Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
R. Lockwood üzenete az UNLSCO-küzgyű léshez Párizs (TASZSZ): Alekszej Koszigin szovjet kormányfő szombaton üzene- et intézett az UNESCO-köz- 'yűlés jubileumi ülésszakához. Üzenetében hangoztatja, hogy az ülésszak olyan körülmények között végzi munkáját, amikor az -emberiség előtt égető problémák állnak, nevezetesen az Egyesült Államok vietnami agressziójának megfékezése, a nemzetközi feszültség enyhítése, a termonukleáris világháború elhárítása. A gyarmati rendszer és a fafüldözés minden maradványának kiirtása. Ezután hangsúlyozta: a világ népeinek létérdeke fűződik! ahhoz, hogy megszüntessék sok ország gazdasági és kulturális elmaradottságát, hogy felszámolják <^z éhséget és a népbetegségeket. Alekszej Koszigin, a szov-! jet kormány nevében sok si- j kert kívánt a világszervezet munkájához. Halál — totalizator módra Az utóbbi évtizedben Ausztráliában sajátos totalizator játék terjedt el. A totalizator egy fából készült hordó, amelybe számozott műanyaggolyócskákat helyeznek el. A beérkezett ló számával ellátott golyócska több ezer font sterlinget hoz boldog tulajdonosának. A tét: A Luna—-!2 felvételei a Hóidról Moszkva (TASZSZ): A Luna—12 szovjet önmű- I ködő űrállomás fényképfel- ' vételeket készített a Hold; felszínének egyes részeiről. A felvételekhez különleges f o- totelevíziós berendezés szolgált. A moszkvai tv szombaton bemutatott két felvételt, amelyeket a Luna—12 készített. A Luna—12 űrállomás, amely október 25-én Hold leörüli pályára lépett, folytatja a Hold körüli térség vizsgálatát. Az űrállomás a Holdat 3,25 óra alatt kerüli j meg. Az megállapítot programnak megfelelően a Luna—12 szovjet önműködő űrállomással további rádiókapcsolatokat is létesítenek fényképek, tudományos adatok, és pá- lyaméretek vétele céljából. BANGKOK: Johnson amerikai elnököt szombaton a thaiföldi Chula- longkorn-egyetem díszdoktorává avatták a királyi pár jelenlétében. Ez volt Johnson thaiföldi látogatásának utolsó napja. Vasárnap, távolke- íeti kőrútjának következő állomáshelyére, Malaysiába utazik. BEIRUT: Aref iraki elnök, aki jelen- I 'eg ellenőrző körutat tesz az ország északi részében, pénteken Ravanduzban találkozott Barzani kurd vezetővel, j Barzani és más kurd vezetők 1 üdvözölték és megajándékozták Aref elnököt a ravan-' duzi katonai táborban. ALGÍR: Az algériai nemzeti felsza-, badító háború megindulásá- i nak 12. évfordulója (novem- j bér 1.) alkalmából rendezen- ! dő ünnepségekre szovjet kormányküldöttség érkezett Szombaton Algírba. A küldöttséget Dinmuhamed Ku- najev, a Legfelső Tanács elnökségének tagja vezeti. Az évfordulóra szovjet katonai küldöttség is érkezett Algéria fővárosába, Moszkalenko marsall vezetésével. Szabadságharcos sikerek Oéi-Vselnamban Saigon (MTI): „Az amerikaiak Long Binh-i lőszerraktárában pénteken délután bekövetkezett robannás a Vietkong egyik legbátrabb rajtaütésének eredménye volt” — jelenti az AFP hírügynökség saigoni tudósítója. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harcoló alakulatainak tagjai behatollak a Long Binh-i tábor területére, s felgyújtottak több lőszerraktárt. A Saigontól 25 kilométernyire fekvő tábor őrsége azonban észrevette a szabadságharcosokat, s tüzet nyitót rájuk. Néhány perc alatt heves harc fejlődött ki az amerikai járőr és a hazafiak között. Kézi gyorstüzelő fegyverekből több sorozatot váltottak, majd kisvártatva megszólaltak a partizánoknak a tábor közelében elhelyezett aknavetői. Eddigi jelentések szerint két amerikai katona meghalt, húsz megsebesült. Feltételezik azonban, hogy a névsorolvasás alkalmával kettőnél több név tulajdonosa nem fog jelentkezni. emberélet Most ezt a hordócskát, amelyet Ausztráliában a feltalálója után Tattersall-totaliza- tőrnek neveznek, olyan játékban kezdik használni, ahol a tét nem pénz, hanem emberélet. A golyócskákra, amelyeket a Tattersall-totaliza- tőrbe helyeznek, nem a lovak számát, hanem a katonaköteles ausztráliai fiatalemberek születési évszámát írják fel. Az ausztráliai kormány hivatalos képviselői ennek a halál-totalizatőrnek a segítségével állapítják meg, hogy a fiatalok közül kit hívnak be a hadseregbe. Az egyik „húzáson” R. Nowk dél-ausztráliai fiatalember „nyert”. Egy marék a miniszter" ' elnöknek Cs Gaulle sajtóértekezletére* visszhangja Bonn: De Gaulle-nak sajtóértekezletén Nyugat-Német- országgal kapcsolatban tett kijelentéseit Bonnban minden lap vezető helyen közli. A kormány szombat délig még nem foglalt állást. A szóvivő arra a sztereotip kijelentésre szorítkozott, hogy „meg kell várni a hivatalos szöveget” London: A reggeli lapok is 1 részletesen ismertették a De ! Gaulle sajtóértekezletén elhangzottakat. A Times elsőoldalas jelentésének.címe így hangzik: „De Gaulle tábornok kivonulásra szólítja fel az amerikaiakat — nem lehet katonai! győzelem Dél-Vietnamban”. i A tekintélyes londoni lap al- i címben emeli ki, hogy a tá- j bornok-elnök nevetségesnek i minősítette a Kelet-Európá- I val még mindig folyó „hidegháborúról” szóló állításokat, j Washington: A lapok kü- j lönösen a Vietnamra és az európai helyzetre vonatkozó részeket emelik ki. A New York Times megállapítja: De Gaulle szokatlanul éles han- 1 gon beszélt a nyugatnémet! politika alakulásáról. Amerikai politikai megfi- gyelők szerint a fran- j cia elnök állásfoglalása j különösen nagy fontosságú lehet a jelen pillanatban, amikor Nyugat-Németország-! ban mind többen követelik a francia szövetség felújítását | és azoknak a politikai kapcsolatoknak meglazítását, | amelyek Nyugat-Németorszá- got jelenleg az Egyesült Álla-1 moktól teszik függővé. Managua, .(MTI):í. ...-r..-. :. > .wsiüis: ti .«.A Váratlanul, parázs politic kai összetűzéssé fajult' égy« baseballmeccs a nicaraguai fővárosban. Pénteken délután rendezték meg a ma- naguai stadionban a hivatásos baseballbajnokság téli fordulójának első mérkőzését. A kezdődobást Lorenzo Guerrero, a mindenható Somoza-familia „házi köz- társasági elnöke” végezte el. s az ezután következő eseményeknek a díszpáholyból maga, is szemtanúja volt: Alighogy elkezdődött a játék, diákok törték át a kordont és a pályára vonultak. Jelszavaikban új kormányt, új rendszert követeltek. Hatalmas transzparenst bontottak ki, amelynek ez volt a szövege: „Nem kell több Somoza!” Nicaraguát immár 35 éve a SomoA fiatalember rövidesen parancsot kapott, hogy Vonuljon katonai táborba. Beöltöztették, puskát kapott és gyorsított kiképzés után Vietnam dzsungeleibe szállították. Ott a nemzeti front hadserege egyik alakulatával történt za-dinasztia kormányozza, vagy úgy hogy családtag Ül az elnöki székben, vagy piedig a család megbízottja. A diáktüntetést a rendőrség azonnal elfojtotta. A karhatalom minden irányból a pályára rohant. A tüntető fiatalok és a rendőrök között közelharc bontakozott ki. A stadion húszezres nézőközönsége a beavatkozás láttán, vakrémületbe esett. A kijáratok felé tolongó rohanó emberek egymást taposták agyon. Az AFP és a UPI hírügynökség 12 halálos áldozatot és öt sebesülést jelent. A halottak között négy gyermek van. Még mielőtt a managuai rádió a hírt bemondta volna, rendőrség és katonaság szállta meg a rádiószékhá- zat. Véres összetűzés Nicaraguában összecsapás alkalmával a fiatalember életét vesztette. Megértjük annak a mel- bournei lánynak a felháborodását, aki egy marék ilyen golyócskát vágott a miniszterelnök arcába, mert igazolni akarta a kormány döntését, hogy ausztráliai fiatalokat küldenek Vietnamba. A miniszterelnök elleni „golyótűz” a húszévesek Vietnamba küldésére kitalált halállottó elleni tiltakozás sajátos ausztráliai módszere. Az ausztráliai anglikán egyház feje, Garnsey püspök, a halállottót ostorozva kijelentette: „Fortuna asszony mindig borzalmas nő volt. Nem szabad odaengedni, ahol az újoncokat toborozzák”. A római katolikus egyház két orgánuma — a Catholic Advocate és a Catholic Worker —, mind a kettő meglehetősem befolyásos Ausztráliában —, nemcsak a toborozás- nak ezt a módszerét ellenezte, hanem az ellen is hevesen tiltakozott, hogy ausztráliai fiatalokat küldjenek a vietnami háborúba. A szakszervezetekben növekszik az elégedetlenség amiatt, hogy a behívottak kiválogatásánál osztálykülönbséget tesznek. Egyáltalán nem mindegyik ölti magára a katonai egyenruhát azok közül, akik ezen a lottón „nyernek”. Egyeseket orvosi bizottság selejtezi ki, mások ismeretlen okokból haladékot kapnak. Kiderült, hogy a haladékot elsősorban a tehetősebb szülők gyermekei kapják. Egy sidneyi lap munkatársa interjút készített az egyik behívott fiatalemberrel közvetlenül Indokínába szállítása előtt. Az első kérdésre „A behívott ausztráliaiak közül, akikkel ön találkozott, hány százalék munkásszármazású?”, a riporter a következő választ hallotta: „Mind munkásszármazású’'. „Mit érzett, amikor megtudta, hogy a vietnami háborúba küldik” ? ' Lesújtva fogadták a hírt — A legnagyobb csapás volt életemben — válaszolta a fiatal katona. — És a szülei hogyan fogadták ezt a hírt? — hangzott az újságíró következő kérdése. — Lesújtva! Nowk közkatona halála viharos tiltakozó tüntetéseket váltott ki a szennyes vietnami háború ellen. A tüntetések hulláma elérte Sidneyt, Melboumet. New Castlet és más városokat. A miniszterelnök háza előtt állandóan fiatalemberek cirkálnak, akik nem válogatják meg szavaikat, kortársaik gyilkosának bélyegzik a kormányfőt. A munkáspárti ellenzék és a szakszervezet élesen bírálta a kormányt, amely az ausztráliai fiatalokat ágyútölteléknek küldi Vietnamba. Az ausztráliai nép követelése, hogy országuk ne vegyen részt a vietnami háborúban, a dolgozók nyílt háborúellenes megmozdulásá/á növekedett. FiSnaslory, amit az élei írt Sydney, (MTI): Hazájától sok ezer kilomé. ternyire huszonöt évi várakozás után, véletlenül talált egymásra apa és fiú egy ausztráliai kikötőben horgonyzó hajó fedélzetén. Meier Lie, aki most 57 éves, a náci megszállás után elhagyta Norvégiát. Amikor visszatért, családjára már nem talált rá. Hosszú évek múlva tudta csak meg, hol él a felesége és két gyermeke, de ekkorra már az asszony újra férjhez ment. Lie nem akart családi tragédiát, és ezért nem is jelentkezett többé. Az utóbbi időkben, mint gépész, norvég tengerjáró hajón teljesít szolgálatot. Hajója a hét közepén költött ki az ausztráliai Kemb- lában.. Nagy volt az öröme, amikor észrevette, ' hogy mellettük egy másik norvég hajó, a Virana horgonyoz. Meier Lie átsétált a honfitársakhoz, hogy hazai újságokat kérjen kölcsön A Virana szakácsa fogadta és levitte a saját fülkéjébe. Meier Lie szinte nem hitt a szemének: a kabin falán a saját fiatalkori kepei néztek vissza rá — Az apám, akti elveszett a háborúban — magyarázta a fiatal szakács. Mire Meier előhúzta az útlevelét és iga. zolta magát. Apa, és 26 éves fia, akii utoljára csecsemőkorában látott, három napot töltöttek együtt Ausztráliában, s mielőtt a sajtó a történetről értesült volna, úgy hatá ■ roztak, hogy nem mondják el a családtagoknak a véletlen találkozást. Pénteken este az apa hajója Minilába, a fiúé pedig Nauru felé indult. Urbán Ernő Két tánc között í. Vendég vagyok, egyetemisták: pátriámbeli fiatalok találkozóján vagyok vendég, és éppen olyan épületben, ahol ifjú koromban „friss pesti” gyanánt tulajdon magam is növendék voltam. Az idő éjfélre jár, most a legmagasabb a hangulat, csak éppen én nem táncolok: valahogy úgy jött, hogy egy szál egyedül maradtam a tanári szobában, amit egyébként dohányzó és feketéző helyiségnek rendezett be a vendégül'látó ifjúság. Ülök, üldögélek hát az egyik sarokban a múlton mélázok, hogy de fut, de rohan is az idő, maholnap kereken huszonöt esztendeje lesz. 1966. október 30. hogy egy otromba kofferrel s egy ódivatú vesszőkosárral szerencsét próbálni jöttem ide a Rába mellől, amikor nyílik az ajtó, s egy ifjú hölgy, egy kipirult, csudálatosán karcsú szőkeség libben be, váratlanul s mintegy a zene hullámain. Körülnéz, behúzza maga után az ajtót, és rám csodálkozik: — A férjem? Zavarba jövök, mert legott az jutott eszembe a láttán, hogy ez igen, ez aztán hibátlan kis alak, akár... filmezni állhatna oda pompásan simuló bársonyruhájában, s maflán rajtakaptan hebegtem: — A f-f-férje? Bocsánat, nem tudom, nem emlékszem, hogy ki is a... Az asszonyka elneveti magát, a feketés termoszok felé indul, és fesztelen, csevegő modorban bizonygatja: —Mi az, hogy tudja! De mennyire tudja! Magával hagytam itt, javában vitatkoztak, mikor a fiúk táncba vittek. — Á! — szállja meg agyamat a ráismerés világossága. — A tanársegéd elvtárs! ö a maga férje! Jön, mindjárt itt lesz. öt is táncba vitték. — Kicsoda? — Egy bokor kislány. A tanítványai. — Gézát?Lehetetlen! Sose táncol, velem se táncol. Mit csináltak vele? Elvarázsol- ták? — Ügy valahogy. Azt mondták neki: ez találkozó, vasiak találkozója, s kitagadják, sose lesz többé „vazsi gyerek”, ha egy kis tánctól is megijed. Erre ment. — Ment — derül a feketés termosz kupakját csavargatva az asszonyka. — És maga ? Maga mit nevet? Oppersze! Maga is „vazsi”... Tölthetek? Iszik egy kaffát? — Köszönöm, jöhet. És maga, szépasszony? Maga is földi? — A, pesti vagyok, sült pesti. S épp ezért... különben megmondom én, miért nem mondanám meg? — Mit? — A véleményemet. Hogy nagyon úgy általában, fene fennkölten vitatkoztak itt maguk az imént. — Ó! Maga is irodalmár? Nocsak! Nemcsak a párja, munkatársa is a férjének? A csudát! Orvos, gyermek- gyógyász vagyok. Apám is az, sebész főorvos. De még a nagyapám meg annak az apja is az volt. De ettől még megkérdezhetem, és meg is kérdezem: mondja, mikor a falu, a mai parasztember a téma,, miért erőltetik egyes irodalmárok örökké csak a drámát meg a drámát? Sőt: imitt-amott még a. rémdrámát is, hogy kicsit rosszmájú legyek. ’ — Hát... Őszintén szólva... — Várjon, egy hasonlattal talán jobban meg tudom értetni magam. Az asszonyka maga elé néz, mintegy bátorságot vesz, és így folytatja: —. A tavaszi erdőn, mikor még se lomb nincs, se virág, tudja, mi a legszebb? A fűszál vagy a hóvirág gyenge, halványzöld tőröcskéje, ahogy az avart átdöfi. A dráma megráz, felkavar, lelket háborít, az ilyen látvány viszont meghat. Csak meghat. De van-e tisztább és drágább könny, mint éppen a meghatottság könnye? S ha már hasonlattal éltem, a mesterségébe kontárkodtam, példát is mondanék. Meghallgatja? — Boldogan. — Az apósomról, Ferenc apáról van szó, ahogy nevezni szoktam. Most negyedéve, amikor Gézával összekerültünk, úgy. volt, hogy Vasba is ellátogatunk. Bemutatkozni. És akkor egész váratlanul, az utazás előestéjén, akihez mentünk volna, maga az apósom állított be hozzánk. Az asszonyka elmosolyodik. Vonásait valami meghatóan tiszta, rajongó szeretet fénye ragyogja be. Látja is, amit mond, és így emlékezik tovább: —Tiszta ősz már, közel van a hatvanhoz, de ma is még sudár, pozsgás, igazán takaros egy bácsi. Ekkora bajusszal ni.. Rögtön beleszerettem. Hát hogyne, amikor úgy körüldícsért, úgy megudvarolt, olyan... bűbájos gavallériával tette a szépet hogy nyomába se érnek a mai fiatalok. De mondom: útra készültünk, kamra, jégszekrény üres volt, így aztán be én egy taxiba, és irány egy éjjel-nappali közért... Loppal, osonva tértem haza tele tálcával szándékoztam a férfiakra nyitni, de alig kezdtem vetkezni ott az előszobában, olyasmit hallottam, hogy a vérem is megfagyott. Sírást. Férfisírást. Ferenc apa sírt.. , És beszélt is. így beszélt, ezeket a szavakat mondta: FERENC APA: Vége, mindennek vége fiam. Olyan nincs, az teljes lehetetlenség, hogy kivételt tegyenek velem. Ha meg... belépek, aláírom a levelet, mire vihe- tem, mi leszek én abban a közösben? Koldus. Társaim terhe. GÉZA: Jól van, ne essen kétségbe, mondok én valamit édesapám. Maga már eleget dolgozott. Annyit dolgozott, hogy három élet se lenne elég a fáradtságát kipihen'- ni. írjon alá, adja be, amii kell, a többit bízza Pista öcsémre. Ö majd helyt áll. magáért is helyt áll. Én is beszélek vele. (Folytatjuk)
