Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

Áx SZKP Központi 6izoü§ágának közleménye Örök figyelmeztető Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bi­zottsága az alábbi hivata­los közleményt adta ki: Az SZKP Központi Bi­zottsága komoly figyelmet fordított a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának Mao Ce-tung elv­társ vezetésével megtartott 11. plénumáról a kínai saj­tóban megjelent közlemény­re. Mint ebből a közlemény­ből kitűnik, a plénum több nyilatkozatot tett a nemzet­közi kommunista mozgalom problémáit illetően és eb­ben az összefüggésben rá­galmazó támadásokat inté­zett az SZKP és a Szov­jetunió ellen. A plénumon hozott határozatok hivata­losan megerősítették, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége továbbra is sa­ját külön vonalár^ szándé­kozik haladni, szembeállít­va azt a marxista—leninis­ta vonallal, melyet a test­vérpártok együttesen dol­goztak ki az 1957 és az 1960 évi tanácskozáson. A plénum dokumentumai arra mutatnak, hogy a Kí­nai Kommunista Párt veze­tősége szovjetellenes vona­lát a Kínai Kommunista Párt hivatalos politikája­ként fogadtatta el. A plé­num lényegében véve el­utasította az SZKP és más testvérpártoknak az impe­rializmus ellen és ezenbelül az amerikai imperializmus vietnami agressziója ellen vívott harcban való együt­tes akciókra vonatkozó ja­vaslatát. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a plénum után a szovjetellenes kampány, amely Kínában már régóta és rendszeresen folyik, újult erővel lángolt fel. Odáig ment a dolog, hogy töme­ges zavargásokat szerveztek a pekingi szovjet nagykö­vetség épülete előtt. Az SZKP Központi Bi­zottságának véleménye sze­rint az efféle cselekmények, valamint a Kínai Kommu­nista Párt vezető szerve ál­tal tett hivatalos kijelenté­sek újabb komoly lépést je­lentenek, amelyek károsak a nemzetközi kommunista mozgalom egysége, a szocia­lizmusért, a nemzeti felsza. badulásért, a népek béké­jéért és biztonságáért ví­vott harc ügye szempontjá­ból. Most, amikor az impe­rializmus fokozza erőfeszíté­seit a forradalmi mozgalom elleni harcban, egyre széle­síti vietnami szennyes há­borúját, ilyen lépés különö­sen nagy szolgálatot tesz az imperializmusnak és a reakciónak. Teljes mérték­ben a Kínai Kommunista Pórt és a Kínai Népköztár­saság vezetőire hárul a fe­lelősség az imperializmus és a reakció elleni együttes, összeegyeztetett harc elutasí. tásáért, azokért a szüntelen kísérletekért, amelyeknek célja a kommunista mozga­lom és a szocialista közös­ség bomlasztása, az antiirn- periaÜ6ta front meggyengí- tése. Az SZKP Központi Bi­zottsága mindig abból indult . bo- v az imperializmus, a reakciós erők elleni harc parancsolóan megköveteli valamennyi kommunista párt, valamennyi szocialista ország, a forradalmi és a felszabadító mozgalom vala_ mennyi csapatának egységét, összefogását, szolidaritását. A Kínai Kommunista Pórt vezetősége által előidé­zett nehézségek ellenére az SZKP továbbra is folytatja azt a vonalat, amelynek cél­ja a barátság erősítése a kínai kommunistákkal, a sokmilliós kínai néppel, to­vábbra is határozottan vé­delmezi a kommunista vi­lágmozgalom fő irányvona­lát, a marxizmus—latiniz­mus, a proletár nemzetközi­ség elveit. Megbukott az eszkaláció Igor Beljajev írja a Pravdában: „Másfél év telt el azóta, hogy Johnson, az Egyesült Államok elnöke parancsot adott a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság bom­bázására. Az Egyesült Álla­mok úgy számított, hogy az „elrettentő erő” demonst­rálása és az amerikai ka­tonák számának nagymér­vű emelése könnyő győzel-í met hoz majd. De a vietnami nép bátran ellenáll az ag­ressziónak. Sem a barbár bombázás, sem az a veszély, hogy a gátak bombázása következtében elönti a víz a vetésterületet nem váltot­ta valóra az Egyesült Álla­mok vezetőinek várakozá­sát. Aligha tekinthető vélet­lennek az amerikai veze­tők olyan nyilatkozatai, hogy nem lesz gyors győze­lem Vietnamban. Az Egyesült Államok a vietnami háború eszkaláció­jával nyilvánvalóan az úgynevezett „harmadik vi­lágot” is meg akarta fé­lemlíteni, de ezt a célt sem sikerült elérnie. Beljajev végezetül meg­állapítja: az Egyesült Ál­lamok arra számított, hogy eléri majd célkitűzéseit, de egyelőre csak az elszámí- tésok sorozatáról lehet be­szélni. Indonéziai Jelentés Djakarta, (MTI): Malik Indonéz külügymi­niszter a djakartal sajtónak adott interjújában kijelen­tette: amennyiben Indoné­zia nem lépne vissza az ENSZ-tagállamok közé, még mielőtt az őszi ülés­szak megnyílik, úgy megfi­gyelőket küld New York­ba. „Lehetséges, hogy én leszek a küldöttség vezető­je, s ebben az esetben ta­lán Washingtonba is elláto­gatok — mondotta Malik. Csupán idő kérdése, hogy Indonézia ismét a világ- szervezet tagállama legyen. A külügyminisztérium most már csak Sukarno elnök „zöld jelzésére” vár”. Terrorgyilkosság Slutigartban Stuttgart, (MTI): A Nyugat-Németország- ban szervezkedő horvát usztasák a szerdára virradó éjjel újabb gyilkos me­rényletet követtek el. Egy 26 éves jugoszláv disszi- dens — a DPA — hírügy­nökség jelentése szerint — egy stuttgarti bárban agyonlőtte Száva Milovano- vicsot, a müncheni jugo­szláv főkonzulátus stuttgar­ti kirendeltségének vezető­jét. A gyilkost a helyszí­nen letartóztatták. A stuttgarti rendőrség „erős hírzárlatot” rendelt el Száva Milanovics jugo­szláv diplomata meggyil­kolásával kapcsolatban — jelentik nyugati hírügynök­ségek. Ennek megfelelően eddig semmiféle részletet sem közöltek a bűncselek­mény indokairól és a tette­sekről. „Megállapítható azonban, hogy a merény­let mögött politikai szándé­kok húzódnak” — jelenti a DPA. (Folytatás az 1. oldalról) tér-e Hanoiba jelentéstétel­re, kitért a válasz elől, de később hangsúlyozta, hogy Phnom Penhbe nevezték ki és a jövőben nyilvánvalóan itt fog dolgozni. Gilbert Perol, De Gaulle szóvivője a Nguyen Thuong- gal folytatott megbeszélést a „VDK magas állású kép­viselőjével teremtett közvet­Kis Csaba, az MTI tudó­sítója írja: Washington igen nagy fi­gyelemmel kíséri De Gaulle francia elnök kambodzsai látogatását. Bár az amerikai sajtó és rádió vezető he­lyen számol be a látogatás eseményeiről, hivatalos Nem kerek évforduló. Hu­szonhét esztendeje annak, hogy a csukaszürke áradat átcsapott Lengyelország ha­tárain, s a náci Németország támadása kirobbantotta a második világháborút. Nem valami történelmi protokoll ösztönöz tehát az emlékezés­re. Sokkal súlyosabb Indok: ez a háború máig is élő, kol­lektív élménye nemzedé­künknek, tanulságai idősze­rűbbek, mint valaha. A hitleristák éveken át készültek erre a háborúra, roppant katonai erőket össz­pontosítottak. A kezdeti vil- lámháborus sikerek nyomán, Európa tekintélyes részét hadigépezetük szolgálatába állították. Nem csekély ma­gabiztossággal nyomtatták ki előre az Anglia megszállá­sát bejelentő kétnyelvű fal­ragaszokat, sőt elkészítették moszkvai bevonulásuk forga­tókönyvét is. De akárcsak annyi más támadó a történelemben, ők is elszámították magukat. Szeptember elsejére május kilencedikét idézzük, a fa­sizmus feletti nagy győze­lem napját. A fasizmus nem törhetett át, mert összefo­gott ellene minden erő, amely a jövőt féltette. Az első vonalban pedig a Szov­jetunió állt, amely a háború legsúlyosabb terhét viselte s a halálos csapást mérte a Harmadik Birodalomra. A győzelmet nem adták olcsón. Több mint fél évtizeden át patakzott a könny és a vár. A csatatereken és a hátor­szágban, lövészárkokban, ro­mok alatt, koncentrációs tá­borok halálgyáraiban ötven­nyolcmillió ember vesztette életét. Mindez kézenfekvővé teszi a második világháború leg­fontosabb tanulságát; az em­beriségnek fáradhatatlanul küzdenie kell a béke megőr­zéséért, fenntartásáért. Ez len és személyes kapcsolat- felvételnek” nevezte. Kije­lentette, hogy a találkozót még Párizsban készítették elő a tábornok elutazása előtt. A megbeszélés fonto­sabb volt — mondotta — mint az elnök összes eddigi Vietnammal kapcsolatos ta­lálkozói és sokkal közvetle­nebb, mint azok a tárgyalá­sok, amelyeket képviselői folytattak Hanoiban. szervek igyekeznek leérté­kelni annak jelentőségét és azt hangoztatják, hogy De Gaulle semmilyen módon sem tud hozzájárulni a dél­kelet-ázsiai béke helyreállí­tásához. Washington Post szerdán vezércikkben foglalkozik De Gaulle esetleges közvetítő sokszorosan érvényes a nuk­leáris tömegpusztító fegy­verek korszakára, amelynek nyitányát tulajdonképpen a második világháború vége jelentette. A békevágy nem pusztába kiáltott szó, száz és százmilliók tökélték el magukat tevékeny harcra. Az elmúlt két évtized során alapvetően megváltoztak az erőviszonyok. létrejött a szocialista világközösség, fel­bomlott a gyarmati rendszer, megizmosodtak a haladó erők, a nyugati országokban pedig mind több józan ál­lamférfi teszi magáévá a békés egymás mellett élés kétszerkettőjét. Sajnos, mégsem mondhat­juk el, hogy már mindenki megtanulta a történelmi lec­két. Imperialista körök, élü­kön az Egyesült Államok vezető csoportjával, megva­lósíthatatlan világuralmi terveik gőzében, újra a tűz­zel játszanak. Délkelet- Ázsiában súlyos válságot robbantottak ki, Vietnamban háborút folytatnak, eszkalá- ciós terveikben további pro­vokációkat készítenek elő. Európa szívében, Nyugat- Németországban összefogtak az egykori ellenséggel — az egykori szövetséges ellen. A Bundeswehrrel lényegében megteremtették a náci Wehr­macht örökösét — vezetői nem egyszer személy szerint is ugyanazok! — s a nyugat­német hadsereget atomfegy­verekhez akarják juttatni. Ezért tölt el mindannyi­unkat kettős érzés ezen az évfordulón. Magabiztossá tesz erőnk tudata, ám nem hunyhatunk szemet a meg­levő veszélyek előtt sem. S ilyen körülmények között, a második világháború kezde­tének és végének felelevení­tése nem történelemkönyvek, vagy archívumok anya­ga, hanem örök emlékeztető barátnak és ellenségnek. szerepének lehetőségével. A lap a hivatalos véleménytől némileg eltérően azt írj.^, hogy a francia elnök kam­bodzsai látogatása esetleg hozzájárulhat a feszültség enyhítéséhez, bár a vezér­cikk szerint erre kevés az esély, „sajnos” a tábornok alig tett többet annál, hogy ismét leszögezte közismert szembenállását az amerikai politikával. Ez aligha nyújt­hat alapot gyümölcsöző tár­gyalásokhoz — írja a lap. Ugyanakkor azonban ha­szon is származhat abból, ha Johnson elnök Guade­loupe szigeten vagy vala­melyik semleges szigeten találkozik De Gaulle-lal, an­nak karíb-tengeri körútja során. Ez legalább is azt tanúsíthatná, amit Johnson sok alkalommal elmondott: hogy minden lehetőséget ki­használ egy tisztességes megoldás érdekében. Íz NDK külügyminisztériumának jegyzéke Kináiioz Jóséf Hegen, az NDK kül­ügyminiszterének első helyet­tese kedden jegyzéket nyúj­tott át Csang Haj-fengnek, a Kínai Népköztársaság berlini nagykövetének. A jegyzékben az NDK kül­ügyminisztériuma erélyesen tiltakozik amiatt, hogy az NDK diplomatái és család­tagjai a Kínai Népköztár­saságban az utóbbi időben támadásoknak és túlkapá­soknak voltak kitéve. A jegyzék rámutat, hogy Pekingben vasárnap Wal­ter Kautzsch alezredest, az NDK kínai katonai attasé­ját, annak feleségét és fiát, valamint Müller alezredest, az NDK hanoi katonai at­taséját és feleségét a dip­lomáciai testület jelével el­látott kocsijából kirángat­ták és bántalmazták. A je­lenlévő rendőrök nem nyúj­tottak nekik segítséget. Az NDK állampolgárait a „Vö­rös gárda” székhelyének ne­vezett házba hurcolták és több órán át fogva tartot­ták. Az NDK nagykövetsé­gétől megtagadtak minden felvilágosítást a diplomaták tartózkodási helyéről. A jegyzék megütközéssel álla­pítja meg, hogy Jü Csan, a kínai külügyminisztérum főosztályvezetője Helmut Liebermann-nak, az NDK ügyvivőjének tiltakozását elutasította, s ugyanakkor a támadást igazolni igyeke­zett. Fokozódnak a négertüntetések Már három középnyugati államra terjedt ki az Egye. sült Államok északi részén a négertüntetések hulláma. Wisconsin, Illinois és Michigan államban egyaránt készenlétbe helyezték a nemzeti gárda egységeit esetleges nagyobb arányú összecsapások elhárítására. A washingtoni Wauwatosa városban több mintegy he­te tartanak már a négerek tűrhető felvonulásai egy fajüldöző egyesület ellen. A tüntetőket, akikhez leg­újabban különböző feleke­zetek fehér lelkészei is csatlakoztak, több ízben támadtak meg fehér suhan- cok, s a városi hatóságok a nemzeti gárda beavatko­zását kérték, a rend fenn­tartására. Illinois államban Waukegan városban folynak nagyobb szabású tüntetések. Washingtoni kommentárt Jelenő Rzsevsxkaja: Hitler végnapjai - mitesz néllclil ban, a führer ösztönében re. mén.ykedtek, intrikáltak, megrázkódtatás és kétség- beesés között hányódtak, amihez helyzetük bőséges tápot adott. 1-1 Ha szerencsésen zajlott le a dolog, akkor a parancs­nokot, aki azért jött ide. hogy segítséget és útmuta­tást kapjon, csodák remé­nyével traktálták. Wenk hadseregéről beszéltek, ame­lyik gyorsan közeledik Ber­linhez, érdemrendet akasz­tottak a mellére és azután kitessékelték, kifelé, tovább harcolni. Mikor Hitler tudomást szerzett arról, hogy a Weid­ling tábornok parancsnok­sága alatt álló 56. páncélos hadtest vereséget szenvedett és visszavonult Küstrinböl, 1966. szeptember 1. Fordította Kins Tamás dühében parancsot adott ar­ra, hogy lőjjék agyon Weíd- linget. A tábornok megjelent a pincében, Hitler pedig nem vette észre ki áll előtte és elkezdte magyarázni neki védelmi tervét. Ebben a fantasztikus tervben fontos helyet foglalt el Wenck had­serege, amelyre a valóság­ban nem lehetett számítani, mert a szovjet csapatok be­kerítették és magának Weidlingnek a hadteste, amelyből csak néhány szét­zilált, harcra alkalmatlan alegység maradt. Weidling eltávozott és kivégzését Vár. ta. De újra visszahívták és... — ilyen a zsarnok szeszélye —kinevezték Berlin pa­rancsnokává ! „önmagának ellentmondó és ideges parancsai végképp dezorientálták az anélkül is megzavarodott német pa­rancsnokságot” — írja kéz­iratában Rattenhuber, Hit­ler testőrségének főnöke, SS Obergruppenführer és rend- őr-altábornagy”. „A szó szo­ros értelmében emberi roncs benyomását tette a szemlé­lőre — arcára ráfagyott a rémület és a zavarodottság kifejezése. Pillantása této­ván ide-oda repdesett, mint a mánlákusoké. Alig hall­ható hangon beszélt, a feje remegett, járása imbolygó volt, a keze reszketett”. Az 1944 július 20-i me­rénylet óta „Hitlerben ré­mület és bizonytalanság élt az emberek iránt, korábban is meglévő hisztériája foko­zódni kezdett”. Lange szakács volt az utolsó, aki a bunkeron kívül íátta őt április elején. Töb­bé nem jött elő a föld alól. A birodalmi kancellária 'falainál meghaltak a Hitler által megtévesztett embe­rek. Ezalatt a pincében lé­vők csodában, horoszkópok­Egyetlen hír Göring áru­lásáról, aki április 23-án el­távozott Berlinből és külön­béke tárgyalásokat kísérelt meg az angolokkal és az amerikaiakkal, elég volt a pince lakóinak ahhoz, hogy megfeledkezzenek mindar­ról. ami odafent történik. Göring üzenetet küldött Hitlernek. Ebben közölte, hogy Hitler, aki még 1939- ben kinevezte őt, Göringet, utódjává, a körülzárt Ber­linben tartózkodván nem tudja vezetni az országot. Azért itt az ideje, hogy ő, Göring vegye át az állam vezetését. Hitler tombolt. Parancsot adott segédtisztjének Schau- benak, hogy égessék el sze­mélyes levéltárát München­ben és Berchtesgadenben. Schaubenek sikerült fel­szállnia a gatovi repülőtér­ről a führer utolsó előtti re­pülőgépén. Rádión keresztül adtak parancsot, hogy Gö­ringet testőrségének vezető­je tartóztassa le, amit az végre is hajtott. Miután letartóztatták, Gö­ring lemondott igényeiről és rádióüzenetet küldött Ber­linbe, a birodalmi kancel­lária óvóhelyére, amelyben „szívbajára” hivatkozva kérte, hogy járuljanak hoz­zá nyugalomba vonulásához. „Göring birodalmi marsall megbetegedett. Hosszabb idő óta szívbajban szenved, amely most heveny stá­diumba lépett” —. közölte a lakossággal és a hadsereggel a „Berlini Front-röplap”. — „Azért ő maga kérte, hogy a jelenlegi helyzetben, amely maximális erőfeszítést kö­vetel, mentsék föl a légi­erők vezetésének terhei és az összes ezzel kapcsolatos kötelezettségei alól. A füh­rer teljesítette kérését. A führer Ritter von Greim vezérezredest nevez­te ki a légierők új főpa­rancsnokává és egyúttal tá­borszernagy! rangra emelte. A führer tegnap berlini főhadiszállásán fogadta a légierők új főparancsnokát és részletesen megvitatta vele azt a kérdést, hogyan vessék be a harcba a légi­kötelékeket és a légelhárttó tüzérséget”. A Greim kinevezéséről szóló parancsot rádión ke­resztül is továbbították vol­na, de Hitler, aki hozzászo­kott a látványosságokhoz és a parádékhoz, nem is­mert határt és mértéket, legkevésbé akkor, ha a te­kintélyéről volt szó. Nem törődött a dolgok állásával és célszerűséggel — paran­csot adott Greimnak, hogy jelenjen meg nála a körül­zárt Berlinben, a bunker­ben. Greim negyven vadász­géptől fedezve szállt fel Reichlinből és valahogyan elvergődött a gatovi repülő­térig, miközben egyiket a másik után lőtték le az öt kísérő gépek közül. Egy másik repülőgépre szállt és úgy indult tovább a repülő­térről, de néhány perc múlva, a Brandenburgi ka­pu fölött gépe találatot ka­pott. Greim megsebesült a lábán. Pilótája, Hanna Reitsch, aki a kíséretében volt, átvette tőle a kor­mányt és leszállt a város kelet—nyugati főútvonalán. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom