Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-21 / 223. szám
DAMASZKUSZ Ibrahim Makhusz szíriai külügyminiszter kijelentette, Szíria lesz az első arab ország, amely függetlenül exportálja majd kőolaját. A miniszter követelte hogy az arab világból távolítsák el a nyugati olajtársaságokat A szíriai külügyminiszter ezt a kijelentését a szíriai kőolajvezeték építési mun kálatainak megkezdésekor rendezett ünnepségen tette Rákká szíriai városban. TEHERAN Mohammad Reza Pahla- Yi, Irán sahinsahja hétfőn repülőgépen hazaérkezett 19 napos bulgáriai, magyarországi és lengye’országi látogatásáról. A hazatérő sa- hot a repülőtéren több ezer főnyi tömeg ünnepelte. Fegfprisii beszéde Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány kedden ebédet adott Abdallah Oszmánnak, a Szórnál i Köztársaság elnökének tiszteletére, aki jelenleg hivata los látogatáson Moszkvában tartózkodik. A Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke az ebéden mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja a vietnami nép harcát a szabadságért és f ü ggetl enségéért. A továbbiakban Podgornij kifejtette, hogy a még fenn. álló afrikai gyarmatok felszabadítása a gyarmati rendszer minden formája elleni harc parancsolóan követeli egy egységes antiFelbocsátották a „Surveyor -2“-t Kennedy-fok, Aí'P) (Reuter, Kedden magyar idő szerint 13 óra 31 perckor Kennedy- fokról felbocsátották a „Surveyor—2” amerikai holdrakétát, amelynek feladata, hogy simán leszálljon a Holdra. A számítások szerint a rakétának 63 órás repülés után péntekre virradó éjjel be kell kapcsolni a fékezőrakétákat és simán le kell szállni a Hold látható felének közepetáján. Ugyanúgy, mint elődje a Surveyor —1, amely június 2-án érkezett a Holdra, a Surveyor —2 is képeket küld majd a Földre a leszállás környékéről, hogy azokból következtethessenek az űrhajósok leszállási lehetőségeire. A Surveyor—1 a holdról 11 000 felvételt továbbított. Ezeknek értékeléséből arra következtetnek, hogy olyan űrhajók is leszállhatnak a befúródás veszélye nélkül, amelyeken ember utazik. imperialista front megteremtését valamennyi független afrikai állam részvételével. Abdallah Oszmán, a Szo- máli Köztársaság elnöke, az ebéden elhangzott beszédében kijelentette, hogy Szomália hálás a Szovjetuniónak az őszinte barátságért. Egész Afrika nevében kifejezte köszönetét a kontinensnek nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért. Vietnami elöntés Saigon, (MTI): A saigoni kikötő térségében kedden este bomba robbant egy rendőrjárőr el- | lenőrző útja idején,. Egy, rendőr meghalt, egy másik súlyosan megsebesült. I Az amerikai első légi gyorshadosztály egységei hétfőn vívták első komolyabb csatájukat a Thayer- hadművelet keretében, amely Qui Nhontól északra húzódó hegyekben zajlik. Az amerikai vadászbombázók hétfőn délután vasútvonalakat bombáztak Hanoitól 80—90 kilométerrel északkeletre. A légierő az AFP szerint a negyedik egymást követő napon intézett támadást Ninh Dinh rendezőpályudvar ellen. Pekingi helyzetkép Peking, (TASZSZ): Kína különböző városaiban megkezdődött a „vörösgárda” vezetőségének megalakítása: „főparancsnokságokat", , lérparancsnokságo- kat’’ szerveznek. Instruktor minőségben a .térparancsnokságokba'’ meghívják a kínai népi felszabadító hadsereg katonai körzeteinek és helyőrségeinek parancsnokait és politikai funkcionáriusait. A pekingi utcákon továbbra is röplapokat osztogatnak. Az egyik röplap szerint Senszi tartományban a politikai intézet, az ipari intézet, a mérnökkép ző intézet diákjainak egy csoportja „erőszakkal elfogta a Kínai Kommunista Párt tartományi bizottságának titkárát.” Ulána vé glgvonszolták az utcákon miközben , sötét banditának” nevezték Egyúttal követelték, hogy „teljesen szervezzék át a tartományi pártbizottságot, bocsássanak rendelkezésükre egy autót, hogy Pekin gbe utazhassanak és jelentést tehessenek Mao Ce-tung elnöknek a harc eredményeiről.’ Mikor figyelmeztették őket hogy „nem szabad sértegetni embereket, mert ez nem szerepel a KKP Központi Bizottsága 11. plénumának 16 pontos haároza- tában”, a diákók így feleltek: „Miért nem szabad sértegetni? Még meg is fogjuk verni!” „Mi munkások, parasztok és katonák — mondja befejezésül a röplap — a leghatározottabban tiltakozunk az említett diákok erőszakos cselekményei ellen.” A hunanl „vörösgárdisták” röpcédulán bírálták Kuo Mo-zsót, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának elnökhelyettesét, a Kína- Tudományos Akadémia elnökét. Azt írták, hogy Kuo Mo-zso „politikai kapitu’áns”. „reakciós író”, „gazdag földesúri csa’ádból származik”, a .felszabadulás előtt a baloldali írók ellen harcolt, sokat írt, de főlgg a burzsoá urakról, s mind a mai napig „a nép ellensége” maradt. Meg kell vizsgálni viselt dolgait és gaztetteit — mondja a röpcédula. Ez a röpcédula nagy érdeklődést keltett a „vörösgárdisták” körében, de bizonyos idő múlva a röplap eltűnt. A különböző tartományokból még most is érkeznek Pekingbe „vörösgárdisták”. Ugyanakkor a lapok jelentik, hogy hétfőn Pekingből százezer, Senjan- ból pedig tízezer „vörösgárdista” „forradalmár pedagógus és diák” utazott falura. A Renmin Riba® hétfői vezércikkében felszólítja a „vörösgárdistákat” a közép- és faiskolai tanárokat és diákokat, menjenek falura és nyújtsanak segítséget a termés betakarításához. A Branco-rczsim nem kísérletezik A csata Rio de Janeiróban egyenlőtlen körülmények között zajlott. A katonai diktatúra ellen ötezer tüntető diák vonult fel és a rezsim húszezer állig felfegyverzett rendőrt állított velük szembe. Mégis kérdéses, hogy az „erős kéz” módszereivel meddig lehet elodázni a katonai klikk és a polPári törvényesség erőpróbáját'’ A rendszer épp az elmúlt napokban maga bizonyította be labilitását, amikor ismét a választások elhalasztása mellett döntött. Eredetileg kettős választást kellett volna tartani, először az elnök személyéről, majd a kormányzói tisztségek betöltéséről szavaztak v'olna. A Branco-rezsim- nek azonban már a közelmúlt eseményei alapján rossz tapasztalatai vannak. Tavaly tízmillió választópolgár járult az urnák elé, hogy a huszonkét brazil szövetségi állam közül tizenegyben megválassza az új kormányzót. Branco ezt szánta a mostani választások előjátékának, és a szavazást igyekezett módszeresen „előkészíteni”. A kormányzat a legtöbb olyan jelölt fellépését megvétózta, akikhez a haladó gondolkodásnak csak árnyéka is férhetett. Ugyanakkor tárgyalásokba bocsátkozott a brazil polgári centrum képviselőivel. Ez az akció azonban különböző bonyodalmakat okozott, mivel a kormányzat politikai bázisának kiszélesítése ellen a katonai klikk szélsőjobb- oldala emelte fel szavát. Ilyen körülmények között zajlott le a szavazás és csaknem valamennyi államban a szociáldemokrata párt, illetve a katonai pucsA brazíliai Belő Horizonte város egyetemistái nagyszabású tüntetésen tiltakoztak a tandíjak emelése ellen. A diákok a jogi kar épületében barikádozfák el magukat a támadó rendőrök elől, akikkel közelharcot vívtak. (UPI rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) csal megdöntött Goulart volt elnök nevével Induló „munkáspárt” jelöltjei győztek. A szavazók tehát elítélték a katonai rezsimet, a katonai klikk szélsőjobboldala viszont ebben saját álláspontját látta igaFegyveres összetűzések Indonéziában Djakarta (MTI) A Reuter hírügynökség jelentése szerint Djakartától 650 kilométernyire keletre heves összetűzések voltak. Muljadi alezredes, közép-já- vai ezredparancsnok állítása szerint katonái fegyveres kommunistákkal csaptak össze, rövid ideig tartó, de heves tűzharcot vívtak velük. Mint a Reuter kiemeli, hónapok óta első ízben hangzott el nyilvános béjelentés ilyen fegyveres harcról. Muljadi közölte, hogy néhány foglyot ejtettek, de ellenfeleik nagy része visz- szavonult a dzsungelbe. Az alezredes szerint a vele szemben álló erőket Su- pardjo Volg dandártábornok irányítja, akit a djakar- tai hatóságok most azzal vádolnak, hogy tavaly — mint a hadsereg stratégiai erőinek helyettes főparancsnoka — közreműködött Un- tung alezredes puccskísérletének megszervezésében. A fővárosban a hadsereg baloldali személyeket tartóztat le. Az Ampera című katonai irányítású lap állítása szerint szerdán „kommunista agitációs kampány" kezdődik. A kampány öt napig tart. zolva, (nem szabad a tömegeket szóhoz juttatni) és ez egyben a diktatúra további merevedését, majd ugyanakkor a közhangulat fokozódó romlását okozta. A brazil helyzet magától értetődőleg aggodalmat okoz az Egyesült Államokban is, hiszen a jelenlegi kormányzat mind gazdasági, mind politikai síkon úgyszólván fenntartás nélkül támogatja Washington latin-amerikai vonalvezetését. A Branco-rezsim egyik legelszántabb szószólója annak az elgondolásnak is, hogy hozzák létre az Ame- rika-közi fegyveres erőket, ami megfelelő nemzetközi jogi kulisszát biztosítana az Egyesült Államok intervenciói számára. Walter Lippmann különböző módszertani elgondolásokat dolgozott ki. ö azzal érvel, hogy a latin-amerikai problémákat csak viharos tempójú gazdasági integrációval lehet megoldani. Ennél a kérdésnél azonban szinte áthidalhatatlan nehézséget jelent, hogy a gazdasági integrációnak — politikai előfeltételei vannak! Molnár Géza: (Kisregény) 8. — Ah nem, akkor meg huzat lesz... — De legalább gombold ki az ingnyakadat. ...Phü, ez az „SS”... A vonatkerekek egyhangúan kattogtak, a kocsi ütemesen himbálódzott, a katona hagyta magát ringatni, szívta, szívta a cigarettáját, kis idő múlva másikra gyújtott, soha nem akart ez az utazás véget érni. Aztán csak befutottak Pestre, a szerelvény csikorogva lassított, megállt. Az „SS” előreengedte Magdát: — Parancsoljon kisasz- szony... — utána ő is leugrott fürgén, s eltűnt az emberek között, a sötétben. Magyar fiú volt tehát, még csak nem is beszélt svábosan. Hogy a franc egye meg az ilyet. A Lánchíd utcai palota kapujában Magda elköszönt a fiúktól. Bátran kopogó, erős lépései lassan elhaltak a sötét utcában. Jenő csöngetett, vártak, Laci befelé figyelt a házba, meg a lány után is hallgatózott, nehéz szívvel engedte egyedül ebben a sötét, kihalt városban, de önmagával is kellett törődnie, Jenővel is, rajta volt ennek a napnak sokféle feszültsége, a menekülés a csendőrök elől az eső alatt, a kukoricásban, az utazás a HÉV-en, az „SS” kopó arca, amely egybemosódott a postáséval — úgy érezte, mindjárt lerogy, s elalszik itt az aszfalton, a fal tövében. Aztán arra gondolt, ugyanez volt Magdának is a nap és ő még keresztül villamosozza a várost, haza Margitváros- ba. Miből van ez a lány? Kardpenge — acélból? Ügy meghatódott, ahogy könnyű, karcsú alakját idézte, hogy teleszaladt a szeme könnyel, örült a sötétnek, a rejtő, takaró sötétnek. Szinte megemelte, helyéről mozdította ez az erővel telítő, alázattal és büszkeséggel keveredő nagy érzés. A ház, a kétemeletes nagy reneszánsz palota süketen hallgatott. — Ejnye, talán elutaztak?... — tűnődött Jenő. — Sokan elmenekültek már a városbóL — Nem hiszem, Marci bátyám nem az a fajta, aki itthagyja a házat, a bútort gazda nélkül... — Jenő újra, hosszan csengetett, valahonnan belülről, mesz- sziről kiszüremlett a mocorgó berregés. — Az a baj, hogy a szuterén ablakai az udvarra néznek, zörgetni sem tudok. Vártak, s hallgattak, mert nem akarták egymást csüg- geszteni. Rájuk nehezedett, hogy üldözöttek és idegenek ebben a városban, ahol eddig életüket leélték, s amely annyira az övéké volt, mint a bőrük, amely egybefogja sok csontját, húsát, idegét a testnek. — Most aztán hová? Megint neki az éjszakai városnak? De hová?... — kérdezte Jenő csüggedten. — Végszükség esetén reggelig Magdáéknál is kihúzhatnánk — mondta Laci. — Nagy meglepetés lenne, ha beállítanánk, de ki nem dobnának bennünket. Csakhogy az másfél óra villamoson, s már fél tizenegy elmúlt. Aztán ezekkel a dög hátizsákokkal, börön- dökkel.j. Jenő csöngetett, csöngetett, elkeseredetten, reménytelenül. Csoszogás hallatszott a kapu alatt, valaki kiszólt a kiémlelőnyiláson: — Ki az?!... Jenő nekidőlt a falnak, végigsimította homlokát. Halványan mosolygott: — Nyissa ki, Marci bátyám, én vagyok a Jenci. — Öh, az Isten áldjon meg, drága öcsém... De jó, hogy mégiscsak kijöttem. Csikorgott a kulcs, a kapuszárny feltárult, s ott állt előttük bundája alól kilátszó hosszú hálóingében, papucsban Papír Marci. — Hát ilyen késői órákban, hogy keveredsz ide, te Jenci fiú? Na lépjetek csak beljebb. Korai fekvők vagyunk ebben a bizonytalan világban, a méltóságosék rég megjöttek, vendéget nem várnak, mi mást tehet az ember, minthogy ki- alussza magát legalább. — Papír Márton kezet nyújtott Lacinak is, aztán becsukta mögöttük a kaput. — Ne tessék haragudni, hogy... -i- Laci valamit motyogott. Röstellkedett, így bepofátlankodni egy soha nem látott családba... — Hallottam én ezt a csöngetést, de Boris néméd egyre mondta: „Ki ne menj, hallod, ki tudja miféle rosszlélek ólálkodik a kapunál...” Hát milyen jó, hogy mégiscsak kijöttem, bizisten, mintha megérez- tem volna, hogy ti vagytok, kedves öcséim,.. ...Közben, míg így örvendezik, bizonyára tele van szorongással, gyötrelemmel — gondolta Laci, Jenő szavaira emlékezve. Mindegy, úgy látszik meg kell tanulni az arcátlanságot is... Vendéglátójuk a konyhába vezette őket, felkattintotta a villanyt, hunyorogva nézte a fiúkat. — Ejnye, a mindenségit, fülig sárosak vagytok... — Hát igen, nagy utat tettünk, nem otthonról jövünk — Jenő nekilátott, s elmondta a behívót, a szigetcsépi kalandot, s hogy hát most itt szeretnének maradni. Laci akaratlanul is csodálta a barátját, s szorongva leste Papír Márton válaszát. Míg Jenő beszélt, a hálóból kijött az asszony is. Laci valami öregasszonyt gondolt, de erről szó sem volt, egy, talán negyven felé járó, lánykori szépségét éretté formáltan megtartó, karos-faros, erős mellű asszony lépett a konyhába, csupa jó, húsos, meleg asz- szonyság és kedvesség. Jenőt megcsókolta, Lacinak épp csak odaadta a kezét. Mindjárt teavizet tett oda, a speizból szalonnát, kolbászt hozott, meg rumosüveget. .iAz anyja Papír Marci! — álmélkodott Laci. — Hát ez tényleg egy szerencsefia, hogy még ilyen asszonyt Is szerzett magának a húsos- fazék mellé. Vagy talán éppen ennek az asszonynak. Valami volt ebben az asszonyban, ami Takácsné- ra emlékeztetett, s talán éppen ezért, istentelen, bűnös módon meg is kívánta őt Laci, de mindjárt lehes- sentette magáról a vágyat, Magdát idézvén, Magdával védekezvén. Papír Marci nagy testű, kövér ember volt, úgy állott ott a vállára dobott aranysújtásos főportási bundájában a konyha kövén, mint egy tábornok a térkép előtt. Arcát a tettetett barátságos hanyag közöny mögött gyanakvó figyelem feszült, mely néha kiült a szemébe, rábaráz- dálkodott a homlokára is. — Ugyancsak bátor ember vagy, öcsém — mondta a végén, s kihúsosodott nagy parasztöklébe fogta az állát. — S a tisztelt barátod is. — Tessék csak engem Lacinak szólítani. — Szóval a Laci is. Mert hát a hadsereg... az nem ismer tréfát. Dehát ezt már ti tudjátok. Itt hely van, szívesen látunk benneteket Ennivaló is akad, nem fo« gunk éhen halni. Hanem.., mi lesz, ha nem érnek idáig az oroszok?..; (Folytatjuk)
