja barbár düh vei lépett fel minden haladó gondolat és törekvés ellen; a. fasisztael­lenes szervezkedésben érde­kelt politikai erők viszont aggasztóan szétzilált hely­zetbe szorultak. Nem kétsé­ges: a közös fellépés a fa­sizmus ellen a kommunis­ták szervező munkája nél­kül semmiképpen nem tör­ténhetett volna meg. Hosszú és nem mindig egyenes vonalú fejlődés után a párt erőfeszítéseit siker koronázta. Megjelent a Népszava Í941-és karácso­nyi száma, amelyben a kommunisták oldalán együtt tettek hitet a szociáldemok­rata baloldal képviselői a legkülönfélébb patrióta irányzatok harcosaival a fasizmus ellen, amely mint a „finánctőke legreakció- sabb, legsovinisztább, leg- ímperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája” — Magyarország felfalását is tervbe vette. Ebben az ünnepi nép­frontszámban Szakasits Ár­pád és a baloldali szociál­demokraták; Kállai Gyula, es vele a kommunisták egész sora; Szekfü Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Móricz Zsigmond, Darvas József, Benedek Marcell és mellettük a közéleti szemé­lyiségek népes tábora je­lentkezett hitvallásával. E sorok írója — úgyis, mint a szóban lévő lappél­dány egyik szerzője — élő tanúja a kommunista ak­ció hallatlan sikerének. Tény: a népfrontpolitika benyomult a magyar köz­életbe. Megvetette a lábát a szakszervezetekben, a szo­ciáldemokrata pártban, a legkülönfélébb munkás egyesületekben és tért nyert a haladó polgári értelmisé­giek soraiban. A siker tit­ka: a kommunista párt ké­pes volt megértetni az or­szág legjobb elemeivel: a népfrontpolitika harcos an­tifasiszta politika, ami nél­kül Magyarország függet­lensége és szabadsága nem valósulhat meg. Szakasits Árpád » lap első oldalán tette közzé a közös jelszót: Független, szabad, haladó Ma'gyaror- szágot! És hozzátette: „Ma­gyarország szabadsága és függetlensége, a népszabad­ság gondolata és a szociális haladás nem a pillanat po­litikai jelszava tehát, hanem mélyen átgondolt és a ma­gyar történelemijén gyöke­rező életprogram”. Szekfü Gyula utalt a történelmi konkrét viharra és leszö­gezte: „...már nem arról van szó, hogy milyen négy fal közül léptünk ki és térünk vissza, hanem bizo­nyos dolgokban meg kell értenünk egymást, mert kü­lönben egyenként, különáll- ya még könnyebb az el­pusztulás, mintha sokan, nagyon sokan megértik egymás szavát”. Bajcsy-Zsi­linszky Endre a kossuthi függetlenségi gondolatot elemezve szólt kortársai­hoz: .„..bármennyire is bi­zonytalan a harc kimenete­le, de nem hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erők­kel szemben is...” Móricz Zsigmond ugyancsak tör­ténelmi példára hivatkozott: „Petőfi az egyetlen, aki so­ha egy pillanatra sem fe­ledte el, hogy azonnal és végzetesen fel ne emelje a szavát a nép mellett Egész élete egyetlen harc volt, egyetlen nagy eszme érde­kében: megszüntetni a jogtalan és oktalan rabsá­got...” Kállai Gyula „Az önálló államalapítás” című cikkében — áttekintve a nemzeti történelmet — ál­lapította meg: „...egy maga­sabb gazdasági és politikai rendszerbe sohasem lehet beilleszkedni az ország füg­getlenségének és szabadsá­gának feladása árán... csak az ország legteljesebb füg­getlensége biztosíthatja a társadalom haladó irányú átalakítását...” A korabeli magyar reak­ció felhördült. Lemérte a népfrontmegnyilatkozás ha­tását és erejét. Megrettent tőle. Volt oka rá. A kom­munisták tekintélye hatal­masan megnőtt. A szociál­demokrata párton belül a baloldal végre érvényesítet­te erejét: félreállította a jobboldalt és mozgósította a párt valamennyi becsületes tagját. A kommunisták ve­zette akció bebizonyította: demokratikus nemzeti egy­ségfront nélkül az erők szétforgácsolődnának. Ss ha ez bekövetkezik, akkor a nemzetgyilkos fasiszta erők kerekednek felül. Ezért volt kemény csapás ez a siker mindazokra, akik, akadá­lyozták a muriííásegység létrehozatalát ? és hallani sem akartak kommunista— szociáldemokrata közös po­litikai akcióról. Ezzel szem­ben nemcsak a munkásegy­ség ügye lépett előre, ha­nem fejlődött a munkás- paraszt szövetség is, egy­idejűleg sikerrel ment vég­be a haladó polgári értel­miség nagy erejének fel­használása. A Népszava 1941-es kará­csonyi száma — a benne állást foglaló személyiségek egyértelmű fellépése követ­keztében — nyilvánvalóvá tette: létrejött következetes elvi alapokon, ideológiailag tisztázott körülmények kö­zött — elszigeteltségből ki­törve — a nemzeti összefo­gás politikája. Bebizonyoso­dott: Magyarországon meg­nőtt azoknak a különféle vi­lágnézetű és pártállású sze­mélyeknek a száma, akik a dicstelen nemzethalál elhá­rításának lehetőségét a kom­munisták vezetésének elfo­gadásában látták. Persze, a szociáldemokra­ta jobboldal nem adta fel a harcot. Hetekig ta-tó viták következtek minden mun­kásmozgalmi fórumon. Ám­de a viták megintcsak a kommunista politika, a nép­fronttörekvések, a nemzeti összefogás ügyének diadalát növelték. Túlzás nélkül ki­mondható: a magyar mun­kásosztály megint a nemzeti küzdelmek első sorába nyo­mult, s ettől kezdve a mar­xista munkásmozgalom te­kintélye ismét és hatalmas mértékben megnőtt. És mi­közben a nyilasok ügyész után kiabáltak s bitófát követeltek — a munkások, parasztok és értelmiségiek sok ezres tömege jelentke­zett új harcosként a kibon­tott függetlenségi zászló alatt. Pezsgett, forrt a köz­élet, üde reménység árasz­totta el a társadalmi hala­dás híveit De a kommunisták tud­ták: baloldali szociáldemok­rata és haladó polgári szö­vetségeseikkel együtt sok még a tennivalójuk. Igye­keztek megértetni minden követőjükkel: a Szovjet­Ithiő antifasiszta háború já­rták támogatása nélkül a ha­za nem vívhatja ki sem függetlenségét, sem szabad­ságát, s nem védheti meg magyarságát sem. A köz­vetlen, konkrét, antifasisz­ta küzdelem nélkül minden nemzeti törekvés üres illú- ziókergetés maradna. Végső fokon a kommu­nista népfrontpolitika meg­növelte a KMP befolyását az egész országban; a sike­res küzdelem útjára vezette a szociáldemokrata balol­dalt; új helytállásra mozgó­sította a munkásmozgalmat; vonzotta a haladó polgársá­got Hatása nem maradt el a kormánykörökre Sem, bár az 1944-es kiugrási szándék, amelyet végül elárultak — ekkor még aligha öltött for­mát. Bizonyos azonban, hogy a nemzetáruló jobbol­dal a végletekig megdöbbent s fogcsikorgatva észlelte: hatalmas erejű változások érlelődnek a mélyben — ellene. És valóban, a következ­mények nem maradtak el. Létrejött például a Törté­nelmi Emlékbizottság. Vég­bement a viharos márciu­si tüntetés. Még később megalakultak az ellenálló csoportok. A magyar nép legjobb fiai és leányai be­csülettel harcoltak a kom­munisták által megjelölt nemzeti célokért. Az elve­tett mag nem pusztult el. Átvészelte a leggonoszabb történelmi megpróbáltatáso­kat. Diadalmaskodott a gyá­vaság, az árulás, a megal­kuvás szelleme fölött. És a kommunisták sohasem váltak hűtlenné a nemzeti összefogás politikájához. Napjainkban, alapvetően megváltozott körülmények között, új eszközöljél, de változatlanul a nemzeti egység alapján vezetik a küzdelmet áz eredeti célo­kért, a szocialista majd a kommunista társadalom megvalósításáért A Kelet-Magyarország szerkesztősége pályázatot hirdet olyan Szabolcs-Szat- már megyei témájú írások­ra, amelyek egy-egy község, városnegyed, utca, üzem, termelőszövetkezet, iskola, úttörőcsapat, vagy más kö­zösség helyzetét (múltját, jelenét, jövőjét) mutatják be, olymódon, hogy azok közérdeklődésre tarthatnak számot. Elfogad a szerkesz­tőség olyan írást is, amely egyetlen tanácsülésről, párttaggyűlésről, vagy szö­vetkezeti közgyűlésről szól, ha az az ott élő közösség életében döntő változást ho­zott. A pályázaton mindenki részt vehet Csak olyan írást fogadunk el, amely konkrét helyhez, vagy sze­mélyekhez kötött. Verset, novellát, elbeszélést nem ve. szünk figyelembe. Az Írások terjedelme 150 gépelt, vagy kézzel írott sornál hosszabb nem lehet. (Lehetőleg gép­pel!) A pályázatot olvasha­tó, teljes névaláírással éa lakcímmel kell ellátni. A legjobb pályázatokat az alábbi díjakkal jutalmazza a szerkesztőség. I—II. díj egy-egy külföldi IBUSZ-út. Ill—V. díj: 800—800 forte* tos jutalom. VI—VIII. díj 500—5«0 fo­rint jutalom­A pályázatra írásokat a mai naptól kezdve 19ö7 március 1-ig fogadunk el. A beérkezett, közlésre al­kalmas pályaműveket már januárban kezdjük közölni. Minden megjelent Írásért a szokásos honoráriumot kü­lön kifizetjük. A pályázat eredményét az 1967. május elsejei lapunkban közöljük. Kérjük a pályázat első ol­dalán felül feltüntetni a „Nálunk történt” jelmon­datot A szerkesztőség cí­me: Kelet-Magyarország szerkesztősége. Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom