Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

Leszállt a Gemini—11 Kennedy-fok, (MTI): A megspórolt üzemanyag­ból még futotta annyira, hogy a Gemini—11 úgyne­vezett „rárepüléses” űr­randevút végezzen az Age- na-rakétatesttel. A Gemini— II először megelőzte a ra­kétát, majd alárepült. A pilóták elmondták: különös látvány volt, hogy a huzal, amely még szerdán az Agena köré tekeredett, s ezáltal a rakéta úgy festett, mintha becsomagolták vol­na, — a rárepüléses ran­devú időpontjában már „az égnek meredt” telje­sen kiegyenesedve lebegett az űrben. Conrád és Gordon ma­gyar idő szerint 13 óra 30 perckor már javában foly­tatta az előkészületeket a leszállásra. A fékező rakéták bekap­csolása után 14,24 után a Gemini—11. elkezdte a le­ereszkedést. Az eredeti ter­vek szerint, az űrhajósok a fedélzeti elektronikus számitórendszerre bízták az egész manőver végrehajtá­sát. Az űrkabin a Ber- mundáktól délre, 14 óra 53 perckor (magyar idő) bon­totta ki első ejtőernyőjét, s az ereszkedő űrhajót már jól lehetett látni a Guam nevű amerikai halikopter anyahajóról, amelyet az űr­utasok felkutatására jó előre kiküldtek. A Gemini—11 magyar idő Peking, (TASZSZ): A vidéki „vörösgárdisták” újabb és újabb csoportjai érkeznek naponta Pekingbe, és röplapokon, faliújságokon számolnak be a lakóhelyü­kön lezajló „kultúrforrada- lomról”. Sok röplap foglal­kozik azokkal az összetűzé­sekkel, amelyek lezajlanak egyrészről a helyi pártszer­vezetek által vezetett mun­kások, funkcionáriusok és parasztok, másrészről a ta­nulók között. Szeptember 6-án és 7-én Csianghszki tartományban került sor ilyen összetűzésekre. A tar­tomány főiskolai diákjainak röpirata szerint a munká­sok, a parasztok és a funk­cionáriusok szétkergették a tartományi pártbizottság épületét körülzáró „forra­dalmár tanulókat”. A mun­kások táblákat vittek ilyen feliratokkal: „Le a jobbol­dali tanulókkal! Határozot­tan megvédjük a tartomá­nyi bizottságot! Leleplezzük a politikai szélhámosokat!” A röpirat azt hangoztatja, hogy a munkások „megver­ték a diákokat”, sőt néhá­nyat közülük „eszméletlen­ségig vertek”. A röpirat az­szerint 15 órakor ereszkedett le ejtőernyőjének segítsé­gével az Atlanti-óceán vi­zére, mindössze 2,5 kilo­méterre a keresésére kikül­dött haditengerészeti egy­ségek vezérhajójától a Gu­am repülőgép-anyahajétól. Az amerikai televízió né­zői tanúi lehettek a Gemi­ni—11 leszállásának, annak, hogyan halászták ki a két űrhajóst a Guam helikop­terei, hogyan vitték a re­pülőgép-anyahajó fedélzeté­re, ahol a tengerészek lel­kesen üdvözölték bajtár­saikat. Conrad és Gordon az éj­szakát a hajon töltötték és ma repülnek Kennedy-fok- i ra. I A Le Monde washingtoni tudósítója szerint néhány nappal Debré pénzügymi­niszter és Couve de Mur- ville külügyminiszter oda- érkezése előtt nehéz lenne eltitkolni, hogy a francia- amerikai kapcsolatok soha ilyen rosszak nem voltak, mint ma, ha „kapcsolatok­ról” még egyáltalán lehet beszélni. Az amerikai vezetők ke­serűséggel veszik tudomá­sul, hogy De Gaulle tábor­nok Phnom Penh-i beszé­dében „magáévá tette az észak-vietnami téziseket” és zal vádolja a tartományi pártbizottság felelős mun­katársait, hogy bujtogatják a munkásokat a diákok el­len. Anhuj tartomány „vörös­gárdistái” is „komoly politi­kai incidensről” a tömegek és a tanulók összetűzéséről, valamint a tanulók egymás közötti- - összetűzéséről ad­nak hírt, hangoztatva, hogy az összetűzéseket „Péngpu város pártbizottsága provo­kálta”. Három napon át — szeptember elsejétől harmadikéig — körülbelül kétezer gyári munkás és kommunában dolgozó pa­raszt, az üzemi pártbizott­ságok titkárainak vezetésé­vel „ostrom alatt” tartotta a kereskedelmi főiskola „for­radalmár előadóit és diák­jait”, akik előzőleg a városi pártbizottság épületére ra. gasztott felhívásaikon arra búzdítottak, hogy „tüzet kell nyitni a pengpui pártbizott­ság épületére”. Három nap alatt — közli a röpirat — a munkások „megvertek 146 előadót és diákot” és összetörték „for­rón szeretett nagy vezérünk, Mao elnök arcképének rá­máját”. Szovjet űrhajósok kitüntetése Atasszi Szíriái elnök szer­dán este a damaszkuszi Muharzin palotában foga­dást adott a Szíriában ven­dégeskedő Leonov és Bel- jajev szovjet űrhajósok tisz­teletére. A fogadáson részt vett Zuajen miniszterelnök Dzseid tábornok, a Baath párt főtitkárhelyettese, Makhusz külügyminiszter és a szakszervezetek népes kül­döttsége. ' A forró baráti hangulat­ban lezajlott fogadáson po­hárköszöntők hangzottak el a szovjet—arab barátság méltatása jegyében. Atasszi elnök magas szíriai kitünte­téseket nyújtott át a két szovjet űrhajósnak. elutasította, hogy figyelem­be vegye Rusk-nak Couve de Murville-bez intézett le­velét. Az epés hangú fran­cia vezércikkek sokasága — amelyek azután jelentek meg, hogy az amerikai kül­ügyminisztérium kiszámí- tottan kiszivárogtatta Rusk levelének tartalmát, — az amerikaiak csalódását tük­rözi. Az amerikaiak ugyanis a franciák jószolgálataira számítottak a Phnom Penh- nel való kapcsolatok hely­reállításában és Harriman útjának előkészítésében. Vietnam kérdésében nem egyszerűen nézeteltérés van Párizzsal — mondják az amerikai fővárosban — ha­nem kifejezetten szakítás. „Franciaország ellenségeink győzelmét kívánja” — mondják Vietnam azonban csak egy példa, kétségkívül a legégetőbb. Hasonló az amerikai reagálás a fran­ciaországi amerikai támasz­pontok kiürítésével foglal­kozó tárgyalások elhúzódása és a francia dollárfelesle­geknek egyre-másra aranyra történő beváltása miatt. KUALA LUMPUR Csütörtökön délelőtt Ab­dul Hazak herceg, malay- siai miniszterelnök-helyet­tes és külügyminiszter, saj­tóértekezleten bejelentet­te, hogy Sarawakban bel­politikai válság robbant ki, ami miatt a szövetségi kor­mány szükségállapot ki­mondására kérte fel az ál­lamfőt. A király azóta már alá is írta a rendeletet. LONDON Csütörtökön délután be­fejeződött a nemzetközös­ség tíznapos kormányfői értekezlete. Heath és Maud- ling konzervatív ellenzéki vezetők közleményt adtak ki, amely szerint az ellen­zék úgy véli, hogy a rho- desiai ügyben kiadott nem­zetközösségi kommüniké a brit kormány álláspontjá­nak jelentős változását tük­rözi, s ezért a parlamentet rendkívüli ülésre össze kell hívni. BONN Bonnban csütörtökön dél­után bejelentették, hogy Westrick államminiszter, a kancellári hivatal vezetője benyújtotta lemondását. Westrick arra hivatkozik: azért mond le, mert nem akar útjába állni annak, hogy a kancellár az általa megfelelőnek tartandó idő­pontban alakítsa majd kor­mányát. DJIBOUTI Hivatalos jelentés sze­rint a rendőrség közel 2500 személyt letartóztatott a nemzeti függetlenség hívei és rendőrség között kedd este lezajlott összecsapások íövetkezményeként. A Reuter úgy tudja, hogy eddig már 330 személyt kitoloncoltak az országból. HAZATÉRÉS A VDK FELÖL Pekingi helyzetkép Molnár Géza: éé íáiéíak 4. De éppen ez a teljes va­lószínűtlenség mutatta, hogy mindjárt meg fog történni a gyilkosság: az abszurditás tökéletes összhangban volt a helyzettel. Az élet látszó­lag változatlan keretei alat- tomban iszonyú tartalom­mal töltődtek. Mindenki érezte ezt abban a parali­zált mozdulatlanságban, amely végtelenné tágította a másodperceket, s amely már várta a puskalövés csattanását, a kibugyogo forró vért. Ekkor azonban odalépett vergődő társáhaz egy másik fogoly a sorból, lehajolt hozzá, átkarolta felemelte. A német is oda­ért, kezében a puskával, de már lábon állót talált. Pus­katusát emelte rá, talán hogy újra földre ver je, de emez, a segítő, ráfordította fekete-szürke, bazalt arcát, s az orra alá dugta sovány csupacsont öklét. Fal volt az a tekintet, szikla az az ököl, melyen nem lehetett áttörni, erő, melyet sem érteni, sem megmagyarázni nem tudott volna senki, de megérteni mindenki. A német vállára lökte puskáját, s morogva elment. Sípolt a HÉV, csattogva kö­zeledett a szerelvény, föl­oldotta a bénaságot. Az em­berek elszéledtek. Már elhagyták Dunaha- rasztit, megszedett őszi ter­mőföldek között rohant ve­lük a vonat, amikor Laci töprengve mondta maga elé: : — Honnan volt bennük ez az erő ? — És bennünk a mozdu- ! latlanság, a tehetetlenség?... j kérdezte vissza fojtott in- I dulattal Jenő. — így kellett (Kisregény) viselkednünk, de mi nem is tudtunk volna másképpen... És ebben tulajdonképpen benne van egész Magyaror­szág... És vajon nincs-e egy olyan pillanat az életben, legalább egyetlen egy, ami­kor az embernek mindent vállalva, az életét is mér­legre dobva, cselekednie kell, habozás nélkül, gon­dolkodás nélkül, mert ké­sőbb nem lesz képes önma­ga szemébe nézni, s va'jon nem éppen ez a pillanat volt az?... Laci nem felelt, kibá­mult az ablakon. Lehunyta szemét, hagyta, hogy ringassa a vonat, me­legítse, simogassa az üvegen átjövő fény. Odaadta magát a perc békéjének, s köz­ben érezte, hogy átömlenek rajta a háború képei, a távolságba zsugorodó barna hadifogolycsapat, amint lo­hol a kék ég alatt a szem­bevágó napnak, a hegyekről ereszkedő tankok, az űrben fent úszó bombázó kötelé­kek, a népvándorlásra em­lékeztető hatalmas ember­mozgás, a felbolydult or­szág nagy térségei. Szigetcsépen leszálltak a vonatról, s elindultak meg­keresni a Somos-fiúk barát­nőit, a Vidócki-lányokat. Szerencséjük volt, mind­kettőjüket otthon találták, épp lecsóhoz tisztítottak paprikát a nyári konyhában. Könnyű, laza kartonruhában voltak, eltaposott ócska ci­pőben, otthoniasan rendet­lenül, fiú látogatóra éppen nem számítottak. Jenőt is­merték az udvarlóik révén, s elég volt az Árpira hivat­kozó néhány mondat, már értették a helyzetet. — Marcsi, te csináld a lecsót, én magamra kapok valamit, s átszaladok Franci bácsihoz — rendelkezett Klári, az idősebb. Laci lopva megnézte őket. Jó testű, fehér húsú szőke lányok voltak, há­ziasak is, ágybavalók is, meg lehet érteni a két So­mos-gyereket azzal a téli­re bérelt szobával. Az öreg svábnak nem kellett sokat beszélni, át­adta a kulcsokat. (Folytatjuk) Jugoszlávia furista szemmel Szlávla szálló az abbázlai tengerparton. Foto: Pap Menyhért Történt egyik nap, hogy a német textiles indulni akart haza. Ám a Mercedes megmakacsolta magát és nem mozdult. Sorra járta a táborban lakó tíznél is több németet, hátha akad közöt­tük autószerelő, egy mun­kásember, aki elvállalná a reperálást. Nem talált, de még a franciák között sem. A kínlódásnak magyarok vetettek véget, egy budapes­ti szerelő javította meg a kocsiját, de legalább négy­öt magyar gépkocsivezető (foglalkozásuk az, nem úr­vezetők) állandóan ott ácsorgott a német nagy cso­dálkozására. Nem mondta ki, de az arcáról le lehetett olvasni valami furcsa fel­fedezést, „hát ennyi egysze­rű ember üdül itt Magyar- országról”. Csak Nyíregy­házáról két hivatásos gép­kocsivezetővel találkoztam ebben a táborban. Valámi rózsaszín képet festeni a mi javunkra és befeketíteni, kisebbíteni a nyugatnémetek magas életszinvpnalát nem cé­lom. Még sokat kell dol­goznunk, hogy mindenben utolérjük őket Egy kis büszkeséget mégis éreztem, amikor a német titkon számvetést csinált, s meg- hökkenve tapasztalta a ju­goszláv riviérán üdülő ma­gyarok nem trösztigazgatók, állami és pártvezetők, ha­nem egyszerű emberek. Ö pedig nem talált sem a né­met, sem a franciák kö­zött munkást. Városok, üzletek Jugoszlávia azok kö2é az országok közé tartozik, ahol a főváros mellett más váro­sok is rohamosan növeked­nek. Náluk más a távolság, a történelmi múlt, több köz­társaságból alakult meg a jugoszláv szövetség. Zágráb. Ljubljana. Szarajevó, Szkop­je és még néhány nagy vá­ros egy-egy országrész köz­pontjai. A modern nagy vá­rossá válásban sokkal előbb vannak, mint a mi Debrece­nünk, vagy Szegedünk. Egész Jugoszláviában nagy az idegenforgalom, rengeteg az^oda-, de legalább any- nyi az átutazó. A több, mint ezer kilométer autósztráda megépítésével a bulgár és a görög tengerpartra, valamint Törökországba itt utazik a nyugati turisták nagy része Ezt figyelembevéve sok új szállodát, motelt állítottak üzembe az utóbbi években. Nem is olyan régen, ha Ju­goszlávia került szóba köny- nyen odabiggyesztették a „balkán” jelzőt. A vendég­látásban, a kultúrkincsek feltárásában Jugoszlávia na­gyon gyorsan — ha úgy tet­szik — európai szintre emelkedett. Az udvarias, minden igényt kielégítő szál­lodai ellátás, vendéglátás nemcsak a riekai Járdán, az abbáziai Slávia vagy a pu- lai Riviéra Á-kategóriás szállókban található, ha­nem a harmad osztályban is ugyancsak versengeni kel­lene a nyíregyházi, Szabolcs­nak, hogy ne a D-kategóri- ába sorolják. Ezekben a szál­lókban ugyanazokat az éte­leket kaphatja a vendég, amit Párizsban, Bécsben, vagy Budapesten. A jelleg­zetes szlovén, dalmát, vagy a montenegrói konyha csak a kis vendéglőkben találha­tó. Ezekben zsír helyett ola­jat, hús helyett halat hasz­nálnak. De megtalálható az olasz konyha beütése is a makaróni paradicsommal és a spagetti. A jó szlavóniai szilvából készült sligovica, a különbö­ző konyakok és sörök mel­lett elég olcsón kaphatók a dalmát borhírességek. Fiú­métól néhány kilométerre, Bakarskában nyolc-tíz fo­rintos áron lehet kapni a habzóborszerű Makarska vo- dicát. A híres dalmáciai asszu: a prosek és az erős, aranyló krocsulai görög bor gyorsan oldja a nyelveket. Nem is csodálkozom, hogy ezeknek a boroknak a hatá­sára a jó keresztes lovag, Makó vitéz Spalató városát Jeruzsálemnek nézte. A bortól amúgy is könnyen hajlongva térdre esett éa hangosan hálálkodott, hogy megláthatta a szent földet. Állítólag azóta mondják: „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.” Aki nem borra, vagy ínyenc faiatokra költi pén­zét az bőven talál különle­ges bőrárukat az üzletek­ben. Természetesen azért említem a bőrárukat első­sorban, mert abból sokkal finomabb és gazdagabb a választék, mint a mi üzlete­inkben, valamivel olcsóbb is. Divatban, Ízléses öltözet­ben a szocialista országok között minket az elsők kö­zött emlegetnek. Ennek megítélésére nem vagyok il­letékes, . de magánember­ként azt mondhatom: Ju­goszláviában a tengerparton és a nagyvárosokban ne­héz lenne eldönteni ki vezet a divatban. A bőráruk mel­lett igen gazdag a válasz­ték a különféle műanyag fehérneműkben és felsőru­házati cikkekben. Az élel­miszerárakat is ideszámít­va nem sok különbség van a két ország árai között, ami természetesen nem mu­tatja az életszínvonalat, mert ehhez ismerni kelle­ne . a jövedelemforrásokat is. Amit a turista láthat és a külsőségből —- lakás, köz­lekedés, öltözködés, szórako­zás, stb. — megítélhet szintén nem sok lehet a különbség a mi javunkra. Amit a jugoszláv embe­rekről mondhatok — első­sorban azokról, akik a tu­ristákkal, hogy úgy mond­jam hivatalból találkoznak, a vendéglátás, a közleke­dés és az áruházak, műem­lékek, kulturális intézmé­nyek dolgozói — udvaria­sak (egyformán udvariasak keleti és nyugati turisták­kal) és segítőkészek. Neia csodálnak semmilyen már­kájú kocsit és a szállodák környékén nincs zsibvásár. Jugoszláviában a természeti adottságok és a több mint húsz éve felszabadult ju­goszláv népek szorgalmas munkája alkalmassá tette ezt az országot, hogy milli­ós számban fogadják a te» ristákat. Csikós Balázs Mélj ponton Párizs és Washington viszonya — Jim. addig tarts ki, amíg puhább helyet keresek. Nagy Sándor karikatúrája 1966. szeptember 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom