Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-29 / 256. szám
Csillék az alagútban EMELTÉK Egy újítópár bátor vállalkozása a dohány felvásárlási árát Az új rendelkezésről adott tájékoztatót a dohánybeváltó és fermentáló igazgatója — Ha elkészül, nagy dolog lesz — így vélekednek általában az öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységének szürke öntödéje mellett két hónapja megkezdett építkezésről a beavatottak. Jó néhány éve már annak, hogy a gyár vezetői elkérték az egyik budapesti gyártól radiátorkészítéshez szükséges formákat, szerszámokat. A vállalkozáshoz nem nagy jövőt Jósolt a gyár akkori főmérnöke. Meg is mondta miért. Már világszínvonalon — Eddig legalább tizen próbálkoztak vele és egynek sem sikerült. Azt gondolják, hogy talán majd Kisvárdán...? Mégis nekivágtak — és sikerült! Igaz nem ment az magától. Keményen kellett dolgozni nem csak a formá- zóknak és az öntőknek, hanem a műszakiaknak is, hogy végre úrrá legyenek a makacs selejten. S az elmúlt évben már közel kétszázezer, az idén 240 ezer, jövőre pedig 300 ezer négyzetméter fűtőfelületű radiátort készítenek. A gyárban kikísérletezett és gyártott Tisza típusú radiátor már a világszínvonallal versenyez. Es most újabb vállalkozás. Az ötlet Szabó István üzemvezetőtől és Fülöp István művezetőtől származik. Kettőjük újításának elkészítéséhez ad segítséget Boros Sándor és Bucz András mérnök, Mikulics István technikus és Csizmadia István művezető. IS agy dolog Novemberben egy új magszárító automata ala- gútkemencével bővül az üzem. „Nagy dolog” — így mondják. Nem ok nélkül, hiszen ilyet még nem üzemeltetnek az öntőiparban. S nem kell rá külön beruházás, a műszaki fejlesztési alapból valósítják meg. Az öntéshez használt magok szárítását jelenleg hat kemencében végzik, közvetett szárítással. A nyers magokkal megrakott csilléket emberek tolják kibe, sok a selejt, nagy a fűtőolaj-fogyasztás. Az új kemence egymaga látja el majd ezt a feladatot — magyarázza Fülöp István. — A csillék itt körpályán mozognak, gépi erővel mennek át az alag- úton. Csak fűtőolajban fél millió forint lesz az évi megtakarítás... Az alagút már majdnem kész, a csilléket hordó sínek is felszerelésre várnak. A kör vége benyúlik majd a magkészítő műhelybe. Ott rakják fel a nyers magokat és szedik le majd a kész, szárított darabokat. — A régi kemencéket el fogjuk bontani. Hat villany- motor is feleslegessé válik, mert ide — a jelenlegi nyolc helyett — csak kettő kell. Egy a fűtőolaj porlasztásához, egy pedig a csillék mozgatásához. liéí kitüntetés Az újítóknak nem ez az első próbálkozásuk. Fülöp István a számát sem tudja megmondani, hány újítása van. Az elmúlt évben benyújtott és elfogadott újítások értéke meghaladja az egymillió forintot. Nem ok nélkül kapta meg a Kiváló újító cím arany fokozatát. Társa — Szabó István — bronz fokozatot kapott. Mindkettőjüknek 6ok köze van ahhoz, hogy a Budapesti Vegyigép- és Radiátorgyártól átvett profilból az ott készített mennyiségnek már három és félszeresét gyártják. Jövőre pedig, és azután fokról fokra, még többet... — Most már gondolkodni kell a műszakiaknak, ha lépést akarnak tartani a fejlődéssel — mondja meggyőződéssel a művezető. S novemberben ebből is vizsgázik a két újító. A napokban új rendelkezés látott napvilágot, amelyben az illetékes főhatóságok emelik a dohány felvásárlási árait és módosítják a dohányszabványokat. Megyénkben, a mintegy 20 ezer katasztrá- lis hold dohány megmunkálásával foglalkozó több ezer embert érinti az új rendelkezés. Hajdú Sándortól, a Magyar Dohányipar Nyíregyházi Dohány- fermentáló Gyárának igazgatójától kértünk tájékoztatást a rendelkezés legfontosabb részleteiről: —- Mi indokolta az új rendelkezést? — Egyrészt a dohánytermelési kedv növelése, a munkaigényes, kevésbé gépesített dohány termelési tevékenység kellő ellenszolgáltatása a cél. Másrészt a termelők kérésének tesz eleget a rendelkezés, amikor csökkentik a sokféle osztályt, ezzel megkönnyítve a válogatási munkát. A rendelkezés lehetőséget ad a munka differenciáltabb díjazására Is. — Hogyan emelkedett a felvásárlási ár a megyében termelt dohányfajtáknál? — A mesterséges szárításra alkalmas hevesi zölddohánynál mind a négy osztályban emelik a felvásárlási árakat. Ezek szerint az első osztályú mázsánként 530 forint (régi ár: 344), a másodosztályú 380 (244), a harmad- osztályú 230 (164) a negyedosztályú pedig 120 (104) forintos áron kerül majd felvásárlásra. — A szabolcsi világos eddigi három osztályát kettőre csökkentik, éspedig a következő módon: az eddigi első osztályú, (2850) és a másodosztályú (2370) dohányt az új szabványban összevonják és az első osztályút 3000 forintos egységáron veszik át. Az új minősítés szerinti másod- osztályú (az előző 2130 helyett) 2670 forintos egységáron kerül felvásárlásra. Természetesen figyelembe kell venni az új. szabványok megszigorított előírásait, mert ellenkező esetben, az eddigi szabályok szerinti válogatással károsodhat a termelő. — A szabolcsi barna dohánynál hasonló a helyzet. Az első és másodosztályt, amelynek eddigi egységára 2020 és 1870 forint volt, összevonják. Az első osztályú minősítésűért 2330 forintot fizetnek mázsánként. Másodosztályú minősítésűnek 2070 forint lesz az egységára, (az eddigi harmadosztályú ára 1670 . forint volt.) Az alárendelt (az új minősítés szerint harmadosztályú) dohányért az előző 1100 forinttal szemben 1500 forintot fizetnek mázsánként. — Az átlagos szabolcsi dohánytermelő szempontjából mit jelent ez forintban számolva? — Az eddigi gyakorlat szerint az előbb említett régi egységárakkal körülbelül 5500 forint volt a barna dohányból a bevétel. Az új egységárakon számítva hatmázsás termés esetén az új szabványnak megfelelő válogatást feltételezve több mint 7100 forint lesz a bevétel. — összességében — számolva a szabványszigorításból adódó osztálybeli különbségekkel is, — a dohánytermelők jövedelme mázsánként mintegy 300 forinttal emelkedik — Tartalmaz-e még további változást az új rendelkezés? — Jelentős változás még, hogy külön simított ár nincs megállapítva. A simítást a szerződésben rögzítik és azt a már ismertetett felemelt árakon felül fizetik. Ezzel lehetőség nyílik a megkülönböztetett díjazásra; a simításért járó pénzt — külön számítva — azok kaphatják, akik a simítást elvégezték. Uj még. hogy az eddig díjtalanul kötelezően beszolgáltatott dohánytörmelékért ezután mázsánként ötven forintot fizetnek. Emelték a csomózat- lan levéldohány felvásárlási árát 650-ről 750 forintra, a szivarboritékra alkalmas simított finom dohánylevélért az előzőért ötszáz forinttal többet, 3300 forintot fizetnek mázsánként. — Megmarad-e továbbra is a peronoszpóra elleni védekezésért fizetett díj? — A dohányperonoszpó- ra elleni védekezőszereket továbbra is ingyen kapják a termelők, a védekezési díj szintén megmarad: minden igazolt permetezésért katasztrális holdanként nyolcvan forintot fizetnek. — Mikor lép életbe az új rendelkezés? — A rendelkezés az 1966—67 gazdasági évre szerződött, tehát gyakorlatilag a jövő évben termelt dohányokra érvényes. (marik) Furcsa téma Ismerősöm azzal állított meg. hogy témát akar adni. Újságolta, hogy vállalatuknál lopás történt. Egyik művezetőjük tavasztól őszig szinte mindenki szeme láttára dézsmálta a cementet. Kihasználva a pillanatnyi anyaghiányt így csinált magának zsebpénzt, s erre a világon senki nem Jött rá a vállalatnál. Csak azt nem értettem, mi a csodáért kell neki emiatt örülni, hiszen ő a raktáros, neki a feladata, hogy az építkezésekhez szükséges anyagokat nyilvántartsa. „Képzeld — mondta — a kartonon százhatvan mázsa cementet mutattam ki, ami a valóságban nem volt meg.” Elgondolkoztató. A művezető hónapokon keresztül vételez papírra cementet, amelvet valamelyik építkezés, lakóház tatarozás és egyéb munkáknál kellene felhasználnia, s nem ellenőrzi ^ senki, mennyit használt fel, hová tette és milyen minőségben adta át a munkákat. Hogy minden feltünőséget elkerüljön, még arra is gondolt hogy ne este vagy éjszaka,^ hanem nappal szállítsa különböző jó embereinek jó pénzért az állami tulajdont, mondván, így nem tűnik fel senkinek. És a cselnek mindenki bedőlt, ö meg bezsebelte a pénzt a cementre szoruló építkező családoktól. Hogy adott-e a lopott pénzből beosztottjainak, osztozott-e velük, ezt nem tudni. Csak feltételezni lehet, hogy a munkaidőben fekete fuvart csinálók is részesültek belőle, de tavasztól őszig felvették a fizetésüket is. Dupla, vagy semmi. Nem dolgozott meg a fizetéséért, s ugyanakkor még a cementet is eladta. Jó, de káros jöveTótli Árpád Az aknarctős nmiikásőrök őszi lőgyakorlata A Tata melletti lőtéren rendezték meg az aknavetős munkásőr alparanesnokok őszi lőgyakorlatát. A komoly szaktudást igénylő gyakorlat on kiválóan vizsgáztak a résztvevők. A képen; Tüzelő állás a lőtéren. (MTI foto — Fényes Tamás felv.) delem ez hiszen egy tányér lencséért eladta a becsületéta művezető, s azok, akik esetleg tudtak róla, de hallgattak. Egy fiatal asszonynak tűnt fel a cementszállítás. Furcsállta, hogy nem a tatarozásra szoruló lakáshoz, hanem pontosan ellenkező irányba, a művezető lakásához szállítják nap mint nap a cementet. Amikor megkérdezték végül is a művezetőt, hogyan került lakása elé az értékes anyag, úgy tett, mintha az az égből pottyant volna oda nem tudna róla. Végeredményben nem a vállalatnál dolgozók, hanem egy kívülálló egyén hívta fel a vállalat vezetőjének a figyelmét az esetre. Ennek az asszonykának köszönhetik, hogy az anyagdézsmáló lelepleződött. Ha ő nem hívja fel a figyelmet, talán még most is hordja a művezető a cementet. Néznek az emberek, de sokszor nem látnak. Ahol ilyesmi ilyen hosszú időn át, sorozatosan előfordul, ott nem valami lelkiismeretes lehet az ellenőrzés. Bizalom ide, biza. lom oda. ha állami érdekről és becsületről van szó, körmére kell nézni azoknak, akik ezzel visszaélnek. Ismerősöm témát adott nekem. De ez neki is téma és tanulságos eset. Mert nem biztos, hogy amit a papíron ő, mint raktáros nyilvántart, az a valóságban is a vállalat tulajdonában van még. Bár 6 nem hibázott, mossa kezeit. De ezt megteszik, vagy megtehetik a többiek is, a vállalat valamennyi dolgozója. Hiszen végeredményben az ő kezükhöz nem tapad egy fillér sem az ellopott cementből. De vajon miért lehet Csáki szalmája módjára bánni a népva- gyonnal, s egy egész kollektíva becsületén ejteni csorbát? Farkas Kálmán c4z eÁiLúk lele&éqe Három éve, hogy a férjemet elnöknek választották. Furcsa érzés volt. Szinte féltettem a következmények" tői. A feladatoknak eleget tud-e tenni harminchat éves létére? Egyszerű gazdálkodók vagyunk, olyan tagjai a tsz-nek, mint más. Hatszáz körüli családnak pedig sok a gondja, vágya, igénye. Azt felelte a férjem: a falu számít rá, nem tér ki akarata elől. Már azelőtt megszerezte a hat elemihez az általános hetedik, nyolcadik osztályát, majd az ezüstkalászos gazda címet. Nagyon szereti földet, a gazdálkodást, a falut. De elég-e ennyi? Pár hónap múlva Zsám- békra ment a férjem, egyéves elnöki iskolára. Tizennégy esztendős házasságunk után ez volt az első hosszabb idő, hogy távol voltunk egymástól. Azt hittem, sose lesz vége. Azóta eltelt három esztendő. Soknündent megszoktam. Ma reggel hajnali három órákkor kelt. Annyit mondott, Demecserbe megy szövetkezeti ügyben. Ha nem érkezik a délutáni négyes busszal, a hatossal várjam. Hasonló „ha” szinte mindennap van. Jönnek járástól, megyétől, vállalatoktól... Gyakran el- hül az ebéd. Máskor gyűlések miatt vacsorázik későn. Mert gyűlés az nagyon sok van, amelyekről a tsz elnöke nem hiányozhat. Bármilyen későn jön haza megmelegítem a vacsorát. Kér, persze, maradjak ágyban, pihenjek. Dehát, el tudja nézni egy asszony, hogy hosszú nap után a férje tébláboljon még a vacsorája miatt is? A saját, közvetlen munkánkból amennyire lehet, ugyancsak kimentem a férjemet. Hadd jusson minél több ideje a szövetkezetre. Nem kötöm le a háztájival se. Édesanyámmal elvégezzük a ránk jutó kapálást, betakarítást. Gondozom itthon a tehenet; növendékjószágot, sertéseket. Rendben tartom az udvart. Sokan megfordulnak nálunk. Alig múlik el vasárnap is, hogy valaki be ne kopogtasson hozzánk. Szégyen lenne okot adni olyan mondásra: mióta elnök a férjem, felfordult a házunk tája. Természetében mennyiben lenne más, mint elnöksége előtt? Nem tudok ilyet. A családot ugyanúgy -szereti. Imádja a két gyereket. Elmegy hajnalonként, de legtöbbször kerít rá időt hogy hat órakor találkozzék a tanácsház előtti buszmegállónál nyíregyházi technikumba járó nagyobbik fiunkkal. Itthon arra való egyetlen percében ellenőrzi a kisebbik tanulását, aki az általános negyedikét Végzi. Megértem, hogy négyféle újságot járat. Könyveket hoz haza- Már azt se tudom, hova rakjam. Úgy vagyok vele, utána magam is mindjobban megszeretem a betűt. Inkább előfordul; hogy magam hangoskodoR, csattanok fel valamiért. Ilyenkor viccesen rám szól: ő az elnök, mégis én ordibá- lok. Türelme, békitése, mosolyra enyhít. Jó érzés. Ami a szórakozást illeti, arra bizony kevesebb idő marad, mint azelőtt. Ritkán jutunk el például moziba, ö vagy nincs még itthon, vagy fáradt, esetleg tanul, számol. Most beiratkozott a marxizmus—leninizmus esti egyetemre. Engem ugyan küld, menjek csak nyugodtan a moziba. De nála nélkül erről szó sem lehet. Legszívesebben a nőtanácsba, meg a szülői munkaközösségbe megyek el. Tervezzük, veszünk egy tv-t. A zárszámadás valószínűleg meghozza a falu számítását. Eloszlott a féltésem, nyugtalanságom. Bár a közös kellős közepén áll a férjem, mégis a miénk maradt. Elmondta: Láng Béláné, a tiszanagyfalui Uj Élet Tsz elnökének felesége. Feljegyezte: Asztalos Bálin?
