Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-06 / 210. szám
Kockázfit, ragöSresösság* konzerQiég Mit vár Juha István, a Beruházási iroda főmérnöke az líj gazdasági mechanizmustól Kőhegyek, homokbuckák a belvárosban Útépítők — közelről Mit vár ön a gazdaság irányításának reformjától? kérdeztük Juha Istvánnak, a Beruházási Iroda főmérnökének véleményéit. — Először is rendkívül újat — nem! Nem hiszem, hogy ez megváltás lenne, inkább folyamatos fejlődés, amelynek már ma is érezhető a hatása. S amely nem azért vált szükségessé, mert eddig mindent rosszul csináltunk. De fejlődésünk érdekében szükség van rugalmasabb, okszerűbb ügyintézésre, s olyan gazdasági kapcsolatokra, amelyek a célt, a szocializmus felépítését jobban szolgálják, — A beruházások területén várom, hogy új létesítményeink felépítése gyorsabbá, olcsóbbá és egyszerűbbé válik. Például rendeleteink egy része — nem rossz, csak — korszerűtlen, 10—15 évvel ezelőtt szerkesztették őket, akkor jók voltak, mert az akkori viszonyokat és kapcsolatokat szabályozták. Emellett legnagyobb hibájuk az, hogy nem bíznak az emberben. — Hogy egy beruházás megvalósuljon, ahhoz — egyszer mérgemben megszámoltam — 103 féle-fajta, engedély, hozzájárulás, beleegyezés és okmány szükséges. Ezeknek fele formális, a szervek fele — nem akarok megbántani senkit —, sohasem szokott hozzászólni. Van egy sablonszövegük, s azt bediktálják. Ha új Dunaújvárost akarnánk csinálni, szükség lenne ilyen körültekintésre, de nincs szükség a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz agronómusának lakásánál. A típustervért és a talajmechanikai szakvéleményért 18 ezer forintot fizetünk, s ezek olyan alaposak, hogy egy átlagos gyakorlattal rendelkező kőműves vígan eligazodik rajtuk, és baj nélkül felépíti a lakást. De minek kell ide 103 szerv? — Nem beszélek az anyag- ellátásról, az másnak az asztala. De várom, hogy rugalmasabb lesz az árképzés és az elszámolás. Egy léte- sí ménynél fizessük meg, ha az építők hamarabb átadják, mint ahogy a határidő előírja. Ha egy üzem öt hónappal a tervezett előtt értéket termel, a népgazdaság csak nyer, még akkor is, ha a költség- vetési összegnél nagyobbat fize'.ünk ki érte. Ez a rugalmas és anyagilag érdekeltté tevő elszámolás azért is szükséges lenne, mert beruházásaink 2, de inkább 3 év alatt jutnak el a gondolattól a megvalósulásig. Ez luxus. Ennyi idő alatt még a jó új gondolatok is elavulttá válnak. Itt van például a három nyíregyházi pntöttház esete. A gondolat kétezer éves, a rómaiak már építettek így, s a vertfalu házak is ekként -készültek. 1929-ben Moszkvában már felhúzták az első csúszóssalus öníött- házat. Nálunk 1959-ben karolták fel, mert igény volt rá. —Akkor nem tudtuk elképzelni, hogy panelekből, vagy blokkokból is lehet 10—12 emeletes házakat építeni. Ez azóta megváltozott, például a nemrég üzembe helyezett szovjet házgyár falelemei is alkalmasak ilyen magas házak készítésére. Tehát mire itt megvalósul — akkor már van jobb és gazdaságosabb megoldás is. Ezzel nem azt akarom mondani, b°gy ne építsünk, mert az igazsághoz az a szükségszerűség is hozzátartozik, hogy Szabolcs egy lépéssel mindig az országos színvonal mögött kullog. — Ami ezt a lépést behozhatná, az a lelkesedés és főként a felelősség vállalásának bátorsága. Kockázat nélkül alig van eredmény. ’ — Szeretném és várom, hogy lassan megszűnik a tehetetlen huzakodás a beruházó és kivitelező között, méginkább partnernek tekintik egymást, akiknek közös munkájával valósul meg az új létesítmény. Nem úgy, mint a nyíregyházi tanyasi kollégium építkezésén. A munkaterületen maradt egy vasoszlop, amely senkit sem zavart, de j<5 kifogás volt, hogy a kivitelező ne vegye át a területet. Munkahely késedelmes átadása címén 25 ezer forint kötbért fizettünk nekik. Egy hónappal később kezdték a munkát, és később is fogják befejezni: majd akkor visszafizetik a kötbért. Mi ez, ha nem rugalmatlanság, huzakodás, tehetetlenség? És ki_ issza meg a levét? A leendő tanulók. — Az új gazdasági mechanizmus csak akkor vezethet eredményre, ha változik az emberek, a végreháj'ók gondolkodási módja és hozzáállása is. Az új rendszernek csak akkor van értelme, ha rugalmas és megfontolt, nyugodt és — ami a legfontosabb! — fantáziadús embereket találunk a feladatok elvégzésére, vagy mi mostaniak ilyenekké válunk. Kun István Negyedik bete, mint a csatatér olyan Nyíregyháza város központja, a Maíi- novszkij szobortól egészen a Csemegéig. Kőhegyek, homokbuckák, terelő utak és úttalan utak, akadályozzák a közlekedést. A kiváncsi járókelők naponta százával kérdezik az útépítőktől; mi történik itt. Mi történne? Ut épül, korszerű, a közlekedés igényeinek megfelelő. De hát az emberek ettől többet, jóval többet szeretnének megtudni. Miért rontották el... Rácz István építésvezető mondja, hogy a minap a következő szavakkal egy nénike állt meg mellette: — Miért rontották el azt a jó utat, hát mikor lesz itt rend. — Alig tudtam neki megmagyarázni, hogy az a jó út nem is volt olyan jó, mert a fejkő burkolat sok helyütt megsüllyedt, akadályozta a közlekedést, balesetveszélyessé vált és hát esztétikailag sem volt valami látványos. Az emberek kérdeznek és az útépítők türelmesek, válaszolnak. Ggl István művezető és a többiek ki tudja hányszor mondták már el a következőt: — Augusztus 8-án kezdtünk az építéshez és a tervek szerint október végére a most lezárt útszakaszokat átadjuk a forgalomnak. Az építés három részből tevődik össze, a négyes számú útból 400 métert újítunk fel, ennek a költsége 1 millió 743 ezer forint, a 36-os útszakasz felújítása 800 ezer, míg a 35-ös számú útszakasz felújítása 700 ezer forintba kerül. Rácz István azt is elmondja, hogy eddig soha nen> gondolta, hogy Nyíregyházán ennyi, az útépítéshez értő szakember él. Ellenőr az egész város — Műszaki ellenőr itt szinte az egész város. Ha történetesen áll az úthenger, kifogásolják, miért áll. Kritizálják az alapozó brigád munkáját, tanácsokat adnak, elmondják, hogy ők így csinálnák, úgy csinálnák. Mi is elmondjuk, hogy nem akármilyen utat építünk. Alapnak 20 centiméteres ko. hősalakot rakunk, erre U centiméteres kaviccsal kevert bitumenes réteg kerül és erre terítjük majd a 3 centiméteres finom aszfaltot. A kri- tizálpknak, türelmetleneknek azt is elmondjuk; ennek az útnak a megépítése figyelmes, gondos munkát követel. Az alapozásnál például l-r-2 centiméteres eltérésnél nagyobb nem lehet. Az aszfaltnál pedig milliméterekben van meghatározva a tűrés. Ahol ilyen pontosság szükséges, ott nem lehet a munkát elkapkodni. Az útépítésnél a Közúti Üzemi Vállalat egyik legjobb brigádja végzi az alapozási munkát. Asztalos István 13 tagú brigádja több mint egy évtizede végez útépítést. Nem akárhogyan, ezt bizonyítja az is, hogy a vállalatnál az első félévi versenyben a második helyre kerültek. — A második fél évben az első helyre akarunk kerülni. Ennek ez az útszakasz is része. Nemcsak a nyíregyháziaknak szívügye, de nekünk is az, hogy olyan utat készítsünk, amely egy emberöltőre szól. Az építésvezető dicséri a szocialista címért küzdő brigád munkáját. Valóban kiváló munkát végeztek, és „rá is vertek’’, amit két dolog bizonyít; nyolc forintot megközelítő órabért, értek el, jövő hét végére befejezik az alapozási mvmkát és megkezdődhet az aszfaltozás. A beszélgetésekből úgy tűnik, a? útépítés a tervezettnek megfelelően gond nélkül halad. Pedig akad probléma is és ezt közelebbről nézve egy kicsit igazat kell adni a kritizálóknak. Persze a probléma és annak megoldása nem az útépítőkön múlik. — Akadályozza a munkánkat, hogy például a Sza- bolcs-szálló előtt a vízvezeték szerelését, teljes befejezését a velünk kooperáló vállalat elsejére ígérte. Elseje elmúlt, a munka nincs befejezve, de még ember sem dolgozik ott A Csemege előtt, objektív okokból, új aknát kell készíteni. Az útépítés nehezítöje tehát a vízvezetékhálózat és az aknarendszer. A várps- nak ebben a részében sok az akna, legtöbbje rég elavult, felújításra szorul. Balogh Imre hengergépésznek ez sok kellemetlenséget okoz. i— A napokban történt velem, hogy megsüllyedt gépem alatt a föld. Azóta nagyon vigyázok, mielőtt munkához kezdenék, mindig terepszemlét tartok. A csatornázási műveknek kellene gondosabb munkát végezni, mert ha lazán töltik vissza a földet, a süllyedés elkerülhetetlen. A kíváncsiskodók Essék szó végül a kiván- esiskodó, kérdezősködő járókelőkről is. Az út építői készségesek és . figyelmesek az információadásban, a kiváncsi kérdések kielégítésében. Ennek fejében azonban kérik, hogy a lakosság az építkezés területén közlekedjék figyelmesebben, fegyelmezettebben. A figyelmetlenségből nemrég majdnem baleset adódott. Az egyik járókelő kis híján a munkáját végző földgyalu alá került. Az út határidőre elkészül, ezt az építők ígérik. A lakosság legyen türelmes. A Csengeri Földművesszövetkezetek Járási Központjának Igazgatósága kibővített igazgatósági ülésen tárgyalta a szocialista címért küzdő brigádok munkáját. Az értekezleten az fmsz-körzet 11 szocialista címért küzdő brigádvezetője is részt vett. Az értékelés szerint a járás földművesszövetkezeteiben az utóbbi években jelentősen fejlődött a szocialista brigádmozgalom, szélesedett a szocialista munkaverseny. A csengeri fmsz-nél 11, a porcsalmai- nál 9, a gacsályinál 3, a tyukodi fmsz-nél 1 dolgozó nyerte el a kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt. A csengeri földművesszövetkezetnél 11, a porcsalmai fmsz-nél 2, a tyukodi fmsz. nél 1 egység dolgozói érték el a kiyáló fcjldművesszövet- kezeti egység címet. A 11 szocialista címért küzdő brigád közül az elmúlt évi Salgótarjánban elhangzott a díszparancs Tízezernél is több kisdobos ŐS Úttörő gyűlt össze vasárnap az országos ünnepi találkozóra. A főváros és az ország valamennyi megyéjének úttörődíszőrse, katonai díszszázad és a besztercebányai csehszlovák pio. nírok vették körül a Hadtörténelmi Múzeumtól ka. pott hadilobogókat, a Rá- kóczi-szabadságharc, az 1848-as szabadságharc, a Tanácsköztársaság és a nógrádi partizánegység zászlóit. A honvédelmi miniszteré« a néphadsereg katonáinak nevében Marties Pál vezérőrnagy üdvözölte az úttörőket, majd Podhornyik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja az illegális kommunista bányász, mozgalom egykori szervezője olvasta fel az úttörőszövetség elnökségének díszparancsát: a Vörös Zászló hőseinek útján mozgalom meghirdetéséről. jó munkájuk alapján a csengeri fmsz-nél 3, a porcsalmai fmsz-nél 2, a tyukodi fmsz-nél szintén két brigád érte el a megtisztelő címet. Az értekezleten a brigádvezetők elmondták, hogy a - párt IX., a SZŐ VOSZ VI. kongresszusára készülve az eddigieknél is jobb munkát kívánnak végezni, vállalásaikat nemcsak teljesítik, túlteljesítik. Kapcsolatot teremtenek a körzetükben lé. vő mezőgazdasági termelő- szövetkezetekkel és tapasztalataikat kicserélve végeznek jobb munkát. A csengeri fmsz öt szocialista címért küzdő brigádja például öt termelőszövetkezetnél rendszeresen részt vesz égy- egy termelőszövetkezet szocialista címért küzdő brigádjának megbeszélésein, értekezletein és kölcsönösen hasznosítják a tapasztalatokat Varga Bernát Csenger Seres Ernő Tudósítónk írja: Bővül a szocialista brigád mozgalom a csengeri járásban Keifen búcsúznak 1919 december 20-án új tanító költözött Érpatakra. Fiatal volt és becsületes, ez a két adottság alkotta szinte minden poggyászát. Tíz évi itt-tartózkodás után Debrecenben megismert egy leányt Feleségül vette. Ezentúl már ketten húzódtak meg a szűk tanítói lakásban, az iskolában. Jöttek a gyermekek, és múltak az évek. öt gyerek váltogatta egymást az egy szobában, amint egyik a középiskola kollégiumába került már ott volt a másik. — így múlt ez az életünk, örök tanításban. Szelíden mosolyog az öreg pár, az egyetlen szoba széles, nagy kerek lapu asztala mellett. Az elmúlt kort idéző bútorok azonban nem lehellnek almaillatot mint várná az ember. Ezek az emberek fiatalok maradtak. Hatalmas lelki tartalékuk van ma is. Üj életet kezdenek. Vasárnap kocsira pakolnak mindent és Nyíregyháza mellé húzza őket a vontató, Oros- Nyírjes tanya az új állomás. Kis házat építettek ott. És várja őket a nyugalom. A falu pedig búcsúzik. Nem akármilyen búcsú ez. Hat éve, amikor Vékás- sy István negyvenegy évi tanítás után nyugalomba vonult a falu művelődési házában szorongott Érpatak apraja, nagyja. Több szem volt könnyes, mint nem. Nagy emberétől vált meg akkor a* iskola. Negyvenegy év egy iskolában! Ritka szép teljesítmény. De nem csak ez volt a teljesítmény. Kiváló tanító volt ez a nyugodt és nagyon jó ember. Ezért vonult ki a falu a művelődési házba. Ma pedig, pénteken újabb és végleges búcsú készül. Az idős tanító gyermekei kiszálltak a fészekből, kettő Nyíregyházán tudományos kutató, egyik Debrecenben építészmérnök, a leg. kisebb lány pedig negyedéves, pedagógus lesz. Közelebb költöznek hozzájuk. És már lehet mert Vékássyné is nyugdíjba ment. Tegnap. 1938 óta a helyi posta vezetője. Huszonnyolc évig teljesítette ezt a szolgálatot És tőle is búcsúzik a falu. Sehol se látni ilyen iskolát, mint itt. Már az ut- Cán feltűnik, hogy az iskola cégtáblája mellett ott a postai és a takarékpénztári cégtábla is. A tani .ói Lakás szűk verandáján a nyilvános telefonállomás, s a lakás egyik szobája a hivatal. Huszonnyolc éve. így maradt a héttagú családnak egyetlen másik szoba. Tanítási időben pedig ezen a szűk kis verandán is gyermekek nyüzsögtek, mert a lakást semmi sem választja el az iskolától. Szinte úgy lehet mondani, a tanító-postamester házaspárnak nem volt magánélete egy emberöltőn keresztül. Egy emberöltő. Nehéz kimondani. Szép volt? Igen! Nagyon szép! De nehéz, Mi volt a legszebb? Hát a munka. Hogy állandóan az emberekért dolgoztak. Éjjei, nappal. Igen, éjszaka is, de hányszor megverték az ablakot, mert tanács kellett, orvosság, vagy mentő. Tanácsot, orvosságot a férj adott, amikor még nem volt orvos Érpatakon, a mentőt pedig a felesége hívta. Nem lett volna szabad éjszaka üzemeltetni a postát, saját felelősségére tette. Hiszen itt volt, a lakásban. És jött a mentő, és nem haltak meg azok, akik különben meghaltak volna. És a tanító úr? Milyen különös esetekre emlékezik? Sokáig tűnődik, aztán vállat von. — Tanítottam. Azelőtt egész nap. Délelőtt, délután, összesen hárman voltunk, és volt úgy, hogy 103 elsőosztályosom volt egyedül magamnak. Nem jegyezte fel emlékezetében, mi jót cselekedett. Soha sem akart erről senkinek számot adni. Számolatlanul adta, természetesen, önként. De azért maradt élő tanú. Például Nyitrai Ferenc, a mai postavezető. Tegnap még kézbesítő, de ma, hogy 4 tanítóné nyugdíjba ment, már ő van itt helyette, a másik szobában, az üvegkalitkában, a telefon és a regiment könyvelés mellett. Nyitrai Ferencet a házaspár beszélte rá évekkel előbb, hogy tanuljon. Segítették. Leérettségizett és most átvehette a hivatalt. És élő tanú az iskola igazgatója is. Zsíros János hat elemit végzett parasztfiú volt, amikor az 1936-os években kfnyilt a szeme a tanulásra. A tanító úrhoz folyamodott az apja, s Vékássy vállalta a tanítást. Hanem szerzettek még több gyereket is. Csak vizsgázni jártak be a városra, polgáriból. A tandíj■ egy pengő volt. És ezen a tandíjon tanította meg Vékássy István Zsíros Jánost is, hogy aztán képes legyen a tanítóképzőt, később az egyetemet elvégezni. S a volt hatelemjs parasztgyerek tanítójának igazgatója lett. Ma ő a legfőbb rendezője ennek a búcsúnak. Szervez, irányít és elfúl a hangja, amikor kiejti a szót: — Igen, ma megválunk tőle. De elfelejteni sosem tudjuk majd őt. — Sokszor hajnali négytől dolgoztam itt a postán — mondja elfogódva Vékássyné. — Egész nap zörgőit a gép, jöttek az emberek, és tízpercekben az iskola gyerekserege zúgott itt az ajtó előtt, s nekem számolnom kellett. Odabent meg az én gyerekeim, főzni, mosni, rendet tartani. A férjem csak este szabadult az iskolából. Loptuk az időt magunkra. Elszaladtak az évek. De hamar... Nem akarom hinni, hogy tegnap óta... én sem... Aztán visszanyeii köny- nyét és fürgén siet. — Nézze meg, milyen szép kávéskészletet kaptam ajándékba, és ezt a másikat,... — és még mit fog kapni ma, mindazoktól, akik különösen szerették őket. Es olyanok igen sokan vannak. Kétszer kapott idegkimerültséget. Pedig olyan nyugodtak, és csendesek, szelídek es erősek, mint ezek a régi bútorok, itt a szobában. Amig beszélgetünk, többen is bekukkantanak, mintha csak hazajönnének. Cinkos mosoly az arcokon: — Aztán ne tessék megfeledkezni, az esti hét óráról... — Nem, nem! — Ügy megyünk el innen — fűzi a szót —, hogy nem hagyunk magunk után sem haragot, sem adósságot. Mást igen. Kint, az utca levegőjén is érezni a búcsú fájdalmas ünnepélyességét. A bolt előtt beszélgetőkön, a tanácsháza lépcsőjén várakozókon, a gyerekeken, a fákon, a nagy, sárba fűlt homokon, ami itt terül el az utcán végig. Érpatak az isten háta mögött van, bekötő útról, bekötő út vezet ide. Csak a busz köti őket össze a világgal. Hétfőn már üresebb less ez az utca. De ma még ünnepség« készül. Egy nem látványos, de egyenletes, hosszú és nagyon szívós munka utols< megbecsülésére. SlpliAy Barit*
