Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-29 / 230. szám
Amit az új mechanizmusról tudni kell (6.) Munka szerinti elosztás — teljesítmény szerinti elosztás „Egyenlő munkáért egyenlő bért!” — de mi az, hogy „egyenlő”? Az erőkifejtés, a figyelem, a szakképzettség, a gyakorlat teszi vajon egyenlővé vagy különbözővé a munkát? S egyáltalán: meg lehet állapítani, hogy két munka egyenlő-e, ha nem, akkor hogyan dönthető el, hogy az egyik mennyivel ér többet a másiknál? Az új gazdaságirányítási rendszerben nagy szerepet kap a piac. A piac közgazda- sági értelemben a kereslet és a kínálat — a szükséglet és a termelés — találkozóhelye, ahol a termékeket és szolgáltatásokat megítélik aszerint, hogy a bennük rejlő munka társadalmilag mennyire szükséges. Amelyik munkát a társadalom magasra értékel, annak termékéért jó árat fizet. Tehát végeredményben a piaci mechanizmusban a munka értékelését az adja, hogy általa mekkora vállalati árbevétel, illetve nyereség jön létre. Ily módon a nyereség nemcsak a termék jó, vagy rossz „bizonyítványa”, hanem a terméket előállító munkáé is. A nyeresége növelésére törekvő vállalat azt a munkaerőt fogja többre értékelni, amelyiknek a munkája több vállalati nyereséget produkál. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy csak azokat a munkákat lehet egyenlőnek tekinteni, amelyeknek egyenlő az eredménye. Ebben az esetben indokolt, hogy a kifizetett bérek (jövedelmek) is egyenlőek legyenek. Ha azonban csak a munka mennyisége és színvonala azonos, de az eredmény eltérő, akkor a kifizetett bérnek is eltérőnek kell lennie. A társadalomnak nem önmagában a munkára, hanem annak eredményére van szüksége, tehát csak azt méltányolhatja. Az egyenlőséget nem értelmezhetjük úgy, Hogy a különböző hatékonyságú munka bérben! ellenértéké azonos vagy egymáshoz közelálló legyen. Az egyenlőség nem egyenlősdit jelent,^ hanem a kereseti lehetőségek egyenlőségét, azt, hogy lényegesen több eredményt hozó munkával lényegesen többet lehessen keresni. Aki többet járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, annak magának is nagyobb legyen a jövedelme. Igen ám, de az egyes ember munkájának végső eredménye általában nem választható el a vállalat összeredményétől. Ennek következtében várható, hogy a keresetek az eddiginél nagyobb mértékben igazodnak a vállalati kollektív munka hatékonyságához. Vagyis a bérarányok bizonyára nemcsak az egyes dolgozók munkateljesítménye szerint változnak, hanem a vállalati nyereségtől függően is. így érvényesül majd a piac visszahatása — végeredményben a társadalom értékítélete — a vállalati gazdálkodásra és bérszínvonalra is. Jelenleg a lakosság fogyasztására szolgáló nemzeti jövedelem egy részét a dolgozók nem kapják meg közvetlenül a fizetési borítékban. Igen sok terméknek és szolgáltatásnak az ára az átlagosnál kevesebb nyereséget tartalmaz, vagy még az előállítási költségeket sem fedezi. Itt az állam biztosítja a különbözetek Ezek a termékek és szolgáltatások tehát nemcsak az azokat igénybe vevőknek kerülnek pénzbe, hanem mindazoknak, akik a nemzeti jövedelem termelésében részt vesznek. Pedig az emberek munkájuk ellenértékét szeretik borítékban megkapni. Nem is tartják mindig igazságosnak a munka szerinti elosztás elvével összhangban állónak azt, hogy az állam ilyen kedvezményekkel él. Ezért az új gazdasági mechanizmusban a fogyasztással kapcsolatban nyújtott állami kedvezményeket a jelenleginél szőkébb térre indokolt szorítani. Itt természetesen nem az elsőrendűen fontos társadalmi juttatások (egészségvédelem, szociális ellátás, családvédelem stb). szűkítéséről van szó. A nemzeti jövedelem fogyasztásra szánt részének eddiginél nagyobb hányadát célszerű bérek, fizetések, személyi jövedelmek formájában a munka tényleges eredménye alapján elosztani. S arra kell törekedni, hogy a teljesítmények különbségeit a jövedelmek is minél jobban tükrözzék. Gyümölcsöző baráti kapcsolatok Sokat tanulhat egymástól mindkét terület szövetkezeti mozgalma Nyilatkozott szabolcsi útjáról a kárpátontúli delegáció vezetője A kárpátontúli fogyasztási szövetkezetek öttagú küldöttsége több napos tapasztalat- csere látogatáson vett részt megyénkben. A delegáció elutazása előtt I. G Haragönics, a kárpátontúli fogyasztási szövetkezetek elnöke, a küldöttség vezetője nyilatkozott lapunknak. — Küldöttségünk a Sza- bolcs-Szatmár megyében töltött napok alatt számos olyan tapasztalatot gyűjtött a megye földművesszövetkezeteinek munkájáról, amelyet jól tudunk majd alkalmazni. A legjobban hasznosítható tapasztalataink között kell említenem a kereskedelem kulturáltságát célzó intézkedéseket, a kereskedelmi egységek építésére, korszerűsítésére irányuló tevékenységeket és a földművesszövetkezetek mezőDombrád! vasárnap Ködös őszi reggel. Morogva döcög be az állomásra a kis Diesel-mozdony. Álmos utasok, éjjeli műszakosak igyekeznek haza a poros utcákon. Az állomás mellékvágányán álló néhány tehervagonból kőport Pakolnak az emberek. /. Juhász Sándor vette át a szolgálatot és a seprüt. Kitakarította a várót, a szolgálati helyiségeket. Most a küldeményeket veszi át Film érkezett, a „Fügefalevél”. Ezt vetítik ma. Kerékpárra ül. s viszi a moziba. Néhány ünneplőbe öltözött öregasszony a templomba igyekszik. Az utcákat kocsik zöreje veri fel. A kocsiderékban hordók. Fenn jókedvű társaság. Szü. retre indulnak a Dévéresre, Hágóhegyre és a Remeíés- be. Vasárnaponként adnak fogatot a tsz-ek a háztájihoz. Regge-j kiszállítják a népet a fogatosok, este mennek értük. Csendes vasárnap délelőtt. Őgyelgő fiatalok. Csoportokban beszélgetnek a Szabadság kert előtt A pártház zárva, az Ady művelődési ház szintén. A cukrászda üres. A kisvendéglőben néhányan üldögélnek. Panaszkodik a pincér: „Szüretkor mindig gyengébb a forgalom.’® 2. Délután pezsdül a falu. Az idősebbek a kapualjakban beszélgetnek. Harsányi János tsz-nyugdíjas a szom. száddal, Veres Lajos ktsz- nyugdíjassal űzi az időt Nem kevés nosztalgiával jegyzi meg Veres bácsi, hogy nekik már csak a kártya maradt szórakoztatóul. Harsányi nem hagyja szó nélkül: Most lenne jó fiatalnak lenni. Van szórakozási lehetőség, nem úgy mint a mi időnkben. Újságolja Veres bácsi, hogy még sztárparádét is rendeztek nem rég a vendéglőben, neves művészekkel. Az aszfaltozott Rákóczi úton kocsi jön. A ha tivan- három éves Csépke Károly Az előadás szünetében. Foto: Hammel József KVLTVRÁUS hírek Uj kiadvány jelent meg a napokban a megyei tanács, a megyei könyvtár és a MÉSZÖV közös kiadásában. Molnár Mátyás és Somogyi Jolán összeállításukban számos dokumentumot ismertetnek „Esze Tamás és a Rákóczi szabadságharc” címmel. Az első rész az „Esze Tamás a nép emlékezetében” címet viseli, a második fejezetben pedig szemelvényeket közölnek irodalmi munkákból, tudományos értekezésekből, bibliográfiákból. A múzeumi hónap alkalmával az utóbbi évtizedek legjelentősebb, világszerte nagy szenzációt keltett régészeti leletét is láthatja a nagyközönség: a Magyar Nemzeti Múzeumban külön kiállításon mutatják be a vértessző- lősi ásatásoknál előkerült félmillió éves emberi település maradványait. A kiállítás október 1-én nyilik. „A reformkor és a szabad ságharc irodalma” címmel pénteken kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A hét teremben több ezer kézirat, egykorú rajz, fénykép, festmény látható a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb korszakának emlékei közül. fogatos megáll: Voltam a tsz-irodán. Ilyenkor van a jövő heti eligazítás. Utánam szól, ne menjek az irodára, mert elmentek a meccsre. Ma mérkőzik Dombrád Ujfehértóval. Az állomásról újabb értesítést vitt a tsz-be a vasút, mozgósítsák a brigádot, mert megérkezett a répaszelet A mozi előtt sok a fiatal. Az üzemvezető nem túlzottan elégedett: „Telt ház szokott lenni már a délutáni előadáson is. de a szüret... Viszik a gyerekeket is a szülők.” Ezen a napon több mint félezren nézték meg a „Fügefalevelet”. A Kossuth Tsz irodájában Bállá András idős tsz-tag bekapcsolja a Duna fcv-t, s nézi a Foxi Maxit. Nyugdíjas. „Itt kell lenni reggel hattól este hatig, vigyázni a portára, akkor jön a váltás”. Ide hozzák neki az ebédet is, minden vasárnap. „Most húslevest, meg töltött káposztát hozott a lányom.” Aztán panaszkodik hogy eljár az idő, mégis az öregeknek kell helytállni a munkában, mert kevés a fiatal. „Van itt kérem, csak eljárnak Pestre, vasúthoz, fatelepekre, vasárnapra hazajönnek, felpakolnak, s mennek vissza. Pedig de félfémé a fiatal1 erő. Tegnap is hárman voltunk takarmánykazlat rakni. Hatvannyolc éves fejjel én voltam közöttük a legfiatalabb. Az én fiam itt van nem is szégyenkezem miatta, mert bármilyen munkában helytáll.” 3. Estére zsúfolásig telik a faluközpont. Fiatalok, elegánsak, jól öltözöttek. Kettő közöttük Dunakeszin dolgozik. „Csak hazaruccantunk, hajnalban megyünk vissza.” A harmadik Kisvárdán a vulkánban esztergályos. Este már ott találom őket a füstös, cigányzenés kisvendéglőben. Fröccsöznek. Világit már a kultúrház is. ötven-hatvan fiatal az esti tv-műsort nézi. A cukrászdában rádió szól. Kinn csapatokban róják az utcát le, s fel a fiatalok... Azután beáll a kis Diesel. Álmosan indulnak vissza a városba a fiatalok. Kezükben csomagok. Hazai, útra- valónak. ötszáz ember, javarészt fiatal száll vonatra. Hajnaltól reggelig. Az öreg Molnárnál ég a villany a műhelyben. Postamunkája van. Hétfő reggelre el keli készítenie a burgonyaszedő főtengelyét. Sok még a földben a burgonya. Menteni kell. Farkas Kálmán gazdasági termékek felvásárlási munkáját. Hasonlóan jó tapasztalataink vannak a mezőgazdasági termelő egységek és az fmsz-ek között a szolgáltatási tevékenységekben elért gyakorlati eredményekről. — Ugyanakkor elmondhatom, hogy a szaboics-szat- mári földművesszövetkezetek jó tapasztalatokat szerezhetnének nálunk, a Kárpátontúli terület fogyasztási szövetkezeteinél a megyei szinten irányított beruházásokról, a kereskedelmi egységek építése, fejlesztése terén. — Szintén jó tapasztalatokat szerezhetnének az fmsz- ek a mi fogyasztási szövetkezeteinktől a vendéglátóipari tevékenység és a köz- étkeztetés terén. Megteremtettük a lehetőségét annak is, hogy szövetkezeteink a munkásokat közvetlenül a munkahelyükön, az üzemekben vagy éppen a mezőn szolgálják ki. Ezt területünk falvainak döntő többségében meg is valósítottuk. Ez részben annak is köszönhető, hogy beruházási kereteinket megyei szinten koncentráltuk, s így mindig a legfontosabb helyeken tudunk építeni, segíteni. — Két dolgot szeretnék még megemlíteni a mi gyakorlatunkból: az egyik a kolhozok és a fogyasztási szövetkezetek közötti a beruházások megvalósításában jelentkező szerződéses viszony. A kolhozok áruházakat, vendéglátóipari egységeket építenek területeiken, s azokat átadják a fogyasztási szövetkezeteknek, akik készpénzben fizetnek. Ez a módszer nagy segítséget jelent a közétkeztetésben, a lakosságszolgáltatás szélesítésében. Ennek köszönhető, hogy a Kárpátontúli terület csaknem minden községében megoldottuk a közétkeztetést. Hasonlóan jó eredményeket értünk el az ifjúsági szórakozóhelyek építésében, terjesztésében. Ezekben az egységekben rendszeres kulturális rendezvényeket, programokat szervezünk, amelyek mind kulturáltabb körülmények között helyettesítik a régi, falusi klubokat. Nálunk probléma a felvásárolt termékek — elsősorban az alma feldolgozása, csomagolása, szállítása. Ennek módszereit, jó vonásait figyeltük meg Szabolcs- Szatmár megyében. Ez azért is hasznos, mert a SZÖVOSZ és a Centroszojuz közötti szerződés alapján nálunk is magyar tervek szerint építenek nagy feldolgozó üzemeket, almatárolót. Számos jó módszert tapasztaltunk a megye fmsz-einél a zöldséggyümölcs ellátás szervezésénél is. Láttuk, hogy a földművesszövetkezeti élelmiszer- boltokban sok előre csomagolt árut hoznak forgalomba, ezzel megkönnyítik az eladók munkáját, ugyanakkor biztosítják a kényelmet és a kulturáltságot a vásárlók számára. Az üzletekben tetszett nekünk a technikai felszerelések célszerűsége, könnyedsége, az ésszerűen kihasznált eladótér. — Az első, friss élményeink, értékeléseink, alapján máris pozitívan értékeljük a szövetkezeteink közötti tapasztalatcserét, s a lehetőségek biztosításáért úgy a Szabolcs-Szatmár megyei, mint a Kárpátontúli terület pártbizottságának köszönetét kell mondanunk — mondta befejezésül I. G. Haragönics. Marik Sándor A tárgyalóteremből A mándoki orvos „segített.. — Emlékezetem szerint — vallotta a bíróság előtt dr. Tóth János 41 éves főorvos, a mándoki tüdőszanatórium volt igazgatója, — letartóztatásom előtt másfél évvel kezdtem magzatelhajtásokat végezni. Volt, akinél az injekció meghozta a hatást, de azt nem tudom meghatározni, hányszor lett szükség jódos oldatra. Ha visszajött a beteg, akkor kapott. A bíróságon öt esetet bizonyítottak, amelyek közül kettő a kórházban, egy pedig a temetőben végződött. Csak a legutolsó árulta el halála előtt néhány órával. Ifjú B. Péterné 34 éves édesanya nem akarta megszülni négy fia mellé — a legidősebb kilencéves — az ötödiket. Ismerőseinek tanácsára dr. Tóth Jánost kereste fel. Tóth doktor ugyan nem szakképzett nőgyógyász, de köztudott volt róla a környéken, hogy elvégez ilyen bűnös beavatkozásokat. — Mondtam neki — vallotta az orvos, — menjen el hivatalosan, minden további nélkül megszakítják terhességét, hiszen olyan rossz körülmények között élnek... Van négy gyereke, a férje italozik, egyetlen szobában laknak. Azután mégis elvégezte a beavatkozást. Nem csinált mást, mint amit korábban kipróbált másokon. B. Péterné azonban hamarosan belázasodott. Az orvost többször is kihivatták, j ő antibiotikumokkal kezel- í te de nem látott okot arra, hogy bevitesse a kórházba. Az asszonynak már láza sem volt, mégis egyre romlott az állapota. — Tóth doktor biztatott a végtelenségig — mondta az asszony férje. — Mikor erőszakoskodtam, vigye kórházba, ő azt felelte, hogy az megcsinálná neki a bajt. Az asszony későn került kórházba, és ráadásul téves diagnózissal: sárgaságot írt beutaló lapjára dr. Tóth János. A tárgyaláson a bűnös orvos többféle arcát is elővillantotta. — Miért tette? — kérdezte tőle a bíró. — Magánprakszist is folytattam, tüdő és gyermekgyógyász vagyok. Szerettem az embereken segíteni. Mikor tiltott műtéteket végeztem, tudtam, hogy a cselekedetem büntetendő, de segíteni akartam, s ezért tettem. Tóth doktor tehát segített és ebbe a segítségbe belehalt az asszony. A kisvárdai bíróság kihirdeti az ítéletet: négy év és hat hónap szabadság- vesztés, ezenkívül eltiltják hat évre a közügyektől, négy évre az orvosi foglalkozástól. K. I. 1966. szeptember 29.
