Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

A pártkongresszus előtt

II szocialista nemzeti egységre ma még nagyobb szükség vanf mint korábban

Erdei Ferencnek, a HI\F főtitkárának nyilatkozata

(Tudósítónktól)

Az ország közvéleménye miagy várakozással tekint belpolitikai életünk eseménye, a Magyar Szocialista Munkáspárt november végén összeülő IX. kongresz- szusa elé. Ebből az alkalomból felkerestük Erdei Ferenc elvtársat, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárát és néhány kérdést tettünk fel neki. Az alábbiakban ismertetjük a kérdéseket és Erdei elvtárs válaszait.

*— Milyen érdeklődés tapasztalható a dolgozók körében a kongresszus iránt? Hogyan kapcsolódik annak előkészítéséhez átfogó nagy tömegmozgalmunk, a Hazafias Népfront?

Az elmúlt időszakban olyan nagy jelentőségű dokumentumok kerültek a közvélemény elé, mint a gazdasági irányítás reformja, a III. ötéves terv és • fontos tervezetek. Ezek érthetően széles körű érdeklődést keltettek országszerte. Az alkotmánynapi j ünnepségek részvevőinek f magy száma is mutatta, hogy ez az érdeklődés fokozódik, ahogyan, a kongresszus közeledik. Az emberek várakozással tekintenek a kongresszus elé.

i A pártszervezetek hónapok óta készülnek a kongresszusra, megtárgyalják az irányelveket, újjáválasztják a vezetőséget, s ez a párttevékenység élénk érdeklődést vált ki a párton kívüliek körében is. De így van ez fordítva is. Az a tapasztalatunk, hogy a pártszervezetek a munka értékelése és a vezetőségek újjáválasztása során nagy figyelmet fordí- ! tanak a pártonkívüliek vé- I. leményére is.

Ebből a készülődésből a Hazafias Népfrontmozga- : lom szintén kiveszi a részét. Népfronttestületeink — mint legutóbb az országos elnökség is — megtár- , gyalták és megtárgyalják , a kongresszusi irányelvek- f ben foglaltakat, javaslatokat tettek és tesznek a megfelelő szintű pártszer- i veknek. A helyi népfrontbizottságok ugyancsak ismertetik és megvitatják az irányelveket, illetve a benne foglalt legfontosabb társadalmi, gazdasági, politikai kérdéseket.

— Mit tett és mit tesz a Hazafias Népfront a szocialista demokratizmus kiterjesztése érdekében?

— Annak idején a Hazafias Népfront III. kongresszusa a mozgalom feladatává tette, hogy a helyi népfrontbizottságok ,,olyan vitafórumok és munkára serkentő központok legyenek, ahol körültekintő, az egész társadalom előrehaladását segítő

javaslatok születnek”. Ezek a népfrontfórumok egyre

inkább betöltik hivatásukat s mindinkább iskolái a demokratikus közéletnek, ahol az emberek megtanulnak vitatkozni, józan

körültekintéssel határozni és a határozatokat együttes erővel végrehajtani.

A Hazafias Népfront évek óta közreműködik a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztésében is. A pártszervezetekkel, a tanácsokkal és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal együtt tanfolyamokat rendezünk a termelő- szövetkezetekben működő választott bizottságok tagjainak és az érdeklődő tsz- tagoknak annak érdekében, hogy a jogokat és a kötelességeket mind jobban értsék és érvényesítsék.

— Erdei elvtárs véleménye szerint milyen eredményeket értünk el az elmúlt években a szocialista nemzeti egység kialakulásában: miben látja ebben a tekintetben a jövő feladatait?

— Erről szólva érdemes utalni a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa és a Hazafias Népfront III. kongresszusa egybehangzó megállapítására. Ennek az a lényege, hogy a szocializmus felépítése nem lehet csupán a párt, vagy egy társadalmi osztály ügye, hanem az egész nép együttes munkája nyomán valósulhat meg. A szocialista nemzeti egység igénye ma még erőteljesebben jelentkezik, mint korábban, éppen annak folytán, hogy különösen nagy feladatok megoldása vár népünkre: a III. ötéves terv megvalósítása és ezzel együtt a gazdasági irányítás reformjának végrehajtása. Továbbá, — ezzel is összefüggésben — előre kell lépnünk a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet sok területén is és mindezt feszült nemzetközi helyzetben. Ha valaha szükség volt a nemzet egységére, összeforrottságára, most múlhatatlanul szükség van rá.

A Hazafias Népfront a

szocialista nemzeti egység egyik letéteményese s ennek tudatában különösképpen a munkás—paraszt szövetség ápolására és erősítésére fordítjuk figyelmünket, hiszen a fejlődés új meg új kérdéseket és feladatokat állít elénk. Az elmúlt években más tekintetben ugyancsak gazdagodott a nemzeti egység tartalma. A népfrontmozgalom a hazaszeretet érzésének elmélyítésével lépett előbbre a szocialista nemzeti egység erősítése útján, s e téren még sok tennivalónk van: a jó értelemben vett lokálpatriotizmus élesztése a helyi feladatok megoldása érdekében a nemzeti múlt örökségének ápolása, s mindenekelőtt az, hogy az emberek méginkább megértsék hazánk, népünk szerepét és helyét, múltját, jelenét és jövőjét a világban s öntudattal tekintsenek saját alkotásaikra, a szocialista haza eredményeire, vívmányaira!.

— Mivel járul hozzá a Hazafias Népfront az MSZMP IX. kongresszusának sikeres

munkájához, a széles néptömegek hazafias alkotó tevékenységének kibontakoztatásához?

— A népfrontbizottságok elsősorban falun és a mezőgazdaságban fejtenek ki széles körű tevékenységet, bár a fővárosban és a városokban is igen kiterjedt a mozgalom munkája.

Első helyen említem a falusi munka köréből a termelőszövetkezeti versenymozgalmat, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa tiszteletére bontakozott ki. A termelőszövetkezetek versenyének és a szocialista brigádok vetélkedésének szervezéséből a Hazafias Népfront is kiveszi a részét.

Kiterjedt munkát végez a népfront a mezőgazda- sági szakismeretek terjesztésében. A témakörbe tartozik a szakmunkásképzés szervezése, a termelőszövetkezeti üzemi szakkörök működtetése, a mezőgazdasági pályák megszerettetése a fiatalokkal, a mező- gazdasági szakkönyvek

propagandája.

Ezeken kívül a népfrontmozgalom kiterjedt politikai ismeretterjesztő tevékenységet folytat, s a legidőszerűbb nemzetközi, társadalmi, gazdasági, politikai kérdéseket tűzi a nép- frontösszejövetelek napi rendjére. Figyelemre méltó a falusi klubok szervezése, s fontos társadalmi akciója a népfrontmozgalomnak, hogy bevonja a

falusi értelmiséget a társadalmi és közéletbe, a

falu kulturális életének fejlesztésébe.

Végül még annyit: a

Hazafias Népfront arra is törekszik, hogy a kongresszus anyagát, majd határozatait széles körben ismertesse. Ez a feladat a mozgalom tervei szerint szerepel majd a helyi népfrontbizottságok elnökeinek és titkárainak szokásos téli tanácskozásain a politikai ismeretterjesztő munka keretében, valamint a különféle szintű népfrontbizottságok üléseinek napirendjén is. — mondta befejezésül Erdei Ferenc elvtárs.

Egy hét múlva üzembe lép a nyíregyházi távfűtési rendszer

November 15-ig tart a próbafűtés

Október 15 a hivatalos fűtési idény kezdete. Az előzetes ígéretek alapján erre az időpontra az építők a nyíregyházi Északi Alközpontba is eljuttatják a gőzt, megkezdi üzemelését a nyíregyházi távfűtési rendszer. Egy héttel ez időpont előtt kértünk tájékoztatást az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál.

— Bár jogilag egyetlen

alvállalkozónk sem vállalt kötelezettséget erre az időpontra, a sorozatos együttműködési tervek

eredményeként egy héttel a fűtési szezon kezdete előtt biztosítottnak látjuk az indulást — kaptuk a választ Tóth Kálmán főmérnöktől. A fővezetékek, az épületek hőközpontjai teljes egészében elkészültek, jelenleg a TITÁSZ hőközpontjában is befejezéshez közelednek a szigetelési munkák.

— Hogyan oldják meg a próbafűtéseket, és az Alközpontban lakókra milyen feladat jut ebben a munkába?

— Az október 10 és 15 közötti héten valamennyi lakásban utólagosan ellenőrizzük a közpoti fűtés

vezetékeit és a fűtőtesteket Ezzen a héten azt is eldöntjük, hogy szombaton, vagy mint alkalmasabb munkanapon, hétfőn engedjük rá a gőzt a távfűtési vezetékekre. Ezt követően fokozatosan helyezzük nyomás alá az egyes épülettömbök hőközpontfait, kezdjük meg a lakások fűtését. Ez épülettömbönként előreláthatólag két-három napot vesz majd igénybe. Természetesen ez a munka aktívan érinti a lakókat, mert megoldást kell találni valamilyen ügyeleti szolgálat formájában arra, hogy a javításokat végző szerelők a lakásokba bejussanak. Minden lakótömbben előzetesen az Ingatlankezelő Vállalat és a lakásszövetkezetek közvetítésével értesíteni fogjuk a lakókat, melyik napon indul meg tömbjükben a próbafűtés.

— Mikor helyezik véglegesen üzembe a távfűtést?

— A próbaüzemelés egy hónapot vesz igénybe, ezalatt kijavítjuk a hiányosságokat, november 15-én pe. dig — amennyiben hibátlan lesz a távfűtési rendszer — átadjuk üzemeltetésre a Városgazdálkodási Vállalatnak,

Páll Géza riportja:

Tiszavasváriban megismétlődött :

„Hol az az utca, hol az a ház..."

(Én Száva János — másnéven: Iván Szávies — keresem szüléiméi, testvéreimet)

A riporter tolla nehezen akar engedelmeskedni: vajon mit indít el ez az írás, nem tép-e fel gyógyuló, vagy gyógyulófélben lévő sebeket, s egyáltalán eljut-e a hívó kereső szó azokhoz, akiknek szól húsz év távlatából.

Ismét elhangzott: „Hol az az utca, hol az a ház”. Sok ezer és millió hazai és külföldi olvasó vált részesévé a Nők Lapja nemrég lezárult riportsorozatának:

Molnár Sándor tokodaltárói bányásszal együtt szorongott szinte az egész ország, hogy megtalálja a Szovjetunióban élő szüleit. A háború vihara sodorta Magyarországra, csak halvány emléknyomok maradtak meg a szülőföldről, s húsz év múltán most találta meg az édesanyját.

Hihetetlennek tűnt, hogy a Nők Lapja megrázó törté, netének folytatását ily hamar megírta az élet. Talán, ha nem jelenik meg a riport, Száva János életregényét is fedve tartja a beletörődés, a hétköznapi

...és most

gondok mindig csak előre ösztönző ereje. De nem így történt.

★

— Elfogott valami. Hátha mégis élnek a szüleim, a testvéreim. A barátaim is bíztattak, miért nem próba, lód meg, Jani, te is... Hátha él valaki...

(A színhely a tiszalöki ládagyár udvara, 1953 óta dolgozik itt Száva János gépmunkás. Lakása a szomszédos Tiszavasváriban van, onnan jár át hol busz- szal, hol kerékpárral.)

Hány éves?

Hallgat. Zavartan néz ránk mint aki röstelli, hogy a legelemibb kérdésre nem tud kielégítő választ adni. A személyi igazolványában 1930 szerepel a születési év helyén. De ez körülbelüli adat.

Mire emékszik a korai gyermekkorból ?

— Alig-alig valamire. A falunkra halványan, erdő mellett laktunk, a közelben volt egy folyó is, abban sokat fürödtünk. Egy kis fahíd kötötte össze a folyót, emlékszem, egy tank alatt leszakadt az öreg híd. Aztán iskolába is jártam én, ha jól tudom egy, vagy két évet. De arcokra, nevekre nem bírok visszaemlékez, ni. Csak arra, hogy az iskola a temető mellett állt...

Viaskodik a folyton halványuló itt-ott megvillanó emlékekkel. Talán 7—8 éves koráig nem lehettek mély élményei, vagy a rákövetkezők kiszorították az emléknyomokat, — hány- kódás az országúton, éhezés, fagyoskodás, bujkálás a leselkedő puskacsövek elől. 1942 tavaszán vették magukhoz a nyíregyházi gyalogezred katonái.

— A katonák adtak rám ruhát, kaptam ennivalót, nem kellett mást tennem, mint enni, aludni, játszani, összebarátkoztam egy ruszin szakáccsal. Aztán a katonák változtak, én velük maradtam. Lassan megtanultam magyarul.

Hol van az a falu, és hogy hívták a szüleit, a testvéreit? Bizonytalanul

23—24 évvel ezelőtt

válaszol a sok száz kérdés nyomán:

— Baranovka mellett.. Kaszperóka... Zsitomir közelében. Az apám neve: Andrej Szávies... Négyen voltunk testvérek... Vo- logyka, bátyám kolhozelnök volt... Lena nővérem az erdészetnél dolgozott... Vaszi lina a pohárgyárban, Ba- ranovkában... Engem Ivánnak hívtak...

Tűnődve hallgatjuk a bizonytalanul kiejtett neveket. Szeretnénk hinni, hogy Száva János, vagy eredeti nevén Iván Szávies emlékezete nem csal. A nagy szovjet enciklopédiában megtalálható Baronovka, bár nem így ejtette ki: „Városias jellegű község. A baranovj kerület központja a zsitomiri Oblasztyban. Üveggyártásáról nevezetes”. De nem egy hasonló nevű helységről van-e szó?

Néhány héttel ezelőtt még nem tudott ilyen válaszokat adni Száva János. Igaz, azóta több ízben is kint jártak nála az új barátok.

Megmozdultak hát a segítő kezek, önkéntes kutatók keresték fel a volt nyíregyházi gyalogezred egykori katonáit, köztük Szép Imrét, aki Tiszavasváriban örökbefogadta at egyedül maradt gyereket.

Rajzolódik az út, ahonnan Száva János elindult. A* emberi együttérzésen kívül a tudomány segítségét is szükséges lenne igénybe venni, a nyelvi kísérletek mellett a pszichológia is segíthetne felszabadítani az emlékezés még csukott kis ajtóit. A hivatalos kereső levelek már úton vannak, s talán s°r kerülhet majd Száva János utazására ,is — a biztató jelzések után.

— Teljesen bele van betegedve az uram, hogy mi lesz. Sikerül-e? Hisz egyszer az ötvenes években már próbálkozott és semmi nyomról nem érkezett hír. De hátha most...? — Száva Jánosné aggodalommal várja a fejleményeket. A három gyerek is izgalommal lesi a mostanában gyakran érkező vendégeket.

Ezzel véget ér a riporter dolga? Minden reményünk szerint nem. Talán hamarosan mi is ieírhatjuk: „Meg van az az utca, meg van az a ház...”