Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-21 / 223. szám

DAMASZKUSZ Ibrahim Makhusz szíriai külügyminiszter kijelentet­te, Szíria lesz az első arab ország, amely függetlenül exportálja majd kőolaját. A miniszter követelte hogy az arab világból távolítsák el a nyugati olajtársaságokat A szíriai külügyminiszter ezt a kijelentését a szíriai kőolajvezeték építési mun kálatainak megkezdésekor rendezett ünnepségen tette Rákká szíriai városban. TEHERAN Mohammad Reza Pahla- Yi, Irán sahinsahja hétfőn repülőgépen hazaérkezett 19 napos bulgáriai, magyaror­szági és lengye’országi lá­togatásáról. A hazatérő sa- hot a repülőtéren több ezer főnyi tömeg ünnepelte. Fegfprisii beszéde Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány kedden ebédet adott Abdallah Osz­mánnak, a Szórnál i Köz­társaság elnökének tisztele­tére, aki jelenleg hivata los látogatáson Moszkvá­ban tartózkodik. A Legfelsőbb Tanács elnök­ségének elnöke az ebéden mondott beszédében hang­súlyozta, hogy a Szovjet­unió teljes mértékben tá­mogatja a vietnami nép harcát a szabadságért és f ü ggetl enségéért. A továbbiakban Podgornij kifejtette, hogy a még fenn. álló afrikai gyarmatok fel­szabadítása a gyarmati rendszer minden formája elleni harc parancsolóan követeli egy egységes anti­Felbocsátották a „Surveyor -2“-t Kennedy-fok, Aí'P) (Reuter, Kedden magyar idő szerint 13 óra 31 perckor Kennedy- fokról felbocsátották a „Sur­veyor—2” amerikai holdra­kétát, amelynek feladata, hogy simán leszálljon a Holdra. A számítások sze­rint a rakétának 63 órás re­pülés után péntekre virradó éjjel be kell kapcsolni a fé­kezőrakétákat és simán le kell szállni a Hold látható felének közepetáján. Ugyan­úgy, mint elődje a Surveyor —1, amely június 2-án ér­kezett a Holdra, a Surveyor —2 is képeket küld majd a Földre a leszállás környéké­ről, hogy azokból következ­tethessenek az űrhajósok le­szállási lehetőségeire. A Surveyor—1 a holdról 11 000 felvételt továbbított. Ezek­nek értékeléséből arra kö­vetkeztetnek, hogy olyan űrhajók is leszállhatnak a befúródás veszélye nélkül, amelyeken ember utazik. imperialista front megte­remtését valamennyi füg­getlen afrikai állam rész­vételével. Abdallah Oszmán, a Szo- máli Köztársaság elnöke, az ebéden elhangzott be­szédében kijelentette, hogy Szomália hálás a Szovjet­uniónak az őszinte barát­ságért. Egész Afrika nevé­ben kifejezte köszönetét a kontinensnek nyújtott er­kölcsi és anyagi támoga­tásért. Vietnami elöntés Saigon, (MTI): A saigoni kikötő térségé­ben kedden este bomba robbant egy rendőrjárőr el- | lenőrző útja idején,. Egy, rendőr meghalt, egy másik súlyosan megsebesült. I Az amerikai első légi gyorshadosztály egységei hétfőn vívták első komo­lyabb csatájukat a Thayer- hadművelet keretében, amely Qui Nhontól észak­ra húzódó hegyekben zaj­lik. Az amerikai vadászbom­bázók hétfőn délután vas­útvonalakat bombáztak Ha­noitól 80—90 kilométerrel északkeletre. A légierő az AFP szerint a negyedik egymást követő napon inté­zett támadást Ninh Dinh rendezőpályudvar ellen. Pekingi helyzetkép Peking, (TASZSZ): Kína különböző városai­ban megkezdődött a „vörös­gárda” vezetőségének meg­alakítása: „főparancsnoksá­gokat", , lérparancsnokságo- kat’’ szerveznek. Instruktor minőségben a .térparancs­nokságokba'’ meghívják a kínai népi felszabadító hadsereg katonai körzetei­nek és helyőrségeinek pa­rancsnokait és politikai funkcionáriusait. A pekingi utcákon to­vábbra is röplapokat oszto­gatnak. Az egyik röplap szerint Senszi tartomány­ban a politikai intézet, az ipari intézet, a mérnökkép ző intézet diákjainak egy csoportja „erőszakkal elfog­ta a Kínai Kommunista Párt tartományi bizottsá­gának titkárát.” Ulána vé glgvonszolták az utcákon miközben , sötét banditá­nak” nevezték Egyúttal követelték, hogy „teljesen szervezzék át a tartományi pártbizottságot, bocsássa­nak rendelkezésükre egy autót, hogy Pekin gbe utaz­hassanak és jelentést tehes­senek Mao Ce-tung elnök­nek a harc eredményeiről.’ Mikor figyelmeztették őket hogy „nem szabad sérte­getni embereket, mert ez nem szerepel a KKP Köz­ponti Bizottsága 11. plénu­mának 16 pontos haároza- tában”, a diákók így felel­tek: „Miért nem szabad sértegetni? Még meg is fogjuk verni!” „Mi munkások, parasz­tok és katonák — mondja befejezésül a röplap — a leghatározottabban tilta­kozunk az említett diákok erőszakos cselekményei el­len.” A hunanl „vörösgárdis­ták” röpcédulán bírálták Kuo Mo-zsót, a kínai or­szágos népi gyűlés állandó bizottságának elnökhelyet­tesét, a Kína- Tudományos Akadémia elnökét. Azt ír­ták, hogy Kuo Mo-zso „politikai kapitu’áns”. „reakciós író”, „gazdag föl­desúri csa’ádból szárma­zik”, a .felszabadulás előtt a baloldali írók ellen har­colt, sokat írt, de főlgg a burzsoá urakról, s mind a mai napig „a nép ellensé­ge” maradt. Meg kell vizsgálni viselt dolgait és gaztetteit — mondja a röp­cédula. Ez a röpcédula nagy ér­deklődést keltett a „vörös­gárdisták” körében, de bi­zonyos idő múlva a röplap eltűnt. A különböző tartomá­nyokból még most is érkez­nek Pekingbe „vörösgár­disták”. Ugyanakkor a la­pok jelentik, hogy hétfőn Pekingből százezer, Senjan- ból pedig tízezer „vörös­gárdista” „forradalmár pe­dagógus és diák” utazott falura. A Renmin Riba® hétfői vezércikkében felszó­lítja a „vörösgárdistákat” a közép- és faiskolai ta­nárokat és diákokat, menje­nek falura és nyújtsanak segítséget a termés betaka­rításához. A Branco-rczsim nem kísérletezik A csata Rio de Janeiró­ban egyenlőtlen körülmé­nyek között zajlott. A ka­tonai diktatúra ellen ötezer tüntető diák vonult fel és a rezsim húszezer állig fel­fegyverzett rendőrt állított velük szembe. Mégis kér­déses, hogy az „erős kéz” módszereivel meddig lehet elodázni a katonai klikk és a polPári törvényesség erő­próbáját'’ A rendszer épp az el­múlt napokban maga bizo­nyította be labilitását, ami­kor ismét a választások el­halasztása mellett döntött. Eredetileg kettős választást kellett volna tartani, elő­ször az elnök személyéről, majd a kormányzói tisztsé­gek betöltéséről szavaztak v'olna. A Branco-rezsim- nek azonban már a közel­múlt eseményei alapján rossz tapasztalatai vannak. Tavaly tízmillió választópol­gár járult az urnák elé, hogy a huszonkét brazil szövetségi állam közül ti­zenegyben megválassza az új kormányzót. Branco ezt szánta a mostani választá­sok előjátékának, és a sza­vazást igyekezett módszere­sen „előkészíteni”. A kor­mányzat a legtöbb olyan jelölt fellépését megvétóz­ta, akikhez a haladó gon­dolkodásnak csak árnyéka is férhetett. Ugyanakkor tárgyalásokba bocsátkozott a brazil polgári centrum képviselőivel. Ez az akció azonban különböző bonyo­dalmakat okozott, mivel a kormányzat politikai bázi­sának kiszélesítése ellen a katonai klikk szélsőjobb- oldala emelte fel szavát. Ilyen körülmények között zajlott le a szavazás és csaknem valamennyi állam­ban a szociáldemokrata párt, illetve a katonai pucs­A brazíliai Belő Horizonte város egyetemistái nagy­szabású tüntetésen tiltakoztak a tandíjak emelése ellen. A diákok a jogi kar épületében barikádozfák el magukat a támadó rendőrök elől, akikkel közelharcot vívtak. (UPI rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) csal megdöntött Goulart volt elnök nevével Induló „munkáspárt” jelöltjei győztek. A szavazók tehát elítélték a katonai rezsi­met, a katonai klikk szél­sőjobboldala viszont ebben saját álláspontját látta iga­Fegyveres összetűzések Indonéziában Djakarta (MTI) A Reuter hírügynökség je­lentése szerint Djakartától 650 kilométernyire keletre heves összetűzések voltak. Muljadi alezredes, közép-já- vai ezredparancsnok állítása szerint katonái fegyveres kommunistákkal csaptak össze, rövid ideig tartó, de heves tűzharcot vívtak ve­lük. Mint a Reuter kiemeli, hónapok óta első ízben hang­zott el nyilvános béjelentés ilyen fegyveres harcról. Muljadi közölte, hogy néhány foglyot ejtettek, de ellenfeleik nagy része visz- szavonult a dzsungelbe. Az alezredes szerint a vele szemben álló erőket Su- pardjo Volg dandártábor­nok irányítja, akit a djakar- tai hatóságok most azzal vádolnak, hogy tavaly — mint a hadsereg stratégiai erőinek helyettes főparancs­noka — közreműködött Un- tung alezredes puccskísérle­tének megszervezésében. A fővárosban a hadsereg baloldali személyeket tartóz­tat le. Az Ampera című ka­tonai irányítású lap állítá­sa szerint szerdán „kom­munista agitációs kampány" kezdődik. A kampány öt napig tart. zolva, (nem szabad a tö­megeket szóhoz juttatni) és ez egyben a diktatúra to­vábbi merevedését, majd ugyanakkor a közhangulat fokozódó romlását okozta. A brazil helyzet magától értetődőleg aggodalmat okoz az Egyesült Államokban is, hiszen a jelenlegi kor­mányzat mind gazdasági, mind politikai síkon úgy­szólván fenntartás nélkül támogatja Washington la­tin-amerikai vonalvezeté­sét. A Branco-rezsim egyik legelszántabb szószólója an­nak az elgondolásnak is, hogy hozzák létre az Ame- rika-közi fegyveres erőket, ami megfelelő nemzetközi jogi kulisszát biztosítana az Egyesült Államok inter­venciói számára. Walter Lippmann külön­böző módszertani elgondo­lásokat dolgozott ki. ö azzal érvel, hogy a latin-ameri­kai problémákat csak viha­ros tempójú gazdasági in­tegrációval lehet megoldani. Ennél a kérdésnél azonban szinte áthidalhatatlan ne­hézséget jelent, hogy a gazdasági integrációnak — politikai előfeltételei van­nak! Molnár Géza: (Kisregény) 8. — Ah nem, akkor meg huzat lesz... — De legalább gombold ki az ingnyakadat. ...Phü, ez az „SS”... A vo­natkerekek egyhangúan kattogtak, a kocsi üteme­sen himbálódzott, a kato­na hagyta magát ringatni, szívta, szívta a cigarettá­ját, kis idő múlva másik­ra gyújtott, soha nem akart ez az utazás véget érni. Aztán csak befutottak Pestre, a szerelvény csiko­rogva lassított, megállt. Az „SS” előreengedte Magdát: — Parancsoljon kisasz- szony... — utána ő is le­ugrott fürgén, s eltűnt az emberek között, a sötétben. Magyar fiú volt tehát, még csak nem is beszélt svábosan. Hogy a franc egye meg az ilyet. A Lánchíd utcai palota kapujában Magda elköszönt a fiúktól. Bátran kopogó, erős lépései lassan elhal­tak a sötét utcában. Jenő csöngetett, vártak, Laci be­felé figyelt a házba, meg a lány után is hallgatózott, nehéz szívvel engedte egye­dül ebben a sötét, kihalt városban, de önmagával is kellett törődnie, Jenővel is, rajta volt ennek a napnak sokféle feszültsége, a mene­külés a csendőrök elől az eső alatt, a kukoricásban, az utazás a HÉV-en, az „SS” kopó arca, amely egy­bemosódott a postáséval — úgy érezte, mindjárt le­rogy, s elalszik itt az asz­falton, a fal tövében. Aztán arra gondolt, ugyanez volt Magdának is a nap és ő még keresztül villamosozza a várost, haza Margitváros- ba. Miből van ez a lány? Kardpenge — acélból? Ügy meghatódott, ahogy könnyű, karcsú alakját idézte, hogy teleszaladt a szeme könnyel, örült a sö­tétnek, a rejtő, takaró sö­tétnek. Szinte megemelte, helyéről mozdította ez az erővel telítő, alázattal és büszkeséggel keveredő nagy érzés. A ház, a kétemeletes nagy reneszánsz palota sü­keten hallgatott. — Ejnye, talán elutaz­tak?... — tűnődött Jenő. — Sokan elmenekültek már a városbóL — Nem hiszem, Marci bátyám nem az a fajta, aki itthagyja a házat, a bú­tort gazda nélkül... — Je­nő újra, hosszan csengetett, valahonnan belülről, mesz- sziről kiszüremlett a mo­corgó berregés. — Az a baj, hogy a szuterén abla­kai az udvarra néznek, zör­getni sem tudok. Vártak, s hallgattak, mert nem akarták egymást csüg- geszteni. Rájuk nehezedett, hogy üldözöttek és idegenek eb­ben a városban, ahol eddig életüket leélték, s amely annyira az övéké volt, mint a bőrük, amely egybefog­ja sok csontját, húsát, ide­gét a testnek. — Most aztán hová? Me­gint neki az éjszakai város­nak? De hová?... — kérdez­te Jenő csüggedten. — Végszükség esetén reggelig Magdáéknál is ki­húzhatnánk — mondta La­ci. — Nagy meglepetés len­ne, ha beállítanánk, de ki nem dobnának bennünket. Csakhogy az másfél óra vil­lamoson, s már fél tizenegy elmúlt. Aztán ezekkel a dög hátizsákokkal, börön- dökkel.j. Jenő csöngetett, csönge­tett, elkeseredetten, re­ménytelenül. Csoszogás hallatszott a kapu alatt, valaki kiszólt a kiémlelőnyiláson: — Ki az?!... Jenő nekidőlt a falnak, végigsimította homlokát. Halványan mosolygott: — Nyissa ki, Marci bá­tyám, én vagyok a Jenci. — Öh, az Isten áldjon meg, drága öcsém... De jó, hogy mégiscsak kijöttem. Csikorgott a kulcs, a ka­puszárny feltárult, s ott állt előttük bundája alól kilát­szó hosszú hálóingében, pa­pucsban Papír Marci. — Hát ilyen késői órák­ban, hogy keveredsz ide, te Jenci fiú? Na lépjetek csak beljebb. Korai fekvők va­gyunk ebben a bizonytalan világban, a méltóságosék rég megjöttek, vendéget nem várnak, mi mást te­het az ember, minthogy ki- alussza magát legalább. — Papír Márton kezet nyúj­tott Lacinak is, aztán be­csukta mögöttük a kaput. — Ne tessék haragudni, hogy... -i- Laci valamit mo­tyogott. Röstellkedett, így bepofátlankodni egy soha nem látott családba... — Hallottam én ezt a csöngetést, de Boris néméd egyre mondta: „Ki ne menj, hallod, ki tudja mi­féle rosszlélek ólálkodik a kapunál...” Hát milyen jó, hogy mégiscsak kijöttem, bizisten, mintha megérez- tem volna, hogy ti vagy­tok, kedves öcséim,.. ...Közben, míg így örven­dezik, bizonyára tele van szorongással, gyötrelem­mel — gondolta Laci, Jenő szavaira emlékezve. Mindegy, úgy látszik meg kell tanulni az arcátlansá­got is... Vendéglátójuk a konyhá­ba vezette őket, felkattin­totta a villanyt, hunyorog­va nézte a fiúkat. — Ejnye, a mindenségit, fülig sárosak vagytok... — Hát igen, nagy utat tettünk, nem otthonról jö­vünk — Jenő nekilátott, s elmondta a behívót, a szi­getcsépi kalandot, s hogy hát most itt szeretnének maradni. Laci akaratlanul is cso­dálta a barátját, s szo­rongva leste Papír Márton válaszát. Míg Jenő beszélt, a hálóból kijött az asszony is. Laci valami öregasszonyt gondolt, de erről szó sem volt, egy, talán negyven fe­lé járó, lánykori szépségét éretté formáltan megtartó, karos-faros, erős mellű asszony lépett a konyhába, csupa jó, húsos, meleg asz- szonyság és kedvesség. Je­nőt megcsókolta, Lacinak épp csak odaadta a kezét. Mindjárt teavizet tett oda, a speizból szalonnát, kol­bászt hozott, meg rumos­üveget. .iAz anyja Papír Marci! — álmélkodott Laci. — Hát ez tényleg egy szerencsefia, hogy még ilyen asszonyt Is szerzett magának a húsos- fazék mellé. Vagy talán ép­pen ennek az asszonynak. Valami volt ebben az asszonyban, ami Takácsné- ra emlékeztetett, s talán éppen ezért, istentelen, bűnös módon meg is kívánta őt Laci, de mindjárt lehes- sentette magáról a vágyat, Magdát idézvén, Magdával védekezvén. Papír Marci nagy testű, kövér ember volt, úgy ál­lott ott a vállára dobott aranysújtásos főportási bundájában a konyha kö­vén, mint egy tábornok a térkép előtt. Arcát a tette­tett barátságos hanyag kö­zöny mögött gyanakvó fi­gyelem feszült, mely néha kiült a szemébe, rábaráz- dálkodott a homlokára is. — Ugyancsak bátor em­ber vagy, öcsém — mond­ta a végén, s kihúsosodott nagy parasztöklébe fogta az állát. — S a tisztelt ba­rátod is. — Tessék csak engem Lacinak szólítani. — Szóval a Laci is. Mert hát a hadsereg... az nem ismer tréfát. Dehát ezt már ti tudjátok. Itt hely van, szívesen látunk benneteket Ennivaló is akad, nem fo« gunk éhen halni. Hanem.., mi lesz, ha nem érnek idá­ig az oroszok?..; (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom