Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

Kedd délutáni felszólalások Totíor Zsévkov: Teljes az egyetértés a BKP és az MSZMP között Kedves elvtársnők és elvtársak! Kedves bará­taim! Nagy örömmel veszünk részt a testvéri Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának munkájá­ban. A Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizott­sága, a bolgár kommunis­ták, valamennyi bolgár dolgozó legszívélyesebb üdvözletét tolmácsoljuk önöknek, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt hűsé­ges harcosainak — kezdte felszólalását Todor Zsiv- kov. Üdvözlő szavait a kongresszus lelkes tapssal fogadta. — Azok az eredmények, amelyeket a magyar nép pártja vezetésével az utób­bi években elért — mon­dotta — örömmel töltenek el minden bolgár kommu­nistát, minden bolgár dol­gozót. A testvéri Magyar- ország sikerei bizonyít­ják, helyes az a politika, amelyet a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és Köz­ponti Bizottsága a magyar nép kipróbált fiának, a nemzetközi kommunista mozgalom neves harcosá­nak, Kádár János elvtárs­nak a vezetésével folytat. (Nagy taps.) Todor Zsivkov ezután kiemelte: teljes az egyet­értés és az egység a Bol­gár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Mun­káspárt között korunk fő problémáinak megítélésé­ben. — Pártjaink, népeink hű fegyvertársak a bé­kéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívott harcban. Felszólalása további ré­szében beszélt a két or­szágnak az utóbbi évek­be Dug Tho: ben bővülő gazdasági, mű­szaki tudományos együtt­működéséről. Továbbiakban arról be­szélt, hogy fenntartás nél­kül támogatják a hősiesen harcoló vietnami népet. Rámutatott: amikor ar­ról beszélünk, hogy a vi­etnami népnek együttes se­gítséget kell nyújtanunk, nem hallgathatjuk el, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői nem hajlandók egységesen fellépni az Egyesült Államok vietna­mi agressziója ellen. A kínai vezetőknek ez az álláspontja objektive az imperializmust, a világre­akciót szolgálja. A kínai vezetők eltéré­se a marxizmus—leniniz- mus elveitől lényegében nacionalista és kalandor irányvonala komoly gon­dot és aggodalmat kelt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Komoly gondot és aggo­dalmat okoz sorainkban az általuk kezdeményezett szovjetellenes kampány. A Bolgár Kommunista Párt nagy vezére, a nem­zetközi kommunista moz­galom ismert harcosa, és kiváló internacionalistája, Georgi Dimitrov, örökül hagyta ránk, hogy drága kincsként védjük barátsá­gunkat es egységünket a szovjet néppel. Együttmű­ködésünket a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Ma még nagyobb erővel hang­zanak . szavai, amelyek szerint a szocializmus iránti hűség próbaköve a Szovjetunióhoz, Lenin párt­jához, a munkásosztály érdekeihez fűződő vi­szony (Taps.) Valóban, népeink és az egész emberiség nagy sze­rencséje, hogy a szovjetek nagy országa óriási gaz­dasági és katonai erővel rendelkezik és a nemzetkö­zi haladás élén jár. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és kipró­bált vezetőinek lenini po­litikája, taktikája és tü­relme, a soraink egységé­nek helyreállítására tett erőfeszítései és kezdemé­nyezései méltán vívták ki a testvérpártok elismerését és támogatását. A kommunisták a jövő­ben is határozottan fel­lépnek a szocialista világ- rendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom és az egész antiimperialista front tömörítéséért. A szocialista világrend- szerhez tartozó országok, az összes tetvéri kommu­nista és munkáspártok, az egész antiimperialista tá­bor közös erőfeszítései megoldhatják korunk alap­vető feladatát: a nukleáris katasztrófa veszélyének el­hárítását a világ feje fe­lől, a szocializmus és a kommunizmus győzelmé­nek biztosítását. Mindezt szem előtt tart­va, a Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusán pártunk és a legtöbb test­vérpárt kifejezte azt a véleményét, hogy mind jobban érlelődnek egy nemzetközi kommunista tanácskozás összehívásának feltételei. A testvérpártok közöt­ti kapcsolatok és együtt­működés minden kipró­bált formáját fel kell használni, hogy még job­ban hasznára legyünk né­peinknek, a kommuniz­mus ügyének. Ez legszen­tebb internacionalista kö­telességünk. A kongresszus részvevői hosszantartó, lelkes taps­sal fogadták Todor Zsiv­kov elvtárs felszólalását. A magyar nép segítsége igazi internacion Le Due Tho, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára beszédének elején méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép a szocializmus építése során elért. Kifejezte a vietna­mi nép örömét e sikerek fölött. Mint önök valameny- nyien tudják — folytatta, — az amerikai imperialis­ták intervenciójuk és ag­ressziójuk során Vietnam­ban megmutatták barbár gyarmatosító arculatukat. Az elmúlt 12 évben ren­geteg gaztettet követtek el Dél-Vietnam népe ellen. Felhasználják a legkegyet­lenebb tömegpuszfító esz­közöket, a B—52-es repü­lőgépeket, napalmbombá­kat, mérgező vegyi anya­got és gázt. Ezzel olyan helyzetet teremtettek, hogy Dél-Vietnamban szin­te nincs olyan család, ahol ne gyászolnának. Bszak-Vietnam ellen is csaknem két éve kegyet­len, pusztító légi és ten­geri háborút folytatnak. Súlyos károkat okoznak ezzel tízéves munkánk eredményeiben. Iskolákat, kórházakat, templomokat, városokat és sűrűn lakott településeket pusztítottak el. Még olyan öntözőmű­veket és gátakat is rom­bolnak, amelyek több millió embert védenek az ártól. Országunk mindkét részében nap mint nap olyan gaztetteket követnek el, amelyeknek kegyetlen­sége felülmúlja az egész emberiség által elítélt Hit- ler-fasizmus gaztetteit is. A felperzselt föld e poli­tikájának az a célja, hogy térdre kényszerítse a viet­nami népet. Ebben a hely­zetben a vietnami népnek nem volt más útja; felkelt és szembeszállt velük, hogy megvédje független­ségét, szabadságát. A ha­záját szerető és az ellen­séget gyűlölő mindkét or­szágrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperia­listák hódító terveire, meg­védi Észak-Vietnamot, fel­szabadítja a délt, egyesíti hazáját, A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zász­laja alatt a dél-vietnami nép politikai és fegyveres harcot vív a támadók el­len, városban és falun egyaránt. Szüntelenül tá­madja az ellenséget politi­kailag, katonailag. A sok­oldalú népi háború demo­ralizálja az ellenséget. Ez népünk legyőzhetetlen fegyvere az amerikai im­perializmus legmodernebb háborús eszközeivel szem­ben. Ezzel mérünk veresé­get az ellenség minden politikai és katonai ter­vére. Vietnam, a vietnami nemzet egy. Folyóink, kia­padhatnak, hegyeink el­kophatnak, de az örök igazság sos^pi változik meg. A vietnami nép két hosszú, áldozatos, nehéz, honvédő háborút élt át egy emberöltő alatt. Nem azért harcól, hogy orszá­gát végül kettészakítva lássa és belenyugodjon ab­ba, hogy az ország felé­nek népe visszasüllyedjen a szolgaságba. Annak ide­jén puszta kézzel indul­tunk szent ellenállási há­borúra a francia gyarma­tosítók és amerikai segí­tőik ellen. E harc végén döntő győzelmet arattunk, amely az 1954-es genfi egyezményhez vezetett. Ez határozottan kinyilvánítot­ta Vietnam szuverénitását, egységét és területi sért­hetetlenségét. Az elmúlt tizenkét év alatt a dél-vietnami nép hősi harca során szétzúzta az amerikai imperialisták és kiszolgálóik országrab­ló, illetve hazaáruló ter­veit. Bármennyire is fokoz­zák az amerikai imperia­listák ezt a háborút, akár­hogy ki is szélesítik, ha négy-ötszázezres, vagy akár annál nagyobb hadsereget is küldenek földünkre, akármilyen embertelen módon pusztítják is Észak- Vietnamot, népünk, Ho Si Minh elnök felhívása szeript addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok ter­veit, s el nem éri most is a végső győzelmet. Ha kell folytatjuk a harcot akár öt-tíz évig, vagy még tovább is, amig csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat, szabadságunkat és függet­lenségünket. Ezzel szemben az ame­rikai imperialisták Viet­nam elleni háborúja igaz­ságtalan. Az egész haladó emberiség, az amerikai nép is, élesen ellenzi. Az amerikai imperialisták még soha nem szigetelőd- tek el annyira, mint most. Az imperialista tábor belső ellentétei mélyülnek, az imperialista országok kapcsolatai mind zavaro­sabbak, az amerikai kato­nák harci szelleme egyre rosszabb. Ezek azok az alapvető feltételek, ame­lyek lehetővé ■ teszik, hogy végül mégis legyőzik az Egyesült Államok támadó hadseregét, annak nagy anyagi és katonai ereje el­lenére. Miközben az amerikai imperialisták fokozzák és kiszélesítik a Vietnam el­leni háborút, ezzel párhu­zamosan csalárdul ismétel­getik „békés” tárgyalási készségüket. A vietnami harctér tapasztalatai bi­zonyít ják, hogy valahány­szor az amerikaiak a há­ború újabb kiterjesztésére készülnek, mindig eljátsz- szák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ delegációja vezető­jének legújabb fellépése az ENSZ-ben, Johnson és Rusk szólamaival együtt, továbbá az úgynevezett manilai értekezlet nyilatko­zata ugyanezt a célt szol­gálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azonban nem tudják fél­revezetni a vietnami né­pet. A vietnami népet nem lehet megfélemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperializmus pusztító ag­resszív háborújától. Ez a nép szenvedélyesen kíván­ja, hogy újra felépíthesse országát a vietnami kér­fjfő/ies Lajos: dés békés megoldása azon­ban nem tőlünk, hanem az amerikai imperialistáktól függ. Ha valóban abba­hagyják támadó politiká­jukat és kitakarodnak or­szágunkból, a béke azon­nal visszatér. De az amerikai imperialisták so­ha nem akarják őszintén a békét. Az imperializmus lényege nem a béke, ha­nem az agresszió. A bé­két csak kemény ellenál­lással lehet kicsikarni. Az . igazi békének együtt kell járnia a valóságos függetlenséggel. A Vietna­mi Demokratikus Köztár­saság kormányának négy­pontos, valamint a Dél­vietnami Nemzeti Felszaba­dítási Front ötpontos ja­vaslata testesíti meg az 1054-es, Vietnamról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait, amely a vietna­mi kérdés megoldásához a leghelyesebb alapot nyújt­ja. Ez az igazi békés ál­láspont. Az amerikai im­perializmus az agresszor. Nincs joga, hogy feltételt szabjon a vietnami nép­nek. Az ENSZ-nek sincs semmiféle joga, hogy bele­avatkozzék a vietnami kér­désbe. Amíg az amerikai im­perialisták nem hajlandók elfogadni ezt a helyes ál- lásiDontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfan­gos szólamaik hazugok, az emberek becsapására irá­nyulnak. Amig az ameri­kai imperialisták nem hagynak fel agressziójuk­kal, addig mi elszántan harcolunk, egészen a vég­ső győzelemig. Beszéde befejező részé­ben Le Dúc Tho méltat­ta a segítséget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megköszönte a IX kongresszus Vietnam­mal kapcsolatos állásfogla­lását és kifejezte párija, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a ma­gyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak. Mi úgy tekintjük ezt a segítséget és támogatást — hangsúlyozta, — mint ba­ráti szolidaritást, a prole­tár internacionalizmus ra­gyogó megnyilvánulását, amely már régóta megvan pártjaink és népeink kö­zött. Ebből az alkalomból őszinte köszönetét mondok a Szovjetuniónak, Kínának és a többi testvéri szocia­lista országnak, a kommu­nista pártoknak, a világ munkásosztályának és né­peinek a nagy támogatá­sért és segítségért, ame­lyet igazságps harcunk­ban nyújtanak. Szilárdan hisszük, hogy ezzel a tá­mogatással és segítéssel a vietnami nép le fogja győzni az amerikai ag- resszorokat, meg tudja vé­deni szent nemzeti jogait, Délkelet-Ázsia és a világ békéjét. A Vietnami Dol­gozói? Pártja ígéri, hogy hű marad a marxizmus— leninizmushoz, a proletár internacionalizmushoz, min­den ereiével harcol a szo­cialista tábor és a nem­zetközi kommunista moz­galom egvségéért. Le Dúc Tho ezután át­adta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Ho Si Minh elvtárs által aláírt levelét a kongresz- szusnak. Tervezzünk és cselekedjünk együtt Amikor az ifjúság vá­laszt keres fejlődésünk különböző kérdéseire, fel kell ismernünk, hogy ez az ő társadalmi aktivitásá­nak első megnyilvánulása. Ezt az érdeklődést fojtja el az, aki a problémákat elbagatelizálja, de az is, aki felnagyítja azokat, vagy minden hibát a tár­sadalmi fejlődés szükség- szerű következményeként állít be. Igaz, hogy az if­júság kritikai állásfoglalá­sa csaknem mindig magá- < ban hordozza az egyolda­lúságot. Életkorából ere­dően türelmetlen, de ész­revételei, bírálatai több­nyire valóságos fogyaté­kosságokat ostoroznak. Okos szóval és türelemmel le kell faragni a túlzáso­kat, de azt az energiát, ami a kritikák mögött fe­szül, fel kell használni a ténylegesen meglevő el­lentmondások, fogyatékos­ságok leküzdésére. Csakis a gyakorlati harcban, az építő munká­ban való részvétel fokozá­sával érhetjük el, hogy az ifjúság tömegei nap mint nap érezzék: számítanak rájuk, szerepük van tár­sadalmunk értékeinek fej­lesztésében. Ez a felismerés szülte ez évi jelszavainkat is. A „Tervezzünk és cseleked­jünk együtt”! jelszóval ar­ra buzdítjuk tagságunkat, hogy tevékenyen vegye­nek részt a közösség előtt álló feladatok meg­oldásában. E helyről is kérjük a pártszervezeteket, hogy segítsék ebben fia­talságunkat. Az elmúlt hónapokban a „Vádoljuk az imnerializ- must!” politikai akcióban a magyar fiatalok szerte az országban kifejezték harcos szolidaritásukat a hősiesen küzdő vietnami néppel. A magyar fiata­lok hitet tettek amellett, hogy barátainkkal, testvé­reinkkel vagyunk és le­szünk a jövőben is öröm­ben, bánatban, munkában, harcban egyaránt Tisztelt kongresszus! Befejezésül engedjék meg, hogy' elmondjam: a fiatalok nagy várakozással figyelik pártunk IX. kong­resszusának munkáját. If­júsági szövetségünk min­dent elkövet majd, hogy a kongresszus határoza­tainak szellemében nevel­je, a határozatok végrehaj­tására mozgósítsa az ifjú nemzedéket A KISZ KB első titká­ra a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és az úttörőszövetség csaknem kétmilliós tagsága nevé­ben köszöntötte a párt IX. konresszusáh a magyar kommunisták legfelsőbb fórumát. Beszámolt arról, hogy a Szervezeti Szabályzat ter­vezete felelősségteljes meg­bízatással bővíti az ifjúsá­gi szövetség alapszerveze­teinek jogkörét, amikor javasolja, hogy „Ha a pártba KISZ-tagot vesz­nek fel, egyik ajánló a KISZ-alapszervezet tag­gyűlése lehet.” Központi Bizottságunk a KISZ iránt megnyilvánuló bizalom újabb nagyszerű jelének tekinti ezt a javaslatot és minden erejével azon lesz, hogy növelje a KlSZ-szer- vezetek felelősségét és ak­tivistáit az ifjú kommu­nisták párttaggá nevelésé­ben. További teendőink meg­határozásakor abból a le­nini megállapításból kell kiindulnunk, mely szerint: minden kor ifjúsága „Szükségszerűen máskép­pen kénytelen a szocializ­mushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái.” A felszabadulás előtti ifjú nemzedék a ka­pitalizmus társadalmi va­lóságban született, amely alapvetően meghatározta életkörülményeit. Számára a szocializmus a jövő ide­álja volt, mint eszme lé­tezett és hatott. A ma if­jú nemzedékének viszont a szocialista termelési és tulajdonviszonyok jelentik a társadalmi valóságot, amelybe beleszületett, amely társadalmi élményeit adja, amely gondolatvilá­gát formálja, mig a kapi­talizmus« egyre inkább el­vont fogalommá válik számára. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy társa­dalmunk az átmenet idő­szakában fejlődik, a szo­cializmus új hatásai mel­lett sok még a régi, é* sok olyan ellentmondás lé­tezik, amely feloldásra vár. A valósághoz jobban igazodó nevelőmunkában a közoktatás területén két jelentős változást is ho­zott az elmúlt négy esz­tendő. Az első a szárma­zás szerinti kategórizálás eltörlése az egyetemi és főiskolai felvételeknél. Az osztályviszonyokban, tár­sadalmi valóságunkban végbement változásokkal állt volna ellentétben a régebben jogos megkülön­böztetés fenntartása. A KISZ Központi Bizottsága hangsúlyozza azt a véle­ményét, hogy a jövőben nagyobb gondot kell for­dítani a középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekei­nek a segítésére, az egye­temi felvételeknél pedig a felkészültség mellett job­ban figyelembe kell venni az erkölcsi-politikai ma­gatartást is. A másik fontos intézke­dés, amely helyzetünk reá­lis megítélését tükrözi, azt célozza, hogy közoktatá­sunkat jobban összhangba hozzuk a népgazdaság szükségleteivel, hogy mi­nél több, az iparhoz és a mezőgazdasághoz jól ér­tő szakmunkást, techni­kust, mérnököt képezzünk ki. Ez teljes mértékben megfelel az ifjúság érde­keinek is. Méhes Lajos hangoztat­ta: a gazdaságirányítás re­formja méginkább lehető­vé teszi, hogy az ifjúság megtalálja egyéni boldogu­lását is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom