Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-16 / 270. szám
XXIIL ÉVFOLYAM, 270. SZÁM ÄRA? 50 fillér 1966. NOVEMBER 16, SZERDA A LAP TARTALMÁBÓL; Mit kap a falusi kereskedelem? Éjszaka Louisianában iü Hogy maradhat bent a Spartacus? Négy esztendő számvetése Brezsnyev beszéde a nemzetközi kommunista mozgalomról a Bolgár Kommunista Párt kongresszusán Kedden felszólalt Komócsin Zoltán, a magyar pártkiildöttsóg vezetője is Most, ezekben a napokban párttagságunk, egész dolgozó népünk négy esz- tendőnyi munka számvetését végzi. Egy általános politikai mérleg elkészítésében előkelő helyet kap a társadalmi osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya, a közeledést segítő és akadályozó tényezők számbavétele. Ez az elemzés elősegíti a következő négy év gazdasági, ideológiai, politikai tennivalóinak konkrét kijelölését is. Társadalmi berendezkedésünkben a legfontosabb tényező volt — és marad — a két nagy társadalmi osztály szövetsége, együttműködő, szoros barátsága. Ez az a szilárd társadalmi, politikai erő, amely táplálója szocialista hazánk minden lényeges vívmányának. Megalapozottabbá és egyértelműbbé lett a munkások és parasztok szövetsége a mezőgazdaság szocialista átszervezése után. Megszűntek a korábbi falusi társadalmi rétege- ződés gazdasági alapjai, s a magyar falu mai gazdasági és társadalmi ellentmondásai között a régi osztály rétegeződés objektív és szubjektív maradványai ma már nem játszanak lényeges szerepet. Az egységesebb szerkezetű és alkatú paraszti osztály formálódásánál elhárultak a legmakacsabb ellentényezők. Persze az új paraszti helyzet újabb ellentmondásokat szült, az egységesebb paraszti struktúra formálásában. A leglényegesebb a szövetkezeti tulajdonformák elvi megítélésének témája. A kettős tulajdon- forma indokolatlan túlhangsúlyozása, s ennek a konkrét gazdasági gyakorlatban történő érvényesítése kedvezőtlenül hatott a gazdaságpolitikában: az úgynevezett következetesen szocialista (állami) és a még nem következetes szocialista (szövetkezeti) szektor szerinti megkülönböztetés. Ez kimondatlan elő- jogi helyzetet teremtett, amely a gazdaságpolitikában, igazgatásban stb. jutott érvényre a „következetes” szocialista szektor érdekében. Ezt az elvi álláspontot — s vele együtt a korábbi gyakorlatot — megváltoztatja a gazdaság- irányítás reformja, s nagy lendítő erőt kölcsönöz a szövetkezeti mozgalom gazdasági fejlődése számára, amely politikai, kulturális, életkörülménybeli javulásban is kifejeződik a következő években. A paraszti életsorsot közvetlenebbül érintő ellentmondást hordozza magában az, hogy vannak jól és gyengébben működő termelőszövetkezetek; jobb és rosszabb anyagi viszonyok között élő szövetkezeti tagok. E különbségnek sok összetevője lehet: a kedvező és kedvezőtlenebb természeti és közgazdasági adottságok, közlekedési és piacviszonyok, felszerelt és kevésbé felszerelt gazdaságok, jól és gyengén vezetett szövetkezetek stb. Van azonban néhány megyében a régi osztály rétegeződés konzerválására utaló, objektív okokból eredő ellentmondás is. Helyenként él egy igen jó módú paraszti réteg, őszibarack-, szőlőtermelők, ahol a megszabott normák szerint (tszcs) a szántóföld közös művelés alatt áll, a gyümölcsös, szőlő meg egyéni művelésben van. E területek hasznának meghatározott százalékát persze — közös — gyümölcs, szőlőtelepítésre kell fordítani. Ez az állapot az államnak is jó, mert a magánjövedelemből kell megteremteni a közös gyümölcs-, szőlőgazdaságot. Ugyanakkor nagy jövedelmeket is biztosít egyes nagyobb szőlő-, és gyümölcs- termő vidéken. Ez politikai feszültség forrása, annak ellenére, hogy a közös gazdaság ez irányú kialakításához nem szükséges állami dotáció, maguk a tszcs tagjai készítik azt elő önerőből. Ellentmondást jelent a paraszti egység formálásában a termelőszövetkezeti tag és az alkalmazott jövedelembeli különbsége, egyes vezetők kiugróan magas, és a tagság alacsonyabb keresete közti különbség és az egyes foglal-1 kozási (művelési) ágakban jelentkező jövedelemeltérés. Hasonlóképpen a gyors — most már egy-két év óta enyhülő -— elvándorlás a faluról és a mezőgazdasági termelés gépesítésének, technikájának fejlesztése közti ellentmondás. A gazdaságirányítási rendszer reformja alapján a meglévő belső ellentmondások egy része évről évre törvényszerűen feloldódik. Lényegesebb tényező a munkás—p raszt szövetségen belül jelentkező ellentmondások köre. A két társadalmi osztály még egyenlőtlen anyagi viszonyai a szövetség fejlesztését negatívan érintik. Nemcsak a kereseti viszonyokról van szó, hanem a szociális juttatások mértékében meglévő eltérésekről, a városi lakosság kulturáltabb, hi- giénikusabb élet- és lakás- körülményeiről, s a kulturális, műveltségbeli különbségekről. Az elmúlt húsz évben — nagy szavak nélkül — szinte felmérhetetlen javulásról ad számot a magyar munkás és paraszt életviszonya. Ennek ellenére a jelzett differencia még megvan, bár évről évre csökkenő tendenciával — és még hosszú időn keresztül meglesz. Ennek ellenére az ingadozó szabadpiaci árak hatására a piacról élő munkásban olyan ellenérzés keletkezik, hogy „a paraszt igen jól él lámcsak, menynyiért adja a csirkét, tojást stb”. Ez a hamis optika abból ered, hogy a vásárló munkás a városok szabadpiacain egy egészen vékony paraszti réteggel találkozik rendszeresen és ez a réteg valóban jól él, de nem fejezi ki tömegméterekben az általános paraszti életviszonyokat! Gyakran torz képet rajzolt magának a munkás arról is. hogy a mezőgazdaságot milyen nagy arányokban segítjük a nemzeti jövedelemből. Ezért. mondja: „meddig segítjük még a mezőgazdaságot?” Holott a mezőgazdaság is ad „valamit” a nemzeti jövedelemSzófia, (MTI): Kedden reggel folytatta munkáját a Bolgár Kommunista Párt IX. kongresz- szusa. Az ülésen Encso Sztajkov a BKP Politikai Bizottságának tagja elnökölt. Először Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának adta meg a szót, Brezsnyev a szovjet kommunisták nevében üdvözölte a kongresszust, majd a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődéséről szólt. Kijelentette: „a két világrendszer közötti bonyolult, feszült és, sokrétű harc. viszonyai közepette fokozott mértékben érezzük a testvéri szolidaritás és valamennyi kommunista párt állandó elvtársi kapcsolatainak szükségességét, mondotta. Számos testvérpárt az utóbbi időben — nem véletlenül — hangot ad annak a véleménynek, hogy mindjobban megérnek a feltételek a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának összehívására. Brezsnyev ezután kifejezte azt a meggyőződését, hogy állandóan erősödni fog a nemzetközi kommunista mozgalom egysége, és elismeréssel szólt a Bolgár Kommunista Pártnak — Dimitrov pártjának — az egységért, az eszmei tisztaságért vívott tevékeny harcáról. A vietnami helyzettel kapcsolatban kiemelte: a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom szövetségének egyik legragyogóbb megnyilvánulása ma az a nemzetközi támogatás, amelyet a szocialista országok és a világ haladó erői nyújtanak a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen vívott harcában. Brezsnyev hangsúlyozta: hez. Sajnos, a torz árarányok miatt agitációnk is segítette néha ezt a téves városi hangulatot. A termelői árrendezések kapcsán ezek a bonyolult közgazda- sági kérdések is tisztázódnak, s a politikai munka feltételeit és eredményességét kedvezően befolyásolják. Az utóbbi néhány évben jogos társadalmi kérdéssé nőtt a dolgozó osztályok és rétegek szolid és egyes személyek, csoportok nagy jö- védelme közötti ellentét. Ide vehető az is, hogy míg a munkás—paraszt tömegek zöme becsületesen dolgozik, egyes gazdasági vezetők felelőtlenül herdálnak el nagy értékeket a Szovjetunió és más szocialista országok — mindaddig megadják a sokoldalú, konkrét és hatékony segítséget Vietnamnak, amig meg nem szűnik a vietnami nép elleni agresszió. Brezsnyev ezután így folytatta: „A testvérpártok minden igyekezete ellenére a kínai vezetők elutasítják még az akcióegység gondolatát is, a kínai népben ellenséges érzéseket igyekeznek szítani a szocialista országokkal szemben, makacsul folytatják szakadár tevékenységüket a nemzetközi kommunista mozgalomban. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára ezután kifejezte azt a meggyőződését, hogy a A Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusának kedd délutáni ülésén hangzott el az MSZMP küldöttsége vezetőjének felszólalása. Komócsin Zoltán, pártunk Politikai Bizottságának tagja a Központi Bizottság titkára bevezetőben tolmácsolta a magyar kommunisták üdvözletét a BKP kongresszusának, majd pártjaink testvéri együttműködéséről beszélt. Komócsin Zoltán emlékeztetett rá, hogy a mi pártunk ezekben a napokban már szintén kongresz- szusára készül. Az MSZMP IX. kongresszusának mondotta a felszólaló — Központi Bizottságunk azt fogja javasolni: erősítse meg eddigi politikánkat, amelynek célja a szocializmus teljes felépítése Magyarországon. Az MSZMP képviselője ezután arról beszélt, hogy Egy-egy nagy per jogos felháborodási hullámot indít el. S ilyenkor megkérdezik: „Miért nem ellenőriznek jobban? Miért csak utólag derül ki a baj, a hanyagság, a lopás? A szocialista munkaerkölcs nem egyformán érvényes?” Tgen, a szocialista gondolkodásmód. magatartás, s a hanyag, kispolgári felelőtlenség egymás mellett éléséről szólnak; sürgetik ez utóbbi, tőlünk idegen vonás ell eni harcot. Ily módon válik még- inkább érzékelhetővé az állami, csoport és egyéni érdek harmóniájában keletkező gyakori zavar, egy-egy üzemben, állami gazdaságban, termelőszövetkezetben. A tudatbelikínai nép és kommunista pártja le fogja küzdeni a nehézségeket és elfoglalja majd ismét helyét a szocialista közösség és a kommunista világmozgalom összekovácsolódott soraiban. Brezsnyev ezután arról beszélt, hogy a 81 kommunista és munkáspárt 1960- ban megtartott értekezletén kidolgozott fő irányvonalnak megfelelően a szocialista országok következetesen védelmezve a béke ügyét, leleplezve az ag- resszorokat növelve védelmi képességüket, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését valósították meg külpolitikájukban. Ezzel kapcsolatban elismeréssel szólt arról a tevékeny szerepről, amelyet Bulgária betölt a világbékéért, az európai a nemzetközi helyzet egyre bonyolultabbá és élesebbé válik. Ennek oka — mutatott rá —, az amerikai imperialisták katonai agressziója Vietnamban. Az amerikai imperialisták ' a népirtás bűneit követik el. A magyar kommunisták, dolgozó népünk teljesen szolidáris vietnami testvéreink hősi harcával. Elismeréssel és . csodálattal tekintünk bátor helytállásukra. — A magyar nép erejéhez és lehetőségeihez mérten fokozott támogatást nyújt a vietnami népnek. Aggodalommal töltenek él bennünket azok az események — folytatta felszólalását Komócsin Zoltán —, amelyekről újabban híreket kapunk Kínából. Mindaz, amit eddig tudunk a „nagy proletár kulturális forradalom” címén folytatott politikai kampányról és az úgynevezett vörösgárda működéséről, lejáratása, kompromittálása a ség ellentmondásáról van szó, amely a leggyakrabban nem is tételezi a rosszindulatot. Sokszor irányi tási munkánk fogyatékossága, legtöbbször azonban individuális felfogás felülkere- kedése ez. Meglévő ellentmondásaink között talán a legnagyobb figyelmet, szubjektív vonatkozásainak tisztázására fordítandó erőfeszítésünket meglévő (csökkenő mértékű) társadalmi illúziók eloszlatása igényli. A szocializmustól várt nagyobb igények gyors kielégítése és a hazai realitások közötti feszültség feloldása politikai munkánkban még sokáig jelentős helyet kap. Persze anélkül, hogy az illúziók biztonságért, a Balkán békéjéért vívott küzdelemben. Megállapította, hogy a nemzetközi porondon megnövekedett Bulgária tekintélye, és Bulgáriának jelentékeny szerepe van abban. hogy a Balkán „puskaporos hordóból olyan övezetté vált, ahol normális jószomszédi kapcsolatok alakultak ki az államok között.” Leonyid Brezsnyev kifejezte azt a meggyőződését, hogy a BKP kongresszusa új nagy lépést jelent Bulgária fejlődésében, és nyomósán hozzájárul a szocialista világrendszer erősödéséhez, szolgálni fogja a kommunista és munkásmozgalom ügyét. A beszéd végén a küldöttek szűnni nem akaró tapssal ünnepelték az SZKP-t és a bolgár—szovjet barátságot. szocializmus eszméjének és gyakorlatának a kínai nép és a világ népei előtt Ettől ugyanúgy elhatároljuk magunkat, mint ahogyan elítéljük a szovjetellenes aknamunkát és szakadár tevékenységet. A nemzetközi munkás- mozgalom jelenlegi helyzete, feladatai, parancsolóan szükségessé teszi számunkra, hogy harcoljunk az egység megteremtéséért. Mi, magyar kommunisták, mindig a testvérpártok akcióegysége és a közös tanácskozások mellett voltunk. Ennek megfelelően helyeseljük a kommunista- és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának gondolatát is. Az MSZMP küldöttségének vezetője felszólalása végén sok sikert kívánt a bolgár pártnak és a testvéri bolgár népnek, szocializmust építő alkotó munkájához. elhagyását kiábrándultság váltaná fel! Néhány társadalmi ellentmondást említettem azokból, amelyekre a kongresz- szusi irányelvek utalnak, így csokorba fogva lehet érzékelni, hogy a párt igen jól látja a szocialista építés kisebb és nagyobb — legtöbbször természetesnek vehető — ellentmondásait, s ezért képes objektív és szubjektív módon hatni a felismert ellentmondások rövidebb, hosszabb távon történő feloldására. Nem lázgörbék ezek — ahogyan külső és belső „jóakaróink” emlegetik, hanem bonyolult, változó életviszonyainkkal járó, megoldandó feladatok. giUÓs Komócsin Zoltán felszólalása
