Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

Csaterday Károly felszólalása az ENSZ-ben f§ „csendes-óceáni doktrína“ MASERU II. Mashoeshoe, a hétfőn éjfélkor függetlenné vált Lesotho királya a maserui népstadionban több tízezer ember jelenlétében átvette Marina hercegnőtől, az an­gol királyi család képviselő­jétől az ország függetlensé­gét hivatalosan is szentesí­tő okmányokat. Az okmá­nyok átvétele után a ki­rály beszédet mondott. Ki­jelentette, hogy az új al­kotmány nem alkalmas arra, hogy megszüntesse az új államban uralkodó fe­szültséget. MOSZKVA A Pravda keddi számá­ban közli, hogy a szudáni kommunisták dokumentu­mot adtak ki. Ebben meg­állapítják, hogy a kom­munista világmozgalom he­lyes álláspontra helyezke­dett a kínai szakadárokkal szemben. Kialakulóban vannak a kedvező feltéte­lek, hogy összehívják a kommunista és munkáspártok értekezletét a kommunista világmozgalom egységének megszilárdítása céljából. HANOI: A VNA hírügynökség je­lentése szerint a VDK légite­rében kedden lelőttek egy támadó amerikai repülőgépet s ezzel a háború óta a VDK fölött elpusztult amerikai re­pülőgépek száma 1476-ra emelkedett. BELGRAD: A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága bővített teljes ülésén, a Központi Bizottság új vezető szervei megválasztásáról ho­zott határozat értelmében Joszip Broz Titót, a JKSZ eddigi főtitkárát a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége el­nökévé választották. (Folytatás az 1. oldalról.) naponta többször, szállás­helyük a Grand Hotel és a konferencia színhelye kö­zötti 100 méteres útszaka­szon. A sűrű rendőrsorfal védelme alatt közlekedő minisztereket felemelt ök­lök fenyegetik és szavaló - kórusok harsogják feléjük: „Wilson, gyere te is munkanélkülinek”! „Cal­laghan, piszok áruló, ful­ladj a tengerbe!” „Cross- man menj a Torykhoz, ott a helyed”! A másfél millió tagot számláló szállítóipari szak- szervezet egyébként kedden reggel határozati javaslat­New York (MTI) Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének délnyugat-afrikai mandá_ tumos területről folyó vitá­jában kedden délután — magyar idő szerint az esti órákban — felszólalt Csa- torday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képvi- selöje. A magyar delegátus megbélyegezte a Dél-afrikai Köztársaság által folytatott fajüldöző politikát és a magyar kormány nevében támogatta azt az 52 ország Moszkva (TASZSZ): A Luna—11 önműködő űr­állomás, amelyet az Idén augusztus 28-án juttattak Hold körüli pályájára, befe­jezte tudományos kutatási programját. Október 1-én a hajnali órákban utoljára lé­tesítettek rádiókapcsolatot vele. s ezt követően a Luna— 11 napelemei teljesen kime­rültek. Az állomással összesen 132 Djakarta (MTI) Az indonéz fővárosban a hétfői diáktüntetés fel­oszlatásával helyreállt a nyugalom, de a feszültség megmaradt, — jelenti a Reuter. Az elnöki palota megközelíthetetlen, mert az oda vezető utakat szö- gesdrót-akadályokkal zár­ták el. Az utcákon sok a ban sürgette a konferen­ciát: 1. fejezze ki mélysé­ges aggodalmát a különö­sen az autóiparban roha­mosan növekvő munkanél­küliség miatt; 2. követel­jen azonnal lépéseket an­nak megakadályozására, hogy a munkáltatók a szakszervezetek megkérde­zése nélkül bocsássák el a munkásokat; 3. ragasz­kodjék ahhoz, hogy elbo­csátás helyett léptessék életbe az általános rövidí­tett munkaidőt, vagy más rendszabályokat mindaddig, amíg ki nem dolgozták a munkaerő átcsoportosítás és átképzés hatékony rendsze­rét. által előterjesztett határozati javaslatot, amelynek értel­mében a Dél-afrikai Köztár­saságot meg kell fosztani a délnyugat-afrikai igaz­gatásra vonatkozó nemzet­közi mandátumától. Csator- day Károly rámutatott, hogy kívánatos lenne Délnyugat- Afrikának haladéktalanul megadni a függetlenséget, s amennyiben átmenetileg ENSZ-igazgatást vezetnek be a területen, azt szigorú ellenőrzés alatt kell tarta­ízben léptek rádiókapcsolat­ba. Eközben nagy mennyiségű tudományos információt és pályamérési adatot nyertek. A Luna—11 programja az űrállomás Hold körüli pályá­ra juttatása módszereinek ala­posabb kidolgozása mellett a Hold körüli térség további tanulmányozását tartalmaz­ta. Az 1640 kilogramm súlyú űrállomás a Hold második szovjet mesterséges holdja lett. „Tahiföldtől Koreáig földgyaluk és fúrógépek, betonkeverők és útépítő óriások zúgnak. Helyreál­lítanak fűvel benőtt régi repülőtereket és újakat épí­tenek. Kikötők születnek olyan partokon, amelyeket emberemlékezet óta dzsun­gel borított. Több tízezer amerikai katonai mérnök, technikus és szakember irányítja a helyszínen to­borzott munkások valóságos hadseregét.” A Newsweek című ame­rikai hírmagazin Távol-Ke­letre küldött katonai tudó­sítója írta e sorokat a ke­let-ázsiai amerikai tevé­kenység jellemzésére. Né­hány nappal később a Pen­tagon bejelentette, hogy 1966-ban az „ázsiai térség­ben” másfél milliárd dol­lárt fordít új támaszpontok építésére és a meglévők felújítására. Az „új ázsiai rend'** johnsoni terve Az amerikai hivatalos szervek a munka közvetlen indokolásaképpen természe­tesen a vietnami háborút említik. Ez azonban csak a közvetlen cél. Az utóbbi időben szovjet katonai szakértők több tanulmány­ban felhívták a figyelmet arra, hogy ennél lényege­sen jelentősebb, távlati cé­lokról is szó van. Dimitrij Volszkij, a Novoje Vremja katonai szakértője például kifejti: „Az egész tevékeny­ség félreérthetetlenül része egy hosszú időre szóló, vi­lágméretű stratégiai terv­nek. Valójában egész ka­tonai rendszert teremte­nek. A vietnami támadó há­ború felhasználásával arra törekszenek, hogy kiépítsék és megerősítsék az ameri­kai pozícióikat a Csendes­óceán egész nyugati part­vidéke mentén.” Valójában tehát arról van szó, hogy Washingtonban kidolgozták és megkísérlik végrehajtani az amerikai katonai és politikai hata­lom terjeszkedését a Csen­des-óceán egész térségében, A Washington Post néhány hónappal ezelőtt már meg­írta, hogy Rostow profesz- szor, Johnson „különleges tanácsadójának” elvi el­gondolásai alapján az elnök Humphrey alelnök, Rusk külügyminiszter és McNa­mara hadügyminiszter se­gítségével külön „csendes- óceáin doktrínát” dolgozott ki. Az elnök később külön beszédben is célzott e doktrína létezésére és a beszéd egyes mondatai kí­sértetiesen hasonlítanak az „új ázsiai rendre” vonat­kozó régi, császári japán szóhasználatra: „Amerika partjait nem egy, hanem két óceán mossa és a Csen­des-óceánon éppen úgy át­kelhetünk, mint az Atlantin. Ha kitartunk Vietnamban, az Ázsiában születő új rend még jobban elterjed.” Hawaii, Okinawa, Tajvan Az amerikai politikában nem először dolgoznak ki ilyen „csendes-óceáni doktrí­nát.” Már a múlt század végén, Theodore Roosevelt elnök, a fiatal amerikai imperializmus terjeszkedési irányvonalának egyik leg­markánsabb képviselője „Amerika által létrehozan­dó nagy csendes-óceáni ci­vilizációról” álmodozott. A második világháború után az Egyesült Államok egész távol-keleti politikája — ha olykor tervszerűtlen for­mában is — a Csendes­óceán feletti hegemónia megszerzését célozta. A Hawaii szigetek felvétele az USA államainak sorá­ba, annak megtagadása, hogy az amerikai gyámság alá vont szigetek (Ma­rianna, Marshall és Karoli­na szigetcsoport) önállóságot kapjanak, mind része volt ennek a törekvésnek. Végül idetartozott az Okinawa, Tajvan és a Fülöp-szigetek hármas „oszlopára” támasz­kodó katonai bázisrendszer megszervezése is. A vietnami agresszió azért jelentett új szakaszt a csendes-óceáni hegemén törekvések sorában, mert az Egyesült Államok most először kísérli meg a beha­tolást az ázsiai kontinens belsejébe. Ez szolgáltatott okot és alapot az eddigi hatalmi törekvések rend­szerbe foglalására és a Johnson-féle „csendes-óce­áni doktrína” kidolgozásá­ra. Az ASPAC — Malaysiával A stratégiai tervekkel párhuzamosan az egész csendes-óceáni térségben megélénkült az amerikai diplomácia tevékenysége. Ezt tükrözi a röviddel ez­előtt megkötött „Ázsia— csendes-óceáni szerződés (ASPAC). Feltűnő és jel­lemző, hogy e szerződés kilenc tagja közül nyolc (Japán, Thaiföld, Fülöp- szigetek, Dél-Korea, Dél- Vietnam, Ausztrália, Űj- Zéland és Tajvan) már ko­rábban kétoldalú katonai szerződést kötött az Egye­sült Államokkal. Csak a kilencedik tagot, Malaysiát fűzi katonai szerződés egy másik nagyhatalomhoz^ Nagy-Britanniához. Vár­ható azonban, hogy az ASPAC következtében Ma­laysia is bővíti majd ka­tonai kapcsolatait az Egye­sült Államokkal. Anélkül tehát, hogy az amerikai politika ezt for­málisan beismerné — arra törekszik, hogy a Csendes­óceánt vagy legalább is an­nak az Egyenlítőtől közvet­lenül északra fekvő részét „amerikai beltengerré” te­gye és ittenj bázisaira tá­maszkodva amerikai fenn­hatóság alá vonja Délkelet* Ázsia országait. A munkáspárti konferencia második napja Szög e sd r ó t-a k a d á I Tok^ Dj akartában páncélautó, az üzletek kö­zül többet bezártak. A djakartai egyetemet, a szélsőjobboldali kami diák- szervezet főhadiszállását állig felfegvverzett katonák veszik körül. A djakartai helyőrség szóvivője kedden hivatalo­san közölte, hogy a hétfői összetűzésben 62 diák se­besült meg, közülük 22-őt kórházban ápolnak. Állami dijak a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány rendeletet adott ki állami díjak alapításáról, ötven, egyenként 5000 ru­beles, tudományos és mű­szaki állami díjat, és tíz egyenként ugyancsak 5000 rubeles irodalmi, művésze­ti és műépítészeti állami díjat alapítanak, amelye­ket évente az októberi forradalom évfordulóján osztanak ki. A Lenin-díj összege egyen­ként 10 000 rubel. Négert öltek a rendőrök... San Francisco is bevonult azoknak a* észak-amerikai városoknak sorába, amelyekben halálos áldozatot követelt a négerek és a rendőrök összecsapása. — Képünkön: egy néger férfi felemelt kézzel kér bebocsátást, hogy megnéz­ze, az ő fia-e az a 16 éves néger fiú, akit egy fehér rendőr lőtt agyon szeptember 27-én. A fiút Matthew Johnsonként azonosította a rendőrség, a meggyilkolását követően a néger fiatalok sorozatos tüntetésekbe kezdtek amelyek valóságos utcai harcokhoz vezettek. (Rádiótclefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) A Luna—11 befejezte kutatási programját 20. A nappalok rendje kiala­kult: mosdás, borotválko­zás, teafőzés, reggeli, olva­sás, beszélgetés délig, ebédkészítés, délután al­vás, estefelé beszélgetés Linda néninél s Magdus- várás. Vacsora, még be­szélgetés, duma, aztán ol­vasás. Mindennap, változ­tatás nélkül ugyanez is­métlődött. Az udvar mélyén húzódó kis kamra rejtőbörtönünk volt. Nappalra belülről kulcsra zárdák az ajtót, mintha üres lenne; ide je­lentették be Linda néni al­bérlőjét, Farkas Kálmán idomszerészt, aki Csepelen dolgozott, nappal sohasem volt Idehaza. A látszatot őrizni kellett, nappal ők ki sem dughattál? az orrukat, nehogy a szomszédok meg­tudják, idegenek telepedtek be Linda nénihez. Azzal persze ők ketten nagyon is tisztában voltak, hogy biz­tonságuk látszólagos, való­jában szerencséjükre van­nak bízva. Mert egy nap­pali razziánál is felfeszít­hetik az ajtót, de ugyanez éjszaka is elérheti őket. ök nem mehetnek óvó­helyre: légi bomba, belö- vés robbanhat a kis szo­bában. Aztán hadiüzemi kártyáik is, melyeket Mag­da szerzett, meglehetősen kezdetleges hamisítványok voltak, csak nagy jóakarat­tal lehetett volna valódiak­nak elfogadni őket, vagy nagy felületességgel — de hát hol várhat az ember jóakaratot, vagy felületes­séget a tábori csendőröktől, razziázó nyilasoktól?.... Farkas Kálmán ígérte, majd ő hoz kapukártyát a csőgyárból, de az ígéret csak ígéret maradt. Farkas Kálmántól, ettől a kissé nehézkes észjárású, csak a maga bőréért-sorsáért ag­gódó fiatalembertől, aki eltökélten hangoztatta, hogy amint vége lesz a háború­nak, azonnal kivándorol Amerikába, mert egyedül ott fizetik meg a melóst igazán és ott különben is még sohasem volt hábo­rú. — Tőle egyáltalán na­gyon szép dolog volt, hogy (Kisregény) eltűrte: az ő bejelentőcé­dulájával fedezzék a két fiatalembert. Sokszor kifej­tette meggyőződését, ő utálja a németeket is, meg a nyilasokat is, neki ne ug­ráljanak itt, ő nagyon jól tudja, mi van a sok duma mögött, A háború még jó­formán el sem kezdődött, Németországban már nem lehetett eleget zabálni: „Sramlizenével nem lehet jóllakatni a népet!’’ — mondta eltökélten, miköz­ben kétpofára tömte ma­gába Linda néni mákostész­táját. Az egész politika egyébként is svindli és tisz­ta csalás, hagyják őt bé­kében. Linda néni meghatároz­hatatlan korú sovány és nagyon kedves, jóakarata nő volt, talán soványsága és kedvessége tette fiata­lossá s még mindég elfo­gadhatóvá nőiességét is. Rengeteget dohányzott, ma- gatöltötte cigarettáit hosszú szárú szipkából szívta. Kosztra csak Farkast vál­lalta, régi albérlőjét, aki busásan megfizette az asz- szonyt. Linda néni viszont ugyancsak elkényeztette fi­nom falatokkal a fiatalem­bert. Laci eleinte azt hit­te, a jó erőben lévő idom­szerész nemcsak a konyhá­ban pákoszloskodik, de a szobában is, néhány nap múlva azonban rájött, hogy erről szó sincs, Linda né­ni házában a férfi nem Farkas Kálmán, hanem Ács Kristófék szomszédja, Kecskés János, a Kecskés Irén apja volt. Kétszer hetenként, meghatározott napokon jött át a csizmás, lompos, tüskés fekete em­ber. Beletelepedett a kony­hában felállított nyugágy­ba, Linda néni eléje adta a készenlétben tartott fér­fipapucsot, amely talán még férjéről maradt, vagy valamelyik korábbi albér­lőjétől. — Bújjon bele János, eleget trappolt, lótott-fu- tott a fájós bütykeivel egész nap — mondta neki a sok dohánytól rekedtes hangján, kuncogva, aztán odaült egy kissámlirn mel­léje, a nyugágyhoz. Kecs­kés a szemére pászított egy okulárét, átböngészte az újságokat, amelyeket Farkas Kálmán hozott a városból, meghallgatta a híreket a rádión, nem so­kat beszélt, inkább egy olyanfajta jóindulattal szemlélte a diskurálást, okuláréja fölött széiieiné- zegetvén, mint a valóságos házigazda kedves vendégei rumlizását. — Addig disznólkodnak ezek a németek, míg a Jóska bácsi alaposan kiveri a popójukat. Szóljon már maga is valamit, János... — unszolta Kecskést Linda néni s kis öklével tréfásan megpüfölte a térdit. — A Jóska bácsi... Az aztán tökös legény — mondta Kecskés és elége­detten pislogott az okuláré­ja fölött. — Csúnya ember... Ma­ga mindig csak ezt tudja. El is megyek magától — kuncogta Linda néni —- de ottmaradt ülve. Laciék jóéjszakát mond­tak, Farkas Kálmán is visz- szavonult a szobájába. A házban kialudt a villany, hogy a fiúk kimehessenek — s nem is gyulladt meg újra. Laci jó óra múlva hallotta az udvaron Kecs­kés nehéz csizmáinak csosz- szanását. Álmélkodott. A Jézusát! Ott tartja a ház­ban a vénasszonyt cseléd­nek. s ide jár asszonyhúsért a Linda nénihez. Ostorral veri a lányát, kínoz-a zz öregassznyt, de akármi­lyen durva, bugris — lám a kulturáltabb, finomabb Linda nénit meg tudta kaparintani. Éjszaka Laci kilopózott az udvarra. A város vaksö­tét volt, sehol egy fény, valahol, nem is nagyon messze, géppisztolyok pö­työgtek, aztán néhány ágyulövés dördült — (vagy kézigránátok voltak?), Fent, a magasban, mint egy var­rógép, szovjet felderííőgép zakatolt. Fényszóró tapo­gatta, nem találta. Jól le­hetett látni, hogy hosszú fonatú tűzostorként nyom­jelzős géppuskasorozat vág alá. A reklektoríény eiipb- bant. A gép tovább körö­zött, zakatolt, majd eltávo, zott Csepel felé. Másnap, kora reggel lé­giriadóra ébredtek. — Na, ez a nap is jól kezdődik — mondta Laci. Légitámadás alatt min­denki elbújik, Laci kiment az ajtó elé. Alacsonyra ereszkedve nagy kötelékek­ben Stormovik csatagépek és kétmotoros bombázok húztak a város fölé. Gép­ágyuk csaholtak rájuk, fe­kete füstpamacsok bomlot­tak körülöttük. Egy raj ki­vált az ék alakban vonuló kötelékből. A szárnyakba szerelt gépágyukból üteme­sen csaptak ki a láng­nyelvek, a nagy, fekete gé­pek motorjai felnyögtek, amint a zuhanásból ismét felvágtak a magasba. Üjra és újra rávetették magukat a légvédelemre, míg csak szabad légteret nem bizto­sítottak a köteléknek. (Folytatjuk) Molnár Géza:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom