Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

Jó1 nevelni, okosan szeretni Gyermeket nevelni — és jól nevelni! — nem is olyan j egyszerű, mint azt sokan, köztük szülők is gondolják. Ha panaszra van ok, a gye­reket okolják — rosszalko- j dik, szófogadatlan stb. — s ' eszükbe sem jut, hogy első­sorban a gyerek nevelésé­ben, tehát tulajdonképpen — bennünk van a hiba. A leggyakoribb hiba, amit a szülők elkövetnek: a ké­nyeztetés. Ügy vélik, szere- tetük kifejezésének legjobb módja ez. A kényeztetés azonban oda vezet, hogy a gyermek azt hiszi magáról: ő a világ közepe, neki min­dent szabad, ő mindent megkap, amit kíván, neki, kell, hogy mindenki enge­delmeskedjék — hiszen szü­lei ehhez szoktatták. A szülők hibája elsősor­ban a gyereket sújtja. Az elkényeztetett gyermek sok­szor csalódik, s ez termé­szetesen nyomot hagy benne. A csalódások különbözőek: eleinte csak olyasmi fáj, hogy egy másik gyerek visz- szaköveteli a labdát, amit elvett tőle, később, iskolás­korban, nem érti miért neki kell engedelmeskednie a ta­nítónak, s miért nem a ta­nító tesz mindent az ő ked­vére, és ez így megy tovább, az évekkel növekszenek a jogtalan igények, s ezzel a keserves csalódások is. Az elkényeztetés különö­sen az egyetlen gyereket ve­szélyezteti, többgyermekes családoknál pedig a kiseb- ^ bet, illetve a legkisebbet.! Ilyen esetben a kényeztetés j a testvérben, vagy testvé- j rekben könnyen kisebbségi i érzést válthat ki, s sok szó- | morúságra ad okot. A szülők nevelési „aranyszabalyának nevezhetnénk: gyermekei­ket egyformán szeressék, ne vegyék körül túláradó szere­tettel sem a legkisebbet, sem a legszebbet, vagy legtehet- j ségesebbet, a többi rovásá­ra. Sok szülő ugyan idővel rájön, hogy valahol elhibáz- , ta gyermeke nevelését, de j akkor már többnyire késő. ; A gyerek nevelését jóformán j pólyás korban kell kezdeni, csakis amig kicsi, szoktat­hatjuk hozzá a szófogadás­hoz, akkor, amikor még csak csekélységről van szó. Ha következetesek maradunk, akkor is hallgat majd ránk, ha nagy dolgokban kell dönteni. A gyermek szinte ösztön­szerűen szüleiben látja a tö­kéletesség megtestesülését, ő a példaképe, hozzá akar hasonlítani. Rajtunk múlik tehát, hogy olyan képet al­kothasson rólunk, amit va­lóban érdemes követni. És éppen ezért ne kényeztes­sük, dédelgessük: szeressük, okosan, de igényesen, szigo­rúan, de igazságosan. Az1 elkényeztetett gyerek csa­lódott felnőtt lesz legtöbb­ször. Melyik szülő akarhat­ja ezt? I Dr. Tóth Pál j pedagógus ‘ A csecsemő élménye, kocka és a modellezés Kütönlcffcs disznótoros receptek Mit ajándékozzunk a gyermeknek? Az NDK-ban az a szo­kás, hogy az iskolák alsó osztályainak tanulói kará­csony előtt elkészítik a kí­vánságlistájukat. Ez a ré­gi szokás az egyébként ada­kozó szülőkben is feléb­reszti a pedagógiai lelkiis­meretet : : gyermekeinknek ezt vagy azt a kívánságát, amely esetleg értelmetlen, vagy túlságosan is költséges, teljesítsék-e? Sokféle játék van, ame­lyet mindig újra ajánlani lehet. Idetartozik például a fából készült játék amely az NDK-ban főleg az Érc­hegységből származik, és FERÓ néven ismeretes. A játékok egy másik csoport­ja, — a játékautó, a repü­lőgép és a rakéta nagy köz­kedveltsége ellenére sem — vesztett eddigi rangjá­ból a babák csoportja, va­lamint a mesevilág plüss állatai. Ujszerűek, és ahogy a pedagógusok mondják, — nagy játékhatásúak — a háztartás gépi berendezé­seinek utánzatai. Első pil­lantásra csak technikai já­tékoknak tűnnek ezek a tárgyak. Ámde, miként vé­lekednek minderről a pe­dagógusok? „A játszadozó gyermek a felnőttek életét utánoz­za”. Minden időkben és minden népnél a játék a maga formájában, alakulá­sában a társadalom kultu­rális állapotát tükrözi. — A gyermek a játékot nem­csak csodálni akarja, ha­nem alkotni is szeretne ve­le. r A pedagógusok második tanácsa: „A játék olyan le­gyen, hogy megfeleljen a gyermek felfogóképességé­nek”. és mi több: „Segítse a gyermeket abban, hogy környezetét megismerje.' Gyermekünk első játéká­nál — gyakran öntudatla­nul is — követjük ezt a tanácsot: csörgőt veszünk neki. Ez a játék évezredek óta nem változott, bármi­lyen anyagból készüljön is, mindig egyformán primi­tív. Csecsemők nemxedé­Ez a rugalmas műanyag­ból készített babaíiár. A 30 cm. magas babák fején be­varrott haj van és alvó sze­mek. magunkat. Kockákat aján­dékozunk, amelyekből a gyermek tornyot építhet. A Játékok divatjának válto­zó korszakában is ésszerűen ajándékozunk, amikor a megfelelő életkorhoz meg- . telelő , játékot választunk. Egyes apák túloznak, ami­kor a hároméves kisfiúnak villanyvasútat vásárolnak. Vasút, modellezés, valamint majdnem minden modelle­ző játék, arányosan kicsi­nyítve és az ábráknak megfelelő utasításokkal csak 12 éven felülieknek való és becsülni is a na­gyobbak tudják. A ját^k nem csupán ám. Plüssből készült nyuszi. Színe: rózsaszín-fehér.-inek élménye: ha meg­fogom ezt a tárgyat az­tán megmozdítom a karo­mat. akkor hangot hallok' Ha én akarom, akkor csö­rgői — A második játék­nál is, még többnyire eh­hez a tanácshoz tartjuk hanem nevelő eszköz, ame- 'vet a legjobb szándékkal készítenek. De azért min­dig érvényes a tanács: oko- 8an ajándékozzunk játékot! Siegfried Bendt (Panoráma DDR) Finom svábhurka 1 kg sertéshúst (soványát és kövéret), a disznó vesé­jét, nyelvét és szalonnabőr­két főzzünk puhára és vag­daljuk jól össze. 25 deka májat nyersen daráljunk bele, majd szitán törjük át. Sót, törött borsot, szeg­fűszeget, majoránnát ad­junk hozzá és kevés abale- vet. Jól meggyúrjuk és ka­nálkával hurkabélbe tölt­jük. A szélét fogvájóval összetűzzük. Az abaléhez öntsünk hideg vizet, tegyük bele a hurkát és lassú for­ralással főzzük, amíg a tete­jére jön. Kivesszük és hi­deg vízbe tesszük. Füstölve és szeletekre vágva különö­sen finom. Hidegmá/as A disznó máját 1 1/2 óráig hideg vízben áztatjuk (nem főzzük), azután ledaráljuk. Egy fej vöröshagymát meg­reszelve hozzáadunk a máj­hoz, hozzádarálunk még 15 dkg nyers, sovány comb húst. ízlés szerint sózzuk. Előre megabálunk 1 kg sza­lonnát. Ha kihűlt, egy cm-es kockára vágjuk, a májjal és a hússal összekeverjük. Friss marhabélbe (szalámi­húr) egészen lazán töltjük« mert főzés közben megduz­zad. Egy órán át lassan, ál­landóan főzzük. Villával többször óvatosan megszur- káljuk, vigyázva, hogy ki ne szakadjon. Ha letelt az egy óra, kivesszük, hideg vízbe mártjuk, azután két deszka között lepréseljük, mint a sajtot. Fogyaszthat­juk frissen is, de ha gyen­gén megfüstöljük, nagyon sokáig eláll. Májpástétom 1/4 kg sertésmáj, 1/4 kg tokaszalonna, 1/4 kg haspe­csenye, ezeket együtt, kevés vízben puhára főzzük. A májat csak később tesszük bele a főzővízbe. Ha pu­hára főtt, ledaráljuk. egy áztatott zsemlét, 2 kemény­re főtt tojást apróra vágva, fél citrom levét, borsot, sót, pici vöröshagymát (zsírban előzőleg megfonnyasztottuk), pástétomfűszert a léről le­szedett zsírjával jól össze­keverünk. Azután formába ‘esszük megfagyni. Ha ki akarjuk borítani, a formát egy kicsit megmelegítjük. Azonnal fogyasztható. Divat — 1 967 Hossz — fém Derék — lent Térd alatt, vagy térd fe­lett? — ez a hazai divat legújabb nagy kérdőjele. Chánel, a párizsi „divatpá­pa” ugyanis a téli divat­bemutatóján már eltakarta maileken jei térdét, viszont hozzánk csak most gyű­rűzött az egy évvel ko­rábbi divathullám, a térdet szabadon hagyó szoknya­hossz. Bőségek A külföldi divatirányza­tok hazai követése sokmin­denből adódóan kérdé­ses. Először is nem szabad megfeledkezni az átlagos magyar nőtípus testi adott­ságairól. A körülbelül 3,5 millió 15—60 év közötti nő­nek — akik elvben a di­vat hódolóinak tekinthetők — átlagos csipőbősége ti cm-rel több, mint a mell- bősege, ellentétben a nyu­gati nők méretarányaival, az ő csípőjük a mellbő­ségnél 6—7 cm-rel keske­nyebb. Túl azon, hogy ami di­vatos, az még nem feltétle­nül előnyös is, a hazai di­vattervezőknek azt is fi­gyelembe kell venniük, hogy a magyar nők prakti­kusan szeretnek „divatoz­ni.” Az olyan öltözékeket kedvelik, amelyeket egy­felől „jól kihasználhatnak”, másfelől azt várják tőlük, hogy legalább egy eszten­deig állják a divat múlan­dóságát. Egy övvel, csat­tal, gombbal, masnival úgy igazíthassák egyéniségük­höz, hogy olyan legyen, amilyet mindenki hord, de olyan, amilyen — senkinek nincs. (így adódik, hogy a mintegy két és fél millió példányban megjelenő di­vatlapok rajzaiból szinte egyetlen egyet sem látni hű másolatban, csak egyénhez igazítva.) A magyar divattervezők egy másik, újabb keletű problémája: hogyan hidal­ják át a fiatalabb és az érettebb korosztályok ízlés­beli különbségeit úgy, hogy ami általánosan diatos, az finoman érvényesüljön a serdülők ruháinál csakúgy, mint az éltesebbek öltözé­keinél. (Ennek a disztink­ciónak ízlésneveló szerepet is szánnak. Azt akarjak elérni veie, hogy ki-ki a ko­rához leginkább illően öl­tözködjék; ne válijék feltű­nővé, nevetségessé amiatt, mert a „szent divat” jegyé­ben — útmutatás híján — elrugaszkodik egyéni adott­ságaitól.) Minták, színek Az összes kérdőjelek után is az idei téli divatban ki­alakultnak tekinthető a iágy hajiatok és redők vo­nala, ami csak lazán követi a test vonalát. Az örökösen vándorló derék most ré­szint fölfelé, részint lefelé táncol el a helyéről, a mell alá és a csipó kerületére. Az egyszínűt a több szírn; szorítja ki. Az anyagminták között a kockásak, a csíkosak, a sá­vosak, a puiykaiáb mintá­sak, a nagy és kis pepiták az uralkodók. Az idei téli divatban ra­gyogó színekkel találko­zunk: piros, narancs, ró­zsaszín, türkiz a legfiata- labbaknak, beige, fekete­fehér, szürke-fehér, az egy- gyel idősebb korosztálynak. A kerekded körvonalakon belül a geometrikus tagolás a legdivatosabb pillanat­nyilag, s hogy a hatás még elevenebb legyen, elté­rő színű szegéllyel határol­ják el a varrás vonalakat. Divat a paszpól a zseben, a kihajtón, a kézelőn és mindenhol, ahová egyálta­lán feltehető. Fiúsán, vagy nőiesen? — ez a hazai divat másik leg­nagyobb kérdőjele, s ha tréfára fogjuk a dolgot, az derül ki, hogy a legfiata­labb évjáratú férfiak vá­lasztják a nőiest és a ha­sonló korú lányok fiús öl­tözködést. Fiús vonal Komolyra fordítva a szót: a hűvös idő beálltá­val a nők munkábajaró vi­seletében a fiús a fő vonal. A kiscsizmák, s a kiscsiz- máküa hasznos harisnya­nadrágok, csizmanauragok, szoknyanadrágok kötszö- vő- és konfekcióiparunk révén az idei télen már olyan mennyiségben Ke­rülnek forgaiomoa, hogy még a legmaradibb szemlé­letű járókelőnél sem fog­nak feltűnést kelteni. Ehhez társul a kis háromne­gyedes ördögbőr ka­bátka, a műbőrrel kom­binált kötött kabátka es az un. blézer (egy- es két­soros), a magas nyakú pu­lóverek keresztsavos, több­színű változatainak soka­sága. A teli idénnyel kezdődő 1967-es divat szerves része a kalap. S mint a felsőru­háknál, így a fejfedőknél is, rendkívül gazdag a válasz­tási lehetőség: kendósapka, sapka, kis tök, karima, kinek mi áll legjobban arcíormájához. Szólni kell még az ele­gáns öltözködés nélkülöz­hetetlen kellékeiről, a tás­kákról, kesztyűkről is. Uj színpárosítás a barna-feke­te, a barna valamennyi ár­nyalatával. Remek, mert többféle színösszeállításé öltözékhez használható. Az ékszerek terén a gal­iérszeru nyakláncok váriak .egújaub divattá, áiegy-öt- natsoios fuzerek díszítik a rúnák teljesen sima nyak- vonalát — eltérő színű, tompa fényű, apróbb szemű gyöngyökből fűzve. A nőiesen fiús vonalakat az örökdivat: a szoknya­blúz képviseli. Es noha az előbb azt irtuk, hogy a derék a mell alátt, vagy a csípő kerületen „tartózko­dik”, szoknya-blúz esetében visszaáll a derék vonalra, mert újra a bekötös blúz a divat. Végül pedig szögezzük 14 az alapigazságot, hogy egyénileg mindig az a leg­divatosabb, ami legcsino- sabbá teszi a viselőjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom