Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-03 / 285. szám
xxm, évfolyam, 285. szAM Ara: 50 fillér 1966. december 3, szombat Az MSZMP IX. kongresszusának pénteki tanácskozása Pénteken reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Molnár Frigyesnek, a Bács-Kiskun Megyei Pártbizottság első titkárának elnökletével folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A pénteki vitában elsőként Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Fehér Lajos: Szocialista alapokon fejlődött a magyar falu Tisztelt kongresszus! A VIII. kongresszus óta eltelt évek egyik fő jellemzője, hogy ebben az időszakban már nemcsak a város, hanem a falu is szocialista alapokon fejlődött. Pártunk IX. kongresszusa megelégedéssel állapi illatja meg: a szocialista forradalom ügye sikeresen haladt; előre a mezőgazdaságban is. Szövetkezeti parasztságunk — tapasztaltabb testvére, a munkásosztály segítségével, szocialista államunk es társadalmunk hathatós támogatásával — bátran hozzáfogott az úi életforma kialakításához. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink ■ nagy többsége az utóbbi években megszilárdult. Fiatal nagyüzemi mező- gazdaságunk eredményes továbbfejlődésének igen fontos feltételeit teremtjük meg a gazdaságirányítási reform megvalósítása során. A Központi Bizottság álláspontja szerint a mező- gazdasági ár-, adó- és pénzügyi rendszer továbbfejlesztésével is arra kell törekedni, hogy gazdaság- politikánk végrehajtásához kedvezőbb feltételeket teremtsünk. A harmadik ötéves tervben fokozatosan olyan mezőgazdasági árszínvonalat igyekszünk kialakítani, amely a mezőgazdasági munka növekvő termelékenysége mellett a gazdaságok többsége számára lehetővé teszi, hogy saját árbevételeikből mindinkább pótolhassák az elhasználódott állóeszközöket, fedezni tudják anyagi ráfordításaikat; tagjaiknak a bérből élők életszínvonalához közelítő személyi jövedelmet nyújtsanak; s végül a. termelés tervezett bővítéséhez szükséges felhalmozást — illetve az erre a célra felvett hitelek visszaAz átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz került a közös gazdaságokba, amely ma már nincs a termelésben, vagy amelynek rendkívül csökkent az értéke. Hasonlóképp kiesett a termelésből, az átszervezés utáni években létrehozott ideiglenes építmények, öntözőtelepek. egyéb befektetések jelentős része is. Ezenkívül az állóeszközök egy része az elmúlt években fokozatosan elhasználódott, A termelőszövetkefizetését — saját erőből fedezni tudják. Az önálló gazdálkodás e követelményeit a gazdaságok egy részénél csak oiyan fokú további mezőgazdasági árszínvonal-emeléssel lehetne megvalósítani, amely már nagyobb mértékben érintené a fogyasztói árakat is. Éppen ezért a munkásosztály és a városi fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva, a felvásárlási árakat csak kisebb mértékben emelhetjük, viszont egybekapcsoljuk azt a termelőszövetkezetek korábban felgyülemlett hiteleinek rendezésével. zetek viszont —* pénzügyi eszközök híján —■ ez év elejéig nem képezhettek amortizációs alapot. Ennek következménye az volt, hogy a fejlesztés zöme, de pótlás egy része is állami hitelből történt. Mindezek miatt válik szükségessé a termelőszövetkezetek hitelállományának rendezése. A kormány ebben a hónapban döntéseket hozott a bitelrendezésre. Ezt a következő alapelvek szerint kell a jövő esztendőben lebonyolítani: — A hitelrendezés során törölni kell a termelőszövetkezeteket terhelő állóeszköz- és középlejáratú forgóeszközhiteiből azt a részt, amelynek az állóeszközök újraértékelése után nincs fedezete; — A hitelrendezés után megmaradó hitelállomány arányos legyen a ténylegesen használható eszközállománnyal; — A fennmaradó hitelállomány törlesztésének ütemezését a termelőszövetkezet tényleges teherbíróképességétől függően kell meghatározni: a hitelrendezés fontos célja, hogy a hitelfegyelem megszilárdulhasson. Az eddigi ár- és hitelrendezés együttesen lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek már 1967. január 1-től megteremtsék az állóeszközök teljes körére a pótlási alapot. Ebből az amortizációs alapból nemcsak pótlásra, hanem bizonyos korszerűsítésre és kisebb bővítésre is mód nyílik. A hitelrendezést felhasználjuk a forgóalapok szükséges méretű kiegészítésére is. A kormány úgy határozott, hogy a szövetkezeti termelésben állandóan lekötött és növekvő íorMegszilárdul a hitelfegyelem góeszköz-állomány szintjéig fel kell tölteni a forgóalapokat, nagyobb részt saját erőből. E célból a szövetkezetek a részükre most, egyszeri alkalommal nyújtott középlejáratú forgóeszközhitelek segítségével létrehozhatják a termelésben tartósan lekötött — üzemenként változó nagyságú — forgóalapjukat. Szeretnék kiemelni két lényeges körülményt, az egyik: a felvásárlási áremelés és a termelőszövetkezeti hitelrendezés nem elsősorban a szövetkezeti parasztA másik lényeges körülmény az, hogy a mező- gazdasági árszínvonalak a harmadik ötéves tervben reálisan várható emelkedése és a mostani hitelrendezés a termelőszövetkezetek egy részében — különösen a mostoha természeti körülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezetekben — még nem teszi lehetővé, hogy termelésüket saját erőből bővítsék. Igaz Ugyan, hogy a felgyűlt hitelek nagyobb részét a mostani rendezés során törlik. De az is igaz, hogy a rendszeresített amortizációs alapot saját árbevételeikből csak részben tudják fedezni, mert a mostoha természeti viszonyok miatt még az egyszerű újratermelésre sem képesek. Ezért az ilyen szövetkezetek termelési célú állami támogatását ezután is fenn kell tartani. Tisztelt kongresszus! A mezőgazdasági tervezés kialakult rendjében már a múlt év második felében történtek bizonyos változtatások az új mechanizmus szellemében. Az állam; gazdaságokban körülbelül egy- harmadával csökkentették a kötelező tervmutatók számát. Ä felvásárló vállalatok az idei felvásárlási szerződéseket a termelőszövetkezetekkel már közvetlenül kötötték. A mezőgazdasági termelésben előbb említett változtatások azt a célt szolgálták, hogy növekedjék az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek önállósága, erősödjék a gazdaságok es a felvásárlók közvetlen gazdasági kapcsolata, a tanácsok pedig mentesüljenek a sok esetben bürokratikus feladatok elvégzésétől. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Az intézkedések a tervezett mennyiség le- szerződésében nem okoztak még átmeneti nehézséget sem. Már a közeljövőben igyekszünk tovább bővíteni a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységét. A mezőgazdasági nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a legelőnyösebben ipari feldolgozásra előkészíteni, tartósítani. Mezőgazdasági üzemeink jelentős része késág személyes jövedelmének közvetlen növelésére irányul, hanem a termelés fejlődését szolgálja, s ezúton forrása lesz nemcsak a paraszti, hanem a munkásjövedelem jövőbeni emelkedésének is. Azért kell erre kitérni, mert a városi dolgozók egy része rendszerint csak az előbbire gondol, ha a felvásárlási árak emeléséről hall. Természetesen a paraszti jövedelmek emelkedni fognák, mégpedig a népgazdasági tervekben előirányzott ütemben. pes is az ilyen kiegészítő tevékenységet gazdaságosan ellátni. Kívánatos és szükséges, hogy szövetkezeteink különböző szolgáltató tevékenységet is folytassanak (gépjavítás, szállítás, épü- letjávítás stb.) saját üzemi szükségleteik kielégítésére, vagy a lakosság részére. Úgyszintén kívánatos és szükséges, hogy a termelő- szövetkezetek tagjainak, családtagjainak folyamatos és helyt foglalkoztatása céljából szervezett munka- kapcsolatok (bedolgozás) alakuljanak ki egyes ipari üzemekkel, főleg kisipari termelőszövetkezetekkel és földművesszövetkezetekkel. A munkásosztálynak és Rövid idő múlva új szövetkezeti nyugdíjrendszer lép életbe. Ez alapelveiben és rendszerében azonos lesz a bérből élőkével. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban végzett munka Utáni i jövedelméhez és a nyugdíjevekhez igazodik. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az államnak. Annak növekvő terhét maga a termelőszövetkezeti parasztság viseli, hiszen a nyugdíjjárulék befizetési rendszer is azonos lesz a bérből élőkével. A termelőszövetkezetek 1968. január elsejétől egységesen a tagoknak kifizetett jövedelem 7,5 százalékának megfelelő társadalombiztosítási járulékot kötelesek az országos nyugdíjalapba befizetni (ez a 7,5 százalék magában foglalja a betegellátási és balesetbiztosítási járulékot is.) Ezenkívül a szövetkezeti tagok jövedelmük után a bérből élőkével azonos módon progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek be a nyugdíjalapba (legalább három százalékot.) Emellett a gazdaságoknak saját szociális alapjukba kell helyezni a kifizetett jövedelem mintegy 2,5 százalékát a szövetkezet tagiad jogszabály szerint a városi lakosságnak csak előnyös, ha a mezőgazdasági üzemek gazdasági tevékenységének bővítése e'-edmé- nveként több és olcsóbb élelmiszerhez jut. De szövetkezeti parasztságunk is jól jár. mert a szűk értelemben vett mezőgazdasági tevékenység sok nagyüzemben nem nyújt, sem kielégítő • foglalkoztatást, sem elegendő jövedelmet. Pártunk mindig nagy figyelmet szentelt a dolgozók életkörülményeinek javítására. Fontos célunk, amint azt a kongresszus határozati javaslata is tervbe veszi, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága között. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a termelő erők fejlődésének útjábói hárítotia el a legfőbb akadályt, hanem — éppen az előbbi révén — a parasztság társadalmi helyzetének, szociális körülményeinek gyökeres megváltoztatása útjábói is. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a magyar faluban. Az egyéni paraszt nem részesült kedvezményes betegellátásban, nem kapott családi pótlékot. Fokozatosan, még a harmadik ötéves terv időszakában a családi pótlék is azonos lesz a munkásokéval. megillető juttatások (táppénz) és a szövetkezet által meghatározott egyéb szociális, kulturális kiadások fedezésére. Az új1 termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer a párt- kongresszus jóváhagyó' állásfoglalása esetén 1967. január elsején lép életbe. Úgy gondoljuk, ezek az intézkedések, különösen a középkorú férfiakat és a mai fiatalokat ösztönzik majd arra, hogy falun maradjanak, s talán részben a lassú visszaáramlást is elősegítik. Továbbfejlesztjük a jövedelemelosztási módszereket is. Előmozdítjuk, hogy a szövetkezetek az évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb azonban 80 százalékát termelési költségként — már év közben garantáltan és rendszeresen munkadíjként kifizethessék a teljesített .munka után tagjaiknak. A mostoha természeti körülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezeteknek az állam segítséget nyújt ahhoz, hogy tagjaiknak — a közös munkában való részvétel mértékétől függően és ennek előmozdítására — az adott viszonyoknak megfelelő évi részesedéi nagyobb részét, legfeljebb (Folytatás a 2. oldalon) Növekszik a szövetkezetek önállósága 1967 január elsején új tsz-nyugdíj lép életbe
