Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-13 / 242. szám
Amit az 6j mechanizmusról tudni kelt (10) fi termékek ára és önköltsége A termékek ára — egyes kivételektől eltekintve — magasabb, mint önköltsége. Többet adnak érte a fogyasztók, a felhasználók mint amennyibe előállítása került. Az ár és az önköltség kölönbözete a nyereség. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok nyereségük növelésére törekednek, vagyis arra hogy az egy év alatt előállított termékek összes vállalati költsége és az eladásuk alkalmával kapott árösz- szeg között a pozitív különbség minél nagyobb legyen Ez csak akkor érhető el, ha az már nem függ szorosan az önköltségtől. Amennyiben a termék ára ugyanannyival csökkenne, mint önköltsége, akkor a vállalati nyereség csak a termelés fokozásával volna növelhető. Amennyivel emelkedne a termelés, any- nyival nőne a nyereség is, de az egy-egy termék árában jelentkező nyereség változatlan lenne. / Az ár azonban az önköltségnek nem ilyen szoros függvénye. A költséget változtató tényezők nem hatnak azonnal az árra is. Az árak, vagy azoknak egy része — a piac aktív működése esetén — elsősorban az előállítók és a felhasználók együttes értékítéletei alapján alakulnak ki. Ezek az értékelések gyakran eltérnek az előállítási költségek arányaitól, hiszen éppen a piac a vállalati költségek társadalmi megítélője. A tényleges és a társadalmilag szükséges költség nem azonos. A piacon csak a társadalmilag szükséges ráfordításokat ismerik el a termék árában. Ami a vállalatnál szükséges költségnek mutatkozik, az nem feltétlenül bizonyul annak a .piacon. Közismert tény, hogy az avult termékeket nem fizetik jól, a korszerűekkel pedig magas árat lehet elérni az önköltséghez képest Ha a termelésben sok a selejt, nagy az anyagpazarlás, az állásidő, mindezek csökkentik a nyereséget. De mi is tartozik a termék önköltségébe? Minden vállalati költség beleszámít az önköltségbe. Ilyenek elsősorban a közvetlen termelő munka bér-, anyag-,energia és szerszámköltségei. Ezeken kívül a gyártmányok önköltségét terhelik az üzemi és a vállalati általános költségek. Sőt, a vállalati költségek közé számítanak azok a befizetési kötelezettségek is, amelyeket a dolgozóknak járó munkabér alapján a költség- vetés kap (társadalombiztosítási hozzájárulás, illetményadó). Néhány éve a lekötött álló- és forgóeszközök után eszközlekötési járulékot kell fizetni, s ez a lekötött eszközöktől elvárható minimális nyereség kifejezője. Az ár csak hosszú időszak átlagában alkalmazkodik a termékek önköltségének arányához. Aminek az előállítása kétszer annyiba kerül, nem biztos, hogy az ára is kétszeres lesz. Sok termék a felhasználást illetően más termékekkel helyettesítési viszonyban áll. A felhasználó ezeket használhatóságuk szerint értékeli, s ez nincs mindig arányban a termelési költségekkel. Egyes termékekből tartós hiány lehet. Ezeket — s az előállításukra fordított munkamennyiséget — a piac felértékeli. Más termékek iránt külföldön nagy a kereslet. A világpiaci értékítéletek kihatnak a belső piac áraira is. így a piac az egyik termékben a benne rejlő átlagos munkamennyiségnél többet, a másiknál kevesebbet ismer el társadalmilag szükségesnek. így az egyik tépnék árában viszonylag magas, a másikban viszonylag alacsony nyereség lehet. Az árarányoknak az önköltségarányoktól való időleges elszakadása alkalmassá teszi az árakat arra, hogy a piaci viszonyokról^ a termelőknek tájékoztatást nyújtsanak, és ösztönözzenek a nagyobb nyereséget biztosító termékek — tehát a társadalmilag hasznosabb, a piacon keresettebb termékek — előállításának bővítésére. Az áraknak az új gazdasági mechanizmusban ' termelést szabályozó, műszaki fejlesztésre ösztönző szerepük lesz. Ennek a szerepnek éppen azáltal tudnak megfelelni, hogy igen eltérő nyereséget tartalmaznak. A vállalatok fő törekvése nyereség növelése lesz. Ezért igyekeznek majd minél korszerűbb termelési eljárásokat alkalmazni és miné] keresettebb cikkeket gyártani. Ez elősegítheti, hogy a kereslet és kínálat összetételében is egyensúlyba kerüljön. így közeledhetünk ahhoz az állapothoz, amikor mindenből nagyjában anynyit termelünk, mint amennyire a termelőerők átlagos fejlettségi szintjén a társadalomnak szüksége van. Rövidesen a múlté válik az az állapot, amikor az ár automatikusan fedezte és igazolta az önköltséget, s így minden ráfordítás társadalmilag szükségesnek látszott. Nemcsak a költségek megtérülését, hanem a befizetendő nyereséget is eleve tartalmazta eddig a legtöbb ár. Ennek megfelelően az önköltség határozta meg az árat. Az új gazdasági mechanizmusban inkább az ár fogja meghatározni az önköltség felső határát Megszabott keretek között történő ármozgás a piac „nyelvén” mondja meg, hogy ér-e annyit a termék, mint amennyi munkát belefektettek. A televízió, rádió alkatrészellátás fontos bázisa Nyíregyházán Egyáltalán dolgoznak itt? — kérdezik a járókelők, amikor elhaladnak a nyíregyházi Iskola utca elején a Szabadság térnél kezdődő karcsú épület előtt. A cégtábla csak ennyit tu- dat:AGELKA 1. számú üzeme. Két éve, hogy több százezer forintos átalakítás után ebben az épületben elindult a megvalósulás útján a kezdeményezés, elkezdte a munkát a GELKA felújító üzeme, amely gyengeáram.' vonatkozásában egyedüli az országban. Tekintettel arra, hogy több televízió és rádióalkatrész gyakorta meghibásodik, s pótlásuk nehézségeket okoz a hazai gyártásban — vagy drága import útján szerezDrága ]ohn Svéd film A film Öresund kis kikötővárosba vezet. A rendező, Lindgren hűvösen, bizonyos távolságból de nem szenvedélymentesen mondja el két egyszerű ember szerelmi történetét. Eközben nagyon ügyesen használja a képre átültetett belső monológ formáját, amely a Hirosima, szerelmem óta divatos. John egy parti naszád kapitánya: nem éppen az, amit a szárazföldi emberek „kapitány” szón értenek. Tandíj — csárdásból Minden hónap elején kézbesít a posta egy pénzesutalványt a budapesti Maglódi utca 8. számú házba Az összeg minden alkalommal ötszáz forint. A feladó Raduly Gyula Uj- fehértóról, a címzett Raduly József. Ezeknek az ötszáz forintos küldeményeknek történetük, szép emberi históriájuk van... A Raduly család minden tagja — dédapáig visszamenően — zenész volt. Klarinétosok, cimbalmosok. Azután akadt valaki a családban, aki a melódiák világa helyett a betűt, a tudományt választotta. Raduly József tanulni ment. Tavaly érettségizett szép eredménnyel, s azonnal felvették a Budapesti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba — állategészségügyi tanulmányokra. Három évet tölt itt, s ha jól sikerül az államvizsga, tovább megy. A végcél — az állatorvosi diploma. Raduly Gyula, az újfehértói fmsz étterem cimbalmosa mondta el ezeket öccséről, akit ő segít anyagilag tanulmányai idején. Félszáz prímást „kiszolgált” cimbalmos a jövő állatorvosának mecénása. Esténként, amikor kezébe veszi a verőt, s a vattababa csárdást táncol a húrokon, Foto: Elek Emil Raduly Gyula az öccséért is dolgozik és héttagú családjáért. De akadt a családban most egy újabb tanulni vágyó ember. A cimbalmos általános iskolás kisfia is a könyvekhez vonzódik inkább, mint a családi hivatás hagyományhoz. Mire Raduly József kézbeveheti a diplomát, a cimbalmos fia is belépést kérhet az egyetem kapuján. Akkor pedig a fiatal állatorvos áll a postaablakhoz a piros utalvánnyal minden hónap elején. Sz. Sz. John modem gondolkodású fiatalember, aki a fedélzeten .pulóvert visel, de tydja, hogy a földön a mandzsettáknak három centiméternyire kell kilátszaniuk a kabátujjból ha valaki korrektül öltözött ember akar lenni. Anita pincéraő egy kikötői kocsmában. Pincérnő, mert dolgozni kell, mert független jskar lenni, mert egy gyermekről kell gondoskodnia, és mert ő és a leánykája becsületesen, cs úgy akar élni, hogy ne kelljen érte senkinek sem köszönetét mondaniuk. Mindketten. John és Anita is hordozzák a maguk csalódását az életben. A fiúnak át kellett élnie, hogy felesége megcsalta távollétei során, a leány pedig gyermekének apjában csalódott. Mindketten gya- nakvóak, szomorúak és keserűek. Lars Magnus Lindgren természetes kulisszák között forgatta filmjét. A természet megfelel a kibontakozó egymáshoz tartozás érzésének a két ember között. A tenger, a svéd nyár, a táj tágassága — mindez összhangban van a cselekmény menetével. Munkában a tekercselők. H J. fel*. he tők be azok — Nyíregyházán arra vállalkoztak, hogy a meghibásodott anyagokat, alkatrészeket szakszerűen felújítják. Azt a szer- vízhálózat rendelkezésére bocsátják, s így javítják a lakosság ellátását. Utóbb pe- dik az okoz nagy gondot, hogy néhány, csak régebben gyártott készülék gyári alkatrészellátása szinte teljesen megszűnt, s ha ezeknél például a hálózati trafó- meghibásodik, pótlása csakis a felújítás útján történhet. Mindemellett népgazdasá- gilag sem közömbös, hogy az addig eldobott, zúzdába küldött, részben vagy egészben hibás alkatrészek figyelmes, szakszerű javítás után újra értéket képviselnek. Ha „csendes” is ez a belvárosi üzem, végzett munkája egyre jelentősebb. Betanított, főként nődolgozói ma már több, mint tíz alkatrész felújítását végzik, havonta több százezer forint értékben. A nyíregyházi felújítóüzem a gyors anyag- ellátás egyik fontos hazai bázisává vált. Fokozatos fejlődését alapozza á mind jobb minőséggel végzett munka, hiszen az innen az országos szervízhálózathoz kerülő alkatrészek szigorú minőségvizsgálaton mennek át, s ezért kifogástalanok. (a> Utazás a Duna alatt Jövőre két egymástól 20 méternyi távolságban, körülbelül 450 méter hosszú alagutat fúrnak a Duna alatt 40 méter mélyben a földalatti építői. Egyáltalán nem idegeskednek a laikusnak, merésznek, sőt nagyon merésznek tűnő vállalkozástól. Azt mondják, hogy fejük felett — már tudniillik a Duna agyagos, iszapos, kavicsos medre és az alatta húzódó alagút közt — 15—18 méter vastag agyagréteg húzódik, azon pedig nem szivárog át a Duna vize. Ök nyugodtak, dehát mi, a laikusok a Duna alatt 1972-ben, vagy 1973-ban utazó utasoknak kissé borsódzik a háta a gondolattól. Utazni a Duna alatt... Nem kell félni. A századforduló óta már több — például kábel- és vízbujtató — alagutat fúrtak a Duna alatt és több évtized óta ezek az alagutak sértetlenül hordják „hátukon” a Duna medrét és a Duna vizét, még soha nem látott árvizek idején is. A nagy öregektől, tisztes kort megélt mérnököktől, akik a századforduló óta a vízbujtató- és kábel- alagutakat építették a Duna alatt, a földalatti tervezői megtanulták, hogy a Duna alatt az alagutat vízzáró rétegben — az úgynevezett kiscelli agyagban — tehát a mederfenéktől körülbelül 40 méter mélységben keli vezetni. Ez a réteg teljes biztonságot nyújt. Igazolta az öregek szavát az a három kutatófúrás is, amelyet a Duna medrében fúrtak 40—45 méter mélyre, s amely fúrások megmutatták, hogy a kavics-homok mederágy alatt valóban ott van a vízzáró réteg, a kiscelli agyag. Nincs szecskavágó Nyíregyházán Lovat tartó gazdák és a nagyszámú fuvarosgárda fordult azzal a kéréssel szerkesztőségünkhöz, hogy tegyük szóvá panaszukat. Nincs szecskavágó üzeme Nyíregyházának. Van ugyan egy elkorhadt és teljesen korszerűtlen szecskavágó a város szélén, azonban ez az év legnagyobb részében nem üzemel. Nem érdemes már feljavítani, mert a felszerelése elkorhadt, használhatatlanná vált. Az érdekelteknek az a kiérésük, hogy az illetékesek tegyék lehetővé, hogy Nyíregyháza városnak legyen egy alkalmas és üzemeltethető szecskavágója. (f. P.) A gépesített pajzsok tehát jövőre a Duna alatt 40 méter mélyen vájják az aia- alagutakat. Két, egyenként 5,5 átmérőjű folyosót alakítanak ki, amelyekben könnyedén futhatnak a földalatti ’szerelvények. A Duna alatti alagutakat ötezer tonna súlyú tübbinggel bélelik, az építők ötezer vasúti vagonnyi agyagot bányásznak ki a Duna medre alól, s úgy igyekeznek, hogy 4—5 hónap alatt átjussanak a Kossuth Lajos térről a Batthyány térre. S munkájuk nyomán kényelmesebben, gyorsabban jut Pestről át By dara a „kedves utas”. Debrecenbe (ne) kéne menni... Régóta próbálkozom hátha egyszer sikerül Nyíregyházán venni egy vesszőből font karosszéket, a kisfiamnak. Rendszeresen bejárok a faáru bpltba, érdeklődni. Már talán meg is untak. Nincs és nincs kis fonott szék. Egy ismerősöm — aki tudott eredménytelen üzleti kísérleteimről — meglepett a minap: hozott nekem egy kis fonott széket Debrecenből, Tizenöt-húsz közül választotta ki a legszebbet és legjobbat — éppen olyan, amilyen nekem is kellett. Megyek haza a kisszék- kel, viszem a meglepetést a családnak. Útközben kezem beleakad egy kis cédulába. Megnézem, elolvasom a csupa nagybetűs szöveget: „Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Nyír. egyháza”. Hm... — kezdtem gondolkodni. — Ez így nem lesz jó. Le kell szakítani. Talán senki sem hiszi el otthon, még a kétéves kisfiam se, hogy ezt Debrecenből hozták s nem itt vettem. Meg különben is, mennyivel érdekesebb ha nem nyíregyházi az a szék, hanem deb• erceni. Itt úgyis csak csinál, ták, itt ilyet nem lehet kap‘ ni. Madárlátta vesszőből font kicsi székecske... Szilágyi Szabóit* Pestről - Budára
