Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

Katonák és gépek próbatétele Szeptember 14-én hajnalban a Magyar Néphadsereg csa­patai megkezdték a mene­tet a Vltava” hadgyakor­laton. Á csehszlovákiai gya­korlaton a Varsói Szerződés tagállamai közül a Szov­jetunió, az NDK, Csehszlo­vákia és a Magyar Népköz- társaság egységei veszne!; részt. Reng a föld, kék füstben úszik a harckocsi gyakorlótér s a néző lenyűgözve nézi ember és gép félelmetes pró­batételét. Meredek hegyol­dalon kapaszkodik felfelé a harckocsi, majd a gerincen nagy csörömpöléssel billen egyet és sziklát törve, gyö­keret tépve zúdul a meredek lejtőn lefelé. Félúton azon­ban elkanyarodik. Mély ároknak vág neki s egy pillanatra eltűnik odalenn. Az ember azt gondolná, nincs tovább, végleg megrekedt az iszapos patakmederben, ám a következő pillanatban, mintegy őskori szörny, dü­börögve 17emelkedik a pán­célos a mélyedésből. Két oldala merő sár, tornyán bo­kormaradványok lógnak. Hirtelen kicsapódik a vezető- nyilas ajtaja: olajtól masza- tos képpel, kék bukósisak­ban 'emelkedik ki a vezető és elégedettem mosolyog. Hiba nélkül küzdötte le a gyakorlótér legnehezebb szakaszát. — Nehéz volt? — A csehszlovák hegyek között bizonyára lesz még nehezebb is — mondja mo­solyogva. — Nem lehet ott semmi baj. A harckocsik jók, az előkészítés alapos volt, s csak az indulási pa­rancsot vártuk. A harckocsizóktól nem messze a híradók gyakorol­tak. Ha benéz az ember a rádióskocsit boritó ponyva alá, elámul a sok műszer láttán. A legmodernebb technikát használják a hír­adók, s Solymosi István ti­zedes nagy szakértelemmel kezeli a készüléket. Éppen közleményt továbbít. Boszor­kányos gyorsasággal ütögeti a billentyűt. Amikor beszélgetni kez­dünk, lejön a kezelőülés­ből, bajtársa veszi át he­lyét* Kiderül, hogy tulajdon­képpen nem is rádiótávirász, hanem a rádiós gépkocsi .vezetője: kifogástalanul folytatja az adást. — Megtanultuk már egy­más helyettesítését, — mond­ja Solymosi tizedes — Mi távirászok megszereztük a jogosítványt, s tudunk gép- okcsit vezetni, a gépkocsive­zető pedig megtanulta a rádióállomást telepíteni, be­hangolni cs kezelni. így van ez ma már a legtöbb rá­dióskocsinál. A híradókat tehát nem érheti meglepetés a gyakor­laton. Úgy készültek, hogy minden körülmények között helytálljanak, méltóképpen képviseljék a Magyar Nép­hadsereget a baráti országok katonái és népe előtt. Erős motorzúgás hallat-' szik: parancsnoki helikopter érkezik, magas rangú tisztek szállnak ki belőle. A pa­rancsnoki sátrak felé veszik útjukat. A helikopter pilótá­ja, Wiling százados kikászá­lódik a vezetőülésből. Arca fáradt, borostás; nyújtózik egy nagyot, kora hajnal óta a levegőben van. — Fárasztó a gyakorlat? — Megszoktam — legyint mosolyogva. — Nem először készülök ilyen fontos gya­korlatra. Ott voltam annak idején a Varsói Szerződés tagállamai hazánk területén tartott hadgyakorlatán is 1902-ben. Ez a legszebb kato­naélményem eddig. — S ezután? — A mostani „VLTAVA” hadgyakorlat még emléke­zetesebb. Most még modern- nebb a technika, még csi­szoltabb az együttműködés és nagyobbak a követelmé­nyek is. Mi katonák, ezt szeretjük: a férfias munkát, a kemény próbatételt. Már alkanyodik, amikor elindulunk a távoli laktanya felé, s a legtöbb gyakorlato­zó egység már megelőzött bennünket. A telephelyen rendben sorakoztak a harci gépek, a katonák pihenéssel töltötték el a jól megérdemelt szabad időt. A barkács szakkör helyisé­ge például tele volt fúró-fa­ragó katonákkal. Balogh Já­nos szakaszvezető és Orosz Miklós tizedes apró harcko­csi maketteket fabrikált. Végtelen gonddal, türelem­mel illesztették össze a fából készült alkatrészeket. De készült itt díszes cigarettás­doboz, gyufatartó, sőt, né- hányan még hímeztek is. Gyönyörű térítők készültek a szomszédos testvéri orszá­gok nemzetiszín zászlóival díszítve. Ezeket az emlék- és ajándéktárgyakat azok­nak a katonáknak, akarják majd átadni, akikkel' együtt küzdenek a gyakorlaton. Ügy vélekedtek a gyakor­latra készülő katonák, hogy a barátkozás, a közös fel­adat megoldása közben rí m lesz akadály a nyelvi kü­lönbözőség sem. Szerintük nem a nyelvismeret a leg­fontosabb, hanem a barát­ság érzése, az akarat, a cél, a szándék azonossága. Azt tartják, ez adja az igazi egyetértést és a korszerű fé­lelmetes fegyverek mellett ebben van a baráti szocia­lista országok hadseregeinek igazi ereje. Ezt az erőt, helyt­állást, felkészültséget akar­ják a mi katonáink is bizo­nyítani a „VLTAVA” had­gyakorlaton. B, L. HIRDESSEN a Relcí-Magyarorszájj HASASAIN! SEGÍTENEK A DIÁKOK Őszi építőtáborok megyénkben Összehívják a szabolcsi diákparlamenlet Új mezőgazdasági könyvek Jeszenszky Árpád A gyümölcsfák metszése Megjegyzés: A hiba a Közvetítő vonalban van? Az úttörők és kisdobosok, valamint a középiskolai KISZ-szervezetek életének időszerű kérdéseiről, s a kö­vetkező programokról kér tünk tájékoztatást a KISZ megyei bizottságán. Halász András a megyei bizottság osztályvezetője el. mondta, hogy megyénk 327 úttörőcsapata jelenleg az ál­talános iskolások több mint 80 százalékát tömöríti. 84 ezer kisdiák csatlakozott a kék- és vörösnyakkendősök táborához, közülük 41 ezren kisdobosok, a többiek az úttörőmozgalomban vesz­nek részt. Az úttörőcsapatok, úttörőközösségek az el­múlt tanév végén a végzett 10 ezer nyolcadikosból több mint 9 ezret találtak méltó­nak arra, hogy szeptember első heteiben az úttörőcsa­patok ajánlóleveleivel je­lentkezzenek a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség soraiba. Az ifjúsági szövetség tag­jainak megyénkben több mint a fele tartozik a kö­zépiskolai és iparitanuló-is- kolai KISZ-szervezetekhez. A gimnáziumok és techni­kumok tanulói közül több mint kétezren vettek részt két-két hétig a nyári ön­kéntes ifjúsági építőtábo­rokban. Ugyancsak az isko­lák tanulói közül sokan az ősszel első ízben megnyitott őszi építőtáborokat népesí­tik be. A KISZ-szervezetek továbbfejlesztik a már több éve kialakított munkakap­csolatokat. Megyénkben részben már az elmúlt napokban, részben pedig a közeljövőben mint­egy 20 ezer általános iskolai 7—8. osztályos tanuló és 12 ezer középiskolás segít a nagy őszi mezőgazdasági munkákban. Több helyen már jó körülményeket is biztosítottak az állami gaz­daságok, termelőszövetkeze­tek vezetői a fiatalok foga­dására. Ezek közé tartozik az Apagyi Állami Gazdaság, ahol a nyíregyházi Zrínyi és a Kölcsey, valamint a nagy- kállói gimnázium tanulói dolgoznak. A konzervgyár­ban a Kölcsey gimnázium KISZ-esei vesznek részt a munkában, a demecseri gim­náziumbeliek pedig a helyi Aranykalász Termelőszövet­kezettel alakítottak ki gyü­mölcsöző kapcsolatokat. Folytatják a tavaszi hó­napok nagysikerű esemény- sorozatát, a KISZ „Vádoljuk az imperializmust!” akció­ját. A különböző oktatási j intézményekben vietnami őrségeket alakítanak, s no­vember hónapban szolida­ritási gyűléseken tesznek hi­tet a szabadságukért és függetlenségükért harcoló hősi vietnami hazafiak igazságos ügye mellett. összehívják a megyei, majd az országos diákparla­mentet. A KISZ többek kö­zött az érettségiről, a pá­lyaválasztás és az elhelyez­kedés gondjairól kibontako­zó vitákban is hallatja sza­vát. Kedden este a televízió közvetítette Móricz Zsig- mond parasztkomédiáját, a Sári bírót.. Az előadás alatt azon gon­dolkoztunk, hogy melyik gyengébb, az előadás, vagy a tv-adás? Aztán megállapí­tottuk, hogy mind a kettő. A gyenge előadás feletti bosszankodásunkat erősen fokozta a tv-adás. Az utób­bi időben ismét gyakran fordul elő — kedden este ez fokozottabban jelentkezett —, hogy az adás szürke, az alakok alig kivehetők és a beszéd is sustorgós. Nem tudjuk, hogy a köz­vetítővonalban volt-e a baj, — vagy az adásban követ­kezett a képhiba. Egyik hi­bát jelző felirat sem jelent meg a képernyőn. Éveken át vártunk arra, hogy megépüljön a tokaji nagyadó és ezzel megoldó­dik a tv-adások problémája is. Vannak időszakok, ami­kor a közvetítés kifogásta­lan. Az utóbbi időben azon­ban egyre gyakrabban for­dul elő, hogy a képek szürkék, a hang hibás és olyan jelenségek mutatkoz­nak adás közben, mai bizony az előfizetőknek bosszanko- dásra ad okot. Térzene Farkas Pál Hammel József felv. Fogászati arcképcsarnok „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” — ta­lán ez lenne a legalkalma­sabb jelmondat a fogászat várótermében, ahol öten ül­dögélnek mélán, komoran, búsan, keserűen, gyámolta­lanul... NYULSZIVÜ OROSZLÁN. Dagadt félarccal üldögél a pádon N. N., a rettenthetet­len hivatali csoportvezető. Aláíráshoz szokott újjai görcsösen markolásszák a fehér padot. Lámcsak épp őt szólítják. Meggörnyedve, félénken indul a rendelő felé. Reszketve nyúl a ki­lincs után, majd félszegen becsukja az ajtót. A jelenet, ismerős, csakhogy ezt eg.v félórával ezelőtt az ő irodá­jában láttuk: akkor egy beosztott lépett be így őhoz­zá. A RETTENTHETETLEN. De itt van a kis fogászati arcképcsarnokban a bölcses ségfog-sajdította beosztott­portré is. ö az, aki mindig serkenti munkatársait a jó munkára, s úgy tűnik, szi­vén hordozza a vállalat ügyelt. Itt, ebben a kis szenvedő társaságban is a bátor, a bíztató szerepét vállalta. „Nem kell ettől félni! Mi ez nekem! Túlle­szünk rajta, csak fel a fej­jel!” Most ő következne. Udvarias és átadja a helyét másnak, s egy pillanatra távozik... vissza sem jött! A LÓGÖS. Most a méla zó tekintetű fiatalember lép be. Aztán percek telnek el. a rendelőben síri csend. Nagy sokára hallatszik ki egy reccsenés, egy artiku- látlan jajdulás. Na, mái nyílik is az ajtó. A fiatal­ember esdeklő hangon visszaszól: „Doktor úr! Tényleg nem kaphatok a mai napra igazolást?” A GYAMOLTALAN. K. K. kartárs most sem egyedül jött. Itt van vele örök bá- torítója, D. D. Hosszú har­cába került, míg eltuszkolta idáig munkatársát, napok óta tündérmesékkel trak- tálta, s e mesék főhőse min­dig egy biztos kezű fogorvos­tündér volt. Újra üres a rendelő, be kell menni! D. D. biztos mozdulattal löki be K. K-t. Biztos gyakorlott mozdulat: hányszor átsegí­tette ez a kéz a főnök szó- I bájának ajtaján. A BQSSZÜVÁGYÓ. Már csak egy páciens reszket a váróban. Jóságos mosolyával kinéz a fogorvos, odalép az utolsó reményét vesztetthez: „Jöjjön barátom nyugod­tan”. S a barát szeme el- ködösül, fejében ilyen gon­dolatok keringenek: ..Len. < nék csak a helyében! Húz­nám csak én az ő fogát! Meglátnám, milyen a nyu­galma — barátom!” Szilágyi Szabolcs képekben A könyv a termesztők leg­szélesebb rétegeihez szol. Egyszerűen. pontokba fog­lalva, sok fénykép segítsé­gével tanítja meg az olva­sót a gyümölcsfák nevelésé­nek, ápolásának bonyolult és hozzáértést kívánó munká­jára. A könyv két részből áll. Az első. és egyben kisebbik rész, a gyümölcsf-k nö­vekedéséről, a má od k a gyümölcsfák korom alakító és termőre metszéséről szól. A szerző legrészletesebben az almafa metszéséről ír. A többi gyümölcsnem metszé­sét az almafáéhoz hasonló felépítésben ismerteti, és ha ápolásuk megegyezik az al­mafáéval a szerző csak a megegyező pontok sorszá­maira hivatkozik A harmadik kiadás felöle­li a legújabb kutatások ered­ményeit. összefoglalja a törpe fák előnyeit és gazda­ságossági számításokat ad. Ismerteti a termőkaros or­sófa és a gyümölcssövények kialakítását. A könyv mind a kezdő, mind a gyakorlott kertész, illetve érdeklődő számára hasznos útmutató. Horváth László Vidám rajzos sertéstenyésztés A munkában elfáradt dolgozó munkaidő után szí­vesen olvas olyan könyvet, amely amellett, hogy tanít, szórakoztat is. Ezt a célt szalgálja az olvasók táborá­ban népszerűvé vált, cseve­gő modorban megírt olvas­mányos, tréfás, de szaksze­rű rajzokkal illusztrált vi­dám rajzos állattenyésztési könyvsorozat, amelynek a sertéstenyésztést ismertető kötete már negyedik ki­adásban jelenik meg. A tenyésztés, tartás, hizla­lás, takarmányozás korszerű módszereit ismertető könyv nagyon jó szolgálatot tesz az állami gazdaságok dolgo­zóinak, tsz-tagoknak. háztáji sertéstartóknak egyaránt. A tudnivalókat 224 ábra és 16 táblázat szemlélteti. Terts István A zöldségfélék trágyázása Terts István, több kitűnő munka szerzője, ismert ta­lajtani és trágyázási szakem­ber, mintegy másfél évti­zede tanulmányozza köze­lebbről a zöldségfélék trá­gyázási kérdéseit. Munkájá­nak gyakorlati vonatkozása­it e könyvben foglalta ösz- sze. A zöldségtermesztésben, főként a korai és öntözéses zöldségtermesztésben egyik leghasznosabb ráfordítás a szerves- és műtrágyázás. Ezek jelentős beruházást és egyéb ráfordítást kívánó ágazatok, s e ráfordítások között a trágyázás összegé­ben nem tartozik a jelen­tősek közé, de hatásában annál inkább, feltéve, ha kellő időpontban, aránvban és módon adjuk a tápanya­gokat. Terts István, elsősor­ban erre a három kérdésre igyekszik választ adni. A szerző összegyűjtöt­te a leghitelesebb eredmé­nyeket. kiegészítette saját adataival, és mindezt ösz- szevetve a széles körű ál­talános tapasztalatokkal, ha nem is receptet, de konkrét útmutatást ad a trágyázásra a tsz-ek és állami gazdasá­gok közép-, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező kertészeinek. 1966. szeptember 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom