Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-06 / 236. szám

KINSHASA: A kongói kormány úgy dön­tött, hogy megszakítja a dip­lomáciai viszonyt Kinshasa és Lisszabon között. A dön­tés a minisztertanács ülésén történt, amely szerda délelőtt ült össze Mcbutu tábornok elnöklése mellett. PÁRIZS: A szerdai Humanité jelen­ti, hogy 1967. január 4-e és 8-a között ül össze a Francia Kommunista Párt XVIII. kongresszusa. A megállapított napirend sze­rint Waldeck Rochet, az FKP főtitkára előterjeszti beszámolóját „Szövetség a demokratikus, független, békés és virágzó Francia- országért” címmel, majd sor kerül a vezető szervek megválasztására. DEJROIT: Sztrájkol a három legna­gyobb amerikai autógyár több ezer munkása. A Chrysler szóvivője szerint a hét végére csak ennél a vállalatnál 100 000 dolgozó munkabeszüntetése várha­tó. Hétfőn kezdtek sztráj­kolni Fordáknál, míg a General Motors 3900 al­kalmazottja kedden tette le a szerszámot. ROMA: Genovában szerdán meg­bénult az élet, miután a kormánynak a hajóépítő ipar korlátozására vonat­kozó tervei elleni tiltakozás, ként általános sztrájk kez­dődött a városban. Kedden Trieszt városában ugyaneb­ből az okból nagyarányú tüntetés zajlott le. LONDON: Londoni lapjelentések sze­rint 53 angol szakember ér­kezett Moszkvába, s nyom­ban hozzáfogott a belorusz- szijaj Mogilnov közelében felépítendő hatalmas te- ryléngyár tervének elkészíté­séhez. Az üzem felépítésére vonatkozó 38 000 000 sterling összegű ügylet Anglia eddi­gi legnagyobb üzletkötése a Szovjetunióval. BERLIN Le Thang Nghinek, a Vietnami Dolgozók Párt­ja Politikai Bizottsága tagjának, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesének vezetésével gazdasági kor­mányküldöttség érkezett Berlinbe. DJAKARTA: A dj akartai rádió szerda reggeli adásából kitűnik, hogy Sukarno engedett a jobboldali nyomásnak és nem csupán elhatárolta ma­gát a tavalyi Untung-akció- tól, hanem meg is bélye­gezte azt Untung alezredes meghiúsult akcióját „áru­lásnak” nevezte. Sukarno megnyilatkozása a fegy­veres erők évfordulójának ünnepségén hangzott el. Újabb 4Q9Q amerikai katona szállt partra Dél-Vietnamban Saigon (MTI): Az AP saigoni jelentése szerint szerdán újabb négy­ezer amerikai katona szállt partra Dél-Vietnamban és ez­zel a délket-ázsiai országban lévő — amerikai katonaság létszáma elérte a 321 000 főt. A hírügynökségek ezzel kap­csolatban utalnak arra, hogy Dél-Vietnamban ma már, — legalábbis papíron — több mint egymillió főnyi hadse­reg áll szemben a partizá­nokkal. A dél-vietnami kor­mánycsapatok létszáma 705 000 fő, ebből 317 000 a sorkatonaság létszáma. Dél- Korea 36 500, Ausztrália 4500, a Fülöp-szigetek 1000, Üj- Zéland és Thaiföld együttvé­ve 360 katonával vesz részt a háborúban. Mivel Dél- Vietnamban 15 millió ember él, ez annyit jelent, hogy minden harmadik-negyedik katonaköteles korban lévő férfira az amerikaiak és sző vetségesek egy harcosa jut — az amerikaiak azonban az óriási katonai gépezettel sem tudtak a maguk javára ked­vező döntést elérni. A hadszíntérről érkező je­lentések beszámolnak arról, hogy kedden Saigontól 480 kilométerre északra tovább folyt az elkeseredett harc a szabadságharcosok és az amerikai gyorshadosztály egységei között. Saigon köze lében a szabadságharcosok aknájára futott és elsüllyedt egy dél-vietnami romboló. An Khe repülőterén leszállás közben kigyulladt egy ame­rikai szállítógép:/ tíz ameri­kai katona meghalt, húszán megsebesültek A hivatalos változat szerint a szerencsét­lenséget a rossz látási viszo­nyok okozták. Az amerikai gépek* ugyanakkor újabb tá­madásokat intéztek a VDK ellen. Vélemények a kínai helyzetről Moszkva (TASZSZ): A Pravda szerdai számá­ban közli a Drapeau Roug- nak, a Belga Kommunista Párt lapjának „Kína 17 év után” c. cikkét. A cikk többek között megállapítja, hogy az, ami Kínában „kulturális for­radalom” címen folyik, bi­zalmatlanságot, nyugtalansá­got és szégyepkezést kelt. A kínai külpolitikai irányvonal az Egyesült Államok felé 412 „komoly figyelmeztetésben” nyilvánul meg, gyakorlatilag viszont szovjetellenes irány­zatú, gátolja, hogy a Szovjet­unió segítséget nyújtson Viet­namnak, meghiúsítja az ame­rikai agresszió elleni akció­egységet. A kínai vezetők po­litikája szembeállítja magá­val a nemzetközi kommunis­ta mozgalom túlnyomó több­ségét, eltávolítja Kínát az az­előtt vele rokonszenvező ázsiai és afrikai országoktól, torzképet tár a világ elé a szocializmusról. A Pravda Tel Aviv-i jelen­tést közöl arról, hogy az Iz­raeli Kommunista Párt saj­tójában több dokumentum ítéli el a Kínai Kommunista Párt II. plénumának határo­zatait, a kínai vezetők szaka- dár tevékenységét. Elítéli a kínai vezetők szovjetellenes lépéseit s meg­állapítja, hogy ezek „gyakor­latilag az amerikai agressziót segítik elő”. „Nincs, és nem lehet szovjetellenes kommu­nizmus, nincs és nem lehet olyan kulturális proletár for­radalom, amely az októberi forradalom országa ellen lép fel” — hangsúlyozza a doku­mentum. Folytatja munkáját az ENSZ közgyűlése New York (MTI): A világszervezet közgyűlése szerdán folytatta az általá­nos politikai vitát. Dugerszuren, a Mongol Népköztársaság külügymi­nisztere követelte az ameri­kai csapatok haladéktalan kivonását Vietnamból. Mon­gólia minden segítséget /neg- ad Vietnam hősi népének, mert ez a küzdelem egyúttal a népek önrendelkezési jogá­nak védelméért is folyik. Luns norvég külügymi­niszter felszólalásában töb­bek között kijelentette, hogy kormánya támogatja a köz­gyűlés elé megvitatásra be­terjesztett szovjet határozat- tervezetet, amelynek teljesí­tése elősegítené az atomfegy­verek elterjedését megakadá­lyozó nemzetközi szerződés mielőbbi megkötését. Péter János külügyminisz­ternek, a magyar ENSZ-kül- döttség vezetőjének tisztele­tére szerdán vacsorán részt vett Csatorday Károly, ha­zánk állandó ENSZ-képvise- lője. Rusk szerdán ebédet adott U Thant főtitkár tiszteletére, majd később Manescu ro­mán külügyminiszterrel ta­lálkozott. „Az ott Robben-sziget...“ Szemtől szembe az apartheiddel Verwoerd megölése az eddiginél is jobban a nem­zetközi érdeklődés reflek­torfényébe állította a faj­üldözés fellegvárát, a Dél­afrikai Köztársaságot Ro­bert Kennedy, New York állam szenátora. a meg-, gyilkolt amerikai elnök fivére nem sokkal a Ver-, woerd elleni merénylet előtt járt ebben az or­szágban. A Stern című nyugatnémet magazin köz­zéteszi a New York-i sze­nátor személyes tapasztala­tait. — Ha a repülőgép Fok­város fölé ér, utasait cso­dálatosan szép látvány fo­gadja — kezdi a nyugatné­met lap Robert Kennedy beszámolóját. — De ha va­laki komor arccal lefelé mutat és azt mondja: „Az ott Robben-sziget”, min­denki ajkára fagy a szó. csend lesz a repülőgépben. Ezen a szigeten több mint kétezer politikai fog­lyot őriznek. Egyedül itt. Robbenben ennyi fekete, fehér, egyetemi tanár mun­kás és farmer ül. Embe­rek, akikre a bőrük színe miatt sújtott le a hírhedt apartheid. Vagy emberek, akik éppen azért vannak itt, mert szót mertek emel­ni az apartheid ellen. Ez a szó afrikáner nyelven elkülönítést je­lent. Az apartheid igazi tartalma azonban ennél sokkal ördögibb. Távolról sem egyszerűen arról van Szó, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban elkülönítik egymástól a hárommillió fehér, a tizenkétmillió néger és a kétmillió in­line, a bűvös pecsét, amely az Igazolvány legfon­tosabb kelléke: a fehér tulajdonosnak szüksége van a szí­nes bőrű munkájára. diai, valamint félvér la­kost. Az apartheid igazi lényege egy kisebbség kor­látlan uralma az elsöprő többség felett. A rendszer lényegét Ro­bert Kennedy így foglal­ja össze: ha valaki olyan balszerencsés, hogy színes bőrrel Dél-Afrikában szü­letet vagy ott él 1. életfogytiglan ki van rekesztve a politikai élet­ből, semmiféle szavazati joga nincs; 2. csak úgynevezett „ala­csony rendű” munkát vé­gezhet; Ez hozzátartozik az apart­heid-politika lényegéhez: a lakosság 70 százalékát je­lentő színesbőrüeket az ország mindössze 12 száza­lékát kitevő földdarabon létesítettek úgynevezett „bantusztánokba” kénysze­rítik. A legnagyobb közü­lük a hírhedt Transzkei, csak az egyikre van szük­ség, a feleség, Illetve á férj csak a hét kijelölt há­rom napján látogathatja meg házastársát, minden esetben külön — órákig tartó sorbanállással meg­szerzett — engedéllyel. A „belső útlevél” nélkül né­ger egy lépést sem tehet. Ha erről az igazolványról hiányzik a munkaadói pe­csét, tehát annak bizonyí­tása, hogy egy fehérnek filléres bérrabszolgaként szüksége van rá, hat hóna­pig terjedhető fegyház vár­ja a színes bőrüt — utá­na pedig kitoloncolás va­lamelyik a kormány áltál megválasztott bantusztán- ba. Napi ezer négert tar­tóztatnak le, amiért „nincs rendben” az igazolványuk. Egy néger a közelmúlt­ban elkesedésében sztráj­kot kezdeményezett. Az ítélet: életfogytiglan Rob- ben-szigetén Albert Lut- huli, a Nobel-díjas zulu vezető háziőrizetben van, aki csak a nevét említi,' börtönbe kerül. Alan Pa- ton költő (legszebb versé­nek címe: „Sírj, imádott hazám”) liberális pártját egy tollvonásai betiltották. Ian Robertson fehérbőrű diákvezetőt, aki meghívta Robert Kennedyt, háziőrizet­be vették és életfogytiglan eltiltották minden közéleti tevékenységtől. Molnár Géza: (Kisregény) 21. — Ez már Budapest ost­roma — gondolta Laci. Látta visszatérésüket is, rengett a föld, remegtek ez ablakok a motorzúgástól. Az egyik gép baloldali motorja lángolt, olyan fé­nyes, sárga lángokkal lo­bogott, mint egy magasban repülő petróleumlámpa. La­ci elszoruló szívvel nézte pilóták ülnek benne, csak átjussanak a vonalon, ott már kiugorhatnak ejtő­ernyővel. Milyen érzés le­het az ott fönn az idegen, ellenséges város fölött, az fivegkalickában, a láng­nyelvek közelében?... Este jött Magda, letakart kosárban hozta a bablevest, darab fekete kenyeret, hogy valami főttet is egyenek, mellette a szalonna, füstölt- hús, — Rigó néni külde­ménye, ebédre, reggelire. — Anyám ma félnapot állt sorba ezért a kis bab­ért. Néhány házzal arrébb a belövés széttépett egy asszonyt és egy kisgyere­ket. Ez volt délelőtt, dél­után kenyérre várt a pék- üzlet előtt, az orra előtt húzták le a rolót. De csak azért, mert megállt ott egy teherautó, német katonák ugráltak le róla s elvitték a kenyeret. Az asszonyok majdnem megverték a pé­ket, pedig az nem tehetett semmiről. Anyám sírva jött haza. — És ez mi? — kérdezte Laci, a darab fekete ke­nyérre mutatva. Magda egy pillanatra za­varba jött, aztán kivágta magát: — Rendes házban van tartalék, gondolni kell a holnapra is... Nem mondhatta meg, hogy a tegnap esti vacsora­része és a máj reggelije van itt, a mama által szi­gorúan kiporciózott kenyér, amit azzal tett félre, hogy majd Lacinál megeszi. A fiúk elmajszolták a zsírtalan babot, dicsérték milyen finom, pedig nehe­zen ment le így tészta nél­kül, zöldség nélkül a tor­kukon. Magda közben me­sélte, mi van a városban. Csepelt ki akarták üríteni, az emberek tüntettek és maradtak. A nyilasok meg vannak őrülve, állandóan razziáznak. A Petőfi téren megtaláltak egy katonaszö­kevényt, kivezették az ud­varra, ott agyonlőtték. Egy Oláh nevű ember volt, a szerencsétlen Esztergomból lógott haza, este érkezett, a nyilasok az ágyból húz­ták ki, a felesége mellől. — Ha legalább fegyvere lenne az embernek — mondta Laci, kezében meg­állt a kanál, egy pillanatra elrévedt. Ismét az a sok­szor átélt kép jelent meg előtte, hogy egy ködös őszi hajnalon őt is kivezetik az udvarra. — Vagy valami igazán jó papír, olyasféle, mint a Somos-fiúknak van — fűz­te hozzá Jenő. — Az igen, az ér valamit. Az ember azzal egy kicsit mászkál­hatna, mozoghatna, látna is, nem élné ezt a vakond­életet. . ! — Azám, — kapott a szón Laci — nincs valami hír Árpiékról? (Folytatjuk) Egyetlen igazoltatás eredménye: az egymáshoz bi­lincselt négereket a gyűjtő helyre kísérik. ahol — úgy látszik erre nem vonatkozik az elkülö­nítés — valamennyi zsíros jövedelmű üzleti és admi­nisztratív foglalkozást fe­hérek töltenek be; 5. A színesbőrű csak ak­kor élhet a családjával, ha azt a hatóságok külön jó­váhagyják. Férj és feleség csak akkor dolgozhat azo­nos városban, ha fehérek igazolják, hogy mindkettő­jükre szükség van. Ha Robert Kennedy meg­jegyzi: az a Vorster akko­ri rendőrminiszter határo­zott így, aki Verwoerd ha­lála után kormányfő lett És mindezt az a Robert Kennedy írja, aki annak az amerikai államnak 4 szenátora, amelyben —* többek között — Harlem van... Harmat Endr» Meztelenek. Bennszülött munkások ellenőrzése egy dél-afrikai aranybányában. A Stern megjegyzése: az el­nyomottak munkája nélkül Johannesburgnak egyetlen uncia aranya nem lenne... 3. ha ugyanezt a munkát fehérek is végzik, bérük mintegy tízszerese a nége­rek fizetésének. 4. a színesbőrüek földje csak a szigorúan elkülöní­tett rezervációkban lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom