Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

XXm. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM Ara: 50 fillér 1966. NOVEMBER 3, CSÜTÖRTÖK Szorgos évtized mérlege Kállai Gyula felszólalása a Hajdú Bihar megyei kommunisták pártértekezletén E gy évtizede, 1956 októ­ber 23-án fegyveres ellenforradalom tá­madt hazánkra, ve­szélybe sodorva né­pünk szabadságát, az ország függetlenségét, a népi hatalmat, a dolgozók 1945-től 1956-ig megalkotott forra­dalmi vívmányait, egyszer­smind a világbékét is. Az im­perialista hidegháborús ka­landorok, a nemzetközi re­akció legveszedelmesebb erői azt akarták elérni, hogy Ma­gyarország kiszakadjon a szo­cialista világrendszerből és ezzel a szocialista tábor meggyengüljön. Súlyos há­borús válság alakult ki e ka­landor lépés következtében. A nemzetközi reakció minde­nekelőtt a hazai reakció ma­radványaira, és egyes meg­tévesztett rétegekre, köztük fiatalokra támaszkodott, és arra számított, hogy a tisz­tánlátásukban megzavart tö­megek nem lesznek képesek megakadályozni aljas ter­veit. De ezek a sötét erők el­számították magukat. Most, tíz év elmúltával emlékün­nepségeket szerveztek a világ különböző sarkaiban, és sem­miféle szemforgatás sem pa­lástolhatta a valót: az 1956- os magyar ellenforradalom leverésével ők buktak meg, magukat és vesztett ügyüket gyászolják. Szabadságunk, szocialista népi hatalmunk, sok-sok vív­mányunk, békénk volt a tét 1956-ban. De történelmünk­nek ebben a válságos pilla­natában, Kádár János elvtárs vezetésével harci sorokba tö­mörültek a magyar kommu­nisták, megszervezték az MSZMP-t, életre keltették a forradalmi munkás-paraszt kormányt, mozgósították a dolgozó népet, megmagyaráz­va, hogy milyen óriási ve­szélybe taszították az ellen­forradalmárok, fegyverbe hívták a munkásság legjobb­jait, és kemény harcban győzelemre vezették a ma­gyar népet az ellenforrada­lom fölött. Győzött a nép, és győzött a proletár interna­cionalizmus nagyszerű esz­méje. A dolgozó emberek saját törekvéseiket látták viszont az új vezetés programjában. Helyeselték, hogy erélyesen felszámolja az ellenforrada­lom maradványait, határo­zottan leszámol a személyi kultusz éveiben elkövetett hi­bák következményeivel, eltö­kélten érvényt szerez a szo­cialista törvényességnek, és alkotóösszefogásra hív a szo­cialista célokban egyetértő valamennyi hazafit, hogy az egész nemzettel összeforrva oldja meg az ország nagy gondjait. A dolgozó tömegek bizalommal, és tettekben megnyilvánuló támogatással válaszoltak erre a politikára. A párt és a kormány, vala­mint a dolgozó tömegek kö­zös harca eredményezte, hogy az ellenforradalom rövid idő alatt visszaszorult és az or­szág, amely 22 milliárd fo­rintnyi kárt szenvedett, gyor­san talpraállt. Más testvéri országokkal együtt ebben is nagy segítségünkre volt a Szovjetunió, amely a fegyve­res ellenforradalom leveré­sében felbecsülhetetlen érté­kű támogatást nyújtott né­pünknek. Dolgos, küzdelmes, de eredményes évtized áll mö­göttünk. Népünk derekas munkája nyomán nagy alko­tások születtek, csak az utób­bi öt év során egymillió em­ber költözött új lakásba, vá­rosaink és falvaink megszé­pültek, az egész ország a modern fejlődés jegyeit vi­seli: nem dolgoztunk hiába. Megfontolt, reális gazda­ságpolitika útján haladtunk előre, terveink, céljaink lel- kesítőek és megvalósíthatók. Termelőeszközeink korsze­rűbbek, gazdaságosabban ter­melünk, mint korábban. Tíz év alatt több, mint kétszere­sére nőtt ipari termelésünk, átlagosan évi 4,5%al emelke­dett a termelékenység ezzel fe­dezzük a termelés növekedé­sének mintegy kétharmadát. 1965-ben a lakosság két és félszer annyi mosógépet, másfélszer annyi motorke­rékpárt, hat és félszer annyi hűtőszekrényt és csaknem nyolcszor annyi televízióké­szüléket vásárolt, mint 1960- ban. Sorsdöntő forradalmi vál­tozás történt falvaink életé­ben : mezőgazdaságunk szo­cialista útra tért, s ezzel egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési viszonyok. A nagy átalakulás megrázkódtatás nélkül ment végbe, sőt közben még emel­kedett is a mezőgazdasági termelés. Azóta mind társa­dalmunk, mind a parasztság nagy erőfeszítéseket tett, hogy a termelőszövetkezetek korszerű, termelékeny nagy­üzemekké épüljenek ki. Az elmúlt évtizedben mintegy 40 százalékkal nőtt a parasztság egy főre jutó reáljövedelme. Tíz év alatt a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 68,6 százalék­kal nőtt, s noha a fogyasztás ez idő alatt számottevően emelkedett, mégis kétszere­sére nőtt a takarékbetétállo­mány. Nagy vívmányunk, hogy a társadalombiztosítást a lakosság 98 százalékára ki- tejesztettük. 1965-ben már 1,1 millió nyugdíjasnak 7.7 mil­liárd forint nyugdíjat folyó­sított az állam. A következő években még gyorsabban akarunk előre haladni, a növekvő termelés alapján tovább javítva a dol­gozók életkörülményeit. Eh­hez teremt alapot a gazda­ságirányítás új rendszere, amelyet 1968-tól vezetünk be. Amit e tíz évben az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a kulturális életben, a közok­tatásban, a tudományban, a közegészségügy fejlesztésé­ben, az életszínvonal emelé­sében elértünk, azt a bizo­nyosságot nyújtja, hogy he­lyes útunkon tovább haladva minden célunkat valóra vált­juk. A szocialista építésben tíz év alatt kivívott anyagi fej­lődésnél semmivel sem ki­sebb értékű az a változás, amelyet dolgozó népünk ön­tudatának, műveltségének, tájékozottságának, önbizal­mának fejlődésében mérhe­tünk. Igazán elmondhatjuk a költővel, hogy ez már „más­fajta nép, más fajta raj...” A nép gazdává nőtt saját hazájában. Az emberek magukénak vallják a köz ügyeit. Bírálják, ami még nem kielégítő, egyszer­smind nőttön nő felelősségér­zetük az ország minden kö­zös dolga iránt. Jól érzik ma­gukat országunk szabad, egészséges légkörében, amelyben mind jobban ki­teljesedik a szocialista de­mokratizmus. Tíz év munkájával és ered­ményeivel hazánk nagy meg­becsülést szerzett határain­kon túl is. A szocialista test­vérnépek úgy tekintenek or­szágunkra, mint közösségünk szilárd és hűséges tagjára. S kívülük is minden nemzet el­ismeréssel és tisztelettel vi­seltetik a Magyar Népköz- társaság iránt, amelynek te­kintélye nőttön nő a nemzet­közi élet legkülönbözőbb fó­rumain. A Magyar Szocialista Mun­káspárt az egész nép tisztele­tétől övezve vezeti társadal­munkat a szocialista jövőbe. A párt politikája találkozik az emberek nagy többségé­nek igazságérzetével, egybe­vág a józan és becsületes köz­gondolkodással, meleg embe­riessége, a dolgozók iránti megértés és figyelmes törő­dés szelleme egész életünket áthatja. Ez a politika hatá­rozott, céltudatos, és semmi másra nincs tekintettel, csak a dolgozó nép érdekeire. A párt együtt vitatja és oldja meg az ország problémáit a dolgozó néppel. Haladásunk fő erőforrása a pártnak a dolgozó tömegekkel való összeforrottsága. Pártunk tagjai a nép szol­gálatát vallják hivatásuknak és munkájuk értelmének. A kommunisták, akik együtt nőttek a feladatokkal, meg­szerezték népünk tiszteletét és elismerését. Szilárd elha­tározásuk, hogy ezentúl is odaadással harcolnak a párt és a dolgozó nép eggyé ötvö­ződött ügyéért, és az élet minden területén erősítik si­kereink biztosítékát: a párt vezető szerepének érvénye­sülését. Népünk mélységes bizalmával és szeretetével tiszteli meg pártunk Köz­ponti Bizottságát, és első tit­kárát, Kádár János elvtár­sat, akinek egyénisége és munkája elválaszthatat­lanul összeforrt ezzel a tízéves történelmi je­lentőségű korszakkal. No­vember végén összeül pár­tunk IX. kongresszusa, és megvitatja: hogyan folytas­suk és fejlesszük tovább az eddig követett, egész népünk helyeslésétől és cselekvő tá­mogatásától kísért politikán­kat, az új követelményeknek megfelelően és a közös mun­kával megteremtett jobb fel­tételekre építve. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány tíz­éves tevékenységének mérle­ge gazdag, kiváltja népünk elismerését. Valóban: , a cél­tudatos, ingadozástól mentes, következetes, tudományos megfontolásokon nyugvó és mindenkor a dolgozó töme­gek életerejére támaszkodó vezetés szerepe és érdeme ' rendkívül nagy mindabban, j amit kivívtunk magunknak. A párt és a kormány viszont — mint mindig — most is hangsúlyozza: a tömegek sa­ját sorsuk kovácsai. Az élet- körülmények alakulásában azoké a döntő szerep, akik a munkapadoknál, a földeljen, a tervezőasztaloknál, és min­denütt az élet javait terme­lik, előteremtve a fejlődés, a népjólét eszközeit. Egy szor­gos, sikeres évtized mérlegét lezárva azzal a gondolattal indulhatunk tovább, hogy amilyen a munkánk, olyan lesz a jövőnk. Kedden és szerdán tartot­ták Hajdú-Bihar megye kommunistái pártértekezlc. tüketi Debrecenben az Arany Bika-szálló Bartók- termében. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Kál­lai Gyula, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke is. Ambrus Istvánnak, a me­gyei tanács vb. elnökének megnyitó szavai után Ka- rakas László, a megyei pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést a megyei pártbizottság írásban előterjesztett beszámolójá­hoz. Erősödtek termelő­szövetkezeteink A beszámolót követő vi­tában Kállai Gyula tolmá­csolta a küldötteknek, Haj­dú-Bihar megye lakosságá­nak a párt Központi Bizott­sága és a kormány üdvözle. tét majd egyebek között elmondotta, hogy harmadik ötéves tervünk első évének eddigi eredményei biztatóak. Ipari termelésünk hat szá­zalékkal volt nagyobb, mint az előző év azonos idősza­kában, s e növekedés 80— 85 százalékát a termelé­kenység emelése fedezte. Tovább javult a készletgaz­dálkodás, a termelés és a szükségletek összhangja, csökkent a behozatal, s va­lamelyest nőtt az export. A hátralévő két hónapban az a legfontosabb, hogy — az eddigi munka jó tapaszta­latait továbbfejlesztve — minden erőt mozgósítsunk az éves terv pontos teljesí­tésére, készítsük elő a folya. matos, zökkenőmentes és visszaesés nélküli átmenetet az 1967. évi munkához. Az idei esztendő mezőgazdasági eredményeivel foglalkozva a miniszterelnök elmondotta, hogy mezőgazdaságunk a sok nehézség ellenére álta­lában teljesíteni fogja évi tervét. Kenyérgabonából az idén is termeltünk annyit, amennyi szükséges a lakos­ság jó ellátásához. Rekord- termést hozott a burgonya, jó termést ígér a kukorica is. A szép eredmények azt bizonyítják, hogy tovább erősödnek á termelőszövet­kezetek, szilárdult a munka, fegyelem, a mezőgazdaság­ban dolgozók dicséretes munkát végeztek. Az utolsó tíz év példátlan eredményei Hazánkban mintegy 20 éve épül a szocialista társa­dalmi rend. Ez a két évtized — és különösképpen az utolsó 10 év, amikor pár­tunk minden torzuláslói mentes, alkotó, marxista— leninista politikája alapján a tömegekkel egybeforrva vezette a forradalmi építő- munkát — olyan fejlődést eredményezett, amilyenre korábban hazánk egész tör­ténelmében nem volt példa. A VIII. pártkongresszuson kidolgozott fő politikai vo­nalunk ma is érvényes ezt folytatjuk tovább, s azon kell igyekeznünk, hogy még következetesebben még ha­tározottabban valósítsuk meg ezt a mindennapi élet gya­korlatában. A IX. kongresz- szus legfőbb feladatát ab­ban látjuk, hogy megvizs­gálja, hogyan haladunk elő­re ötéves tervünk teljesíté­sében, a gazdasági mecha­nizmus reformjának előké­szítésében és a szocialista demokrácia szélesítésében. — A mechanizmus re­formjának előkészítése és bevezetése párt és állami szerveink legjelentősebb fel. adata a következő két-há- rom évben. A kormány szervei most az új gazdasá­gi mechanizmusra való át­térés konkrét politikai, gaz­dasági és jogi feladatainak megoldásán, határozatainak kibocsátásán dolgoznak. Ez a munka ütemesen, terv szerint halad — mondotta a kormány elnöke, majd hang­súlyozta hogy a gazdasági mechanizmus reformja a szocializmus teljes felépíté­sének meggyorsítását, az életszínvonal emelését szol­gálja. További előrehaladásunk legfontosabb biztosítéka az új mechanizmusban is a dolgozók szorgalma, tudása, odaadó munkája, a szocia­lista társadalmat tudatosan, tervszerűen alkotó módon építő ember. A következőkben a szocia­lista demokrácia kérdéseiről szólott. Kiemelte: a párt és a kormány a szocialista demokrácia további szélesí­tését elsőrendű feladatai közé sorolta s ennek érde­kében újabb intézkedéseket tett és tesz. A külpolitikai kérdések­kel foglalkozva a kormány elnöke hangsúlyozta: a mai nemzetközi helyzet egyik jel. lemző vonása, hogy az ame­rikai imperializmus több helyen agresszív cselekmé­nyeket hajt végre. Az Egyesült Államoknak a vi­etnami nép elleni barbár háborúja a nemzetközi fe­szültség fő forrása, ez fe­nyegeti elsősorban a világ népeinek békéjét és bizton­ságát. Az amerikai agresz- szió azonban szerte a vilá­gon a néptömegek heves ellenállásába ütközik. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének jelenlegi ülésszakán az általános politikai vitá­ban felszólalók több mint kétharmada ítélte el az amerikaiak agresszióját, s hangot adott ama követelé­sének hogy az Egyesült Ál. lamok tegyen hathatós lé­péseket a vietnami béke helyreállítására, s tettekkel, mindenekelőtt a Vietnami Demokratikus Köztársaság terrorbombázásának azonnali és feltétel nélküli megszünte­tésével igazolja oly sokszor hangoztatott békés szándé­kait. Epítőinunkánk feltétele a béke Népünk érdekeit védve, s megbízását teljesítve, a Magyar Népköztársaság kül­döttei is aktívan lépnek fel az ENSZ közgyűlésén és más nemzetközi fórumokon vietnami testvéreink védel­mében, s a többi szocialista ország képviselőivel együtt rámutatnak arra hogy csak az agresszió megszüntetése jelentheti a béke járható út­ját — A nemzetközi életben nap mint nap meg kell küzdenünk az imperialista agresszióból eredő veszé­lyekkel, egyre inkább tömö­rülnek a szocializmus és a béke hívei, az agresszió elleni harcra, a béke védel­mére. Építőmunkánk leg­fontosabb külső feltétele a béke — ha továbbra is ki­tartóan dolgozunk érte — biztosítható — minden bel­ső és külső feltétele meg­van annak hogy további sikereket érjünk el a szo­cializmus teljes felépítésé­nek nagy munkájában. Úgy gondolom, pártunk IX. kongresszusa, újabb nagy lépést jelent majd a cél megvalósításában — fejezte be hosszantartó tapssal fo­gadott felszólalását Kállai Gyula. A beszámoló feletti vitá­ban számos további fel­szólalás hangzott el. A hozzászólók hangoztat­ták a gazdaságosság, a termelékenység fokozásá­nak, a gyenge termelőszö­vetkezetek segítésének szük­ségességét. A felszólalásokra Karakas László, a Hajdú-Bihar me­gyei pártbizottság első tit­kára válaszolt. Ezt követően a pártértekezlet 61 tagú pártbizottságot választott és megválasztották a megye kongresszusi küldötteit. A megyei pártbizottság első ülésén megválasztotta a végrehajtó bizottságot. A megyei pártbizottság első titkárává ismét Kara­kas Lászlót választották meg. Titkárok: Gál István, C. Nagy Gábor és Sikvla György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom